Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-01 / 10. szám

Bulgáriában Kazanlik csak egy van, de ennek rúzsét „-emésztésben a viliá­gon nincsen parja. A rózsa és eteri­­kus növények kutatóintézete már 1906 óta eredményes működést fejt ki. A kísérletek 120 hektárnyi terüle­ten folynak, a szövetkezetekben 11 tudományos kutátó dolgozik. 2751. szám alatt új rózsafajtát kísérletez­tek ki, amelynek virágzata 40 °/o-kal gazdagabb, mint az eddig ismert ka­­banlíki rózsáé. Az új fajta rózsa elő­nye még abban is rejlik, hogy például szirmait nem veszíti el. A rózsaolaj termeléséhez sok szirom szükséges. Példaképpen megemlítjük, hogy 1 kiló desztilált rózsaolaj nyeréséhez 10 létráskocsi rózsát használnak fel. Ezért ilyen drága a rózsaolaj. A Küstendilei Gyümölcstermelési Kutatóintézet semmivel sem marad az előbb említettek mögött. 150 hektár­nyi gyümölcs-ligetben és faiskolában dolgoznak, csakhogy a kutatómunka súlypontja a szövetkezeteken és az állami gazdaságokon nyugszik. Több mint 80 kísérleti alma-, 60 körte-, Irta: NOSKÖ JÓZSEF, a Mezőgazdasági Kiadó igazgatója Szerényen, minden feltűnés nélkül, (je annál intenzívebben dolgoznak a mezőgazdasági kutatóintézetek, ame­lyek a növények minősége javításáról és a termés fokozásáról gondoskod­nak. A zöldségfélékkel és rizstermesz­téssel foglalkozó plovgyivi kutatóin­tézet kilenc önálló fiókállomással ren­delkezik. Az egyik közülük a Górna Rakovica-i a zöldségtermesztés fel­adatait oldja meg, a másik, Nego­­vanbah, zöldségen kívül virágkerté­szeti problémákkal is foglalkozik. A Rhodope hegységben 1800 méteres tengerszint feletti kutatóállomás 20 hektáron terül el. Az intézetek föfeladata a termő­képes fajták, illetve hibridek kikísér­letezése. További kérdés a koraiak termesztése. Figyelmük ezen kivül a vegetációs idő lerövidítése, a beteg­ségek elleni edzettségre és a kártevő rovarok elleni harcra is kiterjed. Részletekbe nem bocsátkozhatunk, csupán annyit jegyzünk meg, hogy paradicsomnál, paprikánál és ubor­kánál sikerült a beérés idejét 11 nap­pal csökkenteniök. Ez főleg a koraiak­nál nagy eredmény, mert ezeket több­nyire export céljából termesztik. A legjobb paradicsom fajták közé tar­tozik például a „Triumf“, „Plovgyivi konzerv“, a paprikánál a „Leánysziv". A borsófajták közül a „Marica 68“ és a „Plovgyiv gyöngye“ érdemel emlí­tést. Az utóbbi kiváló tulajdonságok­kal rendelkezik és hozzáidomult a föld gépi megmunkálásához. Az új nemesitett fajták 15 %-kal több ter­mést adnak, mint az eredetiek. Fejlődés előtt áll a libatenyésztés Magyarországon Irta: GONDA IRÉN, agromérnök, Budapest A küstendilei Uvegház látképe Vizet kap a szomjas növény 35 szilva-fajtával ismerkedhetünk itt meg. Céljuk az, hogy a termesztőket meggyőzzék és megtanítsák a legki­fizetődőbb, legjobb minőségű, leg­ellenállóképesebb alma-, körte- és szilvafajták termesztésére. Munkájuk sikeresen halad és Bóján Vigyenov­­nak, a kutatóintézet tudományos dol­gozójának szavai szerint 15—20 éven belül a termelők csak az ajánlott, nemesített fajtákkal foglalkoznak majd. A kutatómunka nem képzelhető el gyakorlat nélkül. Teodor Bojadzsev, a Szila nevű üzem igazgatója elma­gyarázta nekünk, hogyan értek el azokban a szövetkezetekben maga­sabb kukoricatermést, ahol öntöző­gépeket alkalmaztak. Mindenütt, ahol öntözéses rendszert vezettek be, a kukorica terméshozama átlagban 23 mázsáról 65-re emelkedett. De nem ritka 100 mázsás terméshozam sem. A kerületekben több hasonló eset fordult elő. Régi hagyománya van a libatartás­nak Magyarországon; hosszú idő óta azonban egyre csökken a libák száma. Jól mutatja ezt két adat: 1935-ben 2 286 000 liba volt az országban, 1963- ben mindössze 669 000. Az 1934—38-as években átlagosan 388, 1962-ben pe­dig 102 tonna libamájat exportáltunk. A falusi lakosság szívesen tartotta a libát, volt aki őrizze, legelhetett, a májáért jó pénzt kapott, a húsát, zsírját mindenki szerette és szereti, a toll pedig a stafirung legfontosabb része. Talán a liba az egyetlen, amelyben a nagyüzem, még nem tudta pó­tolni azt a kiesést, amit a háztáji tenyészetek csökkenése okozott. Most már minden remény megvan arra, hogy ennek az időszaknak vége. Több fontos, a libatenyésztés fejlesztését célzó intézkedés született s a nagy­üzemek vezetőinek, tagjainak érdek­lődése a libatenyésztés iránt azt sej­teti, hogy ismét fellendül az állat­­tenyésztésnek ez a fontos ága. Szük­ség is van erre, mert a libamáj és toll egyik legértékesebb exportcik­künk, s kiváló minősége folytán bár­milyen mennyiséget el lehetne adni belőle. Mégpedig jó áron. Egy kiló L osztályú libamájért 12—14,5 dol­lárt is kapunk. Van piaca a füstölt és darabolt libamellnek, combnak is. A nagyüzemek dolgozói lassan kez­dik megtanulni a libatenyésztés, tar­tás módját. Rájöttek — éppúgy, mint néhány évvel ezelőtt a pecsenyecsir­ke és tyúktartás esetében —, hogy ez sem ördöngösség, és a nagyüzem­ben is megoldható. Mostmár, hogy a csirke, tojó és kacsatáphoz hasonlóan gyártjuk a libatápot is, a takarmá­nyozás is egyszerűbbé teszi a tenyész­tők munkáját. Az utóbbi években többféle módon oldották meg a gazdaságok a liba tar-Mivel foglalkoznak a KGST-ben a mezőgazdaság területén A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Mezőgazdasági Ál­landó Bizottsága az elmúlt évben há­rom alkalommal ült össze. A tanács­kozásokon megoldásokat kerestek a KGST tanácsülésén hozott határoza­tok végrehajtására, melyek a mező­­gazdasági termelés növelését, szako­sítását, a jobb anyagi-műszaki ellá­tottságot, á termelés jobb megszer­vezését, a dolgozók anyagi érdekelt­ségének fokozását és a nemzetközi együttműködés további elmélyítését tűzték ki feladatul. Jelenleg a KGST-munka olyan sza­kaszba jutott, amelyben a szorosabb együttműködés formáinak kidolgo­zása került előtérbe. A mezőgazdasági termelés elsősorban mint nyersanyag­­termelő ágazat kap egyre nagyobb jelentőséget. Ez egyre jobban kidom­borodik mind az ipar nyersanyagellá­tásában betöltött szerepe, mind pedig az életszínvonal növelésével való ösz­­szefüggések alapján is. A KGST Mezőgazdasági Állandó Bi­zottsága az elmúlt évben néhány kér­désben olyan határozatokat hozott, amelyek hosszú évekre meghatározzák egyes cikkekben a termelés irányát, de biztonságot is adnak a termékek elhelyezésére vonatkozóan. Ilyen érte­lemben pozitívan értékelhetjük az elmúlt évi munkát is. A következők­ben az 1963. évi munka néhány ered­ményét ismertetjük. Q A vetőmagvak termelési szako­sítása területén a Mezőgazdasági Ál­landó Bizottság 60 növény termesztési szakosításában állapodott meg. Ezek között szerepelnek a búza, kukorica, napraforgó, kender, len, cukorrépa, takarmányrépa, borsó, burgonya, ker­tészeti magvak, takarmánymagvak, fűmagvak termelési szakosítása. Cl A mezőgazdaság gépesítésének megjavítása érdekében tovább folyta -A címben felvetett kérdésre a Magyar Mezőgazdaság című hetilap ez évi első számában Dr. Nagy László, az Országos Tervhivatal dolgozója ki­merítő választ ad. Tekintve, hogy olvasóink kevésbé tájékozottak ebben a kérdésben, az emlitett cikket kivonatosan közöljük. tódtak a nemzetközi gépösszehason­lító vizsgálatok. Tavaly nemzetközi összehasonlításra került többek kö­zött 9 borsó-, 12 kukorica-, 12 répa-, 3 burgonyakombájn, 5 traktoros fű­kasza, 4 rendfelszedő bálázó. A mező­­gazdasági gépgyártás szakosítása vé­gett előzetesen összehasonlításra ke­rült a KGST-országok 1970-ig szóló főbb mezőgazdasági gépekben felme­rülő szükséglete. Megindult a munka a villamosenergia mezőgazdaságban való felhasználása koordinálásában is. Ugyancsak kidolgozásra kerültek az erdőgazdaságok gépesítésével kap­csolatos főbb igények és az ezen a területen megvalósítható műszaki fej­lesztési lehetőségek. Foglalkozott a Mezőgazdasági Állandó Bizottság a traktorok és mezőgazdasági gépek al­katrészekkel való jobb ellátásával is, és olyan határozatot hozott, amely szerint a gyártók biztosítják a gépek élettartamára a szükséges alkatré­­székét • összeállításra került a KGST- országok 1970-ig szóló aminősav és vitaminigénye .azzal a céllal, hogy a Vegyipari Állandó Bizottság ennek alapján végezhesse el a termelés sza­kosítását, és így a mezőgazdaság szükséglete ezekből a fontos cikkek­ből a jövőben biztosítható legyen. • A növényvédelem terén is foly­tatódott a növényvédő szerek nem­zetközi összehasonlító vizsgálata, amelyek során 1963-ban Magyaror­szágon 12 vizsgálat folyt. E vizsgála­tok alapján néhány növényvédőszer nemzetközi elismerést is kapott, ilye­nek többek között a magyar gyárt­mányú Hungazin, a lengyel gyárt­mányú Hvasztoksz, a szovjet gyárt­mányú Metilmerkaptofosz, a cseh­szlovák Foszfotion stb, ® Az állattenyésztők a törzsköny­velés javításával foglalkoztak, az ál­lategészségügy terén pedig néhány fertőző betegség elterjedésének meg­előzésére (többek között a száj- és körömfájás, afrikai sertéspestis stb.), valamint néhány oltóanyag termelésé­nek módszerére dolgoztak ki megfe­lelő eljárásokat. A vízügyi szakemberek javaslato­kat dolgoztak ki az öntözés legújabb módszereinek alkalmazására, egyes építési elemek felhasználására a hidro­­meliorációs munkáknál stb. Elindult a munka az egyes országok fehérje­­takarmányokban való jobb ellátásához szükséges termelési lehetőségek vizs­gálatában is. • Említésre méltó az a munka is, melyet a tudományos együttműkö­désben az összes problémák közös megoldásainak kidolgozásában értünk el. Eredményesen folyik a KGST or­szágai megfelelő intézeteiben az egyes országok növényfajtáinak kipróbálása. # Az idei munkák súlypontját az 1970-ig tartó tervek koordinációja jelenti. A tervkoordináció egyben erő­próba is lesz arra, hogy miképpen tudjuk megoldani a mezőgazdasági termelés további szakosítását, és hogyan tudjuk kihasználni azokat a tartalékokat, amelyek elsősorban a nemzetközi együttműködésben rejle­nek. Nézzünk egy példát. Jóllehet a gyümölcs- és zöldségtermesztésre országainkban jő adottságok vannak, mégis a KGST-országok lakosainak nagy többsége keveset fogyaszt ezek­ből a mezőgazdasági termékekből. Az egy főre jutó fogyasztás kívánatos szintjét zöldségből 130—150 kg, gyü­mölcsből 100—110 kg körül jelölik meg a táplálkozástudománnyal fog­lalkozó intézetek. • A mezőgazdasági ÁB munkater­ve során megvizsgálásra kerülnek a zöldség, gyümölcs és olajos magvak termelési szakosítási kérdései. Az ér­dekelt országok a gabonatermesztés, az állati termékek termelésének nö­velésére dolgoznak ki javaslatokat. Nagy jelentőségű anyag készül el a KGST-országok fehérjetakarmányok­ban fennálló szükségleteik tisztázá­sára és a kielégítés módjainak vizs­gálatára. A KGST legfelső fóruma foglalko­zik a mezőgazdaság fejlesztési kérdé­seivel. Erőteljesebb ütemben indul meg a nemzetközi szabványosítási munka is. A gépesítésben folytatód­nak a nemzetközi gépösszehasonlító vizsgálatok, a vetőmagtermesztésben pedig a termelésszakosítási munka. A növényvédelemben újabb vegysze­reket próbálnak ki a kártevők elleni védekezésben. Az állategészségügy terén javaslatok készülnek a fonto­sabb állatbetegségek elleni védeke­zésre. A tudományos munkák koordi­nációja keretében a legaktuálisabb technológiai kérdések vizsgálata sze­repel a munkatervben. Az erdészek a fatermelés növelésére, és a szaporító anyagok termelésére dolgoznak ki javaslatokat. Az állattenyésztők a legfontosabb zootechnikai intézkedé­seket beszélik meg. Fentieken kívül számos tudományos értekezlet és tá­jékoztatási anyag készül az országok mezőgazdasági szakembereinek tájé­koztatására. tását. A Kiskúnfélegyházi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet évek óta meg­vásárolja a naposlibát s nagyobb cso­portokban szétosztja tagjai között. A szövetkezet takarmányt ad a liba­neveléshez, s amikor a tag soványan, vagy hízottan visszaadja az állatot, a tiszta hasznot megfelezi vele a gaz­daság. A termelőszövetkezet úgy szá­mítja, hogy még ilymödon is kb. 50 forint tiszta hasznot hoz minden egyes hízott liba. Idén kétezret ne­veltetett fel így csupán az az egy gaz­daság. Meg kell mondani azt is, hogy a liba tartására elsősorban a tanyán lakó szövetkezeti tagok vállalkoznak, s hogy legyen hol legeltetniük, az ilyen tagok tanyakörnyéki legelőit a libáknak hagyja meg a szövetkezet, A Szentesi Árpád Termelőszövetke­zetben munkaegységért dolgozó gon­dozók neveltek fel 2300 libát. Három­szor tépték meg őket, a tollért is jó pénzt kapott a gazdaság. S mert a tömést közösen nem sikerült megol­dani, a tagok a háztájiban végezték el ezt a munkát. A gazdaság alom­szalmát és kukoricát adott — libán­ként 20 kilót — a tömést vállalóknak, s minden hizlalt kilő után húsz fo­rintot. így hasznot hozott a libatömés a tagoknak, a tsz-nek egyaránt. A tö­méssel ugyanis a sovány liba múlt év őszi 18 forintos ára 23 forintra nőtt. (Most már 25 forint egy kiló hízott liba.) Olyan gazdaság is van, amely a sok őszi munka miatt nem tudja megol­dani a libák tömését, soványan adja el olyan tömőközösségeknek, ame­lyek kizárólag ezzel foglalkoznak. Sokat várunk a Rajnamenti libák­tól, amelyeket néhány éve hoztak csak be hazánkba. Ezek a libák lénye­gesen többet tojnak, mint a mieink, kedvező körülmények között 40—50-et is, szemben a magyar libák 10—15-ös tojáshozamával. Ezeket tiszta vérben tenyésztve és keresztezve biztosítani lehet azt, hogy a jelenlegi tenyész­­állomány szaporulata is több legyen. A Rajnamenti libák gunárai közül egyébként többezret adtak ki egyéni tenyésztők állományjavítására. A termelőszövetkezetek egyre, másra építik azokat az épületeket, ahol libát fognak nevelni. Az már biztos, hogy a kislibák kelése után egyi ideig fűtésre is szükség van — a megfelelő takarmányozás, gondozás mellett — később a fűtetlen helyiség is megfelelő. A szakemberek még vi­tatkoznak azon, mekkora a libaállo­mány optimális nagysága, amelyet a gazdaságokban eredményesen és kifi­zetődőén lehet nevelni. Az ilyen kér­déseket azonban hamarosan megvála­szolja a gyakorlat, hiszen nemegy gazdaság máris többéves tapaszta­lattal rendelkezik a libatenyésztés terén. A liba nagyon jól beválik a magyar mezőgazdasági takarmányszerkezeté­be. Amíg a pecsenyecsirkét, kacsát, tojótyúkokat részben külföldön vásá­rolt alapanyagú, fehérjedús tápokkal etetjük, tartásuk egész ideje alatt, a liba maga legeli takarmányának egy részét, a töméshez pedig kukorica kell, amiből viszonylag a legtöbbel rendelkezünk. S amíg a világpiacon a pecsenyecsirke és kacsa ára állandóan csökken, addig a liba és termékei stabil, jó áron adhatók el — korlátlan mennyiségben. Minden okunk megvan tehát arra, hogy a liba tenyésztésével az eddigi­nél sokkal nagyobb mértékben és szí­vesebben foglalkozzunk mint eddig. Hogy a munka sikeres lesz, arra most már komoly reményeink lehetnek. 1994. február h, aü 'O) X. 2 3 .fi co «o N «S j? | 2 TZ (M ~ E ra 2 S .fi 'SS 0-3 I« © 9) a 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom