Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-10-31 / 88. szám

Bratislava, 1964. október 31. Ára 40 fillér XIV. évfolyam, 88. szám. Használjuk ki az esőszlmet minden percét! Az esőzések egész Szlovákiában megakasztották az őszi munkákat. A talaj erősen átázott, s ez főként a kelet-szlovákiai kerületben okoz gon­dot. Hiszen itt még több mint 6000 hektárról kell betakarítani a burgo­nyát. Komoly nehézségekkel küzdenek elsősorban a legnagyobb burgonya­termesztési körzetekben. Például a poprádi járás állami gazdaságaira és szövetkezeteire még 1000 hektár burgonya betakarítása vár, ami a mostani 200 mázsás átlagos hektárhozamot számítva 2000 vagon burgonya kiszán­tását, felszedését és szállítását jelenti. Kedvezőtlen helyzet alakult ki a Spisská Nóvá Ves-i já­rásban is, ahol a betakarítási munkák elhúzódását nemcsak a rossz időjárás, de a váratlanul nagy terméshozam és a betakaritógépek hiánya is okozza. Az iskolák tanulóiból és a védnökségi üzemek dolgozóiból toborzott brigá­­dosok százai segítenek a burgonya­­földeken, sőt segítséget ígértek a kas­sai főiskolások is. Szerencsére nemcsak lemaradásról adhatunk hírt. Dicséretet érdemelnek a közép-szlovákiai kerület földműve­sei, akik a kedvezőtlen, esős időjárás ellenére is már több mint 15 000 hek­tárról, vagyis a vetésterület 90 száza­lékáról takarították be a burgonyát. A burgonya betakarítását a kerület öt járása már be is fejezte. Ám a J-ip­­tovsky Mikulás-i járás itt is gondot okoz, mivel a 2612 hektáron termesz­tett burgonyából eddig csupán 1800 hektárt takarítottak be. Itt a rossz időjáráson kívül a régi mulasztások is fékezik a munkát. Ugyanis a nyári betakarítási munkálatok elhúzódtak, így későn láttak hozzá a burgonya be­takarításához, s ez természetesen megbosszulta magát. A burgonya ter­mésátlaga ebben a járásban is 30 má­zsával meghaladja a tavalyi átlagot. A közép-szlovákiai kerületben be­fejezték a 78 000 hektáron végzett vetőszántást is és gyorsított ütemben Hogy többé ne érjen bennünket meglepetés vetik az őszieket. A szántásban élen­járó traktorosok között eddig 112 000 korona prémiumot osztottak szét. Ez évben pontosabb nyilvántartást vezettek a gépek üze­meltetéséről és az egyes traktorosok munkateljesítményéről. A prémium­alapot is jobban kihasználták, s ennek köszönhetik, hogy a nehézségek elle­nére sem maradtak le az őszi felada­tok teljesítésében. Azokban a járások­ban, ahol már végeztek a burgonya betakarításával és a vetést is csak­hamar befejezik, a traktorokat és a szállítóeszközöket a legelők és rétek trágyázására összpontosították. A cukorrépát a brigádosok és az ipari vállalatoktól és katonaságtól brigádsegítségként küldött teherautók ezrei szállítják a földekről a cukorgyárakba. Nagy szükség van erre, hiszen a cukorgyá­rak folyamatos munkáját sok esetben veszélyeztette a betakarítási munkák szünetelése. Örömet okoz a legújabb idojárásjelentés, amely szerint az idő­járás javulása várható. Szükség lenne egy kis „esőszünetre“, mivel a bur­gonyán kívül még több mint 9000 hek­tárról kell betakarítani a cukorrépát és csaknem 20 000 hektár cukorrépa­­termése vár kint a földeken szállítás­ra. -gir-Harcban az idővel a traktorosbecsületért A három lánctalpas beszegi a táblát Idén különösen a szárazságsújtotta körzetekben tapasztalhatták, hogy mit jelent, ha kevés az életet adó víz. Ezért érthető, hogy mezőgazdasági üzemeink örömmel fogadták pártunk Központi Bizottsága elnökségének a helyi jellegű víztárolók és halastavak létesítésére szóló határozatát. Ezzel a kérdéssel foglalkozott J. Boudny mérnök, a mező-, erdő- és vízgazdasági miniszter helyettese, aki sajtóértekezleten tájékoztatta az új­ságírókat az ezzel kapcsolatos célki­tűzésekről. Beszámolójában elmondta, hogy ezt az országos akciót a nemzeti bizott­ságok gondjaira bízzák, végrehajtói pedig az állami gazdaságok, EFSZ-ek és a meliorációs szövetkezetek lesz­nek. A feladatok valóra váltásánál igénybe kell venni a védnöküzemek gépi eszközeit és szaktanácsadóit, va­lamint az építkezési vállalatok és a vízgazdálkodási iskolák, továbbá a CSISZ szervezetek fiataljainak leg­messzebbmenőkig terjedő segítségét. Elsősorban arról van szó, hogy mind nagyobb vízmennyiséget nyerünk nyárra, amikor rendszerint kevés a csapadék és szükség van a növény­zet mesterséges úton történő vízellá­tására. Ezeket a helyi jellegű vízfelü­leteket főleg azokban a körzetekben létesítik, amelyekben az állami terv nem számol nagy befogadóképességű víztárolók építésével. A miniszterhelyettes továbbá el­mondta, hogy az év végéig 120 000 hektáron befejezzük a megkezdett öntözőrendszerek építését, jövőre azonban további 35 000 hektár kap majd mesterséges úton vizet. A táv­lati tervek alapján évente fejleszteni kívánjuk a vízgazdálkodási rendszert, s 1970-ig országos méretben kereken 508 e7.er hektárt kapcsolunk be az ön­tözéses gazdálkodásba, amelyből Szlo­vákiára ennek 60 százaléka esik. Szükséges, hogy nemzeti bizottsá­gaink és mezőgazdasági üzemeink en­nél az akciónál felhasználják mind­azon helyi jellegű anyagi természetű forrásokat, amelyek körzetükben megtalálhatók, hogy aránylag kis be­fektetéssel jelentős haszna származ­zék ebből nemzetgazdaságunknak, s nemkülönben az építtetőnek. Az új vízfelületek, halastavak és víztárolók létesítése mellett ne feledkezzünk meg a régi, elhanyagolt halastavak felújí­tásáról sem. Ez annál inkább is fon­tos, mert ezeknek üzembe helyezése révén az eddigi mellé további 75 mil­lió köbméter vízmennyiséget nyerhe­tünk. Bizonyosak vagyunk benne, hogy ez az önsegélyes akció ha jól megszer­vezik, nagy sikerrel jár, de kívánatos, hogy gépiparunk olyan kifogástalan minőségű öntözőberendezéseket szer­kesszen — valamint elegendő pótal­katrészt gyártson — amelyek megfe­lelnek a követelményeknek. Üdvös lenne, ha kémiai iparunk ugyancsak megfelelő mennyiségű olcsó műanyag­csöveket gyártana, amelyeket egy em­ber könnyűszerrel a szükségletnek megfelelően átcsoportosíthatná. Lé­nyegében a termelők legtöbbje éppen az öntözőberendezések és a műanyag­­csövek elégtelen minőségére panasz­kodott. Reméljük, hogy a jelzett hibák többé nem ismétlődnek meg, és me­zőgazdasági üzemeink rövidesen olcsó és jóminőségű öntözőberendezésekhez és müanyagcsövekhez juthatnak. Szovjet és lengyel vezetők találkozása A napokban találkozásra került sor a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Lengyel Egyesült Munkáspárt képvi­selői között. A találkozón szovjet részéről Leo­­nyid Brezsnyev, az SZKP KB első tit­kára, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Jurij Andropov, az SZKP KB titkára; len­gyel részről Wladyslaw Gomulka a LEMP KB első titkára, Józef Cyran­­kiewicz, a Minisztertanács elnöke és Z. Kliszko, a LEMP KB titkára vett részt. A szívélyes, baráti légkörben, a tel­jes nézetazonosság jegyében megtar­tott találkozón az SZKP és a LEMP közti kapcsolatok további fejlődésé­nek, valamint a Szovjetunió és a Len­gyel Népköztársaság közötti sokoldalú együttműködés fejlesztésének kérdé­seit vitatták meg. Latyak, sár mindenfelé. Nehezen szikkad a föld, de a határ mégis han­gos a traktorok zúgásától. Az embe­rek nem nyugszanak, küzdenek az idővetl. A lontói lejtős dűlőben kere­kes traktorok kapaszkodnak a part­nak kettesével vontatják az ekét. Az ipolyszakállasi szövetkezet dűlőjét épp beszegi három lánctalpas traktor. El­sőnek Urbán József érkezik a barázda végére. Behúzza a botféket és kiugrik a friss szántásra. Kezében morzsol­­gatja a földet. — Kicsit puha, ragadós, de nem rossz munka — állapítja meg. — Ha jól megy, déltől este 10—11 óráig öt hektárt is megszántok, mert hosz­­szabbított műszakban két váltásban dolgozunk. Az egyik csoport kora reggeltől délig, a másik déltől késő estig. Kisvártatva közeledik a másik lánc­talpas. Gasparik István toppan közénk. — Mi az? Tán elromlott a hernyó­talpas? Gyorsan le kellett fékeznem, nem akartam megtolni Urbán kartárs hernyótalpasát. Nem is tudom miért áll ennjd ideig, hiszen igyekezni kell. — Jó, jó. csak ugrass — tromfol vissza Urbán. — Látom már búcsú előtti hangulatban vagy, és szívesen kortyolgatnád a burcsákot. — Ami igaz, az igaz. Ki ne szeretné a jó bort? De csak munka után, mert a gépre vigyázni kell, hisz benevez­tünk a mélyszántási versenybe. — Ha így haladunk tovább, egy­kettőre elfogy a szántanivaló. De majd erről a „föfő“ szól. A föfő alatt Gubis Jánost, a sok tapasztalattal rendelkező traktorost értik. Az iparból jött haza, és egy cseppet sem bánta meg. Havonta 1800—2000 koronát keres és ami a fö, nem kell tarisznyáznia, itthon lehet, családja körében. Magas, nyúlánk em­ber. Alig ér a csoporthoz, máris no­szogatják. — Mint „főgépész“ mondj már va­lamit a verseny állásáról. — Hol is kezdjem? Nem túl sok van már hátra a szántásból és ha meg­nyomjuk a gombot, menni fog. Csak kitisztuljon már végre az ég. Igaz, eddig az esőben is dolgoztunk, tehát nem nagyon maradtunk le. A ver­sennyel meg úgy állunk gyerekek, hogy ha november 20-ig fejezzük be a mélyszántást, 4 koronát kapunk hektáronként, ha pedig november 10-ig, akkor 6-ot. Ti melyiket szeret­nétek ? —A soknak és a jónak mi sem va­gyunk ellenségei. Inkább a 6 koroná­hoz állunk. — Csakhogy addig még sokat kell dolgozni. — Majd rákapcsolunk. — De nehogy lebetegedj a nagy muzsikálásban. Mosolyogva magyarázzák, hogy a „föfő“ bőgős a szövetkezet zenekará­ban. — Azt csak bízzátok rám. Egy kis muzsikálás, mulatozás után jobb kedvvel dolgozik az ember. Hisz tud­játok, ha kell, meghúzzuk mi a mun­kát. Tegnap is, este fél 11 óráig dol­goztunk és minden traktorra elértük két váltásban a 10 hektárt. Ha így megy, mienk lehet a 6 korona. — Én is hízom benne — mondja Urbán. — Hisz annyira igyekszünk, hogy jóformán ebédelni sincs idő. A múltkor valamelyitek még azt is felhánytorgatta, hogy soká ebédel­tünk. — Majd pihenünk a télen — szól közbe valaki. — Most kell igyekezni, amíg az idő engedi — így van, gyerekek — hagyja jóvá a „főfő“. Nem lehetetlen, hogy elsők leszünk a járásban Ezt megkí­vánja tölünk a szövetkezet és a trak­torosbecsület is. No de elég volt a szóbeszédből. Gyerünk a másik táb­lára! Szinte egyszerre pattannak fel a nyeregbe a botkormány mellé. Még visszatekintenek a friss szántástól feketéllő hantokra, majd eltűnnek a szemerkélő, sötétedő estében. Nem­sokára csak három tüzes szempár pislákol a messzeségből. Bállá József Gyümölcstermelők konferenciája Bratislavában Földrengés Közép-Eurépában Kedden este hazánk területén kisebb földrengésre riadtak fel polgáraink. Szlovákia nyugati határain és Dél-Morvaországban különösen a városi bérházak felső emeletein voltak erősen érezhetők a lökések. Néhány eset­ben a házfalak is megrepedeztek. A Csehszlovák Tudományos Akadémia Geofizikai Intézetének megálla­pításai szerint a földrengés epicentruma (központja) Becstől dél-nyugatra., mintegy 60 kilométernyire Báden környékén volt és 5—6 fokú intenzitást ért el. Azonos megállapításról számol be a bécsi meteorológiai intézet is. A Prágai Geofizikai Intézet készülékei azon az éjszakán összesen nyolc földlökést jegyeztek fel, amelyek közül a legerősebbre 1 óra 42-kor ke­rült sor. A földrengéseket 12 intenzitási fokkal mérik, az első fokoknál az em­berek népi is érzik a lökéseket, ezzel szemben a 12. intenzitási fok már a Föld kérgének lényeges elváltozásával jár és rendszerint súlyos ka­tasztrófákat okoz. A kedd esti földrengés minden esetre erősebb volt, mint a tavalyi ugyanabban a tektonikus körzetben. A geofizikai intézetek hosszúéves fel­jegyzései és tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a Keleti Alpok övezetében időnként fellépő földlökések rendszerint kisebb intenzitással észak-nyugati irányban tehát Csehország felé terjednek, de komolyabb intenzitást soha sem érnek el. A nyugat-szlovákiai kerület 12 já­rásából 160 küldött és számos vendég gyűlt össze a Csehszlovák Gyümölcs­ös Zöldségtermelők Országos Szövet­ségének október 24-én a bratislavai Devín szállóban megtartott kerületi konferenciáján, hogy értékeljék a szö­vetség múlt évi működését és kitűz­zék a jövö év feladatait. Rendkívül figyelemre méltó e sza­bad társuláson alapuló értékvédelmi szervnek állandó, évről évre növekedő taglétszáma. Ma az országos szövet­ség fizető tagjainak száma meghaladja a 252 000-t s ebből Szlovákiára 36 ezer tag jut, A nyugat-szlovákiai kerület taglétszáma pedig szeptember végéig 25 016 tagra nőtt. E lelkes és szorgalmas emberek ta­valyelőtt 23 100 q gyümölcsöt adtak át a közellátásnak és ez a mennyiség tavaly már 77 142 q-ra növekedett. A kerületben kiültettek 212 ezer gyü­mölcsfacsemetét és a szocialista szek­torban további 89 ezret. Kölcsönös segélynyújtás mellett 1609 q gyümöl­csöt aszaltak, vagy dolgoztak fel mustnak. A XII. pártkongresszus határozata értelmében a szövetség igyekezett közreműködni különösen a kihaszná­latlanul heverő területek gazdasági hasznosításában. A nemzeti bizottsá­gok a kerületben 395 hektárt juttat­tak megművelésre a szövetség helyi szervezeteinek. A kongresszusi felszólalók kifogá­solták, hogy a megrendelt gyümölcs­facsemetéket nagy késedelemmel kap­ják és nem áll rendelkezésre a mai kor gazdasági követelményeinek meg­felelő gyümölcsfatípus. Ugyancsak kritika tárgyát képezte a növényvé­delmi vegyszerek és műtrágyák ed­digi elosztási módja és ára. Azt köve­telik, hogy a szövetség, mint a Nem­zeti Front tagja hasonló elbánásban részesüljön, mint a szocialista szek­tor többi tagja. A madárvédelem ér­dekében is tenni kellene valamit, mert különben e hasznos segítőtársak a kipusztulás veszélyének vannak ki­téve. Be kellene szüntetni a légpuskák árusítását, s aki hasznos madarat lelő, azt szigorúan kellene büntetni. A szövetség jövö évi célkitűzései közöt szerepel a taglétszám további emelése, ismeretterjesztő előadások rendezésével, valamint állandó in­struktorok alkalmazásával. Együttmű­ködés a különböző fokozatú nemzeti bizottságokkal, különösen a művelet­len területek hasznosítása és a gyü­mölcsfa-kártevők elleni védelemnél. Együttműködés a tanügyi szervekkel az ifjúság politechnikai nevelése és a madárvédelemmel kapcsolatban. A gyümölcs- és zöldségtermelés mara­déknélküli átvétele a „Zelenina“ zöld­ség felvásárlási vállalat által és en­nek érdekében termelési szerződések megkötése a helyi szervezetekkel. Továbbá a növényvédelmi szerek, műtrágyák, gyümölcsfacsemeték és egyéb szükséges anyagok nagykeres­kedelmi áron való beszerzése, e cél­ból külön járási elosztóhelyek létesí­tése. A közgyűlés érdekes bepillantást nyújtott a szövetség működésébe, amely igen sokoldalú és még többet tehetne, ha a nemzeti bizottságok részéről nagyobb megértést és több támogatást kapnának. Csak gondol­junk arra, hogy mennyi valutát le­hetne megtakarítani, ha e lelkes em­berek munkája eredményeképp na­gyobb lenne a gyümölcstermésünk. Ez lehetséges is, mutatják a különböző kiállítások, amelyeket a szövetség vidéki szervei az ősz folyamán ren­deztek. A konferenciával egyidőben nyílt meg a bratislavai helyi csoport kiállí­tása a Szőlősi úti (Vajnorská) mű­velődési otthon termében, ahol 110 kiállító 250 mintában mutatta be kertje termését. Kochanovszky Edgár (Cabaj$ A MEZŐGAZDASÁGI dolgozók LAPJA A szocialista mezőgazdaságért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom