Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-04-18 / 32. szám
Hektáronként TM, mázsa k“H'“ köztesen 1,5 —Mllll bab ______ A mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése új munkakörülményeket teremtett gazdaságunkban is és ezek nyomán évről évre növekedett a kukorica hozama. 1959-ben szemeskukorica termésünk még 20 mázsán alul volt, a tavaly pedig, öntözés nélkül az egész kukoricával bevetett területen 45 mázsa átlagos szemtermést értünk el. A kukorica termesztésénél nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a helyi éghajlati és talajviszonyoknak megfelelő nagy termékenységű hibridkukorica vetőmagot használjunk. Öt hibridfajtával kísérleteztünk. Gazdaságunkban kedvezőek a körülmények a félkorai hibridek termesztésére, azzal a feltétellel, hogy a vetést az optimális időszakban végezzük el. Tavaly az előző évekhez képest 10 nappal korábban vetettük el a kukoricát, akkor, amikor a vetési mélységben már 3—4 napja állandóan 1Ö—12 fokos volt a hőmérséklet. Ez tavaly április 14- én következett be. Az elegendő talajnedvesség következtében a növények gyorsan és egyenletesen keltek ki az április 14 és 21 között bevetett területen. Ezzel szemben egy öthektáros parcellán, amelyet április utolján vetettük be, a növények kihajtása után bekövetkező aszályos időszak erősen hátráltatta a még gyenge növények fejlődését. Az optimális időszakban bevetett területen ugyanakkor a fejlett gyökérzettel rendelkező növények már annyira megerősödtek, hogy könnyen kibírták az aszályt. A különbség a növényápolási munkálatok terén is megmutatkozott: amikor az optimális időpontban elvetett növényeket negyedszer kapáltuk, a fent említett öthektáros parcellán még csak a második kapálásra került sor. A fejlődésbeni visszamaradás hátrányosan befolyásolta a terméseredményeket is; az öthektáros terület terméshozama mindössze 25 mázsa volt hektáronként. Ami a talaj előkészítését illeti, igen hasznos volt az, hogy a kukoricatermesztésre kijelölt egész területen nyári és őszi szántást végeztünk. Hektáronként 300 mázsa istállótrágyát használtunk s ezt az őszi szántással juttattuk a talajba. A terület negyedrészén pillangós növények (lóhere, lucerna) és zöldségfélék után vetettük a kukoricát. Tavasszal, mihelyt rá lehetett menni a földekre, tárcsáztunk, a vetést megelőző napon pedig a vetés mélységének megfelelően ismét tárcsáztunk és borongtunk. A vetésnél a nagy terméshozam érdekében a legjobb feltételekről gondoskodtunk. 2-SPC-2 vetőgépeket használtunk és azokat az egyes hibridfajták számára a vetőmag termőképességének megfelelően állítottuk be. A vetési mélység a talaj minősége szerint 10—12 centiméter volt. Jobb szervezéssel sikerült idejében befejezni a munkálatokat. A gazdaság mérnöke, elnöke, csoportvezetői minden egyes parcellán ellenőrizték a végzett munka minőségét. Az ellenőrzés elvégzése után rövid ülésen tárgyaltuk meg a látottakat és hangsúlyoztuk, hogy mire kell ügyelni a munka jó minősége érdekében. Ezzel biztosítottuk a 33—38 000-es hektáronkénti növénysűrűséget és a négyszeri gépi- és kézi kapálást is. A ritkítást az agrotechnikai ■tanfolyam legjobb hallgatóiból összeállított munkacsoportok végezték. Ezt a műveletet az első gépi kapálás után és a kézi kapálás előtt hajtották végre. Egyes táblákon a gazdaság átlagánál nagyobb terméseredményt értünk el. A 4-es számú csoport a kukoricával bevetett egész területén 53 mázsás átlaghozamot ért el. A gazdaság átlagához képest elért 8 mázsás terméstöbblet a nagyobb növénysürűségnek (37—38 000 hektáronként) és a növényápolási munkálatok különösképpen gondos elvégzésének köszönhető. Gazdaságunkban a kukoricaföldek csaknem 70 százalékán köztes-vetésben tököt és babot is termesztettünk, 1962-től kezdve pedig elegendő munkaerőnk lévén káposztát is ültettünk a kukorica közé. A tököt és a babot közvetlenül a kukorica elvetése után fészkekbe vetettük. A terméseredmény 70 mázsa tök, 45 mázsa szemeskukorica és több mint 1,5 mázsa bab volt hektáronként. A tököt kukoricaszárral keverve silóztuk és ezzel jő minőségű silótakarmányra tettünk szert, amelyet állataink szívesen fogyasztanak. Az őszi káposzta is szép hasznot hozott. A kukorica első kapálása után a káposztát 80 centiméteres növénytávolsággal a sorok közé ültettük. így nem csökkentettük a kukorica sűrűségét és ugyanakkor több helyet biztosítottunk a növények fejlődésének. A káposztát a legtermékenyebb talajú kukoricaföldeken ültettük el s a földet az ültetés után csak kézzel kapáltuk meg. A káposzta mellett nem termesztettünk tököt, hanem babot. Betakarításkor az 57 mázsás hektáronkénti szemeskukorica termésen kívül 130 mázsa takarmánykáposztát és 2,1 mázsa babot is nyertünk minden egyes hektárról. A takarmánykáposzta és bab értékesítésével minden hektárról 8000 lej többletjövedelmet értünk el, mindössze 50 munkaegység ráfordításával. A káposzta és a bab termesztése semmivel sem csökkentette a kukorica terméshozamát. A tavaly elért eredményeknek köszönhetően gazdaságunkban '30 lejre növekedett egy munkaegység értéke. Az osztáskor a tagság szépen részesedett és azon kívül megfelelő mennyiségben biztosítottuk állataink abrakszükségletét is. Az idén foganatosított intézkedések — megfelelő vetőmag beszerzése, 120 hektár terület megtrágyázása hektáronként 300 mázsa istállőtrágyával — eddigi tapasztalataink mellett bizonyára hozzásegítenek, hogy az idén még nagyobb kukoricatermést érjünk el. Gábor Sámuel, a nagynyíresi közös gazdaság mérnöke (Románia) Elsők közöli R a világon • Erőmű melegvize fűtéshez • Műanyag füldszalag • Bulgária mezőgazdasági termelésben és exportjában ma is a szőlő, gyümölcs és a zöldség foglalja el az első helyet. Paradicsomexportban a világon az elsők között áll. 1962- ben 223 000 tonna paradicsomot szállítottak külföldre friss és feldolgozott állapotban (1955- ben 33 000 tonnát). A következő 15 évben az 1962-es mennyiség kétszeresét tervezik. Termésátlagaik magasak: 249—291 q/ha a korai fajtákból, a késői fajtákból pedig elérik a 393 q/ha-t is. (Érdekességként megemlíthető, hogy a szántóföldi termelésben a világrekordot is egy bolgár szövetkezeti asszony tartja, aki 1954-ben Plovdiv környékén 2590 mázsát szüretelt hektáronként.) A paradicsomtermő terület is jelentősen növekedett: 1939-ben 2630 hektár volt, 1962 tavaszán 24 300 hektár. A nagy terméshozam eléréséhez a mintegy 30 évi kísérleti munkával előállított hibridet, korai termelésre pedig a N°—10 X Bilson fajtát használják. A palánták előállításához és neveléséhez, korai friss zöidségárútermeléshez az üvegházak területét a jelenlegi 100—150 ha-ról 1980-ig 1500—1700 hektárra bővítik. Dimitrovgrádban a hőerőmű mellett egy 12,5 ha alapterületű üvegház-rendszer működik. Az üvegházak német, holland és bolgár típusúak. A telep szerencsés elhelyezkedése lehetőséget ad az erőmű meleg vizének felhasználására az üvegházak fűtésére. A meleg víz szükség szerinti szállítását az üvegházakban elhelyezett szivattyúk biza földet szállítja, s a dobbal szállított földet tömörítő, illetve a tápkockákat szállítószalagra kilökő két dugattyú. Az_ első dugattyú a tömörítéssel egyidejűleg a palánták berakásához szükséges furatot is kialakítja. A gép alatt elhelyezett szállítószalagra leeső tápkockák tömörsége elegendő ahhoz, hogy sérülés nélkül egymás mellé helyezhetők legyenek. Egy másik gép — az előzőktől eltérően — a fóliára leratosítják. A lemezekkel megnövelt fűtőfelületü, térfűtő csöveket két szinten helyezik el. Az üvegházakat soronként szabályozható szellőzőberendezéssel látták el. Egy-egy fél hajó szellőző ablakait egyetlen rudazattal, csörlő segítségével lehet kinyitni. Nyáron az üvegház hűtését a tetőre állított, körbeforgó szórófejes öntözőberendezés biztosítja. Az üvegház termőtalaját a szabadban készítik elő: a prizkott földet tömöríti össze, közben a kiálló ujjak elkészítik a palánta beállításához szükséges lyukakat. A tömörítést a gép a traktor, hidraulikájával történt leeresztése után hossz- és keresztirányú lemezek között végzi. A traktor irányítása és a tömörítő gép kezelése az üvegházak alacsony tetőszerkezete miatt kissé nehézkes. A zöldségmag vetésére és a talaj egyidejű hengerezésére magajáró gépet készítettek. A gép elején elhelyezett vetőszer& nyűiből* helyes kezelése és házi hihészítése Számos nyúltenyésztő helytelenül kezeli a hús- és prémnyúlbőröket. Márpedig ez mindenképpen kárt jelent, mert az ilyen nyúlbőr hasznavehetetlenné válik Ez arra ösztönzött, hogy megírjam a nyúlbőr helyes kezelése és házi kikészítése terén szerzett sokéves tapasztalataimat, arra számítva, mások is felhasználhatják azt. LEVÄGÄS előtt 15—18 órán át koplaltassuk a nyulat, így a belek és a húgyhólyag is kiürül. A levágandó nyúl hátsó lábait balkezünkbe fogjuk s tarkőnütjük. Késsel, vagy erősebb tűvel átszúrjuk az orr válaszfalát. így felakasztva hagyjuk elvérezni de ügyeljünk arra, hogy a bunda vagy prém be ne vérződjön, ne piszkolódjék. A vérzés megszűntével a nyulat széjjelhúzott hátsó lábainál fogva felakasztjuk, majd a szőrt jó erős kefével ’ekeféljük. NYÜZÄS A nyűzást a két hátsó lábnál kezdjük. A talprész utáni bőrt körbe vágjuk, majd egyenes vonalban a láb és comb oldalán a bőrt felvágjuk a farkbőrt ugyancsak felvágjuk és a forgókról lefejtjük. így a lábakról, farokról és végbélnyílásról lefejtett bőrt az állat testéről — mint egy zsákot — lehúzzuk, Ha netán nem menne, késsel óvatosan segítsünk, de nehogy bevágjuk vagy megsértsük a bőrt, mert ezáltal sokat veszít az értékéből. A lenyúzott bőrön semmi szín alatt ne maradjon hús, zsír, hártyaréteg, mert ez hamar rothadásnak indul. Ugyancsak le kell vágni a füleket a fülkúpokkal együtt. SZÁRÍTÁS Az így nyert nyúlbőrt azonnal tegyük szárítani. A szárítás egyik módja szerint a bőrt szőrével befelé egy ék alakú deszkára húzzuk, ügyelve arra, hogy jól kifeszüljön, sehol ne legyen ránc rajta. A másik szárítási mód — a jobbik —, mikoris éles késsel vagy «zsilettel a végbélnyílástól az áll vonaláig egyenesen felvágjuk a bőrt és a szőrme oldalával befelé a deszkának jól nekifeszítve felszögeljük. A bőrt a szögeken felhúzzuk úgy, hogy a levegő könnyen érje mindkét oldalát. A kifeszített nyúlbőr felső felét (a volt húsos oldalt) gyenge sósvízzel (1 liter vízbe egy evőkanálnyi konyhasó) erősen bekenjük. A nyúlbőrt szalmával, forgáccsal kitömve erős napon vagy nyirkos helyen sose szárítsuk. Mindenkor szellős, árnyékos, száraz télen a kályha mellett szárítsuk, mert csak így szárad jól és egyenletesen. Nagy hiba, ha a bőr nem szárad ki egyenletesen, mindenütt, ilyen esetben a bőr bomlásnak indul, a szőrszálak lepállnak, kihullanak s a prém értékét veszti. HÁZI KIKÉSZÍTÉS A jól nyúzott, jól kezelt és szárított nyúlbőrt házilag kikészíthetjük a következő egyszerű módon: A kiszárított bőrt száradás után leszedjük a deszkáról, öszszecsavarjuk és 12 órán át vízben áztatjuk, ügyelve arra, hogy a víz teljesen ellepje. Tizenkét órai áztatás után kivesszük s — mint a ruhát — jól kicsavarjuk, majd újra 12 órára beáztatjuk. Több áztatás nem szükséges a bőrnek, mert kipállhat. A második 12 órai áztatás után a bőrt nem csavarjuk ki, csak felakasztva hagyjuk a vizet kicsurogni. Utána keresztbe-hoszszába húzogatva óvatosan kinyomkodjuk a még benne található vizet, ami a bőrben és szőrben van. Következő tennivalónk a bőr letisztítása az esetleg még rajtamaradt hús-hártya részektől. Ezt a munkát késsel, mindig a farokrésznél kezdjük a nyakrész felé folytatva, mert így nem szakad be oly hamar. A teljesen megtisztított bőrrészt (volt húsos oldal) kenjük be a következő páckeverékkel: PÁCOLÁS Egy liter vízben két evőkanálnyi timsót, egy evőkanálnyi konyhasót 5—6 percig forralunk. Ebbe az oldatba, amint a tűzről lekerül, körülbelül három gyűszűnyi 27 %-os kénsavat öntünk. Ezzel a páclével 15 perces időközönként, háromszor egymásután kenjük be a bőrt úgy, hogy közben húzogassuk keresztbe-hosszába. A harmadik bekenés után, 15 perc múlva, szórjuk be vékonyan a bekent részt finom árpadarával vagy korpával. Majd az így behintett bőrt, mint a levélborítékot, hajtogassuk össze és öt napig ládában, dobozban tartsuk. A láda olyan helyiségben legyen, ahol legalább 28—30 C fok meleg van. Itt, a ládában fejlődnek ki azok a baktériumok, amelyek a bőr porhanyítását elősegítik. Ha véletlenül keményre száradna a bőr, úgy a volt húsos oldal felöli részt vizes ruhával dörzsöljük, az átnedvesedésig, s így megpuhul. Most a szőrös felét lefelé fordítva óvatosan húzogatjuk, míg majdnem megszárad. Ezután újra a volt húsos részt fordítjuk felfelé és ezt a részt 3—4 kanálnyi gipszszel behintjük. Tizenöt-húsz perc elteltével késsel óvatosan lekaparjuk a gipszet a bőrről. E művelet után a bőr szőrrészét mindkét irányban (szőrnövés irányába és azzal szemben) jól bedörzsöljük benzines égetett magnéziumporpéppel. Ennek a megszáradása után a bőrt (szőrrészt) jól kirázzuk, kiporoljuk, majd újra deszkára szegelve (szőrme befelé) a szögekre felhúzva egy napig hűvös helyen szárítjuk. Az így kezelt és kikészített házi nyúlbőr puha, tartós, szőre nem hullik, könnyen szabható, varrható. A fentiekből láthatjuk, egy kis munkatöbblettel évente sok száz házinyúlbőrt menthetünk meg a tönkfemenéstől s készíthetünk belőle sapkát, kabátbélést, mellényt, gallért, lábzsákot stb. avagy kiszárítva juttathatjuk el a Gyűjtőbe (Zberna) s értékesíthetjük. Péterfalvi László (Nyitra) mába rakott földet a folyékony vagy por alakú műtrágyával eszközhordozó traktorra szerelt hidraulikus rakodó segítségével keverik össze. A keveréket az eszközhordozó rakfelületén hordják be az üvegházba és az előre lefektetett kb. 1—1,5 m széles műanyag fóliára rakják rá. Az így előkészített földszalagba vetnek. A termőföld használat után a fólia segítségével traktorra rakva nagyon könnyen kiszálítható az üvegházból. A palánták további üvegházi nevelését ebben a gazdaságban eddig nagyméretű virágcserepekben végezték. A palánták kirakása azonban sok munkát igényel, ezért több elképzelés született a gépesítésre. Egyik módszer a máshol is használt tápkockás telepítés. A körkeresztmetszetű tápkockákat előállító szellemes kis gép főrészei: a körbeforgó dob, amely kezetet és a járószerkezetet egy 125 cm3-es motor hajtja. Az összetömődött talaj fellazítását TL—30 jelzésű kertészeti-szőlészeti lánctalpas traktor az előreadótengelyről meghajtott talajmaróval végzi el. Ugyancsak kertészeti, főleg üvegházi munkához készült egy hálózatról táplált lánctalpas villanymotor. A könnyen kezelhető „lánctalpas törpe“ a hátsó függesztőrudakra szerelt talajmarót, vagy a szükségletnek megfelelő függesztett és vontatott üvegházi gépeket üzemelteti. A felsorolt gépek megfigyelését és minősítését a Plovdivi Gépvizsgáló Állomás végzi. Célkitűzésük, hogy kialakítsanak olyan gépsort, amellyel a 15 éves tervben megjelölt évi 1,4 millió tonna paradicsom termesztése is megvalósítható lesz. Kocsis Sándor Sertésfarm Afrikában Az Egyenlítő közelében a nigériai K a n ó városa mellett sertésfarmot létesített egy Libanonból odatelepült farmer. Köztudomású, hogy Afrikában viszonylag kevés a házisertés és ez a farm elsősorban az afrikai országok sertéshúsellátását kívánja megkönnyíteni. A nigériai farmon 35 ezer sertést tenyésztenek, illetve hizlalnak. Az állományból kétezer az anyakoca. A farm létesítésére az ötletet az adta, hogy Nigériában évente mintegy ezer tonna olajpogácsa marad vissza melléktermékként. Az olajpogácsával és különféle, kizárólag növényi eredetű takarmányokkal igen jó eredményeket érnek el a farmon A napi súlygyarapodás sertésenként átlagosan 500 gramm, ami európai viszonylatban is kiválónak mondható. Az Egyenlítő vidékén működő sertésfarm eredményei azt bizonyítják, hogy a szubtrópusi viszonyok között is tarthatók európai tenyészállatok. 1964. április 18.
