Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-01-15 / 5. szám
relyesek szalmája, kukorlcakóró, pelyva stb.) ízletességét és emészthetőségét, élesztősítjük őket. Ezzel növeljük a takarmányadag fehérjetartalmát (az élesztőgombák biológiailag igen értékes fehérjéket tartalmaznak). Az élesztőgombák szaporodásakor a takarmányban növekedik a B-vitamin csoportba tartozó hatóanyagok mennyisége is. ■ TROUSIL-FÉLE 1ÍAMIS KOVÁSZ. Az élesztővel erjesztett takarmányt meleg ivós alakjában is adjuk a fejősteheneknek. Elkészítésére alkalmasak a darák, korpák, pogácsák, sörgyári törköly, őrölt lucerna, szárított répaszelet stb. A kovászba nagy mennyiségű könnyen emészthető szénhidrátokat tartalmazó takarmányféleségeket (melasz, sárgarépa stb.) is tehetünk. Az így elkészített takarmányokat azonban csak az alaptakarmányadag kiegészítőjének tekintsük. ■ A terimés takarmányokat ammónia vizes oldatával vagy takarmánymésszel is keverhetjük, hogy növeljük tápanyagainak emészthetőségét. A takarmányozás technikája A takarmányozási technika fontos követelménye, hogy betartsuk az etetések idejét. Emellett nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a fejőstehenek eléggé erősen reagálnak a napi rend megbontására. Ez nyugtalanságban, falánkságban vagy ellenkezőleg, csökkent étvágyban jut kifejezésre. Tejtermelésük is csökken, fejéskor kevés tejet választanak ki és egészségi állapotukban zavarok állanak be. Amennyiben optimális takarmányadagokat adunk a fejősteheneknek, elég ha napjában kétszer etetjük őket. De ha a takarmányok sok emészthetetlen anyagot tartalmaznak és r.ipi kétszeri adagolással nem biztosítják a szükséges tápanyagokat, jobb ha háromszor etetünk. A fejőstehenek tulajdonképpeni takarmányozása. A fejősteheneket túlnyomórészt csoportosan etetjük. A csoportok hozzávetőleg egyforma élösúlyú és tejelékenységű tehenekből állnak. Hátránya ennek a takarmányozási módnak, hogy a tejelékenység változása esetén meg kell változtatnunk a csoport összetételét is, ami zavarólag hat valamennyi istállózott tehénre, s ezért tejelékenységük csökken. Továbbá ez a takarmányozási mód nem biztosítja a fejőstehenek termelékenysége szerinti takarmányozást sem. Az egyedi takarmányozás ezeket a hiányokat kiküszöböli. A csoportokba sorolt tehenek egyforma (6—8 literes tejelékenységnek megfelelő) alapadagot kapnak, s az abraktakarmányokat termelékenységükhöz mérten egyedileg kapják. Ez a takarmányozási mód eddig, sajnos, igen kevéssé terjedt el. Legelőnyösebb, ha az abraktakarmányokat a terimés takarmányok előtt adagoljuk a teheneknek, hogy így a legkisebb mértékre csökkentsük a veszteségeket. Ha csak kisebb pótabrak-adagokat adhatunk a fejősteheneknek, erjesztett meleg ivóst készítünk belőlük. Hogy a tejelési időszak folyamán célszerűen takarmányozhassuk a fejősteheneket, és vemhességük idején jól előkészíthessük őket a következő tejelésre, pontos és áttekinthető nyilvántartást kell vezetnünk. Ezzel biztosítjuk: • 1. a tehenek helyes pároztatását borjazás után, • 2. a tápanyag-szükséglet pontos kiszámítását tejelékenység szerint és a takarmáhyozSs szemmel tartását', • 3. a fejőstehenek értékének meghatározását az egyes tejelési időszakok és az ivadékok termelékenysége szerint, • 4. a továbbtartásra szánt üszők (és tenyész-bikaborjak) helyes kiválasztását, • 5. a fejőstehenek megfelelő időben történő elapasztását. A helyesen vezetett nyilvántartás alapján tehát kiválogathatjuk azokat az üszőket, amelyekkel kiegészíthetjük saját állatállományunkat. Ha növelni akarjuk szarvasmarha-állományunk termelőértékét, olyan üszőket kell kiválogatnunk, amelyek a legjobb tehenektől származnak, s amelyeknél megvan minden előfeltétel arra, hogy nagy termelőképességüek lesznek. Tejképzödés és a fejés A tej a vér és a nyirok alkotórészeiből képződik a tőgyben, pontosabban a tejmirigy-alveolusok mirigysejtjeiben. A tőgyet a páros tőgyartéria látja el táplálékdús vérrel, az elhasznált vér pedig a páros tőgyvénán távozik. A tőgyet bőséges nyirokér- és ideghálózat is átszövi. A tőgyben nagyon intenzív a vérkeringés, mert egy liter tej képzéséhez 400—550 liter vérnek kell átáramlania a tőgyön. A tejképződés a tőgyben egyenletesen és folyamatosan megy végbe, s csak akkor lassul le, ha a tőgy körülbelül 4/s-ig megtelt. A mirigysejtekben képződött tej az alveolusokba kerül, melyek csövecskékben végződnek Az egyes alveolusok csövecskéi elvezetik a tejet a tejcsatornákba és onnan a tejmedencébe. A tejmedence lehúzódik a bimbócsatornába, amelyen a tejet kifejjük. A fejés három folyamatból áll, mégpedig I. az előkészítő munkákból, vagyis a tőgy tisztításából és a masszázsból, II. a tulajdonképpeni fejesből, III. utánfejésből, vagyis utócsepegtetésből. ■ I. ELŐKÉSZÍTŐ MUNKÁK. A tejkiválasztás természetes serkentését, a borjú szopását legjobban úgy helyettesítjük, ha a tehén tőgyét 40—45 C fokos meleg vízzel megmossuk, szárazra töröljük, majd elvégezhetjük a tőgymasszázst is, hogy a tejkiválasztó reflex teljes legyen. Mindig csak egy vagy két tehén tógyét mossuk meg (gépi fejés esetén), hogy a serkentés és a fejés között Vz—1 percnél több idő ne teljék el. A megmosott tőgyet tiszta törlőruhával töröljük szárazra. Ezután 1—2 tejsugarat egy különleges edénybe fejünk ki, hogy az edény csatornácskáiban esetleg lerakodott pelyhekről felismerjük, nem szenved-e a tehén fertőző tőgygyulladásban. Pozitív eredmény esetén a tehenet rögtön gyógykezelni kell. Ha a fejést ilyképpen kezdjük meg, lehetővé tesszük, hogy a tehén bimbócsatornája körül körkörösen elhelyezkedő záróberendezés megfelelően kinyíljon és áttisztuljon, miközben a tőgy állapotát is ellenőrizhetjük. Ezeknek a munkáknak legfeljebb 30—40 másodpercig szabad tartaniuk. ■ II. TULAJDONKÉPPENI FEJÉS. A tehén tulajdonképpeni gépi fejősnek egyenletesen és gyorsan kell végbemennie egészen a tehén teljes kifejéséig. A fejőcsészék felrakása után a fejő üveglapon keresztül ellenőrizheti, hogy mind a négy tőgybimbóból sugárzik-e a tej. Ezután a fejés befejezéséig idejét arra használja fel, hogy elvégezze az előzőleg fejt tehén utánfejését és előkészítse a következő tehenet a fejősre. ■ III. UTÁNFEJÉS. Amint a tejsugarak folyása lassulni kezd, a fejő áttér a gépi utánfejésre. Ezt úgy végzi, hogy egyik kezével az elosztó- illetőleg tejgyűjtőfejet lefelé nyomja az álláshoz, másik kezével pedig masszírozza az egyes tőgynegyedeket (a gép szívóütemei között). Ne alkalmazzunk mindenkor nehezéket a fejőcsészék húzására, ennek nem kell szabállyá válnia. Különben nehezékül felhasználhatunk téglát, követ vagy hasonló tárgyakat. Egy tehén gépi fejése rendszerint 4—5 percig tart, s nem helyes, ha ezt 10 percre vagy hosszabb időre is elhúzzuk. Kivételt csak a nehezen fejhető tehenek képeznek. A gépi fejéshez tökéletesen tiszta berendezést használjunk. Fejés után az edényeket mossuk jól ki és fertőtlenítsük. A fogyasztásra és hibátlan tejtermékek előállítására szánt: tej minősége nemcsak a tej tápanyagtartalmától függ. Viszonyaink között legfontosabb a tej baktériológiai tisztasága, vagyis az, mennyi mikroorganizmust tartalmaz 1 ccm tej. A tej olyan anyag, mely összetételénél és tulajdonságainál fogva igen kedvező környezetet nyújt a különböző mikroorganizmusok elszaporodásához, ami által elértéktelenedik. Hogy tehát megakadályozzuk a csírák elszaporodását és a tej minőségének leromlását, a gépet rögtön a fejés befejeztével kitisztítjuk. A fejőstehenek gondozása A fejősteheneket naponta tisztítanunk kell, de nem fejés közben, mert ez zavarólag hatna a tehenekre, s a tej porral szennyeződne. Tisztítással megszabadítjuk a tehén bőrét a szennyeződéstől, mechanikai tisztítással tágulnak a bőrerek, vérdúsabbá válnak, ami elősegíti a jó anyagcsere-működést. A tehenek jobb étvágyúalc, jobban értékesítik a takarmányokat. több tejet adnak. A teheneket kefével tisztítjuk. Fésűt csak a kefe kitisztítására használunk, mert könnyen megsérti a tehén bőrét. A durva tisztátalanságokat előbb szalmával ledörzsöljük, s csak azután mossuk le. Hasonlóképpen a beszáradt szennyes helyeket is előbb áztatjuk, s csak azután távolítjuk el. Nagyüzemi technológia bevezetése esetén gépi tisztítást alkalmazzunk, és nyáron fürdessük a teheneket. A körmök ápolása is a tehenek higiéniájához tartozik. Erre a fontos műveletre azonban a gyakorlatban nem fordítanak olyan figyelmet, mint amilyent megkövetel. Az ápolatlan körmök által fellépő fájdalmak sokkal nagyobb mértékben befolyásolják a tejtermelést, mint ahogy gondolnánk. A körmök szaruanyaga állandóan nő. Az állat mozgása közben a szaruanyag elhasználódik, úgyhogy a szarutok egyforma (3—4 mm) vastagságú marad. Ha az állat az istállóban tartózkodik vagy puha talajon mozog, a szaruanyag kevéssé használódik el, a körmök túlnőnek, a szarusarok vastagodik. A végtagok rendellenes állása, ami a túlnőtt körmök következménye, idővel a végtagcsontok és -ízületek huzamosabb megbetegedéséhez vezet. Az istállózott állatok nyugtalanok, takarmányozáskor lefekszenek. A felállás nehézséget okoz nekik. Közvetlen következménye ennek az állapotnak az étvágytalanság, ami csökkentett tejtermeléshez vezet. Ezért az állatok körmét évente kétszer, mégpedig tavasszal és ősszel rendbe kell hoznunk. Azoknak a teheneknek, amelyek kijárnak a legelőre, elég, ha évente egyszer — tavasszal ápoljuk a körmeit. A Nitrai Állattenyésztési Kutatóintézet dolgozóinak munkaközössége
