Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-09-09 / 73. szám
Befejezés a 143. oldalról) mint a lebogyózott kocsányi szállító berendezés beállítása szükséges. A feldolgozás folyamán kénezni kell Úgy, hogy a kéndioxid hatása állandóan érvényesüljön. A törkölyös must folyamatosan kénezhető (adagolás: 50—250 mg/liter kéndioxid). Statikus úton gondoskodnak sajtolás előtt a mustleválasztásról. A szikkadt törköly a legrövidebb úton kerüljön a sajtóba; egy mustleválasztó kamra egy sajtót töltsön meg. Átlagos szikkadási idő 3,5 óra. Kívánatos mustleválasztási hatásfok 55—60 %. A sajtolás folyamata A sajtolás nagykosarú, horizontális sajtolókkal végezhető A legnagyobb^ alkalmazható kosárnyomás 12 kg/cm2. A horizontális sajtolókosár anyaga saválló fém, űrtartalma 40 h1 legyen. A sajtolt törkölyt zajmentes szállítóberendezéssel, folyamatosan szállítják. Olyan szállítóberendezés szükséges, mely a sajtolónként és ürítésenként 10 percen belül jelentkező 16—18 mázsa laza, ömlesztett törkölyt üzembiztosán elszállítja. A leválasztókból a színmust, a sajtókból pedig a présmust külön-külön felfogható legyen. Erjedés előtt a mustot tisztítani kell folyamatos üzemmenettel. Az erjesztés zártan, a minőség szempontjából optimális erjesztés! hőmérsékleten történjék. Az alacsonyabb erjedési hőmérséklet előnyösebb Az erjedés megindulásának siettetése fajélesztős oltással történik. A széndioxid elvezetéséről gondoskodni kell. Az erjesztő helyiség levegőjének cseréjét olyan módon oldják meg, hogy a széndioxid koncentráció 2 % alatt maradjon. Az optimális 28—30 C° erjedési hőmérséklet betartását biztosítani kell. Technológiai szempontból nem követelmény a kész bor pincehőmérsékletre hűtése. A vörös bor készítése A technológia első szakasza megegyezik a fehér bor készítésének sajtolásig terjedő technológiai szakaszával. A következő művelet az erjesztés. A vörös bor készítésekor a szín-, a cserző- és illatanyagok kioldását a kívánt mértékben kell biztosítani. A vörös bor készítésének technológiai követelményeit a legkisebb munkaráfordítással az automata erjesztőberendezés elégíti ki. Az erjesztőtartályokből a kitermelt törkölyt minél zártabban a legrövidebb Úton kell a sajtolókba juttatni. A megoldás olyan legyen, hogy a tartályban a törköly kitermelése végett ne kelljen émberi tevékenységet folytatni. Az ez után következő műveletek: sajtolás, törkölykiszállítás és végül a borosztályozás. Az ismertetett egységesített technológiával dolgozik a Móri Állami Gazdaság fehér bor készítő üzeme a legtöbb munkafázist illetően, bár a szőlőbeszállítás te lerakodás még emelőszerkezettel történik. Az üzem működése kifogástalan, a termékek minősége megfelel az előírásos követelményeknek. Szükségesnek tnutatkozik, hogy az ország minden táján megismerjék az egységes előírásokat, melyek alkalmazásában a Szőlészeti Kutató Intézet készséggel nyújt segítséget. Ligeti György gépészmérnök, (Bp.) Szarvasmarháink ^mene^ takarmányozása ULUi v uomui iiumn niiiiiiiinnilllillllllllllHIHIIIIIIIlllllMlia A nyári zöldtakarmányozásról a téli takarmányozásra történő áttérés szükségessé teszi a szarvasmarhák fokozatos és célszerű hozzászoktatását az új takarmány összetételéhez anélkül, hogy azokat egészségi károsodás érje. Ezen követelmény betartása feltétlenül szükséges nemcsak az állatok egészségének védelmében, hanem a tej és tejtermékek kifogástalan minőségének elérése szempontjából is. A takarmányváltoztatás hatással van a tej mennyiségére, mégpedig növelőén, vagy csökkenően. Ha jobb takarmányról rosszabbra térünk át, a tehén azt néhány nap múlva kifejezésre juttatja a tej kisebb mennyiségében, amely csökkenés 5—15 %-os, sőt többet is elérhet. Ez a zöldtakarmányozás idején különösen a lucernáról a kukoricacsalamádéra történő átmenet idején figyelhető meg leginkább. A célszerű takarmányozás egyik fontos követelménye, hogy kerüljünk mindenféle hirtelen takarmányváltoztatást. Minél mélyrehatóbb valamely takarmányváltozás, annál gondosabban kell áttérnünk a régi takarmányról az újra. Nagyobb mérvű a takarmányváltozás most, az őszi idényben, midőn a zöldről a szárazra, illetőleg a bő víztartalmú takarmányra térünk át (mint amilyen a répa, a burgonya, a silótakarmány, a melasz), fokozatosan kell ennek fogyasztására szoktatnunk az állatokat. Az átmenet nélküli gyors takarmányváltozás következménye emésztési zavarokban, főképpen hasmenésben nyilvánul meg. Sajnos EFSZ-einkben és állami gazdaságaink szarvasmarha-állományában ez igen gyakori hiányosság. Ügy tavasszal, mint ősszel a takarmányváltozás idején alig tudjuk kikerülni a hasmenésekkel mutatkozó emésztési zavarokat, ősszel a szilázsetetés megkezdése idején főképpen a cukorgyári répaszelet a fő előidézője, melyet nagyobb mennyiségben etetnek anélkül, hogy a szarvasmarhák egyúttal megfelelő arányban kötőanyagul szolgáló szárazanyagot pl. szecskázott szalmát kapnának. A takarmányváltoztatás többnyire a tej mennyiségét befolyásolja, mint annak zsírtartalmát. Az egyes takarmányok hatása a vaj minőségére, alkatára, különböző. Keményebb a vaj, a sok szalma, polyva, répa, leveles répafej, szárított répaszelet és burgonya etetésétől. Lágyítja a vajat a zab, a kukorica, a napraforgómag. Sok hüvelyes és burgonya etetésétől morzsalékossá válik a vaj. Megfelelő kulemű és állományú a vaj, ha az ellentétes hatású takarmányokat kellően keverjük. A tej ízére a különféle takarmányoknak igen nagy a befolyásuk. Kellemetlen például némely keresztesvirágú növény, egyes savanyú füvek, a zsúrló ízanyaga. Kellenjes a jó legelő füveinek és a belőlük készített szénának az ízanyaga. Jó ízt adnak a tejnek a gabonafélék magvai és a murokrépa is. Viszont azok a takarmányok, melyek természetüknél fogva ízetlenek vagy kilúgozottak, mint a szalmafélék. kilúgozott répaszelet, megázott széna, ízetlen tejet adnak. Erős mértékben rontja a tej és tejtermékek ízét, ha a tehenek takarmánya erősen földes. Ez a takarmányrépa leveles cukorrépafej és silózott takarmány gondatlan kezelésekor fordul elő. Gondatlanul kezelt répához, illetőleg leveles cukorrépáfejhez 30 % föld is tapadhat és ha ebből 20 % maradna a jászolban, a megmaradó 10 %-kaI még mindig annyi föld kerül a tehén emésztőcsatornájába, hogy megzavarja a bél rendes működését és hasmenést okoz. Dohos és penészes, vagy más módon romlott takarmányokat étrendi okokból sem szabad fejőstehénnel etetni, de lehetőleg üszőkkel sem. Ez a követelmény minden kétséget kizáróan fontos, de a mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy közös gazdaságainkban bizony gyakran előfordul, hogy a takarmány nem minden esetben kifogástalan, de részben romlott, penészes, esetleg dohos, Ilyen esetben természetesen nem lehet ezt a takarmányt megsemmisíteni még akkor sem, ha egészségi szemponból káros hatásúnak bizonyul. Ilyenkor kényszerszükségből az ilyen takarmányt korlátolt mértékben kifogástalan takarmánnyal keverten etessük, mert így még gazdaságosan felhasználhatjuk. A téli takarmányozás alapja a jó réti, vagy pillangósszéna. Ez sohasem hiányozzék az alaptakarmányból. Legalább 4 kg szénát tartsunk fenn a fejőstehén részér* napi adagul. A szalmaszecska, polyva, törek, tépett kukoricaszár az emésztőcsatorna kitöltését biztosítja. A gyökér é* gumóstakarmányok, valamint a silótakarmányok pótolják a tél folyamán a zöldtakarmányt. Nálunk a téli. takarmányozásban döntő mennyiségben szerepel a szilázsetetés. Az eddigi többévi étrendi és laboratóriumi vizsgálatok alapján silótakarmányaink a legtöbbször savanyúbb kémhatásúak, ami az állati szervezet csontvázára nem a legkedvezőbben hat, kilúgozza a meszet, ezért a silóetetés megkezdésével azonnal nagyobb mennyiségű takarmánymeszet etessünk. Az eddigi szokásoktól eltérően naponkint egy tehénnek ne 2—5 dkg takarmánymeszet, hanem 8—10 dkg-ot adjunk, mert csak így biztosíthatjuk a savanyúbb silőtakarmány élettani és vegyi ellensúlyozását. Az átmeneti takarmányozási időben ajánlatos néhány napig fokozott mértékben szecskázott árpaszalmát etetni, mert ez némileg megköti és leállítja a hasmenéses folyamatot. A nagyobbmérvű hasmenés az istállóban rossz higiéniai állapotot is idéz elő, nagy mértékben növeli az alomszalma szükségletet és amint tudjuk, az alomszalmábó! általában tartós a hiány, takarékoskodni kell vele. Ilyen helyzetben az állatok tisztántartása is komoly gondot és erőfeszítést igénye*. A hasmenés ideje alatt a tehenek teje is nem kívánatos módon elváltozik, s a szopós borjak az ilyen tejtől könnyen megbetegszenek (gyomor- és bélbántalomra). Nem ritka eset a kevésbé életképes borjak születése sem. Ne feledjük, hogy a hasmenéssel nagy tejveszteség jár, azt pedig ne engedjük meg, mert minden liter tejre szükségünk van. Dr. Michalovics Miklós, a Járási Egészségügyi Központ (Komárom) vezetője HIBAIGAZlTÄS Szakmellékletünk ez évi augusztus 19-én megjelent 33. számának első oldalán a tartalom alatti mondatban szedéshiba következtében a mondat vége így szólt: „...a szénhidrátok vízre és szénhidrátra oxidálódnak." A helyes szöveg a következő: .......a szénhidrátok vízre és széndioxidra oxidálódnak.“ E sajnálatos hiba miatt olvasóink szíves elnézését kérjük. A szerkesztőség 1964. szeptember 9.
