Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-01 / 17. szám
Polietilén lepel a kertészetben esetében ilyen veszély nem áll fönn, ott remélhetőleg ajánlani fogják a vízfűtést. — Természetesen, pl. Stúrovo és Ebed között hatalmas kiterjedésű termálvízzel fűtött üvegháztelep létesül, amelyben azonban a mi helyzetünktől eltérően állandóan egyforma hőfokú vízzel lehet majd számolni. De talán nézzünk meg egy másrendszerű fűtési berendezést is. — Abban mi szolgáltatja a szükséges hőfokot? — Villanyenergia, mégpedig olyan módon, hogy a villanyfejlesztö gépet ún. termosztát kapcsolás hozza működésbe. A termosztáton a kívánt legkisebb és legnagyobb hőfokot állítjuk be, a többi önműködően történik, tehát a gép be- és kikapcsolása is. A gépben fejlődő és kiáramló meleg levegőt körülbelül Vi m átmérőjű polietén lepelüjjba vezetjük, amelyet perforáltunk, hogy ezeken a nyílásokon a meleg légáram kijuthasson. — Az üvegház mellett a növénysorok közé fektetett polietén vezetéket is láttunk? Polietilén vezetékben folyó melegvízzel fütik a réteget. talajt és az alsó levegö(A szerző felvételéi) A műanyagok alkalmaz ása mindjobban terjedőben van a mezőgazdaságban is. Mielőtt azonban gyakorlati alkalmazásukra nagyobb mértékben sor kerülne, rendszerint valamelyik kutatóintézet tanulmányozza az anyag alkalmazásának lehetőségeit, módjait. Észrevételeik alapján javaslatot tesznek ezután a kutatók az anyag felhasználására vonatkozóan. Ilyen feladatot kapott az Olomouci Zöldségtermesztési Kutatóintézet is. Felkerestük ezért Kvasnicka Stanislav mérnököt, akinek többek között hatáskörébe tartozik a műanyagok felhasználásának kérdése is. A tömérdek üvegház között nem volt könnyű megtalálni őt, de végülis kezetfoghattunk vele és érdeklődni kezdtünk az újdonságok felől. — Az üvegházak gőzfűtése mini ismeretes — mondotta — drága mulatság. Éppen ezért olyan módszereket is igyekszünk kidolgozni, amelyek segítségéve! olcsóbbá válik majd a hajtatott zöldség előállítása. Például ezekben a betoncsövekben melegvíz folyik, amelyet ott a domboldalon látható, sárgára festett épülettömbből kapunk, mint már egyszer ipari célokra felhasznált vizet. Ezt azután olcsó csővezetékes üvegház fűtésre, valamint ún. .vízfilm“ módszerű fűtésre használjuk fel. A filmvastagságban a polietilén lepelen lefolyó melegvízzel már kinti mínusz 20 C fokos hőmérséklet esetén egy órán belül plusz 12 C fokos üvegházi hőmérsékletet értünk el. Ha van melegvíz, minden rendben van, csakhogy ez az ipari üzem a melegvizet szabálytalan időközökben vezeti le, ami a mi szempontunkból nagyon hátrányos. — A természetes melegvíz források — Igen, ebben melegvíz folyik és felső fedés nélkül hihetetlenül jól tartja a meleg hőréteget a növények körül. A termálvizes kertészetekben ennek a módszernek nagy jövője lesz majd. Láttak még, hogy a légfűtést esőztető berendezéssel is kombinálták, s itt ismét helyet kapott a műanyag, mert a permetező fejek, az ún. „gombák“ ugyancsak műanyagból készültek. Ebből a néhány példából is láthatjuk, hogy a műanyagok alkalmazásának valóban megvannak a reális előfeltételei mezőgazdaságunk ezen fontos szakaszán is. Kucsera Szilárd Polietén-fóliából készült üvegház CSEREBOGÁRNAK igen sok' faja van, és jóformán az egész földkerekségen megtalálhatjuk őket, mindenütt nagy károkat okozva mind a mező-, mind az erdőgazdaságban. Nálunk a legelterjedtebb és legismertebb a közönséges vagy májusi cserebogár (Melolontha melolontha). Ez a növényi kártevő — vidékenként változóan — három vagy négy évenként rajzik tömegesen, és ilyenkor főképp a lombos fák levelét, sőt gyakran a vörösfenyő és a lucfenyő fiatal hajtásait és az erdei fenyő virágait is felfalja. A kifejlett bogárnál sokkal több kárt okoz a 2—3 évig földben élő lárvája, a pajor. Ezek a növények gyökerével táplálkoznak és évente sok milliós kárt okoznak a mező- és erdőgazdaságnak. A lemezcsápú bogarak családjába tartozó és kb. 20—25 mm nagyságú májusi cserebogár rendes időjárás esetén májusban rajzik. A földből seregestől kibújó bogarak élettartama igen rövid, csupán néhány hét. A nőstény bogár valamivel hosszabbb ideig él, mint a hím. Táplálékban nem válogatósak, helyenként, ahol nincsen elég lombos- vagy tűlevelű fa, még a szőlő levelét, a fiatal búzát és más haszonnövényt is lerágják, elpusztítják. A fákat alkonyaikor ellepő cserebogarak a hűvös éjszakákon karmaikkal a levelekbe kapaszkodva elgémberednek, és ha a reggeli órákban a fát kissé megrázzuk, százával hullanak a földre, ahol könnyen öszszeszedhetjük őket. A megtermékenyített nősténybogarak a rajtól különválnak és alacsonyan a föld fölött repülve keresik a pete lerakására legalkalmasabb helyet. Rendszerint az erdőszéli, gyéren benőtt, laza, humuszos talajú helyeket keresik, ahol 15—20 cm mélyre beássák magukat a földbe és az ott kivájt üregbe rakják le a kendermag nagyságú, fehér petéiket. Egy bogár kb. 60—70 petét rak le 10—20 darabból A kártékony cserebogár álló csomókban. A nőstény néha kimászik a magavájta üregből, leggyakrabban azonban peterakás után a földben elpusztul. A petékből 4—6 hét múlva kikelnek az apró kis álcák, a pajorok. Első évben csupán a televény anyagokból élnek, ősszel együttesen mélyebbre húzódnak és ott megdermedve alusszák át a telet. Tavasszal magukhoz térnek és ismét a magasabb rétegekbe másznak vissza. Most azonban már finomabb gyökérrostokkal táplálkoznak. Közben néhány hétig vedlenek, majd azután még jobb étvággyal esnek neki minden útjukba kerülő gyökérnek. Pusztításukat a mezőkön és a kertekben könnyen felismerhetjük. A lerágott gyökerű növény levelei megsárgulnak, elfonnyadnak, majd néhány nap múlva a növény kiszárad. A pajorok a faiskolákban, a vetemények között, sőt még a gabonafélék között is óriási pusztítást végeznek. A második év őszén a pajorok ismét a mélybe húzódnak. A három évenként rajzó cserebogarak pajorjai ebben az időben, a négy évenként rajzók azonban csak a következő évben érik el teljes kifejlődésüket, és még a tél beköszönte előtt kis üreget ásnak maguknak, ahol bebábozód-Antibiotikum algákból A -kibírni (Lengyelország) mezőgazdasági kutatóintézet munkatársai zöldalgákból tífusz és paratífusz gyógyítására alkalmas antibiotikumot állítottak elő. A mesterségesen megfertőzött kísérleti állatokon az új gyógyszer adagolása után néhány órán belül megindult a gyógyulási folyamat. Egyetlen injekciónak sem volt káros utóhatása. Eddig kétféle zöldalgát találtak, amely ezt az antibiotikumot tartalmazza. nak. Pár hét múlva a fehér bábból kifejlődik és kiszíneződik a cserebogár. A bogár a telet még a földben alussza át, majd a következő tavaszszal a nap melegének a hatására bújik ki a földből. Rendszerint este mászik elő, majd egy kis ideig a szárnyait emelgetve piheg. Szárnyainak légzőnyílásait nyitja ki és csukja be, valósággal kiszellőzteti a testét. A cserebogarak általában minden esztendőben repülnek, azonban tömegesen csak a három vagy négy évenként ismétlődő ún. főrajzási években jelennek meg. Ilyenkor a hatóságok elrendelik a pusztításukat. Feljegyeztek már olyan főrajzási évet is, amikor csupán egyetlen kisebb város lakói 35 000 liter cserebogarat szedtek össze. A fákról való Úrázással, sajnos, eddig különösebb eredményt nem értek el, mivel még a leggondosabb irtáskor is Igen sok bogár maradt életben. Tudományosan bebizonyították, hogy az összes bogár 4 %-a bőven elegendő ahhoz, hogy utódjaikkal a cserebogárállomány mennyiségi színvonalát fenntartsák. így tehát az összes bogár több mint 96 ’/«-át kellene elpusztítani, hogyha a számukat az elkövetkező főrajzási évben csökkenteni akarnák. Most azonban sikerrel kecsegtet egy újabb, ún. bioloógiai módszerrel történő cserebogárpusztító eljárás. A kutatók megfigyelték, hogy némely vidéken, minden különösebb ok nélkül a főrajzási években nem, vagy csak egészen elvétve jelentek meg a cserebogarak. Hosszas kutatás után megállapították, hogy a pajorokat egy, a talajban élő penészgomba-fajta fertőzte meg és pusztította el. Ezért ezt a penészgombafajt mesterségesen akarják kitenyészteni, és ezzel fogják majd a kirajzó cserebogarakat megfertőzni. Az eddigi kísérletek igen biztatók, és remélhető, hogy ezzel a módszerrel sikerül majd ezt a rettenetes károkat okozó bogarat végképp kiirtani. Dr. Parraghy Pál Végre nekünk is lesz toronysilónk Az állattenyésztés és elsősorban a szarvasmarhatenyésztés azért került az egész társadalom érdeklődésének középpontjába, mert az eddigi termelési folyamatok nem tudják biztosítani a termelés gyors növekedését. A jelenlegi időszakban a mezőgazdasági dolgozók körülbelül 25 °/o-a az állattenyésztésben foglalatoskodik és az állatgondozók munkájának 20 °/o-át a takarmány keverése, kezelése stb. képezi. A terimés takarmányok előkészítésének technológiája országos méretben még nem érte el a klvána-A francia, nyugat-német és csehszlovák (betonból készült monolitikus) toronysiló tos színvonalat. A takarmányok minősége rosszabb a kelleténél és a tápanyag-veszteségek a takarmány előkészítésénél keletkezett igen nagyok. Ezek a kérdések az utóbbi időszakban azért váltottak ki olyan nagy érdeklődést, mivel a magas színvonalú mezőgazdasági termeléssel rendelkező államokban egyre inkább érvényesítik a terimés takarmányok tárolásának és előkészítésének új módszereit. Lényegében arról van szó, hogy a terimés takarmányokat az ároksilók helyett ma már egyre nagyobb mértékben tárolják toronysilókban. Ezen a szakaszon az alábbi fontos feladatokat kell teljesítenünk: 1. Fokozni kell a lesilózott terimés takarmányok minőségét. 2. Csökkenteni kell a takarmány tartósításakor keletkezett veszteségeket. 3. Olyan silózási módszereket' kell érvényesítenünk, amelyek lehetővé teszik a munkálatok minél nagyobb gépesítését, esetleg automatizálását is. 4. A silózás új módszereit be kell sorolnunk a mi technológiai folyamatainkba és termelési feltételeinkbe. A fiepyi Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben foglalkoztak ezzel a kérdéssel és lehetőséget kerestek arra, hogyan lehetne minél hamarabb behozni ezen a téren a környező államokkal szembeni lemaradást. A mezőgazdasági dolgozók nagy érdeklődést nyilvánítanak a fiepyi Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet munkája iránt. Erről tanúskodik a látogatók nagy száma, akik éppen ebben a kérdésben kérnek tájékoztatást. A fiepyi Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet zárójelentése is a silózás új módszereiről beszél. Ha azt akarjuk, hogy a tartósításkor keletkezett tápanyagveszteségek a toronysilóban tárolt takarmányoknál az előző években keletkezett veszteségeknél kisebbek legyenek és a takarmány minősége a lehető Jegjobb legyen, akkor teljesítenünk kell az alábbi alapvető követelményeket: — A légmentesen zári toronysilóba juttatott takarmány 50—60 °/o szárazanyagtartalmú legyen, a nyitott' toronysilóban pedig 35—40 % szárazanyagtartalmú takarmányt silózzunk. — A toronysilóban tartósított takarmányt körülbelül 2 cm-es hosszúságúra kell szecskázni, ami nemcsak elősegíti a tartósítás sikeres lefolyását, de ezen felül lehetővé teszi a takarmányok mozgatására, kieszedésére stb. gyártott gépek jó működését is. — A takarmányt a levegő kizárásával kell tartósítani és ennek a követelménynek következetesebben kell eleget tenni, mint eddig. Az új módszerek az itt felsorolt alapvető és lényegében új körülményeken kívül más, nálunk eddig ismeretlen műszaki és technológiai módosítást követelnek meg. A silótakarmány készítésével szorosan összefüggő alapvető kérdés, hogy erre a célra a toronysilók vagy pedig az ároksilók felelnek meg a legjobban. A kísérletek és a gyakorlat előző eredményei szerint a toronysilókban vagy a hasonló elvek szerint készített tartályokban tartósított silótakarmány jobb minőségű, mint a silógödrökben tartósított takarmány. A takarmány tartósításakor keletkezett kikerülhetetlen tápanyagveszteségek a toronysilókban sokkal kisebbek, mint a silógödrökben. Ezen kívül azt is bebizonyították, hogy a takarmány mozgatása szempontjából a függőleges elrendezésű tárolás előnyösebb, mint a vízszintes elrendezésű (nem kell változtatni a töltés és kiszedés helyét', a takarmány önsúlyától tömörítődik). Végül azt is meg kell említenünk, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a legjobb minőségű silőtakarmányt a „Moravia" jegyű silókamrákban készítették. Tehát a levegő kizárásával. Mezőgazdasági üzemeinknek azonban mindaddig nem javasolhatjuk a toronysilók vagy más hozzájuk hasoló tartályok beszerzését, amíg az egyes munkálatokat, elsősorban a siló telítését és a silőtakarmány kiszedését nem gépesítik kellőképpen. A fejlett technikával rendelkező államokban szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a toronysllókban a silótakarmány készítését gépesíteni lehet. Ezért terjedt el a toronysilók használata a silógödrök rovására. Tehát helytelen lenne, ha belenyugodnánk a nálunk kialakult helyzetbe, vagyis abba, hogy még mindig nem oldottuk ■meg a toronysilókban tartósított silótakarmány készítésének nagyüzemi technológiáját (beleértve a szükséges gépi felszerelést is.) Minden jel arra mutat, hogy a jövőben a takarmányt egyre nagyobb mértékben tároljuk majd a toronysilókban. Ezzel kapcsolatban meg kell oldanunk több olyan kérdést, amely mezőgazdaságunk új nagyüzemi feltételei között került előtérbe. Mezőgazdasági termelésünknek ezen a téren segítő kezet nyújtott a Kelet-szlovákiai Gépgyárak n. v. Ez a vállalat ugyanis felajánlotta, hogy mezőgazdaságunk számára a fiepyi Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet' kísérleti eredményei alapján toronysilókat gyárt. A feladat megoldásához felelősségük teljes tudatában láttak hozzá. Tervbevették és beütemezték az egyes részfeladatokat mind a gépszerkesztők, vegyészek, mind az anyagbeszerző osztály számára. A fiepyi Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben kipróbálták a Német Szövetségi Köztársaságból behozott Előregyártón épületelemekből készült csehszlovák toronysiló „Harvestore“ jegyű silótornyot, valamint az ausztriai „Alkosil“ és a francia „Marison“ jegyű silótornyokat. Az üzemi kísérletek eredményei alapján próbálunk nálunk egy tökéletesebb, az ismert silótornyok minden jó tulajdonságát tartalmazó és azok hiányosságait kiküszöbölő saját silótornyot szerkeszteni. A Kelet-szlovákiai Gépgyárak n. v. gépszerkesztőin múlik, mennyiben és mikor sikerül a tervet valóra váltani. D. Marková mérnök, az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának dolgozója Egyelőre május 15-éig fel kell dolgozniuk a dokumentációs anyagot, azután 2 hónap alatt ki kell dolgozniuk a silótorony tervét és ez év végéig el kell készülnie az első mintapéldánynak. Valószínűleg az angol és a francia silótorony-megoldásból tanulnak a legtöbbet, de légmentesen zárt silótorony szerkesztését kapták feladatul. A külföldiek közül pedig csak a nyugat-német gyártmányú „Harvestore“ típusú silótorony hermetikusan zárt, ám alsó kiszedésű, ami nem a leggazdaságosabb megoldás. A tervek szerint a mi silótornyunk felső kiszedésű lesz. Az első, próba-silótornyot a kassai járásban akarják felszerelni a gépgyár közelében, hogy az ellenőrzést akadálytalanul, folyamatosan végezhessék el. A gépgyár a silótornyok szerelését a saját szerelőivel akarja a jövőben is elvégeztetni, hiszen csak így vállalhat teljes mértékben kezességet annak tökéletes működéséért. (A szerkesztő megjegyzése.)] SZABAD FÖLDMŰVES 1965. május 1.
