Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-22 / 16. szám

amsíom a fiefifi nemzeti fruottságiiafv,. Sok mindenért harcolni kell A helyi nemzeti bizottságok fel­adatköre évről évre nagyobb. Most a választások előtt felvetődik azonban az a kérdés is, ki milyen szándékkal fogadja el a megbíza­tást, hogy a nép képviselője le­gyen. Mert ez a megbízatás nem­csak funkciót jelent, hanem kül­detést arra nézve, hogy falvaink életszínvonala minden téren emel­kedjék. Ha egy községben a HNB- tagok jól dolgoztak, ott szép ered­ményeket is fel tudnak mutatni. A nemzeti bizottság munkáját a választók gyakran talán másképp ítélik meg, mint maguk a válasz­tottak. Az előbbiek sokat várnak a képviselőjüktől, sok esetben azonban nem segítenek abban, hogy kívánságaikat a képviselők teljesíteni is tudják. Már pedig a HNB a polgárság hozzájárulása nélkül vajmi keveset tehet a köz­érdekű feladatok teljesítése érde­kében. Községünk, Ptruksa — Szirén­falva, a terebesi járás dél-keleti csücskében a szovjet határ men­tén fekszik. Lakosainak száma 720. Kövezett útja 1954-ig egyáltalában nem volt, s akkor kezdtük meg a szomszéd községből bevezető út kiépítését. E munkába bekapcso­lódott a lakosság is és azóta annyi utat építettünk, hogy 1963-ban községünket is bevonhatták az autóbusz-forgalmi hálózatba. Idő­közben a HNB más feladatok tel­jesítését is* szorgalmazta és egy korszerű művelődési otthon önse­géllyel való felépítését is tervbe vette. A kivitelezés érdekében so­kat kellett harcolnunk a JNB-vel, amíg ott megértésre találtunk. A lakosság önfeláldozóan támogat­ta a HNB munkáját és már kezdet­től fogva 15—20 brigádos dolgozott az építkezésen. 1960. július 10-én aztán megünnepelhettük a kultúr­­ház felépítésének befejezését. Már azelőtt egy évvel gondoskodott a HNB a villany bevezetéséről. A község gyorsütemű fejlődésé­nek sikere abban rejlik, hogy a la­kosság túlnyomó többsége bízott és hitt a nemzeti bizottság építő igyekezetében és munkáját tettek­kel támogatta. Ugyanakkor a bi­zottsági tagok az egyes munkákat nemcsak szervezték, hanem maguk is részt vettek bennük. A községi utakon kívül gondos­kodni kellett még két 30 m hosz­­szú fahíd karbantartásáról is. A Szirén-patakon átvezető híd már hosszabb idő óta olyan rossz állapotban volt, hogy veszélyessé vált rajta a közlekedés. A HNB és az építkezési bizottság ezért úgy határozott, hogy az elavult hidat lebontatja és a helyén egy átfolyó csatornát építenek betonból. Eze­ket a munkálatokat az 1963. évi tervbe is bevették és költségvetés­ben 40 000 koronát biztosítottak e célra. A múlt év júniusában nyilvános közgyűlésen megvitat­tuk a híd lebontását, megegyez­tünk a körzeti talajjavító társu­lással az átfolyó felépítésére és a patakmeder betöltésére vonatko­zólag. Félig már el is készültünk a munkákkal, amikor az első ki­fizetésekre került volna sor. Az Állami Bank azonban az esedékes munkadíjak kifizetését azzal a megokolással tagadta meg, hogy ez az építkezés nem volt beter­vezve a JNB-nél. Kérvényt nyúj­tottunk be tehát a JNB tervezési ügyosztályához és . személyes sür­getésünkre aztán megrovás érte a HNB-titkárunkat, be nem tervezett munka megkezdéséért. Erre a KNV tervező osztályához fordultunk és kérésünket azzal indokoltuk, hogy a letört híd helyén az átjáró ki­építése múlhatatlanul fontos, mi­vel csakis ezen az útvonalon tud­juk a mezőgazdasági termést be­szállítani. Kérvényünkre azt a vá­laszt kaptuk, forduljunk az üggyel a JNB-hez. Az új kérvényre aztán érdekes választ kaptunk: A HNB- titkárt fizetésének 15 %-os levo­násával büntették meg három hó­napra. A HNB tanácsa e határozatot megfellebbezte és továbbra is ra­gaszkodott az átfolyó kiépítéséhez. Október 2-án azután a KNV dön­tése alapján harcunk mégis ered­ményessé vált és a JNB-nél is meg­értésre találtunk. Az átfolyó épí­tését befejeztük. Az eddigi szép eredmények mel­lett azonban a mi községünkben is számos feladat vár megoldásra. Az utak szabályozása keretében szük­séges az Alvégen és a Kisvégben letompítani az éles kanyarokat. A művelődési otthon melletti lapá­­lyos területen még sok fát kiül­tethetnénk. Sajnos azon a helyen az arra lakó lakosok szemétdom­bot létesítettek, odahordják a sze­metet, nem gondolva arra, hogy saját környezetüket csúfítják el és megfertőzik. A szemét részére mintegy 100 méterrel távolabb lehetne alkalmasabb helyet bizto­sítani. Megoldásra vár azonkívül a te­mető kerítésének kérdése is. Ér­dekes, hogy a járási egészségügyi szervek e kérdésekben már nem egyszer figyelmeztették HNB-t, de semmi sem történik annak érde­kében, hogy e munkálatok elvég­zésére a JNB pénzügyi osztálya jóváhagyja az előirányozott költ­ségvetést. Ideje volna már az óvodás gye­rekek részére is felépíteni egy korszerű épületet, hiszen naponta 35—40 gyerek jár óvodába és a jelenlegi bérelt helyiség haszná­lata csak szükségmegoldás. Az óvodával együtt a legkisebbek is helyet kaphatnának és így több anya bekapcsolódhatna az EFSZ mezőgazdasági munkáiba. Községünk lakossága 1959-ben határozta el magát a közös gaz­­dálkozásra. Azóta bár nem sok idő telt el, az EFSZ évről évre gyara­podik, a nagy aszályok ellenére is. Az elmúlt néhány esztendő alatt a HNB e téren is szép munkát végzett, de a jövőben még többet kell tennie. Az őszi munkákat jó minőségben végezték el és azok megszervezésében a HNB-tagok is alaposan kivették részüket. A kö­zös jó munka az EFSZ vezetőségé­vel meghozza a gyümölcsét és a község fejlődése csak akkor lesz folyamatos és teljes, ha az építke­zések mellett mezőgazdasági ter­melésünk is kiemelkedik majd és falunk a legjobb települések közt sorakozhatik fel. Jakab Sándor Esti beszélgetés Cüvít, fütyül a téli szél, olykor­­^ olykor megkocogtatja a tarka­­^ fedeles házak ablakait. Mindenbe be­lekapaszkodik, ami útjába kerül, akárcsak a rakoncátlan gyerek... Ilyen ítéletidőben a falusi ember leg­szívesebben a duruzsoló kályha mel­lett üldögél, rádió vagy televízió mel­lett. Molnár Laci bácsit is a kályhánál találjuk. A feleségével beszélget. A szomszédok ritkán látogatják meg, s ők sem keresik fel azokat. Nyolc­vanhárom éves embernek nappal is elég a sikamlós úton járni. így hát este nem megy vendégségbe. A kora esti látogatót azonban szívesen fogad­ják. Szóba kerül az időjárás s észre sem vesszük, máris a múltról, az elszállt nyolcvanhárom évről kezd beszélni. — Bizony fiam, tízéves koromban már napszámba jártam. Radvánszky méltóságos úrhoz. Az apám is ott Cselédeskedett. Mintha csak ma len­ne, úgy emlékszem a korán kelésre, a késői lefekvésekre és a 25 krajcá­­ros napszámra ... Szava elakad, szeme a távolba néz, mintha gyerekkori emlékeit akarná felidézni, majd így folytatja: — Bizony, bizony, ha belelapozok emlékeimbe, úgy tűnik, mintha nem is lettem volna gyermek. Nem volt szép ruhám, játékaim. Bezzeg az uno­káim ... Kopott, meghalványult fényképek kerülnek elő. Laci bácsi hosszan el­nézegeti őket. Egy esküvői fényképet sokáig forgat a kezében. A szemével cirógatja ... — Tizennyolc éves koromban meg­nősültem — valamikor ez volt a szo­kás. A szegény ember azt gondolta, hogyha feleséget hoz a házhoz, a sor­sa is jobbra fordul. Pedig hát... Nő­sülésem után bevonultam. Az asszony magára maradt... Amikor leszerelt, még egy pár évig napszámoskodott. Aztán gondolt egyet és feles dohányos lett. Évekig gürcölt családjával, hogy egy kis pénzt össze­­gyűjtsön. Régi vágya volt, hogy földet vásároljon, hogy ne „túrja“ mindig a másét. Házra is gondolt és ezzel 1964. február 22. öregségére, hogy legyen hol meghúzni magát s ne legyen senkinek útjában. — Huszonhatban hat és fél kataszt­­rális hold földet vettem — mondja. Talán nem is mondhatom úgy, hogy vettem, hiszen a szükséges pénzt köl­csön kellett kérnem. Utolsó tartozá­somat a felszabadulás után fizettem ki. Életem verejtékét rááldoztam ... Laci bácsi ötvennégytől nyugdíjas. A helyi szövetkezetbe még mindig el­jár dolgozni. Ötvennyolcban eltört a lába, de addig bármely munkát épp­úgy elvégzett, mint a fiatalabbak. Most már csak könnyebb munkát vál­lalhat. De tavaly feleségével együtt még mintegy 150 munkaegységet szerzett. — A legrosszabb idő fiam a tél *­­szövi tovább a beszéd fonalát. — Az öreg ember ilyenkor csak nyavalyog. Én is úgy vagyok. Nappal fát vágok, gyújtóst hasogatok, este pedig a kályhánál üldögélek, de pipa nélkül... _ O 9 ? így télen a hosszú esték még hosz­­szabb órái unalmasak lennének az otthoni semmittevés egyhangúságában ha egyes tömegszervezetek vezetői nem gondoskodnának tagságuk szó­rakoztatásáról. Benépesednek a kul-Vairótanfolyam A padányi HNB mellett működő Nőbizottság varrótanfolyamot szervezett a falu asszonyai szá­mára. A tanfolyamot hetente há­romszor 25-en látogatták. A kez­det nem volt nehéz, mert a részt­vevők a varrás alapelemeit eléggé jól ismerték. A nőbizottság a farsangi bálra divatbemutatót rendez, amelyen a résztvevő tagok saját készítmé­­nyú ruhákban mutatkoznak be a közönségnek. Dobrovodszky Erzsébet — Hiába voltam hosszú évek során dohányos, a cigarettára nem szoktam rá. Szeszes itallal sem éltem. Talán ezért is értem meg ilyen szép kort. Akaratlanul is felvetődik az ember­ben a gondolat, hogyan is vélekedhet egy ilyen szép kort elért ember a mai fiatalokról. Azokról, akiknek már volt „gyermekszobájuk“. Laci bácsi mint­ha csak kitalálta volna gondolataimat erről kezd beszélni. — Néha bizony nehezen értem meg őket. De ez, fiam, a korom hibája s az igazat megvallva, sokszor irigy­lem őket, szép ruhájukat, gondtalan fiatalságukat... Az óra mutatója lassan tíz felé jár. Laci bácsi a rádióhoz lép, bekap­csolja ... — A híreket mindig meghallgatom, soha sem szalasztóm el — mondja magyarázólag. — Két világháborút éltem meg ... Érdekel a világ sorsa. Békés öregséget szeretnék ... N. J. túrházak, megtelnek a klubhelyisé­gek, az olvasótermek kellemes mele­gében a könyvek barátai egy-egy érdekes mű fölé hajolnak; vagy ker­getik a kis fehér labdát, amely pat­togva száll az asztal egyik végéről a másikba ... Szétosztja a szerepeket a rendező is, és az esti próbák során hosszú készülődések lázában lassan kialakul egy-egy színielőadás. így történt ez nálunk is a felsővámosi CSEMADOK szervezetének próbáin is. A hosszú téli esti próbák után, színre adták Ivan Bukovcan: „Elveszett útlevél“ című vígjátékát. A jól sikerült elő­adás után elhatározták, hogy a dara­bot Padányon is előadják és az ottani kultúrház lelkes közönsége nagy taps­sal jutalmazta meg a szereplőket, akik közül a főszereplő, Holló Ferenc ját­szott a legjobban. A jól sikerült bemutató után a helybeli fiatalok ismerkedő estet ren­deztek, amelyen a jelenlevők igen jól szórakoztak. D. E. Falusi téli esték Irodalmi körök -irodalmi színpadok Népművelési intézményeink, nagyon helyesen, mindenkor előtérbe helye­zik az irodalom népszerűsítését, az irodalmi ismeretek elmélyítését. E cikk keretében talán nem is kellene hangsúlyoznom az irodalmi művek népszerűsítésének fontosságát. Hiszen mindnyájan tudatosítottuk: népműve­lésünk kezében az irodalom a legha­tékonyabb fegyver. Falvainkon az irodalom népszerűsí­tése a CSEMADOK helyi szervezeteire hárul. Felmerül a kérdés azonban: eleget teszünk vajon ezen a téren? A felelet ^emmi esetre sem megnyug­tató, bár dél-szlovákiai méretben rendelkezünk egy-egy reprezentatív irodalmi színpaddal. Falvainkon az irodalom népszerűsítése mindmáig a régi mederben folyik. Megrendezünk időnként néhány emlék-estet, ritkáb­ban szerzői estet — ám ezek színvo­nala korántsem felel meg a mai kö­vetelményeknek. A helyes út, az irány lényegében adva van. Irodalmi körök szervezésé­vel kell megoldanunk a problémát. S erre, tegyük kezünket a szívünkre, mindenütt van lehetőség. A könyv, az újság mindenüvé, még a legeldugot­tabb helyekre is eljut. Az emberek sokat olvasnak, sőt, összehasonlítva a múlttal — rengeteget. Tehát érdek­telenségről nincsen szó. Ki vezesse a kört? Ez sem jelent .különösebb problémát. Sok tanító vállalja, s te­gyük mindjárt hozzá, szívesen vál­lalja az irodalmi kör vezetését. Tud­juk azt, hogy a múltban több kísérlet történt irodalmi körök alakítására. Ám tudjuk azt is, hogy e körök rövid életűek voltak, szétestek, ugyanis a legtöbb helyen nem tudták milyen munkát végezzen, milyen tevékeny­séget fejtsen ki az irodalmi kör. Az alábbiakban megpróbálunk né­hány tanácsot, útmutatást adni az irodalmi körök szervezésével kapcso­latban.' Csak a lényegesebb problé­mákat szeretnénk felvetni. Ki legyen az irodalmi kör tagja? Az egész falu népe, mindenki. Elen­gedhetetlenül szükséges azonban, hogy az irodalmi körnek legyen négy­öt tagú vezetősége. Olyan embereket válasszunk, akik jó szervezők, olva­sottak, szeretik az irodalmat, szív­ügyüknek tartják annak népszerűsí­tését. Az ő feladatuk az irodalmi élet szervezése legyen és ne zártkörű irodalmi viták rendezése. S itt meg kell vizsgálnunk egyúttal azt is, vajon mit értsünk az „irodalmi estek“ sok­szor emlegetett fogalmán. Vélemé­nyünk szerint falvainkon a népműve­lést irányító elvtársak elnagyolják az „irodalmi estek“ rendezését. Rövidke előadás, két-három szavalat s íme, már is rendeztünk „irodalmi estet“. Pedig a kérdés korántsem ilyen egy­szerű. Szükséges, sőt fontos, emlék­esteket rendezni. Az ilyenekre min­dig valamilyen évforduló alkalmával kerüljön sor. A ma élő és ható iro­dalmi problémák megtárgyalását szol­gálják az irodalmi vita-estek. Ilyen­kor ne a műsorra helyezzük a fő­hangsúlyt, hanem arra, hogy a meg­vitatásra kerülő problémát a hallga­tóság jól ismerje s aktívan kapcso­lódjon be a vitába. Olyan légkör megteremtésére van szükség, mely által senki sem érzi magát feszélye­­zetten, bátran mér szólni, véleményt nyilvánítani. Ez tehát az irodalmi es­tek rendezésének másik formája. Az irodalmi kör elengedhetetlenül fontos összetevője az irodalmi szín­pad. Irodalmi műsorok bemutatásáról van szó. Nos, a lehetőségek ebben az esetben is mindenütt adva vannak. Négy-öt jó szavaló szükségeltetik csupán, egy-egy ügyes muzsikus, jó hangú énekes. Nehezebb feladat a műsor összeállítása. Laza, széteső, unalmas lesz a műsor akkor, ha bár értékes anyagot válogatunk öszse, de minden koncepció nélkül. Egy-egy problémát kell szem előtt tartanunk, témát kell választanunk. Hogy né­hány példát említsünk: a szerelmi líra gyöngyszemei, az ifjúság problémái, a hazaszeretet stb. képezhetik az ilyen műsorok témáját. Más esetben rendezhetünk olyan műsort is, mely egy-egy jelentős költő művészetet eleveníti meg. Természetesen az idő­szerűség kérdését ne tévesszük szem elől. A kivitelezés problémáiról szintén szeretnénk tömören pár szót szólni. Ott, ahol jól felszerelt színpaddal rendelkeznek, fényhatásokkal, szín­padtechnikai megoldásokkal tehetjük vonzóbbá a műsort. Ám nem ez a lényeg. Egy jól összeállított irodalmi műsornak sikere lesz akkor is, ha minden színpad nélkül, mondjuk az iskola egyik osztályában rendezzük meg. A költészet, a szép szó ereje magával ragadja az embereket, tehát nem elsődlegesen szükséges az illú­ziók keltése. (p. i.) Hirdessen a Szabad Földművesben! Elfogadunk és közlünk: adás-vétellel, cserével, munkaerő- és álláskereséssel kapcsolatos hirdetéseket! Hirdetési illeték: Apró hirdetés Hirdetését küldje az alábbi címre: soronként 3,50 Kcs. Terjedel- Redakcia, Szabad Földműves, mesebb önálló hirdetés 1 cm2 Bratislava, Suvorovova 16 3,50 Kcs. £ I­(0 ki >-I 'U N <0 kJ >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom