Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-19 / 15. szám

A. Novotny elvtárs beszédéből

(Befejezés az 1. oldalról)

Ságban, hiszen ezt önöknek, fiataloknak fel kell karolniuk, és támogatásukra további fiatal embereket kell megnyerniük.

A földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok megteremtik a nagyüzemi termelés feltételeit, emellett a földművesek többségének életszínvonala nem csökken, hanem emelkedik — folytatta beszédét Novotny elvtárs. — Többséget mondottam, mert érthetően az egykori földbirtokosoknak és gazdag parasztoknak minden bizonnyal rosszabbul megy a soruk, mint akkor, amikor a cselédek, szolgák és napszámosok dolgoztak rájuk. Ugyanez a helyzet azok esetében is, akik rosszul dolgoznak a szövetkezetben, nem érdekli őket a munka, többet törődnek a háztájival, mint a közös gazdálkodással, vagy pedig azokban a szövetkezetekben, amelyek élén rossz vezetők állnak.

Novotny elvtárs emlékeztetett a XII. kongresszuson kitűzött feladatra, mely szerint mezőgazdaságunkat az ipar színvonalára kell emelni. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy e feladat megvalósításában a fiataloknak kell tudásukkal, munkájukkal élenjárni. Kiemelte, hogy lényegbevágó fordulat eléréséről van szó, melynek során el kell távolítani minden elavultat, és ki kell vívni az új érvényesülését. Sok nehézséggel járó mindennapos küzdelem ez, amely a szövetkezeten belül gyakran azoknak az embereknek meg nem értésével találkozik, akik nem tuŐják gyorsan megszokni az új dolgokat. Ezenkívül fogyatékosságok vannak azoknak a munkájában is, akik a mezőgazdaságot irányítják, gépekkel látják el és építkezéseit végzik. Mindezek következtében néha kedvezőtlen helyzet áll elő.

Az ifjúság élénk érdeklődést tanúsít a technika, a tudományos ismeretek, az új munkaformák, az új élet Iránt. Ha a fiatalok ezzel együtt kihasználják az idősebbek tapasztalatait és tudását, ha igényesek lesznek a munkában és munkaszervezés tökéletesítésében, akkor szép eredményeket érhetnek el.

Ezért számítunk önökre, fiatalokra, hogy segítsenek nekünk falvaink, mezőgazdaságunk építésében. A fiatalok fogékonyak az új iránt, ennek forrása a tudás és a szilárd meggyőződés, hogy a szocializmusban a technika és a tudomány hajtja a legtöbb hasznot, amely végérvényesen bete-, tőzi győzelmét a régi, az elavult felett-;

Novotntf elvtárs ezután a mezőgazdasági iskolák egyes kérdéseivel foglalkozott. Egyebek között hangoztatta, hogy az iskolagazdaságokat lehetőleg előnyben kell részesíteni a hazai és a külföldi gyártmányú gépekkel való ellátás terén, hogy fokozatosan minden tekintetben a legkorszerűbb mezőgazdasági termelőüzemekké váljanak. Megemlítette, hogy az 1965/66, tanévtől kezdődően némelyik nagyfokúan szakosított vállalatok mellett próbaképpen bevezetik a hároméves tanulmányi szakot. Az eddigi kétéves iskola végzett tanulói egyéves tanulással további szakmát sajátíthatnak el.

A több szakma elsajátítása az egyik út, amelynek segítségével meg akarjuk szüntetni a mezőgazdasági munka idényjellegét, elő akarjuk segíteni a kétműszakos üzemeltetés bevezetését, főként az állattenyésztésben, hogy fokozatosan kiegyenlítődjék a mezőgazdaság és az ipar munkaideje.

Antonín Novotntf elvtárs kiemelte annak nagy jelentőségét, hogy a mezőgazdasági szakemberek képzésének költségeit gyakorlatilag az állam vállalta magára.

Köztársaságunk elnöke rámutatott, hogy a jövőben a mezőgazdasági életpályát választott fiatalokkal szemben is ugyanolyan igényeseknek kell lennünk, mint azokkal szemben, akik a technikailag fejlett termelési ágazatokba készülnek.

Novotn^ elvtárs beszéde további részében mezőgazdaságunk idei feladataival foglalkozott. Évente mintegy 25 %-kal növekszik a műtrágyaszállítás a mezőgazdaság számára, nagyobb mértékben alkalmazzuk a gyomirtószereket, emelkednek a talajjavításra és az öntözésre fordított anyagi eszközök, több gépet és szerszámot kap a mezőgazdasági termelés. Hasonlóképpen az állattenyésztésnek is több hazai termesztésű és külföldről behozott takarmányt juttatunk. Az elmondottak természetesen távolról sem merítik ki az ezen a téren tervezett összes intézkedéseket. Az idén nagyon fontos lépéseket teszünk, amelyek jelentősen módosítják az anyagi eszközök elosztását a mezőgazdaság javára.

Nyíltan megmondjuk — folytatta szavait Novotny elvtárs —, hogy ezeket az intézkedéseket mezőgazdaságunk fiatal dolgozói érdekében valósítjuk meg. Gyakorlatilag arról van szó, hogy megkezdjük mindazoknak a különbségeknek eltávolítását, amelyek a munkakörülményekben és a szociális biztosítás területén az iparban s a népgazdaság más ágazataiban dolgozók és a szövetkezetesek között fennállnak. Az új intézkedések egyebek között azt is szem előtt tartják, hogy az ipari üzemekhez hasonlóan az egységes földművesszövetkezetekben is építhessenek különféle egészségügyi és szociális létesítményeket. Ezeknek hiányaira a fiatalok gyakran rámutattak.

Az új intézkedésekkel összefüggésben Novotny elvtárs hangoztatta, hogy ezek természetesen csak a kedvezőbb feltételeket teremtik meg. Minden egyéb az emberektől, a mezőgazdasági dolgozóktól függ, éspedig elsősorban a fiataloktól, akik a mezőgazdaságba új szellemet, élénk lendületet visznek. Továbbra is érvényes, amit már sokszor hangoztattunk, hogy a fiatalok nem lehetnek csupán tétlen szemlélői mezőgazdaságunk történelmi jelentőségű átépítésének, nem várhatják Ölbe tett kézzel a készet, hanem maguknak is Igen tevékenyen részt kell venniük a falu életének szocialista átalakításában.

Mondjuk meg őszintén — folytatta beszédét a szónok —, hogy azoknak a dolgozóknak, akik kezdeményezően végzik munkájukat, nemcsak erkölcsi elismerés a jutalmuk. Az anyag! érdekeltség érvényesítésének új feltételei között nagyobb fizetést és prémiumot is kapnak, mivel a kezdeményező nagy szakképzettséget igénylő munkáért, a magas színvonalú termékek gyártásáért nagyobb jutalom is jár. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága januári plénumának határozata leszögezte ezt, s határozatát maradéktalanul érvényesíteni fogjuk a gyakorlatban.

Előnyös változások sEflag*"

Az 1963. november 20-án kelt 984. számú kormányrendelet jóváhagyta az EFSZ-ek pénzügyi tervezése, pénzellátása és hitelezésére vonatkozó elveket azzal, hogy ezek kidolgozása és megvalósítása érdekében további kiegészítéseket és változásokat kell foganatosítani a már említett szakaszokon. A Csehszlovák Állami Bank kiadta azokat a megváltozott irányelveket, melyek 1964. január 1-tíl az EFSZ-ekkel és partnereikkel való hitelezés és pénzellátás módjára vonatkoznak.

A fentiekben említett lényeges változások érintik 1. a fizetési és elszámolási kapcsolatot. 2. az üzemi hitelezés formáját, végül 3. az alapeszközök megújításának hitelezését és pénzellátását. A szövetkezet szempontjából az előző gyakorlattal .szemben lényegesen eltérő változás a fizetési és elszámolási kapcsolatban következett be oly értelemben, miszerint e pénzeszközök elégtelensége esetén megváltozott a pénzeszközök felhasználásának eddig érvényes sorrendje.

RANGSORBAN A MÁSODIK HELYRE

Ha a szövetkezetnek a folyószámláján vagy beruházási betétjén az egy napon esedékes kötelezettségek kiegyenlítésére nincsen elegendő pénzeszköze és a szóban forgó tétel hitelből nem fizethető ki, a bank az átutalások végrehajtásánál az illető számlánál a következő sorrendet állapítja meg: 1. bérek, 2. a tagoknak a munka jutalmazására szolgátó összeg, 3. adók,

4. szállítók követeléseinek kiegyenlítése és végül 5. más fizetési kötelezettségek. Az előző elvekkel szemben a szövetkezetre lényegesen kedvező változás abban nyilvánul meg, hagy a tagoknak a munkajutalmazásra szolgáló igénye rangsorban az utolsó helyről a második helyre lépett elő. Ha számba vesszük, hogy a szövetkezetben csak kevés számú szakember található alkalmazotti viszonyban, elmondhatjuk, hogy gyakorlatban az összes szövetkezeti dolgozók jutalmazásának kifizetése elsőrendű pér zügyi problémává vált. A változás jelentőségét legmarkánsabban azoknál a szövetkezeteknél mérhetjük le, amelyek előre nem látott körülmények miatt fizetési nehézségekbe jutottak. Itt a régi sorrend következetes betartása miatt csak később, gyakorta néhány hónap elmúltával fizethettek a munkaegységekre előlegeket. Ez az áldatlan állapot fékezőleg hatott a szövetkezetben felmerült hiányosságok megoldására, hiszen a termelés felelős vezetői a javító intézkedések kidolgozása mellett nem ígérhették meg a tagságnak konkrét formában és időre az anyagi ösztönzés legalacsonyabb fokát sem. Most a munka jutalmazásának elsőbbségi sorrendje ösztönzi a tagság igyekezetét a hiányosságok eltávolításában, hiszen a folyószámlára befutó tételekből elsősorban az előlegek kerülnek kifizetésre. A tagok jutalmazása érdekében nemcsak a fizetési sorrend megváltozásában történt előnyös intézkedés, de abban is, hogy a szövetkezet a banknál kérheti, hogy a befutó bevételekből 10 napi időtartamra tartalékolja a munkaegység kifizetésére szolgáló összeget teljes

i,ycu aiuotouuooTM,; M -----tek ki. A bank továbbá hitelt nyújthat az előző évben kitermelt és eladásra szánt készletekre (kész állatokra), amelyekért csak a következő időszakban fut be a jövedelem. Ezen rövidlejáratú kölcsön esedékességét március 31-ig ütemezik be.

EGYSZERŰSÉG, MEGFONTOLTSÁG

A könnyítés és az egyszerűsítés megoldására vezető változásokat találunk a hosszúlejáratú hitelezésnél és pénzellátásnál is. A beruházási építkezéseknél, főjavításoknál, valamint a termelési költségeknél (rekultivációk) hitelezhetők az akciók munkaköltségei. Ezen változások előnyét — minthogy a jövő időszak termelési költségeiről van szó —, különösen a talajjavító akcióknál kell sokra becsülni és a jövőben a gépesítés mellett ezek is kerülnek mindinkább döntő fölénybe. Ezeket a költségeket eddig az üzemi rész terhére számolták el, vagyis ezzel az összeggel is csökkent a tagság anyagi ösztönzését szolgáló alap. Egyszerűsítik a beruházási kölcsönök kimerítését, nyilvántartását és törlesztési tervét. A hoszszúlejáratú termelési hiteleknél (rekultivációk) annak figyelembevételével állapítják meg a törlesztéseket, hogy ennek magassága ne hasson fékezőleg a tagság alapvető anyagi ösztönzésének kibontakoztatására.

A RENDELET MARGÖJÄRA

Ha értékelni akarjuk a hitelezés terén hozott újításokat, akaratlanul is azok az intézkedések jutnak eszünkbe, amelyeket 1959-ben hoztak a mezőgazdasági termelés irányítása és a felvásárlási rendszer megújítására. Akkor a termelés és értékesítés nagyon is bonyolult megkötöttségét szüntették meg, most a szövetkezetek annak a megoldásához kaptak lehetőséget, hogy a dolgozóknál az anyagi érdekeltséget — most már buktatók nélkül és szövevényes előírások leegyszerűsítésével — valóban a termelés rugalmas, biztos és ösztönző tényezőjévé fejlesszék ki. A célszerű fizetési sorrend, a munkaegységekre való tartalékolás széles lehetősége, továbbá-a követelésekre és készárúkra folyósítható hitelek mindmegannyi tünet, mely az ipari termelésben is megtalálható. Ha már Összehasonlítunk, mondjuk meg azt'is, az alapjutalmazás jobb biztosításával a prémiumrendszer hathatós alkalmazásával sokkal gyorsabban kerül a szövetkezet arra a szintre, ahol már kockázat nélkül bevezethetik az ugyancsak az ipari dolgozókéhoz hasonló-és már sok megerősödött szövetkezetben bevált szilárd bérezési rendszert. Az

1964-es évi pénzügyi tervben nemcsak az új technológia és kemizáció alkalmazását kell fokozottabb mértékben érvényesíteni, hanem a kedvezően megváltozott pénzügyi előírások adta lehetőségeket is fel kell használni arra, hogy az ifjúság és a szakemberek otthont találjanak a biztos keresetet nyújtó szövetkezetekben és fokozottabb mértékben elősegítsék a szocialista mezőgazdasági termelés fejlődését.

(Befejezés az 1. oldalról)

Az őradíjszabásban számított munkáknál ugyanez a díjszabási skála érvényes, azonban a pénzben kifejezett ellenérték az egyes munkaosztályokban 15—20 százalékkal kisebb.

Az első munkaosztálynak megfelelő pénzben! díjazás összegét a szövetkezetek a tervezett béralap nagysága szerint az egész munkaszükséglet alapján határozzák meg. A díjszabási együtthatók segítségével számítják ki a szövetkezetek a többi osztályok pénzben! díjazását úgy, hogy az első munkaosztály pénzbeni díját megszorozzák az illető díjszabási együtthatóval.

Ezt a díjszabási rendszert használják azok a szövetkezetek is, amelyek munkaegységek alapján díjazzák tagjaikat, csupán azzal a külöbséggel, hogy a díjszabási együttható helyett munkaegységet alkalmaznak.

Az új díjszabási rendszer az összes munkát hat osztályba sorolja és az

1. munkaosztályba sorolt munkák értékelésének aránya a 6. osztályhoz viszonyítva 1 : 2 arányt mutatja. Azok a szövetkezetek, amelyek munkaegységek szerint díjaztak eddig a hét osztályos díjszabási skálát alkalmazták, a felülvizsgálás azonban megmutatta, hogy az eddigi hét osztályos díjszabási skála alkalmazásakor csupán a 3 és az 5. osztályt alkalmazták, mivel igen nagy volt az 1. és 7. osztály díj-1964. február 19.

szabás! együtthatói közötti különbség, amely az 1 : 4 arányt mutatta. A szövetkezetek a legalacsonyabb és a legmagasabb osztályok díjazása közötti ilyen nagy külöbségek mellett nem tudták felhasználni mind a 7 osztályt. Ezeket a hiányokat igyekszik kiküszöbölni a 6 osztályos díjszabási skála, ahol az első és a hatodik nehézségi osztály közötti különbség a legalacsonyabbnak csupán kétszeresét jelenti s így leegyszerűsödik a 6 osztályos díjszabási rendszer is, amelyet eddig a pénzbeli díjazást alkalmazó szövetkezeteink az EFSZ-ek V. kongresszusának ajánlatára használtak.

Nagyfokú javulást jelent az is, hogy a díjszabási együtthatónak mind abszolút, mind relatív növekedése, tehát a nehézségi osztályok közötti díjazás növekedése progresszív, ami feltétlenül fokozza a szövetkezeti tagok érdeklődését az összetettebb és nagyobb kvalifikációt követelő munkák elvégzése iránt és ez összhangban áll a mezőgazdaság egyre bővülő gépesítésével és kemizálásával.

A szövetkezetekben végzett munkák új díjszabási osztályozása jobban kifejezi a nagyobb képesítést igénylő, vagy kvalifikációhoz nem kötött munkák közti különbséget, progresszív növekedése jobban kihangsúlyozza a mezőgazdasági munkák társadalmi fontosságát és kiküszöböli a díjazásban eddig mutatkozó egyenlösdit, amely a múltban gyakran előfordult. Az egyes osztályok kifejezik a munkák összetettségét, megerőltető voltát és fontosságukat a szövetkezeti termelés szempontjából. Minél összetettebb a munka, annál nagyobb igényt támasztanak a munkát végző dolgozó képesítésével szemben. Az EFSZ-ekber végzett munkák katalógusa szerint az egyes munkákat és dolgozókat osztályokba sorolják. A növénytermesztési dolgozók az 1—4 osztályban, az állattenyésztési dolgozók a 2—5 osztályban, a traktorvezetők, gépjavítók, mesteremberek, valamint a személy- és tehergépkocsi-vezetők 4—6 osztály, ban vannak. Az egyes osztályokba azt a szakképzettséggel rendelkező szövetkezeti tagot lehet besorolni, aki eleget tesz a díjszabási-kvalifikációs katalógus által erre az osztályra meghatározott képesítési feltételeknek. Képesítését elismerik, ha kvalifikációs vizsgát tesz, Akinek nincsen képesítése, minden lehetősége megvan arra, hogy ezt megszerezze s ez is egyik célja az új díjszabási rendszernek, amely a szövetkezeti tagok érdeklődését igyekszik felkelteni kvalifikációjuk növelésére. E téren je entős feladat hárul az egyes szövetket etekben alakult kvalifikáló és munkanormázó bizottságokra, amelyeknek ténykedése a teljesítménynormák pontos megállapítására, ezek felülvizsgálására, a dolgozók képesítésének elbírálására irányuljon s ezek alapján kel' javaslatot benyújtaniuk a vezetőségnek a dolgozóknak az egyes munkaosztályokba való besorolására.

Az új „Munkadíjazási rendszer" az alapdíjazások formájában ajánlja a szövetkezeteknek az alapdíjazás számításának olyan módszerét bevezetni, amely megfelel mind a szövetkezet gazdasági megszilárdulása eddig színvonalának, mind a szövetkezetekben végzett munkák díjazása új irányainak is. A növénytermesztésbem az

alapdíjazás számításának két formáját ajánlja, éspedig az elvégzett teljesítménynormák- és a betakarítás végső eredményei szerint. Az állattenyésztésben az alapdíjak számításának legfőbb formájaként az elért termelési eredmények szerinti díjazást ajánlja, azaz a gazdasági állatok hasznossága szerint. A gépkezelőket külön osztályokba ajánlja sorolni és őket ezen osztályok, valamint az elvégzett teljesítménynormák szerint díjazni.

Esetenként kel] megoldani az EFSZ vezető dolgozóinak (elnök, agronómus, zootechnikus, gépesítő, ökonömus stb.) alapdíjazását, éspedig az EFSZ nagyságától függően, azaz földterülete, termelésének belterjessége, a dolgozó képesítése és gyakorlata szerint. Képesítését (iskola és gyakorlat) 12 egység elismerésével veszik figyelembe, amelyet az előírt képesítéssel rendelkező vezető dolgozónak díjazásához hozzászámítanak, illetve díjazását arányosan csökkentik az esetben, ha ezzel a képesítéssel nem rendelkezik és funkciója betöltésében esetleg nem teljesífi a szakmai és általános gyakorlat feltételeit.

A munkadíjazási rendszer megoldja az EFSZ-ek dolgozói és vezetői premizálásának kérdéseit és utat mutat a prémiumalapnak kialakítására a béralapból.

„Az EFSZ-ek pénzbeni munkadíjazásának új rendszere“ nem oldja meg, de nem is oldhatja meg az EFSZ-ekben végzett munkákért adott díjazás színvonalának kérdését és csupán a díjazási rendszer vázlatát adja, amely azonban tökéletesen megfelel a szövetkezetekben végzett jelenlegi munkáknak.

Ezért a mezőgazdasági termelési igazgatóságok legfőbb feladata az lesz, hogy az EFSZ-ekben végzett munkák díjazása, premizálása, normázása és osztályokba sorolása terén az új elveket minden szövetkezetben megvalósítsák, hogy a szövetkezeteknek hatékony segítségét nyújtsanak saját munkadíjazási rendszerük kidolgozásában és a helyi termelési feltételek alapján elősegítsék saját teljesítménynormáik kidolgozását. Esetleg a minta-teljesítménynormák szerint a mezőgazdasági termelési igazgatóság a hatáskörébe tartozó szövetkezetek számára kidolgozhatja saját körzeti teljesítménynormáit.

E téren jelentős kezdeményezést mutattak fel a Banská Bystrica-i, presovi, trnavai, bardejovi, michalovcei és más mezőgazdasági termelési igazgatóságok, amelyek szövetkezeteink szükségletére kidolgozták az EFSZ- ekben végzett munkák díjazásának egyéni rendszerét és kiadták a körzeti teljesítménynormákat, amelyekben figyelembe vették a hatáskörükbe tartozó szövetkezetek konkrét termelési feltételeit.

Az elkövetkező időszakban rendkívül fontos lesz, hogy az ilyen kezdeményezés példáját követve fejtsék ki hasznos tevékenységüket Szlovákia összes többi mezőgazdasági termelési igazgatóságai is.

VOJTOVIŐ MIKULÁS, okleveles ökonómus, az SZNT mezőgazdasági főosztályának dolgozója

nértékben. Ez a módszer általánosan írvényes azoknál a szövetkezeteknél, ímelyek a gondos elemzés szerint egalább kiegyenlített eredménnyel :árják az évet, míg a veszteséges iFSZ-eknél különleges feltételek sze:int kell eljárni. Az előző elvek gyatorlata szerint a munkaegységekre |árő összegnek csak a 20 °/o-át lehelt tartalékoltatni a befutó jövedelnekből, vagyis a legtöbb esetben a szükséges összeg kis hányada kerülgetett ’ kifizetésre. Ez a körülmény újabb problémát zúdított a vezetőségre — kinek is adjanak ebből az összegből előleget az előlegekre — tehát inkább súlyosbította, de nem oldotta meg teljesen a pénzügyi helyzetből eredő gondokat.

HITELEZIK A MUNKAEGYSÉGEKRE JÄRÖ ELŐLEGEKET

Az üzemi hitelezés terén további jelentős fontosságot kell tulajdonítani annak a változásnak, miszerint az új elvek hitelezést engedélyeznek a munkaegységekre járó előlegekre, azok pénzbeli járulékaira, beleértve az év közben kifizetésre kerülő egyszeri prémiumokat is. Ez a változás megkönnyíti a munkaegységekre járó előlegek kifizetését a már részben szakosított szövetkezeteknél (magtermelés, borászat) és ott, ahol még alacsony az állattenyésztésből eredő bevételek szintje és különösen az első félévben az értékesítésből származó jövedelem nem biztosítja az előlegek zavartalan kifizetését. A múltban a szövetkezetesek ezen a hiányosságon a terv költségvetése alapján úgy segítettek, hogy beütemezték a felvásárló üzemtől a termésre való előlegek telvételét. A gyakorlat azonban azt bizonyította, hogy a több hitelező rendszer — főleg a törlesztések időszakában — sok zavarnak és kellemetlenségnek volt okozója.

Azok a szövetkezetek, melyeknél nem tervezett költségek vagy a tervezett bevételek lemaradása miatt a költségvetésbe foglalt üzemi hitel mellett is pénzügyi nehézségekbe jutnak, egy rendkívüli rövidlejáratú hitelt vehetnek igénybe. A múltban az ellenőrző szervek hasonló esetekben még annak a szükségességét sem mérték ki, hogy a szövetkezet dolgozza át egészéves tervét. Most elégséges, ha az EFSZ alapos elemzésben megindokolja' a pénzügyi zavar okozóját és konkrét műszaki-szervezési intézkedéseket dolgoznak ki annak érdekében, hogy a termelésben mutatkozó hiányosságokat kiküszöböljék és a szövetkezet gazdasági eredményét legalább kiegyenlítettre biztosítsák.

A múltban a szövetkezet szerződéseket kötött az üzemi kölcsön visszafizetésére rögzített időpontokra és összegekre. Viszont sok esetben nem tudták még megközelítő pontossággal sem meghatározni, hogy mikor és mekkora pénzfeleslege lesz a szövetkezetnek. Ilyen esetben a többszöri gazdasági elemzés, fizetési naptárak készítése és a törlesztések időpontjának újbóli megállapítása nem kevés gondot és munkát adott mindkét félnek. Esztendő végén a szövetkezet további különleges rövidlejáratú hitelt