Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-06 / 37. szám
A szocialista mezőgazdaságért! Bratislava, 1964. május 6. Ära: 40 fillér XIV. évfolyam, 37. szám. LAPUNK TARTALMÁBÓL Az új családi törvény magyarázása ........................... 2. old. A fehérjedús takarmányok silózásának néhány problémája ..................................3. old. Mezőgazdasági termelési tapasztalatok.......................4. old. „Virágzó Mezőgazdaság“ — lapunk szakmelléklete 4—5. old. | Kitüntették a legjobb I mezögazÉségi dolgozókat Lengyel: — Az. hogy a mezőgazdasági termelést ipari szintre emeljük 1970-ig, feltétlenül megköveteli az ilyen nagyméretű beruházásokat. Csakis ilyképpen tudjuk az évről évre fokozódó feladatokat valóra váltani. Mert, hiába akartuk eddig a vegyszeres gyomirtást kiszélesíteni mind nagyobb területre, ha nem volt elegendő vegyszer. Ugyanez mondható a műtrágyára vonatkozóan is; sőt számottevő az is, hogy a műtrágyát idejében megkapjuk. Tapasztalataink amellett szólnak, hogy a tavasszal felhasználásra kerülő műtrágyát már előző év őszén, az ősz folyamán felhasználásra kerülő műtrágyát pedig ugyanazon év tavaszán kell a szövetkezeteknek kézhezkapniuk. Különben a bizonytalanság, „ka(Fényképezte: Kruzinsky) Május 1 és május 9-e alkalmából professzor Koloman Botfa, az SZNT földművelésügyi megbízottja, a földművelésügyi miniszter nevében kitüntette Szlovákia 164 legjobb mező-, erdő- és vízgazdasági dolgozóját. Áldozatkész munkájukért „A szocialista mezőgazdaság építője“, „A szocialista erdőgazdaság építője“ és „A vízgazdaság legjobb dolgozója“ címet kapták. Professzor Botfa földművelésügyi megbízott keresetlen, szívből jövő szavakkal mondott köszönetét a kitüntetett dolgozóknak azért az áldozatkész munkájukért, amit mezőgazdasági termelésünk felvirágoztatásáért végeztek. Hiszen a kitüntetett dolgozók nagy része már a szövetkezetesítés első éveitől állandóan ugyanazon a munkahelyen dolgozik, s így a szocialista mező-, erdő- és vízgazdaság építésében hazánkban elért eredmények az ő sikeres munkájukat is dicsérik. Milyen volt a mezőgazdasági termelés színvonala Szlovákiában a szövetkezetek megalapítása előtt? A csehországi kerületekben — amint ismeretes — sokkal belterjesebben gazdálkodtak, s az ott elért területegységenkénti termelésnek Szlovákiában csupán az 54 %-át tudtuk elérni. Ennek is a legnagyobb részét földműveseink saját családjuk élelmezésére használták fel, s így a mezőgazdasági termékeknek csupán a 35 %-a került piacra, ami annyit jelent, hogy földműveseink jövedelme igen csekély volt. Ezzel szemben 1963-ban Szlovákia mezőgazdasági össztermelése egyharmadával túlszárnyalta a háború előtti színvonalat és 92 #/o-kal több mezőgazdasági terméket adott piacra. Ezért megérdemelten ünnepeljük azokat az élenjáró dolgozókat, akik ehhez a sikeres termeléshez a legnagyobb mértékben hozzájárultak. Tavaly Szlovákiában a kedvezőtlen időjárás miatt az átlagosnál rosszabb termést takarítottunk be. Búzából 16,5 mázsát, rozsból 15 mázsát, árpából 20 mázsát, kukoricából pedig valamivel több mint 29 mázsát hektáronként. Am a senicai járás Rohovské Rybky-i szövetkezetében dolgozó Pavel Vajgán mezőgazdász ugyanebben az évben búzából 33 mázsás, árpából 35 mázsás, kukoricából 37 mázsás, cukorrépából pedig 400 mázsás hektáronkénti átlagos terméshozamot takarított be. Hasonlóan szép terméshozamokat ért el Eudovít Dekys, a trnávkai szövetkezet (2iar nad Hronom-i járás) növénytermesztésének vezetője is. Hazánkban a dolgozók élelmiszerellátása megkívánja, hogy ez évben minél több gabonát, főként búzát termesszünk. Szlovákiában az előirányzott átlagos hektárhozam búzából 23 mázsa. Vajgán és Dekys elvtársak, akik a tavalyi rossz termelési feltételek között 33 mázsás átlaghozamot takarítottak be, biztosan egyetértenek azzal, hogy a kitűzött feladat teljesíthető. A burgonyatermesztők közül a lucivnái szövetkezet érte el a legjobb terméshozamot; hektáronként átlagban 265 mázsát termesztett a 100 mázsás szlovákiai átlaggal szemben. Ez évben Szlovákiában 117 mázsa átlagtermést kell elérnünk hektáronként. A legtöbb kitüntetést az állattenyésztési dolgozók kapták. Mária Hűhóvá, a párnicai szövetkezet ötgyermekes fejőnője megérdemli, hogy nevét megismerje az ország összes fejőgulyása. A rábízott tehenek évi tejhozamát egyetlen év alatt átlagban 600 literrel fokozta tehenenként, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szövetkezet tavaly 35 000 liter tejet adott el terven felül Stefan Adam, a Nyitrai Állami Gazdaság kolínanyi üzemrészlegén 10 literes napi átlagos tejhozamot ért el. Ez az eredmény még jobban szembetűnik, ha összehasonlítjuk a nyitrai járás tavalyi 1500 literen aluli tehenenként! átlagos tejhozamával! Ugyancsak 10 litert fejt átlagban tehenenként Fhajcsani Vince, a Novy Trh-i célgazdaság dolgozója is. Pártunk XII. kongresszusának határozata értelmében a legközelebbi- években el kellene érnünk legalább a 2500 literes évi átlagos tejelékenységet. Ennyi tejet háromnegyed év ala't kifejt minden rábízott tehéntől Mária Palastínusová, a Veiké Pole-i Állami Gazdaság dolgozója! Sajnos, a szlovákiai átlag tavaly csupán 1550 liter volt. A helyes táplálkozás biztosítása szempontjából hazánk minden polgárának évente legalább 50 kg marha- és borjúhúst és 410 liter tejet kell biztosítanunk. Ez annyit jelent, hogy minden hektár mezőgazdasági területről 87 kg marha- és borjúhúst és 630 liter tejet kell termelnünk, s ezt 1970-ig akarjuk megvalósítani. A szarvasmarhahizlalásban a napi súlygyarapodás azonban csak 60 dkg körül mozog. Ezzel szemben Pavlina Draéová, a Horná Trnávka-i szövetkezetben (Ziar nad Hronom-i járás) jóval túlszárnyalta ezt az átlagot. Már több éve eteti a hízó növendékmarhákat; 1961- ben 105 dkg-os napi átlagos súlygyarapodást ért el állatonként, 1962- ben a napi súlygyarapodást már napi 115 dkg-ra, tavaly pedig 129 dkg-ra fokozta. A sertéshizlalásban elért szlovákiai napi átlagos súlygyarapodás csupán 31 dkg volt. Vincent Duchon, a gofianovi szövetkezet sertésgondozója viszont tavaly 300 sertésnél elérte a 68 dkg-os napi súlygyarapodást. Juhász Pál. a calovói nagyhizlalda dolgozója, továbbá Fábry Irén és Anna Chromeková, akik a driecani szövetkezetben 600 sertést hizlalnak, 62 dekás átlagos napi súlygyarapodást értek el. Emil Scevko, a Brunovcei Növénynemesítő és Vetömagszaporító üzem dolgozója tavaly anyakocánként 26 malacot választott le, ezzel szemben a szlovákiai átlag a szövetkezetekben csupán 9,8 malac, az állami gazdaságokban pedig 10 malac volt. Hasonlóan nagy a különbség az élenjáró dolgozók eredményei és a szlovákiai átlag között a baromfitenyésztésben is. Emília Kadlecová. a bosácai szövetkezet (trencíni járás) baromfigondozója 570 tojótól tavaly 157 tojást termelt átlagban tojónként a szlovákiai szövetkezetekben átlagosan elért 118 tojással szemben. A kitüntetett dolgozók valóban példát mutatnak arra, hogyan szabadulhatunk meg a lakosság élelmezése terén felmerülő gondoktól, s megérdemlik egész társadalmunk megbecsülését és szeretetét. -gir-Finta István, a karcai szövetkezet elnöke punk, vagy sem , eluralkodik, zavar támad a tervezésben, munkaszervezésben egyaránt, s a növény sem jut idejében tápanyaghoz. S mi következik ebből? Az előirányzott hektárhozam csorbát szenved. — Különösen most lesz nagy jelentősége a műtrágyának. Kenyérgabonaszükségletünket lehetőleg nem behozatal útján, hanem hazai termésből szeretnénk biztosítani. Am a műtrágya sem minden, úgymond: kétélű fegyver. Ha szakszerűen használjuk fel, a kevesebb is emelheti a hektárhozamokát, viszont a helytelenül alkalmazott műtrágya — legyen az bőséges —, nem hasznot, de kárt okozhat a termésben. Annakidején az Ullmann báró földje félannyi műtrágyát kapott, mint most, s jól emlékszem, 46 mázsa búzát is megadta hektárja. Persze, olyan műtrágyát kapott a növény, amilyenre szüksége volt, s bőven kapott istállótrágyát. — No meg azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a háború előtt mindössze 325 ■ szarvasmarha volt községünkben, most pedig 200- zal több. Ez mindenesetre több szemestakarmányt is igényel. Ami a növények vetésterületének előírása mellőzését illeti, ez nem újkeletű dolog, csak a gyakorlatban nem gyökerezett meg. Mindenese’tre ezeknek a kötöttségeknek a megszüntetése elősegíti majd a helyi természeti, éghajlati és talajviszonyok jobb kiaknázását, a többtermelés, a jövedelmezőség javára. — Csak megnyugtató lehet valamennyi mezőgazdasági üzemünk vezetői és dolgozói számára, hogy végre megoldódik a takarmánygyárak építésének kérdése, amely halogatást nem tűrően sürgős. A takarmánykeverő üzemek — kevés kivételtől eltekintve — nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A hozzánemértés, a szakszerűtlenül összeállított takarmánytápszerek nemegyszer mérgezést idéztek elő, sok állat került a vágóhídra, vagy a helyszínen elhullott. Reméljük, hogy korszerűbb technológiával működő, nagyobb kapacitású takarmánygyárak épülnek majd a számszerint is említett milliókból. Használjuk fel az e téren rendelkezésre állt) külföldi tapasztalatokat; tanuljunk, de ne mindig a saját kárunkon! ☆ Mi a véleménye a mezőgazdasági beruházási építkezések szakaszán tapasztalható eddigi komoly hibák, fogyatékosságok megszüntetésére hozott komplex intézkedésekről? Boros: Legfőbb ideje, hogy ezeknek az áldatlan állapotoknak véget vessünk. A különféle, ki nem próbált istállótípusok ráerőszakolásából sok millió korona káruk származott a szövetkezeteknek. Eddig bizony az építkezést végrehajtó szervek nem engedtek a „huszonegyből“., s az eredmény: a trágyalé a tehenek alá folyt; takarmányelőkészítő híján körülményes volt az etetés, hosszabb ideig tartott, miután más helyiségből kellett odaszállítani. Mi nem hagytuk csak anynyiban a dolgot, elhatároztuk, hogy építünk az ‘stállóhoz takarmányelőkészítőt. Nos, az építéshez anyag is keli, ezt pedig nem akartak adni ... Arról meg jobb nem is szólni, hogy a tervezők a szociális helyiségekről — csodák csodája — megfeledkeztek. — Az a. véleményem a továbbiakhoz, hogy a jó istállótipus-tervek készítését alapos tanulmányozás előzze meg, közvetlenül a gyakorlatban. Az sem ártana, ha mezőgazdasági épületeket tervező mérnökeink közül jónéliányat illetékes szerveink kiküldenének a nagyvilágba, hogy azután a legjobb tapasztalatokat összegyűjtve, hasznosítanák sajátos viszonyainknak megfelelően. Az ilyen célokra fordított pénz busásan kamatozna. Lejegyezte: N. Kovács István Lengyel Imre elvtársat a libádi és Renczés Sándor elvtársat a felsőpatonyi EFSZ elnökét a köztársasági elnök a Munka Érdemrendjével tűntette ki. Fogadják mindketten szerkesztőségünk szívből jövő jókívánságait áldozatkész munkájukhoz. 5 a tu N » Q> Í3 :0 N •o 3 >o © © N Q 'O N O *8 C © 60 <Ö 60 © O c •"■a © V. O *© V. Ö oa A kongresszus szünetében... 1 A kongresszus szüneteiben, valamint esténként a szállókban élénk eszmecsere folyt a küldöttek között. Az adott lehetőségekkel élve, megkértük [ Lengyel Imrét, a libádi EFSZ elnökét valamint Boros elvtársat, a bélai [szövetkezet agronómusát, nyilatkozzanak a Szabad Földműves olvasóinak [a mező-, erdő- és vízgazdaságügyi miniszter főbeszámolójának egyes téte" leivel kapcsolatban. ☆ Miként fogadta J Burian mérnök, földművelésügyi miniszter azon bejelentését, hogy műtrágya, növényvédoszerek. antibiotikumok és egyél takarmány-tápszerek gyártására stb. az idén 297 millió, s a jövő évber 501 millió koronát fordítunk? Ezen kívül a takarmánygyárak építésére 74 millió koronát szabadítunk fel, és a jövő évre pedig már 228 millió korónát tprvp^tiink?
