Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-05 / 11. szám

A szocialista mezőgazdaságért Hospodárik Ale­xander, a Nővé Po­­vazie-i szövetkezet traktorosa valamint Bencúr Rudolf ki­segítő naponta 15 hektár búzavetést fejtrágyáz. (Foto: M. Vojtek) A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK LAPJA Bratislava, 1964. február 5. Ara: 40 fillér XIV. évfolyam, 11. szám. Újult erővel, idejében, s jobban... ♦ Okosan, előrelátóan — bürokráciától mentesen 9 Jól halad a gépjavítás, de nincs ok az elbizakodásra Q Itt a vetőmagelő­készítés ideje O Ne hazardírozzunk az istálló- és műtrágyával A népgazdaság fejlesztésére és az életszínvonal biztosítására vonatkozó, ez év januári párthatározat a többi között feladatul tűzi ki. hogy a múlt évihez képest húsból 4,8, tejből 10,2, gabonából 11, cukorrépából 7,4, ta­karmánynövényekből pedig 55,7 szá­zalékkal kell többet termelni mező­­gazdasági üzemeinknek, amely a me­zőgazdasági termelés fejlesztésének 6,5 százalékos emelkedését jelenti. Tehát, kézzelfogható, hogy a meg­növekedett, komoly feladatok csakis úgy teljesíthetők, ha alaposan felké­szülünk rá ha erőinket szét nem for­gácsolva, céltudatosan szervezzük a munkát. E TENNIVALÓK MEGKÖVETELIK, hogy a zárszámadásokat gondosan, előrelátóan bonyolítsuk le. Legyen a közös gazdaságok vezetőinek állandó jelszava: Csakis a tagsággal karöltve! Ha a szövetkezeti demokrácia elveit érvényesítik a vezetők — a tagság azon fáradozik, hogy a kitűzött fel­adatok maradéktalanul valóra válja­nak. Rekesszék ki a lélektelen, bürok­ratikus intézkedéseket a vezetés napi gyakorlatából, ott, ahol ezek a jelen­ségek még kísértenek. Hibát követtek el a galántai járás vezető tényezői, akik — akarva, nem akarva — megsértették a szövetkezeti demokráciát azzal, hogy egyes szö­vetkezetek élére kinevezték a vezető­ket, ahelyett, hogy az évzáró taggyű­léseken résztvevő szövetkezetesekre bízták volna, gyakorolva elvitathatat­lan jogukat. Ideje, hogy az ilyen ad­minisztratív intézkedések, már a meg­születésükkor halálra legyenek ítélve, mert nem az előrehaladás ügyét szojgálják, a termelés fékezőiként halnak. Bár eléggé sokszor elhangzott már, hogy az egyéni érdeket vessük alá a közösség érdekeinek, mégis, másfél évtized tapasztalatai ellenére fel-fel üti fejét az önzés, az anyagiasság, az úgynevezett „népszerű politika“. Gon­dolunk itt elsősorban a szövetkezetek különböző alapjainak feltöltésére, AZ ALAPSZABÁLYOKNAK MEGFELELŐEN. Mégis, nem egy szövetkezetben — a többi között a vágfarkasdiban is —, a munkaegység magas értéke (32 Kés) ellenére, az oszthatatlan alapba csu­pán a minimumot dotálták. Ez sem­miképpen sem helyeselhető, mert ez­által a bővített újratermelés anyagi alapjait rövidítik meg. Ami a téli gépjavítást illeti, a ke­rületek összesített jelentései szerint ez a munka jól halad. A tavaszi mun­kákhoz szükséges gépek és gépi esz­közök javítása már a 80 százaléknál tart. Am elbizakodásra nincs ok, kü­lönösen akkor, ha figyelembe vesz­­szük, hogy jőnéhány járás —, a tren­­cíni, komáromi, senicai, rimaszombati, kassai stb. — a gépjavításnak még csak a felénél tart. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a szezónutáni gépjavítás módszerének széleskörű alkalmazásával jobb minő­ségű munkát végezhetnek a gépjaví­tók, a TÉLUTÓI HAJRÄ ÉS KAPKODÄS könnyűszerrel kiküszöbölhető. Ott, ahol ezt a haladottabb módszert be­vezették már, a gabonakombájnok javításánál tartanak. Itt az Ideje, hogy mezőgazdasági üzemeinkben mindent megtegyenek a tiszta és jóminőségű vetőmag és ülte­tőanyag biztosítása, előkészítése ér­dekében. Tekintettel arra, hogy a múlt évben a gabona többhelyütt idő előtt, egyenlőtlenül érett be, ügyelje­nek a csíraképesség mielőbbi meg-37 koronát fizettünk munkaegyságinkáni Szövetkezetünk földterülete 1029 hektár, melyből 695 hektár a szántó, 240 hektár a rét, 75 hektár a legelő. 1963-ra a pénzügyi tervünk 5 062 610 korona volt, ezzel szemben az össz­bevétel 5 933 223 korona, tehát 870 613 koronával több a tervezettnél. Az elmúlt esztendő nagyon szeszé­lyes volt, a gabonák rosszul teleltek. A hideg tél és a kései tavasz nagy próbára tette a szövetkezetek dolgo­zóit, de mi, az ipolyviski EFSZ tagjai nem csüggedtünk el, híztunk erőnk­ben és mindent elkövettünk, a tél okozta hiányosságok kiküszöbölésére és pótlására. Hogy ez miként sikerült, azt számokkal igazolom: a növény­­termesztés pénzügyi terve 2 518 095 korona volt, s a valóságban 2 670 000 korona a bevételünk. Az állattenyész­tés tervezett bevétele 2 424 000 koro­na volt, melyet 203 000 koronával lép­tünk túl. Szövetkezetünk az állam iránti kö­telezettségét a tojás kivételével 100 %-ra teljesítette, sőt tejből 30 000 literrel, kukoricából 145 mázsával, burgonyából 120 mázsával teljesítet­tük túl eladási tervünket. Nem csoda tehát, ha az év végén minden 100 koronára 12 korona osztalék jut, vagyis minden normára 4 korona. Egy munkaegység értéke, 33 korona, ezáltal 37 koronára emelkedett. Prémiumra 100 000 koronát fizet­tünk ki. Valamennyi alapot feltöltöt­­tük, az üzemi tartalékalapba például 385 000 koronát helyeztünk, és így ezen az alapon .1105 000 koronánk van. A folyószámlán pedig 1 642 000 korona. Kovács György, az ipolyviski EFSZ agronómusa Gazdag év volt a tavalyi KERESFELE Sok rosszat s kevés jót hallani a cigányszármazásúakról. Dologkerülők, naplopók, tolvajok és hasonló meg­jegyzések gyakoribbak mint egy-egy elismerő szó. Amikor öten közülük a tlldi szövet­kezetben vállaltak munkát, voltak olyan tagok, akik nemcsak lekicsiny­lőén legyintettek, hanem odamondo­gatták a véleményüket. Nádasi János, aki megalakulása óta elnöke a szövetkezetnek, jól tudta, minden dolgos kézre szükség van. Azt is volt ideje megfigyelni, hogy egyik­másik tag mennyit változott, formáló­dott a közös nagy családjában. Ezért bízott a jelentkezőkben is. Az ötven határán levő elnökről min­denki tudja, hogy komoly ember, nem dícsér, nem marasztal el ok nélkül senkit. — A négy Pecek közül talán a ve­lem egykorú Sándor nem állja meg mindenütt a „sarat" — hangzik a vé­lemény. — Danyi Tibor, meg ; a lánc­talpason dolgozó Béla jó munkások, s nem nagyon illik rájuk az egyesek véleménye a cigányok munkájáról. — Az ötödik...? — A Balog Sándor?... Itt a zoo­­technikus, ő is megmondhatja, hogy az álattenyésztésünk egyik legjobbja. Néhány hónap óta, amióta ő gondozza a növendék állatokat, szemlátomást gyarapodnak. Rend, tisztaság van a rábízott részlegen. Balog Sándort nem találtam a falu­széli kicsiny házban De talán ^ lakása Elégedettek va­gyunk a munká­jukkal — jelentet­te ki a szövetkezet elnöke. láttán jutott az eszembe valami, s ta­lán jó lenne, ha a szövetkezet vezető­sége is elgondolkozna ezen. Igaz, hogy a huszonötéves fiatal­ember még nem régen dolgozik a szö­vetkezetben. De az is igaz, hogy elé­gedettek a munkájával. Az is tény, hogy a szövetkezet tanyáján felépült egy négy lakásegységből álló blokk, a falu első emeletes háza. Mindenki tudja azt is, hogy a büszke falakon belül síri a csend, minden helyiség kong az ürességtől. A közeljövőben ugyan a szövetkezet vezetősége bú­csúzik a viharvert irodától, s az egyik lakásegységből korszerű irodákat lé­tesítenek. De ezenkívül még mindig marad három család részére „fészek“. Mivel a szövetkezet vezetősége idő­ben gondoskodott arról, hogy iskoláz­tassanak embereket a tagság köréből, nem szorulnak szakemberek importá­­'asára. A falubeli tagok közül minden­kinek van saját családi háza. És éppen itt van a mi lenne, ha... mi lenne, ha a Balog Sándor továbbra is olyan igyekezettel dolgozik mint eddig, ő kapná az egyik „fészket“? Mi lenne, ha éppen a tildiek lennének a példa­mutatók és nem követnék azt a gya­korlatot, hogy tűzzel-vassal kiszorí­tani a cigányszármazásúakat a falu végére. Komoly, jó szándékú embereknek ismertem meg a tildi vezetőket. Éppen ezért bízom, hogy a múlt legsötétebb elnyomásában élőkről úgy gondoskod­nak, hogy a közös nagy családjában visszanyerjék az emberekbe vetett hitüket. Mi lenne, ha a szövetkezet, a község vezetői másutt is elgondolkoznának a cigányszármazásúak lakásviszonyai­ról és segítenék annak mielőbbi meg­oldását. Akkor talán néhány évtized múlva a cigányszármazásról csak a kissé barnább bőr, a fekete fényesen égő szem árulkodnr -tt­állapítására. Ezt a fontos munkát elvégzik a gépállomások agrolaborán­­sai, vagy helyben a szakavatott, hoz­záértő agronómusok. az Állami vetömagalap 87 SZÁZALÉKA KITISZTÍTVA várja az átvevőket. A kelet-szlovákiai kerületben tavaly a több hónapos aszály következtében gabonából sovány termést takarítot­tak be. így tehát segítségre szorulnak, amit meg is kapnak: 21 000 mázsa vetőmagot biztosítottak állami szer­veink a rászoruló mezőgazdasági üze­meknek. Idén nincsen lucerna- és lő­­heremag problémánk. A felvásárolt 280 vagonból 130 vagon a lucerna­mag. Jóval kedvezőbb a helyzet a nö­vényvédőszerek ellátása tekintetében, mint tavaly. A herbicidek több fajtája található a raktárakban. A hagyomá­nyos gyomírtószerek, mint például a dikotex és zeazin, a gabonaféléknek — a kukoricát is beleértve — felére elegendő. Csak a hatékonyabb fel­­használás várat még magára. ALIPUR ÉS MURBETOL nevű herbicid 6000 hektár cukorrépá­ra elegendő. Zöldségre, hüvelyesekre és korai burgonyára pedig gesagardot kapnak a mezőgazdasági üzemek. Már nem általános jelenség, de többhelyütt még találkozunk az istál­lótrágyával, műtrágyával, s trágyalé­vel hazardírozó mezőgazdasági üze­mekkel. Ezt szóvátesszük, mert ez már nem a szaktudás hiánya, hanem lelkiismeretlenség, felelőtlenség dolga. Míg államunk nehéz milliókat for­dít a műtrágyagyártás fejlesztésére, hogy elegendő műtrágyát kapjon a mezőgazdaság, addig számos helyen elherdálják; TANULHATNÁNAK A SZELŐCEIEKTÖL, akik saját anyagforrásból eszkábáltak össze műtrágyatárolókat, kint a ha­tárban. Nem hagyják „ebek harmin­­cadjára" a növénytápot; eső nem éri, szél nem hordja, amerre kedve tartja. Nem egyszer mit tapasztalunk? A pótkocsiról lapáttal szórják a föld­re a műtrágyát. Természetesen, egyik helyütt vastagon, másutt meg semmi. Aztán csodálkozunk azon. hogy a ga­bonavetés itt-ott buján fejlődik, olyannyira, hogy végül ledül, s ahol meg üresen maradt a föld, ott csene­­vész a növényzet. A csoportvezetők hiányos ellenőrzését tükrözi, ha iíyen egyenlőtlen a fejtrágyázott vetés. Legyenek hát az anyagi érdekeltség szószólói, a minőségi munka megkö­­vetelői. (nki) Kérdezünk és válaszolunk, számo­lunk és utánaszámolunk. Tanácsot kérünk és tanácsot adunk. Valahogy ilyenformán érzékeltetni azt az élénk­séget, hangulatot, melyet a Galántai Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság házatáján tapasztaltam. Különösén az ökonómiai osztály dolgozói voltak elemükben. Izgatottan lesték egy-egy beérkező szövetkezeti könyvelő arcmozdulatait, mert már ez is sokat elárult a magukkal hozott gazdasági mérleg adataiból, múlt évi gazdálkodásuk eredményeiről. Ponto­san ismerik minden egyes szövetkezet gazdálkodási menetét, gondját-baját. ötven szövetkezet közül 29-ben fizettek osztalékot. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a többi szövetkezet veszteséggel zárná a múlt évet. Ter­melőeszközeik, vagyonuk tovább gya­rapodott. A munkaegység értékének járási átlaga 16 korona a tavalyi 15- tel szemben. A gazdasági mérlegek azt mutatják, hogy a legjobb eredményt a hrusovi EFSZ tagjai érték el: 38,75 koronát munkaegységenként. Ezzel a tervezett 25 koronát alaposan túlszárnyalták. Talán mondani sem kell, hogyha egy háromszáz hektáros szövetkezet egy­millió koronával túllépi a tervezett bevételeinek összegét, nem minden­napi eredményről van szó. Fokozza a nagyszerű eredmény értékét az a tény, hogy bevételük jelentős része az állattenyésztésből származik. Jóleső érzés megállapítani, hogy a farkasdi szövetkezet is megtette a további lépést a gazdasági fellendülés útján. Járásunk legnagyobb szövetke­zetében (3600 ha) 32 koronát fizettek egy munkaegységre. Bevételi tervü­ket 1 millió 300 ezer koronával túl­lépték, míg a kiadásaikra előirányzott összegből 150 ezret takarítottak meg. A kosútiak és az alsószeliek ered­ményei is biztatók: az előbbiben 28 korona, az utóbbiban 24,50 korona a munkaegység átfogó értéke, (mindkét szövetkezetben 10—10 korona volt az osztalék). Nos, egyetlen kérdésemre ennyit mondott el Rapca László, a termelési igazgatóság vezető dolgozója, akivel együtt elégedetten tehetünk pontot a rövid értékelés végére. Mécses János (Galánta) jelentős kezdeményezés Hétfőn tartotta első ülését az SZLKP KB mezőgazdasági bizottsága. A.féléves terv jóváhagyása után rész­letesen foglalkoztak azzal, hogy miért marad el Szlovákia mezőgazdasága a cseh országrészek mezőgazdasága mögött. A bizottság tagjai rámutattak azok­ra a hibákra, amelyek az állami bir­tokokon és szövetkezeteinkben a le­maradást okozzák. Elsősorban a nö­vénytermesztés és az állattenyésztési termelés aránytalanságában van a fő hiányosság. A jövőben nagyobb gon­dot kell fordítani az anyagi érdekelt­ségre is és a fiatalok megnyerésére. A bizottság jelentősnek tartja a közép-szlovákiai kerület kezdeménye­zését, amely a Szlovák Nemzeti Fel­kelés 20. évfordulójának tiszteletére nagy versenymozgalmat indít a ter­melés és a felvásárlás túlteljesítésére. V 4k. -V WU «> -- -t-V 4- . A A rt. A örülnek az osztaléknak az ipolyviskiek. Egymással vetél­kedve vásárolják a televíziókat. Szmolka András házára szerelik az antennát. Lotosz televíziót vett, szomszédja, Péli János pedig Oriont. (Bállá József felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom