Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-17 / 15. szám

A sertések és baromfiak bélférgessége ellen A galántai járás állategészségügyi központjának vezetősége megkülön­böztetett gondot fordít a bélférgesség elleni védekezésre. Munkagyüléseiken sokat foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Tavasszal és ősszel a járás egész területén elvégeztetik a féregtelení­­tést. Időközben ha felüti fejét a be­tegség, megismétlik a gyógykezelést. Országos viszonylatban évről évre nagy károkat idéz elő, ha ezt a mun­kát elhanyagoljuk. Több gazdaságban előfordul, hogy a malac féléves korra sem nyom többet 20—25 kg-nál. A ba­romfi növekedése, termelése lassul, erős fertőzés esetén leáll, ha fennáll a bélférgesség. Leggyakrabban mala­coknál fordul elő, de több esetben idősebb süldőknél és anyakocáknál is. Az utóbbi esetében a gyógykezelés legalkalmasabb az ellés előtti időszak­ban, mielőtt az anyakoca a fiaztatóba kerül. Ezáltal az újszülött malacok fertőzését elkerüljük. A bélféreg szaporasága nem ismer határt. Egy nőstény naponta 200 ezer petét is lerakhat. Tíz vagy több nap alatt kifejlődik az ebrény, amely a petén belül még egyszer vedlik és fertőzésre képes. Nedves környezet­ben nagyon hosszú ideig elél és fer­tőz. A malacok a takarmánnyal vagy ivóvízzel fölszedik, majd az állat vé­konybelébe jut. Befurakodik a bél­­falba, s onnan a vérárammal a has­üregen át a májba jut, majd a tüdő hajszálereibe, a légsejtekbe kerül, ahol kifejlődik. Erősebb fertőzés ese­tén a vékonybelekbe egyre több féreg halmozódik fel, s az állat étvágyta­lanná válik. Minél fiatalabb a malac, annál súlyosabb lehet a fertőzés. Az állat rosszul fejlődik, pocak«odik. A beteg állaton köhögés, hurutos tüdőgyulladás, esetleg tüdő- és mell­­hártyaayulladás észlelhető. A tüdőben lévő lárvák vérzéseket, savas, gyulla­dásos beszürődést okoznak. Erősen, fertőzött malacok néhány héten belül el is pusztulhatnak. Elengedhetetlen tehát a fertőzés elleni védekezés. A féregtelenítést Helmirazin tablet­tával végezzük, fiatal állatoknál pedig Phenothiazint alkalmazunk. Az orvos­ság adagolása rendszeresen éhgyo­morra este történjék, mintegy három alkalommal. Reggel minden esetben istállófertőtlenítést kell végeznünk. Első dolgunk, hogy a trágyát eltávo­­lítsuk, nehogy a kártevő tovább élős­­ködhessen. Az istálló fertőtlenítését 2—3 %-os Hloraminnal végezzük. Eb­ben a munkában támaszkodjunk az állatgondozókra, hiszen nekik saját érdekük, hogy ezen betegséget elke­rüljék. Jó példa erre a nádszegi szö­vetkezet, ahol a vezetőség, valamint az állattenyésztésben dolgozó szocia­lista munkabrigádok tagjai magukévá tették a védekezés szükségességét. Becsülettel végzik az állatok gyógy­kezelését, mert eredményeik zálogát látják benne. A gyógyszer adagolása az utasítás betartásának ellenőrzése mindig az állatorvos felügyelete alatt történik. Az említett szövetkezetben mintegy 3000 sertést és 6000 baromfi féregtelenítését végezzük el a na­pokban. Bugár István, a Galántai Állategészségügyi Központ dolgozója Emelik a belterjesség szintjét Ahogy Kéméndnél a Garamon át­halad az autóbusz, Páld felé közele­dik. A parton szembetűnően kibonta­kozik a szövetkezet gazdasági udva­ra. Az új és a még épülő istállók sej­tetik, hogy a szövetkezet elég későn alakult. Szabó Károly zootechnlkussal és Papp József agronómussal folytatott beszélgetés igazolja feltevésünket- Am tegyük hozzá, hogy a közös gaz­daság elég jól fejlődik. A bevételi tervet 340 000 koronával túlszárnyal­ták, és 41 000 koronával kevesebb volt a termelési költség. Egy munkaegy­­•égre így 17 korona jutott. Meg kell mondani, hogy az eredmé­nyek ellenére még sok tennivaló akad Páldon. A járási átlagnál jóval kisebb az állatsűrüség és a belterjes­ség szintén elég alacsony. Azonban néhány dologgal máris találkozunk, ami a jövő kibontakozását ígéri. A tehenenkénti évi tejhozam 246 liter­rel emelkedett és idén már előrelát­hatólag 20 000 liter tejjel adnak töb­bet a közellátásnak. Jelentős tartalé­kot képez a 100 hektárnyi jól termő rét, ahol a nyári időszakban 120 nö­vendékmarha legelhet és félkész hí­zóállapotban kerülhet a hizlaldába. Viszont nem nagy megelégedéssel szólhatunk a talajerő pótlásáról. Két­fajta műtrágyából 110 mázsával töb­bet adtak a földekre, de ez nem na­gyon mutatkozott meg a hektárhoza­mokban. Az egyik ok, hogy a tápérték nagy része tönkrement a helytelen raktározás miatt. Megalakíthatnák a trágyagondoző csoportot is, mert ezen a téren is van mit behozni. A szövetkezeti gazdaság elemzésé­nek egyik pontja megállapítja, hogy a megtakarított termelési költségeket a belterjesség fokozására fordítják. A szövetkezet sok buktatón kérész­iül igyekszik gazdálkodását megjaví­tani. Erre megvan minden lehetőség, hisz a szövetkezet vezetői távúton bővítik szaktudásukat, egy fiatal szö­vetkezeti dolgozó pedig főiskolát vé^ géz. Gábris József (Érsekújvár) • A kelet-szlovákiai kerületben a mezőgazdasági üzemek 760 ezer liter tejjel többet adtak a tervezettnél. Ezzel szemben az egyénileg gazdál­kodó földművesek 456 646 liter tejjel maradtak el. (Bohuá Nemcek, Kassa) H Marcellházán a lakosság rendbe­hozza az utakat, csinosítja a házak környékét, tereket. így teremtenek szebb környezetet, maguknak. (Kádek Gábor, Ipolyság) 41 A kassai járás juhászai értekez­letet tartottak. Szakemberek beszél­tek a különféle betegségekről és más problémákról. Andrejkovics elvtárs, a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság dolgozója, a Juhászokat elemezve kijelentette, hogy az első helyre a bodollói szövetkezet kerül, ahol egy anyajuhtól átlagosan 1945 korona értéket adtak a piacra. Utána a szinai szövetkezet következik, 1271 koronás piaci termeléssel. (Andreás Sándor, Kassa) • Az óvári szövetkezet' 800 tojója naponta 550—600 tojást tojik. így a szövetkezet már március végén tel­jesítette félévi tojáseladási tervét. Ferencz László szövetkezeti elnök szerint a tervezett 56 000 tojás eladá­sának tervét már május végéig telje­sítik, és felszabadulásunk tiszteletére még 40 000 tojást adnak terven felül. (Sólyom László, Losonc) 0 Az alsószecsel szövétkezetesek a gépek jobb kihasználásáról beszél­gettek Bajcsim mérnök elvtárssal, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola taná­rával. Az akciót a könyvhőnap kere­tében tartották. A résztvevők értékes tapasztalatokkal gazdagodtak. (Kúcs Gyula, Alsőszécsé) • A kicsindi szövetkezet' eredmé­nyesen gazdálkodik. A tagok jó kere­sethez juthatnak és ha figyelembe vesszük a természetbenit’ is, a havi átlagos kereset 1430 koronára rúg. Tehát ilyen szövetkezetben a fiatalok is megtalálhatják számításukat. (Majerszki Márton. Szalka) 0 Az Ipolysági szövetkezetben a koratavasziakat három nappal előbb vetették el a tervezettnél, Már ülte­tik a korai burgonyát és készítik a talajt a cukorrépa és kukorica alá. Paulovics István agronómus jól szer­vezi a munkát. (Raffael János, Ipolyság) # A nyltraegérszégi szövetkezei dolgozói a múlt évben több mint fél fnlllip koronával túlteljesítették ter­melési tervüket’. Krizsan Ernő 45 anyadlsznótől 798 süldőt nevelt föl. Deszet Leo pedig 0,65 kg-os átlagos súlygyarapodást ért el a hízóknál. A szövetkezet egyre jobban vonzza a földműveseket. Cigány Gyula például a múlt évben iparba ment, de aztán ismét visszatért és mint traktoros megkeresi a 2000 koronát is. (Várnay Tibor, Nyiira) Becsüljük az erdőt! Az „Április, az erdők hónapja" jel­ige alatt meghonosodott mozgalom nem holmi rövidlejáratú, egyszeri rendezvény. Évről évre rendszeresen megismétlődik, mert érdjeink jelentő­ségének népszerűsítését hivatott szol­gálni. A március 29-1 sajtókonferen­cián közzétett értékelés szerint csu­pán a közép-szlovákiai kerületben 157 millió korona az erdőgazdasá­gunknak nyújtott segítség ellenértéke 1964-ben. Köztársaságunk erdei 4 295 000 hek­tárt ölelnek fel, ami az összterület 34 %-ának felel meg. Mindamellett csínján kell bánnunk fakészleteinkkel, mert a régebbi tőkés rablógazdálko­dás, az országbitorlók kíméletlen ki­zsákmányolása és a frontátvonulás érzékenyen sújtotta erdőgazdaságun­kat. Ma már 90 %-ban az állami szo­cialista szektor gondozza erdeinket, 7 %-ban az EFSZ-ek és csak 3% maradt egyéni gazdálkodásban. Ebben látjuk biztosítékát a rendszeres és tervszerű fásításnak, erdőtelepítés­nek. A kapitalista világból ránk ma­radt „örökségben" sincs köszönet, hiszen nagyrészt silány minőségű, el­hanyagolt erdőállományokat vettünk át. Amíg 1951-ben 2993 faiskolát tar­tottak fenn erdőüzemelnk, addig ta­valy már 5 ezerre emelkedett a szá­muk. Megszűnt az Ultetömag-hiány, fellendül a gépesítés. Erdőállományunkban minden fi­gyelmeztetés ellenére sok kárt okoz — főleg egyes szlovákiai körzetek­ben — a csordák legeltetése tiltott erdőrészlegeken, az erdei vad túlsá­gos, hasznot nem hajtó elszaporodása vagy gondozásának elhanyagolása, valamint a „bárhol" tüzet rakó, fe­gyelmezetlen kirándulók. Más környe­zetekben viszont az elgazosodásnak, a faszúfélék és egyéb kártevők foko­zott elszaporodásának veszélye fenye­get. Végül pedig a munkaerőhiány is hátráltatja a termelést. Pártunk XI. és XII. kongresszusa konkrét Intézkedéseket szabott meg az erdöépítés és a fakitermelés kö­zötti aránytalanság kiküszöbölésére. Az állami terv szerint idén összesen 70 ezer hektárt kell erdősítenünk. Tekintettel a még mindig mutatkozó munkaerőhiányra brigádmunkásokat, háztartásbeli nőket, nyugdíjasokat és fiatalokat kell toboroznunk, hogy megbirkózzunk a kitűzött feladatok­kal. Április, az erdők hónapja figyel­meztet erre, mert az erdőgazdálkodás és fakitermelés népgazdaságunk egyik legfontosabb ágazatát képezi. Az újságíró jegyzetfüzetéből A mezőgazdasági újságírók pősfyéijl szemináriumán sok sző esett a mező­­gazdasági gépek rövid életkoráról. Vitatták a gépek jó és rossz tulaj­donságait. A disputára végÜlis Vojá- 5ek elvtárs Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága mezőgaz­dasági osztályának vezetője tett pon­tot. — Sokat beszéltünk már a hibákról, úgy gondolom, valami jót is kell már mondani. Azt hiszem, hogy a mező­­gazdasági gépeknek jó magas az áruk. De a minőség?!,,. Nem folytat'om tovább...-O­A szakemberek kérdése mindennapi probléma. Milyen is legyen a példás szakember? — teszik fel sokan a kérdést. Ml fontosabb, az elmélet vagy a gyakorlat? A gordiuszi csomót Hetes elvtárs, a Nyugat-szlovákiai Ke­rületi Mezőgazdasági Termelési Igaz­gatóság igazgatója, vágta ketté. — Cgy gondolom, elvtársak, az a jő agronómus, akit a napkelte a határban ér és az a jő zootechnikus, aki reggel négy órakor a fejőkkel együtt az istállóban található. Hattyú a kályha mellett Szokatlan hideg volt', s a Rivapiana partja (Locarno — Svájc közelében) be volt fagyva. A lakosság a meleg házakban tartózkodott, s a Piascini család is vacsoránál ült, amikor is­mételten erős és gyors kopogtatás hallatszott a tó irányában nyíló ajtón. Amikor Piascini kinyitotta az ajtót, meglepetésére egy nagy hattyú állt előtte, amely habozás nélkül besétált a szobába és leült a kályha mellé. Fél tizenegy felé már szerették volna, ha elmegy, de nem mozdult. Csak ismé­telt kísérlet után tudták rábírni, hogy a házat elhagyja. Ettől a naptól kezdve a hattyú min­den este megjelent nyolc órakor. Egyenesen a vízből jött,keresztülment a parton és az úton, kopogtatott a csőrével, és amikor beengedték, leült a kályha mellé. Mindig kapott vala­mit enni: kenyeret, gyümölcsöd főze­léket. Semmit sem hagyott ott. Evés után ismét leült a kályha mellé és szundikált. Fél tizenegy felé, amikor a család ágyba kívánkozott, már tud­ta, mit kell tennie. Amikor szóltak neki — időközben Seppre keresztel­ték — felállt, kicsit ide-oda kacsá­zott, mintha gondolkodott volna, hogy kimenjen-e, aztán odament az ajtóhoz és eltűnt a sötét éjszakában. Barát­ságát időközben a cicára is kiterjesz­tette, holott kezdetben gyanakvással és csak tisztes távolból szemlélte. Később azonban már egymáshoz si­mulva feküdtek a kályha mellett. Mi­óta ez a rendkívüli látogatás a helyi­ségben köztudomású lett, este sokan vártak a parton, és tanúi voltak, ami­kor a hattyú látogatóba indult, beko­pogott és ajtót nyitottak neki. egyedül illetékes külföldi vadászok „toborzására". Maga az eljárás nem­csak hosszadalmas, hanem a Cedok­­nak a külföldi vendég kalauzolásával, elszállásolásával, étkeztetésével és tolmácsolásával megbízott idegenve­zetője nemcsak nem ismerheti minden vadászterület csínját-bínját, hanem gyakran a legelemibb vadászismere­tekkel sem rendelkezik. Az ilyen „szakember“ többet árt, mint használ az ügynek. A vendég által fizetett, nem megvetendő lelövési díj orosz­lánrésze amellett nem az erdőigazga­tóság, hanem a Cedok pénztárába fo­lyik. De a terhek, a munka, a fárad­ság, a kezdeményezés és rendezés oroszlánrésze csaknem kizárólag az erdőigazgatóságot: vagy érdőüzemet terhelik. Nem méltányos tehát, hogy a Cedok holmi „egyedárusítási" he­lyet foglaljon el, az erdészeti dolgo­zók pedig afféle „szegény rokonok" szerepét játsszák ebben a felette egyenlőtlen „játszmában". Mindezen tényekre való feklníeíte! és a fennálló érdekességek kiküszö­bölésére javaslatot dolgozott ki erdő­­gazdaságunk, amelyet Elemír Janecko mérnök erdőgazdasági osztályvezető elvtárs felterjesztett az Állami Erdő­ségek szlovákiai vállalati igazgatósá­gának és a Csehszlovák Vadászszövet­ség Szlovákiai Bizottságának részvé­telével a Földművelésügyi Miniszté­rium illetékes kollégiumának. Márciusvégi szeles idő volt, s eszembe sem jutott, hogy a világon léteznek szalonkák is. Nem vagyok én olyan nagy vadász, hogy rendre számon tart­sam mikor is vándorolnak ezek a nagyon félénk, érdekes és számomra nagyon titokzatos madarak. A körülmények s a véletlen azonban azt írta fel a maga nagykönyvébe, hogy ha tetszik, ha nem, ki kell mennem szalonkázni. Persze, ezért egy cseppet sem haragszom. Sót, nagyszerű volt. Akkor ugyan, a va­dászláz pillanataiban nem nagyon mérlegeltem a helyztet, csak egyetlen kívánságom volt, hogy puskavégre kapjak egy szalonkát. A vadcseresznye rügyei már erősen pirosodtak, büszkén trónoltak az ágakon, mikor felértünk a hegyre. Az egyik mélyedésben tüzet raktunk, ( s vártuk az esthajnalcsillagot. Mondom, nem voltam még sosem szalonkázni s ez a tűzrakás sehogy sem tetszett. Egyre az járt az eszemben, hogy a tűz miatt erre ugyan nem repül egyetlen szalonka se. A tapasztalt szalonkázók azonban csak mosolyogtak. Vártunk-vártunk, jobb híján tüzeltük a száraz gallyakat. A tűz piros lángnyelvei fel-felcsaptak a ránk szakadó alkonyaiban. Az erdő ezer hanggal köszöntötte az. estét. Nemsokára a déli égbolton bátor­talanul felragyogott az esthajnalcsillag. Itt az ideje a húzásnak - figyel­meztettek. Lestem, figyeltem minden ideg szálammal, de a félhomályban nem mozdult semmi. Csak a szélben hajladozó fák zúgása hallatszott. Alattunk a völgyben puska dörrent. Ügy látszik, ott lent a nimródoknak jobban kedvez a szerencse - gondoltam. Kis idő múlva a lenti puskák újra megszólaltak. Itt a hegyélen azonban csak a szél zúgott, hol hangosan, hol még hangosabban, s az első csillag mellé számlálatlan más csillag ült ki az ég ablakába és csúfolódó sugarait a hegyek fölé szórta. Mi meg csak vártunk, vártunk türelmesen, de a szalonkák nem repültek. Ahogy elindultam lefelé a meredek lejtón egy kőre léptem, megcsúsztam s hirtelen iszonyú fájdalom nyilait a bokámba. Leültem ű nyirkos erdei avarra. A bokám sajgott. így jár, aki féli pöben mássza a hegyeket, gondoltam. Szalonkát ugyan nem láttam, de bokám kificamodott. Ennek ellenére szép este volt, 8. 8. A Szabad Földműves díjmen­tesen közli az EFSZ-ek és az ÁG-ok hirdetéseit! Ezáltal is segíteni akarja mezőgazdasági üzemeink adás—vételi és csere­­kapcsolatainak fejlődését. A díjmentes hirdetések meg­könnyítik: a gépek és gépalkatrészek, a vetőmagvak, a fajállatok, a takarmányfélék és más mezőgazdasági termé­nyek értékesítését, beszerzését, vagy kicserélését! A Szabad Földműves segíteni akarl Használták ki a lehetncAnpi-i Az Üszori Állami Gazdaságban már az összes hüvelyeseket elvetették. Né­meth Lajos a gyom ellen Prometrinnel permetez a borsóföldeken. Ousek felv. Figyelem! Ozsvald elvtársat, a Dunaszerda­helyi Járási Termelési Igazgatóság igazgatóját néhány újságíró a sző szoros értelmében célbavette. Kutat­ták, mi az oka annak, hogy járási méretben a szövetkezeti tagok átlag­­keresete havi 1400 korona, és emel­lett a termelés Is emelkedik. A megtámadott kissé dühbegurulf. — Ügy látom — vágott' vissza az egyik kíváncsi újságírónak — maga konyit valamit a termeléshez és az ökonómiához. Az egész úgy kezdő­dött, hogy megteremtettük a terme­lés és a szükséglet között az össz­hangot. Annyi fehérjedús és egyéb takarmányt termeltünk, amennyire az állatállománynak szüksége van. Hogy tőmondatban feleljek: elkezdtünk gondolkozni a saját fejünkkel. —bállá— r Ésszerű javaslat • nak. Nem kevésbé tekintélyes jövé- I delmet hajt az élővadfogás, valamint ■ a külföldi érdeklődők számára díjazás ■ ellenében rendezett vadászatok ha­■ szonjövedelme, amely évi 8 millió de- i viza-koronára becsülhető. i Ennél az összegnél azonban lénye­­l gesen nagyobb hasznot hajtana az ■ idegenből érkező vadászok és halá- I szók látogatása, ha nem a prágai I Cedok nemzeti vállalat közvetítené az- ügyleteket. Az Állami Erdőigazgató­­t Ságnak ugyanis az Erdőgazdasági- Minisztériumon át a Cedokhcz kell ■ eljuttatnia minden javaslatot, amely A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság vadászterülete összesen 11 528 309 hektárt ölel fel, amiből 4 288 957 hek­tár esik Szlovákiára. A vadászat első­sorban a vadhústermelés célját szol­gálja, amely kb. ötezer tonnára tehetc és vagy 30 millió korona felvásárlás: árnak felel meg évente. A vadhúsor kívül állati bőrökkel, szőrmével, sző­­rözettel, zsiradékokkal agancsokká és egyéb értékes nyersanyagokká gazdagítja a vadászat népgazdaságun­kat, ami további 10 millió korona jelent. A tényleges érték azonban öt­szörösét képezi a felvásárlási árak-SZABAD FÖLDMŰVES "J 1965. április 17.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom