Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-05-16 / 40. szám

4 Napjaink bővelkednek külpoli­* * tlkai eseményekben. Hruscsov elvtárs látogatása az Egyesült Arab Köztársaságban nemzetközi szempont­ból is kiemelkedő diplomáciai ese­mény. A szovjet kormányfőt első afri­kai útján több száz hazai és külföldi tudósító kíséri. Ebből is lemérhető, hogy a Szovjetunió és az arab orszá­gok közt egyre jobban kibontakozó együttműködést fokozott figyelemmel követik nyugaton is. Angol részről azonban idegesen reagáltak a szovjet miniszterelnök szívélyes kairói fogad­tatására, hiszen az 1956-os szuezi válság során elszenvedett angol vere­ség keserű íze még most is érezhető Londonban... Az angol kormány által támogatott dél-arábial véres események viszont minden bizonnyal összefüggésben vannak a szovjet miniszterelnök egyiptomi látogatásával. Nagy-Britan­­nia ugyanis az adeni beavatkozás idő­zítésével akar nyomást gyakorolni Washingtonra, hogy nvíltan forduljon szembe az Egyesült Arab Köztársa­sággal. Londonban joggal tartanak attól, hogy Hruscsov elvtárs szemé­lyes látogatása az EAK-ban nemcsak Nasszer pozícióit erősíti meg, hanem tovább bátorítja az elnök antikolonia­­lista politikáját is. Ennek kapcsán tudnunk kell, hogy Nasszer elnök az utóbbi időben több ízben erélyes han­gú támadást Intézett Nagy-Britannia ellen, különösen annak Jemen ellen irányuló provokációi és adeni elnyo­mó politikája miatt. Mindennek ha­tására tovább szélesedik a népi ellen­állás és a fegyveres felszabadító moz­galom az úgynevezett dél-arábiai ál­lamszövetségben. Az asszuánl gát első szakasza befe­jezésének ünnepségein résztvevő Hruscsov elvtárs hivatalos megbeszé­léseket folytatott Nasszer elnökkel, amelyek során áttekintették a jelen­legi nemzetközi helyzetet. A szovjet miniszterelnök az Egyesült Arab Köztársaság nemzetgyűlésének ülésén nagyjelentőségű beszédet mondott, amelyben részletesen kitért a két országot érintő gazdaságpolitikai kér­désekre, különös tekintettel a Szov­jetunió és az Egyesült Arab Köztár­saság közt fejlődő jó kapcsolatokra. A szovjet emberek örülnek, hogy az Egyesült Arab Köztársaság a szo­cializmus építésének útján halad — mondotta többek között Hruscsov elvtárs, — majd hangsúlyozta: az egyiptomi kormány programja és célja megnyitja az ország előtt a to­vábbi előrehaladás sikeres távlatait. Hruscsov elvtárs megelégedéssel nyugtázta, hogy a szovjet kormány és az EAK kormányának álláspontja sok nemzetközi kérdésben megegye­zik. Beszélt a hatalmas asszuánl gát felépítésének jelentőségéről és hang­súlyozta, hogy a Nílust megzabolázó szovjet és arab munkások, szakem­berek együttműködése példaképül szolgálhat a többi országok számára is. Az asszuáni gát örökre jelképezni fogja az arab nép hősi munkáját és a megbonthatatlan szovjet—arab ba­rátságot. 1 Az elmúlt hetek során a nyu­­gáti burzsoá sajtó szinte ijesztő csendben emlékezett meg egy jelen­tős évfordulóról. Másféí évtizeddel ezelőtt alakították meg az Észak- Atlanti Tömböt (NATO), amelynek helyzete most 15 év után valóban válságos. Egy szemfüles angol újság­író szerint pillanatnyilag a NATO a diagnózis megállapítása nélkül műtő­asztalra került beteghez hasonlít, akit csak az azonnali beavatkozás ment meg az életnek. Másszóval; a NATO- ban olyan magasra csaptak az ellen­tétek hullámai, hogy csakis az átszer­vezése mentheti meg a feloszlástól. A holland fővárosban megtartott háromnapos NATO-miniszteri ülés teljes mértékben igazolta az évforduló alkalmából Inkább nekrológnak tűnő emlékeztető méltatásokat, mintsem hogy e támadó jellegű katonai tömb sokat hangoztatott egységét bizonyí­totta volna. A jubileumi NATO-Ulés Hágában a szövetség tagállamai közti ellentétek jegyében folyt le és inkább politikai zsibvásárhoz hasonlított, mint komoly tárgyalásokhoz. A vezető NATO-hatalmak külügyminiszterei valóságos „csereüzletet" próbáltak kötni, amelynek során Rusk államtit­kár Kuba-ellenes bojkottzárlatot akart „vásárolni", no meg az általa is szennyesnek minősített dél-vietnami háborúhoz kíván nagyobb támogatást szerezni európai partnereitől. Bonn­­nak a már annyiszor beígért sokoldalú atom-Utőerő mielőbbi megvalósítását kínálta fel, Angliának pedig közép­keleti katonai beavatkozásának támo­­gatásval akart fizetni. London részé­ről azonban sovány üzletet kötött Rusk, mert maga Home miniszterel­nök közölte, hogy Nagy-Britannia to­vábbra is kereskedni fog a Kubai Köztársasággal. Ezzel szemben Bonn sietett bejelenteni, hogy megosztja Washington dél-vietnami gondjait, s cserébe „csupán" azt kéri: a német Hruscsov elvtárs és kísé-l rete látogatást tett aj Kairó melletti gizehi pira-| misoknál. és berlini kérdésben a bonni elgon­dolás legyen a mérvadó. A franciák továbbra is különcköd­tek. De Gaulle nem tágít az önálló atomerő megteremtésének gondolatá­tól, s a kubai kormánnyal kötött ke­reskedelmi egyezményével pedig — bár nem szívesen —, de az angolok malmára hajtja a vizet. Mindebből tehát kitűnik, hogy az alkudozások időszaka kezdődött el a NATO berkeiben. Jogosan vetődik fel tehát a kérdés: vajon a NATO-orszá­­gok közt beállt válság új tünetei mi­kor tűnnek el végre a nyugati politika testéről. A hágai ülés ugyanis azt bizonyítja, hogy Washington egyre inkább magára marad Kuba-ellenes politikájában! 3 A világ három különböző részén • továbbra is vér folyik a szabad­ságért és a függetlenségért — impe­rialista cselszövések miatt. Dél-Vietnamban az amerikaiak to­vább folytatják megtorló hadjáratai­kat a hazafiak ellen. MacNamara ame­rikai hadügyminiszter néhány nappal ezelőtt tért vissza Saigonból, ahol az utóbbi hónapok leforgása alatt már ötödször járt. Távozásakor ismét biz­tosította a dél-vietnami vezetőket, hogy az Egyesült Államok nem vál­toztat dél-vietnami politikáján. A hadügyminiszter újabb 75 nehézbom­bázót és egyéb hadifelszerelést ígért a hazafiak elleni megtorló támadá­sokra. Cipruson is tovább folynak a görög és török lakosság közti összetűzések, bár az ENSZ-csapatok jelenléte nagy­ban elősegíti a viszály rendezését. Makarlosz elnök a TASZSZ szovjet hírügynökség tudósítójával folytatott beszélgetése során igen nagyra érté­kelte a szovjet kormány állásfoglalá­sát, amely a ciprusi helyzet mielőbbi békés rendezését sürgeti. Makarlosz rámutatott arra, hogy a rend és a béke helyreállítása mindaddig akadá­lyokba ütközik Cipruson, amíg a NATO-hatalmak folytatják a sziget elleni mesterkedéseiket. Adenben az angol katonaság foly­tatja támadásait a lakosság ellen. Az Alsóházban Home miniszterelnök a bírálatok kereszttüzében azt bizony­gatta, hogy az angol csapatok a rend és a béke „fenntartását" biztosítják, s továbbra is azt hangoztatta, hogy Anglia jogot tart a dél-arábiai állam­­szövetségben kialakult helyzet formá­lására. Valón az angolok szuronyokkal osztogatják a szabadságot az adeni hazafiaknak? (tg) 9 A teljes egyetértés jegyében. Közös magyar—német közleményt ír­tak alá Budapesten az NDK párt- és kormányküldöttségének egyhetes ma­gyarországi látogatásáról. A közle­mény hangsúlyozza .hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német­ország Szocialista Egységpártja vala­mennyi megvitatott nemzetközi kér­désben teljes nézetazonosságot vall. • Asztúria tartományban 50 000 bányász sztrájkol. Madridból érkezett jeíntések szerint az asztúriai bányá­szok sztrájkja fokozódik. A Franco­­kormányt egyre jobban nyugtalanítja a helyzet, s maga a spanyol belügy­miniszter érkezett a helyszínre, hogy „megvizsgálja a helyzetet". Spanyol­­ország többi részéről is szolidaritási Üzenetek érkeznek az asztúriai bá­nyászokhoz. Algéria a szocializmus útját választotta Néhány héttel ezelőtt cseh­szlovák szakszervezeti küldöff­­ség járt Algériában. Az aláb­biakban a küldöttség egyik tag­jának útijegyzetével ismertetjük meg olvasóinkat. A mikor a mai Algériában utazunk ^ és figyelmesen szemügyre vesz­­szük az ország életét, csodálkoznunk kell, mi minden változott a függet­lenség kikiáltása óta eltelt két év alatt, A 130-évés gyarmati elnyomás és a több mint 7 évig tartó háború a szó szoros értel­mében rombadön­­tötte az országot. Es bár e gyászos örökség maradvá­nyaival lépten nyo­mon találkozunk — a befejezetlen épít. kezések sokasága, az elhagyott gyá­rak, a vidéki lakos­ság alacsony élet­­színvonala, a több­tízezer munkanél­küli, az ország túl­zott függősége Franciaországtól —, Algéria új életet kezdett, amellyel kül- és belpolitikai szempontból egy­aránt Észak-Afrika, sőt az egész afrikai földrészen a leg­haladóbb állammá lépett elő. Algéria végérvé­nyesen a szocializ­mus útjára lépett. A földreform kö­vetkeztében hárommillió hektár ter­mékeny földterület került a gyarma­tosítók és hazai szekértolóik kezéből az algériai parasztság tulajdonába. A francia telepesek főleg gabonát, déligyümölcsöt és szőlőt termeltek — exportra. Az Algériai Nemzeti Front nemrég véget ért kongresszusa meg­jelölte azokat a feladatokat, amelyek a mezőgazdasági termelés előtt állnak Algériában. Elsősorban a lakosság élelmiszerellátásának biztosítását tűz­ték ki célul. 1964. május 16. Algír egykori meghódítójának, az orleansi herceg szobra helyén ma a szabad Algériai Demokratikus Köztársaság zászlaját lobogtatja a szél. Az iparban is fokozatosan végre­hajtják az államosítást. A dohányipar, a papírgyártás, a malmok, a közleke­dés és a nagy szállodák államosítása már befejeződött. De a forradalmi algériai kormány Ben Bella vezetésé­vel nem áll meg félúton. A népgazda­ság különböző ágaiban újabb üzeme­ket, gyárakat és intézményeket adnak át a szocialista szektornak. Az üzemek és gyárak irányítása már munkás-önkormányzattal törté­nik, ami az algériai forradalom egyik legszembetűnőbb eredményének szá­mít. Algériai utunk során ellátogat­tunk egy malomba is, hogy megis­merkedjünk a munkás-önkormányzat munkájával, problémáival. A malmot tavaly májusban államosították és jelenleg 160 alkalmazottja van. A munkás-önkormányzat 17 tagból áll, 6-tagú munkásbizottsággal és elnök­kel az élen. E szervekkel együtt az irányításban még 10 szakszervezeti bizalmi is közreműködik,, az üzemi szakszervezeti bizottság és az igaz­gató pedig az állami érdekeket kép­viseli. Az említett üzem Algéria na­gyobb üzemei közé tartozik, mert itt kevés olyan ipari üzem van, amelynek 300-nál több alkalmazottja lenne. A malom búzát vásárol, amelyet feldol­goz és a megszabott áron a kiskeres­kedelem szolgálatára bocsájt. Algéria többi területén is hasonló munkás-önkormányzatok működnek az üzemekben s gyárakban, bár gyak­ran találkozhatunk ennek az irányí­tási formának kezdeti nehézségeivel. Ehhez tudnunk kell, hogy az algériai üzemeket és gyárakat francia szak­emberek irányították, akik azonban nagyon elszámltották magukat, ami­kor távozásukkal az algériai népgaz­daság összeomlását jósolták meg. A közel 12-milliós ország egy ember­ként sorakozik fel a háború-okozta sebek mielőbbi behegesztéséért és az ország felvirágoztatásáért folyó harc­ban. Algériában aránylag alacsonyak a bérek, de a dolgozók azon a vélemé­nyen vannak, hogy inkább többen keressenek kevesebbet, minthogy nö­vekedjék a munkanélküliség. A mun­kás-önkormányzat tagjai feladataik elvégzésén kívül vesznek részt az Irányításban. A munkások gyakran tartanak éjjeli ellenőrző-szolgálatot az üzemekben, mindenféle anyagi el­lenszolgáltatás nélkül. S bár sehol sem találkoztunk a „forradalmi sze­rénység“ jelszóval, a dolgozók szigo­rúan betartják ezt az elvet. De nem­csak ők. A Ben Bella-kormány mi­niszterei is lemondtak fél fizetésük­ről, hogy ezzel is segítsék a népgaz­daság fellendítését. A „Cobiscal“­­üzem dolgozói pedig javaslatot ter­jesztettek elő arra vonatkozólag, hogy a nyereséget ne osszák szét, hanem bocsássák az állami beruházások ja­vára. Nehéz írni azokról az érzelmekről, amelyek az algériai valósággal történt találkozás után hatalmában tartják az embert. Példátlan, nagyszerűek ezek az érzések, amelyek a szerény lehe­tőségek közepette is tenniakarást, munkakedvet, békevágyat sugároznak az algériai dolgozók arcáról. Az algé­riaiak nemzeti öntudata, forradalmi lendülete, szocializmust építő vágya, a nemzetek közötti barátság megte­remtése olyan erő, amely biztosan győzni fog. Ezt az algériai szellemet csak azzal lehet összehasonlítani, amit 1948-ban mi éltünk át. Amikor búcsúzásra került sor ettől a becsületes, bátor néptől, az a meg­győződés hatott át bennünket, hogy további segítségére kell sietnünk. A szocializmus útjára lépett Algériá­nak különösen gazdasági és műszaki segítségre van szüksége. De hiányoz­nak még orvosok, tanítók és egyéb értelmiségi dolgozók is. Az ország felmérhetetlen természeti kincseinek feltárásához nemcsak a gépek, hanem mérnökök, műszaki dolgozók, szak­emberek hiányoznak. A szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió, szép példával jár elől, A meglátogatott üzemekben, gyárak­ban gyakran találkoztunk szovjet, csehszlovák és más szocialista orszá­gokból ott dolgozó szakemberekkel. Az algériai dolgozók mindenütt nagy elismeréssel nyilatkoztak erről a se­gítségről. A szabad Algéria biztosan halad előre a kitűzött cél felé és országaink segítsége is hozzájárul ahhoz, hogy a szocializmus fiatal fája minél előbb megerősödjék Algériában (JM) 9 Csehszlovák felszólalás Géniben. A gehfi kereskedelmi világkonferen­cián felszólalt hazánk képviselője is, aki többek között kijelentette, hogy a szocialista országok gazdasága a KGST keretén belül folytatott sokol­dalú együttműködés eredményeként gyors iramban fejlődött. A szocialista munkamegosztás a gazdasági erők fejlődését szolgálja — hangoztatta a felszólaló. 9 Az angol ellenzék támogatja a kormány adeni agresszióját. Adent, mint fontos támaszpontot védeni kell, jelentette ki Harold Wilson munkás­párti vezető Londonban. Wilson vé­leménye szerint az angol kormány kötelessége volt támogatást nyújtani az angol katonáknak. • Kínai állásfoglalás Laosz ügyé­ben. Csen Ji kínai külügyminiszter válaszolt a genfi értekezlet társelnö­keinek üzenetére, melyben felhívták a genfi értekezlet résztvevőinek fi­gyelmét a laoszi veszélyes helyzetre. Csen Ji hangsúlyozta, hogy a kínai kormány támogatja a társelnökök álláspontját. A kínai kormány szük­ségesnek tartja a Laoszröl kötött genfi egyezmények szigorú betartá­sát. A magyar főváros legnagyobb park­jában, a Városligetben május 15-e és 25-e között rendezik meg idén a Bu­dapesti Nemzetközi Vásárt A kiállításra körülbelül 30 ország jelentkezett ipari termékeivel. Nem­csak az európai ipar ad itt találkozót egymásnak, hanem más földrészek országai Is elküldik gyártmányaikat. A magyar ipari vállalatok között a vásár előtti időszakban valóságos ver­sengés indult, hogy bejussanak a ki­állítók közé. A kiállítás egyes ipari szakok szerint osztályozza a kiállított cikkeket. Az idei vásáron még jobban érvényesül az az elv, hogy az árukat nem kirakatszerűen kell a nagykö­zönségnek bemutatni, hanem arra kell törekedni, hogy a termékek minden előnyös vonása kiemelkedjék. A ma­gyar ipar legújabb termékeit, a mű­szaki fejlesztés eredményeit mutatja be ezen a vásáron. A vásár jellegét főleg a gépipari, finommechanikai, híradástechnikai, vegyipari-termékek szakosított csoportjai adják meg. A kiállító bel- és külföldi vállalatok száma meghaladja a kétezret. A vásár rendezősége egymillió látogatót vár. Annak érdekében, hogy a szakembe­rek a vásár látnivalóival alaposabban megismerkedhessenek, szombat és vasárnap kivételével mindennap „szakmai bemutatókat" rendeznek. A KGST keretében történő együtt­működést a különböző szakirányú pavilonokban (nehézipar, gépipar, vegyipar) mutatják be. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság az idén a ta­valyinál jóval nagyobb pavilonban állítja ki ipari termékeit. Majdnem valamennyi külkereskedelmi vállala­tunk képviselteti magát a vásáron. A vásárra csehszlovák kormánykül­döttség és számos kereskedelmi ve­zető személyiség érkezik. — gyi 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom