Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-13 / 10. szám

KÉT KLUB B AJCS Nincs a járásnak még egy községe, ahol annyit törődnének az ifjúság nevelésével, mint Bajcson! S ez nem véletlen! Az állami gazdaság vezetői­nek céltudatos munkáját kell látni ebben. Kellő időben tudatosították, hogy a rohamosan fejlődő mezőgazda­ságnak sok és állandó munkáskézre lesz szüksége. Ennek biztosítását pe­dig abban látták, ha megfelelő szó­rakozási és kulturális lehetőséget teremtenek a dolgozók számára. Ettől a gondolattól vezérelve láttak hozzá a művelődési otthon alapjainak lera­kásához. 'A munkából a község min­den egyes dolgozója kivette részét. S hogy helyesen cselekedtek, azt a későbbiek igazolták. Az üzemi klub szerény keretek és lehetőségek között kezdte meg tevé­kenységét. Sok akadállyal és nehéz­séggel kellett megküzdenie, hogy tel­jesíthesse küldetését. Azóta hat esz­tendő múlt el. Hat eredményekben gazdag esztendő. Ezek az évek iga­zolták életképességét, elhivatottságát. Az üzemi klub vezetője, Trnka József, nagyon sokat tett a kultúra terjesz­tése érdekében. Igen sok színdarab, esztrádműsor, kulturális rendezvény és különféle előadás megszervezése dicséri szorgalmas munkáját. Azonban a község fiataljai is aktí­van kivették részüket a szocialista kultúra terjesztéséből. Nemcsak szó­val, hanem tettekkel is hirdették a kultúra fontosságát és szükségessé­gét. A szebb, emberibb életforma utáni vágy serkentette őket. Az elért sikerek, további munkára ösztönöztek, amelyekhez mind nagyobb lehetősé­gek nyíltak. De adjuk át; a szói Trnka József elvtársnak. — Színjátszó-, eszírád- és tánc-* csoportunk mögött gazdag múlt áll. Sok kellemes órát szereztek már községünk dolgozóinak. Bebizonyítot­ták, hogy munkájuk nem veszett kár­ba. Zenekarunk méltó kiegészítője kulturális mozgalmunknak. Fiataljaink nagy lelkesedéssel kapcsolódnak be minden kulturális megmozdulásba. És ez, minden kétséget kizáróan iga­zolja, hogy lehet az ifjúságra támasz­kodni, csak irányítani kell őket. Ren­dezvényeink azonban nem szorítkozz nak csupán a község fiataljainak munkájára. A környékbéli falvak műj kedvelőinek is alkalmuk nyílik arra, hogy színpadunkon bemutathassák tudásukat. A szépéri és jóért lelke­­sedő közönségünk nem fukarkodik az elismeréssel. Sajnos, a Komáromi Magyar Területi Színház vezetőségé-' vei nem sikerült egyezséget kötni. Nyolc előadásról lett volna szó, de a túlmagas igényeiket nem tudtuk tel­jesíteni. Ugyanis előadásonként 2000 koronát kértek. Ezt az összeget ebben a kis községben lehetetlen biztosi-1 tani. Az üzemi klub költségvetése pe­­dig nem ad módot erre, mert az egész évi költségvetés 40 000 korona. S ha ebből fedeztük volna a nyolc előadás költségét, akkor a további tevékenységre nem jutott volna pénz. Hogy mégis lehetővé tegyük dolgo­zóink számára a MATESZ előadásai­nak rendszeres látogatását, az üzemi klub vezetősége 30 bérletjegy megvá­sárlását határozta el. Ezek a bérlet­jegyek minden előadásra érvényesek. — Érdekkörök is működnek a klub­ban? — A fiatalság érdeklődése sokirá­nyú. Nagy népszerűségnek örvend a fényképészeti- és filmkör. Célunk nem csupán az amatőrfényképezés elsaiátltása, hanem a művészi fény­képezés. örömmel mondhatom, hogy fiataljaink között sok tehetség van. Ezeket felkaroljuk és tudásukat csi­szoljuk. Ehhez nagy lehetőséget nyújt a korszerűen berendezett sötétkamra és fényképészeti laboratórium. Eddig már több fényképkiállltást rendez­tünk, amelyet községünk dolgozói nagy érdeklődéssel tekintettek meg. Képeinkkel egy bratislavai kiállításon is szerepeltünk. A politechnikai kabi­net keretében fiataljainknak alkalmuk nyílik a repülőmodellezés elsajátítá­sára. Ügyességüket a szép modellek egész sora dicséri. Sajnos, munkájuk egyelőre szűkre korlátozódik, mert nincsen elegendő helyünk. Ez év ele­jén azonban megkezdtük az emeleti rész átépítését. Az építkezés összege 720 000 koronát tesz ki, melyből az inéd 350 000 koronát, a jövő évben pedig 370 000 koronát merítünk ki. Tizenkét helyiséggel bővül a művelő­dési otthon. Ezekben a helyiségekben találnak otthonra az egyes körök, a könyvtár és a klubhelyiségek, a fia­talok és a felnőttek számára egy­aránt. — Milyen a könyvtár?’ — Könyvállományunk jelenleg 3000 kötet, amelyet évente 5000 korona ér­tékű könyvvel töltünk fel. Egy lakosra három és fél könyv esik. Nagy keletje van a szépirodalmi és ifjúsági köny­veknek. A fiatalok előszeretettel ke­resik fel az olvasótérmet, ahol szám­talan folyóirat és napilap áll rendel­kezésükre. A könyvtár keretén belül minden évben két könyvkiállltást" ren­dezünk. Ilyen kiállításunk volt az el­múlt év novemberében is. Ez alka­lommal több mint 4000 korona értékű könyvet adtunk el dolgozóinknak. Andriskin József (Komárom) SZÓDÓ A szövetkezeti klub 1962-ben ala­kult'. Ebben az időszakban a szövet­kezet tovább szilárdult, új vezetők, szakemberek kerültek a szövetkezet élére és volt elnök helyett, aki meg­betegedett, új elnök vette kezébe az irányítást; Nagy Árpád, mérnök. Nagy elvtárs, aki maga is belekapcsolódik a kulturális életbe minden támogatást megígért a szövetkezeti klubnak, mert szerinte a szövetkezeti klub keretén szott, a fácska ágai sötétébbnek, á virág még ragyogóbb vörösnek tet­szett. Lent a földön még sok-sok szőnyeg hevert, azok is szépek voltak, de az volt a legszebb. — Még sosem láttam ilyen csodá­latosat — suttogta elragadtatva Ksze­­nyija. Alekszej odahajolt, megnézte az árát. — Hohóí — Ilyen gyönyörű szőnyegár? nem Is olyan sok — mondta Kszenyija. — Ha akarod, neked ajándékozom, jó? — kérdezte hirtelen fellelkesedve Alekszej, és a lány érezte a hangjá­ból, hogy nem tréfál — Ugyan, minek nekem, mit ki nem találsz... — szabadkozott rémülten, abban a hitben, hogy Alekszej való­ban most nyomban megveszi neki ezt a szőnyeget. — Fölakasztod a falra. Becsületsza­vamra megveszem. Az esküvőnkre, örülsz majd neki? Bárcsak ne mondta volna; Kszenyija arcáról nyomban lehervadt a mosoly. Ki tudja, hogy esküvővel vagy szét­válással végződik-e az ő szerelmük? Hiszen egyre mélyebbre süllyed a bűnben ... S most már minden érdek­lődés nélkül, zárkózottan ment Alek­szej mellett a lármás idegenné vált utcán. Alekszej észrevette rajta a válto­zást, és összeráncolta a homlokát. — Mi történt veled? — Semmi, Aljosenyka — mondta ki­térően Kszenyija. — Menjünk haza. jó? — Ha akarsz, menj. — Alekszejt elfutott a méreg. Odament egy szóda­víz árushoz, odadobott a kezelőlány­nak egy ötöst, és egyetlen hajtásra kitta az egész pohár szódát. Kszenyija magára maradva állt a járda szélén. — Most haragszol rám? — kérdezte csendesen, amikor a fiú. még mindig dühösen visszament hozzá. — Milyen is vagy te valójában ... sehogy se értelek — mondta. — Pe­dig szemre olyan vagy, mint más, sőt öröm rád nézni, aztán egyszer csak eszedbe jut az Istened, és volt-nincs az én Kszenyijám, még az arcod is elváltozik, olyan idegen, olyan öreg lesz ... Akár az... bocsáss meg a durva szóért... akár az eszelősé. Kszenyija rémült, panaszos szemmel nézett rá, de nem szólt, csak meg­fordult, és elindult visszafelé. De nem sokra futotta elszántságából. Megállt és elsírta magát. Érezte, hogy nem szabadna sírnia, az emberek meglátják a könnyeit, és főleg nem szabadna kimutatnia, mennyire szereti Alekszejt, de hiába, nem tudott segí­teni rajta, csak sírt, szétmázolva arcán a könnyeket. Alekszej átfogta a vállát, és elve­zette valahová. Kszenyija hüppögve mondta: „Menj innen, látni se akar­lak“ — de azért engedelmesen követ­te. Egy félhomályos kapualjban álltak meg. — Bocsáss meg ... — kérlelte Alek­szej, és a lány fejét a mellére vonta. — No, ne sírj már! — Hát azt hiszed, terád haragszom? Kellesz is nekem! Menj, keress ma­gadnak okosabbat, én márcsak ilyen vagyok. — Jól van, jól van — mondta a fiú, és megcsókolta mind a két könnyes, sós szemét. — Nem érted te ezt. — Kszenyija lassan megnyugodott, abbahagyta a szipogást. — Tudod te, mekkorát vét­kezem? Érzi a szívem, baj lesz belőle. — Nem lesz semmi baj. össze kell házasodunk, ennyi az egész — mondta nyugodtan Alekszej. Odafönt valaki becsapott egy ajtót, mire Kszenyija el akart ugrani Alek­­szejtől, de a fiú erősen fogta a vállát Aktatáskás kisfiú száguldott le a lép­csőn. minden második fokot átugorva. — Engedj el — könyörgött a lány. de Alekszej csak mosolygott és meg­belül nagyobb lehetőség van a Tagság szakmai, politikai és kulturális neve­lése terén. Alakulásától kezdve eltelt három év alatt a szövetkezeti klub átesett a kezdeti nehézségeken. A klubot Pauloviő elvtársnő vezeti. Eb­ben a munkában megértő társa férje és Mezőlaky tanító. Szódón, a szövet­kezeti klub minden nap nyitva van késő esti órákig. Egyesek televíziót néznek, vagy filmelőadást, mások a gazdag könyvtárban olvasnak, ahol a könyveken kívül megtalálható minden folyóirat, de lehet társasjátékokkal játszani vagy asztaliteniszezni is. Színjátszó-csoportúk is jól dolgozik, hisz a téli hónapokban már eddig két színmüvet mutattak be, a „Két Ma­­rienkát“ és az iskolások „Peti álmát“. Figyelemre méltók az ifjúság részére rendezett műsoros délutánok, ahol felolvasásokat rendeznek, s a szava­­lók is bemutatják tudásukat. Sikere­sen dolgozik az esztrád csoport, mely szilveszterkor és az álarcosbál alkal­mával felejthetetlen estét szerzett a megjelenteknek. Értékes és nevelő hatásúak az irodalmi estek és viták, amelyeket a klubban rendeznek. Iro­dalmi vitát rendeztek eddig Gyurcsó István verseiről, Gorkij: Anya című regényéről, Katajev: Távolban egy fehér vitorla című regényéről, Lovi­­csek műveiről és Csontos verseiről. „Ki mit tud“ estet’ is szerveztek, amelyen részt vettek a szomszéd köz­ség, Mikula fiataljai is. Ezen a Ki mit tud estén, kérdéseket adtak fel a két szövetkezet életéből. Az est célja volt, hogy a fiatalok érdeklődését felkelt­sék szövetkezeteik életé és munkája iránt. Az amerikai grafika kiállítása A közelmúltban nyílt meg Bratislavában az Amerikai grafika kiállítása. A kiállítás két részből áll. Az első rész az alkalmazott-grafika - reklá­mok, plakátok, újság és könyvilusztrációk — míg a másik rész a művészi grafikát mutatja be. A 800 kiállított mű között nagyon sok érdekeset és értékeset — főleg a művészi grafikában — láthatnak az érdeklődők. Többek között a kiállításon szerepel a már világhírű Robert Rauschen-DEAN MEEKER: IKAROS A fentiekben ’említett' példák bizo­nyítják, hogy a sződői szövetkezeti klub vezetői jó úton haladnak. Tóth Károly (Léva) berg is, de meg kell említeni a magyar származású Peterdi Gábort, aki­nek „Feltámadás" című munkája méltán keltett feltűnést. Rajta kívül Dean Pierce, Arthur Thrath, Ramon Oechberg, Rudy Pozzatti és Robert Bechtle müvei érdemelnek figyelmet. -GS­JÓKAI NAPOK 1965. május 13-23. Három hónap választ el bennünket a komáromi Jókai-napoktól, és ez a három hónap már nem nagy idő. Különösen akkor nem nagy, ha annyi szervezési problémát kell leküzdeni és megoldani, amennyi a Jókai-napok sikerével és megvalósításával össze­függ. Varga Jánost, a CSEMADOK Központi Bizottsága dolgozóját kér­tük meg, válaszoljon néhány, a Jókai­­napokkai összefüggő kérdésünkre. — Lesznek-e alapvető változások a tavalyi Jókai-napokhoz viszonyítva? — Lesznek. Elsősorban a műsor­szervezésben. Ugyanis a tervek sze­rint az idén előbb a drámai fesztivált bonyolítjuk le, s csak ezután követ­csókolía. A kisfiú elviharzott mellet­tük és megjegyezte: „Tizennégy éven alul nem ajánlott“ — és már kint is volt az utcán. Alekszej nevetett, és nevetett Kszenyija is. — Hát akkor kibékültünk — vélte a legény. — Most pedig gyerünk a moziba. — Uramisten! — kiáltott fel Ksze­nyija kétségbeesetten. — Én azt mon­dom neki, hogy vétkezek, ő meg ... Miért gyötörsz? — Hogyhogy gyötörlek? — hökkent meg Alekszej, és összevonta a szem­öldökét. — Nem lesz boldog a mi szerel­­,münk Isten nélkül, Ljosa. Éjjel-nappal csak arra gondolok, hogy bárcsak te is megtalálnád a hitünket. Bánd meg a bűneidet, Aljosenyka. — Hogy? Most mindjárt, itt az ut­cán? Úgy nézem, nem a legalkalma­sabb hely... — Ne nevess, nem szabad. Hiszen oly keveset kérek tőled! Gyere el az összejövetelünkre, hallgasd meg, de tiszta szívvel gyere, ne haraggal... Meglátod, milyen örömmel fogadnak, a mieink mind olyan jók és barátsá­gosak. Ha pedig nem tetszik, hát el­mész. De én tudom, hogy tetszetni fog. — Rendben van — döntötte el némi gondolkodás után Alekszej —, elme­gyek az összejöveteletekre. De előbb add ide a Bibliát, hogy elolvassam. Ideadod? — Hát persze! Tudtam, hogy bele­egyezel — suttogta boldogan Ksze­nyija. — Most pedig gyerünk a moziba — és Alekszej máris a kijárat felé tolta. A lány sápadtan ellenkezett. — Csak így megyek bele, — mondta eltökélten a fiú. — Én elmegyek veled az össze­jövetelre, te meg velem a moziba, így igazságos. Ha nem jössz a moziba, én se megyek az összejövetelre. Hát válassz!; (Folytatjuk.) keznek a szavalók, a próza előadói, s az irodalmi színpadok versenyei. A további változás az, hogy a szavalók és előadók nem kizárólag a zsűri előtt szerepelnek, hanem a közönség előtt. Természetesen, a bírálóbizottság je­lenlétében. Azonkívül a Jókai-napokon az idén először rendezünk könyvkiál­lítást a csehszlovákai magyar szerzők müveiből. A könyvkiállítás a felszaba­dulás utáni szlovákiai magyar irodal­mat mutatja be a közönségnek. Sze­retnénk megrendezni a hazai magyar képzőművészek kiállítását is, ami szintén hozzájárulna a Jókai-napok színvonalának emeléséhez. — Hány szavalóra számítanak? — A tervek szerint 50—55 szavalót várunk Dél-Szlovákia minden részé­ről. — Az előbb már említette az irodal­mi színpadokat. Mi a helyzet ezen a téren? — Hat irodalmi színpaddal számo­lunk. Hogy melyek lesznek a Jókai­­napokon, még pontosan nincs megha­tározva. Az eddigiek alapján számí­tunk a kassaiakra, az Ipolyságiakra, a bratislavai József Attila Klub iro­dalmi színpadára, a rimaszombatiakra, a losonciakra és a dunaszerdahelyiek­­re. Hogy ezek közül melyikek jutnak el Komáromba, az a színvonaltól függ. — Milyen lesz a drámai fesztivál műsora? — A mostani helyzet alapján úgy próbáljuk összeállítani a műsort, hogy helyet kapjon benne a hazai magyar, a szlovák, a mai és a klasszikus ma­gyar drámairodalom és természete­sen a világirodalom is. Ezek szerint számításba jönnek a rozsnyóiak az Erzsi tekintetes asszonnyal, a rima­­szombatiak az Éjféli misével, a ko­máromiak a Fekete gyémántokkal, a lévaiak a Szombatesti vággval s az érsekújváriak a Susmüssai. Ezenkívül még a Rozsnyói iskola Csongor és Tündéjével, valamint a nagykaposi ifjúsági színjátszó-csoport Bánk bán­jával számolunk. ..zL—J — Az elmondottakon kívül mit1 vár­hatunk az idei Jókai-napoktól? — A tavalyihoz viszonyítva első­sorban magasabb színvonalat és gaz­dagabb műsort. —gs— Könyvhónapi gondolatok „Könyv: A tudomány, az irodalom és más ismeretek terjesztésének és megőrzésének legfontosabb eszköze." Egyszerű, de kifejező megállapítás a könyvről. Sok jelszót olvastunk, sok akciót szerveztek a könyvről, mégis úgy érzem, hogy nem talált még ott­honra minden családban, minden szív­ben. Nap mint nap a szocialista erkölcsi­­ségról beszélünk. Az erkölcs nem lég­ből kapott valami, annak az emberi szívekben kell élnie, A társadalmat törvények formálják és irányítják. A törvények felismerése az emberi mű­veltségtől függ. A műveltség megszer­zésének szinte egyedüli járható útja az, ha az ember könyv után nyúl és belőle elsajátítja mindazt, amit az élet­ben, úgyis mondhatnám, amit a saját életében hasznosíthat. Könyv és az ember elválaszthatatlan fogalmak. Az iskola első osztálválói kezdve nap mint nap találkozunk, ta­lálkoztunk vele. Itt kötelező volt la­pozni. De azután, amikor a kötelezett­séget felváltotta az önkéntesség, érez­­tük-e, hogy hiányzik valami az éle­tünkből? Sokan igen, sokan nem érez­ték. Az életben, a mindennapi gondok közepette elfeledkeztünk arról, pedig évekig a barátunk volt. Az elsőmeg­­feledkezés azután szokássá vált, és évek teltek el, hogy könyvet vettünk volna a kezünkbe. Azt mondják sokan, hogy a rohanó élet az oka annak, ha nincs időnk az olvasásra. Érdemes len­ne leltárt csinálni arról, hogyan hasz­náljuk fel a szabad időnket. Csak egyetlenegy példa: a vendéglőkben, a kártyaasztalok mellett még mindig több ember ül, mint az olvasótermek­ben. Igaz. mindenki úgy használja ki a szabad idejét, ahogy tudja, ahogy akarja. Estéinket legtöbbször a televízió né­zésével töltjük el, sokszor az igény­telen műsorokat is végignézzük, s még a gondolattól is visszariadunk, hogy ahelyett inkább könyvet vennénk a ke­zünkbe Március, a könyv hónapja. Egész sor akciót szerveznek ezalatt az idő alatt falcainkban és városainkban egyaránt. A kiadók iól felkészültek erre az alka­lomra. Oj könyvek jelennek meg a Pia­con. A könyvkereskedések kiállításokat szerveznek az üzemekben, az egysénes földművesszövetkezetekben, az isko­lákban. Csupán a nyugat - Szlovákia- ke­rületben több mini 2400 ilyen kiállítás megszervezését vették tervbe. A k'-'nyv hónapjára iól felkészült az írószövet­ség is. Számos irodalmi estet rendez­nek. Márciusban egész sor olyan akciót szerveznek, amely elősegíti azt, hogy minél több emberhez eljusson a könyv. Nemcsak ebben a hónapban, hanem az év minden napján. CSIKMÁK IMRE SZABAD FÖLDMŰVES ^ 3 1965. március 13.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom