Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-08-12 / 65. szám
Hogyan segítik a gyenge szövetkezeteket A nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági szempontból harmadik legjelentősebb járásában, a lévai járásban, minden egyes termelési körzet megtalálható. A szántó 79,7 °/o-a, a kukorica, 11,8 %-a a répa, 8,2 %-a a burgonya és 0,3 %-a pedig a hegyi körzetbe tartozik. A járás területén 110 szövetkezet és 6 állami gazdaság gazdálkodik. Pártunk XII., valamint a szövetkezetek VI. kongresszusa célul tűzte ki, hogy a mezőgazdaságot az ipar színvonalára emeljük. A feladat megvitatásakor a Lévai Járási Pártbizottság megállapította, hogy ez évben a járásban még 21 gyengén gazdálkodó EFSZ található. A hiányosságok még az 1962-es évre vezethetők vissza, amikor még 31 segítségre szoruló szövetkezetét számoltak, s ezek mindegyike átlagon aluli eredménnyel zárta az évet, minek következtében a járásban 6,4 százalékkal kevesebb mezőgazdasági terméket értékesíthették, mint eredetileg azt tervezték. Amíg az említett évben a járás öszszes szövetkezetében 5442 korona összbevételt könyveltek el hektáronként, addig a gyenge eredménnyel gazdálkodó EFSZ-ek csupán 3485 korona hektáronkénti összbevételt értek el. Ismeretes, hogy 1962-ben a lévai járást szárazság sújtotta, s ez nagy hatással volt az egész mezőgazdasági termelésre, de különösen a gyengéket érintette érzékenyen. Ezért a járási pártbizottság lehetőségeket keresett a gyengék megsegítésére. Minden egyes támogatásra szoruló szövetkezet számára tanácsadó testületet létesítettek, amelyek konkrét segítséget nyújtottak az említett szövetkezeteknek. Ezenkívül minden egyes támogatásra szoruló szövetkea lévai járásban zet megsegítésére kijelölték a védnökségi üzemet, mely a csúcsmunkák idején segítséget nyújtott, részben a termelési feladatok agrotechnikai határidőben történő elvégzésében, másrészt a munkaszervezésben, gépjavításban és a munkaverseny megszervezésében. A tanácsadó testületek tevékenységét, főleg a következőkre irányították: a) megfelelő szakkádereket állítani a szövetkezetek élére, b) fejlesztési tervek kidolgozása, c) a szövetkezeti demokrácia betartása és a munkaszervezés színvonalának emelésé. d) a tagok érdekeltségének növelése. Azok a csoportok, amelyek a feladatokat komolyan vették, szép eredményt értek el. Ahol a feladatok teljesítését rendszeresen ellenőrizték, s a testület minden egyes tagja aktívan kivette részét a munkából, ahol a szövetkezeti funkciókba megfelelő embereket szemeltek ki és állítottak, tény, hogy a szövetkezet hamarosan fejlődésnek indult, emelkedett a termelékenység és ezzel párhuzamosan a bevétel is. Ez megszilárdította a tagság bizalmát és kedvezően befolyásolta a szövetkezettel szembeni álláspontját. Már magában az is jó eredménynek számít, hogy ezek a szövetkezetek 1962-től kezdődően egyre jobban erősödtek és lényegesen kisebb állami támogatásra szorultak, mint eleinte. Jellemző, hogy a támogatásra szoruló szövetkezetekben 1963-ban a búza kivételével minden egyes terményből — az 1962-es évhez viszonyítva — nagyobb fejlődést mutattak fel, mint a többi EFSZ-ekben. Érdemes továbbá azt is megemlíteni, hogy míg az 1961-es évhez viszonyítva a tejtermelés a járás összes szövetkezeteiben — 1963-ban átlagban — 0,8 %-al emelkedett hektáronként, addig a gyengéknél ez az arány 18,8 %-os volt. Megközelítőleg hasonló a helyzet a marha- és a sertéshús termelésében is. Például a támogatásra szoruló szövetkezetek sertéshústermelése hasonló időszakban kereken 47 %-kal emelkedett. Jól hatott mind a növénytermesztésre, mind pedig az állattenyésztésre az átgondolt üzemszervezés. Minden egyes szövetkezet rátért a munka minőség szerinti értékelésére, jutalmazására és az időprémiumok kifizetésére. Tizenegy támogatásra szoruló szövetkezetben bevezették a termelés túlteljesítéséért járó különprémiumot. s nem feledkeztek meg a vezetők ilyen értelmű jutalmazásáról sem. Nem véletlen műve, hogy a kiskéri. Hronské Kl'acany-i, löki, sallói és más EFSZ-ekben jó kollektívát kovácsoltak össze a tagok anyagi érdekeltségére támaszkodva, ami természetesen nagy befolyással volt a gazdasági eredményre, minek következtében az említett szövetkezetek fölverekedhették magukat a jó közepesek közé. Emelkedett bevételük és ezzel arányosan az egy főre eső jövedelem is. Volt miből föltölteniük az alapokat, s ezáltal a tagság érdeklődése, munkakedve is nagyobb lett mint az előző években. Pártunk Központi Bizottságának 1964-es évi márciusi irányelvei alapján a tanácsadó csoportok munkáját fölülvizsgálták, s tevékenységüket azzal egészítették ki, hogy a legjobb EFSZ-ek közül védnököket jelöltek ki a gyengék segítségére. Talán mondanom sem kell, hogy az összes eddigi formákhoz viszonyítva, ez bizonyult a legeredményesebbnek. Az ilyen segítség és törődés azt eredményezte, hogy a gyengéknek úgyszólván mindegyike időben befejezte a tavaszi munkákat és a takarmányok betakarításában is kitüntették magukat. Akciós terveikbe beiktatták a VI. szövetkezeti kongresszuson elfogadott célkitűzéseket s ma már minden egyes csoportban arra törekednek, hogy a szövetkezetek évi termelési-pénzügyi tervüket maradéktalanul teljesítsék. Olyan a kilátás, hogy a 21 támogatásra szoruló szövetkezetből év végéig legalább 14-ben elérik a közepes színvonalat és a hátralévő 7 is javít tevékenységén, teljesen saját lábára állhat. Mindez sok aprólékos politikai munkát, törődést igényelt azok részéről, akik resztvettek és ma is résztvesznek a támogatásra szoruló szövetkezetek megszilárdításában. Ján Hvizd mezőgazd. mérnök, a Lévai JPB mezőgazdasági titkára A nagymegyeri Nagyhizialdában az aratás gyors befejezését nagyban elősegítette a szocialista munkaverseny, mely elsősorban a szemveszteség nagyarányú csökkentésére irányult. Az aratási jelszó mindnyájuk előtt ott lebeget: „Minél kevesebb veszteség, annál magasabb hektárhozam!“. S ezt igyekeztek betartani. A komba jnosok közül a kiértékeléskor az első Plísek Jaroslav volt a ZM—330-as gépével, aki a trávníki részlegen mindössze 1,2 % veszteséggel dolgozott, az előző évek 6—8 %-ához viszonyítva. A második helyre Bíró Mihály a gólyási részleg kombájnosa került 1,35 %-os szemveszteséggel, és a harmadik helyet Kucsera Géza az újmajori részleg kombájnosa 1,48 %-os veszteséggel szerezte meg. Dicséretet érdemel még Baranyovics László a jánostelki részleg traktorosa, aki a bulgár rendrakójával napi 12,4 hektár átlagteljesítményt ért el. K o t e r János, a nagymegyeri hizlalda dolgozója Jól dől gozta k rító brigád is, Szajó Ernő és Cabán Bálint vezetésével. A tarlóhántást Lajka Adolf folyamatosan végzi. Másodnövényt eddig 78 hektárba vetettünk, melyből 37 hektáron- már szépen zöldül. Reméljük, hogy ez részben majd pótolja a lóhere és a lucerna 7 mázsás hektárhozamát. A vezetőség jól megszervezte az aratási munkát. Naponta kétszer frissítővel látják el a dolgozókat. Szombaton és vasárnap is teljes ütemben folyt a munka. A teljesítmény utáni prémiumot minden héten szombat este kifizették a tagságnak. Ondrejcsák Nándor, Afoafala A Párkányi Állami Gazdaságban a szalma kazalozásához is igénybevették a gépeket, hogy minél kevesebb kézi erőre legyen szükség. Foto Nagy József Friss szellő fúj dogál Dőlné Obdokovcében Nem is olyan régen, a nyitrai járásbeli Dőlné Obdokovoe szövetkezete bizony a leggyengébbek közé tartozott. Még 1958-ban sem javult a munkaerkölcs, egyenetlenségek mutatkoztak a szövetkezet gazdálkodásában, s nem csoda, ha ilyen körülmények között az előlegkifizetés körül is nehézségek támadtak. Senki sem hitte volna, hogy Dőlné Obdokovce valaha kilábol a kátyúból. Most azonban mégis megtörtént a „csoda“, amióta Rudolf Cinger elvtárs vette kezébe az EFSZ vezetését. Igyekezetét, leleményességét és tapasztalatokon nyugvó szervező tehetségét csakhamar siker koronázta. Alig egy éve, hogy a szövetkezet élére került, máris van mivel büszkélkednie. Sokat javult a munkaszervezés, lényegesen megváltozott a munkaerkölcs. Bevezették a szocialista munkaversenyt, a teljesítmények premizálását, a rendszeres munkaértékelést és jutalmak kifizetését. Ez a haladás megnyilvánult a félévi húseladási terv 154,5 százalékos teljesítésében. Nem kevesebb mint 163,78 %-ot értek el a tej, 187 %-ot a tojáseladásban és 6,36 literre emelkedett a tehenenként! napi átlagos tejhozam, amely tavaly ilyenkor még a 3,6 litert sem érte el. Az EFSZ történetében először volt rá eset, hogy a szövetkezet hagynia, fokhagyma, uborka, borsó és karotta termesztésével próbálkozott. Dőlné Obdokovcében elsőként fejezték be az aratást és cséplést az egész nyitrai járásban, másnap pedig elkészültek a szalmabetakarítással. A gabonaeladás tervét 104,6 %-ra teljesítették. Gondoltak a takarmányalap növelésére és felkészültek a speciális silótakarmány készítésére. Az első félév végéig 455 ezer koronával lépték túl a tervezett bevételeket. Így a munkaegységekért is többet fizethettek ki a tagoknak; június 30-ig 360 ezer koronát, míg tavaly csak 208 ezret és tavalyelőtt 110 ezer koronát. Ötvenezer koronát fizettek ki idén prémiumok fejében, amiből 25 ezer korona esik az aratási munkákra. Tavaly csak 5000 korona került kifizetésre, azelőtt pedig egy fia korona sem. Vajon kit illet dicséret a szép munkateljesítményért? Elsősorban Gyepes József traktorost, aki a szocialista munkaversenyben az élen jár. Derekasan kivették részüket a sikerből Gyepes Szilveszter, Szabó István, Gyepes László és János traktorosok is. Az állattenyésztésben meg kell említenünk Bene Ferenc fejőt, Szabó Júlia sertésgondozót, Ács Dénes lovászt, Fehér Ferenc növendékállatgondozót, Gyepes Ilona, Kotrusz Erzsébet, Gyepes Erzsébet baromfigondozókat. Az aratási munkálatokban Zajac András tűnt ki szorgalmával. Látogatásunk alkalmával a szövetkezetesek a legnagyobb dicséret hangján emlékeztek meg elnökükről, Rudolf Cinger elvtársről, akire jogosan büszkék lehetnek. Végül pedig jókívánságunkat tolmácsoljuk a Dőlné Obdokovce-i szövetkezeteseknek a vörös vándorzászló elnyeréséért, amelyet az első két negyedévben, mint a járás legjobb EFSZ-ének ítéltek oda. Marian Takác (Nyitra) Bővítsük a juhállományt Prémium a juhtenyésztőknek nyit előzőleg tervezett. Estocsin Imre 178, Matisz András pedig 215 hektáron vágta rendre a gabonát, A szalmabetakarítást három préssel végezték. Szedlák Imre és Nagy Péter most azon igyekeznek, hogy minél előbb befejezzék a tarlóhántást. Már 14 hektáron elvetették a tarlókeveréket is. A széplaki szövetkezetesek joggal emelik majd az aratási ünnepségen magasra a poharat. Időben, s elég szép eredménnyel végeztek az idei aratással. A széplaki egységes földművesszövetkezet a kassai járásban az elsők között végezte el az aratást. A 435 hektárnyi gabonát 19 nap alatt learatták, sőt a csépeléssel is elkészültek. Csak 46 hektárt arattak önkötözővel, a többit ZM—330-as kombájnnal. Legtöbbet Török András és Takács László aratott — 2480 mázsa gabonát csépeltek el 2,5 %-os szemveszteséggel. Behun Gyula, Votipka Lászlóval csak 244 mázsával maradt az előbbiek mögött. A szövetkezet 19 hektárral aratott többet kombájnnal, mint ameny-MATÖ PÁL (Kassa) Ipolykeszin gyorsan befejezték az aratási munkákat. A szövetkezet tagjai illően megtartották az új kenyér ünnepét. Képünkön Huszár Béla a szövetkezet elnöke, Bojtos, elvtárs csoportvezető, Klinkó István agronómus és Bálái József zootechnikus az aratási koszorúval. Balte László felvétele A juhtenyésztés jelentőségét már több kormányhatározat hangsúlyozta. 1962-ben jelent meg a 364 és a 774-es számú kormányrendelet, valamint az SZNT 102-es számú rendelete. Azonban a rendeletek végrehajtását nem készítették elő kellőképpen, így juhtenyésztésünk mindeddig nem érte el a kívánt színvonalat. Ezt a lemaradást a CSKP KB 1964. március 4—5-i ülésén is bírálták. Rámutattak egyes problémák megoldásának szükségességére juhtenyésztésünk fejlesztése érdekében. Mindenekelőtt Szlovákia juhállománya növeléséről van szó. Erre minden előfeltétel megvan. Az idén tavasszal az anyajuhok általában a vártnál több bárányt hoztak a világra, s ezekből a bárányokból új nyájakat kell létrehoznunk. Szükséges, hogy a mezőgazdasági termelési igazgatóságok a juhtenyésztőket ilyképpen tájékoztassák. A bárányok tenyésztéséért járó, 50-től 100 koronáig terjedő prémiumot, valamint eladás esetén a mezőgazdasági felvásárló üzemek áital nyújtott felárat teljes mértékben ki kell használni. (A Földművelésügyi Minisztérium 1964. március 25-én kelt A— 10/64 számú végzése alapján.) A juhállomány emelkedésével a gyapjútermelés is növekedik. A tenyésztők anyagilag ebben is érdekeltek. Az eredeti vételáron felül minden kiló mosatlan gyapjúért további 10 koronát fizet a felvásárló üzem. Idén értékesíthetők a vágójuhok is. Az eddigi hirdetmény a vágójuhok felvásárlásakor nem vette figyelembe a gyapjú mennyiségét. Ezért újfajta osztályozást vezettek be, melynek értelmében különösen a gyapjúval együtt eladott vágó juhokat előnyben részesítik. A Föidmüvelésügyi Minisztérium 1964. április 28-án kelt 18/1984 számú végzése szerint a vágójuhok árát úgy szabályozzák, hogy az alapáron kára! még a gyapjú után felárat fizetnek az alábbi táblázat szerint: I. a másfél centiméteres gyapjúig 50 fillért, H. a másféltől 3 centiméteres gyapjúig 2 koronát, Hl. a 3 centiméteren felüli gyapjúért 4 koronát fizetnek 1 kiló élősúlyt számítva. A felár valamennyi juhfajtára érvényes, tehát a vágójuhok eladása gyapjasán előnyösebb. Egyidejűleg szabályozták a köz- és ipari gyűjtésből származó juhbőrök árát is. Atz árszabályozásra vonatkozó végzést, a helyi gazdálkodás fejlődését szorgalmazó központi igazgatóság 1964. május 19-én III/1002/64. szám alatt, 1964. június 1-i hatállyal adta ki. A végzés szerint a juh irháját — a múlttal ellentétben, amikor egy darab bőrért átlag 5—6 koronát fizettek — ma előnyösebben vásárolják fel. Az irhát — hasonlóképpen, mint a vágójuhoknál — a gyapjú hossza alapján osztályozzák. A felvásárlást a Nyersanyaggyűjtő nemzeti vállalat az alábbi megállapított árakon hajtja végre: a báránybőr darabjáért 3—15 koronát, a juhbőr kilójáért 1 cm-es szálig 6, 8, 12; másféltől 5 cm-en felül 24, 36, 40, és 3 cm-en felül 38, 52, 55 koronát fizet az eladónak. A felvásárlásnál figyelembe veszik az irha nedvességét, sérülését és eszerint állapítják meg 1 kg juhbőr árkülönbözetét. A fenti árak száraz bőrre vonatkoznak. A nyers bőr ára valamivel alacsonyabb, de szintén előnyös. A 3 cm-en felüli gyapjúszálú bőr kilójáért például 24—30 koronát fizetnek. A juhtenyésztés fejlesztése körüli problémának megoldásánál a pásztoriakra, valamint a juhakiok és szállások biztosítására s azok higiéniájára is gondoltak. A Drevona n. v. Turanyban „Grún“-tipusú kunyhókat gyárt. Idén azonban csak 50 mezőgazdasági üzemnek tudunk ilyen faházat eladni. Egyeseknek egy évig várniok kell, majd igényeiket a bratislavai Drevona -üzemnél érvényesíthetik. Ez a tipizált épület tágas, korszerű, több helyiségből (sajtkészítőből, sajtraktárból, mellékhelyiségekből, éléskamrából stb.) álló, belső berendezéssel, az emeleten hálószobával, a tetöaljban manzardszobával ellátott pásztorlakás. Az ácsolt, összeszerelt pásztoriak a juhásznak és családjának kényelmes lakást biztosít. Lehetőséget nyújt a juhsajt és tej kezelésére, s ez hozzájárul a sajt minőségének megjavításához, módot nyújt a higiénia betartásához és a helyes technológiai eljárás végrehajtásához. A juhsajt-készítés jelentősen emeli a juhtenyésztés hasznosságát (az alacsonyabb fekvésű vidékeken is). Az eladott juhsajtot a tejeladásnál 1:11 arányban számítják a tehéntejhez viszonyítva. Ha a juhsajt eladása idén több lesz mint tavaly, úgy a juhászokat tehéntejre megállapított prémium kifizetése illeti meg. Szükséges tehát a nagyobb tejelékenységű juhok szaporítása, majd az anyák pontos fejese, hogy minél több sajtot, illetve brindzát nyerjünk. A juhsajt felvásárlásának helyes szervezésével biztosíthatjuk a 3500 tonna kiváló minőségű brindza készítéséhez szükséges nyersanyagot. Felsőbb szerveink ezért foglalkoznak a juhsajt maximális felvásárlásával, a jó minőségű brindza készítésével és egyéb juh-termékek körül felmerült más problémák megoldásával. Janik Jaroslav, mérnök, az SZNT mezőgazdasági főosztályának dolgozója (Fordította: ht) »64. augusztus 12. Jogosan ünnepelhetnek Az afaafalvi EFSZ-ben július 21-én befejezték az aratást. Ferenc István és Kovács Zoltán traktorosok rendrakóval minden nap learattak 18,6 hektárt. Kosztur Géza és Schneider Mihály kombájnosok a napi átlagteljesítményük 16 hektár volt. A hektárhozamokkal, sajnos, nem dicsekedhetünk, mert a 16 hektárról naponta csak 250 mázsa körül takarítottak be. Ugyanis az eső sokszor megzavarta az aratókat, cséplőket. Jó munkát végez a szalmabetaka-Versenyben a kisebb szemveszteségért
