Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-08-08 / 64. szám
A nemzetközi helyzet jelenlegi eseményei távolról sem keltik azt a benyomást, hogy holt idény lenne a diplomáciai életben. Inkább az ellenkezőjét mondhatnánk. Különösen a szovjet—nyugatnémet puhatolózó tárgyalások, a moszkvai atomcsend-egyezmény aláírásának első évfordulója alkalmából elhangzott megnyilatkozások, de legfőképpen a délkelet-ázsiai fejlemények bizonyítják ezt. Megvalósul-e a Hruscsov—Erhard találkozó? A kérdésre egyelőre nehéz lenne kielégítő választ adni, de számos jel mutat arra, hogy mind szovjet, mind nyugatnémet részről komoly erőfeszítéseket tesznek egy legmagasabb színtű kölcsönös találkozó megvalósítására. Ez a derűlátó kilátás főleg azután kerlilt közelebb a megvalósuláshoz, miután Adzsubej, az Izvesztyija főszerkesztője majdnem kéthetes nyugat-németországi látogatása során számos megbeszélést folytatott a Szövetségi Köztársaság valamennyi jelentős politikai képviselőjével, beleértve Erhard kancellárt is. Mind ezek után — természetesen megfelelő előkészítés esetén — helye van a már több ízben találgatásokra alkalmat adó Hruscsov—Erhard eszmecserének. Ahhoz azonban, hogy a szovjet kormányfő eleget tegyen a bonni kormányfő meghívásának, mindenekelőtt Nyugat- Németország vezetőinek kell megfelelő lépéseket tenniük a realitásokhoz vezető úton és hozzájárulniuk olyan politikai légkör kialakításához, amelyben Európa problémái, elsősorban a német kérdés, szenvedélyektől mentesen tűzhető napirendre. Egyelőre nehéz lenne jóslatokba bocsátkozni, de a jelek arra vallanak, hogy lényeges előrehaladás mutatkozik a nyugatnémet—szovjet kapcsolatok megjavításának útján. A Szovjetunió kormánya ugyanis már több ízben hangoztatta és ma is azt vallja, hogy nem ellenez egy gondosan előkészített Hruscsov—Erhard találkozót. A közeljövő mutatja meg, vajon ez a ma még találgatásoknak tárgyát képező eszmecsere létre jön-e és meghozza-e a kívánt sikert. Egy jelentős évforduló margójára 1 s A haladó emberiség ezekben a napokban emlékezett meg a moszkvai részleges atomcsend-egyezmény aláírásának első évfordulójáról. Keleten és Nyugaton egyaránt az a tudat kerekedett felül, hogy a moszkvai egyezmény aláírása a második világháború óta kötött békés jellegű egyezmények legfontosabbjai közé tartozik, hiszen száz és százmilliókat érint korunk legégetőbb kérdése, a béke és a háború kérdésében. Diplomáciai téren is megemlékeztek az évfordulóról. A szovjet, az amerikai és az angol kormány egyaránt hivatalos okmányban méltatta az egyezmény jelentőségét. Ezen kívül szovjet és angol részről jegyzékváltásra is sor került, amelyben a két kormány megelégedésének adott kifejezést a szerződés aláírása óta eltelt nemzetközi helyzet kedvező fejlődése fölött. Hruscsov elvtárs a részleges atomcsend-egyezmény aláírásának évfordulóján nyilatkozott a Pravda és az Izvesztyija tudósítóinak. Többek között hangsúlyozta, hogy a szerződés, — amelyet több mint száz állam írt alá — nagyban előmozdította a nemzetközi feszültség enyhülését. Szükséges azonban hangsúlyozni — mondotta —, hogy ez a szerződés még távolról sem oldja meg a leszerelés alapvető kérdéseit. Arra van szükség, hogy az államok ne elégedjenek meg az elért eredményekkel és figyelmüket továbbra is azokra a megoldatlan kérdésekre összpontosítsák, amelyektől elsősorban függ a nemzetközi légkör javulása. Hruscsov elvtárs annak a véleményének adott kifejezést, hogy a moszkvai szerződés aláírása óta eltelt egy esztendő újabb tapasztalatokkal gazdagította az egyes országokat. Hangsúlyozta, hogy bizonyos bizalom-tartalék megteremtésével tovább lehet és kell is haladni a nemzetközi feszültség enyhítése és a különböző kérdések békés úton történő rendezése felé. Izzik a délkelet-ázsiai tűzfészek Egy mondatban talán így jellemezhetnénk a legrövidebben: napjainkban igen súlyos a délkelet-ázsiai helyzet, amelynek további elmérgesedése rendkívül nagy veszélyt rejtene magában nemcsak Ázsia, hanem az egész emberiség békéjének szempontjából. A kérdés megvilágítását megelőzve azonban szükséges felhívni olvasóink figyelmét arra a személycserére, melyre nemrég került sor a saigoni amerikai nagykövetség bársonyszékében. Mint ismeretes, az előzőleg agyondícsért Cabot Lodge nagykövetet Taylor tábornok, nyugalmazott vezérkari főnök váltotta fel. Tehát a diplomáciát katonaember kaparintotta kézhez, akinek megérkezésével egyben az „erős kéz“ is bevonult Dél-Vietnamba. Politikai megfigyelők rögtön jelezték, hogy Washington Taylor tábornok kinevezésével a szennyes dél-vietnami háború fokozását helyezte kilátásba, sőt a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen hangoztatott megtorló intézkedések is felszínre kerültek. Sajnos, ezek a jóslatok most beváltak. Pillanatnyilag a Tonkin-öbölben lejátszódó események aggasztják súlyosan a békére vágyó emberek millióit. A Vietnami Demokratikus Köztársasághoz közel eső vizeken összetűzésre került sor a Meddox nevű amerikai torpédóromboló és az északvietnami hadihajók között. Az amerikai kormány légitámadással vágott vissza, s így igen veszélyes helyzetet teremtett a világnak ezen a részen. Közben Washington diplomáciai lépésekre szánta el magát, hogy álcázza az incidensért reá háruló felelősséget. A Biztonsági Tanács gyors összehíváséval lényegében azt akarja bizonygatni, hogy Amerika-ellenes támadásról van szó, s amit egyben érvként kíván felhasználni a délkeletázsiai probléma békés rendezését sürgető felszólításokkal szemben. Közben az események újabb fordulathoz értek, miután az amerikai repülőgépek durva bombatámadást hajtottak végre a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe ellen. Mindkét részről anyagi és emberi áldozatokra is sor került. A vietnami néphadsereg egységei öt támadó gépet lelőttek, egy pilótát pedig foglyul ejtettek. Az amerikaiak délkelet-ázsiai provokációi világszerte mély felháborodást váltottak ki. A TASZSZ szovjet hírügynökség nyilatkozatban foglalt állást, amelyben többek között hangsúlyozza, hogy az USA hadihajóinak cselekedetei súlyos válságot idéztek elő a Tonkin-öbölben, ami szöges ellentétben áll az amerikai félnek azzal az állításával, hogy „a béke és szabadság, valamint a nemzeti függetlenség“ megvédésére törekszik Délkelet- Ázsiában. (tg) Közeleg a Szlovák Nemzeti Kelkelés 20. évfordulója, amelynek megünneplésére országszerte nagy előkészületek folynak. Felvételünkön az ukrán partizánok egy csoportja látható, akik nagy segítséget nyújtottak szlovák bajtársaiknak a felkelés megszervezésében. Köztük van Nyikita Hruscsov elvtárs is, aki abban az időben Ukrajna Kommunista Pártjának vezető titkára volt. 9 Cenfben az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa ülésén Ludék Handl csehszlovákiai küldött felszólalásában felhívta az ENSZ szerveit, hogy figyelmüket a kulcsfontosságú problémákra, tehát a földreformokra, a nemzeti jövedelmek igazságos elosztására, az iparosítás szociális kérdéseire, a leszerelés szociális problémáira stb. összpontosítsák. • Haarlem és Rochester után, az utóbbi napokban Jersey Cityben került sor összetűzésekre a rendőrség és a néger lakosság között. Eddig mintegy ötven személyt súlyosabb vagy könynyebb sebesülésekkel szállítottak kórházba. Húsz négert letartóztattak. A faji zavargások a külföldön állomásozó amerikai hadseregben is megnyilvánulnak. A nyugat-németországi Hanauban állomásozó USA-csapatok fehér- és sötétbőrű legénysége között igen súlyossá vált a helyzet. Az amerikai katonai rendőrség több napig volt készültségben, de a kisebb összetűzéseket az intézkedések ellenére sem sikerült megakadályozni. • A ceyloni kormány utasítására hadianyagokat szállító amerikai repülőgépek nem használhatják Ceylon repülőtereit és amerikai hajók sem köthetnek ki a ceyloni kikötőkben. Ez az intézkedés az Indonézia elleni akciók támogatására Malaysiába menesztett angol hajókra és repülőgépekre is vonatkozik. 9 A Gaston Soumialotte és Pierre Mulele vezette kongói felkelők az utolsó jelentések szerint megszállták az ország harmadik legnagyobb városát, Stanleyvillét. Csőmbe miniszterelnök, aki maga is aggodalmasan figyeli a helyzet alakulását, Kaszavubu elnökkel és Mobutu tábornokkal értekezletet tartott. A kormány elrendelte a 16—21 éves fiatalok toborzását és további erősítések küldését Észak-Katangába. Leopoldville! megfigyelők számolnak azzal a lehetőséggel is, hogy Csőmbe európai bérencek segítségével kísérli majd megállítani a forradalmi csapatok előrenyomulását. 9 A laoszi miniszterelnök találkozót javasol. Souyanna Phourna herceg, laoszi miniszterelnök azt javasolta Szufanuvong hercegnek, a Pathet Lao vezetőjének, hogy forduljon a genfi értekezlet társelnökeihez és kérje támogatásukat a három laoszi párt képviselői összejövetelének megszervezésében semleges területen. 9 Folytatódnak a vérengzések Észak Rhodéziában. A rendőrség összecsapott a Lumpa szekta tagjaival, amelynek következtében 300 ember életét vesztette. A kormánycsapatok több támadást hajtották végre a csupán lándzsákkal és íjakkal felszerelt tüntetők ellen. 9 Bécsi jelentések szerint ősszel bíróság elé állítják Eichmann, az egykori háborús bűnös két munkatársát, Franz Novak és Erich Rajakovitz SS- tiszteket, akiket néhány százezer magyarországi és holland zsidó deportálásával vádolnak. Fedezheti-e a mezőgazdasági termelés a szaporodó emberiség szükségletét? Bizony ez a kérdés már napjainkban is időszerű. Földünk lakossága túlhaladta már a három milliárdot és óvenkint mintegy 65 millióval szaporodik. Egy-egy lakosra 1959-ben világméretben nem egész fél hektár szántóterület jutott. Ha a Föld lakossága továbbra is a mostani ütemben növekszik a 2000-ik esztendőben csak 1/5 hektárnyi és a 2050-ik esztendőben már csupán 1/10 hektárnyi szántóterület jutna egy-egy lakosra. Tehát 90 év alatt a mai termelésnek ötszörösét kellene előállítania a mezőgazdaságnak, ha Földünk lakosságát a mai színvonalon akarja ellátni élelemmel, Az egyre szaporodó emberiség ellátási problémájának megoldása több módon lehetséges. * * * Elsősorban figyelembe lehetne venni a további szaporodás csökkentését. Ez a megoldás a fejlett országokban nem időszerű, mert népességi szaporulatuk csekély. Egyes országokban azonban ez a szaporulat oly nagy, hogy a mezőgazdasági termelés nem tarthat vele lépést. (Ugyanakkor máshol fölöslegek mutatkoznak.) Az Egyesült Nemzetek Szervezetének kimutatása szerint, már jelenleg egy milliárdnyi ember éhezik, sok százmillió pedig hiányosan táplálkozik. Egykor különféle járványok tizedelték a lakosságot és már ezért sem szaporodhatott oly gyorsan. A XIV. században például Európa lakosságának mintegy negyede pusztult el járványok következtében és csak 200 év alatt tudta pótolni ezt a veszteséget. Ma azonban az orvostudomány már annyira fejlődött, hogy meg tudja akadályozni a járványok terjedését és eddig soha nem látott mértékben képes gyógyítani a betegeket. Bekövetkezett az a különös helyzet, hogy bár a tudomány az emberiséget meg tudja óvni járványoktól és betegségektől, ugyanakkor azonban nem képes még ellátni kielégítő mennyiségű élelemmel. Indiában és Kínában éppen ezért tervszerűen igyekeznek csökkenteni a népesség további gyors szaporodását, ami azonban épp úgy mint Latin- Amerikában nehézségekbe ütközik a népek vallási felfogása miatt. A többi országokban pedig a lakosság alacsony kulturális színvonala is megnehezíti a népszaporulat csökkentését szolgáló szerek használatát. * * * Felvetődik a kérdés, nem lehetne-e a mezőgazdasági területet kibővíteni, s ily módon fokozni a mezőgazdasági termelést. Napjainkban szárazföldünknek kb. 1/10-ét (ebből 1/3 szántóföld és 2/3 legelő) használjuk fel mezőgazdasági termelésre. Az ezzel a kérdéssel foglalkozó tudósok szerint elvben ezt a területet meg lehetne kétszerezni, azonban csak olyan előfeltételekkel, amelyek jelenleg még nem valósíthatók meg. Azonban már most meg lehetne akadályozni a mezőgazdasági területek csökkentését, aminek az egyre fokozódó iparosítás következtében állandóan tanúi lehetünk. Ismeretes, hogy az épülő gyárüzemek, házak és a közlekedési vonalak általában szántóterületeket foglalnak el. Emellett rontjuk a meglevő mezőgazdasági területek minőségét is, mivel víztartalmától fosztjuk meg őket, az erdők fokozott irtásával. * * * Nagy nehézségekbe ütközik Földünk lakosságának élelmezése főként elegendő állati fehérje hiánya következtében, mert a hús-, t$j-, vaj- és tojástermelés nem képes kielégíteni a növekvő szükségleteket. Pedig a szakemberek számításai szerint a 2000. esztendőig meg kellene háromszorozni a fehérjék jelenlegi termelését. Az állattenyésztés és a vadászat képtelen fedezni a népességszaporulat következtében egyre növekvő fehérjeszükségleteket. Ehhez hozzájárul, hogy óriási területeken nem esznek marhahúst, mert a tehént szent állatként tisztelik, vagy pedig a sertéshúst. mert a disznót nem tekintik tiszta állatnak. A trópusi Afrika egyes vidékein nem tenyészthetnek háziállatokat, mert a cecelégy elpusztítaná őket. Ezért az Egészségügyi Világszervezet most azon fáradozik, hogy megtalálják a cecelégy hatékonyabb pusztításának módját. Az emberiség a szükséges fehérjékre szert tehet részben tengeri halak fogyasztásával is. 1962-ben 450 millió métermázsa tengeri halat fogtak. Egy részéből hallisztet készítettek, melynek igen nagy a. fehérje tartalma (mintegy 80 %). Azonban nincs teljesen megoldva még a halak tartósítása, amely melegebb tájakon 50 %-ig terjedő veszteségekkel jár és ez a tény nagyon megnehezíti a szükségletek kielégítését. * * * Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a rágcsálók is nagy károkat okoznak az élelmiszerekben, éppúgy mint a rovarok és egyéb kártevők. Szakemberek véleménye szerint a rovarok az emberek által termelt összes élelmiszereknek 1/3-át pusztítják el. Sok élelmiszer vész kárba a szállítás és tárolás által is, különösen melegebb tájakon. Jelenleg kísérletek folynak, hogy légmentes műanyagcsomagolásban foglalt élelmiszert rádioizotöpokkal sugározzák be, mert ily módon éveken keresztül jő állapotban marad, nem romlik el. Most art vizsgálják, nem ártalmas-e az emberi szervezetre az így kezelt élelem. Fontos kérdés a tárolás is, mely sok veszteséggel jár. A rizsnek például a szokásos tárolása a termés 20—50 %-os veszteségét okozza, pedig azt 1 %-ra lehetne csökkenteni. A tárolással kapcsolatos veszteségek kiküszöbölése, különösen a fejlődő országoknak óriási hasznot jelentene. Mivel az állattenyésztés, a vadászat és halászat nem képes elég fehérjét biztosítani, szükségesnek mutatkozik a hiányzó fehérje-készleteket más módon is megszerezni. így például a biológia már kimutatta, hogy bizonyos moszatokból nagy mennyiségű fehérje vonható ki. Ojabb nagy érdeklődést keltő felfedezés szerint a nyers petróleum finomításakor keletkező hulladékanyagokból is előállítható fehérje, mégpedig oly mennyiségben és oly gyorsan, hogy ez a művelet e tekintetben az állattenyésztést is felülmúlja. Ha sikerülne a fehérjekészítésnek ezt a módját bevezetni, az emberiség gazdag fehérje forrásra tenne szert, amelyet ha nem is tudnánk mindjárt az emberi táplálkozásra felhasználni, legalább a gazdasági állatokat láthatnánk el belőle. * * * Ma mér a legtöbb nemzet és ország elnyerte politikai és nemzeti függetlenségét, e tekintetben az emberiség az utolsó évtizedekben óriási haladást ért el. De ezzel az illető nemzetek tagjai és a felszabadított országok lakosai nem elégedhetnek meg. Mert hiszen az ember elsősorban kenyérrel él és ezért most minden igyekezetük arra irányul, hogy emeljék életszínvonalukat. Napjaink tapasztalatai azonban azt igazolják, hogy gyors és hatékony gazdasági fejlődés csak a tudomány és technika segítségével érhető el. Tudomány nélkül nincs jólét. A tudomány, a tudományos gondolkodás döntően befolyásolja az egész emberiség további fejlődését. Az Egyesült Nemzetek Szervezete ebből kiindulva hívott össze 1963-ban konferenciát Genfbe, amelyen úgyszólván a világ minden állama képviseltette magát. Ennek a konferenciának volt feladata elsősorban megállapítani, hogyan lehetne a tudományt és a technikát felhasználni a fejlődő országok javára. Tulajdonképpen minden országot érdeklő ügy ez, amely azonban különösen a fejlődő országokat érinti. A konferencia feladatul tűzte ki a fejlődő országok nemzeti jövedelmének mintegy 5 %-os növelését. Ennek előfeltétele a tudományos ismeretek alkalmazása volna, A tudomány további gyors fejlesztése és főként újabb ismereteinek az emberiség szolgálatába való helyezése — ez az emberiség további fejlődésének előfeltétele világszerte és nálunk is. Csak ezen az úton oldható meg a gyorsan szaporodó emberiségnek, megfelelő mennyiségű élelemmel való ellátása is. Dr. Balogh-Dénes Árpád 1964. augusztus 8.
