Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-04-11 / 30. szám
A Hruscsov elvt&rs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatása nemcsak a szocialista államokban áll a közvélemény érdeklődésének előterében, hanem a nyugati országok sajtótermékei is nagy teret szentelnek az eseménynek. Több mint száz külföldi újságíró folyamodott magyar vízumért, amikor Hruscsov elvtárs magyarországi látogatásának híre elterjedt. A Magyar Távirati Iroda washingtoni, londoni és párizsi tudósítói az elmúlt napok során több ízben is hírül adták, hogy a Budapestről érkezett jelentések feltűnő helyen jelennek meg a vezető nyugati világlapokban, fis amit kiemltek a tudósítók, a szovjet küldöttség magyarországi látogatásának közös nevezője a szívélyes, baráti találkozás, az őszinte eszmecsere és teljes nézetazonosság a megvitatott kérdésekben. Hruscsov elvtárs különösen a mezőgazdasági üzemekben tett látogatása során bizonyult igényes vendégnek, aki nem elégszik meg a termelési adatok felületes ismertetésével, hanem komoly szakmai vitákba száll a szakemberekkel is. A szovjet küldöttség magyarországi látogatása kapcsán azonban szükséges megemlítenünk, hogy a nyugati sajtó széltében, hosszában tárgyalja a Kínai Kommunista Párt által szított rágalomhadjáratot és marxizmusleninizmus-ellenes tevékenységét a Szovjetunió Kommunista Pártja és személyesen Hruscsov elvtárs, valamint a többi testvéri szocialista állam kommunista pártja ellen. A burzsoá sajtó leplezetlen kárörömmel ír a „Moszkva és Peking közti ideológiai viszály elmélyüléséről és az elkerülhetetlen szakítás bekövetkezéséről.“ A nyugati sajtó ugyanakkor igen behatóan foglalkozik azzal a beszéddel is, amelyet Szuszlov elvtárs tartott a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának ez évi február 14-1 plénumán. A beszéd teljes szövegét néhány nappal ezelőtt tették közzé a Szovjetunióban, amely több mint tíz újságoldalon alaposan ismerteti a kínai kommunista vezetők durva támadásait az SZKP KB és a többi marxista-leninista párt ellen, amelyek nem hajlandók elfogadni a kínai kommunisták dogmatikus és káros politikáját. Szuszlov elvtárs beszéde részletesen ismerteti a szocialista világrendszer eddigi sikereit, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom egységének szükségességét és lerántja a leplet a kínai vezetők álforradalmiságáról, akik romboló tevékenységükkel gyengítik a nemzetközi munkásmozgalom egységét, elmérgesítik a nemzetközi helyzetet és természetesen a burzsoá propaganda malmára hajtják a vizet. S mindez abban az időben történik, amikor bizonyos stagnáció után az Egyesült Államokban is a realitás és józanság kis szigetei emelkednek ki a politikai vonalvezetés széles tengerén. Fulbricht szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke legutóbbi beszéde alaposan felkavarta a kedélyeket az USA-ban. Fulbricht ugyanis többek között hangoztatta, hogy az amerikai külpolitikát a realitásokhoz kell akalmazni. Saját kormánya részéről legfontosabb tennivalóként a hidegháborús feszültség csökkentését, a Szovjetunióval és a többi szocialista államokkal való kapcsolatok megjavítását, a kelet-nyugati kereskedelem fellendítését és a Kubával kapcsolatos amerikai politika felülvizsgálását jelölte meg. Felmerül a kérdés: vajon az amerikai politika régi mítoszainak öszszeomlását sürgető javaslatokról van-e szó, vagy csupán választási csalétekről? Ha Fulbricht nyilatkozata az előbbihez áU közelebb, úgy a Johnson kormányzat konkrét lépést tenne előre az elnök által oly sokat hangoztatott Kennedy-örökség megvalósítása felé. Ha pedig csak a novemberi elnökválasztási kampány egyik politikai léggömbjéről van szó, akkor a Fulbricht-beszéd nem más, mint a világközvélemény megtévesztését szolgáló gesztus. Pedig ideje lenne, hogy végre a washingtoni Fehér Ház ablakán keresztül is tisztábban lássák a világ folyását, úgy, ahogy azt a történelmi fejlődés megköveteli. A brazil eseményekre gondolunk, amelyek napjainkban igen komolyan foglalkoztatják a haladó emberiséget. Közismert, hogy Brazília, a legnagyobb latinamerikai állam, válságos napjait éli. Goulart elnök, aki 1961 szeptemberében vette át az ország irányítását, jelenleg Uruguayban tartózkodik, mert hazájában katonai puccsot hajtottak végre a szélsőjobboldali reakciós ka-A szovjet űrhajósok egyik csoportját láthatjuk felvételünkön. Balról-jobbra: Nyikolajev, Gagarin és Popovics. A kép nem sokkal azután készült, amikor Nyikolajev és Popovics sikeres páros űrutazása után találkoztak egymással. tonatisztek. Ez a tény önmagában azonban keveset mondana, ha Goulartról nem tudnánk azt, hogy elnöki tevékenységének nem egész három esztendeje alatt történelmi jelentőségű gazdaságpolitikai intézkedéseket hozott. Ezek között elsősorban a nagyszabású földreformot kell megemlíteni, amely az első fontos lépés volt az elnyomott milliók felemelkedésének útján. Goulart többek között kilátásba helyezte az illegalitásba szorított kommunista párt törvényes működésének biztosítását is. Mondanunk sem kell, hogy a Washington által pénzelt szélsőjobboldali erők ezeket az elgondolásokat elejétől kezdve aggodalommal és idegességgel szemlélték. „Brazília nem lehet második Kuba" — hangoztatták. A puccs kirobbantására szolgáló szikrát pedig maga az amerikai kormány hivatalos képviselője szolgáltatta, amikor Thomas Mann, Johnson elnök latin-amerikai különmegbízottja néhány héttel ezelőtt kijelentette, hogy a Fehér Ház olyan kormányokat is elismer, amelyek katonai puccs folytán jönnek létre. Ez a hivatalos amerikai állásfoglalás tehát mintegy felhívás volt a brazil jobboldal számára. Brazíliában ezekben a napokban rendkívül súlyos a helyzet. Valóságos hajtövadászat folyik a kommunisták és a többi haladó erők ellen. Mindez világosan tükrözi, hogy a brazíliai események korántsem kezelhetők távoli, elszigetelt jelenségként. Veszélyes támadás alakult ki egyrészt a latin-amerikai fejlődés megakadályozása, másrészt az általános nemzetközi helyzet enyhülése ellen. (TG) Magyar hazafiak emlékére Brnóban a spielberg várbörtön falán április 8-án emléktáblát lepleztek le a XVIII. század végén ott fogva tartott magyar hazafiak emlékére. Ugyanakkor a helyszínen állandó kiállítás nyílt meg, amely a francia forradalom által lelkesített magyar szabadságharcosok életét szemlélteti. Az ünnepségen jelen volt Csébi Lajos, a Magyar Népköztársaság párgai nagykövete, továbbá Frantisek Kahuda, az iskola- és kulturális ügyek miniszterének első helyettese. Äz űrhajósok napja „Amikor a Föld korul repültem a szputnyik-űrhajón, láttam, hogy milyen gyönyörű a mi bolygónk. Emberek, ahelyett, hogy megsemmisítenénk, őrizzük meg és gyarapítsuk ezt a szépséget!“ (Gagarin) Április 12-én az űrhajósok napját ünnepeljük. Nagy évfordulót méltatunk ezzel. 1961. április 12-e olyan dátum, amely arany betűvel íródik be az emberiség történelmébe. Jurij Alekszejevics Gagarin, a Szovjetunió polgára Vosztok-1 nevű űrhajóján sikeres Föld-körüli utazást hajtott végre. E nap reggelén új korszaknak, a világűrutazások korszákénak kezdetét jelezte a történelem óramutatója. Az ember átlépte bolygónk határát, majd ismét visszatért a Földre. Az álom valósággá vált. A példátlan űrrepülés ámulatba ejtette az egész világot. Államférfiak és egyszerű dolgozók, kiváló tudósok és iskolásgyerekek küldték el üdvözletüket a szovjet népnek a világ minden tájáról. S bár a csillagok világában száguldó Vosztok-űrhajó robaja nem hasonlított az „Auróra“ Sg'yúlövéséinek hangjához, de a két esemény közt szoros összefüggés van; a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta a Szovjetunió óriási gazdasági, technikai és tudományos sikereket ért el, és elsőként juttatott fel embert a világűrbe, hirdetve az emberi alkotás dicső erejét. Gagarin űrutazását további szovjet űrhajósok sikeres útja követte. Azóta már népes űrhajós-családot ismert meg a világ. Tyitov, Nikolajev, Popovics, Bikovszkij és Valentyina Tyeresková, az első női űrhajós neve vált ismertté és a világ csodálja tetteiket. Ez alkalommal szólnunk kell az amerikai űrhajósok sikeréről is, akik bár nem tudták megismételni szovjet kollégáik nagyszerű eredményeit, de nagyban hozzájárultak az egyetemes világűr-kutatáshoz. Jól emlékszem még a három év előtti április 12-ére. Tabán valamivel melegebb, de ugyanilyen friss szellő fújdogált, mint napjainkban. A moszkvai rádió világgá repítette a szenzációs hírt: Gagarin szovjet űrhajós sikeres Föld-körüli utazást hajtott végre. Az. öröm. és csodálat vegyes érzése kerítette hatalmába az embert. A tiszta égbolt végtelenbe nyúló világába tekintettünk és csodáltuk Gagarin hőstettét. Azóta három év telt el, de az űrhajózás első úttörőjének hőstette egy cseppet sem veszített és sosem fog veszíteni dicső fényéből. Történelmi eseménynek számít, ■ ha a két egymás mellett álló árbóc egyikéről bevonnak egy zászlót, a másik tetejére pedig felszökken egy idegen lobogó. Az ilyen jelképes zászlócsere vereséget jelent az egyik, győzelmet, örömünnepet a másik nemzet számára. Ilyen „őrségváltás“ történt tavaly a távoli Nyugat-Iriánban, amely valamikor Oj-Guinea néven volt ismeretes. Nyugat-Irián Indonézia szerves részét képezi. A közel ötmillió négyzetkilométer kiterjedésű, 3000 kisebbnagyobb szigetből álló földi paradicsom partjain már a XVI. század elején megjelentek a holland gyarmatosítók hajói és leigázták a bennszülötteket. 1944-ben, a második világháború végén azonban fellángolt Indonézia lakossága legöntudatosabb részének nemzeti ellenállása. Először az akkori japán megszállók, majd azok kiűzése után a több évszázadokon át basáskodó holland gyarmatosítók ellen. Hiába szállták meg a szigetvilágot angol egyenruhába bújtatott hollandusok, a bennszülöttek hamarosan átlátták az újkori .trójai faló“ csapdáját és ádáz harcokat vívtak a beözönlő kizsákmányolókkal. AZ UTOLSÖ MENTSVÁR Hollandia húzta-halasztotta kincseskamrájának kiürítését, de ha részletekben is, végre mégis kénytelen volt kivonni gyarmati hadseregét és telepeseit. Megalakult az Indonéz Köztársaság, de Nyugat-Iriánban maradtak az országbitorlók. Megfélemlítésképpen felvonultatták haditengerészetük egységeit, komolyabb összetűzésre azonban nem került sor. Tavaly azután Nyugat-Iriánban is ütött a „búcsú“ órája a holland ültetvényesek, telekspekulánsok és nagykereskedők számára. Egész Holland—Kelet-India, vagyis Indonézia feladása Virágfüzért nem kaptak alapjában rendítette meg a csaknem 1500-szor kisebb .anyaország“ gazdasági egyensúlyát. Azok a hollandusok, akik vagy négy évszázada partra szálltak ott és tűzzel-vassal rabszolgasorsba döntötték a bennszülötteket, álmodni sem merték volna, hogy egy szép napon dicstelenül és szó nélkül kénytelenek majd eliszkolni. Ilyen csúfos vereségre nem számítottak. A HOLLAND HADIHAJÓK FELSZEDIK HORGONYUKAT Színes öltözetű bennszülöttek Nyugat-Iriánban jába, Hollandiába? — Sokan vagyunk ott! — magyarázta bizonytalanul a „kivándorló“. Azután mi is lehetnék otthon ? Gyatrán fizetett bankhivatalnok vagy hasonló. Megszoktam már a trópusokat, az olcsó bennszülött munkásokat, a pápua szolgákat, akik becsületesek, nem lopnak, ha dzsungelbeli testvéreik még emberevők is. Feleségem különben is annyira megszokta a délövi növényzetet, hogy meg sem tudna lenni nélküle. Higyje el, imádja a virágokat! És most ezek a hálátlan indonéziaiak egyszerűen kizavarnak innen, ahová mi hoztuk a civilizációt, a kultúrát, a műveltséget. Kinek panaszkodjam, ha nem magának, az európainak ?! Tagadhatatlan, hogy európai vagyok én is — gondoltam magamban — de mégis egy világ választ el bennünket egymástól. Nyugat-Iriánban a felszabadulás napjáig a becslések szerint 750 000 bennszülött élt a 8000 holland katonán, 2800 kormányhivatalnokon és az 1500, mondjuk — magánzón kívül. Háromszázezer bennszülött holland fennhatóság alatt állott, a többi 450 000 pedig, beleértve a 30 000 pápuát, máig is kőkorszakbeli viszonyok között tengődik a dzsungelekben. Hol és kit civilizáltak akkor a bevándorlók? Ezek után sajnálatot érdemel-e az a holland mynheer, aki utolsónak kényszerül elhagyni a szigetet, mások szigetét? Vagy felesége, aki annyira rajong a Nyugat-Irián-i virágokért? A déltengeri népek virágfűzért akasztanak búcsúzáskor annak az idegennek a nyakába, akit megszerettek. Ezzel a hollandusok bizony nem dicsekedhetnek. Mert ha nem is bántották őket a jogos földtulajdonosok, virágfűzért — azt nem kaptak. A „Novy Orient“ nyomán G-k. (tg) ■ A ciprusi kormány nem engedi meg a sziget kettéosztását. Ankarában nyilvánosságra hozták Inönü elnök válaszát, Makariosz jegyzékére, melyben a ciprusi kormány felmondta a Ciprus, Törökország és Görögország közt kötött szövetségi szerződést. Makariosz elnök rövidesen Athénbe utazik, hogy tárgyalásokat folytasson a görög kormánnyal és megtárgyalja a ciprusi helyzet újabb fejleményeit. Sajtótudősítók előtt, leszögezte, hogy sohasem egyezik bele az ország kettéosztásába. ■ Japán—francia tárgyalások voltak Tokióban. Pompidou francia miniszterelnök részletesen tájékoztatta Ikeda japán miniszterelnököt arról, miért ismerte el a francia kormány a Kínai Népköztársaság kormányát és miért tekinti a Kínai Népköztársaság kormányát a kínai nép egyedüli képviselőjének. SB Ruby védői a per újrafelvételét kérik. Daliásból érkezett jelentések szerint a Kennedy-merénylettel gyanúsított Oswald meggyilkolásáért halálraítélt Ruby védői, az elítélt bűnperének újrafelvételét fogják kérelmezni. ■ Rusk a NATO éberségét követeli. Az amerikai külügyminiszter azzal a felhívással fordult a NATO-országokhoz, hogy hozzák kellő összhangba a világszerte terjedő nemzeti felszabadító mozgalom elleni harcokat. Rusk szerint ez a mozgalom azonos „a kommunista agresszióval, és a felforgató tevékenység veszélyével“ Ázsiában, Afrikában, valamint Dél-Amerikában. ■ A Biztonsági Tanács a jemeni angol agresszióról tárgyal. Jelentések szerin rövidesen határozatot tesznek közzé a tárgyalásokról. A tengerparti szálló éttermének fényesen kivilágított terasza alatt már indonéziai páncélos cirkálók lebegnek méltóságteljesen. A másik oldalon a lüktető város fényei rezegnek a forró éjszakában. Fölöttünk a trópusi égbolt csillagmilliárdjai ragyognak. A szálló épülete mögött rejtelmes, áthatolhatatlan dzsungel ontja miazmás leheletét. Ebben a várakozásteljes légkörben még a jó vacsora se ízlett. Mindegyikünknek az járt a fejében, csakugyan elhagyja-e a hollandusok utolsó „transzportja" azt a tejjel-mézzel folyó paradicsomot, amelyet 400 éven keresztül második hazájuknak tekintettek, amikor hátam mögött megszólalt valaki: — I guess — kezdte angolul egy tekintélyes „térfogatú" holland myn-heer anélkül, hogy dig hajnalban repül kedves nejével nemzetiségem, állampolgárságom fe- Ausztráliába. — De miért nem Hazától érdeklődött volna. — Úgy velem, 3n is újságíró? Hát nézze meg azt a lehetetlen pápua főpincért, még számolni sem tud! Elődje, egy rotterdami földim, valóságos lord volt hozzá képest. Előzékeny, simulékony, alázatos, nem olyan vadember, mint ez itt. Nyeltem egyet, s hamarjában azt válaszoltam, hogy nem volt szerencsém őlordságát, a főpincért ismerni. Magamban pedig azt gondoltam, hogy a hollandus helyében takarékosabban bánnék a hasonlatokkal, mielőtt a pápua pincérnek rotterdami rostélyosra szottyanna kedve tartármártással. Emberemtől közben megtudtam, hogy poggyászát már előre elküldte, ő pe-1964. április 11.
