Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-08-19 / 67. szám
Vetés alá előkészített talajok ápolása A tudományosan megalapozott agrotechnika megköveteli, hogy az egyes talajmüvelési beavaikozások közötti szerves összefüggés biztosított legyen. Csakis a céltudatos és irányított agrotechnika biztosíthatja azoknak a vegyi és biológiai folyamatoknak végbemenetelét, melyek a talaj mikroflórájának közreműködésével zajlanak le. A szerves tápanyagok bomlása, feltárása, humifikálása, vagy mineralizációja, továbbá a folyamatok gyorsasága egyenes függvénye a talaj porhanyításának, vagy tömítésének, esetleg porhanyításának és tömítésének. Nem hiszem, hogy legyen ma még olyan gyakorlati szakember, aki az aerob, vagyis az életműködéshez levegőt kívánó és a szerves tápanyagot ásványosítő, avagy az anaerob, illetőleg az életműködéshez a levegőt nem kívánó, továbbá a levegőt intermolekuláris úton beszerző s a szervesanyagot redukáló baktériumokat, valamint azok tápanyágfeltáró, illetőleg kötő hatását ne ismerné. Ezen elvek gyakorlati alkalmazását az agrotechnikában mégiscsak igen kevés helyen végzik céltudatosan, mert belemerülnek az agrotechnikai határidők betartásának problémájába, s azon túl minden beavatkozást fölösleges költségszaporításnak tartanak Sajnos, ezt a helytelen felfogást még sok helyütt nem tudták felszámolni, s innen ered a helyben topogás. Még mindig gyakori jelenség a hengerezetlenül hagyott hántott tarló, avagy a nyáron középmélyen leszántott, vagy nyári mélyszántásban részesített földek nyitott barázdában történő, ápolás nélküli „fektetése“. Ugyancsak gyakori a középmély szántással földbejuttatott szerves trágyák szántás utáni tömörítésének hiánya. Hogy ez mit jelent a talaj apró élőlényeinek szaporodása és életműködése szempontjából, azt csak az tudja megérteni, aki arról személyesen meggyőződött. Minden talajnyitás, feltárás, amit szántással eszközlünk, száraz éghajlati’viszonyok között és szemiarid termelési kör. zetben a talaj mélyebb rétegig terjedő kiszárításával és az apró élőlények csökkenő tevékenységével vagy azok pusztulásával jár. Az apró élőlények életműködésükhöz minden magasabbrendű szerves lényhez hasonlóan vizet igényelnek. Ha ezt nem találják meg, úgy vagy sprórákká változottan (bacilusok) latens formában, vagyis nyugalmi állapotban vészelik át a kedvezőtlen életkörülményeket, vagy a talaj mélyebb rétegébe húzódnak és ott mentik át életüket csökkentett szaporodási és élettevékenység közepette. Az aerob, vagyis levegőt igénylő baktérium-fajták talajba húzódásának határt szab azonban levegőszükségletük. Ahol a talajrétegben a levegőt már nem találják meg. ott elpusztulnak. A tenyészidőszakban a talajbaktériumok fokozott tevékenysége azért szükséges, mivel a mineralizálódási folyamat épp ez időben a legerősebb és a nehezen feltáródó ásványi tápsók képzése szükséges az ősszel vetésre kerülő növények táplálkozásához. Ahol a tápanyagfeltárás a kiszáradt talajban nem ment végbe a nyári talajápolás idején, ott a növények fejlődésének kezdeti szakaszában, a csírázáskor és a kelés alkalmával azt nélkülözik, minek következtében fejlődésük lassú, vontatott. Gyengén mennek át a télbe és könnyen kifagynak. TALAJÄPOLÄSI MUNKÁK Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy 1964. augusztus 19. a talajt éppúgy ápolnunk kell, mint a növényeket. A következő ápolási munkák jöhetnek szóba: fogasolás, hengerezés, kultivátorozás és a tárcsázás. Minden szántást (talajnyitást) nyáron talajzárás szükséges, hogy kövessen. Könnyű jellegű homok, homokos vályog, vályog és vályogos homoktalajokon alkalmazzunk hengert. Ahol csak lehet, gyűrűs hengert használjunk, nem simát. A fogasok használata javasolható hengerezés előtt, vagy ha a talaj a gyomtól zöldülni kezd. Nem szabad a teljes elgyomosodást megvárni, mivel ez esetben már sokszor csak sekély szántással tudnék a gyomokat kipusztítani, amit feltétlenül kerüljünk. A fogasolást kövesse hengerezés. Ahol főleg a gyöktörzsekről vegetatív úton szaporodó gyomok lépnek fel, célszerűbb a mélyebben járó merevszárú kultivátort használni, egyidejű fogas és gyűrüshenger alkalmazásával. Ezen műveleteket szükségszerűen meg kell ismételni. Ha a talaj zivataros csapóesők hatására megkérgesedne, tekintet nélkül a gyomosodás fokára, azonnal végezzünk talajlazítást, mivel a kéreg alatt felhalmozódó széndioxid elpusztítaná a talaj apró élőlényeit. Minél kötöttebb jellegű a talaj, annál inkább szükséges annak ápolása, mivel a kötött jellegű talajok (agyag, agyagos vályog, vályogos agyag) rossz talajtulajdonságai kiszáradáskor hatványozott mértékben érvényesülnek. Az ilyen talaj kellő ápolás hiányában kiszárad, az ún. holtvízig, aminek következtében minden növényi élet megszűnik, és a baktériumok, illetőleg a bacilusok is spórákká alakulnak. A talaj beérés és a talajfeltárás folyamata végképp megszűnik. A nehéz jellegű talajok esetén előnyben részesítjük a henger utáni fogasolást. Ha a talaj nedvesebb állapotú, úgy a hengert egy ideig teljesen mellőzni kell, s az ápolási munkálatokat fogasok alkalmazásával szükséges végezni. Azt, hogy henger és fogasborona, illetőleg fogasborona vagy henger járjon-e, azt a talaj neme, jellege és pillanatnyi állapota határozza meg. Minden talajjal dolgozó szakember kell, hogy ismerje e munkaeszközök helyes alkalmazásának módját és idejét. Általában legfontosabb, hogy a szántással nyitott talajt a t«>* nyészidö idején feltétlenül ápoljuk“. Ez alól nincs kivétel. A könnyű futóhomok vagy tőzeges ta* Iaj esetén az ápolást a legnehezebb vas» hengerek alkalmazásával végezzük. E ta* lajokat szélverés és szélhordás (szél» erózió) veszélyezteti. Hengerezéssel ki* sebbítjük térfogatukat és kiszorítjuk bé* lőlük a felesleges levegőkészletet. 4 hengerezést szükség szerint megismétel* hetjük. A TALAJOK „AGYONMÜVELÉSE" Nem szabad azonban a másik végletbe sem esnünk, s amint megjelenik egy-két szál gyom, a talajt azonnal fogasolnunk és hengereznünk kell. A talajok agyonművelése szerkezeti szempontból éppúgy káros, mint biológiai szempontból, ki agyonművelt talajokban gyakran meg* zavarjuk az apró élőlények szaporodását, ami nagy visszaesést jelent a talaj be* érése és tápanyagfeltárása során. A baktériumflóra részére is szükséges bizonyos nyugalmi állapot, hogy szaporodásuk akadály nélkül és kellő intenzitással mehessen végbe. A TALAJ ÄPOLÄSÄNAK CÉLJA Legfontosabb a talaj vízkészletének megőrzése, a mechanikai, a vegyi és a biológiai folyamatok hathatós támogatása, továbbá ezáltal a talaj tápanyagkészletének feltárása, valamint beérésének elősegítése. Ezt nem lehet csak a természetre bízni, hanem agrotechnikai ténykedésünkkel hathatósan elő kell segíteni. Azt hiszem, termelőink e téren sokkal adósak maradtak a közérdeknek. Ennek magyarázata az, hogy sokszor a látványos felszíni agrotechnikai beavatkozást helyezik előnybe és nem veszik figyelembe azt, ami a földben történik. Sok a „hitetlen Tamás“. Ezek csak azt nézik, hogy a termelési költséget csökkenthetik, ha bizonyos műveletet elhagynak. Jelen szakcikkünk feladata az, hogy felhívja a termelők figyelmét a talajápolási munkálatok bár kevésbé mutatós, de annál jelentősebb beavatkozásainak elvégzésére. Mindenkinek meg kell értenie, hogy ez nem felesleges „költségtöbblet". Ez a tudományos agrotechnika olcsó és szükséges tápanyagfeltárási módja. Ne hagyjuk tehát a fogasokat, hengereket, tárcsákat és kultivátorokat parlagon heverni. Jó vetést csak megfelelően előkészített talajba végezhetünk. Ezt pedig talajápolás nélkül nem érhetjük el. Dr. Frideczky Ákos mérnök, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanára. — Jól bevált az Rm-A-26 jelzésű istállótrágya-MEGKÖNNYÍTI A MUNKÁT ^óró, amelyet az Agrostroj gyárt Pelhfimovban.-ksz —
