Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-10-28 / 87. szám

Új gyógyszer a tarlósömör leküzdésére A tarlósömör (Trichophytis) a gombák által okozott legelter­jedtebb ragadós bőrbetegség. Okozója nemcsak a gazdasági állatokat, hanem az embert is megtámadja. Igen gyors szapo­rodással. nagy életképességgel és fertőzőképességgel tűnik ki. Előfordul a gazdasági kisállato­kon is. továbbá a lovon, a szarvasmarhán, a kutyán, a macskán, az egéren és a patká­nyon. A vadat ritkábban káro­sítja. Viszonyaink között leginkább a szarvasmarha szenved tőle, amelyen igen hosszadalmas a lefolyása. A trichophyton fajba tartozó gombák nagy előszeretettel tá­madják meg az állat szőrös testrészeit. A telepek leggyak­rabban az állat fején (a fül, szem és szarvak körül), nyakán, lapockáján, ágyékán, ritkábban egyéb testrészein találhatók. A betegséget rendszerint egyéb betegségi tünetek is kí­sérik. A szarvasmarha például a betegség intenzitásától füg­gően 20—30 °/o-ot is veszít élő­súlyából, rosszul értékesíti a takarmányt, tejelékenysége csökken és súlyosabb esetekben légzőszervi valamint emésztő­szervi gyulladásban is szenved. Sok állattenyésztő azt hiszi, hogy a tarlósömör magától, te­hát állatorvos beavatkozása nél­kül is elmúlik. Nem tudatosít­ják, hogy rendkívül fertőző be­tegségről van szó, melynek fel­lépése esetén szigorúan gyó­gyítani kell az állatokat, a fer­tőzött környezetben levő összes állatot profilaktikai kezelésbe kell venni, s magában a fertő­zés gócában le kell küzdeni a betegség okozóját, ami nem ép­pen könnyű feladat. A fertőzés elsődleges forrása a beteg állat, amely megfertőzi egész környezetét. A tarlósö­mör lehámlott részecskéi a földre, vályúba, fakorlátra stb. kerülnek, s ezért az istállótér­ségek, a kifutók, a legelők, a gazdasági udvarok, s minden olyan hely, amelyen a szarvas­­marha átjár, hosszú ideig a fer­tőzés forrását képezi. Ha a be­teg állat az egészségesekkel érintkezik, a betegség nagy iramban terjed. Ám a betegség elterjedését a kedvezőtlen tar­tási viszonyok, mint például a sötét, nedves és piszkos istállók is elősegítik, s hasonlóképpen indítéka a betegség fellépésé­nek a hiányos takarmányozás, s az A- meg a C-vitamin hiá­nya. Az új gyógyszert a tarlósö­mör ellen a hlohoveci Slovako­­farma nemzeti vállalat állította elő; jelzése R—391—LS. Kelet- Szlovákiai kerületünk már ka­pott ebből a készítményből, amely az ellenőrző gyógyítások és profilaktikai kezelések során bevált. Hiszem, hogy az állat­tenyésztők saját érdekükben is segítségére lesznek kerületünk állategészségügyi szolgálatának a betegség leküzdésében, még ebben az évben. S mi is lesz az állattenyész­tők feladata? Elsősorban az, hogy teljes mértékben az állat­egészségügyi szolgálat útmuta­tásai és rendeletéi szerint jár­janak el, biztosítsák a rend­szeres fertőtlenítést, rovarir­tást, s némely esetben a rág­csálók irtását is, gondoskodja­nak a fokozott személyi higié­niáról munka közben, s javítsák a zoohigiéniát, valamint az ál­latok táplálását. Ezek nélkül az intézkedések nélkül, tekintet­tel a betegség jellegére, a fer­tőzés leküzdése el sem képzel­hető. Hiszem, hogy e téren teljes mértékben számolhatunk az állategészségügyi intézmények hatásos segítségével, s így kö­zös erővel eleget teszünk az 1963. július 12-én kelt 607. szá­mú kormányrendeletnek. Dr. Augustinsky Vojtech, a Központi Állami Állat­egészségügyi Intézet kas­sai fiókintézetének dol­gozója Gépesítés _ a baromfitenyésztésben A KDSK 5000 jel­zésű takarmányke verő és adagoló géppel többek kö­zött burgonyamo­sás, pároltburgo­­nya-pépesítés, répa­vágás is végezhető.-ksz-Szérum az Aujeszky-féle betegség ellen A nagyüzemi sertéstartás fej­lesztésével szocialista mező­­gazdaságunkban az utóbbi év­tizedben egy újabb veszedelem merült fel, mégpedig az Aujesz­ky-féle betegség. Ez a vérfer­tőzést okozó vírusbetegség ak­kor kezdte veszélyeztetni ser­téshústermelésünket, amikor a gazdasági állatokat nagy szám­ban összpontosítottuk a hizlal­dákban. 1955-ben Ivan Brauner akadé­mikus tudományos csoportja kezdett ennek a betegségnek kérdésével s az ellene való küz­delem módjával foglalkozni. Ma a tudományos dolgozóknak ez a csoportja a Csehszlovák Tu­dományos Akadémia Virológiái Intézetének egy osztályát képe­zi Bratislavában A kutatók elő­ször Szlovákia területén vizs­gálták a betegség előfordulását, s ellenőrizték a külföldi és ha­zai tudományos ismeretek alap­ján tett intézkedések eredmé­nyeit. Különösen olyan vakci­nákkal kísérleteztek, amelyek a kórokozó vírusokat elölt álla­potban tartalmazták. Hamar rá­jöttek azonban arra, hogy a vé­dekezésnek ez a módja hatás­talan. A betegség a beoltott ál­lományban is kitört. Ezért a csehszlovák virológusok és ál­latorvosok olyan vakcina előál­lítására összpontosították fi­gyelmüket, amelyben a kóroko­zó vírus eredeti, élő alakban lenne jelen. Azok után a tapasztalatok után, amelyeket Ivan Brauner akadémikus tudományos cso­portja a sertés- és baromfipes­tis, a száj- és körömfájás, a sertésbénulás és sertésorbánc elleni küzdelem során nyert, s amelyek ellen, amint tudjuk, si­került hatásos védőszert előállí­tania, főleg Dr. Rastislav Skoda C. Se. és Dr. Alojz Zuffa, a nyit­­rai Bioveta dolgozója tette ma­gáévá az Aujeszky-féle betegség elleni vakcina előállításának fel­adatát. A csökkent virulenciájú vírus nyeréséhez az Aujeszky­­féle betegség egy román tör­zsét használták fel. Olyan vak­cinát állítottak elő, amelyben a vírusok elvesztették fertőző­képességüket, ellenben a beol­tott sertések vérszérumában teljes mértékben hathatós védő­anyagok képzését idézték elő. Ez az új, élő vakcina jól bevált a szarvasmarhák és a juhok ol­tásában is. Brauner akadémikus kollektí­vájának munkája nagy gazda­sági és tudományos jelentőség­gel bír, s nemzetközi viszony­latban is megvan a súlya. Már sok állami gazdaságban és szö­vetkezetekben beoltották a ser­tésállományt, s az eddigi ta­pasztalatok szerint egy beol­tott sertés sem betegedett meg. Az Aujeszky-féle betegségben szenvedő hízó sertések ^luszé­­konyak, étvágytalanok, s ennek következtében csökken terme­lőképességük. A kocák vagy el­vetélnek. vagy életképtelen ma­lacokat hoznak világra, amelyek már az első napokban elhulla­nak. Sokkal súlyosabb lefolyású ez a betegség más állato­kon, főleg a szarvasmarhában, amelyek könyörtelenül életü­ket vesztik, mert az Aujeszky­­féle vírus az idegrendszerüket támadja meg. A bratislavai tudományos kol­lektíva tanulmánya a biológiai kutatás igen fontos és alapvető ismereteire is fényt vetített. Arról van ugyanis szó, hogy az Aujeszky-féle vírus ugyanabba a csoportba tartozik, mint a hólyagkiütés (Herpes) és a b­­majomvírus. Ezek a vírusok ha­lálosan veszedelmesek abban az esetben, ha fő hordozóikról más szervezetekbe jutnak, például ha a majomvírus az embert, vagy az Aujeszky-féle vírus sertésen kívül más állatot fer­tőz. Az Aujeszky-féle vírus szerencsére az embert nem tá­madja, a hólyagkiütés azonban sokkal veszedelmesebb, mint ahogy eddig vélték. Ennek a vi­rológiái. epidemiológiai és epi­­zootikai problémának a keretén belül tehát az említett tudomá­nyos dolgozók munkaeredménye igen fontos momentumként szerepel a további kutatásban. (ctk) 1964. október 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom