Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-24 / 16. szám
A cukorcirok termesztése és elterjesztésének jelentősége A cukorcirok jó minőségű takarmány zölden és silózva is. Egyike a legszárazság tűrőbb takarmánynövényeknek. A legnagyobb nyári forróságban is képes asszimilálni, amikor a legtöbb növény már erősen szenved a melegtől. A vízzel nagyon takarékosan gazdálkodik. Ha hosszabb ideig kevés víz áll rendelkezésére, akkor fejlődésében megáll, a száraz időszak elmúltával pedig újra növekedésnek indul, s erre nagyon kévés növény képes. Mivel nagy a hőigénye, a nyári forróságok idején is jól asszimilál, ha elegendő víz és nitrogén áll rendelkezésére. Ezért árinak ellenére, hogy nagyon szárazságtűrő, az öntözésre nagy terméstöbblettel reagál a legforróbb nyári időszakban is. Bőséges nitrogénellátás esetén nagy termést nyújt. Segítségével megoldható a gyengébb minőségű takarmányok (kukoricakóró, répaszelet' stb.) és az önmagukba nehezen silózható, magas fehérjetartalmú pillangós takarmányok silózása is. Feltehető a kérdés, hogy ennyi jótulajdonság ellenére, miért nem terjedt el a cukorcirok olyan mértékben, mint azt elvárhatnánk. Ennek több oka van. A cukorcirok kezdeti fejlődése ugyanis nagyon hosszú, könnyen elnyomják a gyomok, a begyomosodott cirok pedig már nem nyújt nagy termést. A múltban ez a kérdés szinte megoldhatatlan volt, és elsősorban ez akadályozta a cirok elterjedését. A második ok, a vetőmagtermesztés megszervezésének az elégtelensége. A cukorcirok ősszel, szeptember közepétől október végéig (fajtáktól függően) érik, levele éréskor is zöld, szára lédús, így az érett bugák 30— 40 % nedvességet is tartalmazhatnak. Ha a magot mesterségesen nem szárítjuk, megtámadja a penész és így hamar elveszti csírázóképességét. Mivel a bugák rendszerint 2—2,5 méter magasságban helyezkednek el, a vetőmag betakarítása csak kézzel lehetséges, ami nagyon költségessé feszi a vetőmagtermesztést. A Sósszigeti Növénynemesítő Állomás hosszabb idő óta foglalkozik a eukorcirok nemesítésével és az ezzel kapcsolatos problémákkal (agrotechnika. betakarítási technológia, vetőmagelőállítás stb.), amelyek befolyásolják a cukorcirok elterjedését. Az eddig nyert kísérleti adatok alapján a dél-szlovákiai viszonyok között a következő termesztési módot látom a legalkalmasabbnak: A cukorcirok hőígényes növény, vetését nem szabad elsietni, mert hűvös időjárás esetén fejlődésében visszamarad és könnyén elnyomhatják a gyomok. Nálunk a legmegfelelőbb vetési ideje fönövénynek május 10— 20-ig, másodnövénynek pedig június 15-ig. Nagy termésre csak nitrogénnel bőségesen ellátott talajokon képes. Közepes talajokon zöldtakarmánynak vagy silónak termesztve a lehetőleg 3—4 q kénsavas ammóniát, 2 q szuperfoszfátot és 2 q kálisőt alkalmazzunk. Ne felejtsük el, hogy zöldtakarmánynak és silónak termesztve a termés nagyságát elsősorban a nitrogén mennyisége határozza meg! A szuperfoszfátot és a kálisót legjobb, ha az őszi mélyszántással, a nitrogént pedig tavasszal, tárcsával vagy kultivátorral juttatjuk a talajba. A tavaszi simítózás után egészen a Vetésig gyommentes állapotban tartjuk a talajt, amit kultivátorozással vagy tárcsázással érhetünk el. Legmegfelelőbb az egyenletes talajelőkészítés lánctalpas traktorral. A traktor után tárcsát, majd fogast és végül simítót akasztunk. A vegyszer kipermetezését az előkészített talajon végezzük. Ha drótféregtől kell fartanunk, úgy Szupermagot, vagy Garpacydot használunk talajfertőtlenítésre. A vegyszer kiszórását lehetőleg estefelé kell elvégezni és azonnal a talajba kell dolgozni, mielőtt elvesztené rovarölő hatását. Sortávolsága zöldtakarmánynak 20 —25 cm, silónak vetve 50—60 cm. Vetőmagszükséglet a mag használati értékéből és abszolútsúlyátől függően zöldtakarmánynak 20—25 kg/ha, silónak pedig 12—18 kg hektáronként. Vetőmélység közepes talajokon 3—4, könnyű talajokon 4—5 cm. Vetés után ha száraz a talaj, könnyű hengerrel járatjuk. A eukorcirok élgyomosodásánák a megakadályozására legalkalmasabb a vegyszeres gyomirtás. A kétszikű gyomok ellen bevált a Dikotex 40. hektáronként 3 kg, 600 liter vízzel hígítva és kipermetezve, amikor a növények magassága eléri az 5—10 cm-t. Ugyancsak jól bevált a Prometrin, közvetlenül a vetés után 3.— kg hektáronként. Az erősen begyamosodott talajokon a legtökéletesebb gyomirtást Zeazínnal lehet elérni, ahol az utána következő vetemény kukorica, vagy cirokféle. Zeazinból (közepes talajokon) hektáronként 3 kg-ot alkalmazunk vetés előtt vagy vetés, esetleg kelés után, nehogy károsodás érje a cirkot. A vegyszerek permetezését nagyon gondosan kell végezni. A Zeazinnal permetezett talajt kultivétorral vagy tárcsával nem szabad megbolygatni, mert ezáltal megbontanánk a talaj felszínére permetezett összefüggő réteget. A zöldtakarmánynak vetett cukorciroknál, ha vegyszeres gyomirtást alkalmaztunk, más növényápolási munkára nincs szükségünk. A silónak vetett cukorcirkof J.—2-szer meg kell sarabolni. Zöldtakarmányozásra a cukorcirok betakarítását legalább 10 nappal bugahányás előtt kell megkezdeni és lehetőleg bugahányásig feltakarmányozni, mert később erősen fásodik, csökken az emészthetősége, s ilyenkor az állatok már nem szívesen fogyasztják. Bugahányás előtt 9—12 kg keményítőértéket és 1,2—1,5 % emészthető fehérjét tartalmaz. A cukorcirkot legeltetni nem ajánlatos 40 cm magasságig, mivel ebben a fejlődési szakaszában a cirok az állati szervezetre mérgező anyagokat tartalmazhat. Silózásra legalkalmasabb tejesviaszos érésben, de silózható egész a tél beálltáig, mivel a szára lédús marad a fagyok beállta után is. Tejesviaszos érésben 1 kg keményltőértéket és 0,8 % emészthető fehérjéi, késő ősszel pedig 10—15 kg kém. értéket és 0,5—0,8 % em. fehérjét tartalmaz. Mivel magas a cukortartalma, önmagában silózva nagyok az erjedési veszteségek, ezért jobb más, gyengébb minőségű takarmánnyal pl. kukoricakóróva! és répaszelettel keverve silózni. Ugyancsak jól bevált silózása magas fehérjetartalmú pillangós takarmányokkal keverve, pl. lucernával 50—50 % keverési arányban. Termése száraz viszonyok között meghaladja a silókukorica termését is, mind tömegre, mind össztápanyagra. Közepes viszonyok között 500 q terméssel számolhatunk hektáronként. Bőséges nitrogénellátás esetén jobb talajokon 700—800 q termést is ad. Hazánkban jelenleg egy engedélyezett cukorcirokfajta van, a „Buéansky“. Közép-korai fajta, közepes termőképességgel. Mivel ez a fajta nem mindenben felel meg a követelményeknek, ezért a Sósszigeti Növénynemesítő Állomás feladatul tűzte ki egy olyan bőtermő hibridfajta kinemesítését, amelynél a magtermesztés és a géppel történő betakarítás is megoldható lesz. Az elmúlt esztendőben 100 űj hazai hibriddel kísérleteztünk. Ezek közül a Hibrid 80-as mutatkozott a legjobbnak. A „Bucansky“ fajtánál 48 %kai adott magasabb termést. Jobb volt a kezdeti fejlődése, dúsabb levélzetű, nagyobbak a bugái, vagyis több magja van, ezért magasabb a tápértéke is. Ebből a hibridből az 1965-ös évben 1 ha-on termelőnk vetőmagot, amelyből szokott termés esetén az 1966-os évben már kb. 100 ha bevethető. Ha a nagytáblás termesztésben is beváltja a hozzáfűzött reményeket, akkor a legrövidebb időn belül elszaporítjuk. Ugyancsak megszervezzük a vetőmag szárítását, tisztítását, pácolását, hogy az érdeklődők kész vetőmagot kaphassanak. Rákóczi Lajos (Sósszíget) Középen a Hibrid 80-as, baloldalon az (alacsony anya, jobboldalon az (magasabb) apavonal A cukorcirok kiválasztása és vizsgálata A cementgyári iszappor agrokémiai tulajdonsága A cementgyárakban nagymennyisé- máz: 0,2 % N-f, 0,1 ®/o P2O5-Ő? és lü iszappor gyűlik össze. A kubáni 14—24 % K20-t. nezőgazdasági kísérleti intézet 1961- Az iszappor fontos nyomelemeket >en vizsgálta a melléktermékek, illeöleg ipari hulladékok gazdaságos elhasználásának lehetőségeit. Megállapították, hogy ez az iszap>or fizikai és vegyi tulajdonságait ekintve jelentősen eltér a kemencéié kerülő márgától és a kész cementéi. Ez az igen finom por a cementnél cisebb fajsúlyú, 27 % karbonátot taralmaz és már ez az egy jellemzője s alkalmassá teszi a savanyú talajok npszezésére. Figyelemre méltó tulajdonsága az, logy 60 °/o-ban vízben oldható. Alapvető növényi tápanyagokat is tártál -Építőanyag füstből Lengyel mérnökök olyan újfajta különleges szűrőt szerkesztettek, amely az ipari üzemek kéményeibe felszerelve finom port választ ki a füstből. Ebből á porból — kő- és alumíniumporral összekeverve *| Qszabad földműves IMS. április 24. is tartalmaz: Mg, Mn, Cu, Pb, Ag, Ba, Be, Cr, Ti, V, Zr és Sr található benne. Az 1961-es évben tenyészedény- és szántóföldi kísérleteket állítottak be. Ezek azt mutatták, hogy a semleges vegyhatású talajokon az iszappor és kálimútrágya adagok növelése csökkentette a termést, ami azzal magyarázható, hogy a talaj lúgosabb vegyhatásúvá vált és ezzel szemben a növények nagy része érzékeny. A savanyú talajokon az adagok növelésével a termékek is emelkedtek. Ezt a megoldást a különböző talajokon végrehajtott szántóföldi kísérletek is megerősítették. A semleges vegyhatású kilúgozott csernozjomokon ugyanis az iszappor alkalmazása nemcsak nem adott termésnövekvést, hanem az adagok növelésével a termésátlagok csökkentek. Ezzel szemben a fekete öntéstalajokon és hegyi erdőtalajokon jelentősen gyarapította a termést. Megállapították azt is, hogy az iszappornak rovarölő hatása is van, tehát felhasználható bizonyos mezőgazdasági kártevők elleni védekezésnél is, különösen rágó és szívó kártevők ellen. (Szimakin, A. I.: Vesztn, SZ/h. Nauki) — kitűnő üreges téglákat és más építőelemeket lehet gyártani. Az újfajta szűrőket elsőként a Pulawyban épülő új vegyikombinát gyárkéményeiben szerelik majd fel. A közepes- és magasmíivelés időszerű kérdései A közepes és magasművelésű módok az utóbbi idők egyik legvitatottabb tárgyköre. A szőlőkertészetben forradalmi átalakulást idéznek elő. Amíg az alacsony tőkeművelésl módokra általában alkalmasak az összes szőlőfajták, a különböző biológiai és metszési követelmények rövidebb, hosszabb csapokkal és szálvesszőkkel szabályozhatók — a közepes és magasmüvelés termesztési, biológiai és fajta-kérdése jóval bonyolultabb, ezért többoldalú megvilágítást és mélyebb elemzést kíván. A fajták és a fagytűrés A szőlőfajták eltérő eredetük, érési idejük és biológiai felépítésük révén különböző fagyálló képességgel rendelkeznek. A téli fagyot legjobban bírják az űn. nyugati eredetű, vékony vesszőjű, vékony bélű, korai érésű fajták mint pl. Pirostramíni, Ottonel muskotály stb. A téli fagyokra legkényesebbek az ún. keleti és pontusí (déli) eredetű, vastagabb vesszőjű, vastagabb bélű, kései érésű szőlőfajták, mint pl. Afuz, Ali, ill. Kadarkák, Szlankamenkák stb. A fajták és a hozam A Csehszlovákiában többnyire elterjedt közepes és kisfürtü szőlőfajták — tőkefejes alacsony műveléseken általában keveset teremnek. Egy-egy hajtáson kevesebb fürt képződik. Úgyszintén kedvezőtlen a termőhajtások aránya is. Egy tőkén lévő 14—18 hajtás közül kb. csak a fele termó, a többi pedig meddő. így pl. 130X120 cm térállás esetében 1 hektáron 6400 tőke van. Ha egy tőke átlagosan 8 fürtöt hoz, 6—8 dkg átlagsúlylyal, maximálisan 36—40 q termést érhetünk el, ez azonban többnyire alacsonyabb. A közepes- és magasművelésék esetén a fajták termőképességé jelentősen fokozódik. A hajtásokon több fürt képződik, gyakran a karokon elhelyezkedő fürtök is nagyobbak, a termő és meddő hajtások aránya kedvező, 80—85 % termő és csak 15—20 % meddő. így tehát a mind ez ideig kishozamúnak tekintett szőlőfajták közepes és magasmüveléssel könnyen elérik az üzemileg kívánatos 60—80 q/ha. A fajták és a minőség A nálunk termesztett, és többnyire elterjedt közepes és kisfürtű szőlőfajták közepes- és magasmüvelésre azért is alkalmasak, mert nagyobb részük korán érik és általában 20—22 kl°-nál több cukrot tartalmaznak. Ezért így alig hoz gyengébb termést, mint a fej- és bakmüveléseken. Ugyanis, ha ezek átlaga 20—22 kl° felüli a közepes és magasmüveléseken fennálló 0,5—1,5 kl° különbség (csökkenés) nem határoz. így is jó minőségű bort nyerünk. Mérlegelve a fajták terméshozamát és minőségét, legtisztább képet kapunk, ha az ún. cukor kilogrammot vesszük alapul, vagyis hogy 1 hektáron hány kg cukrot termelünk. Pl. a Pirostramíni tőkeműveléssel a legjobb agrotechnika alkalmazásával sem ad több termést mint 30 q/ha. Ha jó minőségű is, általában 24 kl°-t ér el, így 1 ha 30 qX24 kl°= 720 kg cukrot termel. Ugyanez a fajta magasmüveléssel könnyen nyújt 50 q termést' 1 hektáron. Ha a minőség rosszabb is, pl. 22 kl°, egy ha 50 q X22 kl« = 1100 kg cukrot termel. Az asztali szőlőfajták a közepes és magasmüveléssel szebb és tetszetősebb termést adnak. Mivel a talajtól a fürtök távolabb helyezkednek el, nem rothadnak, tökéletesebb a fürtök megvilágítása (a leveleké szintén) és színeződése is. A fajták és a növekedési erély A minőségi szőlőfajták javarészé (Ottonel muskotály, Pirostramíni, Burgundi stb.) tőkeműveléseken többnyire közepes vagy gyenge növekedésüek. Közepes és magasműveléseken viszont megfelelő talajon, gondos neveléssel, könnyen nagytermőfelületü tőkévé alakíthatók. A fajták és a termörefordulás Az alacsony fej és a bakművelésű tőkék alakító metszésekor a szőlőt 6—8 évig, sőt tovább is kimondottan rövid csapokra metszük. Mivel szőlőfajtáink nagyobb részének alsóbb rügyei kevésbé termékenyek, így a termőre fordulást ezeknél szándékosan késleltetjük. Sőt, a szálvesszőt igénylő fajták ez ideig termést egyáltalán nem hoznak. Ezzel szemben a közepes és magasműveléseknél — ahol már a 3—4.-ik évben hosszabb csapokat, sőt szálvesszőket alkalmazunk (a törzs és a karok kinevelése érdekében), az első termés megbízhatóbban, már a negyedik-ötödik évben jelentkezik. így a termörefordulás jóval korábbi. Tehát helytelen csak az az Indoklás, hogy a közepes és magasművelésű ültetvényeket gépesíteni lehet. Ezeknek, amint látjuk, számos egyéb előnye is van. A közepes és magasmúvelésnél figyelembe kell vennünk azonban a talaj tenyészterületének gazdaságos kihasználását. Mivel a térállás itt jóval nagyobb, egy tőke temyészterülete 2—3 mJ. Így az alacsony tőkemüvelésü ültetvények 2—3 tőkéjét egy közepes vagy magasművelésű tőkével helyettesítünk. Ezeket természetesen jóval nagyobb termőfelületü tőkékké kell alakítanunk, hogy a közepes vagy magasművelésű ültetvények egy tőkéje megteremje az alacsony fej és bakmüvelésü 2—3 tőke termését. A hazai, valamint a külföldi tapasztalatok szerint közepes és magasművelésekre alkalmas fajták: rajnai rizling, Pirostramíni, Souvignon, az összes Burgundik, Szürkebarát, Leányka, Müller Thurgau, Ottonel muskotály, Zöldveltelíni, Zöldszilváni, Najburgi, Korai pirosveltellni, Kékvavrineci, Cabarnet franc, Cabarnet souvignan, Bouvier (borszőlőfajták), és a Csabagyöngye, Irsay Oliver, Mathiasz Jánosné muskotály, Ceglédszépe, Passatuti és a Chasselas (asztali szőlőfajták). Kevésbé alkalmas fajták: Olaszrizling, Sárgamuskotály, Furmint', Hárslevelű, Ezerjó, Kékfrankos, Kékportugáli (borszőlőfajták), és a Kossuthszőlő, Hamburgi muskotály, Pannónia kincse (asztali szőlőfajták). Nem alkalmas fajták: Szlankamenka, Kövidinka, Mézesfehér, Bábátirizling, Izsákisárfehér, Kadarka, Bacator (borszőlőfajták) és a Szőlőskertek királynője, Afus-Ali (asztali szőlőfajták). A művelés! módok alkalmazása, térállása és egyéb jellegzetességei Magas, széles térállásű műveléseket csakis mélyrétegű, tápanyagban és nedvességben gazdagabb talajokon, sík területeken és mérsékelt lejtőkön alkalmazhatunk. Térállásuk 230—350 cm X100—150 cm. A talajmunkák, trágyázás, védekezés teljesen gépesíthetők, sőt a zöldválogatás, kötözés és a tetéjelés is hanyagolható. Egy hektár megművelésre évente elegendő 100 —150 munkanap. Legelterjedtebb módjai az osztrák Lenz Moser féle magasművelés és az AZOS kordon. Közepes művelési módok alkalmazhatók csekélyebb és könyebb talajokon, kisebb lejtőkön is 15°ig. Térállásuk 180—230 cm X100— 150 cm. A talajmunkák nagyobb része, trágyázás, védekezés itt is gépesíthető. A zöldválogatás, kötözés, és tetejelés szintén kevés munkát igényel. Egy hektár megművelésére évente elegendő 180— 250 munkanap. Legelterjedtebb módjai — az A Guyot (Szylvez) művelés, Rajnai-Hessenei művelés, Vejáros legyezők, Srégons kordon és a Kéloldalú alacsony huzalos művelés. Csekély, tápanyagban szegény, homok, rossz vízgazdálkodású és 15°-nál meredekebb lejtőkön (teraszlrozás nélkül), továbbá is a hagyományos fej és bakművelésnél kell maradnunk. A térállás minimálisan itt is legalább 130X120 cm legyein, hogy legalább a talajmunkálatokat lehessen lófogatok segítségével végezni. Egy hektár megművelésére évente 350—450 munkanap szükséges. Legelterjedtebb módjai — a fejművelés, bakmüvelés és a fejmüveléssel egybekötött szálvesszős művelés. Vigyázzunk a közepes és magasművelésű szőlőültetvények létesítésével ne essünk túlzásba. A közepes és magasművelés nem dogma. Figyelembe kell vennünk a fennálló körülményeket és a helyi viszonyokat. Nem lehet ugyanis mindenütt és minden fajtánál a közepes és magasművelési módokat alkalmazni, így tehát számos esetekben maradnunk kell a hagyományos alacsony fej és bakműveléseknél. Kása Sándor, szőlészeti, borászati mérnök, Szőlőske
