Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-12-31 / 103-104. szám

Wem a so ftáw kottáson hanem a tudatos cselekedeten múlik Számos _ mezőgazdasági üzemben töprengve kutatják a sorozatosan, szinte évente Ismétlődő gyenge ered­mények okát, miközben megfeledkez­nek a leglényegesebbről, a földalap termőerejének megvizsgálásáról, és emellett talajaiknak vegyi összetéte­lét sem ismerik eléggé. Pedig éppen kt kellene keresni a hozamok csök­kenésének mibenlétét. Segédanyagul felhasználhatnák a rendelkezésre álló talajelemzési adatokat, amelyek ki­indulópontul szolgálhatnának a föld­terület gazdaságosabb kihasználására. Ahol ezt igénybe veszik, ott tervsze­rűbben trágyázhatnak, s nem fordul­hat elő olyan eset, hogy a mesz­­szebbfekvő szántók, rétek vagy lege­lők évtizedekig szervesanyag nélkül, mostoha bánásmódban részesülnek. A talajerő fokozása terén példának hozhatjuk föl a dunaszerdahelyi já­rást, ahol idén 11 262 hektárra istálló­­trágyát, 1788 hektárra komposztot és vitahumot, s 1030 hektárra pedig zöld­­/trágyát adtak. Ez járási átlagban a 'földterületnek 23,3 °/o-át képezi, ör­vendetes, hogy a járás mezőgazdasági üzemei által kitermelt istállótrágya mennyisége bőven fedezi a szükség­letet, de ugyanakkor a termelési igaz­gatóság illetékes részlegének dolgozói az ipari trágyák minden csoportjából a lehető legtöbbet tartalékolják a termelők számára, így aztán nem ma­rad el a jó terméseredmény. A belterjesség követelmény A Várkönyi Állami Gazdaságban már évek óta belterjes gazdálkodást folytatnak. Hupka Mihály föagronó­­mus jól ismeri á rábízott 1436 hektár földterületet. Persze, ez alapvető követelmény az agronómus számára, lemondta, hogy talajaiknak 25 %-a Semleges, 43 %-a lúgos, s a hátralévő rész pedig savanyú vagy gyengén savanyú kémhatású. A sorra kerülő növényeket ennek megfelelően helye­zik el a vetésforgóban, de ez még nem minden. Ez csak az alap. Kiindu­lópont. Az eszközöket a termelés mi­kéntjét már a gondolkodó embernek kell megválasztania, Ha jobb ered­ményt akar elérni, serkentő anyagok­ra van a talajnak szüksége. Elegendő tananyag szerves és ipari trágya kell ide, úgy mint az embernek a prémium, ha azt akarjuk, hogy többet és jobbat termeljen. Idén például 369 hektár földterület szervestrágyázását irányozták elő, de lévén elegnedő szervesanyaguk, így 427 hektár kapott istállótrágyát, -50 hektár hígtrágyát, 25 hektár komposz­tot és 50 hektár pedig borsókeverék­ből álló zöldtrágyát, Ha összegezzük a számadatokat, úgy végösszegként 552 hektárt számolhatúhk, ami föld­területüknek 38,44 %-át képezi. Biztosabb mint a beígért sellyei __________nitrogén___________ Az Ígérgetésből bizony már elég lenne. A termelő ezek szerint nem támaszkodhat a beígért sellyei nitro­génre, hát módot keres Ingyenes nit­rogénellátásra. így cselekedtek ebben a gazdaságban is, Idén a Várkönyi Állami Gazdaság­ban összesen 395 hektáron termeltek pillangós növényeket, s ez földterü­letüknek 27,5 %-át képezi. Ezzel in­gyenes nitrogénre tettek szert min­den befektetés nélkül, de emellett a pillangósok gyökérrendszere is jelen­tős szervesanyaggal gazdagította a talajt. A fenti adatok meggyőzően bizonyítják, (§ogy a Várkönyi Állami Gazdaság irányítása jó kezekben van. Rekorderedmények bűzéből Mészáros Ernő a gazdaság ökonó­­musa összehasonlító és az egyes évek eredményeit összegező kimutatásokat készít, hogy megállapíthassák bizo­nyos növények rentabilitását. A ki­mutatás elárulja, hogy az 1960— 1963-as években búzából 25,4 mázsás hektárátlagot értek el, Ha végigkísér­jük az egyes éveket, azt is megálla­píthatjuk, hogy a búzahozam évente növekedett, Idén pedig 270 hektáron elérték a 36,51 mázsás hektárhozamot. Különösen kimagasló termésátlagot nyújtott a fekete-erdei részleg 136 hektárnyi búzaterülete, ahol 32,5 q lia-t takarítottak be; Említésre mél­tó még az is, hogy ezen a részlegen egy hathektáros táblán Diannából 46,4 q/ha-t, a másik 13 hektáros táblán Fertödlból 45,52 q/ha-t, s végül a har­madik 10 hektáros parcellán ugyan­csak Fertödibol 47,33 q ha búzát ér­tek el.* Az adatok bizonyítják, hogy a vár­­konyi határban mind a Dianna, mind a Fertödl búzafajtáknak nagy jövő­jük van, s ezért termesztésükre to­vábbra is törekedni kell. Megjegyzendő, hogy hektáronként 2 q PzOä-öt és 1 q Ksü-t dolgoztak a talajha vetéskor. Ezen kívül a téli nltratáció alkalmával a vetés minden hektárja megkapta az 50 kg N-t és a 100 kg P2üä-öt, tavaszon pedig a 30 kg N-t és a 60.kg- PjQs-ötz Így ideális körülményt teremtettek a nö- : vény fejlődéséhez. A gyakorlat az árpa mellett szól Az ökonómus kimutatása arra is fényt derít, hogy az 1960—1963-as években árpából 32,79, kukoricából viszont a szakszerű talajművelés és a bőséges tápanyagellátás (350 q/ha is­tállótrágya) ellenére is csak 30,96 mázsás hektárátlagra tettek szert, Ha a két szemestermény tápanyagarányát vesszük alapul, úgy az alanti képet nyerjük: a szemestakarmány sza e. f. k. e. 100 kg-ában kg kg kg Tavaszi árpa 86,0 6,5 69,0 Kukorica 85,0 7,0 80,0 Előrebocsátom, hogy nem a kukorica takarmányértékét vonom kétségbe. Viszont a termelésben ökonómiai mu­tatók is közre játszanak, s ezek sze­rint nem lehet közömbös számunkra egyes terményeknek önköltsége, ami a jelen esetben feltétlenül -az árpa mellett szól, mert aki kissé jártas az ökonómiában egykönnyen megállapít­hatja az árpa és a kukorica mázsájá­nak önköltségét. Állítom, és vallom, hogy a kukorica nélkülözhetetlen szemostermény, igen jó abrak állatállományunk számára, de termesztésénél tartsuk be a mér­téket. Termeljünk inkább több árpát és silókukoricát, amelyeknek előállí­tása lényegesen olcsóbb, s emellett értékes takarmányt nyújtanak állat­­állományunknak, Különben is ebben a határban az árpa nagyobb hozamot nyújt, mint a szemeskukorica, s ez már elég ok arra, hogy előnyben ré­szesítsék termesztését. A jövőben viszont szükséges, hogy több figyelmet fordítsunk a cirokmag termesztésére, mert a Várkönyi Álla­mi Gazdaság eredményei is emellett szólnak. Cirokmagból — amelynek 400 kg-onkénti emészthető fehérje értéke 4.0 kg, keményitöértéke pedig 68,0 kg — 55 mázsás hektárhozamot elérni nem csekélység, Nagyobbmé­­retü termesztése jó szolgálatot tenne állattenyésztésünknek. Befejezésül még annyit. hogy a Várkönyi Állami Gazdaság Idei pil­­langósszóna hektárátlaga meghaladta a 70 mázsát, ami annyit jelent, hogy átlagon felüli terméseredményt értek el. Kiváló minőségű magas fehérje­értékű szénát takarítottak be, amelyet állataik szívesen fogyasztanak, s ugyanakkor hasznosságuk is növeke­dik. Ilyen takarmánytól aztán az is­­tállótrágya minősége is jó, eléri a maximális szintet. Mindez, amiről lf£ szó esett' egy­szerű emberek és belevaló vezetők összmunkájából ered, akikre a jövő­ben nemcsak lehet, hanem feltétlenül kell is építenünk. Hofcsza István ELEGENDŐ TÖMEGTAKAHMÁNNYAL RENDELKEZÜNK A szarvasmarha-hizlalásnál év ele­jétől 1,30 kg-os napi darabonkénti súlyszaporulatot érünk el, ami már figyelemre méltó eredmény, amelyet a takarmányozási technika javításával tovább fokozhatunk. A marhahizlalás tekintetében, mivel szálas és egyéb tömegtakarmányokkal nagy mennyi­ségben rendelkezünk, olyan elvet val­lunk. hogy inkább a bikák hizlalá­sánál a tényleges hizlalásra csak 350 kg-os súlyon felül térünk rá, s az alacsonyabb súlycsoportoknál arra tö­rekszünk, hogy az állatok növeked­jenek, csontozatuk fejlődjön, s hogy a hizlalás időszakában - ahogyan mondani szokás — rájuk lehessen rakni a húst. Ez a módszer eddig be­vált. Azért alkalmazzuk így, mert je­lenleg még nem áll módunkban gyors­hizlalásra berendezkedni. A hizlalás­nál és általában az egyes súlycsopor­tok takarmányozásánál alapvető té­nyezőnek tekintjük a takarmányok előkészítését (pácolását) az ásványi anyagok egyidejű hozzáadását, vala­mint a tömény fehérjék (hugyany) al­kalmazását, ami nagyban elősegíti a napi súlygyarapodás növekedését. Tekintettel arra, hogy hizlalással foglalkozunk, évközben még gondot okoz az utánpótlás felvásárlása, ame­lyet azzal kívánunk a termelési igaz­gatóság közreműködésével megoldani, hogy több szövetkezettel kooperálunk, ahol tehenészetre szakosítottak és a bikákat eladják. A szakosítás beveze­tése óta ilyen hiányaink eddig nem mutat kozlak, S reméljük, hogy a jö­vőben sem fordulnak elő. A serteshizlalás, tekintettel arra. hogy az állományunk megvan, csupán abrak kérdése. Abból pedig nincs és a jövőben sem lesz elegendő, mert a fiektárhozamok még mindig alacso­nyak és a szövetkezet e téren még nem önellátó. Most frissítjük fel anyasertés-állományunkat, amely idő­közben elkoresosodott. Erre a célra ez évben törzskönyvezett tenyészsül­dőket vásároltunk és a jövőben még többet fogunk vásárolni. A növénytermesztés szakaszán szin­tén intézkedésekre került sor a ter­vezett hozamok növelése érdekében. A múlt évben elvégeztük a határ új technikai rendezését, s most alakít­juk ki az új táblákat, amelyeken be­tartjuk az agrotechnikai szabályokat. Törekvésünk már a múlt évben is arra irányult, hogy elegendő évelő takarmányt, főleg lucernát termesz­­szünk, ami a múltban nem járt si­kerrel. Az elmúlt évben 8800 mázsát, idén pedig 11 300 mázsát takarítottunk be ezekből az értékes takarmájiyok­­ból. Ma azt mondhatjuk, hogy e téren már nincsenek hiányaink, JAVÍTJUK A TALAJ TERMŐÉRE JÉT A talajerő pótlása már sokkal bizto­­sítottabb, mint a múlt években volt és ma már egyszer annyi területet tudunk istállótrágyázni, mint annak­­előtte. Nincs azonban még most sem elegendő istálótrágyánk, s ennek pót­lására folyékony ammóniákot alkal­mazunk, mind a kalászosoki mind a kapások alá. Ennek az eredményei már az évben is megmutatkoztak és abban jutottak kifejezésre, hogy há­romszor annyi gabonát adtunk el, mint 1960-ban. Ez a piaci termelés tekintetében jelentős tényező. Szakosítjuk a növénytermesztést is. A múlt évben 16 hektár szőlőt telepí­tettünk, idén pedig újabb 10 hektár kerül telepítésre. A jövőben további 25 hektárt telepítünk középmagas ve­zetéssel, teljes gépesítésre , Kiül­­tetősre kerül továbbá ez cvhen 10 hektárnyi gyümölcsfa, s a jövőben újabb 40 hektár. Ezeket a lépéseket a belterjesség fokozására, az elma­radottság megszüntetésére tesszük. Merész terveket tűztünk ki, ami­kor azt mondtuk, hogy a szövetkeze­tei kivezetjük az elmaradozők közül. Ez ma már részben sikerült. Az a célunk, hogy elérjük a közepesek színvonalát, s azután lépést tartsunk a járás legjobbjaival. A törekvést már sokan látják és egyetértenek vele. Akad azonban még sok tennivaló, és ezek között a legnehezebb az em­berek gondolkodásának formálása. El­sősorban arra vesszük az irányt és azt akarjuk elérni, hogy a szövetkezeti tagok magukénak tekintsék munka­körüket. Ma már mindenki többet akar, mint a múltban, ami helyes is, de viszont tisztában kell lenni azzal, hogy ez csak kemény munka árán lehetséges. Volt olyan eset, amikor a szövetkezet hónapokon keresztül még előleget sem juttatott tagjainak. Ma az elő­leg 12 korona s ezt havonként fizet­jük. A múlttal szemben már ez is eredmény. Tudatosítani kell, hogy a szövetkezetben naponta akad munka, amelyet el kell végezni, mert nem lehet arra várni, hogy ezt más elvé­gezze helyettünk. Továbbá le kell küzdeni az előítéleteket, bátran sze­mébe kell mondani a hibákat bár­kinek és ez főleg a vezetők feliulata. Már régen betakarítottuk a *iko­­t jeát és minden egyéb terményt. Be­hoztuk az esős idöjárás-okozta lema­radást. Most tervezgetünk, hogy mit hogyan teszünk a jövőben, hogy bát­rabb léptekkel eljuthassunk a kitű­zött célhoz. Az elért eredmények visszatük­rözik a szövetkezeti tagság megvál­tozott életét is. Az emberek űj há­zakat építenek, szebbé, kellemesebbé teszik otthonukat, Kezdenek hazajön­ni azok is, akik a múltban Itthagyták a falut, s lassan megszűnik a mun­kaerőhiány. Van itt akarat, csak még spk a régi, megrögzött szokás, ami gátolja az egyéni kezdeményezés ki­bontakozását. Egy időre a madari szövetkezet fe­lett megállóit az idő, átül károsán hatott a szövetkezet tagságára, de a nemzetgazdaságnak is kára szárma­zott ebből, Ezt most rövid idő alatt akarjuk behozni és megcáfoljuk azt a már szokássá vált mondást, hogy ,,a madariak maradiak“. SQÓKY LAJOS, a madari EFSZ elnöke Vadkár-megelőzés a gyümölcsösben A mezei nyúl elsősorban az alma­fákat károsítja Ahol almafát talál, ott az egyéb gyümölcsnemekhez tar­tozó oltványokat jobbára elkerüli. Legjobban a puhább héjú fajtákat (Jonathan, Ananász ranet) kedveli. Az almafákat mind az ideig védeni kell a nyúlrégástól, amíg törzsükön a ké­reg meg nem vastagodik. Körülbelül 13—18 éves korukig. A nyúlkártételt elháríthatjuk és megelőzhetjük, ha a gyümölcsös kö­zelében nem tűrünk répa és káposzta tarlómaradványokat; a széna- és ta­karmánykazlak is veszélyt jelenthet­nek. Télen a nyúlkárok rendszerint akkor válnak tömegessé, amikor ma­gas hó fedi a mezőket. Ilyenkor a nyulak messze földre elvándorolnak táplálékukért. Bevált szokás, hogy a gyümölcsösben a hóra dobják a le­metszett felesleges ágrészeket, hogy így a fákat megkíméljék. A bekerített gyümölcsösök hófúváskor kerülnek veszélybe, A hótorlaszon keresztül a gyümölcsösbe jutnak a nyulak- Ilyen időben nappal lapátoljuk el a hótor­laszokat és a buckákat. Kemény télen ajánlatos kutyákkal őriztetni a gyü­mölcsöst. A leghatásosabb óvintézke­dés a fiatal fák törzsének bekötözése. Felmerül a kérdés, hogy nyűll’ágás után mitévők legyünk: meg lehet-e menteni a fát, vagy érdemesebb újat ültetni helyére? Minden káresetet egyedenként bíráljunk el, és vegyük figyelembe a gyümölcs nemét, a fa korát, egészségi állapotát és a sebzés mértékét. Az alma- és körtefák sebei gyógyulnak a leggyorsabban. Fiatal telepítésű, két-három éves fák súlyos szöveti sérüléseit — külö­nösen, ha azok összeérnek — leg­többször nem érdemes kezelni. Üj fák pótlásával kevesebb időt veszítünk, mintha több évi ápolgatás után ugyan­erre az elhatározásra jutunk. Három évnél idősebb fát már érdemes gyógy­kezelni, ha sebei nem túl nagyok. Termofáknál mindent kövessünk el a fák megmentésére, mert évekig tart ugyanolyan idős fát nevelni. Minden gyógykezelési eljárás csak akkor járhat sikerrel, ha az élő fa gyökérzete egészséges. ,ló egészségi állapotra vall, ha a törzs szövetei — nyúlrágástó! eltekintve — semmiféle szöveti elhalást, kéregbarnulást, nap­égést, fagyfoltokat, szuvasodást, héj­­fonnyadást nem mutatnak. Az őszi­barack-, mandula-, kajszifa rágási sebei igen nehezen gyógyulnak. Ala­csonytörzsű őszibarack-fa még eset­leges ifjítással réhdbéj)ozhat,ó. A!Xszil­­va, meggy, cseresznye szöveteinek gyögyulóképessége az előbbieknél kissé jobb, de messze mögötte marad az alma- és körtefélék ilynemű tulaj­donságainak. 'A sikeres gyógykezelés alapfelté­tele, hogy a rágás felfedezése után a sebeket azonnal zárjuk el a levegőtől, napfénytől. E célra legalkalmasabb az oltóviasz, Kátrányt, vagy kátrányt tartalmazó sebelzáró anyag használa­tét kerüljük, mert ez a még megma­radt gyenge szövetet elroncsolja. Ez­után, hogy a sebet a fénytől, kiszára­dástól óvjuk, zsákkal, ronggyal, mo­hával jól bugyoláljuk be. Jó minőségű, nem könnyen kiszára­dó talajon álló fák nyúlrágott sebei­nek,bekenése után i'gen bevált eljárás a földdel felkupacolás. Hátránya csu­pán az, hogy ez a módszer csak akkor alkalmazható, ha a sebek nincsenek túl magasan a talaj szintjétől. A tel­jesen körülrágott fákon is sikeres lehet ez az eljárás, ha a földkupacot gondozzuk és nyirkosán tartjuk. Ezenkívül ajánlható, mintegy kiegé­szítésül, még a korona megcsonkítása is. Ezzel a műtéttel — a korona pá-* rologtató felületének kisebbé tételé-« vei — megkönnyítjük a gyökér mun-« kaját. A földkupaeot addig hagyjuk a seben, amíg az teljesen be nem forr. Azután fokozatosan eltávolítjuk^ A teljesen körülrágott törzsű fák életét áthidaló oltással menthetjük meg, ha a rágott seb 30—40 cm-néf nem hosszabb, Sikerre csaknem kizá-« rólag alma- *és körtefáknál számít-« hatunk. A sebet az oltás végzéséig gondosan elzárjuk a levegőtől oltó-­­viasszal., Az oltóvesszőket még a tél folyamán szedjük, és az oltásig hűvös helyen őrizzük. Az oltóvesszőket a sebnél kissé hosszabbra hagyjuk, hogy, a kéreg alá beillesztve, rugalmas ívet, hidat képezzenek. A sebeket gond°­­san bekötözzük, és oltóviasszal elzár-« juk a levegőtől. Az oltóvesszők meg-; eredése után a rügyekből kihajtott hajtásokat két-három levél felett le­csípjük. A gyümölcsfa táplálkozása és a fa élete akkor is megmentettnek tekinthető, ha az oltóyesszőknek csak egy része oredt meg. Az áthidaló oltás nagy kézügyességet és szakértelmet" igényel, és sikere elég kétséges. Nagy felületen és teljesen körülrágott fát" már helyesebb újjal pótolni. Fenyves Pál Időszerű munkák januárban Hozzuk rendbr es javítsuk ki á kerti szerszámokat, továbbá a perme­tezőgépeket. Fagymentes időben folytatjuk a mechanikai védekezést; a törzs- és a vastagabb korongápak tisztogatását, először kércpkaparóval, majd drót­kefével. A csonkok eltávolítását, a sebek és odvak kezelését, a korona­­ritkítást és ezzel egyidőben a kis- és nagy hernyófészkek, valamint a kü­lönböző lepkék tojáscsomóinak lesze­dését és megsemmisítését. A fiatal fák törzsvédö kötéséi 2—3 hetenként vizsgáljuk felül és ameny­­nyiben megrongálódtak vagy megla­zultak volna, igazítsuk meg, hogy a nyulak a fatörzshöz hozzá he férje­nek. . A drótkerítéssel bekerített gyümöl­csösök kerítését kísérjük figyelemmel, hogy az esetleges hibákat azonnal kijavíthassuk. Fagymentes időb'dn (kisebb éjszakai fagyok nem jelentenek akadályt) foly­tassuk a gyümölcsfacsemeték telepí­tését. A vermelésben lévő facsemeték védőkerítését is tartsuk szemmel, hogy a nyűlkártevést elkerüljük. BogyóSgyümdlesüeknél, fagymentes időben folytatni lehet a köszméte és ribiszke bokrok ritkítását és a málna let'ermett vesszeinek eltávolítását. Gyümölcstárolóban a gyümölcsöt 2—3 hetenként" vizsgáljuk át és távo­lítsuk el belőle a romlásnak indulókat", nehogy az egészségeseket is megfer­tőzzék. A tárolót szellőztessük rend­szeresen. Ha a hőmérséklet nappal a fagypont felett van, éjszaka kell szel­lőztetni, ha pedig nappal is fagyok vannak, úgy a déli óráikban, amikor a hőmérséklet viszonylag a legmaga­sabb. A korona tisztogatása A gyümölcsfák téli gondozásának egyik alapvető része a korona tiszto­gatása. E munka egyben a tél végén kezdődő és a nyár végéig tartó vegy­szeres növényvédelem (permetezés) előfeltétele. A száradó, beteg, moníliás ágakat egy arasznyi élő — egészségesnek látszó — résszel vágjuk le. Az ágakat mindenkor az alapjuknál, az elágazá­suknál vágjuk, még akkor is, ha arasznyinál nagyobb élő részt kell emiatt lemetszenünk. A fán csonkokat nem szabad hagyni! Leghelyesebb, ha a moníliás gyü­mölcsmúmiákat (egyszerű leszedés helyett) vesszőstöl levágjuk, mert a fertőzés ilyenkor már átterjedt a vessző szöveteibe is. A legjobb, ha szüretkor a fán maradó rothadó gyü­mölcsöt leszedjük, lerázzuk. Az eltá­volított ágak sebeit (sebtapasszal, vagy olajfestékkel) he kell kenni, mert a fatest máskülönben bekorhad. Ha a fa törzsét, vastagabb ágait foként az északi oldalon zuzmó és moha lepi, ez arra vall. hogy a fát évek óta semmilyen gondozásban sem részesítették. A télvégi olajos perme­tezések a mohát elpusztítják. Mézgás törzs és ágak tanyására is vallanak. A korona termőfelüíetét csökkent­jük, vagyis nagy kárt teszünk benne, az alsó ágait szedjük le, tehát" a fát felkopaszitjuk. Az eltávolított alsó ágak helyén a fa új ágakat már nem nevel. Ezért a fák alatti növénykul­túrák érdekében csak akkor vágjuk le az alsó ágakat, ha az feltétlenül szükséges. A házi és háztáji (zártkerti)' gyü­mölcsfa-állomány egyik legnagyobb hibája, hogy a fák sűrűn állnak. A sűrűn ültetett gyümölcsfák ugyanúgy viselkednek, mint az erdei fák zárt állományban: az alsó ágaik elszáradnak. Hogyan segíthetünk ezen? Mindenekelőtt a faállományt ki kell ritkítani, az alanynak és fajtának szükséges távolságra. Természetesen a beteg és öreg fákat távolítsuk el. Csak a ritkítás után kerülhet sor a kornna megi fjitására. A hosszú és kopasz tarlöíiqakat csukló vastagságú agakra bekurtítjuk. Ennek következ­tében a fa koronájában új hajtások törnek elő, ezeket nyár folyamán annyira mogritkítjuk, hogy a- korona kellően telt és megfelelő’ alakú le­gyen. SZABAD FÖLDMŰVES 1864. december 31.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom