Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-03-06 / 9. szám
A Dunaszerdahelyi Mező- és Erdőgazdasági Társaság kezdeményezésére december 1-től 15-ig 29 tagból álló mezőgazdasági szakemberek csoportja utazott Dániába és Svédországba. A küldöttség tagjai jobbára a járás mezőgazdasági üzemeiben dolgozó fiatal mérnökök, zootechnikusok voltak. Az élményekben és tapasztalatokban gazdag útról a kollektíva naDlót készített. Ogy gondoljuk, hasznára válik olvasóinknak, ha a napló tartalmát folytatásokban leközöljük. Váljék közkinccsé a szakemberek tapasztalata, olvasóink is legyenek részesei az értékes tanulmányútnak. DÁNIA a tej és vaj országa. Négy és fé! millió lakossal 45 ezer négyzetkilométeren, 527 kisebb-nagyobb szigettel.. Juttland félsziget a nagy Seeland sziget, melyén a főváros, Koppenhága terül el. Lázasan rendezgetjük a néhány adatot, amelyet még az iskolában hallottunk, miközben a Pannónia Express egyre gyorsuló rohanással maga mögött hagyta a prágai központi pályaudvart, hogy legyűrje Szófia—Berlin közötti útvonal utolsó szakaszát. Fűtött az izgalom és várakozás. Talán középiskolás tankönyveink is ludasak abban, hogy elszomorodva ébredtünk rá arra, alapjában véve mennyire kevés ismerettel is rendelkezünk erről az illúziókkal övezett mezőgazdasági országról. A festői táj, az Elba völgye, mely szinte valamennyiünknek új, még soha nem látott vidék, most vajmi kevéssé tudja lekötni az érdeklődést a távoli szinte eltakarja az előttünk fekvőt. Máskor tán elbűvölt volna bennünket a látványosság, ahogy az Érc-hegység szinte fojtogató szorítással szűk medrébe nyomorítja a .hatalmas folyót. Décínnél járunk, és olyan itt az Elba, mint valami óriás összeszorított markában tekergő kígyó. Az országhatárnál vagyunk. A formaságok lebonyolítása gyors, s felette előzékeny. Megmaradt hazai koronánkon búcsúzóul vagy kísérőül gyorsan néhány üveg sört veszünk, s az express máris rohan tovább. Lassan enged az óriás szorítása: tágul a völgy, távolodnak a meredek sziklák, s a völgyben idegen szép ízlést tükröző házak, idegen feliratok szokatlan látvány. Már a Német Demokratikus Köztársaságban vagyunk: feszes szabású egyenruhák, pedánsan szervezett, gyors útlevél-kezelés, és utána barátságos vita. Azaz hogy ... Az egykori nyelvismeret felújítása... Nagy ég! De nehezen megy! Nem is hittük volna? A többség csak mósf‘ lepődik meg, hogy német nyelvtudásunk alig töbfc a semminél. Küldöttségünkből alig hárman-négyen tudnak annyira németül, hogy mindent megértenek. Igaz, ez a tudás sem dolgozatíráshoz való. A hegyek lassan elmaradoznak, a földeket itt-ott már vékony hótakaró fedi, de még feltűnően sok szarvasmarha legel mindenütt és szembetűnőén jól művelt földeket látunk, amerre elhaladunk. Drezda következik ... Ellentmondó kép: gyönyörű modern háztömb között itt-ott még a háborúokozta romok meredeznek. Lenyűgöző látványt nyújtanak a modern épületek, a restaurált műemlékek, s a múltat vádoló háborús emlékek. Pályaudvara világvárosi színvonalú. Két egymás fölé épített pályaudvar, a hatalmas üvegcsarnok alatt elárusítóhelyek, kedves, előzékeny kiszolgálás. Kár, hogy összes vagyonunk csupán öt márka. A szebbnél szebb képeslapokra elég, no meg csupán húsz percet állunk. Közben lassan besötétedik. A tájból már semmit sem látunk. Német munkások szálltak közénk a vonatra. Mihelyt megtudták, hogy mezőgazdasági dolgozók vagyunk, élénk társalgás alakult ki közöttünk. Szabadistállózás, mezőgazdasági munkatermelékenység, tejtermelés, önköltség, s ki tudná felsorolni ami az ilyen két és félórás Drezda—Berlin-i útszakaszon megbeszélésére került. Azt azonban mindannyian megéreztük, hogy a német elvtársak a mezőgazdaság fejlesztésének kérdését igen komolyan veszik, s az életszínvonal emelésének kulcsaként kezelik. Berlinbe percnyi pontossággal érkezünk. Megilletődve állunk a monumentális méretű üvegcsarnok alatt a többszintű peronsoron, ahol szinte kábít a hömpölygő sokaság, a zajló forgalom. A Mitropa utasellátó éttermében a kiadós és ízletes hidegtál után üdvözleteket küldünk haza. A jólértesültek ugyanis már tudják, hogy Dániában borsos ára van az ilyennek, s 60 őréért viszi a levelet a posta. így hát igyekszik mindenki ezt a kötelezettségét már Berlinből elintézni. Az Ostsee-express két óra múlva indul. Szinte kínos tiszta kocsik, a kényelem maximumát nyújtják. Este nyolc óra, s szinte hihetetlen, hogy délben még hazai földön voltunk... Ki-ki a.nap zsúfolt élményeit rendezgeti. Hiába, a nagyszerű hálókocsi minden komfortja, a fülkében nem szűnik a zsivaj, a békítő álom nem akar a fáradt idegekre telepedni. Már mindenki a tenger lehelletét érzi, éget a kíváncsiság, az élményszomj: a tengert még nem látott szárazföldi ember izgalma. Fél kettőt mutat az óra éjfél után, amikor mindenki egyszerre talpon van. Warnemündeban vagyunk, vonatunk most jár rá a hajóra, ahol már több testvére sorakozik, melyeket Hannoverben vett hátára ez a behemót óriás. Alig várjuk, hogy besorakozzon a Fiúméból Malmöbe tartó Adria-express mellé, hogy végre kiszállhassunk és a hajó gyomrából, a vonatok és autók tömkelegéből a fedélzetre mehessünk. Közben dohog az óriás, dolgoznak a hajócsavarok, s mire a fedélzeten arcunkba vág a nyirkos, csípős tengeri szél, a kikötő ezernyi fénye mint a távolodó szárazföld búcsúzó üzenete tárul elénk, mesébe illő panorámájával. Szél cibálja a kalapokat, sapkákat, de nem tudunk betelni a pompás látvánnyal. Hatalmas hullámok csapódnak a hajóhoz, közbe:>í közbe sós permetté finomultan egyegy hullámfoszlány a fedélzetig ér. Mint távoli morajlás zúg a hajó gépezete. A szalonban sokszínű társaság, fényűző berendezés, halkszavú, udvarias pincérek. Zsebünket szinte égeti az előlegként kapott 10 dán korona. Egy üveg sörrel próbáljuk vásárlóerejét: a sör gyenge, a mi 7-es sörünk szintjén lehet, ára azonban legdrágább sörünket is meghaladja: 1,60 dán korona. Az első tapasztalat tehát nem hízelgő. A hajón kétféle pénzzel fizethetünk, dán koronával, vagy nyugat-német márkával. A hajó pénzváltófülkéjének ablakánál nagy a forgalom. Figyeljük a különböző pénznemek forgását.' Egyiptomi fönt alakul itt dán koronává, kanadai dollár márkává, holland forint svájci frankká, líra pesóvá, dinár norvég koronává, meg ki tudná számontartani mi mivé. A pénztáros szenvtelen arccal veszi át' a pénzt, érmekre és bankjegyekre különíti, mert más az átváltási árfolyama az érmeknek, a bankjegyeknek. Előtte kis kapcsolótábla. Egy gom!^ nyomás, s máris látja, hogy a kapott pénz a kívánt pénznemben mennyinek felel meg. A beváltás után az utas a büfé pultjánál vásárolja cigarettaadagját. A nyílt tengeren ugyanis egyik országnak sincs joga vámot szedni, így itt a Chesterfield, amiből egy huszas csomag a parton. 8 dán korona, csak két és fél koronába kerül. Igaz, csak a hajójegy lebélyegezésé ellenében adják, s mihelyt partot ér a hajó, a kantin bezár. Már közeledik Gedser, a dán kikötő, amikor fáradtan és újabb élményekkel zsúfoltan a hálókocsi ágyán aludni tér a társaság. (Folytatjuk.) INDIA Nemrégen világszerte megemlékeztek az Indiai Köztársaság kikiáltásának ünnepéről. A köztársaság 15 éve alatt kétségtelenül jelentős eredményeket ért el gazdasági téren, mégis súlyos problémákkal küzd, hogy emberhez méltó életet biztosítson százmilliók számára. India speciális adottságai közepette a lakosság 80 °/o-a a falvakban lakik és földműveléssel foglalkozik. Az indiai kormány az egymást követő ötéves tervek során igyekszik megoldani a mezőgazdaság szükségleteinek részbeni kielégítését. A döntő hangsúly a mezőgazdaság fejlesztésén van. Nagyarányú öntözési programmal, a munka korszerűsítésével igyekeznek növelni a hektárhozamot. Az élelmezési helyzetet jelentősen nehezíti a lakosság gyors növekedése, amely évente 2,5 %, azaz kb. 10 millió. India kénytelen évről évre nagy sszegeket fordítani élelmiszerimportra, átlagban 2,5—3 milliárd tonna élelmiszert hoz be. Ez a kiadás az előirányzott 2,4 milliárd rúpiával szemben 8 milliárd rúpiára emelkedett. Az élelmiszer-probléma jelenleg is súlyos. A lakosság zöme naponta mindössze egy köcsög rizst vagy hüvelyes terményt eszik és hozzá legfeljebb egy pohár sovány tejet iszik. A városokban az életkörülmények valamivel kedvezőbbek, de a szakmunkások huszadrésze tudja csak megkeresni a létminimumot. A föld kétharmada ma is a nagybirtokosoké vagy a földet bérbe adó uzsorásoké. A termelés színvonala elmaradott. Az intézkedések rengeteg kibúvót hagytak a feudális földesúri rétegnek, a földreform végrehajtását szabotálták. A feltételek olyanok, hogy a szövetkezesítési program jelenleg a feudális nagybirtokoknak kedvez, a kisparasztokat nyomorba taszítja. Az ország területének felét művelik, ebből kb. 25 millió hektárt öntözéssel. Legfontosabb termék a rizs — a világtermelés egyötöde — de ez sem fedezi a hazai szükségletet. Emellett olajos magvakat, gabonaféléket, gyapotot, banánt, teát termesztenek nagy mennyiségben. Szarvasmarha-állománya a világon az első, de húsát nem értékesítik. A „szent tehenek“ problémája ismeretes. A kb7 250 millió tehén közül 100 millió beteg. Etetik őket, de tejet nem adnak. Az Indiai Köztársaság néhány államában a tehenek levágása néhány év óta újból vallási okokból szigorúan tilos. A kasztrendszer — habár papíron eltörölték — helyenként még dívik és kerékkötője sok mindennek. Ha például egy új öntözőcsatorna olyan területen létesül, ahol pásztorok élnek, Farkasok irtója tolnának hívják, Michal Zolnának. Szükebb hazájának a lupkovi szorost vallja, amott a határövezetben, közel Lengyelhonhoz. Takaros háza akár múzeumnak is beillene. Van ott farkas-, vadmacska- és hiúzbőr, ágasbogas szarvasagancs, merev tekintetű, üvegszemű, kitömött sas, vércse, bagoly meg kánya, megannyi édes-bús vadászemlék rég letűnt idők egymásba fonódó éveinek sorozatából. Mert 2oIna bácsi nem mai gyerek. A felületes szemlélő ugyan nem taksálná többre ötvennél a szép szál embert, pedig hatvanhét év nyomja vállát az immár nyugdíjas erdésznek. Azaz nyomná, ha engedné. De nem adia be derekát a hatalmas, erős ember, akinek már az ükapja is erdőkerülő volt. Erdészdinasztia a javából. — Életveszélyes kalandjai is voltak? — tesszük fel a kérdést. — Már hogyne lettek volna! — válaszol a farkasok rettenthetetlen irtója. — A legtöbb sátánfajzat a Lengyel Népköztársaságból szokott beszüremleni hazánkba. Onnan kapjuk az „utánpótlást“. Az én példányaim is többnyire „illegálisan“ lépték át a határt. — Hóolvadáskor lehetett, amikor friss farkasnyomra bukkantam. Megkértem a közelben dolgozó favágókat, segítsenek bekeríteni a fenevadat. Szívesen vállalták a kiskalandot. Nem féltek, hiszen valamennyien edzett baltás emberek voltak. Csakhamar 8 SZABAD FÖLDMŰVES 1965. március 6. megmozdult a bozót, száguld a farkas a lejtőn lefélé. Nem a legelőnyösebben, amúgy ferdén, kutya módra „farolt“. Rossz célpont — gondoltam magamban. Megkerültem és elébe vágtam. Erre az agyonhajszolt bestia egyenesen felém tartott, ötméteres ugrásokkal közelített, fogát vicsorítva. Vagy 50 méterről tüzeltem. Akkorát szökött, mint egy elszabadult ördögfióka. Vége volt. Kifújtam magam és körülnéztem. Hát a favágók: illa berek! Eliszkoltak mind egy szálig, amikor az ordas nekem rontott. No hiszen jól jártam volna, ha lövésem célt téveszt! — Egy másik alkalommal fiatal őzgida töretett felém a lengyel határ tőszomszédságában. Láttam, nem bírja sokáig az iramot. Ugrásai görcsösek ficamlók, szája habzik, zihálva liheg. Életéért rohant a szegény pára, mert mögötte feltűnt az üldöző ordas felborzolt szőrrel, vérben forgó szemekkel. Nehéz volt tüzelnem, mert meg akartam menteni a gidát. Sikerült. Egyetlen lövéssel leterítettem a rablót anélkül, hogy kárt tettem volna az őzikében. — Hány farkast lőtt eddig, 2oIna bácsi? — tudakoljuk. — Pontosan huszonnyolcat. De legalább még kettővel meg akarom toldani számukat. Szeretek felfelé kerekíteni ! Palota községtől búcsúzik a téli nap utolsó rézsútos sugara. Árva felől eső készül. Mi is készülődünk, felcihelődünk. — Jó egészséget, 2oIna bácsi, és még sok-sok farkast! Ivan Fecko Szalonkalesen élelmezési problémái akkor nehezen lehef őket a földművé» lésre szoktatni. Igaz, akadnak haladószéllemú főlek» művesek is, akik nem akarnak a kaszíjrendszer szűk keretei között élni. Ai indiai hivatalos tényezők kijelentései szerint a kormány a „szocialista demokrácia“ keretei közepette, a lehető legrövidebb időn belül jó életet kíván biztosítani állampolgárainak kasztra, osztályra, előjogra való tekintet nélkül. A célok megvalósítása útjában nagy akadályok állnak és egyáltalán nem festenek rózsaszín képet a jelenlegi helyzetről. A lakosság 60 %-a még a napi egy rúpiát sem keresi meg. A politikusok és funkcionáriusok bebörtönzése, akik a kormány ellen tüntettek a hiányos élelmiszerellátás miatt, előjele azoknak a gazdasági és politikai megrázkódtatásoknak, melyek bekövetkezhetnek. Keralaban az ellenzéki pártok győzelme további jelentős esemény. Bombayban, Madraszban, Kalkuttában, Dilliben és Amritsarban az utolsó félévben a legfőbb élelmiszerek árai 30—40 %-kal emelkedtek. Ezért azt a törékvést, hogy az állam vegye kezébe a gabonakereskedelmet, a kommunisták és szocialisták is támogatják. A következő tervekben egyre inkább érvényesül az önellátás elérésének gondolata gabonaneműekben és a mezőgazdaság termelésének olyan mérvű fejlesztése, hogy eleget tehessen az ipar és export követelményeinek. Maga az uralmon levő Indiai Kongresszuspárt is elismerte, hogy a mezőgazdasági termelés stagnációjál szövetkezesítéssel lehet megjavítani. Néhány államban, mint Mahárastrában, Madhja Prádésban, ahol a kormányzó szervek támogatták a szövetkezeteket. a kevésbé termékeny területek megművelésére is sor került. Természetesen 330 millió paraszt között, akiknek többsége írástudatlan, de rádiójuk sincs, elég nehéz a szövetkezeti gondolatot terjeszteni. India 570 000 falva számára sem tudnak könnyen elegendő mezőgazdasági szakembert és instruktort szerezni. Egyelőre ez a hivatás sem vonzó, mert a szakképzett agronómusokat nem fizetik. A harmadik ötéves terv végén az egész Indiai Köztársaságban 1 millió ..tonna, műtrágyát kellett volna szétosztani a parasztok között. Azzal számoltak, hogy az indiai gyárak termelése 800 000 tonna lesz és a fennmaradó mennyiséget behozatalból fedezik. A hazai gyártás azonban nem érte él a 450 ezer tonnát sem. Ami a villamosenergia-termelést illeti, annak csupán 5 °/o-át tudják a mezőgazdaság céljaira felhasználni. A terméshozamok Indiában alacsonyak, talán a legalacsonyabbak közé tartoznak Ázsiában. Japánban hektáronként haívanszor több műtrágyát használnak, Kínában is sokkal többet, mint Indiában. 1965/66-ban a becslések szerint 90 millió tonna gabonatermésre számítanak, azonban a lakosság növekedéséhez képest legkevesebb 110 millió tonnát fogyasztanak. Indiának tehát újból szembe kell néznie azzal a helyzettel, hogy az importot fokoznia kell. India tehát válaszút előtt áll, merrt? tovább? Évszázadok bűneit, a gyarmatosítás súlyos örökségét nem lehet néhány esztendőn belül jóvátenni. Csupán céltudatos gazdasági tervezőmunkával, mélyreható reformokkal, jobb szervezéssel és a mezőgazdasági termelés korszerűsítésével lehet behozni a nagy lemaradást. Gr. A MÉHÉSZSZÖVETSÉG FELHÍVÁSA Az előző (8-ik) számunkban közöltük, hogy méhészeink résztvehetnek a Bukarestben megrendezendő XX. Nemzetközi Méhészeti Kongresszuson. A Méhészszövetség Szlovákiai Bizottságától újabb hirt kaptunk, hogy ez alkalommal a szlovákiai szövetség kirándulást szervez Bukarestbe. A kirándulás költsége előreláthatólag 1200—1300 korona lesz. Ez az összeg fedezi az útiköltséget (gyorsvonat II. oszt.), elszállásolást és az ellátást augusztus 26—31-ig. (Nincs benne a kongresszusra való beléptidíj, valamint a Bukaresten kívüli kirándulás költsége). Az érdeklődők március 15-ig küldhetik be jelentkezési íveiket az alábbi címre: Ceskoslovensky sväz vcelárov, Slovensky vybor, Bratislava, Gorkého ul. c. 1. A kirándulásra csak akkor kerülhet: sor, ha legalább 300 érdeklődő beküldi kötelező jelentkezését. A jelentkezési íven tüntessék fel a nevet, születési adatokat, lakhelyet, foglalkozást és a személyi igazolvány számát. meresztette vizsgáló szemét, rám irányította hosszú fülét. Hanem csakhamar elfordult tőlem, mert balfelöl is hallatszott szalonkahang. Rolf véleménye szerint nyilván eredetibb, tökéletesebb ... Felsültem muzsikámmal. Rolf rám sem hederített többé. Egyszerre a láthatár felett fellebbent a hosszúcsőrű. Közeledett. Dalolgatta lírikus költeményét: p viszt... pviszt... krre ... krre .. . Rolf figyelte a madarat. Nyöszörgőit. Egyhelyben Ülve, hol az egyik, hol a másik mellső lábát emelgette, s mereven bámult a közeledőre. A gazda minduntalan figyelte a kutyát. Végül vállhoz kapta puskáját, célzott és lőtt... A toll nagyot porzott, a szalonka VOLT EGY SÜKETNÉMA TÁRSAM, mindemellett nagy sportoló és szenvedélyes vadász. Látása még a kar,valyénál is élesebb volt. Valószínű, ezzel kárpótolta öt a természet. Szervi hibáját leleményességgel pótolta. Két vadászkutyát tartott. Egy kis kopót, meg egy vizslát. Vadászaton hárman jó együttest alkottak, amelyben minden tagnak meg volt a maga feladata. A kopó hajtott, a szetter meg gazdája előtt ült, szemközt — s figyelt. Szemmel, füllel kísérte a vad mozgását, s ha bármit észrevett, azonnal jelezte gazdájának, aki kiváló puskás hírében állott, így gyakran jutott zsákmányhoz. Társam örömmel járt velem szalonkázni. Egymáshoz szoktunk. Szerettük és értettük a tréfát. * Egy kellemes áp* rüisi estén szalona kát lestünk. Estele- I, dett már. A rigó is 0 elhallgatott. Az est* hajnalcsillag vitorlát bontott á sötéte- dö égbolton. r A szetter meg a- gazdája szigorú ké- szentéiben várta a a tavászi erdő külföl. di látogatóját: a 5 szalonkát. A vizsla lelkiismeretesen t végezte köt éléssé■ gét. Füleit, szemé-1 vei végigpásztázta 1 a láthatárt s epedve várta a pillana- i tot, hogy jelezhesse a szalonka repülé- sét ... Amikor megpillan- tottam a szokatlan vadászkettőst, nem p bírtam elnyomni a kísértést, hogy meg 8 ne tréfáljam társamat. Szalonkahívót- kotorásztam elő a zsebemből és elnótáztam a szalonka-nászdal első strós fáját. — P viszt... p visszt. . . o Rolf, a kutya nyugtalan lett. Felém szárnytörötten hullott a sűrű bozótba Rolf figyelte az esés irányát. Parancsszóra a sűrűbe ugrott, megkeres te büszkén, öntudatosan hozta szájábat a ritka zsákmányt. Zsebrevágtam felsült szalonkafurulyámat ... Selmec Adoli
