Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-01-29 / 9. szám
Évszázados mocsarak helyén -öntözéses gazdálkodás wmm u sQ d5 cö ed ■JfefiS m :ra a a> SS A farkastól Igazán nem kellett félni Ürföldön, de a hidegtől annál inkább... Na nem! Nehogy valaki azt gondolja, hogy az ottani lakosok fagyoskodnak. Este a vígan duruzsoló kályha, napközben meg a meleg ruha és bizonyára egy kis szíverősítő is védi őket a hideg ellen__ Számítóak vagy jószívűek, amikor az anyasertésekről és a malacokról is annyira gondoskodnak ? ... Ugyanis az anyasertés istállót ellátják központi fűtéssel és bizonyára az elletöt is. Az állami gazdaság dolgozói elmondják, hogy a fűtést az igazgató és a szakmunkások üjító javaslatai szerint oldották meg. Az istállóba meleg levegőt hajtanak be és jelenleg azon törik a fejüket, hogyan szívassák ki onnan a nedves levegőt. Reméljük hamarosan kisütnek valami okosat! Akkor aztán majd a 260 anyasertés vígan röfögheti, hogy: „Nem félünk a hidegtől, hidegtől!...“ Azt is megtudtuk, hogy átlagosan 14 — 15 malacot akarnak elválasztani egy kocától... Ez igazán szép lenne! Bízunk az anyakocákban, hogy meghálálják a szép, meleg otthont az ÁG dolgozóinak és megtesznek minden tőlük telhetőt. Nagy László, Galánta Tavasz! E szóra minden mezőgazdász szíve nagyot dobban. A zord téli időben mintha furcsán hangzana még e szó, de a mezőgazdászok egyre gyakrabban gondolnak rá. A tavasz jöttét várják. Elkészítették a mérleget az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy az összegyűjtött ismereteiket az újabb célkitűzések elérésére irányítsák. így van ez a Tornaijai Mezőgazdasági Szaktanintézetben is. K i s z 1 i n g igazgató elvtárs vezetése alatt álló kollektíva már az elmúlt ősz folyamán megkezdte szorgos munkáját, hogy azt, mit eddig nem sikerült elérni, az újévben valóra váltsák. E kollektíva már évek óta harcol a magas hektárhozamok eléréséért. A kitűzött célok közül a legkimagaslóbb a 100 mázsa szemeskukorica és az 1000 mázsa tejes-viaszos érésű silókukorica hektáronkénti kitermelése. Ezenkívül szaktanlntézetünk több parcellán Is végez majd kísérletet egyes takarmánynövények termesztésével, mint például kukorica, szója és babkeverékkel. Varjuk a tavaszt A szemeskukorica kitermelése a kövecsesi tangazdaság földterületén egy 5 hektáros parcellán lesz megvalósítva komplex gépesítéssel és kemizálással. Gyomirtószerként Zeazint alkalmazunk. A talaj előkészítése már ősszel megkezdődött és a talajminta vételek alapján a Thomas-salak és mésznitrogén keveréke, valamint a kálisó már a talajba került. A magas hektárhozamok elérése természetesen nem könnyű feladat és komoly munkát kíván a kollektíva tagjaitól. Az elmúlt évek folyamán szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy felelősségteljesebb munkával a kitűzött célokat valóra lehet váltani, bár itt többször közbeszólhat az időjárás is. A siker titka mégis a munkálatok időbeni és jó minőségű elvégzésében rejlik. Kollektívánk várja a tavaszt. Amint az Időjárás engedi, teljes erővel indulunk a kitűzött cél felé, hogy az őszi betakarítás után boldogan mondhassuk: „Nem hiába vártunk rád, tavasz!“ Bús Béla (Tornaija) Az elmaradottság, a szegénység feneketlen mélységéből cseperedett fel Csallóköznádasd, Csallóköz nincstelen népének legnincstelenebbje! Pedig a falu határában nem volt kiszipolyozó nagybirtok. Ki gyötörte hát, ki aratta a szorgalmas nép gyümölcsét? A felelet mindent megmagyaráz. A talajvíz, amely csaknem minden évben akkor árasztotta el a határt, amikor a termés beérett. Ezért nem kellett a föld a nagybirtokosoknak és csak azért tudtak földhöz jutni a falu parasztjai. A falu földművesei sokszor kétszer is vetettek, de egyszer sem arattak. Ilyen körülmények közepette alakult meg 1952- ben Nádasdon a szövetkezet, remélvén: ha a közös bajok ellen közösen veszik fel a harcot, könnyebben boldogulnak. Csakhogy a talajvíz továbbra is feltört. Hiába emelték a Duna gátját több mint 6 méter magasra, az árvízveszedelem ezzel ugyan csökkent, de a Duna vize átszivárgott a töltés alatt, s a talajvíz továbbra is feltört. Még 1959-ben is 26 hektár beérett búzájukat elöntötte a talajvíz. Katonák és brigádosok jöttek segítségükre. Csónakokról kaszálták a búzát és a marokszedők 30—40 cm-es vízből mentették, ami menthető volt. Hogy évek hosszú során milyen emberfeletti munkát végeztek a nádasdiak, azt csak a szomszédos falvak (Süly, Felbár, Bodak) lakói tudták értékelni, akik maguk is küzdöttek az árvíz és a talajvíz ellen. Könyveket lehetne írni a nádasdiak hősies küzdelméről, akik a folyton megismétlődő talajvizek ellenére sem hagyták el a falut. Csak az 1961-ben elkészült Süly— Nádasd—Várkony között épült csatorna vetett véget meddő gazdálkodásuknak és elindulhattak a fejlődés országútján. Ha Csallóköznádasd szövetkezetéről beszélünk, lehetetlen meg nem említeni a múltat. 1955-ben éppen az említett mostoha körülmények miatt a szövetkezet tagjai hat hónapig egy koronát sem kerestek. 1956-ban is csak 59 000 koronát fizettek ki a ledolgozott munkaegységre. 1961-62-ben az elszámolással együtt már 17 koronát fizettek munkaegységenként. Béna László elnökkel beszélünk: — Ma már a talajvízlevezető csatorna elkészültével annyira megválr to ztak a talajviszonyok, hogy az öntözéses gazdálkodás kérdése nyomul előtérbe még azokon a területeken is* ahol valamikor állandóan talajvíz volt — mondja. Ma a szövetkezet legnagyobb jövedelmét az állattenyésztésből meríti. Tavaly a szomszédos szövetkezetek meglepetésére tehénvásárt rendeztek és 50 egészséges üszőt kínáltak eladásra. Az üszők pár óra alatt elkeltek, a Dunatökési Állami Gazdaság 30-at, a várkonyi pedig 20-at vásárolt meg. Az ötven üszőért kereken 240 000 koronát kaptak. Felbuzdulva az, eredményen, az idén is szeretnének ilyen jól sikerült tehénvásárt tartani. A szövetkezet tagjai már kezdetben az egészséges tehénállomány megteremtésére törekedtek, ami eleinte szinte elérhetetlen törekvésnek látszott A talajvízes réteken nem csoda, ha a fiatal állatok májmételyt kaptak. Csak a talajvizek lecsapolása után kerülhetett sor az egészséges állatállomány kifejlesztésére. 1960- ban első ízben érték el a tervezett állatállományt, 1962-ben pedig az utolsó gümőkóros tehenet is eltávolították az istállóból. Csallóköznádasd számtalan elemi csapást megélt és átvészelt földművesei ma bizakodva tekintenek a jövőbe. A faluban — a szövetkezet fejlődésével párhuzamosan — kereken 30 új ház épült. Eltűntek a nádfedeles házak és Nádasd jövőben már nem a vízi nádasokat és lecsapolatlan bűzös tavakat jelenti majd, hanem a korszerű gazdálkodás faluját, ahol ma az a gond, hogyan fejlesszék a közöst, s miként öntözzék a még nemrég talajvízzel borított területeket. Fűry József 'lagyjödémes kultúrszomjas lakossága türelmetlenül várja a művelődési otthon befejezését. kezeti szakiskolát rendez, külön a növénytermesztési és állattenyésztési, valamint a gépesítési dolgozók számára. Egy-egy csoport 16 óra alatt sajátítja el az új technológia elveit. Tanulni sohasem késő! Nemegy őszülő, tarfejü bácsikát találunk a tanulók soraiban. Igazi szocialista emberhez méltón élnek és dolgoznak. Tudják, ha többet termelnek, több kenyér és hús kerül a dolgozók, valamint az ő asztalukra. Ezt a tények is bizonyítják. Cukorrépából és kukoricából túlteljesítették a tervezett feladatot. így összesen 500 000 korona prémiumot kaptak kézhez. A tejtermelésnél és a tojásnál is túlszárnyalták a kitűzött tervet. A szímői tagok ezzel az eredménynyel nem elégszenek meg. És ez így helyes, — tanulnak, s egyre mélyebbre hatolnak a szakmai tudomány rengetegébe. Nagy András (Szímó) + A nagyölvedi erdészek a télen hat vaddisznót lőttek. A vadászaton kívül az állatok gondozásából is kiveszik részüket Chacél János főerdész, Misuta Károly, Madlenyák József és Lencse János erdészek gondoskodnak róla, hogy az etetőkben mindig legyen széna vagy magvak. (Farkas János, Ipolyság) Tanulnak a szímőiek Mezőgazdasági munkásaink számára a tél a pihenés, a szórakozás időszakát jelenti. így van ez Szimőn is, csak itt a kellemeset összekötik a hasznossal. Szórakoznak, közben tanulnak. Az EFSZ vezetősége szövet-Elmarad az osztalék Ä téli időszak ma már falun sem jelent holt szezont. Többek között ilyenkor kerül értékelésre e szövetkezet elmúlt évi gazdálkodása. Az első öröm, vagyis az első keserűség mindig a könyvelőé, aki a kimutatásokat készíti. Bár az év közben végzett értékelésekből sejthetjük az eredményt, de ezek teljes egészében mindig csak az évi mérleg elkészítése után mutatkoznak meg. Sajnos, szövetkezetünkben az elmúlt év eredményei a tervezettnél gyengébbek lettek. Bár a szövetkezet múlt évi termelése bizonyságot tett némi fejlődésről — a tervezett bevételeket nem sikerült elérni. Ezt elsősorban a kertészet, a tej és az ipari növények idézték elő, melyeknél az eladás terén jelentős lemaradás mutatkozott. Aki nem ismeri kellőképpen a helyzetet, annak a felsorolt tényezők közül a kertészet tűnik a leggyanúsabbnak. A legtöbb szövetkezetben tíz-, sőt százezrekkel szárnyalták túl a bevételi tervet. Ipolyszalkán a termeléssel nem volt baj, inkább a kertész szervezőképességével. A palánták kiültetése még június derekán is tartott, aminek következtében az- eladás terén jelentős lemaradás keletkezett. A végeredmény, — annak ellenére, hogy az előirányzott mennyiséget a termékek nagy részéből sikerült teljesíteni — 170 000 korona lemaradás. Számottevő lemaradás mutatkozott • tejeladás terén is, melynek gyökerei nem mai keletűek. A közös gazdálkodás első éveiben mutatkozó hiányosságok — főleg a takarmányozás — a tehenek termelőképességét anynyira lerontotta, hogy a takarmányozás feljavításával sem lehetett rajta változtatni. A 107 000 koronás lemaradás már csak azért is nagynak tűnik, mert az év elején a zootechnikus is reálisnak* vélte a tejtermelési és eladási tervet. A tervezettnél gyengébben sikerültek az ipari és olajos növények is. A repcét kiáztatta az Ipoly tavaszi áradása, amiből több mint 100 000 korona bevételt irányzott elő a szövetkezet. A napraforgó, kender, mustárnál a betakarítási veszteségek okoztak jelentős kárt. Ezeket bizony egy kicsit körültekintőbb szervezéssel, a tagok részéről több lelkiismeretességgel, el lehetett volna kerülni. A tagok anyagi érdekeltsége sem volt kellőképpen biztosítva. A felsorolásnak még nincs vége, mert a mérlegnek másik oldalán a költségek vannak feltüntetve. Ezeken is lehet spórolni, de túl is lehet őket lépni. Nálunk az utóbbi történt. Üzemanyagfogyasztásra 107 000, a gépek rendszeres karbantartására, folyó javításokra 70 000 koronával többet merítettünk ki a tervezettnél. Vásárolt takarmányokra 242 000 koronával, többet költöttünk az előirányzottnál. A tervezett eladási mennyiséget a sertés- és marhahúsnál még így sem sikerült teljesíteni. Ipolyszalkán az osztalék tehát megint elmarad — remélhetőleg utoljára. A jövő évi kilátások összehasonlíthatatlanul jobbak az elmúlt évek eredményénél. A szövetkezet fennállása óta először sikerült a mélyszántást a tél beállta előtt elvégezni. Jelentős előrehaladás mutatkozik a tervezett sertésállomány biztosítása és a tehenek termelékenységének növelése terén is. A szövetkezet jobb és nagyobb mennyiségű takarmánnyal rendelkezik az elmúlt évinél. Áz idén a vetőmagok nagy részét is saját forrásból fedezzük. A szövetkezet jövedelmének alakulásánál a legnagyobb szerepe a tagok munkájának van. így elsősorban tőlük függ, hogy ez év végén lesz-e osztalék vagy sem. Peskó László TÁJ IroerJnrlnit az új év az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanulói számára. Ugyanis a szünidő befejezése után a diákok Trnavsky testnevelő tanárral az élen hozzálátták egy jégkorongpálya építéséhez. A jégkorong-pálya egy hét alatt elkészült. Azóta a testnevelési órákon kívül a diákok szabad idejükben korcsolyáznak és jégkorongoznak. A közeljövőben megrendezik az iskolában az osztályok közötti jégkorongrbajnokságot, amelynek a tanárok és a diákok már előre örülnek. Raffael János (Ipolyság) „LIPA“ gondok. Dohányzom én is, te is, és a sokak között a feleségem is. Én Bystricát szívok, ő Lipát. Mivel néhány nappal ezelőtt volt a születésnapja, vásároltam neki száz darab Lipát. — Köszönöm. Nagyon kedves vagy — mondja a feleségem, de mindjárt hozzá is teszi, hogy nem Lipát kellett volna vennem, vagyis azt, csak nem ilyet. Elgondolkoztam. Nyugtalanított, hogy azt mondta; nem ilyet. De milyet, hiszen a Llpa, az csak Lipa lehet, és ő ezt szereti... — Hm ... kérlek, mondd meg, niért nem ilyet? — Azért, mert ez érsekújvári. Aztán rájöttem, hogy az embe•ek miért különböztetik meg a Lipát aszerint, hogy Bratislavában, Danská Stiavnicáhan vagy Kutná Horán készült-e. Mert a Lipa vagy i Bystrica, amelyet Érsekújvárott készítenek, csodálatosan csíp és köhögtet... Rövid, és ezért a dohányzók nem szeretik. És e megillapítás fölött az Érsekújvári Dolánygyár illetékesei is elgondolkozhatnának. Krajcsovics 1964. január 29. A káoviselök és választók találkoznak Egy kisváros problémái Aki régebben járt Tornaiján, az alig ismerne rá erre a kis mezővárosra. Az utcák nagy részét portalanltották, az egykori piac helyén park létesült, a város peremét korszerű lakóházak szegélyezik. Egyszóval megszépült, megcslnosodott. Hogy mindez így van, az a lakosság és a városi nemzeti bizottság érdeme. S hogy az elkövetkező időszak még eredményesebb legyen, a múlt év utolsó napjaiban a képviselők választóikkal vitatkoztak arról, mi minden vár rájuk, hol kell munkájukat megjavítani... — A legtöbb szó a gépállomásról, a lakáskérdésről és a Szolgáltatások Háza építésének kérdéseiről hangzott el a találkozón — mondja Donó Zoltán, a nemzeti bizottság titkára. No, de vegyük őket sorjában. A tornaijai gépállomás Szlovákia egyik legjobban felszerelt gépállomása volt. Épületeinek értéke mintegy nyolc millió korona. Amikor Tornaija megszűnt járási székhely lenni, a felsőbb szervek azt ígérték, hogy a gépállomás igazgatósága továbra is ott marad, mivel az átszervezéssel létrejött új járás területén ez a gépállomás volt a legjobban kiépítve és berendezve. Az ígéret azonban csak ígéret maradt. Ma a környék szövetkezeteseinek Rimaszombatba kell alkatrészekért járniuk, — Ez lett volna az egyetlen járási méretű üzem — mondja a titkár. — Itt vannak a kihasználatlan épületek, s amint hallatszik, a járási székhelyen új épületeket építenek. Jogosan kérdezték a választók a képviselőktől, hogy gazdaságos-e az ilyen eljárás, s ki ezért a felelős? A tomaljaiak néha jogosan, néha jogtalanul azt állítják, hogy városukról a JNB-on megfeledkeznek. Azzal érvelnek, hogy míg járási székhely volt, egymás után épültek az új lakástömbök, ma pedig csak imittamott látni építkezést. A statisztika is ezt az állítást támasztja alá. Hatvan óta egyetlen egy ház sem épült állami beruházással. Egy-egy hat lakásegységből álló házat az EFSZ és az állami gazdaság épített, s egyéni építkezés keretében — az említett időszak alatt — 45 új lakóház készült el. — Városunknak mindössze 4500 lakosa van — mondja Donó elvtárs — mégis 170 lakásigénylőt tartunk nyilván. Mondanom sem kell, hogy ezek gyakran felkeresik a helyi nemzeti bizottságot. Ilyenkor — mint a képviselőkkel való találkozásokon is — azt vágják a szemünkbe, hogy Rimaszombatban gomba módra épülnek a lakóházak, míg nálunk úgymond semmi. Amikor minden érvünket kiteregetjük, akkor azt válaszolják, hogy mindezzel egyetértenek, de mégis úgy vélik, hogy a Rimaszombatban épülő házak legalább egy százaléka itt épülhetne. A járáson az illetékeseknek ezt már említettük, de eddig az ígéreten kívül mást nem kaptunk. Remélem, hogy az 1964-es év e téren is változást hoz. Az ásványvíz, amely geológiai fúrás közben tört a felszínre, nemcsak a nyilvános gyűlésekén került szóba, hanem már több éve foglalkoztatja a város és környékének lakosságát. Már nevet is adtak az ásványvíznek: „Safárenlca". Mivel több helyről is ígéretet kaptak palackozására, mindenki várta, hogy a többi frissítő mellett a Safárenka is forgalomba kerül. A terv azonban csak terv maradt, bár a kerületi akciótervben is szerepelt. A Safárenka értékesítése 40—50 asszonynak munkalehetőséget is nyújtott volna. A tény az, hogy nincs elég ásványvizünk a piacon, de a satarenka mar tyo/ óta a sajoDa folyik. Sok sző esett a szolgáltatások házával kapcsolatban is, A türelmetlenség oka nem éppen az, hogy építésére még nem került sor, hanem, hogy két család részére lakásul szolgálhatott volna az a ház, amelyet lebontottak, hogy helyére a szolgáltatások házát felépítsék. A választók nem értik, miért volt olyan sürgős a ház lebontása, ha az építkezésre a mai napig sem került sor. Az említett kérdéseket a JNB segítsége nélkül a városi nemzeti bizottság nem oldhatja meg. A választókkal való beszélgetés során azonban több olyan dolog is szóba került, amely helyben rövid időn belül orvosolható. Ilyen például a karbantartók kérdése. Ha egy kulcsra van szükség, vagy egy üzlet redőnye elromlik, Rimaszombatba kell szaladni. A járási építővállalatnak van a helyben lakatosműhelye, de karbantartást nem végez. Van a városban közszolgáltatási üzem is. A nemzeti bizottság feladata elintézni azt, hogy a karbantartási munkákat egyik vagy másik üzem végezze. A választók észrevételeit hasznosaknak lehet mondani, noha máról holnapra mindent megvalósítani nem lehet. Am, hogy a dolog feledésbe ne merüljön, jó volna, ha a városi és a járási nemzeti bizottság együttes ülésen tárgyalná meg a felvetett problémákat ... N. J.
