Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-04-18 / 32. szám
Szülök, tanítók közös gondja A közelmúltban két asszony, két tanuló édesanyja látogatott meg, hogy információt szerezzen iskolánkban tanuló fia, illetve lánykája előmeneteléről. Őszintén szólva nem a legrózsásabb hangulatban jöttek, amit meg is értettem. Ugyanis a két tanuló roszszabb bizonyítványt vitt haza, mint amilyet szüleik elvártak volna. Azt azonban már kevésbé tudtam megérteni, hogy miért a bizonyítványosztás után jöttek érdeklődni s nem előbb. Vagy talán nem olvasták a tanulókönyvecskébe beírt figyelmeztetéseket, illetve nem vették figyelembe a rossz érdemjegyeket? Tudom, valamennyi szülő azért adja iskolába gyerekeit, hogy tanuljon, hogy a tantestület ügyeljen rájuk és óvják őket minden rossztól. Ez helyes. S talán nem akad tanító vagy tanár, aki nem akarna az említetteknek eleget tenni. Nem is erről akarok szólni. Alábbi soraimban szeretnék inkább rámutatni a két édesanya véleményére, illetve foglalkozni két olyan nézettel, mely egyaránt káros a gyermek nevelésére nézve. Előre bocsátva megjegyzem, hogy két, homlokegyenest ellenkező nézetről van szó, de alapjában véve mind a ketten egyet akartak: kapjon a gyerek a lehető legjobb osztályzatot. Sajnos, az osztályzat fogalma alatt nem a tudást értették. Mi, pedagógusok tudatában vagyunk annak, hogy valamennyi szülő gyermekének boldogságát akarja. E cél érdekében mindent megtesz a maga belátása, meggyőződése és elképzelése szerint. Van szülő, akitől a múlt elrabolta a lehetőséget hogy tanuljon, nem csoda tehát, ha fiában, lányában szeretné látni álmai megvalósulását. A szülök egy másik csoportja pedig azt szeretné, ha gyermeke több lenne, mint a szomszéd Jóskája, illetve a legügyesebb lenne a gyerekek között. Ennek érdekében sokat várnak a gyerektől, ami megint csak helyes. Helyes ám, de csak addig, míg azt a gyermek képességével és adottságával összhangban áll. Ismerjük meg tehát kellően a gyermek szellemi képességét. A vak szülői szeretet sokszor figyelmen kívül hagyja ezt, ami számos esetben a gyerek lelki összeroppanását jelenti, vagy — a jobbik esetben — az iskolából való megszökést. A két édesanya hasonló szeretettel övezte gyermekét. Az első, a jobb jegyért könyörögve, a következőket hozta fel: „Jaj, de sokat szenvedtünk már miatta . .., még a verés sem használt. Pedig a többi testvére olyan okos.. . Már csak tessék, tessenek elnézőbbek lenni vele szemben, hisz rossz jeggyel nem mehet a főiskolára." Egy dologban valójában igaza van a szülőnek: rossz jeggyel nem mehet a gyerek főiskolára. Bár én azon a véleményen vagyok, hogy a felvételeknél valóban érvényes jegyfetisizá!ás helytelen. Nézetem konkrét példával igazolom. A legutóbbi felvételi beszélgetések alkalmával kitűnt, hogy számos iskola által kiadott bizonyítvány nem fedte valójában tulajdonosának tudását, képességeit. Ez azt jelenti, hogy egy-két iskola, illetve tanító engedett a szülők kérelmének. Nem véletlen azonban az olyan eset sem, amikor a szülő túlértékeli gyermekének tudását, képességét. Markáns példa erre a második szülő nézete: „El sem tudom képzelni, hogy az én fiacskám, aki mindig kitűnő volt, aki néha többet tudott, mint a felsőbb osztályos tanuló, most hármast kapjon. Itt valami tévedés történt. Fiam ma is többet tud mint a többi gyerek.. .“ stb. Azt hiszem az utóbbi nézet még veszélyesebb az előbbinél. A kedves szülők talán nincsenek tudatában annak, hogy a gyerek állandó dicsérete komoly nehézségeket okozhat. Abban a családi légkörben, ahol másokat kigúnyolnak, lebecsülnek, sőt a gyerek tanítójáról is megvetéssel, gúnyolódva beszélnek, nem fejlődik helyes irányba a gyerek. Az állandó dicsérés, a mások lebecsülése végül is beképzeltté teszik a gyereket. Azonkívül a túlságos önbizalom elferdíti a fiatal tanuló jellemét. Nem véletlen eset, hogy a túlértékelt tanuló szembeszáll szüleivel, tanítóival és mindenkivel, aki nem ismeri el az ő képzelt igazát. Az ilyen típusú gyerek magánál jobb tanulót el sem tud képzelni, ami természetesen abszurdum. Chaplin 75 éves 1964. április 18. ség Chaplin emlékiratainak kiadását, amelyek egyidejűleg angol és német nyelven jelennek meg. Ez a könyv minden bizonnyal a jövő év egyik legkeresettebb olvasmányának ígérkezik. Szerzője nem engedélyezi, hogy képeslapok vagy más folyóiratok a kiadás előtt álló könyvből részleteket közöljenek. „Szeretném, ha az olvasók teljes művemen keresztül ismernének és értenének meg" — magyarázza a „kis csavargó“, a zsarnokság és a szociális igazságtalanság elleni harc, a haladó eszmék és az emberségesség nagy művészi képviselője. A 75-ik születésnapját 1964. április 16-án ünneplő Charlie Chaplin-nek gratulálok százezrei közt mi is felsorakozunk. Igazságtalan volnék, ha csupán a szülőket tenném felelőssé a tanulók jelleméért. Sokszor előfordul, hogy maga a tantestület nem büntet meg egy-egy gyereket, mert az kitűnően felel, mert jó sportoló stb. Még mindig nem véletlen az olyan eset sem, amikor egy tanulónak csupán azért kell jobb jegyet kapnia a számára kevésbé kedvelt, illetve érthető tantárgyból, mert a többi tantárgyban jobb. Nagyon helytelen gyakorlat ez. Ma már általában ismert követelmény, hogy mindenkit képessége szerint, illetve az általa teljesített munka alapján kell értékelnünk. összegezve a felsoroltakat, le kell szögeznünk, hogy a gyermek boldog és szerencsés jövőjét nem a vak szülői szeretet, a tanítók elnézése alapozza meg, hanem az egészséges, minden szempontból megfontolt szülői nevelés, a tanárok, pedagógusok odaadó lelkiismeretes munkája, a gyermek önbizalma és helyes viszonya az emberhez és a munkához. Kertész Pál (Nagykapos) Fiatal költő készülő verseskötetéről (Beszélgetés Tóth Elemérrel) Még csak huszonnégy éves, de verseivel már ismertté tette nevét. Költeményei* hetilapjainkban, folyóiratainkban jelennek meg. Első verskötetének kéziratát már benyújtotta a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztőségének s kíváncsian várjuk mindannyian, hogy a költő összegyűjtött verseinek milyen visszhangja lesz. — Hány év termését gyűjtötte I egybe? — kérdeztük a költőtől. — A kötetben hat év termése szerepel — válaszolta Tóth Elemér, majd így folytatta: — Verseket már 17-éves koromban írtam, de azokat nem vettem fel a kötetbe. Első versem 1958-ban jelent meg az Üj Ifjúságban, abban a lapban, amelynél ma dolgozom. 1958-tól rendszeresen publikálok. — Mi lesz kötetének a címe? — Egyelőre, jobb híján „A halak a mélyben úsznak“ címet adtam kötetemnek. Természetesen ez nem végleges, lehet, hogy még megváltoztatom. — Mikor adta le kéziratát? — Másfél éve, 1962 decemberében adtam át a kiadónak, de máig sem kaptam rá határozott választ. Megítélésem szerint, kissé elhúzódik a dolog, úgy hallottam, hogy a jövő év elején talán megjelenik. Természetesen kettőn áll a vásár. Kötetemben körülbelül 70—75 vers van. de szeretném a megjelenés előtt még egyszer átrostálni ezeket a verseket s utólag kiegészíteni újabb verseimmel. — Bizonyára elkedvetleníti a költőt, ha késik a válasz, illetve ha elhúzódik verseskötetének a kiadása? — Nemcsak a költőre van ez rossz hatással, hanem hazai irodalmunkra is, mivel gátolja fejlődésében. A huza-vona következtében az olvasó is megkésve kapja kezébe a versesköteteket, így aztán többnyire háttérbe szorul a mondanivaló aktualitása. — Mit gondol, hogyan lehetne ezen segíteni? — Ha a kiadó figyelembe venné a kiadásra érett köteteket és maradéktalanul továbbítaná az olvasókhoz. Ezzel a rugalmasabb gyakorlattal jobban elősegítené irodalmunk fejlődését, meggyorsítaná az írók és olvasók közötti kapcsolatok kialakulását. Hiszen az olvasókkal való őszinte kapcsolat elmélyítésére minden írónak és költőnek nagy szüksége van további fejlődése szempontjából. — Terveiről mondhatna még néhány szót. — Terveket egyelőre nem készítek. Mindenekelőtt szeretném kézbe venni első verseskötetemet, érzem, hogy ez nagy lendületet adna további munkámhoz, amelynek következő állomása egy újabb verseskötet lehetne. -desr.r • Gyugyi képesiap A fürdőhelyeken mindenütt lázasan készülődnek az évad megnyitására és sokhelyütt a fürdők bővítésére is. A kiváló gyógyvizű gyűgyi fürdőben szintén gyors ütemben épül egy hatalmas korszerű pavilon, ahol mind belföldiek, mind külföldiek kezeltetik majd magukat. A fürdő dolgozói, ügyes kezű lányok, asszonyok teszik széppé, tisztává a környezetet, hogy a gyógykezeltetésen kívül a fürdőzó vendég jól is érezze magát a hús fák árnyékában. A park előterében a föld mélyéből feltörő gyógyhatású ásványvizet egyelőre még ingyen hordja a falu népe. A kis Gita és Margit először is szórajukat oltják, aztán megtöltik a demizsonokat az otthoniak számára. Nagy meglepetésre a medencét sem találtuk üresen. Az április eleji napfényben egy fiatal ipolysági lány és egy kassai bányász főiskolás lubickolta lagyos vizű medencében. Magyar Versbarátok Köre Egri Viktor a Hét Fórumában (10. szám), Oj mecénások című cikkében megfogalmazta a verseskötetek kiadási példányszáma és a kereslet közötti differenciát s felvetett egy lehetőséget a helyzet megoldására. A CSEMADOK lévai járási konferenciáján Csontos Vilmos javasolta az Egri által felvetett lehetőség realizálását, vagyis hogy alakítsák meg Léván a Szlovákiai Magyar Versbarátok Körét. Ennek alapján a konferencia határozati javaslatába kiegészítésként a következő sorok kerültek: „A CSEMADOK járási konferenciája határozatilag elfogadja Csontos Vilmos javaslatát a Szlovákiai Magyar Versbarátok Köre megalapításáról. Felhívással fordul valamennyi helyi szervezethez, titkársághoz és könyvtárakhoz, hogy legyenek a Versbarátok Köre tagjai. Megbízza a konferencia az új járási vezetőséget, hogy minden idevonatkozó ügy kezelését a szervezéssel kapcsolatban intézze el.“ Jó lenne, ha ez a kezdeményezés nem maradna csak a „határozati javaslat kiegészítése“, hanem ténylegesen olyan mozgalommá szélesedne, amely új mecénásokat adna a költészetnek. -g-A kép többet mond 1000 szónál, ló mulatság: „fagyizás" Vikivel, egyik kislányával. magánéletét, kutatják, hogyan alkalmazkodik az illető a helyi szokásokhoz és sajátosságokhoz. Nem tudjuk például, hogyan vélekedtek Chaplinről a környékbeliek, miután éveken át pereskedett csendzavarás miatt a villája közelében elterülő lőtér vezetőivel. Ez év őszére várja az olvasó közönMárcius közepén, egy hónappal Charlie Chaplin 75. születésnapja előtt a svájci Waadt-kanton Nagy Tanácsa határozatot hozott, hogy díszpolgárságot adományoz a filmvilág e kimagasló alakjának. A derék waadtiak nem egy okkal indokolhatják a diszpolgárság adományozását. Chaplin immár 12-ik éve szinte megszakítás nélkül Svájcban él, gyermekei közül öt ott született és díszdoktorátusra tartotta őt érdemesnek az oxfordi és a durhami egyetem is, hiszen korunk egyik legkimagaslóbb művészegyénisége. Akadtak ugyan a konzervatív felfogású , svájciak közt elegen, akiket ez a kitüntetés zavarba hozott, mivel, az erre vonatkozó javaslatot a svájci kommunisták’ azaz a Munka Pártja nyújtotta be. Chaplin 1952-ben hagyta el az Egyesült Államokat, a McCarthy féle „boszorkány-üldözés“ idejében határozta el, hogy véglegesen távozik néhány évtizedes munkája színhelyéről. Rövid londoni tartózkodás után egész családjával (jelenlegi felesége Oona O’Neill, a nagy amerikai drámaíró Eugen O’Neill leánya) Lausanne mellett telepedett le Eltekintve attól, hogy a svájci ál lampolgárság megszerzésének előfel tétele Í2-évi állandó tartózkodás a: országban és az illetőnek magánál kell azért folyamodnia, Chaplinnel soha sem volt szándékában svájci állampolgárságot kérni. Ő világpolgár nak tartja magát. De különben is a: ilyen kérvény benyújtása után hosz szadalmas hivatalos procedúrákká vizsgálják meg a kérelmező előéletét
