Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-05-20 / 41. szám

A kapásnövények gépi és vegyszeres ápolása A kapásnövények ápolásának célja sokirányú. Legfontosabb feladata a ta­lajérettség fenntartása és a gyomirtás. Ezen kívül növényápolással szükséges segíteni a növénj/jk kikelését, fejlődését, és gumóképződését. A kapásnövények fejlődését akadályozó tényezőket me­chanikai beavatkozással (fogasolás, sa­­rabolás, kapálás) trágyázással, vegysze­res kezeléssel és növényvédelemmel küzdjük le. Tökéletes munkát, jó ered­ményt csak akkor érhetünk el, ha az esedékes munkálatokat megfelelő idő­ben és a megfelelő szerszámmal, vegy­szerrel végezzük. Szárazságra hajló éghajlatú vidékein­ken a talajfelület porhanyítása egyik legfontosabb feladatunk, hogy a föld mi­nél több vizet szívhasson magába és a felületén lévő porhanyós talajréteg meg­védje a kiszáradástól. A megkérgesedett, tömődött talaj felületén ugyanis a csapa­dék elfolyik, vagy róla hamar elpárolog és így a növény csak keveset használ fel belőle. A talaj szellőződésének hiánya pedig a táplálóanyagokat feltároló aerob mikro-organizmusok tevékenységét kor­látozza. Amint a talaj cserepedésének veszélye fenyeget, haladéktalanul lássunk hozzá a porhanyításhoz. A vetést követően a feltalaj az eső isza-Íioló hatása következtében tömődötté vá­­ik, mi a kapásnövények, különösen a korán ültetett és lassan hajtást fejlesz­tő burgonya kikelését hátráltatja. Ilyen esetben a talajkérget könnyű fogassal, vederrell, gyűrűs-, szöges-, vagy Zehet­­mayer-féle hengerrel törjük meg. A fo­gasolásra csak könnyű, kör keresztmet­szetű, 10 — 12 cm hosszúságú, vékonyfo­gú fogast használjunk, nehogy kárt te­gyen a vetésekben. Ahol a talaj kötött­sége miatt a kikelés előtt fogasolni alig lehet, ott vakkapálást kell végezni. Evég­­ből sorjelző növényt (árpát, zabot, mus­tárt) vetünk. Ezek gyorsan kikelnek és jelzik a sor helyét, így a vetett kultúra kelése előtt kezdhetjük a sarabolást. A sarabolási és kapálás! munkák meg­szervezésekor a következő elveket kö­vessük: A kapásnövények talaját állandóan gyommentesen és porhanyós állapotban tartsuk és annak megfelelően ápoluk. Sohasem szabad megvárni a talaj elgyo­­mosodását, megkérgesedését, összetömő­­dését. A megkésett kapálás kevésbé ha­tásos, lényegesen lassúbb és költsége­sebb. A kapálógépek munkájának minősége nagyban függ a sorművelő gépek helyes megválasztásától. Az első saraboláshoz egyszárnyú (félszárnyú) élezett terelő­lappal ellátott sarabolókapákat haszná­lunk, amelyek a fiatal' növényeket védik a talajrepedés- és rárakodás-okozta ká­roktól, s egyúttal csökkentik a gyomo­­sodás-okozta tömődést. A további sara­boláshoz, illetőleg kapáláshoz a kétszár­­nyú kultivátorokat használjuk. A haladás irányára merőleges élű, zsilettkapák ál­talában a kötött talajok mélyebb lazítá­sára használatosak. Vannak még töltö­gető kapák (töltögetőekék). Elsősorban burgonya művelésekor, annak töltögeté­­sére használjuk. A kapások mélységének a gyomok ki­irtását kell biztosítani, ugyanakkor azon­ban szükséges, hogy ne sértse meg a kultúra talajfelszín alatt elhelyezkedő gyökereit. A növényzet kikelése után se­kélyen, 2-5 cm mélyen sarabolunk. A kapálásokat mélyebben, 6-8 cm, esetleg 10 — 12 cm mélyen végezzük. A kapáló­gépek szerszámkéseit úgy állítjuk be, hogy az első saraboláskor 8 — 10 cm-es, a mélyebb porhanyításkor pedig 13—15 cm-es védősáv maradjon a növénysorok mentén. A sarabolásnak akkor teljes a hatása, ha kiegészítjük a növénysorok kézi kapálásával. Nedves időben, sáros földön nem szabad kapálni. A CUKORRÉPA KEZELÉSE A cukorrépa ápolása könnyen gépesít­hető. A gépesítés azt a változást tette szükségessé, hogy a sortávolságot 45 cm-re növeljük, mert ez a legkisebb sor­távolság, amelyben a traktor eljárhat. A sarabolást akkor végezzük, ha a répa sorol. Az első kapálásokat mélyebben, de keskenyebben végezzük, ami előnyös, mert könnyíti a répatest vastagodását. A sarabolás után következik a cukor­répa egyik legfontosabb munkája, az egyelés, amelyet akkor végzünk, amikor a répának 2—4 levele van, s a növény a gyökerével együtt 8-10 cm hosszú. A korai egyelés kedvező hatással bír a ter­méshozamra, a késői egyeléssel viszont munkánk eredménye értéktelenné vál­hat. A talaj minőségétől függően a cu­korrépát 20 — 25 cm-es növénytávolságra egyeljük. Az egyelés megkönnyítése cél­jából a kikelt sorokat keresztirányban forgókéses (rotációs) vagy merőleges haladási irányban dolgozó csokrozó csuk­lós boronával, Rapek-féle sarabolóval esetleg átalakított kultivátorral ritkít­juk. A növényápolási munkákat jelentő­sen megkönnyíti az egymagvú répavető­mag használata. A répa kelését állandóan figyeljük és ahol hézagok mutatkoznak, azt foltozó vetéssel mielőbb pótoljuk. A KUKORICA ÁPOLÁSA A kukoricaápolás gépesítését jelentő­sen elősegítette a négyzetes vetés, gépi megoldása. A 70X70 cm-re vetett kuko­ricát géppel jól kapálhatjuk, később pe­dig még lókapával dolgozhatunk benne. A 90 X 90 cm-es kötéstávolságban vetett kétszálas kukoricában címerhányás után is eljárhat a lókapa. Azonban nem min­dig előnyös fészekként 2 tövet meg­hagyni. Az USA-ban a kukoricát általá­ban körülbelül 100 cm-es sortávolságra és a fajtának megfelelő növénytávolság­ban sorba, fészkesen vetik. A sorokat pedig vegyszerrel gyomtalanítják. A kukorica első munkálata a kikelés utáni boronálás. Ezt a sorokban kereszt­­irányban végezzük, amikor a kukoricá­nak 2 — 3 levele látható. Az első kapá­lást 8—10 cm mélyen, az utána követ­kezőket pedig sekélyen végezzük, hogy a vízszintesen fejlődő gyökereket és a har­matgyökereket el ne vágjuk. Amikor a növény 8-15 cm magas és 4-5 levéllel rendelkezik, elvégezzük az egyelést. Al­kalmazható a kukorica kétszeres egyelése is. Az első egyelés alkalmával a fészek­ben 1-2 növényt hagyunk. A második­nál — amikor a növény 6—7 levelű — csak egyet, az erőteljesebbet. A kukorica egyelésének megtakarítá­sára számos próbálkozás történt. Az USA-ban fészkenként annyi magot vet­nek, ahány növényt meg kívánnak hagy­ni. Ehhez a vetőmag gondos osztályozása (kaliberezése) és tökéletes csíraképes­sége szükséges. Drótféreggel fertőzött talajon a mag idegmérges kezelésével próbálkoznak. A szovjet tapasztalatok szerint, ha a nyár második fele száraz, a fattyazás szembetűnően növeli a szem­termést. Néha a fattyazás káros is le­het. Sokszor szükséges lenne a kukorica érését siettetni. Sajnos, egyik ajánlott módszer sem elég hatásos (címerezés, száronfosztás stb.) és sok emberi mun­kaerőt kíván. A BURGONYA GONDOZÁSA A burgonyaápolás gépesítése szintén megoldott kérdés. Nálunk a burgonya töltögetése az általános. Rendszerint * második kapálás után érkezik el a töl­­tögetés megfelelő ideje, amikor a búr» gonya 10-15 cm magas. Ha a bokor 20-« 30 cm magasra nőtt, ezt a munkát meg» ismételjük. Az utolsó töltögetést a búr» gonya virágzása előtt végezzük, mert ez« után újabb gumókötést már nem várha­tunk. ügyeljünk arra, hogy a bokrokat töltögetéskor be ne temessük. Töltöge­­tések után a burgonyában a gyomirtás céljából gazoló kapálást végzünk. A burgonya négyzetes ültetésének nincá előnye, mert ha a töltögető ekét ke­­resztben-hosszában járatjuk, jelentősen növekszik a vízveszteség és romlik a ta­laj szerkezete. TRÁGYÁZÁS A kapásnövényeket igen hasznos növe­kedésük idején fejtrágyázni, mégpedig nitrogénnel, foszforsavval és kálium» mai. A répát növekedése folyamán né­hányszor salétromozzuk. Hasznos a cu­korrépa öntözése is hígított trágyalével. Foszforsavat az egyelés után és az utol­só kapálás előtt juttatunk a talajba. A kikelő burgonyakultúrát kénsavas am­móniával és szuperfoszfáttal trágyázzuk, majd a töltögetés előtt fejtrágyázzuk. A második töltögetéskor higított trágyalé­vel és szuperfoszfáttal trágyázzuk. Fé­szektrágyázás esetén a műtrágyakeveré­ket közvetlenül a kiszórás előtt 2:1:1 arányban szuperfoszfátból, mészsalét­­romból és 40 százalékos kálisóból állít­juk össze. HARC A GYOM ÉS A KÁRTEVŐK ELLEN A termesztett kultúrákkal egyidőben, sőt gyakran ennél előbb indul meg é gyomok kelése. Minél előbb látunk a gyomirtáshoz, annál hatásosabb ez a munka. Jelenleg egyre növekvő gyakor­lati jelentőséggel bír a kapáskultúrák vegyszeres gyomirtása. A kukorica-veté­sek gyomtalanítására a kelés előtt Si­mazin, Zeazin vagy Atrazin készítménye­ket használunk, majd a 15—20 cm fej­lettségű állományt Agrion esetleg Diko­­tex vegyszerekkel permetezzük. A ku­koricán kívül a hagymavetésekben la végezhető hatásos gyomirtás. Remélhe­tőleg a közeljövőben megoldódik a többi kapásnövény vegyszeres kezelése is. Az ápolás munkáihoz sorolhatjuk a kártevők elleni védekezést is. A cukorré­pa kártevői közül a vincellérbogár és a répabarkó ellen Gamadin, Dykol vegy­szerekkel és a klórbárium 4 százalékos oldatának 1 százaléknyi melasszal készí­tett keverékével védekezünk. A földi­bolhák ellen Dynociddal védekezünk, míg a répalevéltetű ellen Intration vagy In­­trasol 3 készítményeket használunk. A kukorica legveszélyesebb tavaszi kárte­vője a drótféreg, amely ellen Gamacid vagy Supergam vegyszerrel védekezünk a tavaszi talajelőkészítés idején. A4 amerikai burgonyabogár ellen a Dykol, a Lidykol, a DDT, a Gamacid vagy a Dyno­­cid készítmény hatásos. A burgonya ví­rusbetegségei (burgonyaleromlás) ellen Rafex 35 kontakt hatású vegyszerrel per­metezünk. Kapásnövényeink terméshozamát • kellő időben és a jól végzett ápolás nagy mértékben befolyásolja. Kisebb-nagyobt) vetés során nem okoz helyrehozhatatlan lemaradás a talajelőkészítésben vagy a károkat, kapásnövényeink ápolásakor vi­szont néhány napi késedelem a termé| egy részét semmisíti meg. Az ápolási munkákat ezért gyorsan, idejében és jó minőségben végezzük. Bartha Béla, okleveles gazda

Next

/
Oldalképek
Tartalom