Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-01-15 / 5. szám
Á kivizsgálás csak az első lépés Szürnyegi problémák Az országút mellett fekszik a szürryegi szövetkezet (trebiSovi járás) gazdasági udvara. A kissé lejtős terűle^ felső szélén korszerű istállók sorakoznak. Középen az iroda, ahonnan az udvar csaknem minden része belátható. Az épületek körül drága gépek rozsdásodnak, hevernek szerteszét. Dél volt. A major körül dolgozó emberek a mázsaház felé siettek, hogy melegben fogyaszthassák el ebédjükét. A jóízű falatozás közben beszélgetni kezdtek. Megjelenésünk nem keltett meglepetést. Amint a szövetkezet gazdasági helyzete felől kérdezősködtünk, az emberek szájából megeredt a szó, s mindazokról a problémákról, melyek a termelést kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolják, nyíltan beszéltek. Az egyik idős bácsi megjegyezte: „Amíg nem volt szövetkezet, 70 vagonnál is több gabonát termett a határ, most viszont alig takarítunk be 40—45 vagonnyit. — Az is nagy baj ám — jegyezte meg egy másik —, hogy nincsen magtárja a szövetkezetnek és minden szem terményt a faluban kell elhelyezni. Bizony ennek mindnyájan a kárát látjuk. — Az is hátrányt jelent a szövetkezetnek, — mondja az egyik traktoros —, hogy nem értékelik az embert aszerint, ki milyen munkát végez. Aki csak felületesen végzi el feladatát, az is olyan jutalmazásban részesül, mint azok, akik becsülettel helytállnak minden munkaszakaszon. öt évvel ezelőtt indultak el a közös gazdálkodás útján, és ilyen rövid idő alatt jó eredményeket értek el, főleg az állattenyésztésben, amiből a szövetkezet jövedelmének nagy részét meríti. Tavaly például a hízómarháknál 1,56 kg-os átlag súlygyarapodás volt darabonként. Azonban olyan egyed is akadt, amely 2 kilót szedett magára naponta. Az igaz, takarmányuk rogyásig volt. Ehhez nagy mértékben hozzájárult Román István és Mató István jő munkája, akik becsülettel végezték feladataikat. Nagyarányú fejlődésnek indult a növendékállatok tenyésztése is, ahol több mint száz üszővel tudják folyamatosan feltölteni a tehénállományt. Tavasztól késő őszig legelőn tartják, télen pedig istállókban gondoskodnak fejlődésükről. Ezeket az állatokat Szatmári Imre feleségével, Tusai István és Tusai Vilmosné gondozzák. Minden dicséretet megérdemelnek munkájukért, s a példás tisztaságért, amely az állatok körül van. Kiváló eredményeket értek el a juhtenyésztésben, főleg amióta Makó Menyhértre bízták az állományt. Ez a szakember kötelezettséget vállalt, hogy 430 anyajuhtól 520 bárányt nevel fel. Vállalását becsülettel teljesítette. Minden anyajuhtól 8 kg sajtot és 4,5 kg gyapjút adtak a közellátás céljaira. Makó Menyhértről, mint a szövetkezet egyik legjobb dolgozójáról beszélnek a szürnyégték. Nem mondhatjuk azonban, hogy a szürnyegi szövetkezetnek minden szakaszon rendben van a szénája. Akad még tennivaló. Amint Volcsko József könyvelő tájékoztat bennünket, a nyilvántartások körül még sántít valami. Nem jelenthet egérutat az az érvelés, hogy nem kaptak nyilvántartási lapokat. Éppen az illetékes felsőbb szervek igyekeztek segítséget nyújtani, hogy minden mezőgazdasági üzemben pontosan vezessék a nyilvántartásokat." Ez nem kifogás. Az sem engedhető meg, hogy saját maguk a dolgozók mázsálják le a takarmányt, vagy egyéb terményt. Kell egy felelős, aki ezt pontosan végzi. Akkor aztán nem fordulhat elő, hogy az illető személynek a testsúlya is beleszámítódik a mázsálandó anyag súlyába. Minden munkaszakaszon prémiumot irányoztak elő azoknak a dolgozóknak, akik a követelményeknek megfelelően végzik feladataikat. Ám ez nem így történt. Mégpedig azért, mert az egyes munkafolyamatokat nem tartották nyilván, és így nem tudták a munkát értékelni. A szövetkezet tagsága számolt ezzel, s a végén csalódott. Csupán az anyasertésgondozók kaptak 2000 korona prémiumot. A vezetőség véleménye szerint nincs olyan szakember a szövetkezetben, aki mindennemű javításokat tudna végezni a gépek körül. S éppen ez óriási akadályozója a termelésnek, mert amikor szükség lenne valamelyik gépre, rendszerint javításban van. Az pedig, hogy a gazdasági udvarban rendszertelenség uralkodik a gépek körül, nem teljesen a szövetkezetesek a hibásak, ők akarták gépszint építeni, de a fe}sőbb szervek nem engedélyezték. — Hogy a szövetkezetben nem terem annyi kalászos, mint azelőtt, teljesen érthető. A dolog lényegét legjobban azzal lehet megmagyarázni, hogy a szövetkezet termelési irány- * 11 Makó Menyhért zata teljes egészében más, mint a magángazdálkodás idején. A szövetkezet a kalászosokon kívül foglalkozik cukorrépa, kukorica, takarmány, dinnye, zöldség és más növények termesztésével. Mivel az állattenyésztés a fő üzemég, legnagyobb területen takarmányt termesztenek. Ezelőtt ez nem volt. Mondhatnánk úgy is, hogy a kalászosokon kívül alig termesztettek más növényt. Meg aztán nem lehet összehasonlítani a múlt évet az azelőttivel, mivel nagy volt az aszály, főleg a keletszlovákíal síkságon. A szürnyegi szövetkezetnek 17 mázsa volt a legmagasabb hektárhozama. A vezetőség véleménye szerint, ha nem lett volna szárazság, jóval kisebb területen is több lett volna a termés, mint magángazdálkodás idején. A többi mezőgazdasági üzemekhez viszonyítva, ezen rövid idő eltelte után, nagyarányú fejlődésnek indult a szürnyegi szövetkezet. Kiépítették a nagykiterjedésű gazdasági udvart, ahol az állattenyésztésnek minden ágát megtalálhatjuk. Most már csak arra kell törekedniük, hogy kitermeljék mindazokat a takarmányféléket, amelyekre az állatoknak szükségük van. Helyes lenne, ha csalamádé helyett silókukoricát termesztenének, ami a2tán tápanyag szempontjából többet érne a csalamádénál. Szilárdítsák meg jobban a .munkafegyelmet, hozzák rendbe az elsődleges nyilvántartást, vezessék pontosan, amely aztán tiszta képet ad a szövetkezet gazdasági helyzetéről. A rendszeresen vezetett nyilvántartások által értékelni tudják a legjobb dolgozókat. Használják fel a meglévő alapokat célszerűen, hogy azok később a közös gazdálkodás javát szolgálják. Ne feledkezzenek meg a szakembernevelésről sem, ami olyan fontos lenne jelenleg mint levesbe a só. Ezek a közvetlen fontos tényezők aztán gyökeres változásokat hoznak majd a szövetkezet életébe, amely minden becsületes szövetkezeti dolgozónak javára válna. Jablonci Lajos Román István Hajsza 2108 hektár után Az elmúlt esztendő utolsó hónapjaiban sok szó esett falvainkban a földterület helyes kihasználásáról és megműveléséről. Ez a vitázás a szakbizottságok munkálkodásából fakadt, amelyek közvetlenül a helyszínen vizsgálták a földalap kihasználását. Lássuk csak, mit eredményeztek nagyjában ezek a kivizsgálások. A komáromi járásban A földművesek elismerően nyilatkoztak a mozgalomról már csak azért is, mert rendszeresebben és alaposabban folyt a munka, mint azelőtt, s mert szakemberek végezték, akik értettek mesterségükhöz. A szakbizottságok 2108 hektár parlagon heverő vagy kellőképpen nem kihasznált földterületet tártak fel a járásban. Ennek túlnyomó része magasabb hozamok elérésére alkalmas a szocialista mezőgazdasági üzemekben folyó gazdaságosabb megművelés segítségével. Ezért csupán 25 hektár peremföldet adtak társadalmi szervezetek használatába. Az első eredményeket már a múlt ősz folyamán mutatták ki a bizottságok. A járás szövetkezeteinek és állami gazdaságainak földjéből 297 hektár csekély hozamú rét és legelő került felszántásra. Ez az első siker, amely majd későbbi évek termésében kétségtelenül megmutatkozik. Azon a tényen sem szabad átsiklanunk, hogy tavaly ősszel a községek egész sorában hozzáláttak az eddig kihasználatlan területek megmunkálásához, tavasszal pedig folytatják megművelésüket. Mi a következő teendő? Tagadhatatlan, hogy a földalap kivizsgálása csak az első lépést jelentette a tartalékok feltárásához, fontosságánál fogva azonban nagy jelentőséggel bír minden egyes talpalatnyi föld termővé tétele. Előre kidolgozott tervek szerint 1970-ig az egész feltárt földterületet megművelik és kihasználják. A komáromi járásban is nagyban hozzájárul a tartós és magas hozamok eléréséhez a kis hozamú rétek és legelők felszántása, amely 1825 hektáron, tehát a földtartalékok túlnyomó részén van folyamatban. A szakbizottságok továbbá olyan 200 hektárra is rábukkantak a járásban, amelyet annak ellenére erdősítettek, A téli foglalkoztatottság kérdése L^äl,etb*enzloTak,a, Nyugat-sziovaKia xoztarsasagunK egyik legtermékenyebb kerületei közé tartozik mezőgazdasági szempontból. Nem tartozik viszont azon vidékek közé, amelyek munkaerő-felesleggel küszködnek. Ellenkezőleg, sürgős szüksége van további 11000 állandó dolgozóra, hogy sikeresen megbirkózzon a mezőgazdasági termelés kitűzött feladataival. Ebben a kerületben ugyanis az 5,25 hektárt is elérő mezőgazdasági földterület — ebből 4,49 hektár szántóföld — esik egy-egy állandó dolgozóra. Ez pedig a gépesítés jelenlegi színvonala és a kerületben termesztett ipari növények tetemes mennyisége mellett bizony sok. Főleg akkor, ha tekintetbe veszszük a termesztéshez szükséges kézi munkaráfordítás igényességét. Kétségtelen, hogy nem valamennyi járásban mutatkozik egyenlő mértékben mezőgazdasági munkaerőhiány. Amíg a bratislavai, senicai és trencíni járásban mintegy 3,5 hektár szántó esik egy állandó dolgozóra, addig a nyitrai és topolcanyiban 5,5, a dunaszerdahelyi járásban pedig már 6,19 hektár jut. A munkaerőhiány azonban csak az éremnek egyik oldala. Másik oldala abban rejlik, hogy a mezőgazdasági munkák idényszerű jellegére való tekintettel tízezrével találunk olyan embereket ebben a kerületben, akik az év néhány hónapján keresztül a szükséges keresettel sem rendelkeznek. A SZÁMADATOK BESZÉLNEK A szilárd díjazást nyújtó EFSZ- eken kívül 69 882 000 munkaegységet terveztek a szövetkezeti dolgozók számára Nyugat-Szlovákiában az elmúlt esztendőben. De: amíg az első negyedévben 11691000 munkaegységet merítettek ki az EFSZ-ek, a mezőgazdasági csúcsmunkák idején, tehát a második és harmadik negyedévben már 41706 000 egységet használtak fel. így a negyedik negyedre viszont csak 16 215 000 munkaegység jutott. Ugyanilyen aránytalanul oszlakénytelen dolgozni. És vajon mihez fogjanak télen a csallóközi és azzal határos járások szövetkezetesei, ahol csak „hírből“ ismerik az erdőt? ÉS HA „FELTÁMASZTANÁNK" A TERMELÉSI MELLÉKÁGAZATOKAT ? Hatékony segítséget nyújthatnának a szövetkezetesek téli foglalkoztatottságának növelésére a termelési mellékágazatok. Ezek azonban a nyugat-szlovákiai kerületben is „megfeneklettek", vagy legalábbis gyérülnek. Amíg például 1961-ben még 136 koronát jövedelmezett a szövetkezeteknek minden hektár a termelési mellékágazatokból, addig 1962-ben 54, 1963-ban pedig kb. 46 koronára csökkent ez az átlagjövedelem. Az átlagnál is nagyobb csökkenés észlelhető a trencíni járás szövetkezeteiben, kevésbé érzékenyen nyilvánul meg a nyitrai és a senicai járásokban, amelyekben az 1962-es évhez viszonyítva bizonyos javulás állott be. A többi járásban viszont tovább tart a termelési mellékágazatok pangása. Felmerül tehát a kérdés, mire vezethető vissza ez a pangás? A Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság abban az értelemben válaszolt feltett kérdésünkre, hogy a termelési mellékágazatok néhány évvel ezelőtt éles bírálat tárgyát képezték. Nem csoda tehát, hogy a járási és szövetkezeti vezetők jókora adag bizalmatlansággal tekintenek a mellékágazatok újbóli fellendítése elé. Annyival inkább, mert eddig még törvényes alapot sem teremtettek fejlesztésükre. Az az új rendelet, amelyet a Mezőgazdasági Minisztériumnak az 1101. számú kormányhatározat értelmében a termelési mellékágazatokra vonatkozólag 1962 végéig ki kellett volna adnia — máig sem jelent meg. A járások és szövetkezetek vezetősége azért nem tudja, miből induljon ki és mihez tartsa magát a mellékágazatok létesítése vagy felújítása tárgyában. nak meg a munkaegységek ellenértékeként kifizetett összegek: az első negyedévben 146 millió koronát, a második és harmadik negyedévben együttvéve 549 milliót, az utolsó negyedévben pedig 400 millió koronát kaptak a szövetkezetesek. Az utóbbi összegnek azonban legalább felét képezik azok a pótlékok, amelyeket csak január vége felé, gazdálkodásuk év végi zárlatának megejtése után kapnak meg a tagok. Ezek a számok mindennél ékesebben visszatükrözik a való helyzetet, a helytelen elosztást. Az egész évre előirányzott munkaegységekből csak 17 °/o esik az első negyedévre és a pénzbeli juttatásoknak csupán 13 °/o-a. Az első negyedév és december hónapja tehát a legkedvezőtlenebb az EFSZ-tagok számára anyagiak tekintetében. A KÉRDÉS MEGOLDÁSA NEM TŰR HALASZTÁST A szövetkezetesek téli foglalkoztatottságának kérdését a nyugat-szlovákiai kerületben sürgősen napirendre kell tűzni nemcsak a kereset helytelen elosztása, hanem a mezőgazdák életkorának felette kedvezőtlen részaránya miatt is. A kerület szövetkezeteseinek átlagos életkora ugyanis 46,5 év, sőt a trenőlni és a senicai járásban az 50 évet is eléri. A galántai járás is a „legjobb“ úton halad, hogy utolérje „versenytársait“. A meglévő 132 671 állandó mezőgazdasági dolgozó tehát haladéktalan „vérátömlesztésre“ szorul. A hiányzó 11 000 új erőnek kizárólag fiatal emberekből kellene állnia. De ne szépítsük a helyzetet! Vajon ki tudna fiatal munkaerőket toborozni az EFSZ-ek számára, ha képtelen távlatilag állandó munkalehetőséget és télen-nyáron állandó keresetet biztosítani számukra? Hiszen a szövetkezetesek téli foglalkoztatottságának eddigi esélyei is — több mint szerények! Az úgyszólván egyedüli munkaalkalom télen az erdőkben kínálkozik, vagy ötvenezer ember csökkentett munkaidővel hogy mezőgazdasági termesztésre alkalmas területnek bizonyult. Gazdaságosabb kihasználása érdekében fokozatosan felszámolják az erdei növényzetet és összefüggő földekkel helyettesítik. További 586 hektáron talajfelújítást kell végezni. Mindenekelőtt olyan, természetes módon fásltott földterületről van ott szó. amelyen csak elvétve lézeng egy-egy fa vagy bokor. 283 további hektáron tala jfelszín-egyengetést szándékoznak végezni, hogy ezeket a parcellákat ia visszahódítsák a mezőgazdasági termelés céljaira. Egyúttal szükségessé válik több más parcella lecsapolása és főleg a járás keleti részében fekvő homokos földterület öntöztetése. Mit jövedelmez mindez? j Amint már említettük, 1970-ig be kell fejezni a felfedett tartalékok felszántását és kihasználását. Ha feltételezzük, hogy minden termővé tett hektáron 25 métermázsa gabonát vagy kukoricát nyerünk, máris 527 vagon szemes terménnyel gazdagítjuk népgazdaságunkat egyedül a komáromi járás hozamából. Ha pedig sertéshúsban akarjuk kifejezni ezeket e takarmányhozamokat, 131,7 vagonnal több húst találhatunk társadalmunk közös asztalára 15 804 000 korona értékben. Milliókról van tehát szó, amelyeket aránylag csekély beruházások árán nyerhetünk. De minden egyes községben szüntelenül szem előtt kell tartanunk a kivizsgálások eredményeit és sorjában meg kell valósítanunk a bizottságok által javasolt intézkedéseket. Frantisek Buda, Komárom HATÁROZAT — AMELYET NEM TELJESÍTETTEK Tenyészidényen kívüli munkalehetőségeket a szövetkezetesek számára bizonyos mértékben az ipari üzemek, a kisipari termelőszövetkezetek, a kommunális és egyéb vállalatok is teremthetnének. A nyugatszlovákiai kerületben többék között abban látnak ilyen lehetőséget, hogy az EFSZ- eket a mezőgazdasági termékek eladása után megbízhatnák azok raktározásával a felvásárló szervek számára. Ezáltal számos munkaerő felszabadulna, amelyet jelenleg az élelmiszeripar foglakoztat a városokban a raktározás keretében. Ezeket más beosztásban lehetne foglalkoztatni, a szövetkezetesek számára pedig téli munkaalkalom kínálkozna. A javaslatot persze csak akkor lehetne megvalósítani, ha gyakorlati keresztülvitelére komoly jogi, illetve törvényes alapot teremtenének és széles körű szervezési intézkedéseket is ki lehetne aknázni. Éppen ez a cél lebegett kormányunk szeme előtt, amikor a már említett 1101/62 számú határozatával Minisztériumok Közötti Egyeztető Bizottság létesítését rendelte el prágai székhellyel, valamint hasonló bizottságok szervezését az egyes kerületi nemzeti bizottságoknál. Amíg a prágai bizottság hosszabb huzavona után végre megalakult és eddig legalább két ízben összeült, a nyugat-szlovákiai kerületben mindmáig nem működik ilyen bizottság, de még a prágai bizottság sem terjesztett elő javaslatokat a szövetkezetesek téli foglalkoztatottsága érdekében és nem oldotta meg az égető problémákat. Csodálatos, hogy a minisztériumokban eddig senkinek sem jutott eszébe ellenőrizni, vajon Bratislavában létezik-e ilyen bizottság és mit végez, jóllehet legfőbb ideje lenne. Mert a nyugat-szlovákiai kerületßen is a lehető legsürgősebb megoldásra vár a szövetkezetesek téli foglalkoztatottságának kérdése. Jozef Inovecky A hüvelyesek magoltásáról A hüvelyes-magvak különböző nitrogénkötő baktériumokkal történő beoltásának ott van jelentősége, ahol eddig kis mértékben vagy egyáltalán nem foglalkoztak hüvelyesek termesztésével. Tudjuk, hogy pillangósaink a nitrogén nagy részét a levegőből veszik, mégpedig a gyökereiken élő nitrogén-kötő baktériumok segítségével. Mivel ez számunkra nagyon kifizetődő, hisz tulajdonképpen nem kell nitrogénnel trágyáznunk, kötelességünk tenyészteni és elterjeszteni ezeket a baktériumokat. Ilyen módon az aránylag drága nitrogéntrágyikat a nitrogénre igényesebb növények trágyázására használhatjuk fel. A pillangós növények nitrogénszükségletük 9/10 részét a levegőből veszik. Ez a szám már magában is sokat mond. Hüvelyeseink magoltásáról tudnunk kell, hogy minden növénynek más és más szimbiotikus baktériuma van. Az egyes baktérium-szlntenyészeteket beszerezhetjük a VÍROBSíA OCKOVACfCH LÁTOK STRANClCE U PRAHY-ban. A vetőmag oltása a következőképpen történik. A szétterített magra ráfecskendezzük az oltóanyagot az erre alkalmas permetezőkészülékkel, vagy ha nincs, akkor rugékony seprűt is használhatunk erre a célra. A magot forgatjuk és még két-háromszor megpermetezzük, hogy az oltás tökéletes legyen. A baktériumoknak kedvező életfeltételeket kell biztosítanunk, ezért a magot oltás után zsákokba szedjük és ha lehet azonnal vessük nyirkos talajba. A növények gyökérzetén lévő gyökérgümők, ha egészségesek, színük rózsaszín, megfelelő nagyságúak és alakúak, elosztásuk a gyökérzeten csoportos és arányosan közel vannak a főgyökérhez. A gyökérgümőket a növény virágzásakor vizsgáljuk és ekkor ítélhetjük meg, milyen eredményes volt a magoltás. Ha reális képet akarunk nyerni a gümőbaktériumok jelentőségéről, meg kell említeni, hogy egyik fajtája a Baktérium radicicola hektáronként körülbelül 150—200 kg légköri nitrogént képes lekötni a vele együttélő növény számára, amely körülbelül 400 mázsa istállótrágya nitrogén értékének felel meg. Tehát láthatjuk, milyen hatalmas megtakarítást tudunk elérni a baktériumok által. Tehát ott, ahol pillangósokat eddig még nem termesztettek, használják ki ezt a „rejtett“ tartalékot, mert ezáltal hozzájárulhatnak a talaj táperejének növeléséhez. Pősa Tibor (Komárom) 1964. január 15, 3
