Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-10-31 / 88. szám

Hozzáértő szervezés Közel 4 millió korona többletjövedelem A 2000 hektáron gazdálkodó ma­­dari szövetkezetben egészen az 1962- es év végéig eléggé mostoha körül­mények uralkodtak. A szervezés ala­csony színvonala nagyonis érezhető volt a termelésben, ami oda vezetett, hogy az EFSZ nem teljesítette szer­ződéses kötelezettségeit. Pénzügyi nehézségekkel küzdöttek, fizetéskép­telenekké váltak, ami nagyban hoz­zájárult a tagság munkakedvének leromlásához. így jutott a madari szövetkezet a járás legrosszabbjai közé. Ennek az áldatlan állapotnak azon­ban az 1963-as évtől kezdve véget­­vetettek. Rátértek az állattenyésztés szakosítására, és a hús, valamint a tojástermelésre vették a főirányt. Amennyiben az utóbbi években te­hénállományuk egészségi állapota le­romlott, a felsőbb szervek beleegye­zésével teljesen megszüntették a tej­termelést, viszont ugyanakkor emel­ték a hús és tojástermelési, vala­mint eladási feladatokat. Amióta a szövetkezet elnöki tiszt­ségét a hozzáértő, szakmai szempont­ból hosszú éves tapasztalattal ren­delkező Soőky Lajos tölti be sokban javult a szervezés színvonala, s ezzel párhuzamosan a termelés iránya is megváltozott, fölfelé ívelő lett. Eredményeik javulását tények iga­zolják. Amíg például a szövetkezet az 1962-es évben 120 419 tojást adott piacra, addig ez év végéig 320 000-et értékesítenek, de hasonló a helyzet a húseladással is. Tegyünk egy kis összehasonlítást, hogy érzékeltethessük, milyen is a hektáronkénti árutermelési arány? Megnevezés 1962 valóság 1964 kilátás Marhahús 20,8 kg 76,8 kg Sertéshús 29 kg 68,4 kg Baromfihús 0,9 kg 5,7 kg Tojás 63,3 db 168,4 db Ezek meggyőzően bizonyítják, hogy a szövetkezet árutermelésében lé­nyeges javulás állt be. Mindez szer­vezés kérdése volt, amelynek szoros tartozéka lett az előző években el­hanyagolt munkaverseny életrekelté­­se, a gyakorlatban való alkalmazása. Különösen jól és érezhetően hatott a verseny a szarvasmarha-hizlalásnál, ahol Szüli István, Varga Ferenc, Édes Sándor és Tóth Sándor a rájuk bízott 122 fiatal állatnál 1,30 kg-os napi darabonkénti súlygyarapodást értek el. A termelésnél persze szakszerű és jó takarmányozási technikát alkal­maztak, másként elképzelhetetlen lett volna a termelésnek ilyen arányú emelése. A siker érdekében a napi, darabonkénti eleséget a következő összetételben juttatták a hízó álla­toknak: 2 kg abrakkeveréket, 6 kg lucernaszénát, és 4 kg takarmány­szalmát melasszal ízesítve. Ilyenfor­mán 1 kg marhahús összköltsége 9,53 korona lett, ami a termelésre for­dított anyag- és munkaköltségek le­számítása után 2 korona tiszta jöve­delmet jelentett a szövetkezetnek. Ez pedig eléggé jó hasznosság, ami ked­vezően befolyásolta a pénzügyi hely­zetet. Lássuk csak, mit mutat a pénzügyi mérleg ? Amíg 1962-ben a szövetkezet összbevétele 5 millió 263 ezer ko­rona volt, addig most a harmadik negyedévi terv teljesítésének ellen­őrzésénél kitűnt, hogy ez év végéig kereken 9 millió 075 ezer korona összbevételre van kilátás, s ebből az állati termékekért járó bevétel több mint 4 millió korona. Ez az 1962-es valósághoz viszonyítva közel 2 mil­liós többletbevételt jelent. Százalék­­arányban kifejezve a fordulat évéhez viszonyítva, 172,3 százalékos a hasz­nosságnövekedés, s az 1962-es 7,20 helyett idén már 18,92 koronát fizet­nek minden egyes ledolgozott mun­kaegységre. Ezzel párhuzamosan ja­vult a munkakedv és a madari szö­vetkezet fölsorakozhatott a járás fej­lődő EFSZ-ei közé. Ján Kollár Pápai Ilonka, a diószegi cukorgyár vegyésze mosolyog. Van is oka erre, mert az idei cukor igazán jó lesz. Bebizonyították ezt az elemzések. A cukor­gyár - amely a köztársaságban elsőként kezdte meg a kampányt - ebben az évben 20 000 vagon répát dolgoz jel és ebből kb. 2400 vagon cukrot állít elő. Szabó István, a muzslai szövetkezet zootechnikusa ügyes, gyorsmozgású ember, aki mindig, minden körülmény közt feltalálja magát. 1950-ben pél­dául ő alapította Párkányban az or­szág első inszeminációs állomását, melynek hat évig a vezetője volt. Ve­zetése alatt az állomás jól működött, hiszen minden évben ők nyerték a járás vándorzászlaiát. Később hosz­­szabb ideig dolgozott a felvásárló üzemben, a tenyészállat felvásárló részlegen. Tehát nagy tapasztalattal rendelkezik és a hosszú évek során szívéhez nőtt az állattenyésztés. Két évvel ezelőtt, amikor a muzs­lai szövetkezetbe került, a baromfi­tenyészet nagyon elhanyagolt állapot­ban volt. Alig akadt olyan év, amikor kolera vagy más betegség nem tize­delte meg az állományt. Szabó István elhatározta, hogy megpróbálja feljaví­tani. Vajon mennyire sikerült ez neki ? Természetesen, az eredmények nem egyik napról a másikra születtek. Az első év a bevétel terén semmi emel­kedést nem mutatott. Egy tyúkra át­lag 110 tojás kitermelését tervezték, de csak 101-et értek el. így a tojás­eladási terv teljesítésével is lénye­gesen elmaradtak. A 315 480 tojás he­lyett csak 148 014-et adtak el. Ezzel szemben az ólak rendszeres őszi, ta­vaszi fertőtlenítésével — akkor is fer­tőtlenítettek, ha valamelyik ólba év közben új állomány került — és védő­oltásokkal elérte a zootechnikus, hogy a betegségektől már nem kell fél­niük. Mi a helyzet az idén? — Az idén túlteljesítettük a három­­negyedévi eladási tervet — mondja Szabó elvtárs látható örömmel — ami pedig a telep létezése óta még egy­szer sem történt meg. Eddig 280 ezer tojást adtunk el, holott az egész évi tervünk 300 ezer darab. Év végéig 35— 40 ezer tojással túllépjük a tervet. A telepen jelenleg 3100 tyúk van. A Leghorn, Rhode Island és a Hamps­hire fajtákat tartják Mivel a Párká­nyi Takarmánykeverő üzem nem tud elég keveréket biztosítani a szövetke­zetnek, a következő összeállítású ta­karmányadagokat adják az állatok­nak: 8 dkg csöves kukorica az orsó­jával együtt darálva, 2 dkg takarmány­­keverék és annyi párolt burgonya, amennyi szükséges. —Az idén a kacsatenyésztésünk is sikeres volt, — újságolta Szabó elv­társ — 4000 kacsát gyorshizlalással, 6—7 hét alatt átlag 2 kg-ra hizlaltunk fel. A bevétel meghaladja az 58 ezer koronát. A zootechnikus büszkesége mégis a 2000 májusi jérce, amely már e hónap elején tojni kezdett. A szép állomány híre nemcsak a járásban, hanem a Bra­tislava! Fajtanemesítő Intézetbe is eljutott. Nemrég jártak is Muzslán az inté­zet dolgozói és az állomány megtekin­tése után azt tanácsolták, hogy léte­sítsenek törzstenyészetet, vásárolja­nak a jércékhez törzskakasokat. Sza­bó István ennél nagyobb elismerést nem is kaphatott volna munkájáért. A törzsállomány létesítésével azon­ban még várniuk kell. Nem számoltak vele, és nincsenek megfelelő ólaik. Ezenkívül — ha törzsállományt akar­nak — a kerítéseket is ki kell cse­rélni magasabbra, hogy ne tudjanak az állatok átrepülni. További halaszt­hatatlan dolog egy kacsaól építése is. Egyszerre pedig nem tudják fedezni a költségeket. Szabó elvtárs áldozatkész munkája így is eredményes. Elhatározását si­került valóra váltania. Elégedett azon­ban csak akkor lesz, ha a muzslai baromfitelepen törzsállatokat is te­nyésztenek majd. Kezes Éva Az üzemszervezés alaposságot, igényességet követel Már többször szó esett arról, hogy a szövetkezetekben milyen nagy je­lentősége van a következetes üzem­­szervezésnek. Most újra szükségét látjuk visszatérni ehhez a tárgyhoz, mert az üzemszervezést gyakorlat­ban sokhelyütt elhanyagolják. írá­sunknak az a célja, hogy segítsünk a helyes munkastílus kialakításában. Mi is tulajdonképpen a mezőgaz­dasági üzemszervezés, helyesebben hogyan fogalmazhatnánk meg tömö­ren küldetését? Az üzemszervezés nem más, mint tervszerű rend a ter­melésben, az irányításban, pontosság az elsődleges nyilvántartásban, vala­mint a gazdasági számvitelben és fegyelmezettség a munka minden sza­kaszán. Ezeknek összessége alkotja a jó üzemszervezés lényegét, a gaz­dálkodás hatékonyságát, ami végered­ményben a pénzügyi mérlegben ko­ronákban jut kifejezésre. Ezek után leszögezhetjük, hogy amilyen a me­zőgazdasági üzem szervezési színvo­nala, olyan a termelési-pénzügyi helyzete A közelmúltban körülnéztem a feí­­sőpéli szövetkezet portáján. Ennek a mindössze 532 hektár mezőgazda­­sági földterületen a kukoricaöve­zetben gazdálkodó szövetkezetnek kö­zel 6 milliót kitévő alapeszköz-tulaj­dona van, amelyből kevés híján mil­lió koronát képvisel az erő és ter­melőgépek, valamint a különböző el­osztó berendezések és a szállítóesz­közök pénzértéke. Ezeknek okszerű kihasználása jó szolgálatot tehetne a termelésben, ha minden rendben len­ne a gépek körül. Aki jártas az ökonómiában, tudja hogy az alapvető termelőeszközök s köztük a gépek, egy termelési cik­lus alatt nem használódnak el, hanem az eredeti beszerzési értékből évente leírják az elhasználódásnak előre meghatározott hányadát, s ezzel az összeggel beterhelik a termelést Ezek után nem lehet közömbös, hogy egy-egy gépet milyen ideig, illetve hány esztendeig tartunk üzemelte­tésben. Ha tehát az erő- vagy ter­melőgépek valamelyike hanyagság kö­vetkeztében a tervezett idő előtt selejtezésre kerül, annak beszerzési ára, illetve az amortizációnál le nem számított értéke természetszerűen drágítja az össztermelést és növeli az egy termékegységre eső önkölt­séget. A gépeknél évente rendszerint 20 százalékos értékcsökkenéssel szá­molunk. Egy példa: ha az EFSZ vesz egy 20 000 korona értékű gépet, úgy évi 20 százalékos leírás mellett — főjavítás nélkül — öt évig a terme­lésben kell maradnia. Ha előbb szük­séges rajta főjavítást végeznünk, úgy annak értékével beterheljük a gép valóságos értékét. Azonban szak­szerű gondozás mellett meghosszab­bíthatjuk a gépek élettartamát. Ilyen­kor önköltség-csökkentésről beszé­lünk. Nos, a fölsőpéli szövetkezetben ép­pen a gépek körül észleltem a legna­gyobb rendellenességet, s így nem véletlen, hogy a dolgozók némelyike a szövetkezet gazdasági udvarát gép­temetőnek nevezi. Figyelmeztetés ez az illetékesek felé. A szövetkezet vezetői és gépesítője talán azzal vé­dekezhetnének, hogy nincs raktáro­zási térség, és a szabadban lévő gé­pek legtöbbjét már kiselejtezték. Ne feledjük el azonban, hogy másutt is kinn vannak a gépek, de ha már nin­csenek használatban, kijavítják, le­zsírozzák azokat, s a lehető legjobban védik az idő előtti tönkremenéstől Szemtanúja voltam, hogy akad ebben a „géptemetőben“ több olyan eszköz, amelyet csak egészen kis ideig hasz­náltak. Ilyen például a német gyárt­mányú istállótrágya-szóró, amelyről lerabolták a gumiabroncsokat, s ma­gát az értékes eszközt hagyták a rozsda martalékául. Ezenkívül számot hasznos gépalkatrész hever az udva­ron, amelyeket elraktározhatnának s ha nincs rájuk szükség, eladhatná­nak. Nem kellene megtűrni többé olyan esetet, mint idén tavaszon történt, amikor a répa vetésének megkezdése előtt künn a szántóföldön jöttek rá a gép hibáira. Persze, előzetes javí­tásról a munkák megkezdése előtti szokásos gépellenőrzésről szó sem volt, azaz csupán beszéltek erről, de a gyakorlatban alig történt valami. Mit kell hát tennünk a gépek rend­szeres üzemképessége érdekében? Talán üdvös lesz, ha erre vonatkozó­lag is egy példát hozok fel. A trakto­rosoknak, és a gépesítóknek tudniuk kell, hogy a gépek naponkénti műsza­konkénti ápolásra szorulnak. Lelki­­ismeretes ellenőrzéssel megelőzhető a fölösleges gépkiesés. De lássuk csak, melyek azok a föltételek, ame­lyek szerint elvégezhetjük a műszaki karbantartásokat, a közép- és főjaví­tásokat egy Zetor-Super 50-es trak­toron. I. M. K. n. M K. Középfokú I. F J. II. F J. * javítás Liter gázolaj fogyasztása után 400 4000 13 000 25 000 25 000 Magyarázat: I. M. K. = első műszaki karbantartás, II. M. K. — második műszaki karban­tartás, I. F. J. = első főjavítás, II. F. J. = második főjavítás. A fontiek tehát azt mutatják, hogy az egyes javítások megállapítására a naftafogyasztást kell alapul venni. Kötve hiszem, hogy ezt betartanák a fölsőpéli szövetkezetben. Nem szolgál a szövetkezet javára továbbá az sem, ha a megvásárolt gé­peket éveken keresztül kihasználat­lanul hagyják. Így van ez a péli szö­vetkezet kalapácsos darálójával is, pedig nagy szükségük lenne a lucer­nalisztre, hiszen a szövetkezet nem bővelkedik abraktakarmánnyal. Miért ez a nagy közömbösség? Szükséges megjegyezni továbbá azt is, hogy egységesebbé kellene ková­csolni a szövetkezet vezetőségét, s ebben a pártszervezetnek kellene vállalnia a főszerepet, mert az is a jó üzemszervezés szerves része, ha az üzemi pártszervezet rendszeresen foglalkozik a szövetkezet ügyeivel és segít a vitás kérdések megoldásában. Többször előfordul, hogy reggelen­te a munkába induló tagok órákhosz­­szat várakoznak a traktorokra. Bosz­­szúsan, de nem jogtalanul bírálták a gépesítöt és a vezetőséget. A veze­tőség felelős a gépesítő munkájáért is, akinek az a feladata, hogy bizto­sítsa a gépek üzemképességét, és idő­beni munkába állítását. Ennek minden egyes mezőgazdasági üzemben így kellene lennie. Ahol a gépesítő en­nek az alapvető követelménynek saját hibáján kívül nem képes eleget tenni, nincs semmi gyakorlati értelme, hogy a szövetkezet tagsága megtűrje őt a gépesítői minőségben. Egyet azonban ne felejtsünk el. Az üzemszervezés helyes útjára rátérni sosem késő. A felsöpélieknek is lehe­tőségük nyílik arra, hogy felülvizs­gálják a jelenlegi helyzetet és vég­tére is rendet teremtsenek a szövet­kezet portáján. Szigorúan követeljék meg a pontosságot, de nemcsak az egyszerű tagoktól! Máskülönben nincs előrehaladás. A következetes üzem­­szervezés hozzáértő alaposságot, igé­nyességet kíván minden egyes ve­zetőtől. Hogy ez milyen mértékben van meg a felsőpéli vezetőkben, azt majd a jövő mutatja meg. Hoksza István Kiaknázatlan kincs Az utóbbi évek talajvizsgálatai azt bizonyítják, hogy a termőföld nagy­része kevés humuszt tartalmaz. Egy példát említhetnénk. A terebesi járás szántóföldjei alig 1 % humuszt tar­talmaznak. A fejlett mezőgazdasági államokban a termőföld humusztartal­ma eléri a 3 °/o-ot is. A különbség számunkra nézve nagyon aggasztó. Sőt, nálunk a talaj humusztartalma a szakszerűtlen talajművelés és az el­használt tápérték hiányos pótlása miatt egyre csökken. E problémával komolyan kell fog­lalkozni. Jelenleg társadalmunk leg­fontosabb feladatának a mezőgazda-! sági termelés továbbfejlesztését te­kintjük. A legfontosabb termelőesz­köz, a földről való jobb gondoskodás nélkül aligha valósíthatnánk meg el­határozásainkat. Mind ez ideig azonban úgy tűnik, hogy nem becsüljük kellő­képp a termőföldet. Közismert, hogy a terebesi járásban kevés a csapadék. Ez már magában is kedvezőtlen tényező a mezőgazdasági termelésre nézve. Ha kevés a talajban a humusz, nem köti a vizet. A kevés csapadék is könnyedén kipárolog. Ki­száradt a talaj, gyakran rossz termés­sel fizet. A termelés továbbfejlesztése ezért szorosan összefügg a járás talajai humusztartalmának fokozásával. A múltban sokhelyütt arra hivat­koztak, hogy kevés a trágya, nincs mivel pótolni a talaj tápanyagszük­ségletét. Megállapítást nyert azonban, hogy ez az állítás csak részben igaz. Nagy mennyiségű trágya a hanyag, szakszerűtlen kezelés következtében tönkremegy. Egy évvel ezelőtt a mezőgazdasági üzemekben talajtermőeröfokozó csa­patokat szerveztek, amelyek a trágya szakszerű kitermeléséről gondoskod­nak. A talajtermőerő fokozó csapatok fennállásuk rövid ideje alatt is jelen­tős munkát végeztek. Észrevehető ja­vulás tapasztalható a talaj termőere­jének gyarapításában. Nagyon jó ered­ményeket értek el többek között Te­­rebesen, Nagykaposon, Vékén, Boly­ban, Pólyánban, a Királyhelmeci és a Szomotori Állami Gazdaságban stb. Az említett helyeken a talaj humusz­­tartalma jóval nagyobb a járási átlag­nál. Természetesen a hektárhozamok is jobbak. — Bár — már mint említettük — beállt bizonyos javulás távolról sincs kihasználva minden lehetőség. A folyómedrek szabályozása és a védőgátak építése után a Bodrogköz­ben számtalan mocsár és ingoványos tófenék marad vissza. Ezek lassanként kiszáradnak. A legnagyobbak közé tar­tozik a Tice, amely — a fönnmaradt források szerint — valamikor a Tisza medre volt. A Tisza — mint ismeretes —többször medret változtatott. Ez az állítás nem valószínűtlen. Ám nem ezt akarjuk most feszegetni. A Tice sok­sok kilométeren keresztül-kasul ka­nyarogja úgyszólván az egész Bodrog­közt. A szélessége a legtöbb helyen eléri a 100—300 métert. A meder alján évtizedek során néhány méter mélyen kiváló tőzegréteg ülepedett le, amely nagyon jó nyersanyag a komposztké­­szítéshez. Több helyütt, mint például Bolyban, Pólyánban, Zétényben, Vé­kán stb. foglalkoznak a tőzeg kiterme­lésével. Vékén például az idén a Ticé­­ből nyert tőzeg felhasználásával több mint 2000 köbméter komposztot készí­tettek. A tőzegtartalékok kimeríthetetle­nek. Ezért a termelés eddigi üteme nem kielégítő, tekintettel a mezőgaz­dasági termelés egyre növekvő szük­ségleteire. A környékbeli mezőgazda­sági üzemekben azt mondják, nagyobb mennyiségben is termelnék, csak nem áll módjukban, nincs hozzá gépi fel­szerelésük. E szavakat a mezőgazda­­sági géptervezők és a vezető szervek figyelmébe ajánljuk. Érdemes lenne a tőzeg termelésé­nek nagyobb figyelmet szentelni. Gon­dolunk itt a tőzeg nagyüzemi terme­lésére. A környékbeli szövetkezetekből tözegtermelő szövetkezetei lehetne alapítani. Ezzel hatékonyabbá válna a' termelés. A mocsarakban felbecsülhetetlen értékű tőzeg fekszik. Ha hozzálátnánk a kitermeléséhez, hosszú időre meg­oldhatnánk a komposzt előállításának és a talaj termöereje fokozásának kérdését. A termőföld a jobb gondos­kodásért minden bizonnyal gazdag ter­méssel fizetne. Palágyi Lajos 1964. október 31.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom