Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-22 / 20. szám

Látogatóban egy vérbeli méhésznél Egyik gömöri levelezőnk a mé­hészszövetség tornaijai alapszer­vezete titkárának múlt esztendei tevékenységét jellemezve, tudósí­tásában megjegyezte, hogy Iván János elvtárs nagyon hasznos munkát végez a körzet méhésze­tének fejlesztésében. így érthető, hogy magam is módját ejtettem, hogy meglátogassam őt, s elbeszél­gessek vele a szervezeti élet kü­lönböző formáiról, s a méhészke­dés terén szerzett tapasztalatairól. Kedves vendéglátóm a hosszirá­nyúit beszélgetés alkalmával el­mondta, hogy rendszeres szerve­zeti életet a kora tavasztól késő őszig tartó elfoglaltság miatt a valóságban csak télen folytatnak, s akkor a tagság szakmai tovább­képzésére fektetik a fősúlyt Az 1954—1965-ös év telén például a Politikai és Tudományos Ismere­teket Terjesztő Társulattal és á helybeli művelődési otthonnal együttműködve a népi akadémián 11 téma keretében megismertették a hallgatóságot a méhészkedés legfontosabb alaptételeivel. Az elő­adás-sorozatot (szám szerint 10 előadás) az 1965—1966-os évben tovább folytatják, s ezzel minden egyes hallgatót elméleti síkon is alaposam előkészítenek a méhész­kedésre. Az 1966—-1967-es évben pedig már komolyabb, tudományos jelleggel bíró 10 előadáson bővítik az alapszervezet tagjainak isme­reteit. Az alapszervezet vezetősége azt a célt tűzte ki, hogy a megjelölt népi akadémia keretében minden egyes méhészt' szakmai átképzés­ben részesítsen, hogy mindegyikük jól felkészülten állhasson rajthoz a kitűzött feladatok teljesítéséért. Egyáltalán nem a véletlen mű­ve, hogy a tornaijai alapszervezet­nek jó a hírneve. Pl. az 1963-as esztendőben az országos verseny­ben a második, 1964-ben pedig az első helyen végeztek. Érthető, hogy tartani akarják ezt a színvo­nalat, s ez tanulás, alapos felké­szülés nélkül nem menné. Már az is eredmény, hogy a tor­naijai alapszervezet a múlt eszten­dőben 42 új taggal bővítette tag­létszámát. Jelenleg még mintegy 30 szervezetlen méhész van a körzetben, akiket idén szeretnének megnyerni a többszáz lelket szám­láló egyesületbe, amelyből a kö­zeljövőben több alapszervezetet' akarnak létesíteni. A jelek igen biztatóak, s az eddigi tevékeny­ségből arra következtethetünk, hogy Tornaija környékén rövid időn belül egyetlen szervezetlen méhész sem lesz. A többi alap­­szervezet bizonyosan követi majd a jó példát. HUSZONNÉGY ESZTENDŐS TAPASZTALAT BIRTOKÁBAN A kedves, mosolygós, megnyerő arcú Iván János nem szívesen be­szél magéról. Inkább másokat di­csér. Elmondta, hogy pl. Molnár András méhész az elmúlt eszten­dőben családonként 74 kg mézei pergetett. De lassan rávezetem őt, hogy ismertesse saját módszereit is, hiszen tény, hogy az alapszer­vezet titkárául nem választanak meg bárkit, hiszen ezt a tisztsé­gei 1959 óta, vagyis már hetedik esztendeje látja el példás gondos­sággal. — Huszonnégy esztendeje mé­­hészkedem — mondta nem kis büszkeséggel. Ez bizony egy negyed évszázad. Sok-sok tapasztalatot gyűjthetett tarsolyába ez idő alatt. A kezdés az erdei gyümölcsök­ben bővelkedő Rajecké Teplicén volt. A folytatás Ipolynyék, s végül Tornaija. Mint nyugdíjasnak, bőven akad ideje az egyéni méhészkedésre és a szervezeti élet sokoldalú fej­lesztésére. 'Társadalmi feladattal felruházva, kiveszi részét a közös problémák megoldásából nyuga­lomba vonulása után is. Érzi, hogy haszhos munkái végez. Szakmai kérdésekre terelődik a szó. Megjegyezte, hogy tavaly 40— 50 kg mézet pergetett családon­ként, s méhei jól teleltek. A fé­szekben 8—9 keretet borítanak. Örömmel újságolta, hogy a Hasí­tással is elégedett, mert a vizsgá­lat azt mutatta, hogy családonként 4—5 kereten erőteljesen és ösz­­szefüggően petéznek az anyák. — Mi a jó erőnlét titka?, — te­szem fel a kérdést. _ — Az, hogy kétévenként lecse­rélem az anyákat, 50—50 °/o arány­ban. Őszön pedig szakszerűen be­teleltetek, s tavasszal is gondos­kodom az erőnlét megtartásáról. Ebben nagy segítségemre van a TEBI (őrölt állapotban, konzervas dobozokban, sörgyári élesztő formá­jában hozzák forgalomba). Ez bi­zonyos mértékben helyettesíti a virágport és serkentőleg hat a Hasításnál. Aztán lelkesen azt is elmondia, hogy egy liter vízben egy-két ká­véskanál TEBI-t 10—12 órán át áztat, s amikor az teljesen föloldó­dott, 2 kg cukrot kever a folya­dékhoz, s szirup formájában adja tavasszal a méheknek. A TEBI ha­sonló hatással bír, mint a SPILKA, amelyet a mézeslepénybe vegyíte­nek a méhek serkentésére. Ilymódon Iván János 'elvtárs méhcsaládaii alaposan fölkészíti a főhordásra, s amikor elérkezik az idő, kaptárait' járműre rakja, s el­viszi az előre kiszemelt nektárban bővelkedő akácra. — Idén hová vándorol?' — A főhordást Szentkirályon vá­rom be. Egy 50 családos szövetke­zeti nagyüzemi méhészetet sze­retnénk itt létesíteni. Ennek szer­vezéséből magam is kiveszem a részem. Jövőre ezt a méhészetet' 100 családra fejlesztjük. Az elmondottakból kitűnik: á tornaijai alapszervezet vezetői mindent elkövetnek, hogy a szo­cialista mezőgazdasági üzemek vezetőivel megkedveltessék a mé­hészkedést, amely a méztermelé­­sen kívül nagy hatással van a nö­vények beporzásánál és ezzel pár­huzamosan a hozamok növelésénél. A közelmúltban egy ismerősöm­től azt hallottam, hogy a méhé­szekkel jól el lehet társalogni, egyszóval kellemes emberek. Ez alkalommal magam győződhettem meg erről. Iván Jánosban gazdag tapasztalatokkal rendelkező mé­hészt, kellemes, szorgalmas és ba­rátságos embert ismertem meg. —hai— Iván János a ván­dortanyán. A tőle balra eső régi rend­szerű öt kaptárt már újakkal, kor­szerűbbekkel cse­rélte jel. Méhet pusztító szitakötő Érdekes megfigyelésben volt ré­szem tavaly az akáchordás idején. Estefelé, amikor már csak úgy egyenként szállingóztak a méhek hazafelé, egy szitakötő vágott el a kaptárak előtt. Nemsokára jött egy másik (vagy lehetséges, hogy ugyanaz volt), és mielőtt a méh leszállhatott volna, nekirepült. Szépen lehetett látni, amint a mé­het a lábaközé kapva elrepült vele. Kezdett a dolog érdekelni, és fi­gyeltem tovább. Akkor este haí­szor figyeltem meg, hogy a sziía­­kötő méhet zsákmányolt. Szokatlan látvány volt, mert még nem hal­lottam és nem olvastam róla, hogy a szitakötő is a méhek ellensége. Márpedig az. Berka István (őrösi Pál Zoltán „Méhellenség ek és köpü állatvilága“ c. 1939-ben megjelent könyve a 135—137. old álon részletesen foglalkozik a szi­takötők méhészeti kártevésével és az erről szóló irodalmat Is közli 1752-461, — Szark.) Ahol mindenki sajátjának tekinti a szövetkezetét Fejlett gabonatermesztés mellett jó állattenyésztéssel is rendelkeznek Már több' mezőgazdasági üzemben megfordultam, melyeiknek növényter­mesztése vagy állattenyésztése meg­közelítette a kívánt színvonalat, de lényegesen kevesebb helyen találkoz­tam mindkét üzemág párhuzamos eredményességével. Ha jól akarunk gazdálkodni, mind a növénytermesz­tést, mind az állattenyésztést s eze­ken belül a fő és melléktermelési ágakat fontossági sorrendben, egy­idejűleg, egyenlő arányban kell fej­lesztenünk. Ez annyit jelent, hogy okszerű üzemszervezéssel az egyes termelési szakaszok maximális haté­konyságára, illetve a legmagasabb ter­méseredmény elérésére kell töreked­nünk. Többen azzal érvelnek, hogy a me­zőgazdaságban közbejöhetnek bizo­nyos előre nem látható nehézségek, mint pl. a szárazság s hasonlók. Ez valóban így van, ám a termelőnek mindig résen kell lennie. Hat esztendeje 30 mázsán felül Szakszerűén és hozzáértő alapos­sággal szervezett termelést akarsz látni? Ha igen, akkor látogasd meg a kissallói szövetkezetét. Pár nappal ezelőt magam is jártam ott. Köztudomású, hogy Molnár élvtárs, az EFSZ elnöke minden tekintetben alapos, körültekintő munkát végez, s erre neveli munkatársait is. Ott­létem alkalmával a következőket mondta: — Állandósítani kell a termelést. Nem szabad megelégednünk a pilla­natnyi sikerekkel. Föltételeket kell’ teremtenünk a kínálkozó termelési adottságok mellett elérhető, lehető legnagyobb termésátlag elérésére. Mit jelent ez? Annyit, hogy az előző év átlaga alá ne essen a termelés, s ha idő és mód van rá, jóval átlagon felüli legyen. Ezt persze könnyebb elmondani, mint végrehajtani, mert a termelési feltételek javításához, a termelékenység emeléséhez a szakmai hozzáértésen kívül más is szükséges. Szükséges az alapos környezetismeret, amely magában foglalja a talajjal, az éghajlattal és nem utolsósorban a termelés jő szervezésével és irányí­tásával szemben támasztott követel­ményeket. Tudnunk kell, _ hogy mit akarunk elérni, mert határozott cél nélkül nincs tartós eredmény. A kissallói szövetkezet szántóterü­letének 42 %-án gabonaneműeket ter­meszt. Bizonyosan akadnak olyanok, akik azt állítják, hogy ez a terület’ kevés, többre lenne szükség. Itt azon­ban differenciálni kell a kevés és a sok fogalmát, mert ez esetben a ke­vés több, mint a sok. Hogyan értel­mezem ezt? Ügy, hogy a kissallói szö­vetkezet gabonafélékből 1959-től 30 mázsán felüli hektárátlagot ért el, tehát nem a területet, hanem a hoza­mot növelik, ami lényegében magya­rázatot ad az említettekre. Vegyük talán az 1962-es évét, ami­kor búzából 42, árpából 46 mázsás át­lagos hektárhozammal zárták az évet, s az egyik parcellán 52 q/ha búzater­mést értek el. Ezekért az eredményekért alaposan meg kellett dolgozniuk, hiszen min­denki jól tudja, hogy ilyen termés­átlagot máról holnapra nem érhettek 'el. Ebben közrejátszott a tervszerű .tápanyag-visszapótlás, a pontosan meghatározott vetésforgó és a gon­dosan alkalmazott agrotechnika. Nézzük csak, milyen jelentőséget tulajdonít Molnár elvtárs a vetésfor­gónak. Kalászos után kalászost vetni nagyon káros. Ez 4—10 q/ha veszte­séget jelenthet a termelőnek. Mi az őszi gabonaféléket évelőtakarmányok után vetjük. Kukorica után csak ab­ban az esetben ajánlatos az ősziek vetése, ha a kórót időben, tehát leg­alább szeptemberben letakarítjuk. Természetes, hogy az évelők után, de különösen a lucerna után követ­kező őszi kalászosok alá is időben kell szántanunk. Az első szántást a máso­dik kaszálás után előhántós ekével, a másodikat pedig jóval a vetés, il­letve a vetőágy készítése előtt kell elvégeznünk, különben évelők után sem érnénk el magas termésátlagot. Tények, amelyek magukért beszélnek _A kissallói szövetkezetben a bősé­ges szervestrágyázáson kívül nagy gondot fordítanak az ipari trágyá­zásra is. Milyen mennyiségű műtrá­gyát adnak hektáronként? Ezt nem nehéz megállapítanunk, (pl. 1963-ban egy hektárra 373, 1964-ben pedig 449 korona értékű műtrágyát adtak) de nagy általánosságban beszélni nem lenne semmi értelme. Tény, hogy nem sablon szerint mütrágyázmak. Molnár elvtára erre vonatkozólag ezeket mondjál — A műtrágyáknak rendszerint 40 %-át leszántjuk, 60 %-át pedig a vetőágyba bedolgozzuk. Nálunk már évek óta a talaj tápanyagigénye sze­rint adagoljuk az ipari trágyát, ami annyit jelent, hogy egy-egy növény­féle tápanyagellátásjnál is lehet bi­zonyos eltérés, s egyik parcellára .több, a másikra kevesebb műtrágyát, adunk, mert így kívánja a talaj. Az őszi kalászosok fejlődésük bi­zonyos szakaszában különösképpen nitrogénre igényesek, ezért föltétle­nül gondoskodnunk kell szükségletük kielégítéséről. Á kisallói szövetkezet­ben ezt a műveletet már nyolc esz­tendeje sikeresen alkalmazzák, s szá­mukra a megosztott tápanyagellátás (nitratálás) nem újdonság, hanem jól bevált, termelést serkentő, régen al­kalmazott módszer. — Mennyi nitrogént adnak az ősziekre? — teszem fel a kérdést Molnár elvtársnak. — Tapasztalatom szerint a legki­sebb mennyiség 70 kg. Ha ettől keve­sebbet adnánk, az szinte egyenlő lenne a semmivel. Nem ártana, ha másutt' is elgondol­kodnának a mondottakon és keresnék a hosszúéves sikertelenség okát. Ala-Molnár János elvtárs, a nagy hoza­mok mestere amellett,, hogy jó szö­vetkezeti elnök, egyben nagy tapasz­talattal rendelkező agronómus is. Mindkét jeladatának kijogástalanul eleget tesz, de ezeken kívül felelősség - teljes funkciókat tölt be helyi és kerü­leti méretben, mégis van ideje a ta­nulásra. Távúion végzi a mezőgazda­­sági technikumot. Sokan példát vehet-, nének róla és szövetkezetéről. pös vizsgálódás után bizonyára rájön­nének, hogy a jó eredmények elérése érdekében nem tettek meg mindent. A nagyhozamű fajták és azok igényei Ä kissallóiak leginkább a Kösút'i, Pavlovicei 198-as és a Diana búza­fajtákat vetik, amelyek nagy hoza­muknál fogva a leggazdaságosabbak ezen a vidéken. A tapasztalatok alap­ján ezek a fajták szélesebb levélzetük következtében több nitrogén fölvétel­re képesek, de ugyanakkor áthasoní­­.tási felületük is nagyobb a régebbi fajtákénál, ami hatással van az 5rő­­teljes növekedésre, s végül a nagyobb terméseredményre. Persze, ezek a fajták rendszerül? érzékenyebbek. Különösen a gomba­betegségek támadják őket, de helyes tápanyagellátással, szakszerű gyom­talanítással távol tarthatjuk tőlük a betegségeket, s az őszi kálitrágyázás­sal pedig a kifagyás lehetőségét csök­kenthetjük. Ezek a tényezők szorosan hozzátar­toznak a termelési folyamathoz és erősen befolyásolhatják a termésered­ményt. Ezért fontos betartanunk őke?. Minden jó, ha a vége jó Ha eredményesen gazdálkodtunk az év folyamán, ez természetesen meg­mutatkozik a pénzügyi tételekben is. Elsősorban a bevételek a fontosak. Ezek mutatják az üzem termelésének eredményességét. A kissallói szövetkezetben e tekin­tetben nincs hiba. Amíg pl. 1963-ban szemesekből 1 019 000, addig 1964-ben 1125 000 koronát vételeztek be. Ugyanakkor a növénytermesztés többi ágazata is magas hozamot eredmé­nyezett, s 1963-ban 3 147 000, 1964-ben pedig 3 231 000 koronát hoztak a pénz­tárba. Igaz, hogy tavaly az egy termék­egységre eső költség eléggé magas volt, a búzának mázsáját 90,80, az árpáét pedig 50,20 koronáért termel­ték, de ha figyelembe vesszük a mun­kanormák pénzértékét (1 MN = 37 Kcs), akkor rájövünk arra, hogy az egy termékegységre ráfordított ösz­­szeg jelentős része munkadíj formá­jában a szövetkezeti tagsághoz ván­dorolt, s így már lényegesen más ké­pet nyerünk a hatékonyságról. Miért eredményes az állattenyésztés? Föntebb már említettem, hogy Kls­­sallóban a komplex eredményekre törekednek. Ez abból is látható, hogy igyekeznek pótolni az évelőtakar­mányban mutatkozó azon hiányossá­gokat, amelyeket a tavalyi szárazság és égérkár okozott. A hiányzó fehér­jéket magra termesztett hüvelyesek­kel, a tömegtakarmányokat pedig tejes viaszos érésben betakarított, keményítőkben gazdag silókukoricá­val, valamint szükség szerinti adag­ban etetésre kerülő szalmával helyet­tesítik. Ezek a takarmányok a köve­telményekkel arányosságban a szab­ványok szerint is fedezik a szükség­letet. Tény, hogy eredményes állatte­nyésztést gyenge növénytermesztés­sel el sem képzelhetnénk. Érhetnénk el ugyan bizonyos sikereket, de tartós eredményekről szó sem lehetne. A kissallóiak eredményei abban rejlenek, hogy minden tekintetben a legjobbra, a legeredményesebbre tö­rekednek, s ennek meg is van a lát­szata. Ez a 456 hektár szántóterületen gazdálkodó szövetkezet 1963-ban hú­sokból hektáronként 223 kg-ot, tejből 655 litert, tojásból pedig 367 darabot adott piacra, s 1964-ben húsokból 233 kg-ot, tejből 657 litert, tojásból pedig 531-et értékesített', mert mindenki becsülettel végezte feladatát és a sa­játjának tekintette és tekinti a szö­vetkezetei. HOKSZA ISTVÁN Haladó módszerek alkalmazásával jó eredményekre törekszünk A Zselízi Állami Cazdaság zálagosi részlegén a tavaszi munkákat M lehetőségeknek megfelelően agrotechnikai határidőben végeztük el, így tehát a borsó is időben a földbe került. Viktória borsót vetettünk har­minc hektáron. Ezt a területet három kísérleti parcellára osztottuk, de az alaptrágyázást egyenlően végeztük. Hektáronként 1,5 mázsa kénsavas ammóniákot, 2,5 mázsa szuperfoszfátot és 1 q káliumkloridot, a hosszá­ban kettéosztott parcellák felére az előző adag kétszeresét adtuk. Az egyik tíz hektáros területen a Prometrin gyomirtószert használtuk vetés utáni 3 kg-os adagolásban. A másik 10 hektáros kísérleti parcellán a Dinoseb permetet 4 literes adagban, egy 5 hektáros parcellán az Aretitot 4 kg-os adagolással, s végül egy ugyancsak 5 hektáros parcellát gyom­irtószer nélkül hagytunk. A folyamatot egész éven át figyelemmel kí­sérjük, s a megfigyelések alapján szerzett tapasztalatokat a jövőben hasznosítani fogjuk. Ez főleg Kender agronómus feladata lesz. A cukorrépa vetését az esőzések előtt csak 50 °/o-ra teljesítettük. Egy új, 12-soros répavetőgépet kaptunk (12 SE CXP 450), amelynek pon­tos beállítása két napot vett igénybe. A magágyat már a vetés előtti időszakban kultivátorral és boronával jól átdolgoztuk, majd gyűrűs hengerrel tömítettük. Amikor kérdéssel fordultunk az üzemrészleg vezetőjéhez, Rajcák mérnökhöz, hogy nem lesz-e ennek káros hatása, így válaszolt: — Ezt a műveletet szándékosan, előre megfontoltan tettük. Föld­jeink a tavaszi szelek hatásától erősen kötődnek. Az így átdolgozott felső réteg levegőhöz jut, gyorsabban átmelegszik, beérik és kialakul a megfelelő talajélet, ami kitűnő hatással lesz az elvetett magvakra. Ezek után meglátogattuk Szabó József traktorost, aki a 12 SE CZP 450-es géppé! vetette el a koptatott répamagot. Óránként 2 hektáron végezte el ezt a felelősségteljes műveletet. Idén a cukorrépát is komplex módon, vegyszeresen műveljük. Ebből is látható, hogy mindent elkövettünk a bőséges termés érdekében. 0. J. (Zálagosi

Next

/
Oldalképek
Tartalom