Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-20 / 7. szám
Az trFTt’Srsam ásííSzva dörzsölte ki' szeméből az álmot és kitekintett az ablakon. — Bratislavában vagyunk?... — Jó három óra múlva. — És ez itt? — Detva új lakónegyede. — Ezzel is többet tudok ... Hotel Jánosík. Hideg, meleg ételek. Kiváló minőségű italok — hívogatja az arrajárót a főút szélén felállított tábla. A mi sofőrünk is fordított egyet a kormánykeréken. Az első pillantásra látni, hogy egy lakóblokkban létesítettek vendéglátó üzemet. A rozzant ajtó arról tanúskodik, hogy sokat csapdosták a vendégek. A vendéglőben egy-két vendég lézeng. Talán annyian lehetnek, mint a kiszolgáló személyzet. Étvágygerjesztőül egy-egy pohárka borovicskát rendeltem. — Mi az, maguk nem tudják, hogy nálunk nem lehet pálinkát kapni? — néz ránk csodálkozó fejcsóválással a szöszi pincérlány. — Ugyan, ne viccelődjön! — Már egy éve betiltották. — Akkor egy-egy pohár sori... — Sajnos, kifogyott. Ma már nem is rgen lesz. — Áprilisi tréfa ez, vagy micsoda? — Nem, ez nem tréfa — nyugtat meg a vezetöhelyettes. — A nőbizottság kezdeményezésére a HNB határozott így. A település első lakói közé tartozik a Gömörhorkáról származó üzletvezető- helyettes — De sori’ s«m kaptunk ... — A dolgok összefüggnék. Mivel n-incs „kemény“, a szomjastorkúak háromszorannyi sörrel öblögetik torkukat, mint azelőtt. — És pálinkafélét egyáltalán nem isznak az új telep lakói? — A csodát nem! Vannak, akik otthon főzik a lavorovicát. Többen bejárnak a faluba egy-egy kupicára. Vannak, akik fizetéskor elruccannak Zólyomba s aztán csak az aprópénzt viszik haza a családnak. — Ezek szerint?... — Ügy gondolom, hogy az asszonytársaink melléfogtak. Dobbal, bottal nem lehet verebet fogni. Berreg a telefon, a fiatalasszony odasiet. — Halló... Mama van a telefonnál?... Eljöhetne hozzánk pénteken! Háromnapos iskolázásra kell mennem a Pol’anára ... Akkor várjuk ... A magyar szó furcsán hangzott fülemnek. — Hol tanult meg ilyen szépen magyarul ? — Az anyámtól. Én gömörhorkai születésű vagyok, a férjem meg hoszszúszói — mutatkozott be a kedves arcú Bódi Margit. — Régen élnek itt? — Az első „fecskék“ köze tartozunk. Már tíz éve itt „fészkelünk". Nem volt megfelelő lakásunk, hát ide költöztünk. A férjem „vasas“, így jól el tudott helyezkedni a Pol'ana alatti gépgyárban. Különben költöztek ide a szélrózsa minden irányából. — Hány család él az új telepen? — Ügy nyolcszáz körül. — Szórakozási lehetőség?... — Szombat, vasárnap nálunk is van zene, azonkívül van egy nagyon korszerű üzemi klubunk. Gyakran kelepei a gólya A gépgyár üzemi klubja teknősbékaként lapul meg a „zsiráfmagas" lakóházak között. A fő bejárati ajtókat zárva találjuk. Két szemrevaló gyerekkocsit tologató asszonyka siet a segítségünkre. — Hátsó ajtón próbálkozzanak ... Csak egy óra múlva nyitnak. — A csöpségek nem fáznak meg? — Inkább az anyukák — mosolygott a magasabbik. — Mindennap kijárnak velük? — Ahogy az idő engedi. Most délelőtt tanítottam... — S miért nem viszik a kicsiket a bölcsődébe? — Nagyon szeretnénk, ha lenne hely ... szól közbe az alacsonyabbik. — Én is szeretnék dolgozni. — Mi a foglalkozása? — Zólyomban könyvelősködtem. — Mennyi a bölcsőde befogadóképessége? — Azt hiszem százharminc. A közeljövőben nyitnak egy újat, remélem ott már az én Alenkám is helyet kap. — Százharminc és még egy új... Az talán sok lesz? — Másutt igen, de nálunk kevés. Itt majdnem mindenki fiatal és így gyakran kelepelnek a gólyák — nevet hamiskásan a tanítónő. — Tíz év múlva, ha egy kicsit megöregszünk, akkor az egyik is sok lesz. A művelődés fellegvárában Elbolyongtunk a helyiségek sokaságában. Végül is Durina Juraj, a klub vezetője észrevette a „gyanús“ idegeneket. — Ha nem jön a segítségünkre, három napig bolygunk itt, mint Jókán az egyszeri huszár. — Jóka? — azt a helységnevet sohasem hallottam — néz rám kicsit furcsán a feketehajú fiatalember. — Csak nem azt akarja mondani, hogy erről a vidékről származik? — Tőzsgyökeres detvai vagyok. rendezünk különféle kiállításokat. Most a Detva körüli harcok dokumentációs kiállítását készítjük elő. Van anyagunk bőven. Február 13-tól 20-ig tartott, míg a szétterpeszkedett faluból kiűzték a németeket. — Csak az új városrész lakói tevékenykednek a klubban? — Nem mondhatnám. Annak ellenére, hogy Detván is van művelődési otthon, egyre többen járnak át hozzánk. Táncosaink, színjátszóink többsége a faluból való. A kulturáltabb körülmény, nagyobb lehetőség vonza az embereket. — Az anyagi ellátottság? — Nincs okom panaszra. Az üzem vezetősége nem fukarkodik. Az anyagi kuktára a minden Égbemeredő házak között robogunk ki az újból, néhány perc múlva az anyavároska új családi házai között száguldunk. A címerrel ellátott egyemeletes városháza előtt állunk meg. A község feje Chamba Emil hosszú évek óta funkcionáriuskodik az ország egyik legérdekesebb városkájában. — Már azon is sokat lehetne vitatkozni, város-e, vagy falu Detva — ráncolja össze homlokát az őszhalántékú elnök. — Igaz, a lakosság száma meghaladja a tízezret. Ebből a régi faluban mintegy háromezren élnek, az új telepen közel négyezren és a „lazokon“ még mindig háromezerkétszáza n. — Milyen körzetben vannak a Iazok szétszórva? — Több mint 15 kilométerre húzódnak el a települések. — Az irányítás? — Látja, már beleőszültem. Különben a tanyavilágot öt részre osztottuk. Minden úgynevezett centrumban van egy bizottság, amelyben a körzetből megválasztott képviselők tevékenykednek. Ez a megoldás nem a legszerencsésebb. Szerintünk sokkal jobb lenne, ha rendes HNB-k tevéSok a fiatal házas az új telepen. így természetesen a gyermekáldás is gyakori. A kocsittologató asszonykák csemetéinek eddig még nem jutott hely a bölcsödében. Most abban reménykednek, hogy a közeljövőben megnyíló bölcsödében az ö kislányaik is helyet kapnak s akkor gondtalanul dolgozhatnak. — Régóta irányítója a kulturális életnek? — Közel tíz éve. Tavalyelőttől, amikor megnyílt az üzemi klub. mint hivatásos végzem ezt a munkát. — Van valamilyen fellendülés, amióta a művelődés házának megnyíltak a kapui? — Természetesen. Addig csak kínlódtunk. — Sokan járnak a klubba? — Többen, mint a „Jánosíkba“. De nehogy azt gondolja, hogy azért, mert mi az ötórai teákon pálinkát mérünk?! A rendelet ránk is vonatkozik — nevet jóízűen a vezető. Azért vagyunk napról-napra többen, mert elég sokoldalúan tevékenykedünk. — Hat művészeti körünk van. A szülők akadémiája is jól működik. Negyvenen járnak német nyelvtanfolyamra. Gyakran rendezünk „Ki mit tud?“ estéket díjazással. A most megindult vetélkedő első helyezettjét egyhetes szovjetunióbeli úttal jutalmazzuk. Többször kenykednének az egyes részlegeken, mivel akkor sokkal jobban át tudnánk fogni a szétszórt tanyavilágot. Máskülönben mind az öt helyen alapfokú iskolát is létesítettünk. Igazság szerint csak ezekben a meghatározott központokban engedélyezik az építkezést ... — S a valóságban? — Sokan még mindig a kis birtokukra építenek. — Csökken, vagy emelkedik a lazok lakossága? — Természetesen csökken. A fiatalok inkább Detván építenek, vagy az új telepen igényelnek lakást. — Villany? — A legeldugodtabb tanyára is bevezettük már. — Szövetkezet?... — Ezerkilencszázhatvanban alakítottuk. 860 hektáron gazdálkodunk. — És a többi föld? — Nég.yezerhatszáz hektár van még magánkézen. Nyolcszázharminc magángazdává? 6eW v5szŐcM8rf£ — 65= j morodik el az arca. — Higyje el, nem kívánom még az ellenségemnek sem. — Nem akarnak szövetkezetbe tömörülni? — Nem jó példa a meglévő sem. Ezért is idegenkednek. De a legfőbb ok a maradiság, a spekuláció. Az idősebbek így gondolkoznak: — A fiatalok hadd menjenek az üzembe, mi pedig elkínlódunk a földecskén. — Üzemekben sokan dolgoznak? — Közel háromezren. A helyi gépgyárban és a közeli Bucina üzemben találtak munkalehetőséget, akik azelőtt vándorbotot vettek a kezükbe és elmentek Franciaországba, Kanadába és másüvél Detvaiakkal a világ bármely részén lehetett találkozni a múltban. — Miben jut legjobban kifejezésre, hogy jól keresnek az emberek? — A lakáskultúrában. Már csak hat régi ház van a községben. Igaz, hatvan autóval is dicsekedhetünk és a televíziók száma kétezer körül mozog. A ruházkodásról ne is beszéljünk! — Létezik még népviselet? — Elvétve még akad. De' igazában a detvai népviseletet már csak a népi együttesünkön lehet látni. Pedig alig húsz évvel ezelőtt még a lakosság többsége azt viselte. Vasárnaponként színes mezítlábas hadsereg érkezett a lazokból a templomtérre. A lábbelit csak ott húzták fel. Kímélték, kevés volt a korona. — Sokan járnak közép- és főiskolára? — Nincs mivel dicsekednünk — borul el az elnök arca. — Iff most a pénz az isten. Alig várják a szülők, gyerekek, hogy becsukódjon az iskola kapuja és keressenek. — Az új városrészt tovább építik? — A közeljövőben 9 blokkot építünk 48 család részére. Azonkívül új szálló és szolgáltatások háza épül. Ebben az évben hozzákezdünk egy korszerű stadion létesítéséhez is. * * * Bandukolok lefelé a lépcsőn és a gyermekkoromban hallott legendákra gondolok, amelyeket a bátor kiállású, szókimondó detvaiakról hallottam. Hogy kemény legények, arról 1944 őszén tanúbizonyságot tettek. Ezt a nemzeti bizottságon látott „Partizánfalu“ kitüntetés is bizonyítja. Háromszázhuszonhét évvel ezelőtt favágók létesítették a falut'. Több mint három évszázadon keresztül szűknek bizonyult a határ, kevés volt a kenyér. Manapság már a kalács is kevés és évszázados makacssággal láttak az emberek az anyagiak harácsolásáhöz. Ez főleg Detva, a régi község lakosaira jellemző. Detva másik arca, a lazok világa, amelynek ut'ait fehér hótakaróval fújta be a porzó szél. Ott nemcsak a hó világában pihenik téli álmukat az emberek, hanem kikeletkor is, amikor a tehenek után tolják az ekét, s úgy gazdálkodnak, mint égy évszázaddal ezelőtt. Az újarcú város ott büszkélkedik az országút közelében. Fiatalok lakják, akik nemcsak kulturáltan laknak, hanem lassanként a szellemi kultúra is mindennapos táplálékává válik. S ha felnő az egyre szaporodó nemzedék, akkor nemcsak a közép, hanem a főiskolákon is majd gyakrabban lehet hallani: Detván születtem. — Elvtárs, álljon meg egy percre ... A siető elnök lába alatt ropogott a hó. Ez biztos elfelejtett igazolni, azért rohant utánam — gondoltam kesernyésen. — Megkérhetem valamire? — lihegte az elnök. _ 9 — Az ősszel itt járt nálunk Moszkvából Orlov Nyikolajev akkor nem volt éppen készen igazi detvai fokos (valaska). — Ki az az Orlov?... — Ja, persze, maga azt nem tudja. Az öcsé, a 18 éves Juro nálunk az egyik kapuban esett el 1945 februárjában. — Delegációval járt hazánkban Nyikolajev s akkor látogatott él öccse sírjához. Megígértük neki, hogy utána küldjük községünk ajándékát. — De mit csináljak én vele? — Vigye el, kérem a Csehszlovák- Szovjet Barátsági Szövetség központjába, a többit ott már tudják. Nem akarom postán küldeni. Átvettem a rézveretes nyelű, gyönyörű népi motívumokkal díszített fokost, amely meg-meg csillant a téli napfényben. A kedves ajándék, amely fájdalmas emléket idéz, már bizonyosan eljutott Moszkvába, s azóta egy soha nem felejtő anya lehelt rá csókot és a rézveretek a szívből jövő könnytől csillognak ... Lehet, hogy éppen február tizenharmadika volt. Tóth Dezső A taggyűlésekről Az utóbbi időben egész sor levelet kaptunk, amelyekben levelezőink beszámolnak a CSISZ- és CSEMADOK taggyűléseiről. * * * 0 Kádck Gábor — az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskola mellett működő CSISZ-szervezet legutóbbi'taggyülésével foglalkozik leve-' lében. Arról ír, hogy az összejövetelen értékelték a legjobb osztály címért folyó versenymozgalmat. Ebből a ne= mes vetélkedésből a II. b osztály került ki győztesen 2,14-es átlagered-“ ménnyel. A legrosszabbnak a II. a osztály bizonyult, ahol az átlagosztályzat 2,55 volt. Emellett foglalkoztak még a sporttevékenységgel is. Több bíráló megjegyzés esett, hogy az utóbbi időben a sporttevékenység háttérbe szorult, főleg a téli sportok szervezésével nem törődtek kellőképpen. Mivel a közelmúltban tornatermet kaptak, nagyobb lehetőség nyílik a sportolásra, s így a CSISZ-szervezetnek is elő kell segítenie, hogy minél többén tevékenykedjenek. A múlt évhez viszonyítva a kulturális tevékenység is alábbhagyott. Ezt' is alaposan bonokés alá vették a taggyűlésen és határozatot hoztak „Ki mit’ tud“ délutánok szervezésére, előadások tartására és egyéb kulturális rendezvények előkészítésére. 0 Agglegény-találkozó. Bély községben az ottani CSEMADOK-szervezet a közelmúltban agglegény-bált szervezett. A jól megrendezett táncmulatságra összehívták a környékbeli agglegényeket is — írja Berta Béla, csernői levelezőnk. Sajnos, arról nem számolt be, hogy a bál hangulatában hányán döntöttek a megrögzött agglegények közül, a sivár életük megváltoztatásáról. # Kiss Imre — ipólynyéki levelezőnk az ipólynyéki EFSZ mellett működő CSISZ szervezet nemrég megtartott közgyűléséről számol be. Nem nagyon volt mivel dicsekedni — írja levélében. Ezért több bíráló megjegyzést is tettek a fiatalok a vezetőség felé s úgy döntöttek, hogy a jövőben többét kelEfenniük. Arról is szó esett', hogy a fiataloknak jobban élő kellene segíteni a művelődési otthon befejezését és ezért minden tag két napi brigádmunkát ajánlott fel. 0 Kertész Pál, nagykaposi levelezőnk a borbélyok és a fodrászok nagykaposi alkotóversenyéröl számol be. A mesterek és a segédek járási vetélkedőjén a gálszécsi Tomics Mária lett az első, s a nagykaposi Nagy Mária a megtisztelő harmadik helyen végzett. A tanoncok versengésében Kondor Jolán, nagykaposi kislány bizonyult a legjobbnak, s 375 ponttal az első helyen végzett. # Alsóbodakon a CSEMADOK helyi szervezete tartott kulturális műsorral egybekapcsolt taggyűlést. Nagy László levelezőnk arról ir, hogy ahol a kellemest hasonlóképpen összekötik a hasznossal, mint az Alsóbodakon történt — kellemessé teszi az ott eltöltött órákat. A felszólalóknak is ez volt a véleménye és főleg a fiatalok azt javasolták hogy szombaton vagy vasárnaponként rendszeressé tegyék a műsorra! összekapcsolt teaesteket. # Kellemesen csalódtam — írja Kozma Lenke, molyi levelezőnk. — Ugyanis eddig a szövetkezeti munkaiskola iránt nem volt nagy érdeklődés a faluban. Ezen a téren alaposan megváltozott a helyzet, és a szövetkezeti tagok nagy része komoly érdeklődést tanúsít az előadások iránt. Az állattenyésztéssel foglalkozó előadásnál a takarmányozás és a tejtermelés fokozása körül alakult ki komolyabb véleménycsere. Parázs vita volt a növények elgyomosodásával kapcsolatban. A rossz szervezés miatt sokszor nem végezték időben a gyomtalanítást és így nemcsak hogy megnehezült a munka, hanem a növények fejlődése is meglassult. 0 Várkonyban a CSEMADOK törődik a legtöbbet a kulturális rendezvények szervezésével — írja Méhes Péter levelezőnk. — A CSEMADOK irányítói azzal is törődnek, hogy a fiatalok megtanulják a modern táncokat s ezért a közelmúltban tánciskolát szervezték. A legutóbbi taggyűlésen lényegében az évzáró közgyűlés határozatát dolgozták fel és irányt szabtak ez évi tevékenységüknek. A tanácskozást színvonalas műsor tette kellemessé. A műsor keretében nagy tetszést aratott a nyolcadik osztályos lányok fellépése, akik a spartakiád műsorából adtak ízelítőt. SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1985. február 2t.
