Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-09-02 / 71. szám

Százezres tömeg ünnepelt

Szeretett vendégünk a díszemelvényen

Egyes emberek a háború és béke problémáit meglehetősen leegyszerűsítve képzelik el. így gondolkodnak: fia új világháborúra kerül sor, — mi rettenetes van abban? Hisz nemcsak az imperialista államoknak, hanem a szocialista államoknak is vannak atom- és hidrogénfegyverei, rakétái. Ezért, ha a világ lakosságának jelentős része a háborúban el is pusztul, az emberek bizonyos része megmarad, és azok, akik élve maradnak, a háborús romokon új, még szebb civilizációt teremthetnek.

Nem. Ilyen nézetekkel nem érthetünk egyet. Mi, kommunisták nem akarjuk háború után elérni a szocializmus győzelmét ebben vagy abban az országban. Számunkra elképzelhetetlen. hogy a kommunista társadalmat fel lehetne építeni a civilizáció romjain. Mi a békére törekszünk, mivel nekünk, az új társadalom építőinek nincs szükségünk háborúra, nem engedhetjük meg, hogy az emberiséget a pusztítás szakadékéba taszítsák. A nemzetek az építés és haladás szellemében akarnak élni és dolgozni.

A béke és szocializmus erői oly hatalmasak, hogy az imperialistáknak számolniuk kell a mai feltételekkel. Meggyőződésünk, hogy a nemzetek aktív békeharcukkal megakadályozhatják az új világháborút.

Meg akarok emlékezni egy fontos tanulságról, amely összefügg a ma ünnepelt eseményekkel, a haladást és szocializmust építő nemzetek törekvéseinek legyőzhetetlenségéről. A nyugáti propagandisták még mindig azt állítják, hogy a szocializmust Kelet- Európába a szovjet szuronyok hozták.

Hruscsov elvtárs ezután leszögezte, hogy a népi demokratikus rendszer már húsz esztendeje fennáll és az Imperialisták még mindig okvetetlenkednek esztelen ideájukkal, „Kelet-Európa nemzeteinek felszabadításával“.

A szovjet miniszterelnök ezután részletesen beszélt a szocialista országok szoros politikai, gazdasági és kulturális együttműködésének szükségességéről, majd hangoztatta, hogy továbbra is a bevált lenini módon folytatjuk közös harcunkat a marxizmusleninizmus tisztaságáért, nagy mozgalmunk harcosainak egységéért az egész világon.

Kitüntetések az SZNF 20. évfordulója alkalmából

Eredményes munkát az új tanévben

harca közelebb hozta közös diadalunk óráját. Felhasználom ezt az alkalmat s tolmácsolom a Szlovák Nemzeti Felkelés valamennyi résztvevőjének a szovjet partizánok, a Csehszlovákia felszabadításáért folytatott harc résztvevőinek forró üdvözletét. Engedjék meg nekem, hogy kifejezzem a Szovjetunió kormányának mélységes háláját és elismerését mindazoknak a csehszlovák polgároknak, akik életük kockáztatásával segítettek partizánjainknak, a szovjet hadsereg katonáinak és a szovjet embereknek, akik elmenekültek a fasiszta koncentrációs táborokból.

A Szlovák Nemzeti Felkelés azon hősi események közé tartozik, amelyeket a nemzetek gondosan megőriznek emlékezetükben. Nem csupán azért, hogy tisztelettel adózzanak az élő hősöknek, és hálával emlékezzenek meg az elesettekről, hanem azért is, hogy fokozottabban tudatosítsák ezeknek az eseményeknek a jelentőségét és tanulságokat vonjanak le belőlük mind a mára. mind a jövőre nézve.

A Szlovák Nemzeti Felkelés az egész nép ellenállása volt a hódítók ellen. Csehszlovákiai Kommunista Pártjának vezetésével részt vettek benne a kommunisták, szocialisták, egyéb demokratikus pártok és szervezetek tagjai, különböző politikai meggyőződésű és nézetű emberek. Ugyanilyen kiterjedt volt az ellenállási mozgalom más európai országokban is. Ebből az következik, hogy a demokratikus erők minden országban összefoghatnak s össze is kell fogniuk, egységre kell törekedniük, mielőtt robbanni kezdenének a gránátok és hullanának a bombák. Annak idején a német szociáldemokraták makacsul bojkottálták a kommunisták felhívását az ilyen egységre. A fasiszták ezt arra használták ki, hogy magukhoz ragadják a hatalmat és azután sok szocialista nyomban a kommunisták után koncentrációs táborokba és börtönökbe került. Az illegalitásban és a börtönökben azután a kommunisták, szocialisták és demokraták egyesültek, megszilárdították a hitleri támadók ellen az ellenállás egységes frontját, amely nélkül a győzelem lehetetlen volt. Ma is azt mondjuk ezért: inkább hamarább egyesüljünk, még mielőtt a hitierek birodalmi kancellárrá vagy elnökké válnak, még mielőtt az emberek Oszwieczimokba vagy Buchenwaldokba kerülnek. A népi ellenállás reakció és fasizmus elleni frontjának a szociális haladás hatalmas tényezőjévé kell válnia, az imperialista reakció, a revansizmus és a háború megszédült gondolatainak legyőzhetetlen akadályává.

„Csehszlovákia minden igaz barátja megünnepli a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulóját. Nagy szocialista családunkban hagyományossá vált, hogy közösen ünnepeljük meg a testvéri nemzetek életének jelentős eseményeit“ — kezdte beszédét Hruscsov elvtárs.

„Nemzeteink évszázadokon át vártak arra az időre, amikor megszabadulnak az elnyomástól és egységes, egyetértő családba tömörülve építhetik új, boldog életüket. Bátran állíthatjuk, ez az álmuk beteljesedett! Növekedik és egyre inkább megszilárdul a nagy szocialista testvériség, amely a szocializmus útján járó nemzetek közös céljain és érdekein alapszik. A marxizmus-leninizmus ideológiája, a nemzetközi proletár szolidaritás egyesített bennünket, valamint a szocializmus és a kommunizmus győzelméért folytatott közös harc. Eszembe jutnak nagy írónknak, Gogolnak szavai: Nincs szentebb kötelék a barátságnál. Az apa szereti a gyermekét, az anya szereti gyermekét, a gyermek szereti apját és anyját. Ez azonban nem az igazi, fiúk: hisz az állat is szereti gyermekét. Azonban a lélek, s nem a vér rokonságát csupán az ember találhatja meg!...

Barátságunk a fasiszta megszállók elleni közös harcban edződött meg. Eszembe jut milyen örömmel fogadták a szovjet katonák azt a hírt, hogy oldalunkon egy csehszlovák zászlóalj kezdett harcolni, amely csakhamar brigáddá, majd hadtestté nőtt. Láttam milyen rettenhetetlenül küzdöttek a csehek és szlovákok a Szovjetunióért, mely közel állt szivükhöz. És ezzel közelebb hozták hazájuk felszabadulásának idejét. Az első külföldi állampolgár, aki elnyerte a Szovjetunió Hőse büszke címet, a csehszlovák nép hős fia, Otakar Jaros volt.

Büszkék vagyunk arra, hogy az önök népe nagyra értékelte a sok ezer partizán hősi tettét, akik részt vettek a Szlovák Nemzeti Felkelésben és vállvetve harcoltak a szlovák partizánokkal. Tudjuk, hogy a szovjet nép és a szovjet hadsereg támogatása megszilárdította a csehszlovák hazafiak elszántságát, s hitét abban, hogy legyőzik a fasiszta megszállókat. Az önök kitartó, áldozatkész harca viszont büszkeséggel töltötte el a szovjet. katonák szívét — büszkék voltunk és örültünk csehszlovák szövetségeseink sikereinek. Az önök áldozatkész

Szeptember elseje ugyan nem pirosbetűs ünnep, mégis jelentős nap ez: az új tanév kezdete.

Kezdődnek az első tanítási órák, amelyek izgalmat váltanak ki mind a tanítóban, mind a tanulóban. Előttünk, szlovákiai magyar tanítók és nevelők előtt az 1964 — 65-ös tanév kezdetén komoly, az általánosnál fokozottabb feladatok állanak. Iskoláinkban megindul az egészséges, pezsgő élet, Egyre többször lehet majd hallani pedagógusaink hangját, véleményét. Mert van még bőven tennivaló, hogy végleg felszámoljuk a személyi kultusz és a vele párosuló dogmatizmus maradványait, amelyek pedagógiai munkánk terén itt-ott még mutatkoznak. E téren több segítséget várunk a helyi és járási nemzeti bizottságoktól. Elvárjuk mindenekelőtt, hogy a nemzeti bizottságok ne zavarják az oktató-nevelömunka menetét. Mert — bár számuk már erősen csökken — még mindig akadnak funkcionáriusok, akik saját elképzelésük szerint igyekeznének irányítani az iskola pedagógiai munkáját. Nem arról van Itt szó, mintha nekünk pedagógusoknak nem lenne szükségünk jó tanácsokra. Mi minden tanácsot szívesen veszünk, csak legyen az megfontolt, alkotó erejű és lehetőleg hozzáértő. Vannak azonkívül még funkcionáriusok, akik úgy vélik, hogy a tanítónak azt kell tennie, illetve olyan osztályzatot kell adnia gyermekének, amilyet az illető funkcionáriusok elvárnak. Akadnak olyanok is, akik megvetéssel, gúnyolódva beszélnek a tanítóról és általában a nevelőmunkáról. Igazságtalan lennék', ha azt állítanám, hogy mi pedagógusok mindig hibátlanok vagyunk. Mert ha valóban a szocialista ifjúság nevelői akarunk lenni, nekünk pedagógusoknak is van mit kiküszöbölni a munkánkból.

Először is tisztában kell lennünk a szocialista hazafiasság kérdésével. Törekednünk kell arra, hogy kiváló tanítókká képezzük magunkat és az adott lehetőségek szerint elsajátítsuk a szlovák nyelvet. Az utóbbiak hiányában nemegyszer komoly dolgokat kellett elhallgatnunk, azaz nem voltunk képesek a közvélemény elé vinni.

Magunknak kell elítélnünk a vaskalaposságot, a konzervatív szemléletet és magatartást. Sorainkban ne legyen merev és száraz magalartású, állig begombolkodott nevelő, hiszen ifjúságunk a nagyképzettségü és modern életfelfogású nevelőket kedveli. A tanárt ne a szemüvege, komor tekintélye tegye jellegzetessé, hanem a tanítványai iránt érzett szeretete. Bár a nevelői tekintély fenntartásához a komolyságra, sőt kimértségre is szükség van, de ne ez legyen a tanári tekintélynek a jellege. Az ilyen pedagógustól esetleg félnek a tanulók, de sohasem szeretik.

Vannak, akik egyenesen elítélik a tanórán megnyilvánuló derűt,

én mégis azt kérem kollégáimtól — s azt hiszem ebben egyetértenek velem a felsőbb szervek is — legyünk lehetőség szerint derűsek. Régi igazság, hogy ha valakit megnevettetünk, azt könnyebben meg is nyerjük. Ha a tanár mosolygó arccal lép az osztályába, a tanuló szeme is felcsillan és feloldódik még a felelés előtti félelme is.

Egy-két közvetlen szót intéznék az új tanév kezdetén a szülőkhöz is. Ismeretes, hogy a szeptember nemcsak a pedagógusokat és a tanulókat mozgósítja, hanem a szülőket is, akik új gondok előtt állnak. Az egyik szülő azon töri a fejét, megszereti-e az Iskolát, elsős kisfia, a másik, hogyan halad majd a lánykája a középiskolában. Sajnos, ez az érdeklődés a későbbi hónapokban alábbhagy, s nemegyszer meg is szűnik. A kedves szülök nagy része egyszerűen megfeledkezik gyermeke előmeneteléről. Gyakran a tanulókönyvecskét sem nézik át és figyelmen kívül hagyják a tanító, aiz osztályfőnök figyelmeztetéseit. Arra kérem tehát a kedves szülőket, hogy az új tanévben kezdettől fogva foglalkozzanak gyermekeikkel, kísérjék figyelemmel előmenetelüket, magaviselet ükét, segítsék őket és igyekezzenek magukévá tenni a szocialista iskola célkitűzéseit. És ami a legfontosabb, ne emeljenek falat az otthoni és az iskolai nevelés közé.

Kertész Pál, tanító

1964. szeptember 2.

Antonín Novotny elvtárs, köztársasági elnök, az SZNT kezdeményezésére és a CSKP KB, valamint a kormány javaslatára a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója alkalmából a fasizmus ellen és Csehszlovákia felszabadításáért vívott harc emlékére a következő állami kitüntetéseket adományozta:

A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. Évforduló Emlékérmet Nyikita Szergejevics Hruscsovnak, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom nagy harcosának, az SZKP KB első titkárának:

A Köztársasági Érdemrendet és a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. Évfordulója Emlékérmet Banská Bystricának, a Nemzeti Felkelés városának;

A Vörös Zászlórendet és a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. Évfordulója Emlékérmet:

I. Sklabina községnek, a martini járásban; Skycov községnek, a nyitrai járásban, Svermovo községnek, a Banská Bystrica-i járásban és Uhrovec községnek, a Topol'cany járásban,

II. In memóriám: Karol Smidkének, a megszállás idején a párt élenjáró dolgozójának, a Szlovák Nemzeti Felkelés kiváló szervezőjének és

Ján Svermának, a CSKP kiváló dolgozójának, a fasizmus ellen és Csehszlovákia felszabadításáért vívott harc szervezőjének, a Szlovák Nemzeti Felkelésre tett előkészületeiért, valamint annak folyamán végzett áldozatkész munkájukért.

A Szlovák Nemzet} Felkelés 20. Évfordulója Emlékérmét . Szidor Artyemovics Kovpaknak, az ukrajnai partizánmözgalom kiváló szervezőjének, a Felkelés aktív támogatásáért;

* *'AfVörös Csillagi*ehd(?t’'és‘ á Szlovák- Nemzeti Felkelés 20, Évfordulója .Emlékérmet a következők kapták meg:

Ernest Bielík, a Jánosík-brig'ád volt parancsnoka, Frantisek Fajt, repülőezredes, Frantisek Hagara, a volt felső-nyitrai partizán-brigád parancsnor ka, Ján Harus, a II. Csszl. ejtőernyős brigád harcosa, Jozef Heckp. a^Hecko-Hora partizánósztag volt parancsnoka. Stefan Kasíák, a Ján Zizka partizán-brigád volt politikai biztosa, Ján Korenko, a voronezsi partizánkötelék IV. partizánosztagának parancsnoka, Cyril Kuchta parancsnok, a szlovákiai partizán vezérkar tagja és Karol Smísek, Ján Sverma elvtárs és a szlovákiai partizánvezérkar munkatársa.

A Vörös Csillagrendet Novotny elvtárs a következőknek adományozta:

I. Eudovít Bénádénak, az SZLKP I. Illegális Központi Bizottsága tagjának,

II. In memóriám: Karol Cernockynak, az illegális SZLKP Banská Bystrica-i kerületi titkárának, Ladislav Exnárnak, a párt Banská Stiavnica-1 járási illegális dolgozójának, Alexander Márkusnak, a volt Jankó Kral

I.partizánosztag politikai biztosának és Ján Osochanak, az SZLKP I., It. és

III. Illegális Központi Bizottsága tagjának, Adler Károlynák, a Petőfi Sándor partizáncsoport parancsnokának, Marek Culennek, a Szlovák Nemzeti Felkelés szervezőjének, az SZNT tagjának, Albin Grznárnak, a felsönyitrai partizánbrigád politikai biztosának, Eudovit Kukorellinek, a Capajevbrigád parancsnokának, Milos Llher kapitánynak, Velicsko őrnagy munkatársának és Ondrej Svionteknek, a bardejovi illegális pártszervezet vezetőjének.

III. Samuel'Falfannak, a Halál a fasizmusra brigád vezérkari főnökének és Martin Kucerának, a Lokaszovbrigád osztagparancsnokának és politikai biztosának.

A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. Évfordulója Emlékérmet a következő katonai alakulatok kapták meg:

» I. Az I. Zvoleni Vadászrepülő Ezred, a Szlovák Nemzeti Felkelés II. motoros hadosztálya; és a 22. Banská Bystri’ea-i Ejtőernyős Dandárja; II. a 38. Szovjet Hadsereg alakulatai és az I, Szovjet Gárdahadsereg; továbbá

III. Andrej Bagar Stefan Bednár, Alexander Dubcek, Gustav Huták, Miehal Chudík, Ladislav Kalina, Peter Karvas, Ondrej Klokoc, Sámuel Kodaj, Arnost Krpec, Július Krútef, Jozef Lenárt, Helena Litvajová, Ladislav Novomcsky, Teodor Póla, Ján Repta, Michal Schmotzer, Ján Skopal, Anton Sagát, Ján Strcuf, id. Anton Tazky, Helena Volanská és Jozef Vrabec.

felelős irányításának tárgyává kell válnia a elkövetkezendő években a mezőgazdaság fejlődésének is. A mezőgazdasági termelés nagyarányú korszerűsítése és technikai felszereltsége mellett az intézkedések fő iránya a talaj általános, hathatós kihasználása és termékennyé tétele lesz, egyebek között vízgazdasági és talajjavítási beavatkozásokkal, amelyekre 1970-ig Szlovákiában több milliárd koronát fordítunk, ami közel fele lesz azon összegnek, amelyet országos viszonylatban adunk ki ezekre a célokra.

Emellett nem csupán arról van szó, hogy a tervezett határidőkig kiépítsük a lecsapoló- és öntöző rendszereket a Kelet-szlovákiai Síkságon, Dél-Szlovákiában és egyéb területeken. Fontos, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács, a nemzeti bizottságok, a gép- és traktorállomások már ma, jóelőre biztosítsák a káderek felkészítését a vízgazdasági rendszerek teljes kihasználására. E tevékenységükben az illetékes szerveknek valóban megfontolt távlatokkal kell dolgozniuk, mivel mind a már eddig felépített, mind a még építendő vízgazdálkodási müvek 1970 után további nagy lehetőségeket fognak nyújtani a növénytermesztés fejlesztésére, a gyümölcskertészet lényeges kiterjesztésére, a zöldségkertészet és szőlőművelés gyarapítására a megfelelő körzetekben. További igényes feladatunk a szlovákiai kerületekben, hogy ésszerűen használjuk ki a földet a gazdálkodásra a hegyvidéki és főképp a hegyaljai területeken.

Novotny elvtárs beszéde végén kiemelte a Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi jelentőségét, amely a csehek és szlovákok fasisztaellenes felszabadító harcának egyik igen jelentős eseménye volt. Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikája legfőbb biztosítéka annak, hogy szocialista köztársaságunk két nemzete — a csehek és szlovákok a köztársaság minden polgárával együtt — helyes úton fognak tovább haladni a Szlovák Nemzeti Felkelés és a nemzeti demokratikus forradalom hagyományainak szellemében.

(Befejezés az 1. oldalról.) idejüleg pártunk arra is törekszik, hogy hathatósan biztosítsa benne az ipar strukturális változásait, általában a szocialista termelőerők tudományos, technikai, korszerűsítését és a termelés összpontosítását.

E téren nagy segítségünkre lesz, hogy jövő év folyamán fokozatosan bevezetjük a népgazdaság irányításának és szervezésének új, progresszív rendszerét. Magától értetődő, hogy ez önmagában és nyomban nem old meg minden problémát. A demokratikus centralizmus elveivel teljes összhangban azonban kétségtelenül azt fogja eredményezni, hogy a népgazdasági terv segítségével célszerűen egybehangoljuk a direktív irányítást, a vállalatok jogkörének és felelősségének lényeges bővítésével olyan összhangot sikerül teremteni, amelynek fontos tényezője lesz az anyagi érdekeltség. Meggyőződtünk arról, hogy ha vállalatok és dolgozók nyilvánvalóan látni fogják, hogy bevételeik és béreik is attól függnek, milyen eredményeket érnek el a munkában, ez a végzett munka iránti fokozottabb felelősségérzethez vezet majd.

A CSKP XII. kongresszusa irányelveinek szellemében Szlovákiában továbbra is gyorsabb lesz a fejlődés, mint a cseh országrészekben. Előzetesen azzal számolunk, hogy a teljes termelés Szlovákiában 1970-ben az

1963-as évvel összehasonlítva, az iparban körülbelül 75—80 %-kal, a mezőgazdaságban kb. 30 %-kal fog emelkedni. Ennek a fejlődésnek az a célja, hogy Szlovákiában kiegyenlítse a nemzeti jövedelem megteremtésének és felhasználásának feltételeit, egyrészt e munkatermelékenység további növelésével, másrészt az alkalmazottság további fokozásával.

Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy egész népgazdaságunkban mind Szlovákia további gazdasági fejlődésében szigorúan a célszerűség és előnyösség szempontjához kell igazodnunk.

A központi- és szlovák nemzeti szervek összpontosított figyelmének és

Hruscsov elvtárs beszédéből