Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-12-16 / 101. szám
Halsiló sertéseknek Képünkön az automatikus etetőberendezés látható az előtérben. Foto: M. V o j t e k tudrufnk a kenderről A kender kétlaki növény. Külön növény hordozza a hím- vagy hímporzós-virágokat, ezeket virágos kendernek is nevezik. Más növényeken vannak a növirágok, ezek nővágy magas kender néven ismeretesek. Külalak és tenyészidő tekintetében lényegesen különbözik egyik a másiktól. A júliusban virágzó hímkender elporzás és a nőkender megtermékenyítése után elhal, a nőkender viszont szeptemberig is éléi, amíg beérleli magvait. Kínában már 7000 évvel ezelőtt termesztettek kendert, őshazája tehát Délkelet-Azsiára tehető. Ma már Dél- és Délkelet-Európa legtöbb vidékén termesztik rostjáért, Ázsiában azonban magjára helyezték a tősúlyt, mert a magburkoló levelekből készül a hasis nevű, ismert ópiumtartalmú kábítószer, Ázsiából elszármazva hamar meghonosodott az óvilágban és többféle övezeti típusa alakult ki. Az északi kender például sosem éri el a közép-orosz kender magasságit, amelyet a Szovjetunióban széltében-hosszában termesztenek. Külön típust képez az az elágazó, apró magvú és bő hasis tartalmú változat, amelyet indiai kenderként bocsátanak áruba a zugkereskedelemben. A szubtrópusi kender a mi éghajlati viszonyaink közepette nem érik ugyan be, de elvétve 8 méternél magasabbra is megnő. Értékesnek mondható e mediterrán fajta, amelyhez a gyöngébb magtermő, de kitűnő rostminőségű olasz kender is tarozik. Régebben hiábavaló próbálkozásnak minősítették az olasz kender nemesítését Közép-Európában. Megelégedtek állandó behozatalával és utántermesztésével. A század elején azután mégis eredménnyel jártak a kísérletek. Éppen jókor, mert a harmincas évek körül Olaszország beszüntette a vetőmag kivitelét. A kendernemesítés célja a nagy kóró- és rosthozamú, de mégis finom fajta termesztése. Ennek közvetlen módszere a kenderszár rosttartalmának növelése. Kiválasztották a hímnövények szárát és élő állapotban, virágzás előtt hosszában ketté hasították. Az egyik szárrészt lúgos közegben történő főzéssel föltárták, s megállapították a rosttartalom százalékarányát. A gyökerével összeköttetésben maradt másik szárrészt kint hagyták a tenyészkertben és magas merevítő karóhoz kötötték. Ez a félszár tehát tovább élt és rendesen elvirágzott. A laboratóriumban megvizsgált sok száz hímkender közül csak a nagy rosttartalmúak élő Az utóbbi években mind több víztárolót létesítünk, s ezeket többek között haltenyésztésre is felhasználjuk. A víztároló medencékben rendszerint nagymennyiségű értéktelenebb hal gyülemlik fel Ha azt akarjuk, hogy a pontyok elől ne falják föl a takarmányt, van mód a hasznosításukra. Ezeket az úgynevezett „gyomhalakat“ frissen feletetjük sertésekkel, baromfiakkal. Nagyobb tömegű hal esetében a feletetés nem gazdaságos friss állapotban (sok értékes fehérje elpazarolódik), s ezért inkább a konzerválást ajánljuk. A halakból szárítás útján hallisztet készíthetünk; ha ennek kivitelezése nehézségekbe ütközne, silózhatjuk a halat. Ez utóbbi minden mezőgazdasági üzemben nagyobb költség nélkül megvalósítható. Az eleségben valamennyi biológiai hatóanyag megmarad. Megfigyeléseink szerint a halsiló 17,32 % szárazanyagot, 3,07 % zsírt, 5,74 % hamut, 16,91 % nitrogéntartalmú anyagot, 6,95 % fehérjét és 6,46 % emészthető fehérjét tartalmaz. Ásványi anyagok közül 0,5 % foszfor, 0,09 % nátrium, 0,82 % kálium és 1,11 % mész található benne. A hal húsa gyakorlatilag nem tartalmaz cukrot, ezért savak segítségével, vagy szénhidrátokban gazdag anyagok (melasz, párolt burgonya) hozzákeverésével készítjük a halsilót. A silókészítés receptjének egész sorából a halliszt, technikai kénsav (100 kilóra 0,9—1,8 kg koncentrált sav), fermentált kivonat (pepszln 0,5—1 kg) és káüummetabiszulfit (K2S205,1,5 kg) segítségével történő sllózási módot próbáltunk ki. A légkör hőmérséklete és a felhasznált halak fajtája szerint az 1,8 kg kénsavadag rendszerint nem elegendő, a siló kívánt savasságának eléréséhez 3 kg sav szükséges. A káliummetabiszulfitot hangyasavval helyettesíthetjük (0,9 kg-ot adunk 100 kg nyersanyaghoz). A siló készítésének technológiája egyszerű: a friss halakat egészben húsdarálón megőröljük (a hús szemcséssége 3—4 milliméter legyen) és vízmentes, saválló tartályba, szükség esetén régi fahordóba rétegesen rakjuk be. 50 %-os hígított kénsavval fokozatosan leöntjük, majd közben fapálcával kevergetjük, mindaddig, amíg az a 4,2 pH savasságot el nem éri. A sav 12 órán át tartó hatásA után poralakú pepszint keverünk «V silóhoz, a felületet rétegezetten hintjük be és jól összekeverjük. Ez előidézi a siló heves erjedését. Utána, a siló állandósítása (eltarthatósága) végett káliummetablszulfitot alkalmazunk. Az előkészítés egész Ideje alatt a silót kevergetjük, ami által homogén keveréket kapunk. A fentemlített módon készített halsiló nagyon tartós, félig folyékony, majd folyékony halmazállapotú, barnásszürke színű, s szaga a savanyúhaléra emlékeztet. Az erjedési folyamatok befejezése után — miután már biztos, hogy a konzervált anyagok egyenletesen rétegeződtek — etethető. A halsilót gyakorlatilag megfelelő adagolásban, valamennyi gazdasági állatnak adhatjuk. Nálunk főleg a víziszárnyasok, kaparőbaromfi és a sertések részére jöhet tekintetbe. J. Sedlár és L. Terlanday mérnökök felét hagyták elporozni, a többit elválasztották. ősszel hasonló módon selejtezték az anyatöveket. A legértékesebb hím- és nőegyedek meghagyásával azután háromszorosára sikerült a rosttartalmat emelni a kiindulási anyaghoz képest. Az említett közvetlen módszert végül Bahlleva szovjet és Jakobey magyar tudósok tökéletesítették, úgyhogy ma már egyszerűbb és rövidebb eljárást alkalmazhatunk a selejtezésnél. Amíg a fent leírt módon a kenderszár rosttartalmát növelhetjük, addig a fajtaheterózis-eljárással a kórótermést és a területegységre eső rosthozamot emelhetjük. Tömeges keresztezésekkel meg kell állapítanunk azt a két fajtát, amelyeknek keresztezése a legnagyobb termőképességű utódot adja. Különböző kenderfajták kersztezésével sikerült azután olyan hibridet előállítani, amelynek kóró- és rosttartalma 20 százalékkal is felülmúlja saját szülőfajtáit és a többi nem hibrid fajtákat. Ez az ún. heterózis hatás azonban csak az első évben érvényesül, későbbi nemzedékekben fokozatosan csökken, majd teljesen megszűnik. Annyi első generációjú vetőmagot kell tehát biztosítanunk, amennyi a tervezett terület bevetéséhez elegendő. Ez már nem a nemesítő feladata. A két szőlőfajtából bármikor kitermeszthető a fajtaheterózis-kendervetőmag. Nagyüzemi módon a kukoricáéhoz hasonlóan történik a vetés. Széles sortávolság mellett 3—4 anyasor váltakozik egy-egy apasorra. Kellő ritkítás után az anyafajtából virágzás előtt eltávolítjuk az összes hímegyedeket annyira, hogy csupán az apafajta hímegyedei végezzék az anyafajta nőegyedeinek megtermékenyítését. A heterózismagot az anyafajtáról aratjuk, mert az apafajtáról nyert mag fajtaazonos vetőmag, tehát nem hibrid. A heterózis vetőmagot a következő évben rostnyerésre vetjük sűrű, gabona-sortávolságra. A harmadik módszer az egylaki, vagyis olyan kender kitermesztése, amelynek minden egyes egyedén fellelhetők a hím- és nővirágok. A kétlaki kenderfajtákkal szemben az az előnye, hogy a hímegyedek jóval korábban halnak el, s ezért rostjuk is korábban válik technikailag éretté. Mivel a nőkenderek csak sokkal későbben érnek, nagy a két érés közötti időbeli különbség, ami tulajdonképpen hátráltatja az áztatást és a további rostkészítési munkálatokat. Ezt a hátrányt az egyöntetűbb és egyneműbb rosttal rendelkező egylaki kender kizárja és magtermesztése is nagyobb lesz a kétlakinál. K. E. 9 A középkorban az emberek átlagos életkora 30 év volt. Most az orvostudomány fejlődése következtében átlagban 60 évig élnek az emberek. A legújabb tudományos kutatások szerint az emberi életkor még tovább hosszabbítható. 9 Az emberi test egyik legfontosabb anyaga a mész. Az ember csontváza 58 % meszet tartalmaz. A fogcsont mésztartalma 66 %. 9 Egy ember évenként 30 kiló vörös vérsejtecskét termel önmagában, amelyek közül naponta 900 milliárd hal el. 9 A háziméhek a világ minden táján hajszálpontossággal ugyanolyan alakú és méretű mézsejteket építenek, pedig a sejteket teljes sötétben készítik. 9 A paprika porrátörése, mügörlése magyar különlegesség: sehol másutt a világon poralakban, tisztán, más fűszer nélkül nem használták. 9 Az erdő egyik leghasznosabb madara a harkály. Csak a beteg fákat keresi fel és a kéreg alatt élő bogárálcákat „operálja“ ki belőlük. 9 A selyemhernyó némely fajtájának selyemmirigye 3 kilométer hoszszúságú szálat is ereszt. 9 Földünk egy év alatt’ futja be Nap körüli pályáját, pedig másodpercenként 30 kilométeres (pontosan 29,77 kilométer) sebeséggel rohan előre. 9 Az az ember, aki 70 évig él, körülbelül 20 évet tölt el alvással. |_1 a a mezőgazdaságban magasabb ■* gazdasági szintet akarunk elérni, be kell vezetni az új anyagok használatát, amelyek lényegesen kihatnak a technológiára és a termelékenység emelésére. Az egyik új anyag a duzzasztott perlit. A duzzasztott perlit vulkanikus lávából készült, magas hőfokon mega talaj felső rétegébe keverve azt fellazítja, így a nedvességet és a levegőt a gyökérzéthez engedi. A Szovjetunióban Azarbejdzsánban kiterjedt talajjavításokat végeztek perlittel kedvező eredménnyel. Külföldön a perlitét csomagolóanyagként használják fel. Mind vegyileg, mind biológiailag semleges. A duzzasztott perlit jelentősébe a mezőgazdaságban munkált termék. A Magyar Népköztársaságban a maglód! TSZCS-ben a paradicsom termesztésénél használták a perlitet palántázásnál és talajjavításnál. Előnyös, hogy a palántákat olyan talajban neveljék, amely az átültetéskor a gyökerekről könnyen eltávolítható és nem szaggatja meg a hajszálfinom gyökereket. Az átültetés után különösen a fiatal növényeknek van szüksége olyan talajra, amely a gyökérzetet ellátja vízzel, anélkül, hogy felázott állapotban lenne. Ezeknek a szempontoknak a perlit jól megfelel, mert szervetlen anyag, abszorpcióképes, nincs kitéve a rothadásnak. nem táptalaj a gombák részére és használat előtt nem kell sterilizálni. Ott, ahol perlites földben termesztettek paradicsomot, holdanként 12 800 forinttal több bevételt értek el. A dohánypalántanevelésnél is jő eredményeket értek el a perlit használatával. A nagyobb mennyiségű perlittel kevert magházföldben nevelt dohánypalánták gyökérzete erőteljesebb, a hajszálgyökerek tömege nagyobb, mint a perlit nélküli (kontroll) ágyban nevelt palántáké. A duzzasztott perlit alkalmas az erősen kötött talajok javítására, mert száraz, tűzálló, könnyű, lágy, rugalmas anyag, minden olyan csomagolási célra alkalmas, ahol a szállított árut ütődés, rázkódás ellen óvni kell. Helyettesíti tehát a fűrészport, a faforgácsot, a papírforgácsot, vattát stb. Előnye, hogy átnedvesedett állapotban nem gombásodik vagy rothad. Hagyma, burgonya, zöldség stb. tárolására és szállítására is kedvező tulajdonságú anyag, jó hőszigetelő. Az építkezésben a duzzasztott perlitet hőszigetelésre használják. A perlit hővezetési tényezője 0,032—0,05 kcal/mó közöt változik és így mínusz 190 és plusz 950 C° hőmérséklethatir között használható. A duzzasztott perlit halmaztérfogata kb. 130 kp/m!ként van. Hőszigetelési célokra igen sok változatát teszi lehetővé a c*mentkötésű perlitbeton készítése. Mint fontos szűrési segédanyagot az élelmiszeriparban, főleg a bor szűrésére használják mert teljesen semleges és üledék kiszivárgása nincs. A hazai perlit, mint vegyészeti szűrőanyag jelentős exportcikk. A világon a perlitipar fejlődésé mindenütt jelentős, nálunk most végződtek be az ipari próbák. Tavaly óta már gyártunk duzzasztott perlitet. Kysacky L. Nylon-fészerek A Walter Kiddé és Társai cég Northoltban (Anglia) újtipusú, áthelyezhető nylon-fészereket gyárt, amelyek 18,2X36,4 m területet foglalnak el, kis csomagba tekerhetők össze, s szállításukhoz a legkisebb tehergépkocsi is elegendő. A fészer váza csőrendszerből áll. A csövek levegővel tölthetők és így boltíves bordázatot képeznek az impregnált nylon alátámasztására. Ezek a fészerek nem igényelnek semmiféle különösebb karbantartást. Bármilyen hasadék rajtuk azonnal könnyen leragasztható. Ezt a fészert egy dolgozó 3—4 óra alatt felállíthatja. Villámzár is van rajta, amellyel a szükséges magasságig kinyitható. A hosszabb időre felállított fészerek csőváza évente egyszer igényel feltöltést. A levegő lábpumpával juttatható a csővázakba. A fészereket három méretben gyártják: 4,5X16,7, 7X2,4 m, ára 903 font; 9,1 X 24,3 X 4,8 m, ára 903 font; 18,2X36,4X10,6 m, ára 3150 font (egy font = 20,50 korona). Szelek, viharok esetén is a fészer szilárdan áll a helyén, mert mindegyik vázboltiv lánccal van a földhöz erősítve. Stabilitásához az építmény aerodinamikus alakja is hozzájárul. Az említett cég a jövőben még nagyobb méretű nylon-fészereket gyárt majd. (mpa) CQ Mikor kezdjük ^ ' és fejezzük be ' az előfejést? Az előfejést általában 10—14 nappal az elles után, vagyis akkor kell megkezdeni, amikor a tehén étvágya és tejmirigyműködése növekedésnek indul. A tehén szándékos túletetése tápanyagokkal azt a célt szolgálja, hogy a laktáció első két hónapjában maximálisan kihasználhassuk tejképző képességét. Éppen ezért a fejésátlag minden rendszeres ellenőrzésén kívül naponta 0,80—1,60 kg darakeveréket etessünk egyedenként, s ezt a pótlékot mindaddig (a laktáció kezdetétől számítva kb. 45 napig) adjuk meg az állatoknak, míg arányos tejtöbblettel reagálnak rá. A tehén áthelyezése az ehetőből az istállóba (a gyakorlatban ezt a laktáció második dekádjának végén és a harmadik kezdetén szoktuk megvalósítani) csaknem minden esetben 1—3 kg-os tejcsökkenéssel jár. Ezzel a tényezővel tehát számolnunk kell. Említésre érdemes még, hogy a legnagyobb hasznosságú teheneknek sem szabad az előfejési időszakban 7—8 kg szemeskeveréknél többet adni naponta. AA Hogyan etessünk a laktáció következő időszakaiban? Elméletileg helyes volna, ha az előfejés idején etetett takarmánypótlék adagolását rögtön a maximális tejtermelés elérése után megszüntetnénk. A gyakorlat szempontjából azonban előnyösebb, ha ezt a pótlékot a felére csökkentjük és csak a laktáció második hónapjának végén szüntetjük meg. A felére csökkentett takarmánypótlék adagolása nem fölösleges, mivel a tehén csak így tudja pótolni a laktáció első hónapjában elvesztett súlyát. Mivel azonban a laktáció következő szakaszában nem vehetjük elejét a természetes hozamcsökkenésnek, úgy kell etetnünk, hogy megakadályozzuk a hasznosság gyors csökkenését. A tehenek túletetése a laktáció harmadik, negyedik stb. hónapjában, nem állítja meg, hanem ellenkezőleg, gyorsítja hasznosságuk csökkenését, a normán felüli tápanyag hatására ugyanis javulni kezd az állatok erőnléte, ami zavarólag hat a tejmirigyek működésére. A tehenek mérsékelt túletetése a laktáció csökkenésének időszakában csak az új takarmányozásra való áttéréskor indokolt. Nem hallgathatjuk el azt, hogy a gyengébb hasznosságú tehenek már a laktáció végén, (néha a 7., gyakrabban a 9. és a 10. hónapban) túl vannak etetve, Az embrió fejlődésére, mely a vemhesség 1—7 (a laktáció 3—9) hónapjában lassú, nem kell tekintettel lenni (az embrió ekkor még csak 9—10 kg-os). 61 Etessük-e ízesített, vagy folyékony élesztősített takarmánnyal a teheneket? Minden mezőgazdász előtt Ismeretes, hogy a tehenek hasznosságára kedvező hatást gyakorolnak az ízesített, élesztösltett takarmányok. A Trousil-féle hamis savanyúiéból meleg állapotban (nyáron 20—25, télen 25—30°-os) naponta 25—40 litert adnak a terimés takarmányok elfogyasztása után. Az elkészítés módja a következő: megfelelő edényben favagy fémkádban melegvízzel föloldjuk a napi szemestakarmány- és melaszmennyiség egy részét, egyedenként 0.5 kg-ot. Tízperces pasztörizálás után létrejött kásaszerű forró anyagot hidegvízzel felöntjük úgy, hogy 27—28°-ra hüljön, majd szétmorzsolt takarmányélesztővel (tehenenként 0,1 kg-ot számolunk) besavanyítjuk. A készítményt ezután gyakori keverés melett 2,5—3 óra hosszéig savanyodni hagyjuk. A napi takarmányadag leforrázatlan részét második etetéskor kapják az állatok és utána meleg vizet adunk nekik. Folyékony élesztösltett’ takarmányt 3—3,5 °/o éiesztősíthető cukrok erjesztésével nyerünk, amelyhez az optimális feltételek elérése végett kismennylségű hugyanyt, kénsavas ammóniát, szuperfoszfétot stb. keverünk. A takarmánygyártó részleg jó műszaki felszerelés esetén (különösen sok múlik a szellőztetésen és a megfelelő hőmérséklet biztosításán) 1,5 °/o-nál Is több élesztösltett szárazanyagú takarmányt nyerünk, melyben az emészthető fehérjetartalom meghaladja a 0,6—0,7%-ot is. Elméletileg tehát 10 (20) liter, 60 (120) gramm emészthető fehérjét tartalmazó élesztősitett takarmány feletetésével 1,2 (2,4) kg tejtöbbletet kellene elérnünk. Mivel azonban az esetek többségében a folyékony élesztősített takarmányból mind a laktáció második szakába lépő, mind a szárazonálló tehenek kapnak, nem számíthatunk ilyen jelentős tejtöbblet elérésére, s meg kell elégednünk a felével, melyet az állomány minden darabjánál kimutathatunk. 1964. december 16.
