Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-03-27 / 12. szám
Az ember kilépett a világűrbe Újabb csodálatos szovjet űrrepülés A Szovjetunió Távirati Irodája március 16-án délelőtt szenzációs hirt < > röpített világgá. Ezen a napon középeurópai idő szerint 8 órakor a i 1 Szovjetunióban nagyteljesítményű hordozórakéta-rendszerrel földkörüli < i útjára bocsátották a Voszhod-2 űrhajót. Az űrhajó személyzete Pavel i 1 Beljajev ezredes, az űrhajó parancsnoka és Alekszej Leonov alezredes <1 az űrhajó másodpilótája. < > A Voszhod-2 a Föld körüli egyszeri fordulatának ideje 90,9 perc volt. 4, A Föld felszínétől elért legnagyobb távolsága 495 km, legkisebb távol< i sága pedig 173 km volt. <, Péntek délben az űrhajó, miután 17-szer megkerülte a Földet, Perm 41 környékén sikeresen földet ért. Az űrhajósok egészségi állapota kifogástalan. < i A szovjet űrrepülés páratlan sikereihez már hozzászokott közvéle(' ményt azonban az a váratlan mozzanat lepte meg, mely minden eddigi < | sikeres kísérletet felülmúl. Leonov alezredes az űrhajó kabinjából kilépett a világűrbe, ahol kb, 20 percig tartózkodott. Megvizsgálta az űrhajó i t felszínét, bekapcsolta a TV-kamerát, figyelte a Földet, majd visszatért a kabinba. Ezzel a Szovjetunió újabb mérföldes lépést tett a világűr X meghódításának útján. Az űrrepülés lefolyásáról és a hős űrhajósok személyéről már részletesen tájékoztatta a hét folyamán olvasóinkat a sajtó, rádió és televízió. Most feljegyezzük néhány külföldi tudományos dolgozó és sajtóorgánum véleményét és értékelését a nagy eseményről. „A szovjet tett elképesztő — írja Peter Fairley, a londoni Evening Standard hírmagyarázója.“ Bertrand Lovell, a Jodrel Banki csillagvizsgáló igazgatója kijelentette, hogy az ember kilépése az űrhajóból a fantázia szélső határán mozog, és a leglényegesebb lépés azzal a feladattal kapcsolatban, hogy összeköttetést teremtsenek az űrhajók között, kozmikus támaszpontot létesítsenek a világűrben a Hold-utazás céljaira. A legelterjedtebb olasz lap, a Corriera della Sera kilenchasábos címe így hangzik. Mintha egy fantasztikus filmet látnánk, — gyalogos járókelő Pavel Beljajev és Alexej Leonov szovjet űrrepülők Perm közelében történt sikeres leszállásuk után telefonon'jelentik Leonid Brezsnyev elvtársnak áz SZKP KB első titkárának, hogy a Voszhod-2 legénysége sikerrel teljesítette feladatát. a világűrben, — és ez a járókelő szovjet polgár. Csak üdvözölhetjük az oroszok eredményeit... csodálattal tölt el bennünket tudományuk és technikájuk —mondta Hubert Humphrey, az USA alelnöke, aki elismerte, hogy a Szovjetunió továbbra is megelőzi az USA-t az űrhajók súlyát illetőleg és vezet annak a tanulmányozásában, hogy milyen hatással van a kozmikus közeg az emberi szervezetre. Péntek délben az olasz nemzeti ünnep alkalmából a Szent Péter bazilika előtt tartott beszédében VI. Pál pápa ily szavakkal méltatta az eseményt: „Engedjétek meg, hogy a legnagyobb csodálat hangján emlékezzek meg a legújabb tudományos sikerről. Szívből adózom az úrpilótáknak, a tudósoknak és mindazoknak, akik ezt az emberiség számára lelkesítő vállalkozást lehetővé tették és végrehajtották.“ Majd utalva a vietnami helyzetre ismét felszólította a kormányokat, hogy békés úton rendezzék a vitás kérdéseket. — „Legyen a Földön béke és jólét“ — fejezte be beszédét a katolikus egyház feje. A Guardián című angol lap szerint kijuttatni egy embert az űrbe olyan eredmény, amely arra lelkesíti az emberiséget, hogy megoldást találjon a bennünket foglalkoztató földi problémákra is. A párizsi Figaro így kommentálja az eseményt: A tegnapi „űrséta“ kétségkívül a legmutatványosabb kísérlet volt az első szputnyik felbocsátása és Gagarin űrrepülése óta. Aligha van látvány ennél megragadóbb. Az amerikai lapokat pénteken megtöltötték a Leonov űrsétájáról készült nagyméretű fényképek. U Thant az ENSZ főtitkára, Koszigin szovjet miniszterelnökhöz intézett táviratában egyebek közt ezt írja: „Nagy öröm számomra, hogy a legforróbb üdvözletemet küldhetem Önnek és a Szovjetunió népének a világűr békés meghódításában elért nagyszerű sikere alkalmából. Kérem továbbítsa személyes jókívánságaimat Beljajev és Leonov szovjet űrhajósoknak, a szovjet tudósoknak és technikusoknak, akik lehetővé tették ezt a történelmi jelentőségű kísérletet. S. Vernov, a Szovjet Tudományos Akadémia dolgozója magyarázatában egyebek közt hangsúlyozza, hogy a jövőben sor kerül nagy kozmikus állomások építésére. Építőiknek természetesen az űrhajón kívül az űrben kell dolgozniuk, mert csak így kezelhetik e bonyolult hatalmas építményeket. Az ember azzal, hogy kilépett az űrhajóból, rendkívül bonyolult feladatot oldott meg. Mi boldogok vagyunk, hogy ezt eredményesen hajtottuk végre ... A kozmikus térség kutatása megmutatta nekünk, hogy tulajdonképpen milyen a világ. # Külpolitikai szemle Az elmúlt hét külpolitikai eseményeit a sajtóban nagymértékben háttérbe szorította a szovjet űrrepülés világraszóló sikere. Pedig Gromiko külügyminiszter négy napos Angliai látogatása mindenképpen újabb jelentős szovjet kezdeményezésnek számít bármily sovány is a siker, melyet ez a látogatás eredményezett. A Szovjetunió külügyminisztere tárgyalásokat folytatott Wilson angol miniszterelnökkel Stewad külügyminiszterrel, valamint Anglia kereskedelmi miniszterével. Az angol—szovjet kapcsolatok kérdései mellett szőnyegre került a legidőszerűbb és a vilégbéke szempontjából legégetőbb probléma: az USA Észak-Vietnam elleni agressziójának kérdése. Az angol—szovjet kapcsolatok bővítésének kérdésében bizonyos előrehaladást értek el a tárgyaló felek, de az utóbbi kérdés rendezésének ügye nemigen mozdult el a holtpontról. Gromikó elvtárs a sajtónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a vietnami kérdésben nem sikerült a két kormány álláspontját közelebb hozni. A mai helyzetben, mikor az USA agresszív háborút folytat a vietnami nép ellen, nem alkalmas a légkör egy nemzetközi tanácskozás összehívására, — mondta egyebek közt Gromiko külügyminiszter. Rusk amerikai külügyminiszter nyilatkozatából is kitűnik, hogy az Egyesült Államok kormánya nem hajlandó keresni a megoldás útját. Rusk teljesen elferdítve a tényeket, a Szovjetuniót vádolta azzal, hogy az nem hajlandó teljesíteni az 1954. és 1962. évben megtartott Genfi Értekezlet határozatait, melyek hivatva voltak a vietnami nép szabadságát és függetlenségét biztosítani. Erre megszólalt a félhivatalos amerikai körök kórusa és elfogadhatatlannak minősítette a Szovjetunió kormányának feltételeit a tanácskozás létrehozásával kapcsolatban. A fején találták a szöget azok a megfigyelők, akik úgy vélik, hogy Rusk kijelentéseit a londoni kormánynak szánta figyelmeztetésül, hogy né merészeljen semmilyen lépéseket tenni, melyek az amerikai elképzeléssel ellentétben állnak. Az angol álláspont azért fontos, mert a genfi konferencia elnökei a szovjet és az angol kormány megbízottai. A jelenlegi helyzet:, amikör a konferencia megvalósulása nagyon távoli lehetőség, nagyon megfelel a hivatalos amerikai politikának, mert zavartalanul folytathatja agresszióját. Az angol kormány helyzete nem irigylendő, mivel másoldalról az angol közvélemény és saját pártja baloldalának részéről mindinkább követelik, hogy a kormány igyekezzen a vietnami kér-' dés rendezése ügyében lépésekéi tenni. Eközben az amerikai agresszorok változatlan kegyetlenséggel folytatják támadásaikat a vietnami nép ellen. Sőt legutóbb mérges gáz és napalm bombákat vetettek be a vietnami falvak és városok békés lakossága ellen. Tram van Huu, a felszabadítási front Párizsban tartózkodó képviselője kijelentette, hogy amíg az USA folytatja a VDK területének bombázását, nincs lehetőség arra, hogy a Felszabadulási Front tárgyalásokat kezdjen. A hazafiaknak nem céljuk katonailag megadásra kényszeríteni a dél-vietnami kormányt, de feltétlenül el akarják érni, az amerikaiak távozását és Dél-Vietnam semlegesítését'. Az amerikai négerek küzdelme a faji egyenlőségért minden véráldozat ellenére is rendületlenül folyik. Vasárnap 300 fehér és néger indult' él Selmából Montgomery felé, hogy tüntessen a faji egyenlőtlenség érvényesítéséért és a jogaikat követelő négerekkel szemben tanúsított kegyetlenkedések ellen. A tüntető menet tagjai hosszú útjuk alatt rögtönzött’ táborhelyeken éjszakáznak és csütörtökön érkeztek Montgomerybe, ahol sokezer, Alabama minden tájáról öszszegyűlt szimpatizáns várja a menetet. A Központi kormány félve a megmozdulás erejétől, összesen 300 személyre korlátozta a tüntetők számát'. A felvonuláson dr. Martin Luther King Nobel-díjas néger vezetőn kívül résztvesznek a különféle egyházak papjai, számos asszony és fiatal, valamint dr. Ralph Bunche az ENSZ fő-* titkár helyettese, dr. John Pauling, Linus Pauling a világhírű Nobel-díjas professzor fia. (p) Madelaine Riffaud riporternö, az l’Humanité Dél-Vietnamban kiküldött állandó munkatársa több sorozatban írja meg élményeit a dzsungelekben eltöltött napokról. Tudósításait nagyon nehéz körülmények között juttatja el Párizsba, mert sem postát, telefont, drótnélküli szikratávírót nem vehet igénybe — nehogy elárulja a felkelő csapatok táborozó helyeit. Ezt a riportját egyik ismerőse útján juttatta el az l’Humanité szerkesztőségébe. Élményeim Dél-Vietnamban A z erdőben, a partizánok pihe-' nőhelyén találkoztunk a harcok résztvevőivel. Megismerkedtem azoknak az egységeknek tagjaival, akik az előző éjszaka teljesen felmorzsolták az ellenség előőrseit. Egyik tisztjük 1964. október 31-én villámtámadást vezetett az ellenség birtokában lévő Bien Hoa-i repülőtér ellen. Az októberi támadás a rendszeres hadműveletek kezdetét jelentette. A partizánok 1965 januárjában aratott fényes győzelme Bienh Gia mellett különösen bebizonyította a felszabadító mozgalom jelentőségét. A repülőtér megsemmisítése — Az amerikaiak által feldicsért, bevehetetlennek minősített támaszpont elleni támadás csapataink dicső hőstette volt — mondotta Huynh Minh. Binh Gia valójában az amerikai megszállók egyik legfontosabb repülötámasztpontja Dél-Vietnamban. Annál határozottabban volt szándékunk, hogy megsemmisítsük az ellenség fészkét, mert éppen erről a támaszpontról érkezett a szerencsétlenség, tűzvész és halál a környékbeli falvakra. — Azonkívül jól tudtuk, hogy ez az ultramodern amerikai repülőtér az Észak-Vietnam elleni kalóztámadásokban résztvevő B—57-es gépek támaszpontja. Erről biztosan meggyőződtünk az ellenségtől zsákmányolt titkos jelentések alapján. Az egyik amerikai provokáció előestéjén sikerült lelőnünk egy B—57 típusú gépet. A pilóta fülkéjében felderítőink megtalálták a VDK elleni légitámadások operatív tervét. Nem hiába igyekeztek az amerikaiak nagy idegességgel birtokukba keríteni a lelőtt gép ma•adványait. Távozásunk után a roncsok utolsó darabjait is összeszedték remélve, hogy a nyomokat sikerül eltüntetniük. ■— Értesülésünk volt arról is, hogy Binh Giába nemrég a legnagyobb titokban újabb 40 B—57-es gépet hoztak. — A támadást messzemenő gondossággal, nem elhamarkodva, több hónapon át készítette elő. Felderítőink azt jelentették, hogy a repülőteret nagyon éberen őrzik: radar berende-Madelaine Riffaud riportja: zési hálózat, 70 őrtorony veszi körül, a repülőtér körül hármas védőövezetet építettek, 18 őrtoronnyal és 12 hadi támaszponttal, 5 vonalban drótakadályokat helyeztek és közöttük aknamezőt létesítettek. — Elkeseredésünk a halálhozókkal szemben olyan nagymérvű volt, hogy harcosaink a minél előbbi támadást sürgették. Éjszaka indultunk támadásra. Hallottam, amint egyik partizán bajtársam, öreg földműves, aknavetője első találatai után örömmel kiáltott fel: „Nem fogod többé gyilkolni gyermekeinket!“ — Tizenöt perc alatt 21 B—57-ésí, egy U—2-est, 15 Skyredest és helikoptert pusztítottunk el. Rövid időn belül 293 amerikai katona és tiszt esett el. A megriadt amerikaiak nem is fejtettek ki ellenállást. Veszteségünk nem volt, nem is sebesült meg senki... — Győzelmünknek leginkább földijeink, a vidék parasztjai örültek. Amikor az amerikaiak a repülőteret megépítették, környékén stratégiai településeket létesítettek, a parasztokat durván elűzték földjeikről. Ismerünk itt minden fát, mindenkit, még a falvak kutyáit is. Ezzel magyarázhatók hadműveleteink és harci sikereink... Az amerikaiaknak sok bombázójuk, autójuk van, szédületes sebességgel száguldanak a levegőben, az utakon. Mi azonban gyorsabban jutunk el mindenhová, mint ők. Hiszen Dél- Vietnamban mindenütt ott vagyunk — odahaza vagyunk!] A tüzérségi tudomány mesterei Abban az időben, amikor a nemzeti felszabadító mozgalom partizán-egységeinek sikerült meglepniök a felkészületlen amerikaiakat, megsemmisíteniök Binh Giában a legújabb típusú bombázókat — az amerikai katonai szakértőket legjobban egy tény ámította el: a fiatal vietnami tüzérek nontos találatai. Ennek titkát abban kell keresnünk, hogy az u. n. „partizánok elleni harc szakértői“ kezdettől fogva figyelmen kívül hagyták az egyszerű vietnami paraszt döntő jelentőségét, akinek ebben a piszkos háborúban annyi szenvedést kell elviselnie. — 1962-ben — mondta Huynh Minh, a Bien Hoa-i földműves-családból származó tiszt — amikor az ellenségtől sikerült mozsarat zsákmányolnunk, akkor még igen kevesen voltunk, csak könnyű fegyverekkel tudtunk bánni. Láttuk ugyan a mozsáron lévő bemérőszerkezetet, de nem tudtuk alkalmazni. Földműveseink nem elhamarkodó emberek, türelmesek és okosak, a bemérést gyakorlatilag tanulmányozták, vitáztak és elképzeléseiket célra lövés útján ellenőrizték. Amikor rájöttek arra, hogy a mérőberendezésen 100—200 méter távolságot jelentő jelzések vannak, akkor az egyik tüzér hosszú nilon-zsinórt kötött a mozsárhoz. Lövés után a lövedék becsapódásának pontjához futott és a zsinórral lemérte a távolságot. Az ilyen ellenőrzés után már nem kellett vaktában lőnünk. így képeztük ki legjobb lövészeinket-tiizéreinket. Eljön az idő, amikor az emberek “ majd értékelik a dél-vietnami parasztok kitartását, derekasságát, türelmét és leleményességét. Egyszerű bambuszbotokkal kezdtek védekezni, majd fokozatosan megalakították erős hadseregüket. Ma ez a hadsereg már ezredekből áll. Az ellenségtől zsákmányolt legkorszerűbb fegyvereket alkalmazza, kiváló sikereket ér el. A rémuralom időszaka A sikerekben minden férfinak nőnek, gyereknek, aggnak egyaránt része van. A genfi egyezmény értelmében ugyanis a 30—50 év közötti férfiak a vietnami hadsereggel az ország északi részére mentek. Ott akarták bevárni az általános választásokat. A Vietnam valamennyi országos problémáit megoldó választásoknak 1956- ban kellett volna megtörténniük. Elkövetkeztek a rémuralom borzalmas évei. Diem diktátor ügynökei senkit sem hagytak békében élni. Az amerikaiak tanácsára elhatározták, hogy a hazafiak mozgalmát vérbe fojtják.Elegendő volt valakinek a kijelentése, hogy respektálja a genfi egyezményt, azt rögtön kommunistának bélyegezték az abból kifolyó öszszes következményekkel együtt. A következmények börtön és kínzókamra voltak. A hóhérok arra kényszerítefték áldozataikat, hogy nyilvánosan mondjanak lé hazafias meggyőződésükről. lyl indenütt láthattam ezeknek á ■ * rémes éveknek a bűntényeit. A felbérelt gyilkosok büntető-expedícióikra guillotint vittek magukkal. A kivégzéseket nyilvánosan hajtották végre. A hazafiakat a lakosság elrettentésére a fő tereken fejeztek lé. A nemzeti felszabadító front minden 100 katonája közül — akikkél érintkezésbe léphettem 69-nek közeli rokonát ezek a hóhérok ölték meg. A honvédő katonák A nemzeti felszabadító front katonái 18—20 évesek. Sokan nem is tudják, mi történt apáikkal abban az aljas háborúban, amelyet' a francia imperialisták folytattak Vietnamban. 1955-ben ezek még gyerek sorban lévő árvák, elhagyottak voltak. Az apa északon, anya a börtönben. Diem és amerikai tanácsadói az asszonyokat a Paulo Condore-i fegyházba küldték. Ezt még a francia gyarmatosítók sem tették. Ezeket a gyerekeket' csak lopva, titokban élelmezhették. Ha valakit azzal vádoltak, hogy kommunisták családját segíti, ez börtönbüntetéssel járt. • A gyermekkorukban á nyomor és nélkülözés ilyen kemény iskoláján átment honvédő katonák mindenre készek. Kemény csapásokat mérnek a legújabb technikával felszerelt amerikai haderőre. A partizánok nem teszik le a fegyvert addig, ameddig az amerikai katonákat, a szenvedések okozóit, a partizánok hozzátartozóinak gyilkosait nem űzik ki Vietnamból. Fond.ítntta • H T SZABAD FÖLDMŰVES 9 1935. március 27.
