Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-03-21 / 24. szám

javaslom a fietyi newueti früattsácjticifL. Tegyük szebbé falunkat Ma már nehéz lenne ráismerni a felszabadulás előtti Keszegfalvá­­ra. A korszerű, szép családi házak teljesen megváltoztatták a falu jellegét. Teljesen elégedettek azért mégsem lehetünk, mert bizony akad még elég tennivaló, hogy szebbé tegyük falunkat. E célból Szeretnék megemlíteni néhány problémát, melyek megoldásához csupán egy kis megértés szüksé­ges a HNB részéről. A falu közepén elterülő négy kacsaúsztatóból — amelyek egy­úttal szemétdombnak is használ­nak — jó lenne legalább hármat betölteni, mivel nemcsak a kör­nyezet kinézését rontják, hanem fertőzések forrását is képezik. He­lyükbe parkot létesíthetnénk. A HNB nagyobb gondot fordít­hatna a mellékutcákra, ahol a la­kóknak nagyobb zápor vagy a ta­vaszi hóolvadások esetén ugyan­csak készenlétben kell lenniük, nehogy a víz befollyon a lakások­ba. Gondoskodni kellene azonkívül az utcai világításról is, hiszen az elég gyéren elhelyezett égők leg­többje már jó ideje nem világít. A községi könyvtár, amelyben a fiatalok klubhelyiséget kaptak, le­gyen nyitva szombat délután és vasárnap is. Ne töltse az ifjúság szabad idejét a kocsmában. Javasolnám továbbá egy öltöző­­helyiség felépítését a strandfürdő­nél. A régi révházban pedig szom­baton és vasárnap frissítők árusí­tását kéne bevezetni. Nincs itt nagy ügyekről szó és a megoldásuk sem követel komo­lyabb anyagi befektetést. Ahogy már említettem, csak egy kis meg­értés kell e néhány javaslat meg­valósításához. Szépe Imre, Keszegfalva Nagyszelmenci kívánalmak Nem könnyű feladat falunk fej­lődéséről összefoglaló képet adni. Sok mindenről kell elgondolkod­nunk; volna okunk megelégedésre is, viszont akadnak még hiányos­ságok is. Községünkben az EFSZ 1953-ban alakult meg és az évtizedes munka során megváltozott az életünk. A régi szalmatetős házikók mind el­tűntek, helyükbe új egészséges la­kóházak épültek. Az EFSZ évről­­évre jobb eredményeket ért el. A tömegszervezetek aktív munkája révén lehetőséget teremtettünk a fiatalok kulturális és sporttevé­kenységére. Eltűntek a falu sáros utcái és eltűnt a régi kutyabőr-dob is, ma már hangszóróval értesítik a falu lakosságát a fontosabb tudnivalók­ról, a termelési eredményekről stb. Állandó orvosi szolgálat gondos­kodik nemcsak Nagyszelmenc, ha­nem a környező falvak betegeiről is. Az új kétemeletes kilencéves iskola községünk dísze. Megválto­zott cigányszármazású polgártár­saink életmódja, sokan már új la­kásokba költöztek, és szorgalmas dolgozói társadalmunknak. A sok szép eredmény mellett azonban gondoskodnunk kell a még meglevő hiányosságok és fogya­tékosságok kiküszöböléséről. Ez okból a következőket javaslom a Nagyszelmenci Helyi Nemzeti Bi­zottságnak: 1. A már hosszabb ideje vita tárgyát képező park mielőbbi meg­valósítása érdekében legalább en­­nak a vaskerítését készítsük el és amint megjavul az időjárás, elvé­geznénk a szükséges betonmunkát is. 2. Javaslom, hogy több gondot fordítsunk az útmenti árkok kar­bantartására, mivel az esővíznek nincs akadálymentes lefolyása. 3. A HNB a szövetkezet vezető­ségével karöltve fektessen nagyobb súlyt a fiatalok meggyőzésére. Az illetékesek gyakrabban eljárhatná­nak az iskolába, hogy elbeszélges­senek a tanulókkal a mezőgazdaság jövőjéről, előnyeiről. Így aztán bi­zonyára több gyerek jelentkezne a mezőgazdasági szaktanintézetek­be. 4. Igyekezzék a HNB a már me­zőgazdasági szakiskolát végzett fiatalokat megfelelő munkakörbe elhelyezni; ne engedjék őket eltá­vozni a községből. 5. A HNB vezetősége többet fog­lalkozzék az albizottságok tevé­kenységével. Javaslom, hogy az előttünk álló választásokat szem előtt tartva, olyan jelölteket vá­lasszunk meg képviselőknek, akik majd a gyűlésekre el is járnak, és szívükön viselik a rájuk bízott fel­adatokat. A jövőben ne kénysze­rüljön a negyedévi jelentéseket — mint eddig — az elnök, a titkár és az irodai személyzet összeállítani. 6. A HNB vegye jobban igénybe a nőbizottság támogatását, különö­sen a tej- és a tojáseladás szaka­szán. Az asszonyi szó talán na­gyobb megértésre talál. 7. Javaslom továbbá, hogy a gyű­léseken hozott határozatok ne tűn­jenek el az íróasztalok mélyén, ha­nem valósítsák is meg azokat. Ne tartsunk gyűléseket csak azért, mert tervezve voltak. 8. A falu kulturális életének fel­lendítése megköveteli azt is, hogy a HNB jobban felkarolja az iskola tantestületét. A tanítók nagyobb kulturális tevékenységet fejthet­nének ki és vezetésük mellett a fiatalok több színdarabot, népi táncot stb. tanulhatnának be. Ha biztosítani kívánjuk a XII. pártkongresszus határozatának megvalósítását, tisztában kell len­nünk a HNB kötelességeivel és felelősséget kell éreznünk az iránt is, hogy eltávolítsuk a fogyatékos­ságokat. Csak így építhetjük ki si­kerrel a szocialista falut. Juhász Béla (Nagyszelmenc) Esti tagozat... dolgozik, amikor Nem is olyan nagyon régen, sza­lagavatóra került sor a Komáromi Általános Műveltséget Nyújtó Közép­iskolában. Országszerte évente sok­sok szalagavatót rendeznek, de ez kissé más volt, mint a többi. A két osztályban ötven „nagy diák“, köztük férjes asszonyok is, készült örömteli várakozással az ünnepségre. Szép mottót választottak, amely bizonyára erőt adott, hogy ne csüggedjenek a munkában, tanulásban. „Gondolj merészet és nagyot És tedd rá éltedet; Nincs veszve bármi sors alatt, Ki el nem csüggedett.“ (Vörösmarty Mihály) így gondolt merészet és nagyot Kurucz Karcsi is, aki az izsai EFSZ kovácsműhelyében elvégezte a három éves tanonciskolát. Segédlevéllel a ke­zében beiratkozott az említett iskola esti tagozatára. Már csak azért is merész volt ez az elhatározás, mert munkaadójától semmi támogatás­ban nem részesült, csak éppen megen­gedték. hogy jár­hat iskolába. Ter­mészetesen az is­kolában eltöltött idő a fizetésén is meglátszott. Ezt a szövetkezet veze­tősége azzal indokolta, hogy nem szakmai vonalon képezi magát tovább, hanem egyszerűen csak műveltebb akar lenni, s ebből a szövetkezetnek anyagi előnye nem származik. Az igaz, hogy helyesebb és előnyö­sebb lett volna a szövetkezet részére is, ha valamilyen mezőgazdasági is­kolában folytatta volna tanulmányait. Már egy éve, hogy beszélgettem errő) a témáról Karcsival, aki semmi szín alatt sem akarta, hogy írjak róla, mi­vel a vele szemben tanúsított közöm­bösség miatt úgy gondolta, másutt keres munkát, ott ahol nem tekintik tehernek, hogy képezni akarja magát. Természetesen, nem változtatott he­lyet, mai napig a szövetkezetben dol­gozik. A közelmúltban megint beszélget­tünk a problémákról, hisz végered­ményben pályaválasztás előtt áll. A terveiről érdeklődöm. — Ha sikerül az érettségi, akkor érettségizett kovács leszek — mondja, — bár a hegesztéshez szintén értek és ezen kívül is tudok egyet s mást. Valójában még nem döntöttem — folytatja — mert katonaság előtt ál­lok. Lehet, hogy majd ott választok valami műszaki pályát, de arra is gondoltam, hogy tanulmányaimat ki­egészítve, a szövetkezetben vagy az AG-ban jól jön mindig egy gépesítő, vagy gépekhez értő szakember. Tervek, vágyak — sokszor milyen nehéz valóra váltani őket. Tudjuk nem fér kétség ahhoz, hogy mind az üzemeknek, mind a szövetkezeteknek azokat a munkásokat kell támogat­niuk, akik szakmai téren fejlesztik tovább ismereteiket, de mégis, talán valamit érdemelne az is, aki egysze­rűen csak műveltebb akar lenni. An­nak ellenére, hogy Karcsi nem kapott anyagi támogatást (talán még erköl­csit sem) a szövetkezet részéről, nem hagyta ott a szövetkezetét, de az iskolát sem. Talán nem ártana néha egy kicsit megértőbbnek lenni azok­kal szemben, akik a napi fárasztó munka után még önművelésre is gon­dolnak. Kurucz Nándorné (Izsa) „Jusu“ csodálatos szabadulása „Tulajdon vérünk ontásáva! is harcolunk a hitért ?" Ezt a készséget hivatott kifejezni a skarlátvörös szín, amellyel a Vatikán egyik kisebb tróntermét bevonták. De vajon ehhez is tartották-e magukat a mindenkori pápák? Hűek marad­tak-e a nemes elvhez, és mit tett nevezetesen XII. Pius pápa a 6 millió halálra kínzott zsidó érdekében? És a még ennél is több keresztény és egyéb vallású koncentrációs táborbeli fogolyért ? Rolf Hochhuth fiatal nyugat-német­országi író „A helytartó“ (értsd: Krisztus földi helytartója) című meg­rázó színművében mesteri módon fel­tárja a Vatikán fondorlatos politiká­ját XII. Pius idejében; mit tett a pápa a szenvedő emberek tízmillióinak megmentése érdekében? Hallgatott. Mert a bolsevizmustól „féltette“ Euró­pát, a Vatikánt, az egyházi nagybir­tokokat, a klérust és saját magát. Krisztus szavai a felebaráti szerétéi­ről hidegen hagyták annak földi hely­tartóját. Hadd pusztuljanak felebará­taink! Hochhuth művében még egyszer ftelelevednek előttünk a második vi­lágháború borzalmai, szembeállítva az akkóri pápa rideg, szenvtelen maga­tartásával, aki nem hajlandó tiltakoz­ni az ember megalázása és tömeggyil­kosság ellen. Riccardo Fontana je­zsuita páter azután mellére tűzi a hatágú sárga zsidócsillagot és tilta­kozása jeléül önként indul a halálba. De a pápa hajthatatlan maradt. Hochhuth színdarabját az egész vi­lág becsületesen gondolkodó népei elégtétellel fogadták. Érthető vissza­tetszést szült viszont klerikális kö­rökben, amelyek „istentelennek“ mi­bátor szerző került ki győztesként. Tüntetést rendeztek többek között Hochhuth darabja ellen, ha ugyan érdemes ilyen söpredéket felemlíteni, az amerikai hitlermajmoló nácik. „The lie of 6 millions“ — „A 6 millió zsidóról koholt hazugság“ feliratú táblákat cipeltek New York utcáin a színdarab bemutató előadásának nap­ján. Mivel azonban Hochhuthról bebi­zonyosodott, hogy se nem istentaga­dó, se nem ... Szóval a darabot több nyugati államban műsorra tűzték és nagy sikert aratott. K. E. 1944 őszén Dr. Zacharias Zweig krakkói ügyvéd, hátizsákjában csem­pészte be magával hároméves fiacs­káját a buchenwaldi koncentrációs táborba. Tudta ugyan, hogy ott első­sorban a gyerekeket teszik el láb alól, ám megkísérelte a lehetetlent. Willy Bleicher és 40 tagú illegális ellen­állási csoportja megszánta a „Jusu“­­nak becézett csöppséget és elrejtette a nácik rablott holmijának raktárá­ban. Bleicher bejáratos volt oda, mert a „szajrét“ kellett leltároznia. De amikor Jusu fertőző torokgyíkba esett és ezért a betegszobába kellett ke­rülnie, kipattant a féltve őrzött titok. Bleichert a SS-legények napokon át a legembertelenebb kínzásokkal „bün­tették“ a gyermek rejtegetéséért. Az illegális vezetőség azután megtévesz­tés céljából „Jusu“-nak karanténba szállítását jelentette az öröknek, — a valóságban azonban továbbra is dug­­dosta a pribékek elől. 1945 májusában pedig' Dr. Zweig kisfiával együtt egy pöcegödörben lapult meg, amíg a fog­lyokra eszeveszetten lövöldöző nácik végleg eltakarodtak. Mire elhallgattak a fegyverek, az életben maradt emberroncsok elszé­­ledtek a szélrózsa minden irányában. Azután Bruno Apitz megírta később megfilmesített megrázó regényét; „Meztelenül a farkasok között“. A ta­valyi moszkvai filmfesztiválon Dr. Zweig is végignézte Apitz művét, ami­ről kiértesítette Tel Avivban lakó fi­vérét, Dr. Zacharias Zweiget, aki a filmen mint Zacharias Jankowszki szerepel. Dr. Zweig és fia azonnal érintkezésbe lépve Apitz-cal megtud­ták Willy Bleicher címét, akik most Majna-Frankfurtban adtak egymásnak találkát. Mégpedig abban a tárgyaló­teremben, ahol éppen újabban lelep­lezett SS-haramiáknak kellett felel­niük gaztetteikért. Napsugár vetődött a komor falak közé, amikor a hallgatóság soraiban két férfi túláradó boldogságban, köny­­nyezve összeölelkezett: Willy Bleicher Baden-Würtembergből, az életmentő, és Stefan Jerzy Zweig, a megmentett „Jusu“. Morajlás futott végig a kö­zönség soraiban, egy szem sem ma­radt szárazon az érzelgést nem ismerő komor légkörben. Mindenki Willy Blei­chert ünnepelte, ezt a pompás em­bert, aki antifasiszta fogolytársaival egyetemben szembeszállt a vérengző SS-legényekkel, hogy egy ártatlan gyermek életét megmentse. (K) nősítették, jóllehet a szerző pont en­nek ellenkezőjét hirdeti művében. De nem kellett volna a pápa helyett ma­gukat a nácikat pellengérezni gaztet­teikért? — Én a tűzoltókat hibázta­tom — válaszolta Hochhuth a sajtó­­konferencián — akik nem voltak haj­landók tüzet oltani! Ez a sajtóérte­kezlet különben 200 amerikai újságíró és a katolikus lapok képviselői jelen­létében valóságos teológiai vitagyű­léssé fejlődött, amelyből a mély tudású Egy géniusz emlékére Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1879. március 14-én született a bajorországi Ulmban Albert Einstein, századunk leg­nagyobb fizikusa. ® Nagy sikerrel szerepelt a vámos­falusi színjátszó-csoport Padányban. Az elveszett útlevél című háromfelvo­­násos vígjátékot mutatták be. (öllős Márta, Padány) © Az ipolyfödémesi fiatalok sem tétlenkednek. Bodzsár Ferenc vezeté­sével a „Szerelmesek“ című színmű­vet tanulják. A lelkes színjátszók sze­retnék meglátogatni a szomszédos fal­vakat is. (Major Lajos, Szécsénke) © A CSISZ bodrogszerdahelyi helyi szervezetének színjátszó-csoportja nagy sikerrel mutatta be Siposs Jenő „Bolondóra“ című vígjátékát. (Nagy József, Bodrogszerdahely) 6 1964. március 21. @ A CSISZ balonyi helyi szerveze­tének színjátszó-csoportja nagy si­kerrel mutatta be a „Nadrág“ című háromfelvonásos vígjátékot. Sikerüket bizonyítja az is, hogy az előadást köz­kívánatra meg kellett ismételni. (Csölle Anna, Balony) A nagyölvedi színjátszók a „Hu­szárvágás“ című vígjátékkal lepték meg közönségüket. A CSEMADOK és a helyi tűzoltók közös színjátszó-cso­portja méltán aratott nagy sikert. (Veress Vilmos, Nagyölved) © A gömörhorkai színjátszó-cso­port a napokban sikerrel szerepelt Tornaiján. A „Szabadság-szerelem“ című daljátékot mutatták be. (Balogh István, Tornaija) 9 A CSISZ ekecsi helyi szervezete nagysikerű Petőfi-estet rendezett. Az ízlésesen összeállított, tartalmas mű­sor Lakatos Vendel tanító munkáját dicséri. (Rásó Márta, Ekecs) Ezerkilencszázötben egy 26 eszten­dős német fizikus, a berni szabadalmi hivatal III. fokozatú szakértője fel­tűnést keltő cikkekkel nyugtalanítot­ta a kor elismert fizikatudósait. Albert EINSTEIN ezekben az írásokban kör­vonalazta az azóta számos új fizikai perspektívát feltáró relativitás elmé­letet. Ö bizonyította be, hogy az idő és a tér bizonyos anyagoktól, azok sebességétől stb. függ. A későbbi gyakorlati kísérletek, különösen az atomfizika ismeretei, teljes mérték­ben igazolták Einstein elméletének helyességét. Bár eleinte számos szak­­tekintély nem vette komolyan az új elméletet, a fiatal tudós mégis nagy karriert futott be: 1909-ben egyetemi tanár Zürichben, néhány év múlva Berlinbe kerül, ahol a Porosz Tudomá­nyos Akadémia is felveszi tagjai közé. 1921-ben megkapja a Nobel-díjat. Amikor Hitlerék átvették a hatal­mat Németországban, Einstein éppen Amerikában tartott előadásokat. A ha­talom bitorlói „a zsidó és pacifista Einstein" vagyonát elkobozták és 50 ezer márka vérdíjat tűztek ki a fejé­re, majd elégették műveit. A nagy tudós lemondott német állampolgár­ságáról és akadémiai tagságáról, el­fogadta a Princetown-egyetem meg­hívását Kaliforniába. Rövid megszakí­tással — két évig Jeruzsálemben tar­tózkodott, ahol alapító tagja volt az ottani új egyetemnek — haláláig, — 1955-ig, működött Princetownban. Einstein nemcsak korunk legna­gyobb fizikusa volt. Tiszta jelle­méért, emberszeretetéért éppoly tisz­telettel vették körül a kisemberek, mint nagy bölcsességéért a tudósok. A nagy nyilvánosságot kerülte és a mindennapi élet apróságai nem érde­kelték. Ha azonban látta, hogy az em­beriség sorsa veszélyben forog, nem maradt tétlenül. Már az első világ­háború kitörésekor egyike volt azon nagyon kevés német tudósoknak, akik tiltakoztak a háború ellen. Ezerkilenc­­százhuszonötben H. Barbusse-vel, H. G. Wells-sel és Rabindranath Thákur­­ral együtt felhívást írt alá az általá­nos lefegyverzés érdekében, hét év múlva pedig Einstein, Gorkij, Barbus­se, Rolland, Dreiser és H. Mann meg­alakítják a Háborúellenes Bizottságot. Amikor Einstein 1939-ben felismer­te, hogy mit jelentene ha a német tu­dósoknak sikerülne a láncreakció gya­korlati felhasználása a magfizikában, és így Hitler az atombomba birtokába kerülne, hosszú habozás után levelet írt Rooseweltnek. Figyelmeztette az akkori elnököt, hogy Franciaországban Joliot-Curie, Amerikában Szilárd és Fermi professzorok kísérletei sejtetik egy borzalmas fegyver használatának lehetőségét, de hasonló kísérletekkel foglalkoznak Hitler fizikusai is. Azt javasolja tehát, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya adjon meg minden tá­mogatást az Amerikában dolgozó atomtudósoknak. Roosewelt azonnal hatalmas összegek folyósítását ren­delte el és amint tudjuk, az ameri­kaiak meg is előzték Hitleréket. Ami­kor 1945 áprilisában már nyilvánvaló volt, hogy Hitler a háborút elvesztet­te és nincs atomfegyvere, a nagy tu­dós Szilárd professzorral együtt újra Roosewelthez fordult. Kifejtette, hogy az emberiség érdekében most már semmi szükség sincs a bomba fel­használására. A levél azonban már nem jutott el a címzetthez, Roose­welt április 12-én meghalt. Truman, az új elnök, az atombombában már nem védekező fegyvert látott, hanem Amerika világuralmának eszközét, és négy hónappal később a bombák Hi­rosimára és Nagaszakira zúdultak. Ezt a tragédiát Einstein nagyon ne­hezen viselte el, személyes felelőssé­get érzett azért, hogyan élnek vissza azzal a tudománnyal, melynek ő egész életét szentelte. A háború után több­ször felszólalt a fegyverkezés ellen, nyilvánosság előtt tiltakozott a hidro­génbombák gyártása és az USA poli­tikája ellen. Egy hónappal halála előtt írta alá Bertrand Russel-lel együtt az általános fegyverkezés elleni nagy felhívását, amely később a világ tu­dósai békemozgalmának alapokmánya lett. s. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom