Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-27 / 8. szám

Márciusi teendők a kertészetben Bonyolult helyzet - de megoldható Hajtatásnál az előnövényként ter­mesztett zöldségfélék helyére meg­felelő talajelőkészítés után ültessük ki a főnövények előnevelt palántáit (paradicsom, paprika, saláta, karalá­bé, uborka stb.). Paradicsomból a folytonnövő fajtá­kat 70X25 cm sor- és tőtávolságra ültessük és készítsük elő a kötözés­hez szükséges huzalozást. A paprikát kettős palántaültetéssel 30X30 cm sor- és tőtávolságra, a fűszerpaprikát 30X25 cm-re (ennél a plánták négye­sével is ültethetők), a karalábét és salátát — ha a fajtajelleg nem köve­tel nagyobb térállást — 20X20 cm-re ültetjük. A hajtatás eredményességének egyik feltétele a jó termőföld. A kiültetett növények leggondosabb ápolás mellett is csak jó talajban fejlődnek kielégí­tően, ezért a tápanyagutánpótlásről ne feledkezzünk meg. További munka a növényápolás és a betegségek, va­lamint a kártevők elleni megelőző vé­dekezés. nal lezárjuk. Vigyázzunk, hogy a trá­gya egyenletes, vastag rétegű legyen, mert csak így lesz egyenletes az üle­pedés is. A hónap elején 40 cm, a hónap végén pedig 20—30 cm vasta­gon rakjuk a trágyát. A melegágyi föld rostált és fagy­mentes legyen. A fagyos föld szintén. A fagyos föld nehezen melegszik fel, lehűti az ágyat és a túl nedves föld­ben a magvak megrothadnak. A már használt melegágyi földet berakás előtt gőzöléssel vagy formalinos ol­dattal fertőtlenítsük. A 40 %-os for­maimból készített 1 %-os oldatból köbméterenként 100 liter szükséges. Használhatunk 1 ezrelékes szublimát oldatot is. Fontos, hogy az oldatot a föld folytonos forgatása közben egyen­letesen permetezzük szét. A leföldelt melegágyra hordjuk rá az ablakokat és takarjuk le. Vetés vagy ültetés előtt forgassuk át a melegágyi földet, hogy a kicsírázott gyommagvak elpusztuljanak és a ká­ros gőzök eltávozzanak. A földei egyengessük el vízszintesre, különben öntözéskor a víz lefolyik és a felsó rész állandóan száraz marad. Vetés előtt végezzünk csirázási próbát és ennek ismeretében szabjuk meg a vetőmag mennyiségét. Vetés előtt a magot csávázzuk. Sorba vessünk! A sorbavetés előnye, hogy könnyebb a gyomlálás. A sorokat háromélű léc­cel jelöljük ki. Szórva-vetésnél ke­verjünk a maghoz száraz földet, hogy a magelosztás egyenletes legyen. Le­hetőleg kerüljünk vetés után a lela­­pogatást és az öntözést. Akkor öntöz­zünk, ha a magvak csíráznak és „emelik a takaróföldet“. Öntözéshez előmelegített vizet használjunk. A ritkán kelt palántákat szedjük ki és tűzdeljük át, helyére pedig ves­sünk újból, mert rávetni nem taná­csos. A levegőzésre vigyázzunk. A sok levegőzés épp olyan káros lehet, mint a kevés. A nagy hóingadozás és a páralecsa­­pődás megakadályozására takarjuk le éjszakára az ágyakat. Szabad földön, mihelyt az időjárás megengedi, készítsük elő a talajt és a nem fagyérzékeny aprómagvakat vessük el. Szeretném fel­hívni az illetékesek figyelmét néhány olyan kérdésre, amellyel a mező­­gazdasági építke­zés irányításával kapcsolatban a me­zőgazdasági terme­lési igazgatóságon küszködünk. Jelenleg az ér munkatartalmam­­ban — mivel be­ruházási felelős vagyok — ez áll: „Fe­lelős a termelési igazgatóság irányí­tása alá tartozó összes szervezetek beruházási és főjavítási tervfeladatai­nak teljesítéséért.“ Talán nem is kell részleteznem, hogy ez a felelősség mi­lyen nagy területet ölel fel. Jelenleg: a mezőgazdasági építkezés minden járásban négy vonalon halad: 1. A mezőgazdasági termelési igaz­gatóság a beruházási építkezéseket távlatilag irányítja. 2. A mezőgazdasági beruházási épít­kezéseket előkészitő vállalat járá­si igazgatósága (OSPPI) kidolgozza a beruházási feladatot, az építke­zést szakszempontból javasolja és tervjavaslatot dolgoz ki. 3. A járási építkezési vállalat részben kivitelezi az építkezési tervet és felügyeletet gyakorol az építkezés felett. 4. Az EFSZ építőcsoportja elvégzi az építkezést. Ebből is látni, hogy itt szó sem le­het személyes felelősségről, hiszen a felelősség négy szervezet között oszlik meg. Kérdem én, ilyen szerve­zés mellett kit vonhatnak személy szerint felelősségre azért, ha egy bi­zonyos épületet nem fejeznek be ha­táridőre? A jelenlegi szervezés sze­rint elsősorban engem, majd a többi érdekelt szervezet felelős dolgozóit. Mindegyikünknek éppen elég sok, de ellenőrizhetetlen magyarázatunk len­ne. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy mindegyik a másikra akarja há­rítani a felelősséget. Szerintem itt csak az segítené, ha a mezőgazdasági beruházási építke­zéseket előkészítő vállalatot és a ki­vitelező vállalat illetékes részlegét a járási termelési igazgatóság jogkö­rébe vonnák. Miért javasolom ezt a megoldást? A járási mezőgazdasági termelési igazgatóság irányítja távlatilag a já­rás egész mezőgazdasági termelését', ő dolgozza ki a termelés szakosítá­sára vonatkozó javaslatot, ami tör­vényszerűen befolyásolja a mezőgaz­dasági üzemek építkezését is (istál­lók, szárítók, silógödrök, gépi eszkö­zök stb.). Ha már egyszer elhatároz­tuk, hogy a gazdaság áttér a szarvas­marha-tenyésztésre, akkor az építke­zést is ebben az irányban kell módo­sítani. Az elhatározást a második vagy a harmadik évben már nem sza­bad megváltoztatni, mivel ebben az időszakban már hozzáláttak a beruhá­zási feladatok kidolgozásához, az építkezési tervek készítéséhez. Ez nagy költségeket jelent és csak akkor térül meg, ha a tervezett épületet va­lóban felépítjük és üzembe helyezzük. Ezt azért említem meg, mivel az egyes létesítményeket mindeddig az egyes szövetkezeti elnökök elképzelé­sei szerint építették fel, s ennek eredményeképpen az 5—10 éves vagy ennél is újabb épületek kihasználatla­nok, üzemképtelenek és további be­fektetésre van szükség, hogy ismét használhatókká váljanak. A beruházási építkezés sokkal bo­nyolultabb, mint ahogyan azt néhá­­nyan gondolják vagy magyarázzák. Az agronómus a magot elveti, a termést betakarítja és a következő évben szükség szerint' más terményt ter­meszthet. A zootechnikus az állatokat' egyik épületből a másikba helyezheti vagypedig vágóhídi célokra eladja. Am ha egymillió korona értékben szarvas­marha-istállót építünk, ezt az épüle­tet a következő évben nem használ­hatjuk juhok, lovak vagy más állatok elszállásolására, esetleg járművek el­helyezésére. Az építkezés szoros ösz­­szetartozása az agrotechnikával és zootechnikával az egész népgazdaság számára nagy előnyt jelentene, s el­lenkezőleg, ha ezeket a tényezőket' egymástól elkülönítjük, ez föltétlenül a termelési folyamat rossz összehan­goltságához vezet. Csak akkor válhat a járási termelési igazgatóság igazán sokoldalú irányítószervvé és segít­heti elő a mezőgazdaság ipari színvo­nalra emelését, ha a beruházási épít­kezés tervezése és kivitelezése is az ő hatáskörébe tartozik. Olyan ellenvetések is lehetnek, hogy a járási termelési igazgatóság­nak lehetősége van arra, hogy a me­zőgazdasági beruházási építkezések­ben érdekelt szervek munkáját ne­­csak ellenőrizze, de irányítsa is. Am ha ezeket a szerveket nem egy köz­pontból irányítják, és mindegyik köz­pont más feladatokat tart fontosabb­nak, akkor szó sem lehet áttekintés­ről és összehangolt munkáról. Szükségünk lenne végre arra, hogy a mezőgazdaság legalább tíz éven át egy előre kitűzött cél felé haladjon. A föld nem esztergapad, amely ha el­használódik, elavul, a szemétdombra kerül és újat gyárthatunk helyette. A talajt a földműves lassanként is­meri meg és csak évek múlva tudja teljes mértékben kihasználni a talaj­adta lehetőségeket. Az is helytelen, ha a funkcionáriusokat olyan gyakran váltják, mint az inget és hasonlókép­pen gyakran változtatják a mezőgaz­dasági termelés szervezését is. Meg­alakítottuk a termelési igazgatóságo­kat, mint a mezőgazdasági termelés egyetlen járási központi irányítószer­vét. Adjunk lehetőséget arra, hogy valóban teljesíthesse feladatát. Polák Pál, a Dunaszerdahelyi Járási Termelési Igazgatóság dolgozója Sajnos, még az Itt közölt levelében sem tudta felölelni az összes hibákat, visszásságokat. A me­zőgazdasági beruházási építkezések terén kialakult bonyolult helyzet nem ismeretlen kormányzatunk előtt sem. A CSKP KB elnöksége már 1963. au­gusztus 20-án utasítást adott a mező­­gazdasági beruházási építkezésekben érdekelt minisztériumoknak arra, hogy dolgozzanak ki javaslatot a helyzet megoldására. Ezt a javasla­tot jóváhagyás végett éppen ebben az időszakban a kormány elé terjesztet­ték. A mezőgazdasági beruházási épít­kezés tervfeladatait már néhány éve nem teljesítjük. Hosszú éveken át nem tudtuk csökkenteni a befejezet­lenül álló épületek számát és az épí­tőmunka minősége is lényegesen csökkent. Ebben az évben a mezőgaz­dasági üzemek az Állami Tervhivatal javaslata alapján 2 milliárd 900 mil­lió Kcs-t, a Központi Mezőgazdasági Terményfelvásárló Vállalat invesztorai pedig körülbelül 500 millió Kcs-t fek­tetnek beruházási építkezésekbe. Erre a munkára a járási építkezési válla­latoknak nincsen elegendő kapacitá­suk és a gyakorlat azt muttatja, hogy ezek a vállalatok előnyösebbnek tart­ják a polgári, valamint a nemzeti bizottságok által irányított építkezé­seket, s ezért a mezőgazdaságit elha­nyagolják. Ezenkívül a járási építke­zési vállalatok az önsegélyes építke­zésre kiutalt építőanyagot 1,5 %-os ártöbblettel adják el a szövetkezetek­nek, ami évente 15 millió Kcs-t je­lent. Mivel a szövetkezetek vezetői üzleti szempontból tapasztalatlanok és a beruházási építkezések felett nem tudják biztosítani a rendes el­lenőrzést, az egyes járási építkezési vállalatok visszaéltek a helyzettel és az ártöbbletet a megengedett 1,5 %­­ról gyakran 17 %-ra növelték. Sőt, sok esetben még a szövetkezeti ön­segélyes építkezésre szánt építőanya­got is más célokra használták fel. Tavaly több ilyen eset került bíróság elé. Levelében nem iá említette, hogy az építkezési típusterv kidolgozását egy ötödik intézmény végzi, tehát a mezőgazdasági építkezés járási mé­retben nem négy, hanem öt vonalon halad. A kormány elé terjesztett javaslat szerint a mezőgazdasági építkezést két egymástól független szervre bíz­zák: az egyik közvetlenül a mezőgaz­dasági üzemek képviseletében az in­­vesztori ténykedést, a típustervek ki­dolgozását biztosítja, vezeti az önse­gélyes építkezést és a másik szervnél az inevsztorok képviseletében bizto­sítja az építőanyagot és ellenőrzi az építkezés menetét és minőségét. A másik intézmény az építő és szerelő­munkák kivitelezését, valamint a mű­szaki fejlesztést (experimentális épít­kezést) kapja feladatul. A beruházási építkezés és a beru­házási szállítás a gyakorlatban külön­böző ténykedést jelent. Ha a két ténykedés irányítása egy kézben össz­pontosulna, akkor az építési munká­latok árát esetleg a vállalat javára és az építkezést megrendelő mezőgazda­­sági üzemek kárára emelhetnék. Ezért van szükség két intézmény létesíté­sére. A vezetés, irányítás azonban egy kézben összpontosul, mivel mind a két intézmény közvetlenül a Földmű­velésügyi Minisztériumnak lesz alá­rendelve, tehát ténykedésükben tel­jes mértékben érvényesülhetnek mind az agrotechnikai, mind a zootechnikai és szakosítási követelmények. A kormánynak benyújtott javasla­tot bővebben nem részletezzük, ha jóváhagyják — ami valószínű — ak­kor a napi sajtó mint kormányhatá­rozatot teljes egészében közölni fogja. C. GAJDÄCS IRÉN Palántanevelés A fagyérzékeny szabadföldi zöld­ségfélék koraiságát melegágyi palán­taneveléssel biztosítjuk. Az egészsé­ges, edzett palánták kiültetése össze­függésben áll a terméseredménnyel, ezért a melegágykészítésénél és a pa­lántanevelésénél fokozott gonddal járjunk el. Ne ássuk a melegágyi göd­röt rézsüsen, mert ebben a trágya egyenetlenül süllyed, közepe lesüp­ped, ott az Öntözővíz összegyűlik, a két széle pedig száraz marad. Az ágy két széle a vékony trágyaréteg miatt hideg marad, s nem fejlődik benne egyenletesen a palánta. A melegágy készítésekor keverjük a friss trágya közé a nyáron összegyűjtött trágyát. A trágya berakásánál fontos, hogy a meleget az ablakok rárakásával azon-Dísznövények előhajtatása A KERTBE tavasszal kiültetésre kerülű gumós (dahlia) és gyökértör­­zses (canna), vagy hagymás (gladio­lus) töveinket a tél folyamán száraz és fagymentes helyen teleltetjük. Ta­vasszal — április második felében — amikor már fagyoktól nem kell tar­tani, ültetjük ki állandó helyükre. A növények így azonban lassan és ne­hezen indulnak növekedésnek — és emiatt későn virágoznak. A városi parkokba kiültetésre kerülő gumókat, gyökértörzseket már a kiültetés előtt cserépben előnevelik — „előhajtat­ják“ és így hamarabb virágoznak. Ezt bárki megteheti a következőképpen: 14—15 cm átmérőjű cserepeket vesz, február végén a gumókat szétszedi, megtisztogatja és jó kerti földdel töl­tött cserépbe elülteti. A dahliának nagyobb cserép szükséges. A gladio­­lust március közepén cserepezzük. A cserepeket beöntözzük és szobahő­mérsékleten tartjuk. Mindaddig, amíg a hajtások a föld színén meg nem jelennek, a cserepeket sötét helyen tárolhatjuk, de azután világos helyre, ablak közelébe kell rakni, nehogy a hajtások megnyúljanak. Ilyenkor 16— 18 C fok meleg hely a megfelelő, ha pedig a növények erősen növekedné­nek és a hajtások nyúlnak, akkor — A tét és a rovarok —7 A rovarok világa nagyon népes. Sok-sok fajt sorolunk ide. A legtöbb i közülük káros. Amikor ősszel a hőmérséklet csökken, a rovarok élet- ' tevékenysége is alábbhagy. A szú fejlődése például 10 C fok alatt megáll, azonban a téli araszoló nőstényei még a fagyponton is képesek petéik lerakására. Ha a hőmérséklet tovább süllyed, megdermednek, anyagcseré­jük a legcsekélyebbre csökken. A sodrómolyok sűrű szövedéktokokat készítenek maguknak, s abba húzódnak télre. Repedésekben, hézagokban kövek közt, földbe húzódva vagy a fák kérge alatt báb vagy álca alakjában vészeli át a telet sok rovar, pl. az amerikai szövőlepke, az almamoly stb. A lehullott levelek alatt töltik a telet az őszi levélmolyok, a bimbó­lyukasztó bogarak, gabonapoloskák stb. A gyürűspille, a téli araszoló, a levéltetű télire elpusztul és csak fagy­álló petéik maradnak meg. A következő évben fejlődik ki az új nemzedék. A rovarállományban élő bogarak (pl, hangyák) táplálékot gyűjtenek maguknak és rejtekhelyükben télen ebből táplálkoznak. A hétpettyes katicabogár (ez hasznos) ősszel többedmagával csoportot alkot a bokrok alján, gyökerek között és egymást melegítve téli álomba merül. Vajon a téli fagyok segítenek-e az embernek a káros roparok pusztí­tásában? A hideg-okozta pusztulás nagyon csekély, Az élősködő rovarok közül azok, amelyek pete alakjában telelnek, szinte károsodás nélkül megmaradnak. A lárva alakjában telelők mínusz 4 — 24, a báb alakban telelök mínusz 5 — 25 Celsius fokig, a fejlettebb bábok pedig mínusz 5 Celsius foktól mínusz 35 Celsius fokig jól elviselik a hideget. (Ha a kör­nyezet a fagy nedvességelvonó hatását ellensúlyozza.) A búvóhelyek vagy a hótakaró enyhítik a fagyok hatását. Áz enyhe telek kedvezők a rovarok számára. A gabonafutrinka lárvái vagy például a bagolypillék hernyói az őszi vetésekben tovább folytatják fejlődésüket és kártételüket. Az enyhe tél azonban egyes kártevőkre kedvezőtlen is lehet, főként ha gyakran esik az eső. Az ilyen időjárás a talajban élő rovarokra (répabarkó, bagolypille) káros, mert ilyenkor gombabetegségek áldozataivá válnak. Erdélyi Elemér 10—14 C fokra hűljük a helyiséget. A szükséges öntözésről gondoskod­junk. Április közepén, végén a növé­nyeket földlabdával együtt kellő szé­les és mély gödröcskébe a szabadba kiültetjük és beöntözzük. Ha napsütés lenne, néhány napon át árnyékoljuk, ha pedig fagyos idő állna be, még má­jusban is az ún. „fagyosszentek“ ide­jén takarjuk a növényeket, mert' a fagyban hajtásaik elpusztulnak. Ta­karására kétrétű újságpapír is meg­felel, csak a papír ne érje a növény lombozatát. Ha erőteljes, zömök haj­tásokkal ültetjük ki előhajtatott nö­vényeinket, nagy örömünk lesz ben­nük, mert sokkal hamarabb virágoz­nak, mint egyébként. Mikor terem nagy gyümölcsöt a szamóca ? Egy kertészkedő nyugdíjassal be­szélgettem ősszel a szamóca termesz­téséről. Mutatta a szamóca ágyait, van egy és több éves ültetése. Jövőre jelentős termést' vár — mondotta —, mert ősszel trágyázta az ágyásokat. A trágyát beásta a sorok közé. Végig­néztem az ágyásokat, megmondtam, hol volt nagyobb, hogy hol lesz jövőre nagy termése, hol nem. Persze meg kellett magyaráznom, hogy miből kö­vetkeztetek. Nem nehéz az egész: a tövek lom­bozatáról. Egy levélnyélen háromújjas levélkék nőttek. Ha egy ilyen levélk'' 9—10 cm hosszú, akkor a tő jó erőben van és ha semmi nem gátolja, nagy termést is ad. Persze, az egyszer­­termő kerti szamócáról van szó. Ha viszont a levélke csak körülbe­lül 5 cm hosszú, akkor a tő megöre­gedett, vagy a talaj igen sovány, eset­leg elsűrűsödöt az ágyas, így a növé­nyek egymástól nem tudnak fejlődni. Valóban egy táblája 4 éves, elörege­dett volt, ezt akár ki is dobhatja. Az indákat kellett volna elszednie. Azt mondta, hogy szedte, de amelyek a sorra kúsztak, azokat meghagyta, így a sorban második esztendőben nagy termést kapott; de utána a tövek visszaestek. Nos, a levelek lehetnek közepes nagyságúak is, ez közepes termöerőre vall. Ha a besűrűsödött sorokat most kiritkítjuk, akkor az egyéves, erős, nagy levelű tövekéi hagyjuk meg, és az aprólevelűt dob­juk ki. Ha pedig az egész ágyas tömve tövekkel, a levélkék pedig aprók, az ilyen ágyast fel kell újítani, vagyis másutt, új ágyasba fiatal palántákat ültessünk, az elöregedett ágyasokból pedig kidobjuk a növényeket. (kész) KIOSZTOTTAK A BÉCSI KERTÉSZETI KIÁLLÍTÁS ÉRMEIT A bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában 92 mezőgazdasági üzem képviselői átvették a Bécsi Kertészeti Kiállítás 415 érmét. A kiállításon 29 ország vett részt. Csehszlovákia mint­egy 1500 négyzetméteren állította ki legszebb gyümölcseit és virágait. An­nak ellenére, hogy hazánk kertészei elsőízben vettek részt ilyen kiállítá­son, mégis a 4. helyen végeztek. Csehszlovákia összesen 20 különle­ges díjat nyert, továbbá 49 arany és 127 ezüstérmet hozott haza. A brati­slavai Üdültetési és Kertészeti Szol­gálat szerepelt a legsikeresebben, — elnyerte az ausztriai Mezőgazdasági Minisztérium nagydíját és további 54 érmet, köztük 4 aranyat és 15 ezüs­töt. A kiállítás látogatói megcsodálták mutatós barack, körte és ősziba­rackunkat. A legtöbbnek ezek közül nem volt vetélytársa. A zöldségfélék közül a fokhagyma, karfiol szerepelt jól. Viszont a paradicsom, mind szín­ben, mind ízben lemarad a külföldi fajták mögött. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az eredmények mel­lett sok javítanivaló akad még ker­tészetünkben. Küzdelem a helyért Egyes növényeket öröm­mel ültetünk a kertbe, másfélék maguktól je­lennek meg. Később azt vesszük észre, úgy elha­talmasodtak, hogy már nem is győzzük kipusz­títani, vagy kellően ki­ritkítani őket. Ha például tormát ül­tetünk a kertbe, úgy el­szaporodhat, hogy éve­kig tart, míg kiirtjuk. Ilyen a bodza is. Ha egy­szer megvetette a lábát, nehéz eltávolítani. Szí­vósságával felveszi a küzdelmet gyümölcs­fáinkkal is, képes azokat elsorvasztani. így járha­tunk a málnával is. Ha magára hagyjuk, elter­jed és a gyümölcsfákat is megszorongatja. Sokan éppen azért nem kedvelik az ecet fát (az Ailathus-t), mert ha egyszer megkapaszko­dott a talajban, hiába vágjuk ki, gyökérsarjai­ból még dúsabban bur­jánzik el. ilyen egyebek között a tarack is. Ha elhanyagoljuk a kertet, a tarack rendkívül el­szaporodhat. Mindezek irtása egy módon biztos: ha a tél végétől kezdve egész éven át kapáljuk. Hajtásait — amint a földből fejüket kidug­ták — lesaraboljuk. Ha a gyökérzet egy éven át nem kap a lombozattól asszimilált tápanyagot, akkor elveszíti életké­pességét, több hajtást nem tud nevelni és a talajba fullad. Ugyanez a magyarázata annak az irtási eljárásnak is, hogy az ágyast tavasszal trá­gyával terítjük, vagyis lesötétítjük, avagy ken­dert vetünk, ez sűrű ál­lományú és a tormától, taracktól, bodzától el­zárja a napfényt. SZABAD FÖLDMŰVES J 1965. február 27.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom