Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-08-29 / 70. szám
Két magyar szakember angliai tapasztalatai Ketreces tyúktartás műszaki szemmel Angliában a ketreces tojóüzemek létesítéseikor a farmerek legcélszerűbb, leggazdaságosabb megoldásokat keresik. A battériás tojóházak építésével és berendezésével több nagy cég foglalkozik. Ezek között erős a verseny, ami arra ösztönzi ókét, hogy egyre jobb megoldásokat találjanak. A ketreces tojóüzemek építésénél meglepetés volt számunkra, hogy az épületeket rendkívül zsúfoltan, egymástól 5 — 6 méterre helyezik el. Ezt részben a területtel való takarékossággal, részben azzal indokolják, hogy a tojóházakat összekötő padló alatti csatornákban elhelyezett trágyakaparó berendezés így rövidebb lehet. Megelőző tűzrendészeti intézkedésként — az épületek közötti távolság növelése helyett — lángmentesítést alkalmaznak. , A telepek legnagyobb részét falvak vagy városok közvetlen közelében találtuk, s a telepet a városi villany és vízvezeték látja el energiával, vízzel. Bekötő utat mindenütt építenek. Az épületek lényegesen kisebbek a nálunk lévő tojóházaknál. S éppen ebben rejlik a ketreces tyúktartás egyik nagy előnye. Míg a mélyalmos tartásnál 4 — 5 db tyúk helyezhető el négyzetméterenként, a ketreces tyúktartásnál háromszor annyi tyúk van minden hasznos négyzetméteren. Ez az épület beépített légtérfogatában mintegy 60 °/o-os megtakarítást jelent! Igaz, hogy ennek a megtakarításnak körülbelül felét felemészti a ketrecek és a gépesítés költsége, de a mélyalmos tartás beruházási költségeivel szemben még így is jelentős megtakarítás mutatkozik. A ketreces tojóházakban tehát nagyobb az állátsűrűség, kisebb az egy tyúkra jutó épület-felület, mint mélyalmos tartásnál. Ezen felül a ketreces tojóházakból általában naponta szállítják el a trágyát. Ezáltal lényegesen csökken a levegőt szennyező ammóniák mennyisége, kevesebb friss levegővel lehet eltávolítani azt. Az egy állatra jutó kisebb épületfelület és kisebb friss levegőszükséglet előnye télen jelentkezik: általa nagyobb hőgazdálkodás válik lehetővé, vagyis — megegyező hőszigetelési értékű épületek esetén — a ketreces tojóházban magasabb belső hőmérséklet tartható. A nyári friss levegő szükségletet az állatok hőmérséklete és a napsugárzásból eredő hőtermelés szabja meg. Ezért a ketreces tojóházakban a nagyobb állatsűrűség miatt óránként lényegesen több friss levegőt kell bevezetni, mint a mélyalmos épületekbe. A friss levegőtöbblet azonban kisebb, mint az állátsűrűség (háromszoros) növekedése, mert a szik, — atni sajnos gyakori nálunk — hogy a szellőzőberendezések rendeltetésszerű működését egy-egy ablak ötletszerű kinyitásával felboríthassák. A tojóház épületek legnagyobb része 3—6 ezer férőhelyes 2 — 6 párhuzamosan elhelyezett hosszanti ketrecsorral. A tojóházak általában a tojóteremből és egy kb. 15 — 20 m2-es takarmányosból álltak. A takarmányosban 4—5 napi takarmányt, s a leszedett tojásokat tárolják. Itt helyezik el a világítási kapcsolókat, a szellőzőautomatákat és a víztartályt. Ez utóbbi célja az, hogy télen a vízvezetéki vizet egy viszonylag melegebb térben temperálják. A tojóházak szellőzése minden bemutatott épületben elszívó rendszerű tetőventilátorokkal megoldott. A friss levegő utánpótlásának sokféle változata arra mutat, hogy a szellőzés kérdése még Angliában sincs véglegesen kialakítva, Sok helyen még kísérleteznek. A tetőventilátorok minden esetben a tetőgerinc közelében voltak. Az alsó légtér magszívásának nem tulajdonítanak jelentőséget — szerintünk a széndioxid-koncentráció az alsó légrétegekben sem jelentősen nagyobb. A friss levegő bevezetése rendszerint a hosszanti oldalfalakban kiképzett, fény beáramlástól védett szellőzőnyílásokon át történik. Eléggé elterjedt a friss levegőnek a padló csatornákon keresztül történő bevezetése is. Fűtést a ketreces tojóházakban sehol sem láttunk. Ennek egyrészt a ketreces tartásból adódó — már ismertetett — kedvezőbb hőgazdálkodási tényezők, másrészt az angliai kiegyensúlyozottabb klimatikus viszonyok az okai. Természetes, hogy fűtés hiányában télen a relatív páratartalmat a már ismertetett szellőzési móddal ők sem tudják lényegesen befolyásolni. A szellőzőberendezések a legtöbb helyen automatikával működnek, valamely beállított (a külsőnél mindig magasabb) belső hőmérsékletet tartanak közel állandó értékein. Például nyáron az automatika úgy kapcsolja a ventillátorokat, hogy a belső léghőmérséklet 5 fok Farenheittel (kb. 2,8 fok Celsius) magasabb a mindenkori külső hőmérsékletnél. A világítás egyszerű izzókkal történik, sehol nem 'láttunk fénycsövet. Sok helyen a világítási program betartását kapcsoló óra automatikusan biztosítja. A ketrecek rendszerint 3 — ritkábban 4 — emeletesek, egy-egy ketrecben általában 3 tyúk van. A ketrecek szerkezete nagyszilárdságú és kiskeresztmetszetű horganyzott acél, vagy alumínium idomokból és rudakből rendkívül szellemesen készül, könnyen előállítható és szétszedhető. A takarmány szétosztása a ketrecsorok előtt elhelyezett vályúkba gépi meghajtású etetőkocsival történik. Egyes helyeken ezek is automatikus kapcsolással előre beállított időpontban üzemelnek. Az önitatók elhelyezését és rendszerét tekintve is különböző megoldásokat láttunk. A leggyakoribb a ketrecek előtt elhelyezett — nálunk is jól ismert — szinttartós rendszerű önitató. Ugyanezt alkalmazzák a két ketrecsor válaszfalán, középen elhelyezve is. Állategészségügyi szempontból a legkorszerűbb megoldásnak az egyedi szelepes önitatót tartják. Ennél a vízvezetéki csőből kis kúpos szeleppel ellátott csőcsonkok állnak ki. Ezeket a tyűk a csőrével megemelve nyitja. Előnye, hogy a fertőzési veszély minimális, hátránya, hogy a szelepek könnyen eldugulnak. A tojások a ketrecek enyhe lejtésű acélrúd-rácsos padozatán kigurulnak egy tojásgyűjtő csatornába. Innen kézzel kosarakba gyűjtik össze. A tojás összegyűjtésének gépesített megoldását sehol sem láttuk. A trágya a ketrec fenékrácsozatán áthullik. A leggyakrabban alkalmazott megoldásnál egy üveglapra esik, melyről gépi meghajtással működő vonókés naponta 2—3-szor egy — a ketrecsor végén elhelyezett — tartályba, vagy trágyaaknába húzza le. A trágyaaknából — több épületen áthaladó padlócsatornában futó — kaparóberendezés egy közös trágyagyűjtő aknába hordja a trágyát. Ezt időszakonként szippantó kocsival ürítik ki. A kaparóberendezést alkalmazzák oly formában is, hogy az az épület oldalfalán kívül mintegy 45 fokos szög alatt emelkedve közvetlenül a járműre hordja fej a trágyát. Egyik farmon a ketrecek alatt — üveglap helyett — dróthálóból készített végtelenített szalag volt elhelyezve, melyre hosszú papírcsíkot fektettek. A papírra hulló trágyát hetenként a papír feltekerésével távolították el a tojóházból. Összegezve tapasztalatainkat ügy látjuk, hogy a fejlett technika alkalmazásával épült angol ketreces tojóüzdftiek a tojástermelés szinte iparszerű létesítményei. A Nagyvenyimben angol import berendezésekkel épülő 50 000 férőhelyes korszerű ketreces tojóüzem rövidesen lehetőséget ad arra, hogy ezzel a tartási móddal hazai tapasztalatokat is szerezzünk. Mód lesz arra, hogy állattenyésztőink, mezőgazdasági építész és gépész szakembereink közvetlenül is tanulmányozzák a berendezéseket. Sós Frigyes — Szőnyi László A bulgáriai mezőgazdasági üzemek dolgozói elégedettek a Zetorunkkal. Képünk a Klement Gottwald nevét viselő, Plovdiv melletti szövetkezetben dolgozó Zetor 25-ös traktort mutatja be. (Foto: CTK Szőlészet Kaliforniában KALIFORNIA egyike az USA ötven államának. A Csendes-óceán, valamint Nevada, Oregon, s Arizona államok közt fekszik. Ebben az országban nagyon fejlett a gyümölcs- és zöldségtermesztés, meg a szőlészet, melyre igen kedvező az éghajlat. Az USA szőlészeteinek 90 százaléka — mintegy 180 000 hektár — Kaliforniában van. Természetesen, szigorúan szakosított, helyenként őszibarack termesztésével kombinálják. A szőlő termesztését és technológiai kutatását az egyetemek irányítják. A szőlőtermelő farmárok szoros kapcsolatban állnak az egyetemek különböző szőlészeti osztályaival, ahonnan mindennemű kérdésre szakszerű választ kapnak. Az egyetemek a szőlőtermő vidékeken kutatótintézeteket állítottak föl. Kaliforniában a szőlőterületek hat fő körzethez tartoznak: e körzetekre más-más éghajlati és talajviszonyok a jellemzők. A farmárok főleg hazad származású szőlőfajtákat termesztenek. Az európai fajták közül a Tramín, a Zöldszilváni, a Leányka, Burgundi kék és még néhány más magyar szőlőfajta honosodott meg. Különösen az alacsony szőlővezetési módszer dívik kordon-, illetve bokorszerű. A bokroknak 20 — 40 centiméteres törzse és hatalmas koronája van. A termesztésnek ez a módja olcsó, mert karókra nincsen szükség. A tövek közötti talaj — traktorvontatású tárcsásboronával — minden irányban lazítható. A gyomot vegyszerrel irtják. Ám a huzalos szőlővezetés sem ismeretlen a kaliforniai szőlészetekben. A szőlő törzse 50 — 80 cm magas. Tetejéből — mindkét oldalra — vállal nyúlnak ki a csapok. A vezetésnek ez a módja költségesebb, mivel karó és drót szükséges hozzá. A tövék közötti talajművelés csak két irányban történhet. Egyes körzetekben a Moser-féle szőlővezetési módszert is alkalmazzák. A szőlő talaja Kalifornia-szerte nagyobbrészt könnyű, homokos, vízáteresztő. A csapadék igen kevés. Ritkán, de kiadósán esik, úgyhogy nemegyszer árvizet is okoz. A felesleges vizet felfogják, majd öntözésre használják. Megjegyezzük, hogy a mesterséges öntözést évente 3 —10-szer végeznek. A szőlőperonoszpóra veszélye — a talaj- és éghajlati viszonyok következtében — nem áll fenn. A szőlő átlagos hektárhozama 70 — 200 mázsa. A mazsolának szánt szőlőt, mintegy 40 ezer hektárról, mindjárt a szüret után — a szőlősorok között — ponyván szárítják. Kézzel szüretelnek. A termést dézsákban, autón, vagy traktorvontatású pótkocsin szállítják a vasúti rakodóhelyre, ahol a cukortartalom megállapítása után autódaru vagy egyéb emelóberendezés segítségével kerülnek a vagonokba, majd pedig a feldolgozó üzembe. Az utóbbi időben egyre nagyobb teret hódít a szüret gépesítése, noha a berendezés a termés 10 százalékát nem képes leszedni. A rajtahagyofct szőlőt kézzel szedik le. Kaliforniában bortárolás végett nem építenek pincét. A borkészítés különleges klímával rendelkező helyiségekben, iparilag történik. Az ország borfogyasztása igen alacsony. A bor ára 30 — 70 cent között mozog. (Az adatokat Wivera professzor, a kaliforniai egyetem szőlészeti szakembere szolgáltatta, aki tavaly hazánkban járt. Ez adatok birtokában feldolgozta Jaroslav Pátek, Mikulov.) ugrcprt.tt.tEtrn'trnitr.tstgi napsugárzásból eredő hőterhelés — megegyező hőszigetelési értékű épületek esetén — ketreces tojóházaknál kisebb. Ugyanis kisebb az egy állatra jutó épületterület, másrészt a ketreces tojóházak kivétel nélkül mesterséges világítású ablaktalan épületek, s így jelentősen csökken az épületekbe a sugárzással bejutó meleg. Építészeti szempontból a ketreces tojóházak rendkívül egyszerűek és olcsók. A tojóházak teherhordó váza legtöbbször fából, esetenként acélból készül. A favázat — rendszerint enyvezett szerkezettel — üzemben előregyártva készítik. A vázra kerülő falak és födémek egyszerű panelszerkezetek és ezek is előregyártottak. A fal és födémpanelek mindössze 4—8 cm vastagok. A körülbelül 2—3 m2-es panelek egy fakeretböl állnak, melynek mindkét oldalára furnírlemezt, vagy alumíniumlemezt, esetleg eternitlemezt sajtolnak. A két réteg között helyezik el a hőszigetelést, mely 2 — 3 cm vastag, üveggyapotból, vagy más műanyag hőszigetelő (pl. polistirol) rétegből áll. Láttunk olyan paneleket is, melyeknél a megfelelő hőszigetelést 2 — 3 egymástól alumínium fóliával elválasztott légréteg biztosította. A beton lábazat és a betor/padlő elkészülte után egy-egy tojóházat 3 — 4 szakmunkás, 6 — 8 nap alatt teljesen készre tud összeszerelni az előregyártóit elemekből. A tető leggyakrabban hullámpala, hullámalumínium, vagy ragasztott bitumenes lemez. A tojóházakat ablak nélkül építik. Ezzel egyrészt megtakarítják az ablakok árát, másrészt lehetetlenné teöt évvel az agrártörvény megjelenése után Kuba mezőgazdasága már új utakon halad. Mint ismeretes, az agrártörvény értelmében a hazai és a külföldi nagybirtokosok földjei az egész nép tulajdonába kerültek. Ez az intézkedés a dolgozó parasztokat felszabadította a földesurak és a közvetítők kizsákmányolása alól. Az agrártörvénnyel párhuzamosan és annak eredményeként a forradalom még egy nagyjelentőségű vívmánnyal lett gazdagabb: a dolgozó parasztok kikerültek megalázó helyzetükből, megnyílt előttük az út a tanulás, művelődés, a felvilágosodás felé. Ugyancsak az agrártörvény — akárcsak a többi gazdasági, politikai és társadalmi forradalmi vívmány — eredményeként Kuba kiemelkedik a gyengén fejlett országok sorából. Az 1959. évi, majd a második agrártörvény alkalmazásával végső csapást mértek a falusi burzsoáziára és egyúttal új szakaszba lendítették Kuba mezőgazdasági termelését; az önköltség csökkentéséért, és rentabilitásáért vívott küzdelem szakaszába, hogy ki tudják elégíteni, az ipar és a lakosság szükségleteit, még szélesebbkörű akciót indíthassanak az alapvető termékek, a cukor és vágómarha export lehetőségei érdekében. Az Országos Agrárreform Intézet (INRA) jelenleg a mezőgazdaság számára szükséges szerkezeti változtatásokat hajtja végre. Ezekből a változtatásokból olyan nagy jelentőségű gazdasági-szervezési intézkedések születtek, amelyek a mezőgazdasági termelés minden ágát felölelik. Az új intézkedések célja megjavítani az anyagi lehetőségek kihasználását, a munkaidő és a műszaki eszközök jobb hasznosítását, tökéletesítését. Az új munkanormák és bérrendszerek már túljutottak a tanulmányozás szakaszán és már alkalmazzák is. Az agrártörvény megjelenésének ötéves évfordulójával egyidejűleg fennállásának hároméves évfordulóját ünnepeli a kisgazdaságok országos egyesülete, az ANAP is. Az egyesület titkára, Antero Regalado ebből az alkalomból kijelentette: „A kisgazdaságoké jelenleg az ország művelhető területének 30 százaléka és az ország mezőgazdasági termelésének több mint 30 százalékát adják. Földművelésünk most az egyesült gazdaságok, állami gazdaságok és egyéni kisgazdaságok alapján folyik. Parasztságunknak a forradalom, az új rendszer iránti ragaszkodását, hűségét bizonyítja az a magatartás, amelyet a most folyó cukornádbetakarítás során tanúsít; az ország egész parasztsága lelkesen és odaadással dolgozik.“ El kell mondanunk azt is, hogy a parasztság rendkívül nagyra becsüli a mezőgazdasági szövetkezésnek a lenini elvek alapján megvalósított formáit. A kis gazdálkodók ma háromféle szövetkezeti formát alkalmaznak: a paraszttársulatokat (Asociation Campesina), az eddig legszélesebb körben alkalmazott formát, amely több mint 150 000 családot foglal magában, a hitelszövetkezeteket, a gazdasági és társadalmi szervezés másik alakját, amely 50 000 családot tömörített, végül a mezőgazdasági társaságot. Ez utóbbi a szocialista mezőgazdasági szövetkezés legmagasabb, legfejlettebb formája. A parasztok az említett szövetkezési formák bármelyikébe is tartozzanak, egyaránt lelkesen küzdenek a termelési terv teljesítéséért, a munkakörülmények megjavításáért és a szocializmus építése során szoros egységben haladnak a munkásosztállyal. Fidel Castro, amikor a népgazdaságban a mezőgazdaság súlyát, szerepét ismertette, egyebek között ezeket mondotta: „Most új időszakot kell kezdenünk a mezőgazdaságban: a technika, a komolyság, a felelősség korszakát.“ Kuba népe meg van győződve róla, hogy az előrehaladáshoz a januári forradalom győzelme és a földreform által megnyitott úton feltétlenül szükséges a munkatermelékenység fokozása. Az INRA-nak a talaj előkészítésére, a vetőmagvak kiválogatására, a gépesítésre, és több egyébre megállapított szabályai már eddig is a helyes technika alkalmazását bizonyítják, s ezek eredménye egyes mezőgazdasági termékek hozamának emelkedésében mutatkozott meg. Kuba elindult a mezőgazdaság gépesítésének, a technika alkalmazásának útján, és ezen a téren is megbízható barátainak támogatását élvezi. Ezért tud olyan nagy dolgokat megvalósítani, amilyenekről a kapitalizmus idején még álmodni sem mert <M») Kuba a Szovjetunió segítségével korszerű halászflottát épít. Képünk a cienfuegosi kikötőben készült, amely a „RO“ típusú, 150 lóerős motolral ellátott halászhajókat mutatja be. (Foto: CTK — Prensa Latina) 1964. augusztus 29.
