Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-05-23 / 42. szám

® Hruscsov elvtárs az arab egységről és az arab szocializmusról • Washington Diem Bien Phu sorsára juthat Dél-Vietnamban • Ismét kiéleződött a laoszi helyzet

A A világsajtó változatlanul nagy

* • érdeklődéssel kíséri Hruscsov elvtárs látogatását az Egyesült Arab Köztársaságban. Az asszuáni vízierőmü első szakaszának' befejezése alkalmából rendezett ünnepségen a szovjet minlszterelnökkél együtt Nasszer egyiptomi, Ben Bella algériai, Szállal jemeni és Aref marsall iraki elnök is részt vett. Az asszuáni gát emléktáblájának leleplezése alkalmából nagyjelentőségű beszédek hangzottak el a jelenlevő államfők részéről.

A vendéglátó Nasszer elnök bevezetőben az asszuáni vízierőmü építőinek hősi helytállásáról, az építkezés történetéről beszélt és elmondotta, hogy a nyugati országok azért tagadták meg az építkezéshez szükséges segítséget, mert így akarták rávenni az Egyesült Arab Köztársaságot függetlenségi politikájának feladására. Ennek kapcsán nagy elismeréssel szólt a Szovjetunió önzetlen segítségéről.

Ben Bella algériai elnök beszédében hangoztatta, hogy az asszuáni duzzasztómű építése nem csak az EAK, hanem valamennyi arab ország szempontjából óriási jelentőségű. Külön kiemelte azokat a szoros kapcsolatokat, amelyek Algéria népét fűzik az Egyesült Arab Köztársasághoz és háláját fejezte ki azért a támogatásért, amelyet Egyiptom nyújtott az algériai hazafiaknak a gyarmatosítók elleni küzdelemben.

Hruscsov elvtárs beszédében részletesen foglalkozott az arab népek antiimperialista küzdelmével és az arab szocializmus néhány kérdésével. Elmondotta, hogy a Szovjetunió nem általában az arabok, hanem az imperializmus és a gyarmati erők ellen harcra kelt egyiptomi nép segítségére sietett. Mindenkor támogatjuk a népek igazságos nemzeti felszabadító harcát az imperializmus és a gyarmati rend ellen — hangoztatta a szovjet miniszterelnök. Ebben az értelemben támogatjuk az arab egységet, amely minden arabot egyesít a külföldi elnyomás alóli felszabadulásért, a gyarmati rend és a neokolonializmus minden formája és megnyilvánulása ellen folytatott harcban.

Hruscsov elvtárs beszélt az arabok egyesítésének kérdéséről is. Az „arabok egyesüljetek" jelszót pontosabban kell megfogalmazni. Az arab munkásoknak és parasztoknak, az értelmiségnek egyesülnie kell a szabadságért és függetlenségért vívott harcban. Az egyesülést osztályalapra

és nem nemzeti alapra kell helyezni. Ebben az egyesülésben mindenki megtalálja a helyét, aki munkájából él, aki küzd népe szabadságáért, jobb életéért és boldogulásáért — hangoztatta Hruscsov elvtárs.

A szovjet miniszterelnök egyiptomi látogatását nagy terjedelemben tárgyalja a nyugati sajtó is. Az angol lapok igen tartózkodóan írnak a látogatásról és ez arra vall, hogy a hivatalos londoni köröket aggasztja Hruscsov miniszterelnök sikeres egyiptomi útja. Egyes szélsőséges amerikai lapok olyan „magyarázatokkal" ingerük az angol közvéleményt, hogy a Szovjetunió Anglia ellen bátorítja az arabokat. De vajon magyarázza meg az egyszerű angol polgárnak valaki, hogy a választások előtt álló kormány miért az adenl hazafiak rovására akarja elvesztett presztízsét visszaszerezni?

1

Az Amerikai Egyesült Államok délkelet-ázsiai politikája súlyos válságba került. Még a Fehér Házhoz közel álló körökben is bevallják, hogy a világnak ezen a részén „felperzselt talajon“ kell keresni kiutat az amerikai külpolitikának. De nézzük csak sorjában. A nemrég Dél-Vietnamból visszatért MacNamara amerikai hadügyminiszter olyan „diagnózist" állapított meg, hogy Johson elnök azonnal újabb 125 millió dollár segítséget ajánlott fel a saigonl kormánynak. A képviselőház külügyi bizottsága előtt MacNamara, valamint Taylor tábornok vezérkari főnök és Rusk külügyminiszter próbálta .megindokolni" a dél-vietnami háború feneketlen kútjába dobott újabb dollármilliók szükségességét. Hivatalos megindokolás szerint az elnök által javasolt összegre azért van szükség, hogy fokozhassák az egyre nagyobb sikereket elért dél-vietnami hazafiak elleni megtorlást.

Az amerikai sajtó jelentős, része helyesli Johson elnök „dollárkúráját“, de a Washington Post című lap óva inti a kormány vezetőit: „Az Egyesült Államok most olyan katasztrófaveszélynek van kitéve Dél-Vietnamban, mint amilyen 1954-ben a Diem Bien Phu-nál érte a franciákat."

Diplomáciai téren is válságban van az amerikai külpolitika Dél-Vietnamban. Kambodzsa ugyanis javaslatot terjesztett elő, hogy azonnal tűzzék napirendre a dél-vietnami helyzet megtárgyalását. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy már Washington Is szeretne valamiképpen megszabadulni a „sai-Az NDK ifjúsági szervezeteinek közreműködésével ifjúsági találkozót rendeztek Berlinben, amelyen részt vettek a szocialista országok ifjúsági küldöttségei is.

A találkozó határozottan Yikraszállt az atomfegyverek betiltása és a német kérdés békés rendezése mellett.

gon! kölönctől", de csak abban az esetben, ha nem szenvedne csorbát a presztízse. Enélkül pedig már aligha ússza meg a dolgot, hiszen Diem Bien Phu árnyéka most tíz év távlatából nagyon is kísért a Fehér Ház fölött.

■J A nemzetközi helyzet feszültsé'** gének egyik másik gócpontja ismét egy délkelet-ázsiai ország. Laoszban nagyon kiéleződött a helyzet. A hatalomra került jobboldali nosszavanisták orvtámadást intéztek a nemzetközi megfigyelő testület lengyel képviseletének székháza ellen. Ahelyett, hogy az Egyesült Államok a laoszi helyzet normalizását segítené elő, Washington azzal fenyeget, hogy nem riad vissza semmiféle beavatkozástól sem. Az amerikai kormány azt állítja, hogy Laosz fenyegeti a tárnadójellegű SEATO-tömb egyik tagállamát, Thaiföldet és ezért csapaterősítéseket küld ebbe az országba.

Az amerikai diplomácia tehát súlyos válságba került az egész délkelet-ázsiai tartományban. Nem csoda, hogy a New York Herald Tribune a következő szavakkal jellemzi a Johson-kormány gondjait: „Bár a délkelet-ázsiai ügyek földrajzilag távol vannak, de annál közelebbről érintik a Fehér Ház vezetőit “ (tg)

@ Közös német—jugoszláv közleményt írtak alá Berlinben. A jugoszláv parlamenti küldöttség NDK-beli látogatása után kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy a tanácskozások az őszinte barátság és megértés légkörében zajlottak le, teljes volt a nézetegység a békéért folytatott harc, a békés egymás mellett élés és a szocialista építés kérdésében.

9 Mikojan szovjet miniszterelnökhelyettes Japánban megtekintette a hirosimai atombomba-támadás áldozatainak emlékművét, majd koszorút helyezett el rajta. A szovjet küldöttség tiszteletére adott fogadáson Mikojan az atomfegyverek gyártásának azonnali beszüntetésére szólította fel a nagyhatalmakat.

9 Bonn újból atomfegyvereket követel. Von Hassel, az Erhard-kormány hadügyminisztere a nyugat-német televízióban mondott beszédében ismét atomfegyvereket követelt. Követelését a Kelet felől fenyegető állítólagos veszéllyel indokolta.

9 Ismét tanácskoznak a genfi leszerelési bizottság nyugati képviselői. Az USA, Nagy-Britannia, Olaszország és Kanada képviselői Washingtonban május 27-én és 28-án folytatják tárgyalásaikat a leszerelés kérdéséről.

Mint ismeretes a genfi tárgyalásokat április végén szakították félbe és júniusban folytatják.

% Tiltakozás az USA újabb Kubaellenes lépése miatt. A kubai külügyminisztérium jegyzékben tiltakozott a washingtoni kormány döntése ellen, amely szerint korlátozzák a gyógyszerek és élelmiszerek szállítását Kubába.

9 Jemen elnöke Romániában. Sállal, a Jemeni Köztársaság elnöke egyhetes hivatalos látogatásra a Román Népköztársaságba utazott, ahol tanácskozásokat folytat a két országot érintő gazdasági és politikai kérdésekről.

• A CSKP küldöttsége Szófiába utazott. A küldöttség megbeszéléseket folytat a pártmunka és ideológiai kérdésekről a Bolgár Kommunista Párt vezetőivel.

® A szovjet műszaki csapatok félmillió aknát szedtek fel Algériában.

Az algériai kormány kérésére a szovjet műszaki csapatok az algériai— tuniszi és algériai—marokkói határon mintegy 180Ó km hosszúságú és több kilométer szélességű aknamezőt szedtek fel.

9 Ojabb vita a Közös Piac berkeiben. A Közös Piac mezőgazdasági minisztereinek brüsszeli értekezletén Nyugat-Németország á módosított MansholL-tervet - is. -visszautasította a gabonaneműek árának egységesítéséről a tagállamok országai között.

Meglepetés a Pentagonban- Ez a legújabb 'égifelvétel Kubából, tábornok úr.

(Oganov rajza)

Aki a második világháborút Európában vészelte át, vagy akit Utólag eléggé tájékoztattak annak borzalmairól, kizártnak, lehetetlenségnek, agyrémnek fogja minősíteni: hogy 1964-ben, csaknem 20 évvel a fasiszta darázsfészek kifüstölése után az USA szivében újra szítson, lazítson, handa-bandázzon egy náci párt, ugyanolyan elvekkel és célkitűzésekkel, mint Hitler hirhedt NSDAP-pártja volt. Az emberiség tízmillióinak kellett elvéreznie, hogy kínos-keservesen kiirtsák a barna pestist azért, hogy most újjáéledjen földgömbünk ellenkező oldalán. Nem németekből verődnek össze tagjai, hanem vérbeli amerikaiakból, a nácik egykori ellenségeiből. Azokból, a Führer szerint nem fajtiszta, alsóbbrendű, elkorcsosodott kontár amerikaiakból, akik számára Hitler csak szánalmas mosolyt tartogatott. Azok az amerikaiak majmolják most a hitleristákat, akiknek apját a német polgári lakosság rendőri segédlettel veszett kutya módjára a helyszínen lebunkózhatott, ha történetesen német terület fölött lőtték le gépét és ejtőernyővel akarta életét megmenteni. Azok az amerikaiak feszítenek most náci mundérban, akiknek honfitársait ezerszámra halálra kínozták a Gestapo-pribékek ugyanabban a hóhérjelmezben. Azok az amerikaiak, akiknek hazáját Hitler nevű eszményképük interkontinentális rg.kétákkal szerette volna „kiradírozni" Ellenvetésül szolgálhatna, hogy hiszen olyan siralmasan elenyésző számban léteznek Amerikában ilyen dagadt mellű, agyalágyult „fajvédő bajnokok", hogy nem esnek latba Ne

Far must »f my Uh, t tkeoght Hasis

w«ro crímtmh Midrmrdsrvrs, tik« a lot ad peeph stílt dg. Thm t lmod ml

Heshervpevphwhv hatíVY* in RACE,

■uíikn most Amnricvns, PATRIOTISM ~ lilt* most Amor icons, AHTLCOMHtfNISM, like mast American*, md Christian Ciyílímtíen, - tik» mert Ámmrícotts do. I Immed that thru* i* mfy OHE , GtfOUP m AMERICA which It «tiling > stand op end MIGHT FOR THESE THINGS, Mrd t want Other pnepls tv know w* ms net gvngstvrs or *h«tv~

mongers’', just AMERICANS wha \*wmt to so*» »or WHITE RACE end vor REPUBLIC Hem » gang «/ return Communist* md rocs-mixers.

1964. május 23.

feledjük azonban, hogy a Wallhallában megdicsőült elődjeik is szerényen kezdték valamikor: Hitler sugárzott a boldogságtól, ha egy sörpincében néhány Horst Wessel-féle alvilági gavallér meghallgatni volt szives népboldogító „süket dumáját“. Rlbbentropp külügyminiszter vigéc korában olvadozni látszott, ha egy zsidó kávéstól rendelést kapott csapnivalóan pocsék pezsgőjére. Himmler sem álmodott a birodalmi SS-vezér bársonyszékéről, amikor még Hitzinger néven csirkét lopott szomszédjától, hogy

tyúkfarmján feltöltse az állományt. Vt'-y Karmasln sem utasította vissza még 1937-ben, ha valaki nem árja származású feketét fizetett neki a bratislavai Palace-kávéházban. Az oroszlán sem harap kölyökkorában. Jobb tehát félni, mint megijedni — ahogyan a közmondás tartja. És sok mindennek elejét lehetett volna venni, ha a nyugati tőkés államok idejében hallgattak volna a Szovjetunió intelmére. Amint azonban látjuk egyesek még ma sem okultak a történelmi tanulságokból.

I am an American Nazi! — Amerikai náci vagyok! — ez a jelszava, hitvallása az USA barnaingeseinek. A köznép és az ép elméjű értelmiségiek eleinte figyelemre se méltatták a szélsőségesen bárgyú rajongókat, akik különben nyilvánosan is „haters“-eknek, vagyis gyűlölőknek (értsd: fajgyűlölőknek) nevezik magukat, amíg nem dördültek el Dallasban a végzetes lövések ... Azután észbe kaptak. Akár az angolok Coventry bombázása után. Vagy az amerikaiak Pearl Harbour lerohanása után. Akkor kissé elkéstek a fclocsúdással. És most?

Az amerikai demokrácia „áldásai“ közé tartozik, hogy megtűrjenek olyan söpredéket, amely az emberiség legelemibb jogainak lábbal tiprását fennen hirdeti. Hitlerek legalább palástolni igyekeztek gaztetteiket, de az amerikai nácik — élükön Rockwell-lel — leplezetlenül hangoztatják, hogy programjuk Amerika „megtisztítása" a négerektől és zsidóktól: a négerek Afrikába, a zsidók gázkamrába valók! Emellett éppoly ádáz ellenségei a kommunizmusnak és mindennemű békés egymás mellett élésnek. A német nácik mintájára felemelt jobb karral köszöntik egymást, horogkereszt a jelvényük, Hitlert tartják minden idők legnagyobb „lángelméjének" és a német Sturmtruppe-knak megfelelő „Stormtroop“-okat, vagyis rohamosztagokat szerveznek Pártközpontjuk és „főhadiszállásuk“ Arlington városában van (1381. számú postafiők) és havi folyóiratuk címe .Stormtrooper“.

Ha majd fény derül Kennedy meggyilkoltatásának körülményeire — ha ugyan erre egyáltalán sor kerül — hallani fogunk alighanem az amerikai nácikról is. Addig pedig csupán Fu51k intelmét idézhetjük: „Emberek, legyetek éberek?“ R-ü

Európából Q sziget lesz ■

Rövid néhány héten belül üzembe helyezik a Moszkva—Leningrád között épült csatornát, a szovjet tudósok, munkások és technikusok legújabb mesterművét. A háború után létesített Volga—Don-csatorna, amely már eddig Is három tengert; a Kaspl-, az Azovi- és a Fekete-tengert kötötte össze viziúton Moszkvával, most nagy óceánjáró gőzösök számára is kiépül Leningrádig. Ezáltal gyakorlatilag egész Európát körülhajózhatjuk átszállás nélkül A délről és keletről érkező uszály- és hajőrakományok ezentúl a Fekete-tengerről a Szovjetunió szivén keresztül átrakodás nélkül eljutnak a Balti- és az Északi-tengerbe, onnan pedig tovább a szélrózsa minden Irányába.

A felbecsülhetetlen fontosságú víziót megteremtésével egyidejűleg át kellett hidalni a Fekete- és a Balti-tenger közti 79 méteres szintkülönbséget. Ezt a feladatot számos duzzasztómű, vízi villanyerőmű, zsilip és víztároló medence létesítésével kellett megoldani. A gigantikus építkezések befejeztével az Ogyessze—Lenlngrád-1 szakasz 3500 kilométerrel rövidül, a személy- és teherszállítás költségei az eddiginek egyharmadára, sőt egyötödére is csökkennek. Ellenkező Irányban pedig a Lenlngrádból kifutó óceánjáróknak nem kell a La Manche-csatornán, a Gibraltár! szoroson és a Dardanellákon át 18 napig „hlmbálódznluk" különböző tengereken, hogy a Fekete-tenger valamelyik kikötőjében kirakodjanak, hanem kerek 3 nap alatt lesiklanak a mesterséges víziutakon Ogyesszába,

Reméljük, hogy a hatalmas alkotás nemcsak új folyókat, tengereket, városokat és országokat köt majd össze egymással, hanem a világ népeit Is közelebb hozza egymáshoz békés alkotómunkájukban. K. E.

2