Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-10 / 3. szám

Tudnivalók a beruházási építkezésekről A múlt évi június 9-i számunkban megjelent- „Üj előírások az EFSZ-ek beruházási építkezéseivel kapcsolat­ban“ című cikkünkben felhívtuk olva­sóink figyelmét a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság Törvénytára 127/ 1'962 számú rendeletére. A szövegben továbbá csak mint rendeletre hivat­kozunk, amely 1963 évi január hó 1-i hatállyal új alapokra fektette az EFSZ-ek, beruházási építkezéseit. Mostani cikkünkben a beruházási építkezések legfontosabb előfeltételét, a tervdokumentációt akarjuk tárgyal­ni az új előírások szemszögéből. ' Az új előírások életbeléptetése előtt az EFSZ-ek beruházási építkezései­nek tervdokumentációjáról csak a polgári törvénykönyvnek a vállalko­zási szerződésre vonatkozó előírásai szerint lehetett szerződni. Ezeknek az előírásoknak hiányossága és elégtelen hatékonysága folytán a tervezők az EFSZ-ekkel szemben vállalt szerződé-Látomás Tfagyogó hangulatban töltött szil­­veszterezés után Dősledny Peter, a kosúti ÁG sorjákosi részlegé­nek vezetője is nyugovóra tért. Alig­hogy lehunyta szemét, álomképek ele­venedtek meg előtte. Ezért nem is lelte nyugodalmát, egyik oldalról a másikra forgolódott ágyában, kezével hadonászott maga körül és értelmet­len szavakat mormogott, amelyek - bocsánat a hasonlatért — tehénbőgés­­szerűen törtek fel belőle. Felesége egy ideig nézte a hánykolódó embert, vé­gül is megragadta üstökét és erélyesen felébresztette. Dősledny Peter egy ideig restélte a furcsa álmot, de az asszony-., unszolására azután mégis ki­bökte álomországbeli kalandját. S mi­vel az asszonynépnek gyakran eljár a szája, az üzemegység-vezető neje is kikotyogta férje „látomását", amely­ről harmad- vagy negyedkézből sze­reztünk tudomást. Peter azt álmodta, hogy éppen láto­gatóban járt az ÁG egyik udvarán, amikor a pásztorok kihajtották a nö­vendékállatokat a legelőre. Amint meglátták a jövevényt, kimeresztették szemüket, körülállták a vezetőt és bá­natos bőgőssel elpanaszolták keservü­ket. A pásztorok azon voltak, hogy to­vább tereljék a jószágot, de az állatok - egy tapottat sem mozdultak. Dősledny Peter fejcsóválva szemlélte a furcsa üsző-gyülekezetét. A kis Tarka meg­szólalt, akár a mesében: — Nagy a bánatunk, vezető elvtársi Elveszett két testvérkénk, azt se tud­juk mikor és hol. Nem tudnak róluk sem a pásztorok, sem a zootechnikus, sem az agronómus. Amikor tavaly november 18-án kitereltek bennünket a legelőre, senki sem törődött azzal, hányán vagyunk a legelőn, de még otthon sem számláltak meg bennünket. A veszteség csak akkor tudódott ki, amikor súlygyarapodásunkat jöttek ellenőrizni. Most annyira bánkódunk valamennyien, hogy legszívesebben éj­jel-nappal bőgnénk. Hiszen olyan ta­karos kis jószág volt mindkét testvér­kénk, még a légynek sem ártottak. Ki tudja, mi történt szegényekkel, vajon nem kószálnak-e mégis valahol a me­zőn? Hiszen jóformán még keresésük­re sem indultak. Ki biztosít akkor bennünket, nem jutunk-e mi is egy szép napon ugyanolyan sorsra, s majd bennünket sem keres senki? Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy hasznot tíajtsunk az embereknek! Hát ki sajnál meg bennünket, vezető elv­társ ? A kisé^Tarka szívszaggató panaszán azután keservesen elbödült a többi üsző is, és nagyokat bólogatott helyes­lése jeléül. Peter szíve is ellágyult a panasz hallatára. Megígérte a gyülekezetnek, hogy személyesen kivizsgálja az ese­tét, mire az üszők feloszlatták röp­­gyűlésüket és megbékélve elindultak a legelőre. A lig fordult be Dősledny az ÁG udvarára, egybehívta a részleg állattenyésztőit. Haragra gerjedve ha­nyagsággal, nemtörődömség gél vádolta őket, akik egyszerűen „átsiklottak“ a két üsző| elvesztésén. Pattogó szavai­nak senki sem mert ellentmondani: — Ezek után talán még újévi aján­dékot is vártok, mi? Még prémiumot, jutalmat és egyéb kedvezményeket’. Majd gondoskodom róla, hogy ... Hát így tartjátok számon a növendékálla­­tokat? Vegyétek tudomásul, hogy ha­nyag súg tokkal a szocialista tulajdont károsítottátok meg és bíróság elé ke­rültök ... Dősledny Peter még folytatta volna jogos szapulását, ha felesége nem rán­gatja olyan cudarul az üstökét és nem t'éhti vissza az álomvilágból. Jozef Melichercík, Galanta ses kötelezettségeiket nagyon felüle­tesen és nem eléggé felelősségtelje­sen teljesítették. Ezért a rendelet a következőképpen szabályozza a terv­dokumentáció kivitelezését: Tervezési kötelezettség Az EFSZ-ek beruházási építkezései számára a következő lervezőszervek kivitelezik a tervdokumentációt: 1. A kerületi mezőgazdasági terve­zőintézetek az eddigi terjedelemben. 2. A mezőgazdasági beruházásokat elkészítő járási központok olyan épít­kezéseknél, amelyeknek költségvetési értéke nem haladja meg a 60 000 ko­ronát, vagy a kerületi nemzeti bizott­ság jóváhagyása alapján az 500 000 koronát, valamint az összes felújítá­soknál és karbantartási munkáknál. 3. A járási építővállalatok olyan apró építkezéseknél, amelyeknek költség­­vetési értéke nem haladja meg a 250 ezer koronát, és ha egyúttal ezeknek' az építkezéseknek a kivitelezője is. , A felsorolt szervek és az illető szö­vetkezetek mint beruházók kötelesek tervezési szerződést kötni a tervdo­kumentációk kivitelezésére, amint a kerületi nemzeti bizottság jóváhagyta a talajvizsgálati és tervezési munká­latok évi tervének jegyzékét, amely tervokmányt képez. Hogyan kötjük meg a tervezési szerződést? A beruházó EFSZ megrendeli a tervdokumentációt a tervezőnél a be­ruházási feladat jóváhagyásától szá­mított 30 napon belül, vagy esetleg más határidőre, amennyiben előre megállapodott a tervezővel. A meg­rendeléshez csatolni kell e jóváha­gyott beruházási feladatot. A meg­rendelésben szükséges" a tervdoku­mentáció átadására oly időpont meg­határozása, hogy az építkezést a ter­vezett időben megkezdhessék. A tervező a dokumentáció megren­delését annak átvételétől számított 14 napon belül köteles megerősíteni vagy elutasítani. Ha egyetért a meg­rendeléssel, közli egyben a dokumen­táció árát és szükség esetén javasolja a megrendelés kiegészítését vagy mó­dosítását. Ha a megrendelő EFSZ a módosító javaslat ellen az átvételtől számított 14 napon belül nem emel kifogást a tervezőnél, úgy a szerző­dést érvényesnek nyilvánítják. Ha ellenben a megrendelő EFSZ a fenti határidőn belül elutasítja a javaslatot, a tervező szerződés az eredeti meg­rendelés szerint érvényes, hacsak a tervező az elutasító válasz vételétől számított 14 napon belül" nem nyújt be a kerületi állami döntőbíróságnál javaslatot a vitás kérdés eldöntésére. Meg kell még említeni, hogy olyan esetben, ha a tervdokumentációt ugyanaz a járási építövállalat kivi­telezi, amely az építést is végezni fog­ja, az EFSZ csak egy közös tervezési és építési szerződést köt. A tervdokumentáció módosítási lehetősége Amint már fentebb ismertettük, a teryezővállalat az EFSZ megrendelése alapján elkészíti a tervezési szerző­dés-javaslatot, annak esetleges mó­dosításaival vagy kiegészítéseivel. Mi­után a beruházó EFSZ-nek joga van 14 napon belül kifogásait érvényesí­teni, rendkívül fontos, hogy ezen ha­táridőn belül jól áttanulmányozza a 'szerződésjavaslatot, és időben kifo­gásolja a javasolt tervek hiányait, amelyek ellenkező esetben későbben nagy károkat okozhatnának a szövet­kezetnek, sőt egyes beruházásokat tel­jesén hasznavehetetlenekké tehetné­nek. A tervező anyagi felelőssége a tervdokumentáció minőségéért A tervezővállalat az EFSZ-szel szemben felelős az új előírások értel­mében a terv hiányosságaiért és az ezzel felmerülő károkat köteles meg­téríteni. Ez az intézkedés arra kény­szeríti a tervezővállalatot, hogy a terv­dokumentációt kellő gonddal és idő­ben elkészítse. Azért is felelősek, hogy idejekorán közöljék a beruházóval, milyen építőanyagot és technológiai berendezést rendeljen meg a munka­művelet elkezdése előtt, nehogy az építkezés menetét késleltesse. Az eb­ből keletkező károkat köteles a ter­vező a beruházónak megtéríteni. Ha .az EFSZ a kivitelező vállalattal olyan gazdasági szerződést kötött, amely magába foglalja mind a terv­dokumentációt, mind az építkezés ki­vitelezését, úgy a kivitelező a terv­dokumentáció kifogástalan voltáért, azaz az építkezés jó minőségéért a törvényes szavatosság keretén belül felelős. Nagyobb figyelmet a beruházási feladat kidolgozására és egyeztetésére Az EFSZ-ek beruházási építkezéseit szabályozó előírások új rendezése csak abban az esetben juthat’ Igazán kife­jezésre, ha a szövetkezetek már a ter­vezési . időszakban, fokozott figyelmet szentelnek a beruházási feladat kidol­gozására és egyeztetésére. A múltban Ugyanis abban rejlett a hiányosságok gyökere, hogy a szövetkezetek a be­ruházási feladat egyeztetésénél ala­posabb megfontolás nélkül elfogadták a benyújtott javaslatot. Ezt a mulasz­tást a későbbi kivitelezési időszakban már csak nehezen lehetett orvosolni. Ezért hangsúlyozzuk, hogy a szövet­kezetek a munkák jó minőségét már a beruházási feladat jóváhagyásánál biztosítsák. Végül még hangsúlyoznunk kell, hogy a szövetkezeti építkezés, sikere a tervdokumentáció gondos elkészí­tésén és az építkezések jó minőségén kívül nagymértékben attól is függ, hogy az EFSZ vezetői idejekorán el­­sajátították-e az összes idevágó új jogi, tervezési és pénzügyi előíráso­kat, valamint rendeleteket. Ezekben a kérdésekben nemcsak a mezőgazdasá­gi beruházásokat előkészítő járási központok, hanem a többi szervek is főleg a mezőgazdasági termelési igaz­gatóságok kötelesek az EFSZ-eknék segítséget nyújtani. A Szabad Földműves szerkesztősége is segédkezet kíván nyújtani részint további cikkekkel, amelyek ismertet­ni fogják a legfontosabbíproblémákat, másrészt a beruházási építkezésekkel' összefüggően a hozzánk beérkező ez­­irányú kérdések megválaszolása útján is. Dr. A. Marnék, a CSSZSZK Állami Döntőbíró­ságának döntöbírája Lelkiismeretes vadgondozó Az alsószecsei vadászok decem­ber 15-én vadászbált rendeztek, melyen a résztvevők jól elkészített nyúlpecsenyét kaptak vacsorára. Volt miből sütni-főzni, kedvezett a szerencse a vadászoknak. A ter­vezett 70 helyett 90 nyulat adtak a közellátásnak. De azért nem le­het mindent a szerencsének tulaj­donítani. F a s k ó József érdeme is a határ gazdag vadállománya. Miközben őrködik a szövetkezet terményei fölött, törődik a vadak­kal is. Lelkiismeretességét bizo­nyítja, hogy kaszáláskor a trakto­rok elé rudat, ennek végére láncot szerelt, a szerkezet pár lépés tá­volságra a géptől felriasztotta a vadakat. Télidőben pedig a táplálá­sukkal törődik. Faskó elvtárs tehát nemcsak vadászni szeret, de törő­dik a vadállomány etetésével is, amely,’igazán dicséretre méltó va­dász-tulajdonság. Kúcs Gyula (Alsószecse) Nyitrán több mint 90 millió korona költségvetéssel épül a város mintegy 6Ö különböző épületből álló új mezőgazdasági főiskolája. A magasépítő­­vállalat dolgozói jelenleg a képünkön látható állattenyésztési fakultás épü­letének külsejét csinosítják. (Foto: S. Petrás — CTK) Hi akadályozza a két műszakra való áttérést az állattenyésztésben ? A mezőgazdaság iparosítása törté­nelmi követelmény, szükségszerűség. Ez a megállapítás nemcsak a növény­­termesztésre, de az állattenyésztésre is vonatkozik. Az iparosításnak az állattenyésztésben legalább 3 alapvető feladatot kell megoldania, éspedig: • Az állattenyésztésben emelkedjen a munkatermelékenység, hogy ilymó­­don olcsóbban termeljünk, ezáltal fokozatosan csökkenhet a húsfélék és hústermékek ára! • Az állattenyésztésben is megte­remteni az emberhez méltó munka­körülményeket, mivel az állattenyész­tés mezőgazdaságunk igen fontos ter­melési ága. Itt még most is ügy dol­goznak tekintet nélkül a munkaidőre, akárcsak a hűbériség vagy a tőkés rendszer idején. • Az ifjúság részére, az iparéhoz hasonló munkafeltételeket kell terem­teni. Nyolc órai munkaidő, szabad va­sárnap (ha az illetőnek nincs műszak­ja), mert ellenkező esetben nehezen maradnak meg a munkahelyen. Akárhogy is vesszük, s akárhogy is ítéljük meg a dolgokat, a mezőgazda­ság iparosításán, — s főleg az állat­­tenyésztésén — távoLról sem lehet csak az istállókban, hizlaldákban, bor­­júneveldékben lévő gépi berendezést stb. érteni, mivel az ipari dolgozóké­hoz hasonló munka és szociális fel­tételek elválaszthatatlan részei a gé­pesítésnek, s annak,; hogy az állatte­nyésztésben a termelést valóban ipari színvonalra emeljük. Vagyis a 8 órai munkaidő, ha az illetőnek nincs mű­szakja, a szabad vasárnap, esetleg hétközben más szabadnap stb. A jelenlegi helyzet 1984. január 10. Hazánkban, s különösen Szlovákiá­ban a két műszak bevezetése igen lassan halad. Azokat a mezőgazdasági üzemeket, ahol az ipari jellegű, haladó munkamódszereket bevezették, a tíz ujjunkon megszámlálhatjuk. Ilyen szövetkezet a Liptovsky Mikulás-i, a nádszegi, a Karlová Ves-i és még né­hány. A két műszak, bevezetésével azokon a döntő fontosságú munkahe­lyeken, ahol a legtöbb ember dolgo­zik — mint az állat s főleg a tehén­­tenyésztés — komolyabban még nem haladtunk előre. Elle'nkezőleg, olyan példa is akadt, ahol a két műszak "már megvolt, de mivel az automatizált fejőhelyiséget rosszul tervezték és építették, a két műszakot. időközben megszüntették. Ez a lépés visszafej­lődés. így történt ez az Üszori Állami Gazdaságban is. A cseh országrészekben etéren va­lamivel jobb a helyzet. A Hrusovany-i Állami Gazdaság példája nyomán több állami gazdaságban és szövetkezetben két műszakot vezettek be. Ez irány­ban a legnagyobb előrehaladást a Kut­­ná Hora-i a nymburki, továbbá a Hav­­líckuv Brod-i járásban érték el. E. Horváth mérnöknek, a Mezőgazdasági Ökonómiai Kutatóintézet dolgozójának megállapítása szerint hazánkban a két műszakot a Nymburki Állami Gazda­ságban vezették be a legpéldásabban. E gazdaság komplex módon oldja meg a problémákat. Hol szorít a csizma? Mi okozza azt, hogy az állattenyész­tésben az ipari jellegű munkaformák bevezetése olyan lassan halad? Amikor nemrég megkérdeztük a se­­nicai és a lévai járási termelési igaz­gatóság vezetőit, miben látják ők a két műszak bevezetése körüli elég­telen helyzetet, nem véletlen, hogy önbírálólag megemlítették —, s ez mindkét esetre vonatkozik — a járási irányító szervek keveset törődnek a munkaszervezés új formájával. Ez a lassú előrehaladás egyik fő oka. Ami a területi tudományos intézkedéseket illeti, akik a gazdálkodással tudomá­nyos alapon foglalkoznak, hát bizony, ezeknek is van mit utőlérniök. Aztán ne csodálkozzunk, hogy a két műszak bevezetését több tényező fé­kezi. Egyes, a központoktól távolabb eső mezőgazdasági üzemekből például tűi korán szállítják el a tejet a tej­csarnokokba. A szállításnál tehát bi­zonyos eltolódás áll be, s ilymódon kevésbé lehet kihasználni a szövetke­zetek és állami gazdaságok hűtőberen­dezéseit. Az is szükséges, hogy a kutatás kel­lő választ adjon azoknak a zootech­­nikusoknak, akik ellenzik a két mű­szak bevezetését, azzal indokolva, hogy ilymódon tovább tart a fejés, s ez — szerintük — kedvezőtlenül hat a tehenek hasznosságára. Csak csodál­kozhatunk azon, hogy kutatóink az országban addig még nem találtak két egyforma istállót, ahol egyformák a tehenek és a takarmányadag, hogy e példákon kitapasztalnák a tehenésze­tek hagyományos és új munkaszerve­zési módszereit. Itt a minisztérium is hatékonyabban segíthetne. Természetes, hogy ez csak az érem egyik oldala. Máshol is van hiba. Nem lehet azt mondani, hogy a zootechni­­kusoknál a szövetkezetekben és állami gazdaságokban — akik lényegében közvetlenül a termelésben vannak — elegendő készséget és kezdeménye­zést tapasztaltunk volna a két műszak bevezetésének keresztülvitelénél. A kt': műszak bevezetése ugyanis éppen az ő részükről követel több munkát és felelősséget, hiszen a mű­szakra ki kell válogatni — párosával — a megfelelő fejőket, ki kell dolgoz­ni a teljesítménynormát, a munkát állandóan figyelemmel kell kísérni, szervezni kell és ellenőrizni. Ezért nemegy zootechnikus inkább kitér a felelősség elől, s így a két műszak elől is, nem értékeli annak társadalmi jelentőségét. Ezzel magyarázható, hogy olyan, egyébként jól gazdálkodó mezőgazdasági üzemekben, mint a nyárasdi szövetkezet és a Zidlochovi­­cei Állami Gazdaság is, még nem ta­lálkoztunk a két műszakkal. Az okot nemegyszer a fejőgulyá­sokban és a tehenészekben is megta­láljuk. Sok esetben ők sem nagyon érdeklődnek a két műszak iránt. Egye­sek — ok nélkül — attól félnek, hogy az új munkaszervezés bevezetésével csökken a keresetük, mások viszont el sem tudják képzelni, hogy két mű­szak esetén hogyan oldják meg a csa­ládi problémáikat (gyermekgondozás, főzés stb.). A nymburki, Kutná Hora-i, Havlíckuv Brod-i és más járások ta­pasztalatai azt mutatják, hogy a ke­reset csökkenése miatti félelem tel­jesen alaptalan, s hogy a családban a munka éppen a két műszak beveze­tésével lesz egyszerűbb, természete­sebb és kulturáltabb. Hogyan tovább? A két műszak bevezetését, amely a mezőgazdaság iparosításának egyik jelentős része, nem lehet félvállról kezelni. Szükséges, hogy a kérdés a mezőgazdasági irányítószervek mun­kájának tartalmává váljék. Vonatko­zik ez a minisztériumokra, a kerületi termelési igazgatóságokra, a terület, tudományos intézetekre, az állami gazdaságok és szövetkezetek zootech­­nikusaira. Kezdeti tapasztalataink már vannak, csak értékelni kell őket, hogy a gyakorlat átvehesse .a legjobban be­vált megoldást. Nem kell a dolgot eltitkolni, problémák vannak. Problé­ma például a fejők és az etetők be­osztása, a fejőstehenek elosztása a fejők között, a vasárnapi (ha az ille­tőnek, nincs műszakja), vagy hétköz­napi munkaszünet biztosítása, a tej­elszállítás, a. fejésidő tartama, amely körül még mindig folyik a vita. Mind­ezt gyorsan meg kell oldani, s az embereknek azokra a kérdésekre, me­lyeket nem értenek, világos választ kell adni. S főleg szilárdan kézbe kell fogni a dolgot, s a gyakorlati végre­hajtást megelőzően mindent pontról pontra átgondolni, megfontolni. E fel­adat gyakorlati megoldását sürgeti a mezőgazdaság munkaerőhiánya, amely még ma is nagy gondot okoz népgaz­daságunknak. Jozef Inovecky A szerkesztőség megjegyzése: A fenti cikkel teljes mértékben egyetértünk. Van hozzá azonban egy lényeges megjegyzésünk. Azok, akik a két műszak bevezetését akadályoz­zák, vagy ezt a kérdést könnyelműen kezelik, elfeledkeznek egy nagyon fontos összefüggésről. Ez pedig az ifjúság elhelyezkedésének kérdése az állattenyésztésben. Bizonyos, hogy az egyműszakos munka, ami magával hozza a vasár­napi elfoglaltságot, elriasztja az ifjú­ságot fáz állattenyésztési munkától. Ma az állattenyésztésben főképpen idősebb dolgozókat, 50—60, sőt 70 éves dolgozókat találunk. Mi lesz, ha ezek kiöregednek és kiválnak a mun­kafolyamatból? A fiatalság szórako­zási és művelődési igényei megköve­telik, legalább a kétheti szabadnapot, ami rendszeresen csak a két műsza­kos munkafolyamatnál biztosítható. Tehát az olyan vezetők, akik előre néznek és látnak, kell hogy ezt a szempontot is figyelembevegyék, még­pedig nem utolsósorban. Hiszen a jö­vőről van szó. (p £ j 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom