Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-02-15 / 14. szám
(javaslom a helyi nemzeti früattsdgnaív. • Hogy falunk még szebb legyen Néhány évvel ezelőtt, amikor még az államosunk a „Lipové“ nevet viselte, egy háború alatt itt járt idősebb ember érkezett hozzánk egykori katona-barátja meglátogatására. Ahogy kiszállt a vonatból, szemébe ötlött az állomás melletti új háznegyed, a GTÁ új épülete, és rövid tétovázás után hozzám fordult: „Őcsa ez?“ — Igen — feleltem. — Tyűh, de megszépült, szinte rá sem lehet ismerni! Bizony megvátozott. Eltűntek a cselédházak, a zsindelyes vityillók, erősen megkopott a nádfödelek száma és 270 korszerű lakás szépíti községünket, nem is beszélve a rendbehozott, megnagyobbított lakásokról. Oj művelődési otthon, iskola, tűzoltószertár, bekerített sporttelep, sártalanított utcák, gyalogjárók és az űtmenti fasorok új arculatot adtak községünknek. Mindezek mellett azonban akad még elég tennivaló. Javaslom a HNB-nak a parkosítás és a fásítás folytatását. Azonkívül szükséges lenne a református templom melletti veszélyes kanyarba egy domború tükröt elhelyezni, az ott levő nagy rakás salakot elhordani és a helyébe egy kis háromszögű parkot létesíteni. Ugyancsak egy nagy tükör kívánkozik a szövetkezeti iroda melletti kanyarba. És jól nézne ki, ha a terepet a gyógyszertár előtt szintén parkosítanák. Be kell fásítani a Nagygyepet, a labdarúgó-pálya melletti térséget, az Éri-kertet és a falu mellékutcáit, és ezek gondozását el kellene osztani a tömegszervezetek és a helyi kilencéves szlovák- és magyar iskolák között. Okos dolog volna az is, ha a szép labdarúgó-pálya körül összpontosítanánk röplabda-, futó és kézilabdapályákat is. Ideje volna azonkívül a már hosszú idő óta emlegetett korcsolyapályát is megvalósítani. Kifizetődő lenne egy benzinkút építése, hiszen a környék nyolc-tíz, eseleg több községe, vagy az azokban működő üzemek ide járhatnának üzemanyagért, mert bizony Nagymegyerre vagy Komáromba utazni üzemanyagért sok idő- és anyagi veszteséget is jelent. Az új iskolához nem épült politechnikai műhely és így a tanulók gyakorlatra a volt katolikus iskolába kénytelenek járni. Azt hiszem hangsúlyoznom sem kell, hogy ez a régi iskola még 50 %-ban sincs kihasználva, a község viszont középületek hiányában szenved. Javaslom tehát egy politechnikai műhely felépítését az új iskolánál, a régiben pedig a műhely átalakítása után megnyitni egy bölcsődét. Az iskolaudvart vaskerítéssel bekerítve parkosítani lehetne. Községünk orvosai általában alkalmatlan helyiségekben dolgoznak. Mivel körzeti rendelőkről van szó, ideje volna, hogy egy egészségügyi központot építsünk fel lakásokkal együtt. Szükséges lenne a már régen emlegetett strand-fürdő megvalósítása. Javításra vár a helyi hangszóró is. Községünk legnagyobb fogyatékossága a Jednola fogyasztási üzem mostoha, mondhatnám hanyag magatartása, mert holmi apró javításokon kívül semmit sem tett a szolgálatok megjavítása érdekében. Egy új áruház felépítésére gondolunk itt, amit bizonyára meg is érdemelnénk, hiszen községünkben 12 falu népe vásárol. Az itt található 11 üzletből csupán egy felel meg a mai követelményeknek. A túlzottan kicsire méretezett háztartási boltnak öt raktára van, de mindegyik más helyen. Javaslom ezért a helyi nemzeti bizottságnak, hívják meg a Jednota felelős tényezőit tanácsülésükre, s állapodjanak meg a régi üzlethelyiségek kijavításában és a tervezett áruház mellé vegyenek tervbe még egy cukrászdát és egy falatozót i örvendetes tény, hogy gondoskodunk a cigányszármazású polgárok áthelyezéséről a cigánynegyedből a községbe. A mintegy 25 családból álló péró lakosai közül körülbelül 11 család már a faluban találta meg otthonát. Erre a humánus feladatra gondot kell fordítanunk a jövőben is. Vasútállomásunkat nyolc falu tekintheti magáénak, de ez az épület ma már egyáltalán nem felel meg a követelményeknek. Váróterme túl kicsi és főleg rossz időben a várakozó utasok fele esőben, hóban kint kénytelen álldogálni-; valamit tenni kell ezen a téren is. A Tany és Öcsa közötti utat átszelő vasútvonalat el kell látni sorompóval. Nemesócsa több mint 2500 lakost és több mint 650 házszámot tart nyilván. Nagyon sok itt a névrokon, de már a falu rendezettsége érdekében is javaslom az utcák és a terek elnevezését. A sok feladat teljesítésére persze nem elég csupán a HNB egyes vezetője, a titkár és az elnök, akik amúgyis sokat tesznek a közösség érdekében. A HNB vezeősége és tanácsa a jövőben szorosabban működjön együtt a szakbizottságokkal, bízza meg őket gazdasági, szervezési és politikai feladatokkal. Ezek a bizottságok rendszeresen tájékoztassák tevékenységükről a HNB tanácsát és a kibővített plenáris üléseken, valamint a dolgozókkal történő beszélgetések alapján értékeljék ki a hiányosságok okait, de az elért sikereket is. Hiba az, hogy a JNB tanácsa, de főleg a szakbizottságok alig értekeznek és kevés segítséget nyújtanak a helyi szakbizottságoknak. Sajnos, a HNB költségvetési kerete csupán a legszükségesebb teendők egy részét képes biztosítani. E téren a tömegszervezetek, az üzemek, a> iskolák és az összlakosság segítségére volna szükség. Lehet, hogy községünk egyes polgárai úgy nyilatkoznak majd, hogy ezek a javaslatok túlzásba nőttek, de hiszen itt nem egy hónap, vagy egy év, hanem az elkövetkező évek tennivalóiról van szó és csak közösen, a falu egész lakossága összefogásával tudjuk községünket városi színvonalra emelni. Kása Mihály (Nemesócsa) Eredményes év Inkább elhiszem, ha azt mondják, “ hogy egy évzáró gyűlés nem ér semmit, mint a fordítottját. S ha már a gyűlés szót hallom, az tudatomban az unalom fogalmát idézi fel Ezért is viszolygok már előre minden alkalommal. A nagysallói CSEMADOK évzáró taggyűlése azonban alaposan rácáfolt az eddigi elképzeléseimre. Talán a CSEMADOK megalakulásának 15. évfordulója mozgatta meg a tagságot, talán más egyéb, de mindenesetre tény, hogy több mint 550 ember szorongott a művelődési otthon nem éppen szűk termében. Élőbb azt gondoltam régen volt a faluban gyűlés, most ezért a nagy érdeklődés, de a szövetkezet elnöke, amikor beszéltem vele, azon sajnálkozott, hogy nem egy nappal korábban jöttem; ugyanis szombaton a szövetkezet tartotta évzáróját, s még 1^ emény tél van, az EFSZ-ekben itt az évzáró gyűlések ideje. A szövetkezeti tagok izgatottan várják ezt a napot, hisz jó érzés látni az egész év munkájának eredményét. Az iskoláinkban is hasonló az év vége és a félév. Komoly és örömteli nap a bizonyítvány-osztás ideje, amire boldogan készülnek azok a tanulók, akik a félévben szorgalmasan tanultak és becsületesen megállták a helyüket. Egyesek mégis tele vannak izgalommal, szorongással. Sok esetben nehéz időszak ez mind a tanító, mind a tanuló számára. Miért van ez így? A tanító szívvellélekkel készül a félév eredményének összegezésére, sőt ahol még valami bizonytalan, ott kiegészítő feleltetésre is sor kerül. Sokszor ijedt gyermekarcok, remegő szájszélű gyermekek néznek ki a padokból. A bizonyítvány osztást mindig kissé szorongó érzéssel, izgatottan várták a gyermekek, kicsik azért, mert a meglepetés varázsát jelenti számukra, a nagyok pedig azért, hogy hátha mégsem olyan lesz, amilyenre számítottak. A szülők meg együtt örülnek, búsulnak gyermekeikkel. Nehéz dolgunk van nekünk tanítóknak. A jobb jegyek talán boldoggá tennének száz és száz gyereket, s talán felettünk tanítók felett nem is áll ebben a pillanatban őrt, csak a lelkiismeretünk. Az iskola a tudás megszerzésének szent műhelye és gyakorló terepe. Tőlünk tanítóktól, a mi társadalmunk jogos igénnyel kéri száhajnalban is a jókedvű emberek hangja töltötte be a termet. Másfél millió koronát osztottak szét a tagoknak. Az elnöki — helyesebben az. elnöknői — beszámoló összegezte a CSEMADOK egész évi tevékenységét; kiemelte az eredményeket, s rámutatott néhány alapvető hiányosságra, amelyeket az elkövetkező időszakban el kell távolítani. A CSEMADOK tevékenységének lényeges részét a színjátszó-csoport munkája töltötte és tölti ki. A tervek szerint ebben az idényben két színművet (A nadrág, Cigány) adnak elő. A próbák már folynak. Ehhez a járási dramaturgiai bizottság hathatós segítséget nyújt. A sikert a lelkes munka eredményezi. A CSEMADOK vezetősége feladatának tartja, hogy a. színjátszókor tagjait a jövőben új erőkkel gyarapítsa. Másik, ugyancsak fontos feladat a tánccsoport és az énekkar újjászervezése. Ezt a CSISZ-szervezettel közösen próbálják megoldani. Az esztrádcsoport működését pedig további jó vezetéssel színvonaalsabbá kell tenni. A lehetőségeik megvannak, lelkesedésben sincs hiány, tehát csak dolgozni kell. A tervek két irodalmi est megrendezését is tartalmazzák. Az egyik Petőfi költészetét, a másik Mács József „Kamasz“ című regényét kívánja ismertetni a hallgatókkal. A vita egy fontos és elgondolkodtató problémát vetett fel. Nagysalló lakóinak 70 százaléka magyar nemzetiségű és a könyvtárban a könyvek megoszlásának aránya pontosan a fordítottja. Remélhetőleg a CSEMADOK a helyi nemzeti bizottság vezetősége a többi illetékes szervekkel ezt rövidesen felülvizsgálja és megoldja. A beszámoló, a vita és az új vezetőség megválasztása után a CSEMADOK esztrádcsoportja vidám műsorral szórakoztatta a jelenlevőket.-gs-1956 októberének utolsó napjaiban a Magyar Népköztársaságban előbűjtak rejtekhelyeikről a reakció legsötétebb erői, hogy semmivé tegyék a dolgozók által kiharcolt nagyszerű vívmányokat és a semlegesség álszent jelszavait hangoztatva visszaállítsák a nápnyűzó úri Magyarországot. Miként szervezkedik ezekben a napokban a reakció az egyik Ipoly-menti dél-szlovákiai határvárosban, hogyan készül hatalomátvételre, a kommunisták likvidálására, s miként hiúsítja meg terveiket a város kommunistáinak harcos ébersége — ezt írja le Petrőci Bálint a „Határváros“ című, sikerült, fordulatos és érdekfeszítő regényében. A „Határváros“ kellemes meglepetés mindazok számára, akik figyelemmel kísérik a szocialista realista irányzat fejlődését hazai magyar irodalmunkban. Petrőci Bálint már 1953-ban, az akkor még Csehszlovákiai Könyvkiadónál megjelent „Megbékélt emberek“ c. kötetével, mely egy hosszabb lélegzetű írását, néhány elbeszélést és irodalmi riportot tartalmaz, bemutatkozásul is azt a reményt ébresztette az olvasóban, hogy az író a pártos, szocialista irodalom művelője, akit a dolgozók mindennapi élete, gondjai, örömei foglalkoztatnak, s amikor visszaemlékezik a múltra, ezt azért teszi, hogy még inkább kidomborodjanak a szocializmust építő ember életének szépségei. Második kötete a „Piros virág“, Petrőci stílusának csiszolódásával örvendeztet meg, s most a „Határváros“ban mintegy szintézisét látjuk az író eddigi műveiben tapasztalt erényeinek. Petrőci a „Határváros“-ban bebizonyította nem mindennapi jellemábrá-Gondolatok a biztnyitváiiyosztts kürti 1964. február 15. inon a reánk bízott gyermekeket. Minket a közösség állított a helyünkre, becsületes munkát vár tőlünk. Ha engednénk sok esetben a gyermek vagy a szülök kérésének, olyanok lennénk, mint az a műszaki ellenőr, aki selejtet enged ki a keze alól, vagy az az üzletes, aki hamisan mér és becsapja a vásárlókat. Nálunk a szocialista rendszerünkben ifjúságunk előtt nyitva áll a lehetőség, nemzetiségi különbség nélkül, egész a legmagasabb hivatali polcig, vagy szakmáig. De vigyázni kell arra, hogy csak megfelelő alkalmas egyének kerüljenek oda. Az ilyen diákok helyét nem foglalhatja el olyan, aki már az első évben kibukik, amikor aztán már késő, mert arra érdemesebb helyét foglalta el. Nem lehetünk engedékenyek nevelési szempontból sem, hisz akkor olyan tapasztalatot oltanánk a gyermek leikébe, hogy az adott alkalmakkor elég szépen könyörögni és azzal mindent el lehet érni. Sok tanuló be is látná, nem is törné magát a meg nem érdemelt jegyért, de a szülőktől való függés és félelem kényszeríti. Nagy hiba az sok szülőnél, hogy az ő gyermekénél okosabbat el sem tud képzelni. Nem tudja és nem akarja megérteni miért nem az ő gyermeke osztályelső. Sok esetben csak a gyermeket szinte erőszakkal hajszolják jobb jegyek elérésére, a szülők úgy gondolják, persze mindez a gyermek érdekében történik, pedig sokszor tönkre teszik a gyermeket. Mi emberek nem vagyunk egyformák, sem arcra, sem termetre, sem szellemi befogadóképességre. Nem is alkalmas mindenki mindenre. Mégis sok esetben a szülő már a gyermek születésénél elhatározza, hogy gyermekéből mérnök vagy orvos lesz. Hogy az szellemileg annak való-e, az őket nem érdekli. Erről a szülőt meggyőzni sem lehet. így aztán a gyermek az erejét meghaladó feladat tudatában jön a iskolába, persze tele félelemmel, undorral, mintha valami kínzókamrába menne. A szülőknek sem tetszene, ha gyermekük őket felelősségre vonná, hogy miért nem szereztek munkaérdemrendet, s miért maradtak csak egyszerű dolgozók. Körülbelül hasonló az eset a közepes tanulónál, mikor jeles eredményt várunk tőle. Sokszor a hármas jegy elérése nagyobb munkát kíván a gyermektől, aki gyengébb tanuló, mint amilyent a fogékonyabb az egyes jegyre fordított. Sokszor a kis diákunk a közepes eredményért úgy megérdemli a kedves szót, dicséretet, mint a másik esetleg a kitűnőért. Magát az osztályzatot — és ezt egyetlen szülőnek sem szabad szem elől téveszteni — sok összetevő munka eredményezi, amelyben kifejezésre kell jutnia a többi közt a tanuló felfogóképességének, emlékező kézségének, gondolkodásmódjának, tárgyismeretének, szorgalmának, megbízha< óságának, öná' íságának a feladatok elvégzésében. A félévi osztályzat nem egy-két felelet eredménye, hanem hosszas, széleskörű megfigyelésből levont következtetés. Sok esetben szóba kerül a rajz, ének testnevelés, amelyeket sok szülő mint melléktantárgyat könyvel el, és nem tudja megérteni, ezek hogy ronthatják le fia tanulási eredményeit. Ma már az alapműveltség elképzelhetetlen rajz, ének, zene-alapismeretek nélkül, úgyszintén szükséges hozzá a testnevelés egyes ágaiban, torna, atlétika, labdajátékok bizonyos ismerete. A testi erőnek jelentős szerepe van az eredményességben. A félévi bizonyítvány voltaképp figyelmeztető és serkentő az évzáróhoz vezető úton, tanító, szülő és tanuló számára, rámutat az eredményekre, hibákra. A félévi osztályzat a szülő számára útbaigazítást ad gyermeke jobb megismeréséhez. A szülő törekedjen a valóság elfogadására, semmi értelme sincs a dolog szépítésének, mert azzal csak a gyermeknek ártanánk, ha meg nem érdemeltnek nyilvánítanánk a tanító értékelését. Ne legyenek a szülők türelmetlenek gyermekükkel szemben, ne késztessék gyermeküket erejét meghaladó feladatokra, s ha közepes átlag az eredmény, azt is fogadják megelégedéssel, ha úgy érzik, hogy gyermekük mindent megtett a cél elérésének érdekében. Azonban azt se engedjük, hogy gyermekünk szorgalma ellankadjon, állandóan fokozatos szívós erőkifejtésre késztessük, úgy hogy a miniig nagyobbodó feladatokat is megadják oldani. így hasznos tagjai lesznek társadalmunknak gyermekeink, ha felnőnek. Boldog emberek csak úgy lesznek, ha a munkájukban örömet lelnek, ez lesz életcéljuk, nem egy kiizzadt bizonyítvány. Kovács János tanító (Pat) zoló képességét. Nem csupán a külső ábrázolásra, Hősei jellemének cselekedeteiken keresztül történő bemutatására törekszik, hanem többízben és megfelelő proporciókban alkalmazza a belső monológot is, mely hősei jellemének plaszticitását emeli. Szóljunk talán először sikerült pozitív hőseiről, elsősorban az író által látható kedvvel és szeretettel megformált, munkásnőből a nemzeti bizottság elnöknőjévé lett Bodó Jőzsefnéről. Bodóné alakja azért hat életszerűen, mert az író, kiváló megfigyelőkészségének engedve, valóban az életből mintázta meg ennek a bátor, szerény, önfeláldozó és harcos kommunista asszonynak az alakját, akit a funkció sem szédít meg és magas tisztségében is mindenkor a köz érdekeit helyezi egyéni érdekei fölé. Tehát csak a lánya nevelésével kapcsolatos elnéző magatartást kifogásolnánk nála. Kevésbé erőteljesen, de élethű realitásban jelennek meg előttünk a regény többi pozitív hősei is, Rózsa Gábor, Lubenyák Miso, Szonda Styevo és a többiek. Kommunista meggyőződésük a proletár nemzetköziség gyönyörű elveire támaszkodik, számukra nem probléma: magyar-e, vagy szlovák valaki, ők másként csoportosítják az embereket: a dolgozó nép barátaira és ellenségeire. Ami a regény negatív figuráit illeti, Petrőci dicséretére legyen mondva, nem kell mesterkélten törekednie arra, hogy negatív hőseit ellenszenvessé tegye. Az életből jól ellesett ellenszenves alakokat mutat be a már fentebb méltatott kiváló jellemábrázolással, s ezért negatív hősei is mentesek a sematikus pápírfigura-íztől. Itt elsősorban Lovász László iskolaigazgató jól sikerült portréjáért illeti dicséret az írót, aki Lovász személyében egy törtető, képmutató, gerinctelen ember hiteles képét nyújtja. Némi hiányérzetünk támadt Bodó Jolán és Mihály-Béla alakjának, jellemének megformálásával kapcsolatban. Bodó, Jolán alakja meglehetősen irreálisan hat. Nem hisszük el, hogy Jolán, aki szinte ellenségesen viselkedett anyjával szemben és a volt horthysta polgármester lányának társaságában érezte magát a legjobban, s teljesen a reakciós ideológia fertőzésének levegőjében élt, egyetlen esemény hatására — anyját Keller Tóni a kivégzésre szánt kommunisták közé sorolja — megváltoztatja nézeteit, s anyja is megnyugszik: Jolán mégis csak tudja, hol a helye. Bárhogy is nézzük, ez bizony afféle „happy end“-szerű befejezése a dolognak. Ugyanígy, sajnos, nem hat a realitás erejével Mihály Béla egyébként kitűnően megrajzolt egyéniségének gyors „pálfordulása“ sem. A pártból alkoholista volta miatt kizárt régi harcos kommunista szánalmas alakjából az író pillanatok alatt kívánt ismét a régi harcosra emlékeztető akcióképes hőst varázsolni. Nos, ez az igyekezet nem járt sikerrel. Mindent egybevetve: Petrőci Bálint regénye figyelemre méltó alkotás a még mindig meglehetősen szűk keretek között mozgó prózairodalmunknak. A „Határváros“ ígéret arra, hogy Petrőcitől a jövőben további- sikeres regényeket várhatunk, hiszen a regényíró számos adottsága - élvezetes stílusa, kiváló jellemábrázolása, pártos és realista életszemlélete, ötletes meseszövése — egyszóval tehetsége — erre enged következtetni. Sági Tóth Tibor Faivainkon, városainkban a kulturális élet fellendülésében döntő szerepet játszik egy-egy korszerű művelődési otthon. Nagykaposon is jelentősen megnőtt a kulturális rendezvények száma, amióta az új művelődési otthon megnyitotta kapuit. Petrőci Bálint reqénye
