Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-04-25 / 34. szám
JEGYZET Időpontjának be nem tartása fölösleges üzemzavarokhoz vezet, még a jé minőségű gépek esetében is. A szövetkezetek ügyeljenek elsősorban a gépesítők, traktorosok, kombájnosok és gépjavítók szakképzettségének fokozására. Annyi gépesítőt, traktorost, kombájnost és gépjavítót foglalkoztassanak, amennyit a két műszak bevezetése megkíván a nehéz gépi eszközök és más gépek üzemeltetésében. A mezőgazdasági üzemek gépekkel való ellátására vonatkozó javaslatokban, amelyeken most dolgozunk, számolunk a mezőgazdasági gépek gyártói és az egységes földmüvesszövetkezetek közötti közvetlen kapcsolatok megteremtésével. Földműveseink már néhány éve joggal bírálják a mezőgazdasági gépek és traktorok pótalkatrészeinek biztosítása terén uralkodó helyzetet. A legfőbb hiányosságok elsősorban abból erednek, hogy a termelésért felelős minisztériumok ezen a téren nem teljesítik megfelelően a mezőgazdasággal szembeni kötelességüket. Ebben az irányban nem várhatunk továbbá csupán az ígéretekre, az ipari üzemektől konkrét intézkedéseket követelünk. Ügy gondolom, hogy a gépipari üzemek igazgatóit és más vezető dolgozóit minél hamarabb anyagilag érdekeltté kell tenni a pótalkatrészek teljes választékának legyártásában. A helyzet javítása érdekében figyelemmel kísérjük a pótalkatrészek gyártóinak munkáját, negyedévenként ellenőrizzük választék szempontjából a pótalkatrészek leszállítását, pótalkatrészcserét szervezünk a járások és kerületek között, kidolgoztuk az egyes gépek pótalkatrész-szükségletének normáit, a tartalék-pótalkatrészek elhelyezésére központi raktárakat létesítünk és a gépállomások raktárai számára megfelelő mennyiségű pótalkatrészt biztosítunk. Ennek ellenére még most is hiányosságok merülnek fel. Ezért úgy véljük, helyes lenne növelni a felelősséget a pótalkatrész-ellátásért. Tudatában vagyunk annak, hogy ez az intézkedés sem hozná meg a kívánt eredményeket, ha nem szüntetnénk meg a pótalkatrészekkel való rossz gazdálkodást, a nehezen beszerezhető pótalkatrészek halmozását, azok rossz tárolását és nem biztosítanánk a pótalkatrészek felújítását. Hiszen a pótalkatrész-szükséglet nálunk minden hektár mezőgazdasági talajterületre 250 koronát tesz ki, ami a kétszerese annak az átlagnak, amit világviszonylatban elértek. A mezőgazdaság gépesítésének fokozásával egyidejűleg növelni kell a gépjavítást is. Hozzáláttunk a gépjavítás szakosításához, elsősorban a traktorok és a gabonakombájnok javítása terén. Ez lehetővé tette, hogy a hagyományos gépjavítási módszerekhez viszonyítva 30 %-kal csökkentsük a munkaigényességet és így előfeltételeket teremtettünk a traktorok generáljavításáért fizetett ár 16 %-os csökkentésére. A bonyolult gépi eszközök és azok gépcsoportjai javításának szakosítását tovább akarjuk fejleszteni. Fokozatosan ki akarjuk építeni a cserealapot, főként a traktorok gépcsoportjainak kicserélésére. A mezőgazdasági üzemek az összes gépek folyó javítására összpontosíthatnák a figyelmüket, a gépállomások pedig a szakosított gépjavítóműhelyekkel együtt a generáljavításokat és a bonyolult gépek javítását végeznék. A mezőgazdasági munkafolyamatok komplex gépesítése a nagyüzemi technológia bevezetésével együtt a legfontosabb tényezőt képviseli. Ezért minden mezőgazdasági üzemben, a mezőgazdasági termelési igazgatóságokon és a gépállomásokon kiérdemlik a legnagyobb gondosságot és figyelmet, mivel azok megvalósítása nélkül a mezőgazdaság színvonalát nem emelhetnénk az ipari termelés színvonalára. A gépesítéssel kapcsolatban foglalkoznunk kell a mezőgazdasági szállítással is. Vesely elvtárs. az otrocíni szövetkezet elnöke a Karlovy Varyban megtartott járási szövetkezeti konferencián rámutatott arra, hogy ez milyen komoly kérdést jelent. Mivel az otrocíni szövetkezet az elmúlt év őszén kénytelen volt saját szállítóeszközökkel biztosítani 42 vagon gabona és burgonya elszállítását, s a szövetkezet így kénytelen volt az említett mezőgazdasági termények szállításával kapcsolatban összesen 6500 kilométeres távolságot bejárni, nem maradt sem ideje, sem szállítóeszköze a kombájnok után földeken maradt szalma jókori betakarítására. Ezt a példát a burgonyatermesztési körzetből vettük. Hogyan néz ki a helyzet ebből a szempontból a répatermesztési körzetek szövetkezeteiben, azt Önök tudják a nunk, hogy a megoldás elsősorban is a mezőgazdasági üzemektől függ, melyeknek főleg a termelés növekedésére, a veszteségek csökkentésére, a takarmányozás, a trágyázás, valamint egyéb tényezők minél gazdaságosabb kihasználására kell törekedniük. Megemlítjük, hogy valamennyiünk feladata ügyelni az önköltségek alakulására, mivel nem engedhetjük meg indokolatlan növekedésüket. Csak így érhetünk el kedvezőbb mutatókat a mezőgazdasági termelés rentabilitásáben. E kérdések megoldásával szorosan összefügg a hegyi és hegyaljai körzetek termelési problémáinak rendezése is. E körzetek mezőgazdasági termelésének problémáit — az eddigiekhez képest — komplexebben oldjuk majd meg, s figyelembe vesszük termelési, ökonómiai adottságait és lehetőségeit. A fő súlyt mindenekelőtt a termelés helyes megosztására, és maximális összpontosítására helyezzük, mivel csak így érhető el magasfokú gépesítés, kisebb befektetéssel. A körzeteknek főleg az állatállomány növekedése szempontjából lesz nagy jelentőségük. Ügy véljük, hogy az állatállomány és a tejtermelés növelése érdekében felhasznált anyagi eszközök hozzájárulnak a hegyi és hegyaljai szövetkezetek egyes ökonómiai problémáinak megoldásához. Itt elsősorban is egész mezőgazdaságunk fejlesztéséről van szó, ezért állandóan foglalkoznunk kell e problémákkal és megoldásuk érdekében már az évi tervek összeállításánál konkrét és hatásos intézkedéseket kell kidolgoznunk, illetve jóváhagynunk. Elvtársak és Elvtársnök! A CSKP XII. kongresszusának határozataiból kiindulva a Központi Bizottság áprilisi plenáris ülésén úgy döntött, hogy új módszereket vezet be a mezőgazdasági termelés irányításába. Kiépítettük a mezőgazdasági termelési igazgatóságok hálózatát, amelyek a mezőgazdaságot hasonló módszerekkel irányítják, mint az ipari üzemeket felettes szerveik. Üj irányba terelődik %a nemzeti bizottságok tevékenysége is a mezőgazdaság irányításával kapcsolatban. Ha nemzeti bizottságok közvetlenül nem is irányítják jelenleg a mezőgazdaságot, továbbra is fontos szerep hárul rájuk a mezőgazdasági termelést illetően. Ebből a szempontból nagyra értékeljük segítségüket, amellyel az EFSZ-ek és általában egész mezőgazdaságunk ügyét előmozdítják. A helyi és járási nemzeti bizottságok és azok képviselői segítségére problémáink megoldásában továbbra is számítunk és sok esetben támaszkodunk rájuk. Sőt, egyes esetekben teljesen rájuk támaszkodunk. Márcsak azért is, mivel nem maradhatnak kihasználatlanul azok a gazdag tapasztalatok, melyekre a mezőgazdaság irányításában az elmúlt évek folyamán tettek szert a nemzeti bizottságok funkcionáriusai. Bizonyára egyetértenek velem abban az elvtársak, hogy a szövetkezeti parasztságunk, de valamennyiünk nevében is, akik itt jelen vagyunk, szívből jövő köszönetét mondjak a nemzeti bizottságoknak, és képviselőiknek azért az önfeláldozó munkáért, amelyet a nagyüzemi szövetkezeti termelés érdekében fejtettek ki. A mezőgazdasági termelési igazgatóságok munkájának első évi mérlege azt bizonyítja, hogy helyesen jártunk el, amikor létrehoztuk e tanácsadói és irányító szerveket, melyek teljes mértékben megfelelnek mezőgazdaságunk fejlődéséből eredő szükségletek követelményeinek. A gyakorlat azonban sajnos, azt mutatja, hogy nem mindenütt sikerült felszámolni az irányítás elavult munkamódszereit. Ez nemcsak a termelési igazgatóságok tevékenységére, hanem a mezőgazdasági minisztériuméra is vonatkozik. Annak érdekében tehát, hogy a problémák megoldásával párhuzamosan javuljon, vagyis tökéletesedjen a termelési igazgatóságok tevékenysége, sok még a teendőnk. Elsősorban is a termelés egyes problémáinak formális és sablonos megoldásától kell óvakodnunk. Javítanunk kell a jövőben a minisztériumból a járások felé irányuló szervezőmunka hatékonyságát, de annak a módját is meg kell keresnünk, hogy jobban kihasználhassuk ökonómiai adottságainkat. Az is szükséges azonban, hogy tovább mélyüljön a minisztériumban és különböző szerveiben dolgozó szakemberek kapcsolata a termelési igazgatóságokkal, s nyújtsanak ezeknek hatékony és sokoldalú segítséget. Ám a gazdálkodás rendszeres ökonómiai ellenőrzését sem nélkülözhetjük s különösen 27 22 a mezogazdasagi termelést 1970-ig 1 az ipar színvonalára | emeljük
