Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-04-29 / 35. szám
Äz EFSZ-ek VI. kongresszusának határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről és a szövetkezetek további megszilárdításáról növekedésének következménye legyen. A piaci tojástermelés eddigi színvonalának fenntartása és e színvonal további növelése érdekében a kongresszus javasolja továbbá a szövetkezeteknek, hogy a tyúktenyésztésben vezessék be a korszerű nagyüzemi technológiát, javítsák meg a takarmányozás technikáját, nagyobb gondot fordítsanak a fajtenyésztési munka megjavítására, s így csökkentsék az önköltségeket. A szövetkezetek azonban tartsák szem előtt, hogy a tyúktenyésztés fejlesztése során csak saját termelésű takarmányokra támaszkodhatnak. A kongresszus elvárja, hogy azok a szövetkezetek, amelyek a juhtenyésztés részére kedvező feltételekkel rendelkeznek, tegyenek olyan intézkedéseket, amelyekkel növelhetik annak hatékonyságát, főleg a gyapjú áraihoz számítandó felárak, a tenyész- és haszonállatok bárányaiért és a juhbőrért fizetendő jobb árak szem előtt tartásával: vagyis felvirágoztatják újra a juhtenyésztést, melyet az utóbbi évek folyamán annyira elhanyagoltunk. Növeljük a gépek üzemképességét! A VI. kongresszus örömmel veszi tudomásul a gépállomások szorosabb együttműködését a szövetkezetekkel és helyesli a gépállomások irányítása érdekében hozott intézkedéseket, a mezei munkatervek, a kemizáció és az intenzívebb növényvédelmi beavatkozás terén történő együttműködést. Nagyon helyesnek tartjuk, ha a jövőben méginkább megjavul a gépállomások gépjavító tevékenysége és ellenőrző munkája az energetikai berendezések felett, továbbá hogy kibővül a technikai szolgálat és a gépesítő személyzet nevelése. Nem kielégítő a helyzet a gépek karbantartása szakaszán. Sok szövetkezetben nem bánnak szakszerűen a gépekkel és e hiányosságok folytán gyakran támadnak kiesések. A kongresszus azt javasolja a szövetkezetek vezetőségének és funkcionáriusainak, hogy az élenjáró EFSZ-ek példája nyomán a gépeket és a felszereléseket a lehető legnagyobb szakértelemmel kezeljék, — növeljék a gépesítő személyzet, a traktorosok, kombájnosok és gépjavítók szakképzettségét, kétmüszakos üzemeltetéssel fokozzák a gépeszközök kihasználását, főleg a nehezebbekét, hogy ezáltal emelkedjék a gépi felszerelésekre fordított anyagi eszközök hatékonysága és csökkenjenek az önköltségek. Míg a gépállomások és a különleges javítóműhelyek kapacitásukat a generál-javításokra és bonyolultabb gépezetek javítására összpontosíthatják, a kisebb, mindennapos javításokkal a szövetkezetek maguk is megbirkózhatnának. A kongresszus helyesnek tartaná, ha főleg a nagyobb, egyesített szövetkezetek jól felszerelt és szakképzett javítókkal dolgozó műhelyeket szerveznének a karbantartások és kisebb javítások elvégzésére. Javítsuk meg szövetkezeteinkben a beruházási építkezést! A VI. kongresszus foglalkozott a mezőgazdasági beruházási építkezésben tapasztalható hibákkal és azok kiküszöbölésével. Egyetért a Mező-, Erdő- és Vízgazdaságügyi Minisztérium intézkedéseivel, amelyek célja az előregyártott vasbeton épületelemek felhasználásával épített épületeken mutatkozó hibák eltávolítása, elegendő, a mezőgazdasági üzemek szükségleteinek megfelelő épületterv biztosítása, az épülettervezői munka javítása és olcsóbbá tétele, valamint egészséges adás-vételi kapcsolatok megteremtése egyrészt a mezőgazdasági üzemek, másrészt az épülettervező vállalatok, valamint az építőüzemek és a technológiai berendezések gyártói között. A beruházási építkezésben tapasztalható javulás azonban megkívánja, hogy a mezőgazdasági üzemek is felelősségteljesebben foglalkozzanak ezzel a feladattal. Ezért a kongresszus az alábbi felhívással fordul az összes szövetkezet dolgozóihoz: — csak a szövetkezet mezőgazdasági termelésének fejlesztésével és szakosításával kapcsolatos kérdések tisztázása után lássanak hozzá a beruházási építkezéshez: — csak abban az esetben kérjék az új beruházási építkezések engedélyezését, ha a rendelkezésükre álló épületekben, esetleg azok korszerűsítése után sem tudják biztosítani a tervfeladatok teljesítését; — a beruházási építkezést idejében tervezzék be és ne változtassák a beruházási építkezéssel kapcsolatos követeléseiket; — a beruházási építkezés előmunkálatain az épülettervezővel együttműködjenek, hogy igy a felépített gazdasági épület és a termelés technológiája megfeleljen a termelési feltételeknek és lehetővé tegye a jó üzemeltetést; — a mezőgazdasági beruházási építkezést előkészítő járási központtal karöltve ellenőrizzék az építkezést és következetesen ügyeljenek arra, hogy az építőanyag és a munka jő minőségű legyen; — gondoskodjanak az épületek és technológiai berendezések karbantartásáról, rendszeresen és jókor végezzék el az alapeszközök közép- és generáljavítását. A kongresszus ismételten felhívja a figyelmet arra. hogy az épületek és létesítmények karbantartására 'célszerűen fordított eszközök többszörösen visszatérülnek a szövetkezeteknek, mivel meghosszabbítják azok élettartamát. Szilárdítsuk meg és mélyítsük el a szövetkezetek ökonómiáját! Egységes földművesszövetkezeteink szempontjából egyre nagyobb jelentőségűvé válik az irányítás kérdése. Szövetkezeteinkben jó feltételek alakultak ki az irányítás hatékonyságának fokozására. Az elmúlt 15 év alatt sok tehetséges, a szövetkezeti gondolatnak élő funkcionárius nőtt fel bennük, akik elsajátították az ökonómika és a nagyüzemi munkaszervezés alapelveit. A földművelésügyi miniszter, a mezőgazdasági termelési igazgatóságok és más irányító szervek ezért jól tennék, ha a mezőgazdasági üzemek irányításakor az elismert szövetkezeti funkcionáriusok gazdag tapasztalataira támaszkodnának, egyénileg oldanák meg minden egyes szövetkezet problémáit, formális séma nélkül, minden járás és üzem eddigi fejlődésének és távlati szükségleteinek elemzése alapján irányítanának. A kongresszus ismételten felhívja a figyelmet előző határozataira, amelyek értelmében javítani kell és jobban ki kell használni a nyilvántartást a gazdálkodás eredményeinek ellenőrzésére és operatív elemzésére. Több figyelmet kell fordítani a nyilvántartási és számítási munkálatok gépesítésére is. Még mindig nem értékelik kellőképpen a szövetkezeti ellenőrző bizottságok jelentőségét és küldetését. A népi ellenőrzésre vonatkozó törvény jelentősen alátámasztja az ellenőrző bizottságok helyzetét, tekintélyét és jelentőségét. Az ellenőrző bizottságok a szövetkezeti tagság választott szervei, s az egységes földművesszövetkezetekre vonatkozó törvény által megállapított hatáskörük azonos a népi ellenőrzés üzemi bizottságainak hatáskörével. Ezért a kongresszus arra kéri az összes egységes földmüvesszövetkezetet, hogy fordítson több figyelmet az ellenőrző bizottság összetételére és szakadatlan munkájának biztosítására. Az ellenőrző bizottságokat is arra kéri, hogy teljesítsék küldetésüket. Ugyanakkor megkívánja, hogy a mezőgazdasági termelési igazgatóságok is az eddiginél sokkal hatékonyabban segítsenek a szövetkezetek ellenőrző bizottságainak, s azok munkáját minden szövetkezetben a gazdálkodás leggyengébb szakaszaira irányítsák. A szövetkezetek jó gazdálkodásának további előfeltétele a helyesen kidolgozott évi termelési-pénzügyi terv és annak kihasználása a szövetkezet termelésének mindennapi irányításában. Ezért minden szövetkezetnek igyekeznie kellene olyan tervet összeállítani, amely visszatükrözi a termelés alakulásának helyes arányait, s a tervfeladatokat és azok teljesítéséhez szükséges eszközöket szétírja a szövetkezet legkisebb termelési és szervezési egységeire. Az így kidolgozott évi termelési-pénzügyi tervet meg kell vitatni az egyes munkahelyek dolgozóival és következetesen ellenőrizni kell annak teljesítését. Az említett előfeltételek nélkül nem lehet sikeresen bevezetni a szövetkezeten belüli szocialista munkaversenyt. A kongresszus szükségesnek tartja az összes szövetkezeti tagok és mezőgazdasági termelési igazgatóságok figyelmét a szövetkezeteken belüli munkaverseny további elmélyítésének és kiszélesítésének a szükségességére irányítani. Elsősorban annak fejlettebb formáit, a szocialista munkabrigádokat és „A szocialista munkaerkölcsért, a parasztbecsületért“ megindult mozgalmat kell támogatni, hogy minden szövetkezeti tagba beidegződjék a tudatos, szocialista munkaviszony. A szövetkezeteken belüli szocialista munkaverseny növelheti a szövetkezeti tagok érdeklődését a vörös zászlókért a szövetkezetek között folyó verseny iránt. Az említett versenyben elért jő helyezés egyike a legnagyobb kitüntetéseknek, amilyet a szövetkezetek elérhetnek. Hazánk minden dolgozója készül a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának és hazánk felszabadítása 20. évfordulójának méltó megünneplésére. A kongresszus felkéri a földművesszövetkezeteket arra, hogy az említett nagy jelentőségű évfordulók és a szövetkezetesítés megkezdésének 15. évfordulójának tiszteletére Indítsanak versenyt a tervfeladatok teljesítéséért és túlszárnyalásáért, a talajterület jobb kihasználásáért és a CSKP KB XII. kongresszusa által kitűzött célok mielőbbi eléréséért. A közvetlen irányítás elvével összefügg a szövetkezetek vezető funkcionáriusainak megnövekedett jogköre és felelőssége is. Az alapelvek, a munkarend, valamint az évi és idénytervek jóváhagyásával a közgyűlés a vezető dolgozókra ruházza a felelősséget a végső eredményekért, a tervfeladatok teljesítéséért és az eszközök teljes mértékű kihasználásáért. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ott, ahol betartják ezeket az alapelveket és szilárdítják a vezető dolgozók tekintélyét, a szövetkezetek jó eredményeket érnek el. A nagyüzemi technológia érvényesítése a növénytermesztésben és az állattenyésztésben megköveteli a mun. kafolyamatok megfelelő szervezését is, amelynek színvonala egyre jobban megközelíti majd az ipari munkaszervezés színvonalát. Ez természetesen nagyobb igényeket támaszt a munka szervezettségére s ugyanakkor az irányítást végző dolgozók munkájának minőségére. A kongresszus ezért felhívja az összes vezető dolgozókat, hogy gyorsabb ütemben és rugalmasabban léptessék életbe a munkaszervezés haladó elemeit. A termelés fokozását és a munka termelékenységét elsősorban a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltsége, az elért munkaeredmények helyes díjazása befolyásolja. A szövetkezeti dolgozók anyagi érdekeltségének fokozására a termelés növelésében a kongresszus javasolja: — vizsgáljuk felül a munkadíjazás eddigi módszereit, beleértve a teljesítménynormákat és az egyes munkálatok nehézségi munkaosztályokba való beosztását is. Az ellenőrzés eredményei alapján érvénybe kell léptetni azt az elvet, hogy minden szövetkezeti tag az általa elért munkaeredmények arányában részesedik a termelésben és a végső gazdasági eredményekben; — azokban a szövetkezetekben is érvényesíteni kell a 6 nehézségi munkaosztályt tartalmazó munkadíjszabványt, amelyek még ma is munkaegységekben díjazzák tagjaikat: — a prémiumot, mint a munkadíjazási rendszer elválaszthatatlan részét, minden szövetkezetben be kell vezetni olyképpen, hogy az,, év folyamán és az év végén kifizetett prémiumok összege a munkadíjak teljes összegének legalább a 10 %-át képezzék, s ez a részarány fokozatosan növekedjék; — anyag- és pénztartalékot kell felhalmozni és a többi szövetkezetben is be kell vezetni a munkaegység nélküli munkadíjazást. A kongresszus nagyra értékfeli az összes haladó munkamódszerek lehető legszélesebbkörű érvényesitését és azok szemléltető módszerrel történő terjesztését a mezőgazdasági gyakorlatban. Ezért arra kéri a mezőgazdasági termelési igazgatóságokat, hogy a járás legpéldásabb szövetkezeteiben minta-munkahelyeket létesítsenek, s értékesítsék a mezőgazdaság minden termelési szakaszán megtalálható kiváló dolgozók tudását és gazdag tapasztalatait. Egyidejűleg felhívja az összes egységes földmüvesszövetkezet vezetőségét arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben látogassák a haladó munkamódszerek iskoláit, a példás munkahelyeket és élenjáró szövetkezeteket, s az ott szerzett tapasztalatokat érvényesítsék a saját szövetkezetükben. Mezőgazdasági termelésünk további fokozása csak abban az esetben válik lehetségessé, ha eltávolítjuk azokat az okokat, amelyek a múltban egyes szövetkezetek gazdasági elmaradásához vezettek. A lemaradozó szövetkezetek helyzetét csakis céltudatos és tervszerű intézkedésekkel oldhatjuk meg, ha ezeket differenciáltan, az egyes szövetkezetek helyzetének és feltételeinek megfelelően érvényesítjük. A kongresszus helyesli azoknak a mezőgazdasági termelési igazgatóságoknak az eljárását, amelyek a CSKP KB márciusi plénumának szellemében konkrét szövetkezeteket jelöltek ki, amelyeknek a legmesszebbmenő támogatást nyújtják, hogy még ebben az évben a jól gazdálkodó szövetkezetek színvonalára emelkedjenek. Váljék az összes élenjáró szövetkezet becsületkérdésévé a szomszédos gyenge szövetkezetek megsegítése. Nyerjük meg az ifjúságot a tartós mezőgazdasági munka számára és állandósítsuk a kádereket! Az utóbbi időszakban egész sor olyan intézkedést léptettünk életbe, amely a szövetkezeti parasztság életszínvonalát volt hivatva az ipari dolgozók életszínvonalára emelni. Sor került a szociális biztosítás további javítására. Pártunk szerveinek kezdeményezésére komoly intézkedések történtek a lakásépítés fokozása érdekében, s az állam fedezi a mezőgazdasági tanulóifjúság iskoláztatási költségének nagyobb részét. Ezzel megteremtettük az alapvető feltételeket az ifjúság megnyerésére a szövetkezetben tartósan végzett munka számára. Ezen a téren azonban még sok tennivaló vár magukra a szövetkezetekre. Ezért a kongresszus azzal a felhívással fordul az összes szövetkezethez, hogy ezeket az intézkedéseket teljes mértékben használják ki a falusi lakosság életfeltételeinek és munkakörnyezetének további javítására, s ezen kívül kezdeményezően és saját eszközeiből növeljék a szociális berendezések, óvodák, bölcsődék, étkezdék, kultúridubok, pionírtáborok befogadóképességét, nyújtsanak nagyobb iehetőséget a fiatalság és a többi szövetkezeti tag nyaraltatására, támogassák a testnevelés és a sport fejlődését. Emellett nem szabad elfeledkezni arról, hogy a kultúrális alapra folyósított összeget elsősorban az összes szövetkezeti tag szakképzettségének növelésére kell fordítani. Mivel mezőgazdaságunk további fejlesztésének alapvető feltétele az ifjú, szakképzett munkaerők tartós foglalkoztatása a szövetkezetekben, a kongresszus hangsúlyozza, hogy a szövetkezetek vezetőségének és tagjainak elsőrendű kötelessége ifjú dolgozókat toborozni a szövetkezetbe és számukra megfelelő feltételeket teremteni arra, hogy a többi intézkedésen kívül az ifjú dolgozóknak az egész év folyamán fizesse ki a munkaegység teljes értékét, beleértve a természetbeniek értékét is, és biztosítsa egész évi foglalkoztatásukat. A szövetkezetek egész sorában meg kell változtatni a szaktudás növelése iránti viszonyt. Elsősorban; — az ifjú dolgozóknak lehetőséget kell nyújtani arra, hogy tanoncként növelhessék szakképzettségüket, és azok a fiatal dolgozók, akiknél erre meg vannak az előfeltételek, beiratkozhassanak a főiskolára vagy a szakiskolára; — a végzett növendékeknek lehetőséget kell nyújtani arra, hogy funkciójukba való beosztásuk előtt abban a szövetkezetben, ahová beosztották őket, vagy az élenjáró szövetkezetekben és állami gazdaságokban megfelelő gyakorlatot szerezzenek; — nagyobb gondot kell fordítani a szövetkezet összes tagjai szakképzettségének fokozására a jól szervezett és helyesen irányított szövetkezeti munkaiskola keretén belül. A szövetkezetek gazdasági megszilárdítása szempontjából ugyanolyan fontos előfeltételt jelent a dolgozók állandósítása az egyes munkahelyeken és termelési-szervezési egységekben, s főként a szövetkezetek vezető funkcióiban. Ennek az elvnek a következetes érvényesítése az ügyesség és a munka minőségének fokozásához vezet, s növeli az irányítás közgazdasági hatékonyságát. A kongresszus üdvözli a CSISZ kezdeményezését az ifjúsági takarmányalap szervezésében, az ifjú munkások toborzásában az állattenyésztésbe, valamint abbeni igyekezetét, hogy az ifjú dolgozók két-három év leforgása alatt megszerezzék a szükséges szakképzettséget. Javasolja a szövetkezeteknek, hogy a CSISZ-szel és az iskolával karöltve gondoskodjanak a természettudományi érdeklődési körök fejlesztésével már az alsóbb osztályokban a gyermekek előkészítéséről a mezőgazdasági munkára. Az ifjú dolgozók megnyerése és állandósítása a szövetkezetekben azzal is összefügg, milyen munkabiztonsági és munkavédelmi feltételeket teremtenek a szövetkezetek. A kongresszus szükségesnek tartja felhívni a szövetkezetek vezetőségének és a szövetkezetek vezető funkcionáriusainak figyelmét arra, hogy helytelenül járnak el, ha lebecsülik a munkabiztonság kérdéseit, hiszen ezek jelentős szerepet játszanak a szövetkezeti dolgozók állandósításának megoldásában. A szövetkezetek lényegesen nagyobb gondot kell hogy fordítsanak a közös vagyon védelmére, hogy így megakadályozzák az indokolatlan károk keletkezését. Az EFSZ-ek mintaalapszabályai Az ’ EFSZ-ek VI. kongresszusának küldöttei megvitatták az EFSZ-ek mintaalapszabályainak megváltoztatására és módosítására vonatkozó javaslatokat és határozatot hoztak, hogy: — a kongresszus jóváhagyja az EFSZ-ek mintaalapszabályainak megváltoztatására és módosítására vonatkozó javaslatokat. Arra kéri a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányát, hogy hagyja jóvá ezeket a változtatásokat és módosításokat, és hozza nyilvánosságra azokat, mint a szövetkezetek saját alapszabályainak kidolgozásához szükséges nagy jelentőségű kiindulási alapot; — a kongresszus feladatul adja az összes egységes földfnűvesszövetkezetnek és az összes szövetkezeti tagnak, hogy a jóváhagyott változtatások és módosítások alapján azok nyilvánosságra hozását követő hat hónapon belül dolgozzák ki a szövetkezet saját alapszabályait; — a kongresszus felkéri a Földművelésügyi Minisztériumot, hogy az EFSZ-ek mintaalapszabályaiban eszközölt változtatások és módosítások, valamint az évzáró taggyűléseken, szövetkezeti járási konferenciákon és ezen az országos szövetkezeti kongresszuson elhangzott felszólalások alapján adja ki az EFSZ-ek új mintamunkarendjét. Mezőgazdaságunk további fejlesztése össztársadalmi feladat A kongresszus előtti vita, az EFSZ- ek járási konferenciái és a kongreszszuson elhangzott vita azt bizonyítja, hogy földműveseink tudatában vannak annak, hogy mezőgazdaságunk további fejlődése elsősorban az ő alkotó munkájuktól függ. A mezőgazdaság fejlesztése általános tervezetének megvalósítása azonban megkívánja a tudományos dolgozók és kutatók, valamint nemzetgazdaságunk többi ágazatainak, elsősorban a vegyipar, gépipar, építőipar és erőmüipar fokozott hozzájárulását a bővített újratermelés folyamatához a mezőgazdasági üzemekben. A tudományos munkahelyektől elvárjuk, hogy nagyobb felelősséget érezzenek a kutatási feladatok minőségéért és azok gyakorlati bevezetéséért. Ezért a kongresszus felhívja: — a tudományos dolgozókat és kutatókat, hogy igyekezzenek minél hamarabb megoldani elsősorban azokat a feladatokat, amelyek a lehető leghamarabb hozzájárulhatnának a mezőgazdasági termelés belterjességének fokozásához, a munka termelékenységének és a szövetkezetek jövedelmezőségének fokozásához, és a leggyorsabban bevezethetők a mezőgazdasági gyakorlatba; — a vegyipar, gépipar, építőipar és erőműipar műszaki dolgozóit és munkásait, hogy biztosítsák a mezőgazdaság részére gyártott árucikkek időben, jó minőségben, megfelelő választékban és mennyiségben történő leszállítását; — a felvásárló szervek, takarmánykészítő üzemek, mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek dolgozóit, hogy bővítsék ki és tökéletesítsék a mezőgazdasági üzemeknek nyújtott segítséget, csökkentsék az indokolatlan tárolási és feldolgozási veszteséget. A kongresszusi küldöttek nagyra értékelik a nemzeti bizottságok, védnöki üzemek, a CSISZ és más társadalmi szervezetek segítségét a mezőgazdaság tervfeladatainak teljesítése terén. Elvárják, hogy segítséget nyújtanak majd azoknak az igényes feladatoknak a teljesítésében is, amelyek segítségével mezőgazdasági termelésünket az ipar színvonalára kívánjuk emelni. A kongresszus meggyőződését fejezte ki arról, hogy minden szövetkezet és szövetkezeti tag, valamint minden mezőgazdasági dolgozó erejéhez mérten hozzájárul ahhoz, hogy az 1964-es év tervfeladatainak teljesítésével és túlszárnyalásával előfeltételeket teremtsünk a CSKP KB XII. kongresszusa határozatainak sikeres teljesítésére. A szövetkezeti parasztság a munkásosztállyal karöltve és a CSKP vezetése alatt lelkesen, merészen és következetesen halad előre. 1964. április 29.
