Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-08-23 / 68. szám
I Járványmegelőzés A sikeres állattenyésztés első, elengedhetetlen feltétele az egyedek kifogástalan egészségi állapota. Jövedelmezőséget csak egészséges állattól várhatunk, különben nem térül meg a takarmánybeíektetés és a ráfordított munka ellenértéke. A gazdasági állatok egészségvédelmét pedig elsősorban a járványmegelőző intézkedések betartása szolgálja. A szocialista mezőgazdasági nagyüzem megköveteli a gazdasági állatok nagyarányú összpontosítását. Másfelől azonban járvány kitörése esetén több állatot fenyeget fertőzés veszélye. gyorsabban terjed a ragály egyedről egyedre és nagyobb a veszteségek lehetősége, mint a kisüzemi termelésben. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a nagyüzemi termelésre beállított mezőgazdasági üzemekben nem lehet elejét venni az állatok fertőző betegsége kitörésének és terjedésének. Csak be kel! tartani mindazokat az állategészségügvi előírásokat, amelyeket az idevonatkozó 66/1961. számú törvény meghatároz. Ki kísérhetné jobban figyelemmel a gazdasági állatok egészségét, mint az állatgondozók, akik naponta érintkeznek velük? Módjukban áll még a legkisebb rendellenességet is felismerni, az állatok viselkedését szemmel tartani, ha az eltér a megszokottól. Valamennyi ilyen észlelést azonnal jelenteni kell a gazdaság vezetőjének, aki köteles az állategészségügyi szolgálatot haladéktalanul igénybe venni. Ilyenkor nincs helye halogatásnak, nem várakozó álláspontra helyezkedni azzal, hogy „majd csak elmúlik magától is“. A fertőzés terjedésének sikeres megelőzése a mezőgazdasági nagyüzemi termelésben a kórnak időben történő felismerésétől, a felszámolására irányuló leghatékonyabb intézkedések foganatosításától függ. A ragály terjedésének megelőzésére szolgáló további fontos tényező, az ún. dezinfekciós láda használatán alapszik. Jóllehet az idevonatkozó előírások kifejezetten meghagyják, hogy a láda tartalmát állandóan feltölteni és kiegészíteni köteles a mezőgazdasági üzem, a legtöbb helyen nem ez történik. Nem győzünk saját kárunkon okulni. Elrettentő például szolgáljon valamennyi mezőgazdasági üzem számára, hogy az utolsó időben kerek húsz állatállományban tört ki a száj- és körömfájás, aminek népgazdasági kárát nem kell talán bővebben ecsetelni. A ragály súlytotta üzemekben fittyet hánytak a kórmegelőzö előírások betartásának A legtöbb helyen egyáltalán nem rendeztek be dezinfekciós ládákat, vagy csak tessék-lássék módra. A ládák tartalmáról pedig jobb nem beszélni. Alig akadt olyan mezőgazdasági üzem, amely elegendő mennyiségű fertőtlenítőszert vásárolt volna. A sebtében megejtett ellenőrzések folyamán kitűnt, hogy a ládák javarésze csak afféle kis ládácska volt, amelyeknek fenekén némi klórmész vagy DDT- készítmény porladt. Olyan szerek tehát, amelyeknek fertőtlenítő hatása bizony édeskevés volt. Más üzemben megint az alom vagy az istállótrágya alól kotorták ki a kétes tartalmú „dezinfekciós“ ládákat Az ilyen felelőtlenséget semmivel sem lehet menteni. Az állattenyésztő farmok vezetőinek tudniuk kell, hogy kötelességük fertőtlenítő ládákat készenlétben tartani, tartalmuk hatékonyságát ellenőrizni és alkalmazásuk módját ismerni. Erről a kötelességről a mezőgazdasági üzemek vezetőit ki- ‘ oktatták az Állami Biztosító szervei éppűgv. mint az állategészségüqyi közegek. Mindezek ellenére a helyzet nem javul. A szomorú tapasztalatokon alapuló siralmas viszonyok folvtán megkövetelhetjük az irányító, ellen- ' őrző és állategészségügyi szervektől, ! hogy megalkuvást nem ismerő szigor- j ral járjanak el azok ellen, akik vétkes j könnvelműséggel elhanyagolják köte- | lessségüket. Ne feledjük, hogy minden „nagylelkűség“ a hatóságok ré- i széről komoly következményekkel | járhat népgazdaságunk számára. Az állattenyésztési dolgozók fegyelmével sem lehetünk elégedettek, hiszen gyakran ők maguk sem tartják be a kórmegelőző előírásokat. Jóllehet a mezőgazdasági üzemek egész sora nem rendelkezik még higiéniai berendezésekkel, mégis több gondot lehetne fordítani a személyi higiéniára, amely egyik fontos kelléke az állattenyésztésnek A munkaruha, az átöltözés és a munka utáni fertőtlenítés nagyon sok üzemben még ismeretlen fogalom. Pedig gyakran ezek a hanyagságok okozzák a ragály terje- | dését. Sokan talán azt a nézetet vallják majd, hogy a megelőző intézkedések betartása egyszerűen lehetetlen. Érdekes azonban megfigyelni, hogy járvány keletkezésekor feltűnő pontossággal tartják be az előírásokat még olyan mezőgazdasági üzemekben is, ahol azokat azelőtt nem is ismerték. Mindebből nyilvánvaló, hogy a megelőző intézkedések foganatosítása igenis lehetséges, ha valamennyi al- j kalmazott kellő következetességgel és felelősségtudattal igyekszik elejét venni az állati betegségek keletkezésének és terjedésének. Dr. Viktor Sykoryl VÉGTELENÜL kacskarmgós, lassúfolyású a Eeketevíz. Langyos vize, sürü növényzete kitűnő alkalmat nyújt a Kis-Dunából tavasszal felhúzódó számos halfajta ivására. A kis halporontyok számára ezernyi búvóhely akad. S könnyen meglelik táplálékukat. Gazdag e folyócska halfaunája, annak ellenére, hogy a cukorgyárak szennyvize évről évre sok halat elpusztít. Még számottevőbb lenne a haldézsmálás, ha a különbje ívás után „kereket nem oldana“ .. Ám a Kis- Duna mélyebb, hűvösebb vizéhez szokott halfajták idejében elszelelnek. Irtóznak a felmelegedett, bugyvadt víztől. A döghalál elöl menekülnek. A FOLYÓ BALPARTJÁN, a Korsóslapos alsó csücskében halásztanyára bukkan az arrajáró. Valamennyien a galántai halász-egyesület tagjai. Éppen kint található az egyesület elnöke, Pivkó Ferenc, és a titkára, Jávorka István is, akik örömmel újságolják, hogy ritkán kerüli el őket a szerencse. Ebben az esztendőben fogtak már egy hetvenkilós harcsát s tizennyolckilós pontyot is Igaz, nem mindennapos zsákmány! De két-három kilós ponty, öt-hat kilós harcsa gyakorta kerül a hálóba. Volt már olyan szerencsés napjuk, hogy nyolcvankét kiló halat is fogtak. Jó jogás! Xizenkétkilós halászzsákmány Sándor bácsi kóstolgat a tűzhely irányába. Nyugtalanok. Várják a négybetűs szót . .. Kész! Tányérjaikkal megrohamozzák a párolgó fazekat. Néhány percig csönd az úr a halásztanyán Mindenki szaporán kanalazza, nyeli az ínyenc eledelt, amely bővelkedik jobbnál jobb ízekben. — Fejedelmi ebéd! - hangzik az egyöntetű vélemény. BIZONY, BIZONY ezt a halászlevet még a dunamocsi, kabátfalusi, körtvélyesi halászcsárdák szakácsai is megirigyelnék. N. KOVÁCS ISTVÁN Ám, nemcsak a közellátásra gondolnak. Adtak már anyahalakat Diószegre, hogy a halivadék utánpótlását ilyképpen is előmozdítsák. 3 DÉL VAN. Ilyenkor szünetel a haljárás. Gyurcsi Sándor bácsi a sátor előtt ül. Hálózacskót köt. A tétlenkedést nem bírja. Gyalog Jenő fát aprít, tüzet gyújt. Joel halásztársuk halat merít a bárkából. Sárkány Domonkos, a tapasztalt halász meg egy jókora harcsa bőrét húzogatja, akkurátusán, nagy szakértelemmel. ... Sándor bácsi abbahagyja az öltögetést. Érzi, falni kéne valamit. A fazék tisztogatásához lát. Ö a főszakács. Zsír, vöröshagyma kerül az öblös lábasba. Gyengén megpirítja, kevés vízzel leönti. Édes-, majd eróspaprikával fűszerez, szikornyás cseresznyepaprika és kockákra vágott burgonya következik. Végül a halfajták egész skálája; csuka, ponty, harcsa, keszeg, jász, compó is elfoglalja a helyét. LASSO TŰZÖN FÖ az ínycsiklandó halászlé. Sándor bácsi közben megmegkóstolja- Jó lesz! Finom lesz ..! — csettint a nyelvével. A többiek nem hagyják annyiban.- Cigány is a maga lovát dicséri — csipkelődnek. Fortyog a sokat sejtető étel. A parton levők egyre sűrűbben sandítanak Ä tervezés új formája a mezőgazdaságban A szocialista gazdaság egyik jelentős sajátossága a tervgazdálkodás. Ez teljes mértékben vonatkozik a mezőgazdaságra is. Mezőgazdaságunk az utóbbi időben nagy változáson ment keresztül. Szövetkezeti dolgozóink teljes mértékben áttértek a nagyüzemi gazdálkodásra, s ezzel egyidejűleg szükségessé vált a mezőgazdasági termelés tervezésének módosítása is . A tervezés új módja a következő elveken alapul: bevezetik a rugalmasabb tervezést, amely elsősorban is abban mutatkozik meg, hogy az egyes gazdasági évek termelési tervének kidolgozása két évvel előbb megkezdődik. Ez lényegében megoldja azt az ellentétet, mely a tervezés és a termelés között állandóan fönnállt. Eddig a tervek egy naptári évre készültek, tekintet nélkül arra, hogy a mezőgazdasági termelés egy-egy ciklusa nem zárul le egy év alatt, hanem átmegy az egyik évről a másikba. A folyamatosság biztosítása érdekében a kormány már 1964 decemberében jóváhagyta a mezőgazdasági termelés 1966-os évre szóló tervfeladatait, majd 1965 decemberében az 1967-es évit stb. Az egyes gazdaságok évi termelési tervei a távlati tervekből indulnak ki, ami azt jelenti, hogy termelésüket a céltudatosság és a szakosítás megvalósítására való törekvés jellemzi. A múltban bizony az is előfordult, hogy az állami terv jóváhagyása után már nem lehetett a tervben szereplő mennyiségen változtatni — habár a változtatás a szövetkezet javát szolgálta volna. Például: nagyobb mennyiségű cukorrépa termesztését irányozták elő, mint amennyire a szövetkezet számított. A vetésterületnek meg kellett lenni még akkor is, ha a mag nem megfelelő talajba került, s a hektárhozam csak fele annyi lett, mint a kellőképpen előkészített földben. Előfordult az is, hogy a tervteljesítés érdekében a takarmányozásra szánt cukorrépát is értékesíteni kellett, minek következtében az egész takarmánymérleg felborult. A tervezés új módszere értelmében a mezőgazdasági üzemek a piaci termelés mutatóit kapják meg a járási szervektől. Ezek a következők: gabonanemüek összesen, búza, burgonya, repce, hús összesen, tej, tojás. Ezenkívül a járási szervek az államilag megállapított normák alapján meghatározták az egyes mezőgazdasági üzemekben, azoknak a technikai és egyéb eszközöknek mennyiségét is, amelyeket az adott gazdasági évben kapnak. Ezek a következők: a) műtrágya mennyisége tiszta tápértékben, b) karbamit tonnában kifejezve, c) a központi takarmányalapból való részesedés tonnában, zabegységben kifejezve, s felosztva állati eredetű takarmányokra és olajpogácsára, d) beruházások összege, e) a névlegesen már jóváhagyott építmények, f) építmények feltüntetve a kapacitásukat — ennek keretén belül az építkezési vállalatnak kiadott építmények, saját források alapján, illetve külső segítség igénybevétele nélküli építkezések, önsegélyes építkezések, g) traktorok, h) teherautók, i) béralap az állami üzemek részére. j) a pénzügyi terv legfontosabb részei. A tervezés új módja kiküszöböli a fogyatékosságokat, melyek abból eredtek, hogy a múltban a mezőgazdasági üzemek nemcsak a piaci, de a termelési feladatokat is utasítás szerűen kapták meg a felső szervektől. Ismeretes, hogy a mezőgazdaság állami tervében a múltban 16 mutató szerepelt, melyeknek jelentékeny részét nem a piaci termelés mutatói képezték. Pl. előírták a cukorrépa, a komló, a silókukorica vetésterületét, a szarvasmarhaállományt és külön a tehenek számát, valamint az anyasertések számát is. A helyzetet még komplikálta az, hogy az állami mutatókat a járási szervek még 2—3 mutatóval megtoldottak így meghatározták pl. a gabona vetésterületének nagyságát, a vetésterület struktúráját, az állatállomány pontos összetételét, stb. Ez a módszer csírájában elfojtotta a mezőgazdasági dolgozók kezdeményezéséi és zavart keltett főleg a szükséges takarmányalap biztosításában. Sok példa igazolja, hogy ésszerű agrotechnikával kisebb területről is teljesíteni lehetett volna a gabonafelvásárlás állami tervét, de mivel a mezőgazdasági üzemek a járási szervek által meghatározott vetésterületen nem módosíthattak, így ez sok esetben a takarmányalap rovására ment. A mezőgazdasági üzemek anyagiműszaki ellátása a régi tervben nem szerepelt. Az új elvek alapján készült tervek előnye abban is megmutatkozik, hogy a jövőben az egyes gazdaságok már előre tudják majd, milyen technikai és anyagi eszközökkel számolhatnak a következő gazdasági évben. Az anyagi-műszaki ellátás tervezése abból a szempontból is hasznos, hogy bizonyos követelményeket támaszt a mezőgazdaságot gépekkel, műtrágyával stb. ellátó ipari ágazatokkal szemben, s ezeknek az üzemeknek a követelmények ismeretében módjukban áll majd termelésüknek olyan irányt szabni, mely a mezőgazdaság igényeit teljes mértékben kielégíti. Tehát, amint látjuk, az új tervezési mód bevezetése bizonyos előnyökkel jár mind a mezőgazdasági üzemek, mind az ipari vállalatok részére. S így feltételezhető, hogy a mezőgazdaság anyagi-műszaki ellátásában a közeljövőben lényeges javulás áll be. A mezőgazdasági termelési igazgatóságoknak jogukban áll a tervet egy felvásárlási mutatóval kibővíteni, de csak akkor, ha az a termelés szakosításával összhangban van. Természetes, ezt a módosítást szükséges letárgyalni az illetékes mezőgazdasági üzemekkel is. A tervkészítés első lépése a piaci ■ ormelés mutatóinak ismertetése és ;etárgyalása. Majd ezt követően a mezőgazdasági üzemek januárban és februárban kidolgozzák a saját ún. lerövidített évi termelési és pénzügyi tervük javaslatát az elkövetkező évre. Pl. 1965 január és februárjában az 1966-ra szóló termelési és pénzügyi terv javaslatát dolgozzák ki. A mezőgazdasági üzemek termelési tervüket tehát a járási szervek által meghatározott felvásárlási mutatók alapján készíti el, és azt kiegészítik saját piaci termelésük mutatóival. A tervjavaslatban ezenkívül feltüntetik a mezőgazdasági termelés belterjességének fokát, a piaci termékek termelésének technikai és ökonómiai megindokolását, a vetésterület struktúráját, a hektárhozamokat, az állatállomány létszámát és hasznosságát, a takarmánymérleget, az előző három év belterjességének összehasonlítását az utolsó évivel és a gazdaság szakosításának irányvonalát. A mezőgazdasági termelési igazgatóságok és a felvásárlási szervek aztán a következő szempontok figyelembevételével vizsgálják és ellenőrzik a tervjavaslatot a mezőgazdasági üzemek tudják-e teljesíteni az állami terv követelményeit, a növénytermesztés és az állattenyésztés között megfelelő-e az összefüggés, a gépek igénylési tervei lehetővé teszik-e a termelés komplex gépesítését és milyen módon valósítják meg a beruházási építkezéseket stb. Továbbá figyelemmel kísérik a mezőgazdasági üzemek szükség szerinti takarmányalapja és a tartalékok folyamatos növekedését. (Az első évben az évi szükséglet 2 °/o-át, néhány éven belül pedig a 10—15 %-át kell tartalmaznia a tartaléknak)^ A letárgyalt és fölülvizsgált terveket a járási és a kerületi mezőgazdasági szervek márciusban dolgozzák fel és továbbítják a minisztériumba. A Mezőgazdasági Minisztérium a felvásárló szervek központi igazgatóságával és a mezőgazdaságot technikai- és egyéb eszközökkel ellátó rezortok minisztériumával együttműködve kidolgozza a mezőgazdaság évi fejlesztési tervjavaslatát, az Állami Tervező Bizottság részére. A végleges tervjavaslatot a Mezőgazdasági Minisztérium és az Állami Tervező Bizottság csak a piaci termelés és az anyagiműszaki ellátás mutatóiban nyújtja be a kormánynak, mely ezt július végéig letárgyalja és jóváhagyja. A mezőgazdasági üzemek a jóváhagyott tervet az előző év augusztusában kapják meg. Ezek alapján aztán a felvásárlási szervekkel megkötik a szerződést a piaci termékek eladására. A járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok az állami tervben feltüntetett piaci termelés egyes termékeinél 1 °/o-ban térhetnek el. Ez az eltérés azonban nem vezethet a felvásárlási tervfeladatok általános csökkentéséhez, ezért az esetleges eltéréseket terménycserével kell kiegyensúlyozni. Pl. a gabonanemüek felvásárlásánál búzával minden terméket helyettesíthetnek. Hasonlóan engedélyezik más termékek pótteljesítését is. De a termékek felcserélését, a terv szétírásánál minden esetben le kell tárgyalni az illetékes üzemekkel és a felvásárló szervek, valamint a mezőgazdasági üzemek között megkötött szerződéseket ennek alapján kell megkötni. A mezőgazdasági termelés új tervezési módszerének alapelveit mind a mezőgazdasági üzemek, mind a termelési igazgatóságok és felvásárlási szervek kötelesek betartani. Ez az előfeltétele a felvásárlási tervek szisztematikus teljesítésének, a mezőgazdasági termelés célszerű szakosításának, de annak is, hogy a mezőgazdasági termelésünk fejlődését a jövőben az anyagi és technikai ellátásban észlelhető fogyatékosságok már ne fékezhessék. A tervek szétírását a javaslatok kidolgozását nem lehet csupán adminisztratív munkának tekinteni — itt először is az embert kell látni, aki a tervet majd teljesíti. Ezért a tervek készítésébe be keli vonni a dolgozókat, meghallgatni véleményüket, javaslatukat, mert csak így lehetnek a tervek reálisak. Szlovák Gyula, az SZKP Központi Iskolájának tanítója 2 i 1964. augusztus 23.
