Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-04 / 54. szám
Semmi sem lehetetlen A külföldi hivatalos látogatókat elég gyakran vezetik el valamelyik szövetkezetünkbe, hogy a saját szemükkel lássák, hogyan gazdálkodnak földműveseink a közösben. Ilyenkor a látogatókat váró szövetkezeti dolgozók természetesen gondosan készülnek a vendégfogadtatásra. Nagy a sürgés-forgás, takarítás, hiszen minden szövetkezeti tag azt akarja, hogy a vendégek jó benyomásokat szerezzenek náluk. A nagy igyekezet ellenére külföldi látogatóink gyakran kifogásolják a gazdasági udvarok rendetlenségét, az istállók mellett tornyosuló trágyadombokat és — esős időben — a térdig érő sarat. Kicsit kellemetlenül érinti az embert az idegenek bírálata, de mit lehet tenni — igazuk van. Hát valóban nem lehet mezőgazdaságunkban kulturáltabb, emberhez méltóbb munkafeltételeket teremteni? Örök időkre arra vannak ítélve az állatgondozók, hogy sárosán, gumicsizmában, istállószagú, piszkos ruhában járjanak haza ? Mennyi kórokozó baktérium ragad egy ilyen munkaruhára! Az állatgondozó viszont ezeket mind hazahordja a gyermekei közé. Az elmúlt évben több mint 2000 földműves betegedett meg Szlovákiában állatokról emberre terjedő fertőzés következtében. Már ezért is — az egészségvédelem érdekében tenni kellene valamit, hogy a mezőgazdasági dolgozók munkahelyének kulturális színvonala legalább megközelítse az ipari dolgozók munkakörnyezetének színvonalát. A szilasi szövetkezetben kissé gyanakodva fogadtak, amikor a gazdasági udvar betonútjai iránt érdeklődtem. Szinte olvastam a gondolataikat: „Mit akar? Bírálni vagy dicsérni?“ Gyanakvásuk indokolt, hiszen még egy évvel ezelőtt a beruházási tervekből törölték az útépítést éppen úgy, mint a gépszínek építését is. A szilasi szövetkezet sem kapott hozzájárulást és dicséretet, amikor 1960-ban „feketén“ hozzálátott a gazdasági utak építéséhez. Az állatgondozók azonban megsokalták a ragadós sarat. Hányszor csúsztak és estek el a fejőnők, amikor munkahelyükre igyekeztek! Végül fellázadtak. Azt mondták, hogy ha másképp nem lehet, hát az évvégi elszámoláskor vonjanak le egy-egy koronát a munkaegység értékéből útépítésre, hogy ne kelljen örökké fülig sárosán járniuk. Ezt az áldozatot végül nem kellett meghozniuk, mivel a szövetkezet módot talált az útépítési költségek fedezésére. Így születtek meg a gazdasági udvarban a tagok követelésére a betonutak. A gazdasági udvarig a község építette fel az utat állami költségen, s így az állatgondozók ma már emberhez méltó környezetben dolgozhatnak.-w Jó nekik, hiszen a védnökségi üzemük segített! — mondták a szomszédos szövetkezetben, ahol csak jövőre tervezik a gazdasági utak építését. — Igaz, segített — bólint Győri László, a szövetkezet elnöke — de csak az anyagbeszerzésben. Ezenkívül egy kiselejtezett betonkeverőgépet is A félig kész szociális központ A gazdasági utak nem olyan tisztákmint a közutak — hiszen a mezőről jövő szekerek és traktorok sok sarathordnak magukkal. Ám kemények és biztonságos rajtuk a közlekedés esösidő esetén is. kaptunk tőle. Az utakat azonban önerőnkből építettük fel. Az udvaron beszélgettünk. Néhány perc múlva körülvettek minket a közelben dolgozó szövetkezeti tagok. Egymást kiegészítve mondták el, hogyan sikerült összehozni az útépítéshez szükséges anyagot. Négy vagon cementet vettek kiskereskedői áron, tehát 60 koronáért mázsáját. Először hengerelt kavicsból 20 cm vastag útaláépítményt készítettek. Erre 10 cm vastag alsó betonréteg, majd 18 cm vastag felső betonréteg került. A felépített utak hosszúsága összesen 600 méter, s most építik a még hiányzó utakat. A főút 4,80 m, a mellékutak pedig 3 m szélesek. Minden négyzetméterre 62 kg cementet használtak fel. — Az út építési költségei négyzetméterenként 80 koronát tettek ki, de megérte, — állapították meg végül. A mellettünk álló félig kész egyemeletes épületet nézegettem. Vajon milyen célra készül? — Szociális épület lesz, amelyben elhelyezzük a szövetkezet irodáját is — hangzott a válasz. Betessékeltek a földszintre, ahol illemhelyek, valamint női és férfi zuhanyozók lesznek. A zuhanyozókban 30 nő és 80 férfi fürödhet meg munkája végeztével. Mindegyik zuhanyozó előtt egy nagy öltözőszoba van. Egyelőre még üres, de tele lesz szekrényekkel. Minden állatgondozó két szekrénykét kap. Az egyikbe a munkaruhája és cipője kerül, a másikba pedig a tiszta öltözet, amelyben munkahelyére jön. Tehát már nem fogják hazahordani az istállóban felszedett szennyet és bacilusokat. A folyosó másik oldalán egy nagyobb helyiséget szántak arra, hogy reggelenként itt összegyűlve eloszthassák a napi feladatokat. Az emeleten három irodahelyiség van és egy kultúrterem, ahol a jövőben rádiót és TV-adást hallgathatnak, gyűléseket tarthatnak és társadalmi életet élhetnek. A vakolatlan falak a magyarázatok hatására egyszerre mintha otthonosabbakká, szebbekké váltak volna. Az épületben szokatlanul meleg volt. A fűtőtestekhez nyúltam. Forrók voltak. Megtudtam, hogy éppen a központi fűtést próbálgatják. Alig egy órával azelőtt gyújtották a katlan alá, s lám, máris melegít. A védnöki üzem, tehát a bratislavai Stavoindustria dolgozói. Vállalták a központi fűtés, szerelését, s így hosszadalmas tervezés és tárgyalások nélkül gyorsan halad a munka. Helyiségből helyiségbe járva az emberek csoportja követett minket. Boldogan mutogatták a közös tulajdont, s örömük önkéntelenül rám is átragadt. Mindezek után ki meri állítani, hogy mezőgazdaságunkban nem lehet emberhez méltó munkafeltételeket teremteni! Gajdács Irén Népgazdaságunk fellendítéséért (Folytatás az 1. oldalról) módszerek bevezetésével, gépesítéssel és további beruházásokkal. A legközelebbi években meg kell szüntetni főként a tűlevelű fák esetében a kitermelés és a szállítás közötti jelentős aránytalanságot Ezzel egyidőben meg kell oldani a lomblevelű fák jobb kihasználását és értékesítését a vegyi- és faiparban. Népgazdaságunk egyik legfontosabb problémája jelenleg a víz kérdése. Kedvezőtlen természeti viszonyaink között mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a vízgazdálkodás kielégítő legyen a termelés szempontjából, s mezőgazdasági termelésünket a növekvő szükséglet ellenére is elegendő vízzel lássuk el, hogy hiánya ne fékezze népgazdaságunk fejlődését. A Szlovák Nemzeti Tanács ezért fokozott figyelmet szentel a vízgazdálkodás problémájának. A növekvő szükséglet megköveteli, hogy idejében elegendő vízforrást létesítsünk, s a vízvezetékek építését és a csatornázási munkálatokat összhangba hozzuk a leendő lakótelepek építésének helyével, s végül elmélyítsük a vízművek előnyös építésének műszaki és gazdasági jelentőségét, biztosítsuk a meglevő vízforrások komplex kihasználását és a velük való szigorú gazdálkodást. Sok munka vár még vízgazdasági dolgozóinkra a beruházási építkezések minőségének megjavításában. A kulcsfontosságú vízműveken kívül —, mint Liptovská Mara, a dunai vízművek, az Ipoly alsó folyásának rendezése, az Érsekújvár alatt tervbe vett Vág—Nyitra csatorna építése, a Zsitva folyásának rendezése, a nagykaposi és a trencíni vízvezeték átépítése, vízvezetékrendszer kiépítése Érsekújvárott, Rimaszombatban, Komáromban, Losoncon, Trebisovon és több más városban — további intézkedéseket teszünk a folyóvizek szennyezése ellen, és következetesen kitartunk a szennyvíztisztító állomások létesítése mellett. Az ország vegyipari termeléséből Szlovákia vegyipari üzemei jelenleg már ' 29 százalékkal részesednek. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság vegyiparának fejlesztését jelentős részben a Szlovákiában épült üzemek biztosítják. Feltételezzük, hogy Szlovákia vegyipari termelésének növekedése 1965—1970 között eléri az országos viszonylatban elért növekedés felét. A népgazdaság szükségleteivel összhangban számítunk a műtrágyatermelés növekedésével. Vágsellyén és Strázskén — tovább számítunk e Slovnaftban a kőolaj-feldolgozás fejlesztésére — hajtóanyagok és petrokémiai termékek készítésére. Jelentősen fejlődik a plasztikus anyagok, gumiipari termékek és a papíripar termelése és feldolgozása is. Szlovákia vegyiparának rohamos fejlődése a Szlovák Nemzeti Tanács szerveitől megköveteli, hogy sokoldalúan gondoskodjanak új üzemegységek építéséről, és hathatós támogatást nyújtsanak az új termelési kapacitások üzembe helyezésénél. A Kelet-szlovákia, Vasmű folyamatos üzembe helyezésével Szlovákia kohóipara jelentős helyet foglal el a köztársaság kohóipari termelésében. Ebből a szempontból minden erőt összpontosítunk a vasmű tervezett építkezésének biztosítására, a szakképzett dolgozók előkészítésére s a termelés folyamatos megkezdésére. A kohászat fejlesztése mellett nem feledkezünk meg a Sverma Vasmű építésének befejezéséről, a kohászati másodtermelés további fejlesztéséről, s a termelés hatékonyságának növeléséről a színesfémkohászatban. Szlovákia ipari termelésének fejlesztése során nagy figyelmet szentelünk a feldolgozó iparágazatoknak, melyek Szlovákiában kedvező mtmkaerőfeltételekkel rendelkeznek. Szlovákia gépipari termelésének fejlesztése érdekében elsősorban a jelenlegi kapacitások jobb kihasználására kell törekedni, különösen az olyan nagy gépipari üzemekben, mint a dubnicai, martini, sninai stb. Ennek érdekében a Szlovák Nemzeti Tanács részt vesz a termelési program, az üzemek kompletizálása, a konstrukciós és fejlesztési bázis kérdéseinek megoldásában az eddig kidolgozott elgondolások és ezek további tökéletesítése szerint. Igen komoly feladat lesz a beruházási és közszükségleti jellegű gépipari gyártmányok műszaki színvonalának és minőségének javítása; annál is inkább, mert Szlovákia gépipari termelésével növekedni fog részvétele a népgazdaság új technikával való ellátásában és a lakosság szükségleteinek fedezésében. Csehszlovákia gépipari kapacitásának építésével párhuzamosan kidolgozzák a Szlovákia további gépipari üzemeire vonatkozó javaslatokat. A közszükségleti ipar keretében számolnunk kell a fafeldolgozó ipar gyorsabb fejlesztésével, különösen azokban az üzemegységekben, amelyek lombosfa-anyagot és fahulladékokat dolgoznak fel farost- és faforgács-deszkára, furalnak, takarmányélesztőnek, s amelyek bútort és sporteszközöket gyártanak. Az üvegiparban folyó építkezés, a használati üveg, az öntött bazalt gyártását meggyorsító további elképzelések jelentik ennek az iparágazatnak további gyors fejlesztését. Az országos nyersanyag-lehetőségekkel összhangban Szlovákiában tovább fejlődik a textil-, a konfekciós- és kötöttáru-ipar, ami szintén nagyban hozzájárul a nők foglalkoztatottságával összefüggő problémák megoldásához. A mezőgazdaság piaci termelésének növelése megköveteli, hogy az élelmiszeriparban újabb kapacitásokat építsünk. A Szlovák Nemzeti Tanács fő figyelmét néhány igen fontos, a lakosság ellátásával összefüggő probléma megoldására összpontosítja, különösképpen húsüzemek, tejfeldolgozó-üzemek, péküzemek, sör- és malátagyárak, valamint a cukor- és konzervgyárak építésére. A cukor- és a konzervgyárakban a fő súlyt arra helyezik, hogy gazdaságosan dolgozzuk fel a cukorrépát, zöldséget és gyümölcsöt. Chudík elvtárs beszéde további részében foglalkozott Szlovákia egyes, gazdaságilag elmaradottabb vidékeinek fejlesztésével is. Hangoztatta többek között, hogy Szlovákia délnyugati területén biztosítani kell a mezőgazdasági termelés további fejlesztésének lehetőségét. A foglalkoztatottságra nagy hatással lesz a jövőben a Dunán épülő vízierőmű. Ily módon annak a területnek a gazdasági színvonala is növekszik, ahol jelentős számban élnek magyar dolgozók. Az SZNT elnökének nyilatkozata részletesen elemzi a tudomány és technika fejlődésének kérdését, a közszolgáltatások problémáját, az idegenforgalom fejlesztését, valamint kulturális és társadalmi életünk más ágait érintő kérdéseket. Örvendetes fejlődés Állattenyésztésünk értékelésénél a múltban igen gyakran állapíthattuk meg, hogy fejlődése igen lassú, az eredmények ingadozók. Most viszont minden jel .a helyzet javulására mutat. Az ipolyszalkai szövetkezet a tavasszal áttért az itatásos borjúnevelésre. Bogdán elvtárs, az állattenyésztés vezetője erről így vélekedik: — Bár a módszert«! sok helyen idegenkednek, a hagyományos szoptatással szemben jelentős előnyöket rejteget. A borjak hamar megszokják az evést- ivást és leválasztás után nem esnek vissza fejlődésükben. Az itatásos módszer alkalmazásával sikerült kiküszöbölnünk a választott borjaknál a trichoííciát is, ami jónéhány éven keresztül egészségi szempontból igen veszélyessé tette kezelésüket. Az itatásos nevelés emellett gazdaságos is. Persze sikeréhez szükséges, hogy a gondozók olyan odaadó és pontos munkát végezzenek, mint nálunk Környi Lajos. Örvendetes a fejlődés a tejtermelés terén is. Turczel László ne például a 15 tehén napi tejhozamát 10 liter fölé emelte. Ez nagy szó, hiszen a tejtermelés szövetkezetünknek mindig gyenge pontja volt. Igaz, a többi gondozónál a tejhozam ezt a szintet nem éri el, de reméljük, a javulás itt is hamarosan bekövetkezik. A tehenek közt lényeges minőségi különbség nincs, takarmányt egyformán kapnak. Az eltérés okait tehát a gondozásban kell keresni és ezen kell javítani. Szövetkezetünk az évi tojáseladási tervét még a választások előtt teljesítette. Ezt az tette lehetővé, hogy a tyúkok idei hozama eddig már több mint 80 darab. Minden remény megvan arra, hogy szövetkezetünk ebben az évben még 30 ezer darabot adjon a közellátásnak. Rosszabb a helyzet az anyasertéseknél. Eddig már több mint 100 szopósmalac hullott el és így az eredmények az elválasztás terén lényegesen gyengébbnek mutatkoznak a tavalyinál, amikor egy anyától több mint 13 malacot választottunk el. Gyakori az anyasertések elvetélése is, ami még jobban rontja a helyzetet. Az illetékesek ezeket a hiányosságokat részben ólhiánnyal magyarázzák, amin azonban, ha szükségmegoldással is, de lehetett volna segíteni. A jövőben ezt sürgősen orvosolni kell. Szebbek az eredmények a hízósertéseknél és a választott malacoknál. Főleg Kovács Pálné és Tóth Juliska, a választott malacok gondozói végeznek jó munkát. A kezük alatt lévő töb bmint 400 állatnál napi háromszori etetéssel májusban 0,29 kg átlagos súlygyarapodást értek el. Az utóbbi időben a legtöbb vitára a juhtenyésztés adott okot. Nem azért, mintha nem lenne jövedelmező. Az idén is 4,12 kg volt az átlagos nyírósúly és mivel az eladási ár magasabb a tervezettnél, a bevételt több mint 130 %-ra teljesítettük. A szövetkezet vezetőségének az nem tetszik, hogy a törzskönyvezett állomány sokszor terhelő kötelezettségekkel jár. Csak úgy, mint az elmúlt években, az idén is a tenyészkosokkal kapcsolatos irányszámokkal van baj. Az illetékes szervek nem hajlandók 10—12 darabnál többet előirányozni továbbtenyésztésre, aminek előreláthatólag csak a fele kerül majd el a tenyészvásárra. Az ilyen kisszámú „nyáj“ mellé egész évre egy külön munkaerőt kell alkalmazni, ami bizony nem mondható gazdaságosnak. Ezért a vezetőséget komolyan foglalkoztatja a törzskönyvelési álomány megsaüntetése. Ez nem éppen helyes megoldás, de megfelelőbbet egyelőre nem találnak. Állattenyésztésünk eredményei e hiányosságok ellenére is jóknak mondhatók. Várható az eredmények további emelkedése is, hiszen a szövetkezet mindent megtesz a termelés feltételeinek javítására. A közelmúltban jelentős összeget fordított az istállók korszerűsítésére. A takarmányalap pedig menynyiségileg és minőségileg is kielégítőnek ígérkezik. A fejlődés meggyors,fásához még arra lesz szükség, hogy szövetkezetünk minden tagja kövesse az élenjárók példáját. P e s k ó László (Ipolyszalka) 1964. július 4.
