Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-10-21 / 85. szám
Négy és fél kilós süllő Ez is szerencse dolga. Évente sok-sok mázsa ízletes halat fognak ki a Dunából a radványi halászok. Jó a hírnevük. Ezt eredményes munkájukkal érdemelték ki. Vezetőjük Patkány Béla. A három tagú halászbrigádnak csupán ebben az évben másfél vagon halat kell a terv szerint kifogniok. Am ezt a mennyiséget jóval túl is lépik. — Eddig 152 mázsa halat fogtunk — újságolták elégedetten. Ami a szakmájukat illeti: nem könynyü dolog az erős sodrású folyón uralni a másfélszáz méter hosszú és 320 centiméter magas hálót. Különösen akkor, ha komolyabb szél kerekedik. Mert ha úszik a hal, követni kell! Minden órát, minden percet ki kell használni. Ilyenkor egy elmulasztott, ki nem használt óra két napot is jelenthet — ami a fogást illeti. A halaknak olyan a tulajdonságuk, ha apad, vagy árad a víz, másként mozdulnak. Éppen azt a halmozgást kell megszimatolni, amikor arra a Duna-részre vetődnek, ahol halászni lehet. Erre a Dunának nem minden része alkalmas. No meg „haltanya“ sem mindenütt található. A radványi halászok úgy ismerik már a Duna-meder fenekét, Komárom-, tói Párkányig, mint a tenyerüket. Tudják, hol s milyen vízállásnál lehet tanyát vetni, hol, mennyire lehet bemenni a hálóval, elakadás nélkül. Ez a halász nélkülözhetetlen tudása. Ha mégis elakad a kerítő háló, olyannyira, hogy kivenni lehetetlen, ez esetben már csak az éles kés segít... S jön a hálókötés ... Három embernek egy egész heti munkájába kerül, amíg az új háló elkészül, vagy a hibákat kifoltozza. — Bizony, sokkal könnyebb a mostani halászat — hasonlítgatják a múltat a jelennel. — Rengeteget segít a csónak motorja. Tehát nemcsak könynyíti, de gyorsítja is a halászatot. Ugyancsak könnyíti a-munkát a szilonzsinór; az ebből készült háló évekig eltart, nem rothad el a vízben, Régen bizony csak két hónapig tartott egy háló. Van a halászatnak más oldala is: az izgalom, amelyet az öröm, vagy csalódottság vált fel, aszerint, milyen a halak minősége és mennyisége az egyes tanyavetések esetén. Ha számításon felül megmerül hallal a háló, az örömöt szóban pehéz kifejezni. Ezt nagyon jól tudják a sport-halászok is, a különbség csak az, hogy a radványi halászok az egy mázsán felüli fogást ismerik el halászszerencsének. Ilyenkor azután a helyszínen kezdődik a halászlé főzése. A benemavatottaknak talán ez a legkedvesebb él„Hú-z-z-d meg__? hú-ú-z-d meg...?“ mény. — Jó halakból jó eledelt készíteni nem is olyan nehéz — tartják sokan. Pedig á jó halászlé készítésének sok fortélya van. Ebből csupán egy töredéket árultak el a halászmesterek: ahhoz, hogy igazán ízletes legyen, legalább ötféle nemés halnak kell együttfőnie. A zöldségelést is el kell találni, ami törött erős- és zöldpaprikából, hagymából, paradicsomból áll. ... Olyan jóízű halászlevet, mint friss halból a vadregényes Dunaparton bográcsban főznek a radványiak, sehol másutt nem lehet enni. Amikor egy ilyen ünnepi számba menő evészet készül, a félkész ételt sorra kóstolják, s ki-ki megmondja a véleményét, mi hiányzik még belőle — ez is a siker titka. Egy jó adag halászlé elfogyasztása sem úgy megy végbe, mint másutt. Ebéd előtti imádság helyett 2—3 öblös „csacsi“ jó kisüsti szilva, barack, vagy akár törköly elfogyasztása indokolt. Ez azért szükséges, hogy a hal érezze: emberi gyomor a sírhelye. A lakoma után pedig feltétlen szükséges a jó homoki bor, hogy az elfogyasztott hál össze ne tévessze az embert a kutyával. Az ilyen halászléevés során kijut a „zaftos'* tréfákból, mesékből is, amit nóta követ. Az íratlan halásztörvény azt tartja, ha már a hal egész életén át nem beszélt, énekeljen az, aki őt jóízűen elfogyasztotta. Trenka Tibor (Dunaradványe) Hatékony szakosítás, jól átgondolt gépesítéssel A mezőgazdasági termelésnek nagy területen történő szakosítása csakis megfelelő gépesítés mellett oldható meg hatékonyan. Bátran állíthatjuk, hogy e két ökonómiai tényezőtől függ nagyüzemi mezőgazdaságunk ütőképessége, termelésének hatékonysága. Alkalmazhatjuk ugyan a gépesítést — mint ahogyan alkalmazzuk is — szakosítás és a termelés központosítása nélkül, de ma már tudjuk, hogy a gépesítésnek ez a formája nem gazdaságos, sem a mezőgazdasági üzemeknek, sem pedig a nemzetgazdaságnak. A felaprózott termelés mellett' nem használhatjuk ki a nagy teljesítőképességű gépeket teljes mértékben. Viszont a szakosított termelés megfelelő gépi eszközök hiányában mitsem érne. Ezért nem véletlen, hogy a losonci járás összefoglaló távlati tervén dolgozó munkaközösség az egyes tájegységek gépesíthetőségének megállapítására különös gondot fordított, így például az 1970-es évi szakosításnak megfelelően a gépi alapeszközök szükségletét a termelőegységek földalapjának gépekkel történő hozzáférhetősége szempontjából vizsgálták, s az egyes növények részesedéséhez mérten három gépesíthető fokot határoztak meg. Mégpedig: első fokozatként a sík területet 5° lejtésig, másodikként a 10°-ig terjedő enyhén lejtős, s végül a harmadikként a 10°on felüli lejtős területeket jelölték. Bizony, ennek megállapítása nem volt könnyű feladat, hiszen a tények megállapítása céljából alapos elemzés alá kellett venniük minden egyes körzet területét a földek fekvése és a termelésre kerülő növényféleségek szerint. Ezt követően meg kellett határozni a termelés, illetve a betakarítás technológiai folyamatát. Mivel a gabonaféléknél alkalmazható legtökéletesebben az új technológia, és mert a legnagyobb területen éppen gabonát termelnek, azért a megállapításoknál ennek gépesít.hetöségét vették alapul. Az első és a második gépesíthető fokozattal jelölt talajokon a teljes gépi betakarítást, míg a harmadik fokozatnál — ahol a kombájnokat egyáltalán nem vehetik igénybe — a kévekötő aratógépek használatát javasolták. Ebből azt a tanulságot kell levonnunk, hogy a közelmúltban elhangzott olyan szavakra, melyek szerint a kévekötö-aratógépe-Előkészületek a szakosításra S 2 két teljesen ki kellene küszöbölnünk a gabonabetakarításból, bátran kijelenthetjük, hogy felelőtlen megállapítások. Ilyenformán a gabonaféléknek kombájnokkal, illetve 2 — 3 menetesen történő betakarítását az össz-vetésterületnek 65 %-án, a hátralevő 35 %-át kévekötő-aratógépekkel fogják végezni. A gabonaféléken kívül a jövőben komplex módon gépesítik a szemeskukorica, a cukorrépa, a burgonya, a takarmánynövények és más termények betakarítását. Az évelő takarmánynövényeknek például — amelyeket megközelítőleg 20 000 hektáron termelnek — 50 %-át zölden takarítják be. Ennek egy részét az állatokkal megetetik, a hátramaradó mennyiséget pedig silózzák. További 45 %-át mesterségesen megszárítják, s a hiányzó 5 %-ot hagyományosan állványokon tartósítják. A fontiektől eltérően a réti növényzetnek 55 %-át hideg és meleg levegős módszerrel, 30 %-át azonban hagyományos módon szárítják, 15 %-ot pedig silóznak. így 1965-ben térfogati takarmányokból a szükségletnek 95 %-át addig az abraknak csupán 86,4 %-át képesek fedezni. Ennek következtében a szarvasmarhák hizlalása 20, a vágósertéseké pedig 11 hónapra kitolódik, ami viszonylag hosszú idő. A takarmányokkal történő bőséges ellátásra csak az 1970-es évtől kezdve, van kilátás, mégpedig a következőképpen: Megnevezés 1970 % 1980 % Térfogati takarmányok 104,5 106 Abraktakarmányok 95 97 A táblázatban feltüntetett számok arra mutatnak, hogy a térfogati takarmányokkal — mint például a darált pillangós széna, burgonya, répa stb. — szándékoznak kiegészíteni az abraknál mutatkozó hiányt. Akad azonban a losonci járásban egy megoldásra váró probléma, amelynek saját erőből történő megoldására az ottani járási szervek nem képesek. Ugyanis a füleki körzetben elterülő földek jobbanmondva dombok gépi művelését meg kellene oldani. Ez annál is* inkább összgazdasági érdek mert kereken 30 000 hektárnak az eddiginél gazdaságosabb kihasználásáról van szó. Mivel Szlovákiában több hasonló dombos terület akad, ajánlatos lenne, ha a hegyaljai körzetek földterületének komplex művelésére gépiparunk speciális gépeket gyártana. Ha ez nálunk nem megoldható, szükséges lenne ilyen gépek behozatett hegyaljai földeken aligha megtalára törekedni. Másképpen az emlíoldható a szántóföldi termelés szakosítása. Ez azonban nem kívánatos, mert zavart okozna a járás célkitűzéseinek megvalósításánál. Ésszerű beruházások megvalósítására törekednek A növénytermesztés szakosítása és gépesítése mellett az állattenyésztés termelékenységének emelését, szakosítással egybekötött központosítással oldják meg. Ez annyit jelent, hogy a távlatilag kijelölt körzetek némelyikében — ahol erre legalkalmasabbak lesznek a feltételek — nagy befogadóképességű istállókat építenek, előre meghatározott termelési célzattal. Ennek következtében nagyon természetes, hogy egyes körzetek termelési jellege is megváltozik. Kilátásba helyezték néhány nagy befogadóképességű borjúistálló építését, amelyekben évente több mint 9000 állatot helyeznek el. Ezekből 1970-ben kettőt építenek egyenként 1420 borjú elhelyezésére, a többit későbbi időpontban. A jövőben a szarvasmarhatenyésztés • fellendítése céljából szakosított tenyészgazdaságokat jelölnek ki, amelyekben 7000-nél több tenyészállatot fognak fölnevelni. Ezeket a gazdaságokat ugyancsak korszerű épületekkel látják el. Előreláthatólag 2200 tenyészüszőt a Banská Bystrica-i járásból kívánnak beszerezni, ahol ilyen állatok tenyésztésére nagyon megfelelők a körülmények. Üdvös lenne, ha a kerületi szervek távlati tervükben számolnának a járások ilyen jellegű együttműködésével. Az állattenyésztés központosításával fölszabadulnak bizonyos istállótérségek. Ezeket a losonci járásban szarvasmarha hizlalásra használják majd föl. Ebből is láthatjuk, hogy a régebben fölépített, de már a tehenek •stállózására és a tenyészanyag előállítására évek során alkalmatlanná váló térségeket is gazdaságosan kívánják felhasználni. Ezekre az épületekre bizony nagy szükség lesz, mert a távlati tervben a kiinduló évtől (1964) 1980-ig lényegesen emelkedik a szarvasmarha-állomány, hektáronként kereken 16 darabbal, s ezekből jelentős számot képvisel majd a hízómarhák sokasága. Hogy egy kis ízelítőt adjunk, hadd mondjuk el, hogy amíg idén 39,7 addig 1980-ban H0,3 kg marhahúst termelnek a földterület hektárjára.' Ez több mint 70 kg-mai többet jelent, mint a kezdeti évben. Emellett a sertéshizlalást korszerűen gépesített istállókban fogják végezni. Erre a célra az S-600-as és 1000-es hizlaldákat építik, amelyeknek térsége ugyan a tipizációban megjelölt befogadóképességnek nem felel meg, ezért az S-600-asokba 450, az ezresekbe pedig 900 állat elhelyezését javasolták. A tervek szerint megközelítőleg 25 000 sertés számára építenek ilyen korszerű térségeket, amelyekben 1980-ig a jelenlegi valósághoz viszonyítva 1,6-szeres termelésemelkedésre számítanak. Beruházási tervük hátralevő részében nagy befogadóképességű tojóházak, baromfihizlaldák és juhaklok építésével is számolnak. Ezekből is látható, hogy a losonci járás mezőgazdaságának állattenyésztésében valóban forradalmi átalakulás megtételére készülnek. Kívánjuk, hogy célkitűzéseiket siker koronázza. Hoksza István ŐSZ Morvaföldön A Mél-morvaországi kerületben is tele a határ emberekkel, gépekkel. Ássák, tisztítják a cukorrépát. Puttonyokba, kádakba kerül a mézédes szőlő. Morvaföld mezőgazdasági üzemeinek dolgozói valósággal versenyeznek az elsőbbségért, a munkák mielőbbi befejezéséért. Ezt az idén természetesen nagyban elősegítette a premizálás. Még az őszi munkák megkezdése előtt kidolgozták a premizálás tervét, így a szövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozói előre ismerték elvégzett munkájuk jutalmát. Ebben a kerületben a- mezőgazdasági üzemek dolgozói valamivel később kezdték a cukorrépa betakarítását, mint Szlovákia répatermelő vidékein. A Kojetíni Cukorgyár például az idei cukor első mázsáit éppen az ideszállított délszlovákiai cukorrépából készítette. Számítások szerint a délmorva kerület mezőgazdasági üzemei az idén több mint 700 ezer tonna cukorrépát termelnek. E mennyiségnek a cukorgyárakba való zökkenőmentes szállítása bizony nem könnyű feladat elé állítja a vasutak alkalmazottait. Az őszi mezőgazdasági munkákat irányító kerületi bizottság a járási termelési igazgatóságokkal karöltve, minden tőlük telhetőt megtett, hogy a szállításban ne történjen fennakadás. A kerületben a cukorrépa és a répaszelet szállítását a vasúton kívül a védnökségi üzemek és a Csehszlovák Autóforgalmi Vállalat mintegy 190, valamint a hadsereg 340 tehergépkocsija biztosítja. így például csak a kromérízi járás mezőgazdasági üzemeinek cukorrépa szállítását 50 katonai tehergépkocsi segíti. Néphadseregünk tagjai, a védnökségi üzemek dolgozói és természetesen a tanulóifjúság is nemcsak a szállítási, de a többi munkából is kiveszi részét. A betakarítás meggyorsítása érdekében az autóforgalmi vállalat versenyt indított, mely szerint az a csoport kerül ki győztesen a versenyből (gépkocsivezető és segédmunkások), amely 14 nap alatt a legtöbb cukorrépát szállítja a cukorgyárba, illetve a legtöbb cukorrépaszeletet a mezőgazdasági üzemekbe. A győztes csoport, 17 ezer korona jutalmat kap, amit aztán egymás között szétosztanak. A burgonya betakarítása terén némi lemaradás tapasztalható, hiszen a dél-morva kerület csak alig 60 %-ra teljesíti a burgonya eladási tervét. Míg például a breclavi, a kromérízi, a gottwaldovi járások már jóval 100 százalékon felül teljesítették idei eladási tervüket, addig a jihlavai, a trebíci, a Zd’ar nad Sázavou-i járások bizony jóval lemaradtak a legjobbaktól. A mezőgazdasági üzemek dolgozóin múlik, hogy a betakarítás terén mutatkozó lemaradást behozzák, hiszen jövő évi kenyerünkről van szó. A kerület délibb fekvésű járásaiban már javában szüretelik a szőlőt. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy az idén nagyon jó a termés. A bő termés lehetővé teszi, hogy a délmorva kerület szőlőeladási tervét az idén jóval túlteljesítheti. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy míg a szlovákiai és a csehországi kerületek a szőlő eladási tervét eddig csak 29 %-ra teljesítik, addig a dél-morva kerület már több mint 50 %-ra teljesítette. Bzenec környékének szőlőtermelői is elégedettek az idei terméssel. A szőlő cukortartalma a tavalyinál jóval magasabb. Znojmó környékének szőlőtermelői szintén megkezdték a szüretelést. Közép-Európa egyik legrégibb és legnagyobb borospincéjénél, a Znojmo melletti Píimetice borászati üzemében naponta több mint 200 mázsa szőlőből préselnek mustot. A znojmói borászati üzemek az idén több mint 120 vagon szőlőből készítenek zamatos, kitűnő bort. —gy— Szakszerű gondozás — gazdag termés. (Fényképezte: Zsebik Sarolta)
