Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-04-01 / 27. szám

Milyen változás állott be az utolsó hónapokban gazdasági problémáink megoldásában? — kérdezik olvasóink. Nyugodtan válaszolhatjuk, hogy sok. Mindenekelőtt jelentősen megerősö­dött az anyagi érdekeltség elve, az ökonómiai ösztönzés hatása. „Hát ak­kor ezt nekünk ti, tollforgató emberek konkrétan magyarázzátok meg“ — így vélekedik a szövetkezetesek egy része... Jó van, megpróbáljuk! Lenin bölcs szavainak igazolására, hogy a marxizmus az egyszerűség és az érthetőség maximumára törekszik, példát hozunk fel. Az utóbbi napok példáját, amikor a CSKP Központi Bi­zottsága többek között a búza vetés­­területének növeléséről tárgyalt. Jirí Hendrych elvtárs ekkor megemlítette, hogy 1966-ig a szántóföldek 16,5 %-át búzával kell bevetni. Világos beszéd. De miként érjük ezt el? A Földművelésügyi Minisztérium néhány évvel ezelőtt hasonló esetek­ben irányelveket adott ki: a vitás te­rület tervét a mezőgazdasági üzemek­re úgy kell szétírni, hogy elérjük bi­zonyos termény vagy termék terme­lését a kívánt mértékben. „Szükséges“ a meggyőzés, „szükséges“ erről tár­gyalni, de ahol ez megértésre nem ta­lálna, ott utasítást adhattok. Ez volt az irányelv. Láthatjuk, éppen a hozzá­­fogás módjában állt be változás. Ma ugyanis a Párt Központi Bizottsága azt mondja: a Földművelésügyi Mi­nisztérium már ez évre prémiumrend­szert dolgoz ki, amely a mezőgazda­­sági üzemeket a tavaszi búza vetés­­területének túllépéséért, a termény szerződésen felüli eladásáért előnyben részesíti. Tehát nem az adminisztra­tív eszközök, hanem a közgazdasági ösztönzés került előtérbe. Valaha egy francia tábornok bo­nyolult helyzetében ezt írta Napóleon­nak: Felség, küldj új hadosztályt, vagy legalábbis új Marseillaist. Kép­letesen mondva, a harci dal erkölcsi ösztönzést jelent. Ennek is megvan a maga jelentősége. Ehhez tartozik a mezőgazdasági termelési igazgató­ságoknak a vetésterv betartásának irányítására vonatkozó kötelessége, a népgazdaság szükségletei szerint. A hadosztály azonban mégis hadosztály — ezzel azt szeretnénk mondani, hogy ma az anyagi érdekeltség a döntő. Ezt meg kell érteni. Ebben állott be vál­tozás. Az EFSZ-ek VI. kongresszusa előtti vita ezt pozitívan értékelte. Er­ről több községben meggyőződhettem. A párt és kormány az anyagi érde­keltség fokozására irányuló tevékeny­ségét a mezőgazdaságban további pél­dákkal is alátámaszthatjuk. Soroljuk csak fel röviden a legfontosabbakat. Az év elejétől kezdődően a szövet­kezetek nemcsak az üzemi eszközök beszerzésére kaphatnak rövidlejáratú hitelt, hanem tagjaik jutalmazására is. Ez igen fontos változás az eddigi el­járásokhoz viszonyítva. Lehetőséget ad ugyanis a szövetkezeteknek a ju­talmazás rendszeres folyósítására a tavaszi és nyári hónapokban is, ami­kor még nincs bevétel a növényter­mesztésből. Továbbá két új rendel­kezést hoztak azokban az ágazatok-Irta: Dr. Kubík Imre ban, amelyek a legtöbb gondot okoz­zák — a sertésnevelésben és a tej­termelésben. Mindenekelőtt az állam­­pénztárból származó, a tejtermelés fokozását szolgáló aránylag magas prémiumokról van sző. A prémium, amely egyenesen a szövetkezet tehén­gondozójának zsebébe folyik (tehát nem a szövetkezet kapja), éspedig literenként 1 korona 60 fillér. Itt egyúttal megjegyezzük, hogy az állami prémium elosztásának ez a módja, vagyis annak közvetlen kifize­tése a tagoknak egyedülálló a szocia­lista államok ökonómiájában. A jól átgondolt új eljárás megmutatja, mi­ként fokozható sikeresen az állatte­nyésztők anyagi érdekeltsége, tehát a tagok egy részéé, függetlenül a szö­vetkezet más gazdasági lehetőségei­től. Az egészséges borjak és üszők neveléséért is jár prémium. Röviden megemlíthetjük, hogy azokban az EFSZ-ekben, ahol az állatállomány TBC-mentes, a lelkiismeretes állat­­gondozó minden felnevelt egészséges üsző után 800 koronát is kaphat. A TBC-s állománnyal rendelkező szövet­kezetben a jutalom 1000 koronát is elérhet. Csupán egynéhányat ismertettünk, amelyek világosan bizonyítják az anyagi ösztönzés nagy jelentőségét. Emellett nem csekély összegről van szó. Hendrych elvtárs szavai szerint a mezőgazdasági dolgozók bevétele az idén 700 millió koronával emelkedik. Népgazdaságunk jelenlegi nehézségei mellett ez nem kis tétel. Mi a tanulság ebből? Ha a szövet­kezetek anyagi érdekeltségét állami eszközökkel segítik, úgy a szövetke­zeteknek több lehetőségük nyílik tag­jaik anyagi érdekeltségének megszi­lárdítására a termelés növelése, a munka minőségi és időbeni elvégzé­sében és az önköltség csökkentésében. A kongresszus előtti vitaanyag ennek a kérdésnek rendkívül nagy figyelmet szentel és azt ajánlja például, hogy az EFSZ-ek jutalmazási alapjának 10 %-át prémiumok kifizetésére for­dítsák. A prémiumok helyes elosztá­sában vezérfonalként szolgál a Föld­művelésügyi Minisztérium által tavaly kiadott minta-prémiumrendszer. Véleményem szerint azonban a ju­talmazás szakaszán legidőszerűbb fel­adat az EFSZ-ekben a normák meg­állapítása. Sokhelyütt a normák túl­ságosan lazák, ez néha 140 munka­egység-fogyasztást. jelent hektáron­ként. Ennek következtében a munka­egységek értéke nem lehet kielégítő. A Prága melletti Cernucei „Május 1“ EFSZ évzáró taggyűlésén, amelyen résztvettem, ez teljes mértékben meg­nyilvánult. Itt be akarják vezteni a szilárd jutalmazást. Ennek előfelté­tele azonban egyrészt a saját pénz­­tartalék létrehozása, másrészt a nor­mák rendezése. A tagok ezt megértet­ték, s beleegyeztek a normák 20 %-os szilárdításába. Ezzel egyidejűleg új, hatosztályos tarifarendszert vezettek be. Számvetésük alkalmával megálla­pították, hogy az egy hektárra eső munkaegység száma a tavalyi 128-ról az idén 103-ra csökkent. Ezzel szem­ben a munkaegység értéke (termé­­szetbeniekkel együtt) 23,50 koronáról 28,50 koronára emelkedett. Következetesen figyelemmel kísérik a jutalmazás, a munka minősége és mennyisége között; összefüggést, va­lamint a jutalmazás és az egyes dol­gozók minősítése közötti összhangot. Eszerint például ^traktorosokat IV.— VI. tarifaosztályba sorolták be. Az el­gondolás általános érvényű, tehát megérdemelné,- hogy a kongresszus előtti vitában beszéljünk róla. Egy­részt ugyanis a dolgozók ezreit kül­dik szaktanfolyamokra, iskoláztatásra, másrészt azonban, amikor a résztvevő képesítéssel tér vissza, a fizetési rendszerben gyakran nem értékelik őt kellő mértékben, nem veszik figye­lembe nagyobb szaktudását. Ez pedig strucc-politika, amely következmé­nyeiben nem fizetődik ki. Egyesek azt kérdezhetnék, miért szentelnek az újságok az utóbbi he­tekben annyi figyelmet a szüvetkeze­­tesek jutalmazásának. Magától érte­tődő, hogy ezáltal támogatni szeret­nénk a mezőgazdasági termelés nö­vekedését. Április 1-én az állami gazdaságok­ban, s más állami mezőgazdasági üze­mekben általában sok dolgozó, főleg a traktorosok és karbantartók bére jelentősen emelkedik, a növényter­mesztésben magasabb prémiumot, a kétváltásos üzemeltetésnél előnyösebb bérezést vezeffnek be. A szövetkezetek tehát okosan tennék, ha ezekkel az intézkedésekkel egyidőben tökéletesí­tenék a tagok jutalmazásának mód­szerét. -Jirí Hendrych elvtárs, a CSKP KB március 4-i ülésén kijelentette, hogy az EFSZ-ek VI. kongresszusának kül­döttjei többek között a szövetkezeti tagok javadalmazásának új módját is megtárgyalják. Ez is hozzájárul majd a jutalmazás szilárdabb formájához. # Önfeláldozó baromfigondozók. A szímői EFSZ-ben Madarász Erzsébet és Gyeszat Ilona baromfigondozók az első csirkeszállítmánynál éjjeliőr hiá­nyában vállalták, hogy éjjel-nappal felügyelnek a kis állatokra. Hat napig nem voltak otthon, az ennivalót hoz­zátartozóik vitték utánuk. (Nagy András, Szímö) > A’ A leánykereskedelem úgy látszik > még mindig jó üzlet. A párizsi rendőr- < ség letartóztatott több francia állam- ! polgárt és három tuniszit, akiket az- > zal vádolnak, hogy nyugat-német és í dakari (Szenegál) nyilvános házak ré­szére közvetítenek lányokat. % A nagyszelmenci EFSZ szövetke­zeti klubja, karöltve a CSISZ és a CSEMADOK helyi szervezetével, a „Vadorzó felesége“ című színmüvet tanulta be. A bemutatóra telt ház előtt került sor. A közös munka nem j volt hiábavaló Sikert arattak. j (Szabó József, Nagyszelmenc) ; A gazdasági szakemberek már régóta sürgeitk a világnaptár meg­alkotását. A sürgetés most még erőteljesebb lett, mert közeledik 1967. január 1., amely alkalmas nap a világnaptár bevezetésére. Ha ezt a dátumot elmulasztjuk, akkor 1978-ig kell várni, mert csak ebben az évben esik január elseje ismét vasárnapra. Áz ENSZ Gazda­sági és Szociális Bizottsága előtt fekvő, elfogadásra váró világnaptár­­tervezet, alkalmas­nak látszik arra, hogy véget vessen a napok zűrzavará­nak. Miért szükséges a Gergely-naptár reformja ? Caesar a Naphoz igazítja a naptárt A naptárszerkesztés egyik ősi hagyománya, a hétnapos hét a Hold járásának követésén alapult. A Hold-hónap akkor kezdődött, amikor újhold után a keskeny holdsarló megjelenik. Mivel a Föld Nap körüli keringésének ideje — durva becsléssel — 365 nap, a hold­naptár nem egyezhet meg a Nap állása szerint mutatkozó naptárral, mert 365-ben a 28 nincsen meg maradék nélkül. tár-reformot rendelt el. Ennek lé­nyege az volt, hogy tíz napot egy­szerűen elhagytak, s így elérték, hogy a tavasz naptári kezdete, amely az évszázadok folyamán március 11-re „njent vissza“, is­mét elfoglalja régi napját, a már­cius 21-et. A szökőévet is revi­­deáltatta Gergely pápa: elrendelte, hogy minden századik év nem te­kintendő szökőévnek, s így ezek­ben az években elmarad a február 29. Ezzel a korrekcióval elérték, hogy az év 365,24 napból állott, tehát az eltérés 3 percre és 10 má­sodpercre csökkent. De ezt is el­tüntették azzal az újabb korrekció­val, hogy minden olyan évben, amely négyszázzal osztható, meg­marad a február 29. (Ennek értel­mében 2000 — a Gergely-naptár szerint — szökőév lenne.) Ezek után a Nap körüli keringés tényle­ges ideje már csak 26 másodperc­cel több, mint a számított idő, de ez a különbség olyan csekély, hogy csak 3323 év múlva nő meg egy napra. Napirenden: a világnaptár A Nap járása szerinti naptár vi­szont létfontosságú, mert az évsza­kok változása a Naphoz igazodik. Ennek felismerésén alapult az úgy­nevezett Julianus-naptárt, Julius Caesar ugyanis i. sz. 46-ban nap­tárreformot rendelt el és — Sosi­genes egyiptomi asztrológus taná­csát megfogadva — lényegében visszatért az egyiptomi időszámí­tási módhoz, a Nap-évhez. Ennek tartamát ugyancsak Sosigenes aján­latára, 365 és egynegyed napnak vette. Julius Caesar minden hónap­nak bizonyos számú napot adott. Épben a napadományozásban a feb­ruár húzta a rövidebbet. Február, a tisztulás hónapja, ugyanis az al­világ tisztító istenének, Pluto Feb­­ruusnak volt a hónapja, s a naptár­­reformerek úgy vélték, hogy ennek a kellemetlen istennek elegendő 28 nap. A 365 napon felüli negyed­napot úgy vette számításba Caesar, hogy minden negyedik évben egy szökőnapot adott Plútónak. Az év — helyesebben a Nap-év — időtarta­ma azonban nem 365 nap és 6 óra, ahogy Sosigenes mérte, hanem en­nél kevesebb: 365 nap, 5 óra 48 másodperc. Ez a csekély különbség 128 év alatt egy teljes napra sza­porodik fel. Egy év = 365,24 nap A XVI. század vége felé a Julia­­nus-naptárnak ez a szerkezeti hi­bája már annyira nyilvánvaló volt, hogy XIII. Gergely pápa újabb nap­Negy 31 napos és nyolc 30 napos hónap A világnaptár átveszi ezt a majd­­nem tökéletes szökőnapos korrek­ciót. A mostani naptárreform-ter­­vezetben azonban lényegesen új az év beosztása, a napok szétosztása az egyes hónapok között. Négy 31 napos és nyolc 30 napos hónapot oszt el egyformán négy negyedév között. Tehát egy negyedév egy 31 napos + két 30 napos hónap = 91 nap. A Nap-év azonban nem négy­szer 91 (tehát 364) napos, hanem 365 napos, ezért a világnaptár tér- i vezői új napot alkottak: a világ- : napot. A világnapnak nincsen szá- ' ma, hanem M betűvel jelölik és december 30-a után illesztendő, éppen úgy, mint a szökőnap, amefy — ha sor kerül rá — június 30 után, ugyancsak M jelzéssel kerül a nap­tárba. (Tehát december M, illetve június M.) A világnaptár bevezetése után minden év és minden negyedév va- ! sárnappal kezdődne, minden hónap­ban 26 munkanap lenne. Ez mind az ipari, mind a kereskedelmi élet­ben nagy előny, megkönnyít min­denféle tervezést. Nincsen annak akadálya, hogy megegyezzenek a vallási és nemzeti ünnepek hétfőre helyezésében, s így — többször egy évben — két, sőt három egymás utáni munkaszüneti napot lehetne nyerni. ]; (Népszabadság) Mestereket faragnak a tanoncokból A Pozsonypüspöki Mezőgazdasági Tanonciskola, ha nem is éppen kor­szerű épületben helyezték el, szak­oktatás tekintetében kétségtelenül egyik legjobb tanintézetünknek minő­síthető. Kormányunk megtett minden erőfeszítést, hogy az iskola teljesít­hesse hivatását és jól érezzék magu­kat benne a tanulók. Július Kupka iskolaigazgató, aki úgyszólván a sem­miből teremtette elő az intézetet, ugyancsak nagy igyekezettel használta yy Michal Hurcík tanár gondoskodik a számtanórán arról, hogy a diá­­w, kok a drótkerítéshez szükséges ▼ sodronyrács felületét is ki tudják V számítani. fel a rendelkezésére álló beruházási eszközöket. Jelenleg kilencven diák látogatja a szlovák és magyar tannyelvű iskolát. Az előadó tanárok és szakoktatók értenek a gyermekekkel való bánás­hoz. Jövő hivatásuk megkedveltetése érdekében mindenekelőtt a földhöz fűződő szeretetet oltják a fiúkba és leányokba. E nélkül minden jóakara­tuk kárba veszne. Az eredmény meg is nyilvánul a tanulók előmenetelében, szorgalmában, pontosságában és mun­kafegyelmében. A diákok nagyrésze folytatni akarja tanulmányait mester­­iskolákon és mezőgazdasági-műszaki iskolákon. A korszerű mezőgazdasági szakképzettség tökéletes elsajátításá­nak igyekezete lelkesíti a fiatalokat. Az oktatás előre meghatározott tanterv szerint folyik. Hetenként há­rom napon elméleti és az általános műveltséget nyújtó tantárgyak okta­tásában részesítik a növendékeket, akik további három napon át gyakor­lati ismereteiket fejlesztik a helyi szövetkezetben, mégpedig annak va­lamennyi részlegén. Ha most nem akad munka a mezőn, kijut belőle a sertés- és tehénistállóban. w A traktorok kormánykereke mögött ^ leányok is láthatók. Rudolf Lechner ▼ szaktanító a traktorvezetés mester- V ségére oktatja tanítványait. A; a n 's >-J a O cd < 5 :3 .S! a c a! Ja 3-a * ~s o a S? . - c ,§ o=o ° 3 o=v.£-S » » ^ 'O 3 r? £ 6ü S =o ti 'oi^j '2 :§ 2 8 I 5. :■§ 'o 5 s 5 c =» - s * 2 0. ^ C N S % ^ o 5? a O ö ec ^ Si • *“• few C ^ £ :o c WK í: »se ” *3 *3 a *w ^ k N k. 4) ^ :Q G ^ “ Valamennyien megtanulják a fa- és fémmegmunkálást, a traktorok és egyéb mezőgazdasági gépek karban­tartását, valamint a traktorvezetést, ami kétségtelenül a „legnépszerűbb“ tantárgynak számít. A leányok azon­kívül főzni és varrni is tanulnak. Kifogástalanul működnek az iskola érdekkörei. Jóformán nincs olyan ta­nuló, aki énekkel, tánccal, szavalással vagy színjátszással ne venne részt a kulturális rendezvényeken. Ősszel 150 új tanulót szándékoznak toborozni a jövő tanév első évfolyama számára. Sikerül is majd nekik, mert az iskola jó hírneve nagyban hozzá­járul tervük megvalósításához. Jozef Sluka Az anyagi ösztönzés új formáiról 1964. április 1. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom