Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-03-20 / 11. szám
Sajtótájékoztató a magyar nagykövettel »■*——■—■———————^———^———11 i i —M——■ma Kedden délelőtE a Szlovák Újságíró Szövetség bratislavai székházában Cséby Lajos, a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott prágai nagykövete sajtóértekezletet tartott Magyarországnak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása közelgő 20. évfordulója alkalmából. A magyar nagykövet rövid bevezető előadása után élénk vita következett, amelynek során a nagyszámú tudósítók kérdéseire Cséby Lajos elvtár; valamint a nagykövetség dolgozói válaszoltak. A beszámoló kitért azokra a hatalmas politikai, gazdasági, tudományos és kulturális események vázlatos ismertetésére, amelyeket a népi Magyarország szabad húsz éve alatt elért. Egy mondatban talán így fejezhetnénk ki a legjobban: az egykori agrárállambó! a szocialista tábor országaival való szoros egyUEtműkÖdésben fejlett iparral és mezőgazdasággal, magas kultúrával, tudományos és sportsikerrel rendelkező és nagy nemzetközi tekintélynek örvendő állama fejlődött. A felszólalók nagy teret szenteltek a csehszlovák—magyar kapcsolatok jelenlegi állapotának, valamint a jövőben történő fejlesztésének kiszélesítésére, különös tekintettel a kereskedelmi és turistaforgalom megnövekedésére. A rendkívül szívélyes hangú és tartalmas sajtótájékoztató után a résztvevők egy filmbemutatón vettek részt, amely a 20 éve szabad Magyar Népköztársaság dolgozóinak életéről szólt. (tg) A nemzeti bizottságok új feladatairól Az elmúlt héten hagyta jóvá a kormány a nemzeti bizottságok gazdasági-szervezési és kulturális-nevelési alapelveit a népgazdaság tervezett I irányítása új rendszerének megvalósításában. Az alapelveket különösen azért fogadták el, mivel a népgazdaság irányításának új rendszerét a nemzeti bizottságok útján irányított területekbe is vonatkoztatni kell. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nemzeti bizottságok a jövőben kizárólag ökonómiai kérdésekkel foglalkoznak majd. Éppen ellenkezőleg. A jövőben is megteremtik a szocialista demokrácia elmélyítésének előnyös feltételeit, valamint a dolgozók részvételét a gazdasági és kulturális építés irányításában. A nemzeti bizottságok révén irányított üzemekkel kapcsolatban a gyakorlat megmutatta, hogy a nemzeti bizottságok olyan kérdésekben is éreztették befolyásukat, amelyek kizárólag a gazdasági dolgozók ügykörébe tartoztak. Ez aztán előnytelenül befolyásolta például a termelés technológiáját, a munka megszervezését, valamint a vállalatok további belső ügyeinek intézését. Az új alapelvek az ilyen gyakorlatot eleve kizárják és ezzel szabaddá teszik a gazdasági dolgozók kezét az egyes üzemekben az előnyösebb irányításra és munkaszervezésre. Am a nemzeti bizottságok és a termelési vállalatok együttműködését ezzel nem zárták ki, mivel a nemzeti bizottságok például a jövőben is hozzászólhatnak a szolgáltatások elhelyezéséhez, az élelmiszerek idényellátásának biztosításához stb. Ami a sör- és malátagyárak, valamint a nagy, speciális gépkocsijavító üzemék irányítását illeti, amelyeknek ipari jellegük van — július elsejétől az Illető szakvállalatok irányítása alá kerülnek. A közép- és kis gépkocsijavító üzemeket továbbra is a nemzeti bizottságok irányítják. Itt azonban a nemzeti bizottságok számára feladatul tűzik ki, hogy ezeket a vállalatokat — a feltételekhez viszonyítva — komplex gépkocsijavító és szerviz szolgáltatásokra fejlesszék. Ez a követelés ob.jektívan jogos, különösen a jelenlegi fokozódó turistaforgalmat tekintetbe véve. A nagyobb beruházási egységeket építpsi szervezetek gondjaira bízzák, amelyeket az illetékes ágazat-szervek központilag irányítanak majd. A kisebb építkezési kapacitásokat a lakások és iskolák javítására és fenntartására használják fel. Természetesen ezeket a nemzeti bizottságok irányítják. A helyi iparral kapcsolatban az alapelvek abból indulnak ki, hogy fokozatosan ki kell iktatni azokat a termelési ágazatokat, amelyeket az állami ipari vállalatok jobban biztosíthatnak. Ami a kommunális üzemeket illeti, ezeket továbbra is a helyi nemzeti bizottságok irányítják, azzal a különbséggel, hogy kivételes esetekben engedélyezik a kommunális szolgáltatások járási üzemeit. A társadalmi kapcsolatok megszilárdításánál az alapelvek fokozzák a nemzeti bizottságok feladatait. Hivatásuk a jog és a lakosság érdekeinek védelme lesz. Itt örömmel kell fogadni azt a tényt, hogy kibővül néhány olyan ügykör, amelyekkel a polgárok a nemzeti bizottságok magasabb fórumához fordulhatnak. Különösen olyan határozatokról van szó. amelyek a polgárok törvényes jogait érintik. Azonkívül a nemzeti bizottságoknak jogában áll majd súlyosabb büntetéssel sújtani azokat a vállalatokat, melyek megsértik az ország védelmében hozott megállapodásokat és felelős dolgozókat, indokolt esetekben anyagi büntetéssel is sújthatják. Az alapelvek gondolnak a képviselők jogaira is. Hangsúlyozzák a képviselők interpellációs jogát a lakosság jogos szükségleteinek és követelményeinek érdekében. Itt meg kell még említeni, hogy ezt a jogot a nemzeti bizottságokról hozott törvény is magában foglalja, de ezt a képviselők csak ritkán használják fel. Az alapelvek részletekre nem térnek ki s ezért a nemzeti bizottságok dolga lesz, hogy azokat — a helyi viszonyokat figyelembe véve — feldolgozzák. J. Bátovsky m ti üli J A FÖLDMŰVES válaszol ►►►►►► HÚSZ EVVEL ezelőtt a csallóközi rónáról is kiűzték az ellenséget. A ta-Az utóbbi években hazánkban, de végeredményben szerte a világon egyre bővül a foglalkozásban lévő nők száma. Egy nemrégi statisztika szerint nálunk az alkalmazottak 44 százaléka nő. Ma már nemcsak a hivatalokban, üzletekben és iskolákban találkozhatunk a „gyengébb nem1' képviselőivel, hanem ott találjuk őket a népgazdaság valamennyi szakaszán, a legkülönbözőbb munkahelyeken, gyárakban, szövetkezetekben és állami gazdaságokban. A nők foglalkoztatásának terjedésével azonban egyre jobban előtérbe kerül egy probléma: ki vegye át a második műszak, a háztartásvezetés, a gyermeknevelés terhét? Bizonyára senki sem vonja kétségbe, hogy a foglalkozásban lévő nőket legalább részben tehermentesíteni kell az említett kötelességek alól. Bár e téren komoly fejlődést értünk el, a legnagyobb jóhiszeműség mellett sem állíthatjuk, hogy teljes mértékben tehermentesítettük volna a dolgozó nőket Nézzük csak, hogyan törődnek a tanköteles kor előtt álló gyermekekkel a Bratislava-vidéki járásban. Két községen kívül valamennyi helyen van óvoda. Bölcsőde már kevesebb, igaz, hogy az óvodahálózat sem tökéletes. Nemrégiben kormányrendelet látott napvilágot, amelyben az áll, hogy az üzemek mellett kell óvodákat és bölcsődéket nyitni. Az ipari és mezőgazdasági üzemek azonban nem sok hajlandóságot mutatnak arra, hogy magukra vállalják az óvodák és bölcsődék létesítésének terhét. A Bratislava-vidéki járásban például csak a pezinoki téglagyár szívlelte meg az asszonyok, illetve a gyermekek sorsát. Nyilván nem kell bizonyítgatni az üzemek mellett létesített óvodák és bölcsődék előnyét. Az utóbbi időben sok helyen változtattak helytelen szemléletükön. Az Ivánkái Állami Gazdaságban például már kidolgozták az említett szociális intézmények beruházási eszközeinek tervét. Az építkezést valószínűleg még az idén megkezdik. A malackyi AG-ban is még az év folyamán lerakják egy kétosztályos óvoda alapjait, csupán a termelési igazgatóság jóváhagyására várnak. Miloslavovban és Félen a funkcionáriusok egy követésre méltó kezdeményezéssel álltak elő. Előregyártott épületelemekből csekély anyagi költséggel, rövid idő alatt felállított üdülőházban helyezték el az óvodát. Véleményünk szerint az üdülöházak nagyon jól megfelelnek e célra. Tény, hogy a volt lakóházakban és öreg középületekben berendezett óvodák egészségügyi szempontból nem felelnek meg a követelményeknek. A nagyobb községekben és városokban több üzem összefogásával különösen jó alkalom nyílik az óvodák és bölcsődék építésére. Az üzemi bölcsődék és óvodák létesítésével lényegesen megjavíthatnánk az anyákról és az iskolaköteles kor előtt álló gyermekekről való gondoskodást. Ennyivel pedig tartozunk a dolgozó anyáknak és a felnövő új nemzedéknek. P. L. NEMESÖCSÁRA „Jogos; jeligére üzenjük: „A posta vezetősége által feltüntetett bérösszeg és a kézhez kapott 52.— korona különbség a törvény által előírt adóból ered. „S. P.“ jeligére üzenjük: „Az 1965 január 1-én érvénybe lépett új nyugdíjtörvény szerint 25 ledolgozott év szükséges ahhoz, hogy valaki teljes nyugdíjban részesüljön. Tekintettel arra. hogy ön teljesítette ezt a követelményt, joga van a teljes nyugdíjra. vasz hozta el a szabadságot, amely ma már virágzik a két Duna között. Képünkön Somorja főtere a hősi emlékművel és Dunaszerdahely új építkezési negyede látható. A második műszak megkönnyítéséért Kelet-Szlovákia mezőgazdasági dolgozói mozgalmas forradalmi múltra tekinthetnek vissza. A kapitalizmus idején ádáz gazdasági és politikai harcot vívtak a nagyarányú kizsákmányolás ellen. Ez volt a helyzet főleg a volt mezőlaborci járásban, amely gazdasági, szociális és kulturális vonatkozásban a köztársaság egyik legelmaradottabb vidékei közé tartozott. Lakosságának javarésze földműveléssel foglalkozott. Mivel azonban a silány föld terméshozama alig érte el a szlovákiai átlag felét, sovány volt a kenyér, állandóan fokozódott az ínség és a nyomor, növekedett a nép eladósodása. A tőkés rendszer leggyűlöltebb kiszolgálója, a végrehajtó, állandó rettegésben tartotta a lakosságot. Csupán 1933-ban nem kevesebb mint 1200 végrehajtást foganatosítottak a járásban. Néhány ilyen „hivatalos kiszállás“ gyászos következményekkel járt. 1936-ban pl. Dvorianky községben elárverezték Ján Tirpák egész vagyonát, amivel a Tirpák-házaspárt öngyilkosságba kergették. A München előtti köztársaságban a volt Éperjes-vármegye területén 19 812 kisgazda vesztette el minden vagyonát. 1936. március 17-én a CSKP képviselője, Frantisek Zupka ismertette a kelet-szlovákiai parasztság súlyos helyzetét a parlamentben, ahol többek között ezeket mondotta: „Ki ne ismerné Habura községet, amely után felkiáltójel kívánkozik, Dr. Hodza választókerületében! Ajánlom az uraknak, hallgassanak meg egy rövid szociológiai beszámolót errői a községről: 1936 januárjában 30 földművesnél végeztek statisztikai kutatómunkát, akiknek adóssága 156 ezer 57 korona, 24 földművesnél 199 A certiznéi és a haburai parasztzendülés 50. évfordulójára Bz áltatok vére nem folyt hiába esetben járt a végrehajtó. 212 személy összesen 30 helyiségben lakik, minden helyiségre tehát hét-hét személy jut. Összesen 47 embernek van ágya, — vagyis minden ágyra 4 és fél személy jut. Húst évente egyszer, legfeljebb kétszer látnak, karácsonykor s esetleg húsvétkor. Harminc háztartásból csak négy család mosdik szappannal, de azok is csak vasárnap. Fogkefét, színházat, mozit nem ismernek. Orvost csak rendkívüli esetben hívnak, lehetőleg a halál előtt. Sok házban a kenyér teljesen ismeretlen fogalom, egyes családoknál sót sem találni.“ HARMINC ESZTENDŐVEL ezelőtt, 1935. március 13-án végrehajtó érkezett Certiznére, az ínség pokoltornácára. Dimun Iván háza felé tartott, hogy az Agrárbank követelésének fedezésére elvigye a szegény földműves utolsó tehénkéjét. Dimun az istálló ajtaja előtt elállta a végrehajtó útját s kijelentette, hogy a tehenet még száz csendőr sem viszi ki onnan. A végrehajtó erre karhatalmi segítségért folyamodva a csendőrség beavatkozását kérte. Alig szerzett erről tudomást a falu népe, hatalmas tömeg verődött össze Dimun háza előtt és megakadályozta a végrehajtást. A túlerő elől meghátrálva a csendőrök visszavonultak a laktanyába, de magukkal hurcolták Dimunt is. Közben a zendülő tömeg 200 főre szaporodott, amely a csendőrlaktanya elé vonulva Dimun szabadonbocsátását követelte. Csakharam kőzáport zúdított az épületre, betörte az összes ablakot és több csendőrt megsebesített. A bentrekedt csendőrök a nép fokozódó dühétől megszeppenve jobbnak látták Dimunt kiengedni. Azonban a falusiakat nem lehetett félrevezetni. Jól Judták, hogy ezután a megtorlás lesz soron. Egész éjjel talpon maradtak, sőt megállapodtak a szomszédos Habura lakóival, hogy szükség esetén segítségükre jöjjenek. Másnap, március 14-én egy szakasz csendőr közeledett Certizné irányában. A faluban félreverték a harangokat, a haburaiak pedig szomszédaik segítségére rohantak. Egyszerre érkeztek Certiznére a csendőrökkel. A csendőrosztag parancsnoka oszlásra szólította fel az egybegyűlteket, de az agyongyötört, elkeseredett emberek harcos tüntetéssel a végrehajtások és más, kezük ügyébe eső eszközökkel visszaverték a támadást és a csendőröket a laktanyába szorították. Amikor az újból bentrekedt csendőrök távbeszélőn erősítést akartak kérni, a falubeliek elvágták a telefonhuzalokat és így elszigetelték a csendőröket a külvilágtól. A járási hivatal vezetője, rosszat sejtve, egyik hivatalnokát parasztruhába öltöztetve Certiznére menesztette, aki onnan visszatérve jelentést tett a történtekről. A következő napon erős csendőri A certiínéi harangláb, amelyben 1935. március 14-én félreverték a harangot. felfüggesztését követelték. Erre Vacek csendőrparancsnok jelt adott a tömeg megrohamozására, de a felkelők ellenálltak. Parázs közelharc bontakozott ki csendőrök és parasztok között. A zendülők kövekkel, karókkal készültség indult Certiznére. de a haburaiak útközben kőzáporral fogadták őket. így újabb összetűzésre került sor. Mindkét részről több lövés dördült fel. A fegyveres túlerővel szemben a parasztok végül is kénytelenek voltak meghátrálni, hogy elejéi végyek a további vérengzésnek. Egy nappal később már több száz csendőr szállta meg a két fellázadt községet. ☆ ★ TV A felkelés óriási felháborodást váltott ki országszerte. Hatalmas arányú szolidáris tüntetéseket rendeztek Prágában, a Köztársaságtéren, Bratislavában pedig több üzemben zajlottak le hasonló rokonszenvmegnyilvánulások. Már 1935. március 16-án, a zendülés harmadik napján, azt követelték a felháborodott tömegek, vonják vissza a csendőröket a megszállt községekből és szüntessék be a végrehajtási eljárásokat. Az események hatására Való, Steiner és Slivka kommunista képviselők haladéktalanul a felkelés színhelyére siettek, hogy pártjukat fogják a bátor harcosoknak. Zápotocky elvtárs a parlament azonnali összehívását követelte, ahol a belügyminiszter tájékoztatta a jelenlevőket a helyzetről. A burzsoá sajtó javarésze a kommunistákat támadta, akik „felbujtották“ a parasztokat. A felkelés leverése után féktelen csendőrterror dühöngött. 1935. március 18-án nyolcvankét földművest bilincsbe verve a kassai ügyészség fogházába szállítottak, akikből a legkegyetlenebb kínzásokakl csikarták ki a vallomásokat. A felkeléssel kapcsolatban meg kell még emlékeznünk a kommunista párt szerepéről. A fellázadt parasztság élére a zendülés első pillanatától kezdve kommunisták álltak és ez által a mozgalom szervezett jelleget nyert. Az áldozatok vére nem folyt hiába. A két falu népe bátor kiállásával kiverekedte a nyomor átmeneti enyhítését és a végrehajtások beszüntetését. Certizné és Habura lakói hűek maradtak forradalmi hagyományukhoz. A két község lakossága a felszabadulás után az elsők között kapcsolódott be a szocializmus építésébe. Róják Dezső 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1965. március 20.
