Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-02-15 / 14. szám
Sikerült házasság >? Gömör lankás vidékének szorgos, szövetkezeti dolgozói e napokban »zárják az elmúlt gazdasági év mérlegét, értékelését. A két éve egyesült xtornaljai-királyi EFSZ tagjai, akik 819 hektáron gazdálkodnak, a korszerű «tizenkétéves iskola ebédlőjében gyülekeztek, hogy meghallgassák közkedvelt elnökük, könyvelőjük beszámolóját és megismerkedjenek a jövő évi »tervekkel és a tíz korona előleg mellé átvegyék a kilenc korona osztalékot, amely igazolja, hogy a „házasság“ bevált, és a közös jó úton halad. »A sikerült gazdálkodás titka a jó üzemszervezés, a vezetők és a tagok közi zött kialakult jó emberi viszony, egymás becsülése és természetesen a $ tagok szorgalma. Az alábbiakban néhány egyszerű, de nagyszerű embert «igyekszem megrajzolni a jó gazdálkodás „óriásai“ közül. gát — igaz, hogy negyvenegy évvel ezelőtt. — Győzi? — Már négy hónapja nem. Ideggyulladás kínoz. — Ha meggyógyul már nemigen folytatja ... — Nem is engedik, hogy a Margit néni olyan nehéz munkát végezzen — szól át a másik asztaltól a zootechnikus helyettese. — Ha híz évet kibírtam a tehenek mellett, niég vagy ötöt szeretnék — mond ellent. — Engem nem elégít ki a fn„ökanjil. — Majq találunk valami könnyebbet ... — Neminehéz az nekem, csak ettől a nyavalyámtól megszabaduljak. Aki a legtöbb prémiumot kapta Hófehér, hajú, keskeny, piros arcú ember Koyács László. Valamikor az apja mellett tanulta a dohánytermesztés csínját-bínját.' Később otthagyta mesterségét és apja nyomdokaiba lépest. Az utóbbi években újból előkerült a kaptafa és hat évig a csiriz-szagú asztal mellett kalapált. De nem menti valami fényesen a cipészmesterség| Mivel sokáig agglegénykedett, a gyérekéi csak most cseperednek. nyertkor kell a legtöbb pénz a háznál. Gondolt hát egyet és a szövetkezet S dohányosa lett. Hogy jól irányított^ az aranykezű gömöri aszszonyokat mi sem bizonyítja jobban, mint hogjf a 170 000 korona helyett 312 800-at könyveltek el a dohányért. A megkötött egyezmény szerint a terven felüli .dohányért a bevétel öt százaléka a dohányost, a másik öt a dohányban dolgozókat illette. így nem kevesebb, mint 6300 korona ütötte a markát. Ezenkívül még a ledolgozott 624 munkaegység után is megkapta az osztalékot. Azt hiszem, hogy a kaptafák tovább porosodnak, továbbra is a dohány körül serénykedik és kiváló minőségű füstölni valót termel a cipészből lett dohányos. A tagok mondják Egy az elnökök közül A rossz nyelvek szerint a tornaijai szövetkezetben tizenhatan vannak olyanok, akik valamelyik szövetkezetben elnökösködtek. Barta József, a kék szemű nyílt arcú, középkorú détés is egy közülük. Akkoriban még az isten háta mögötti pusztából talpalt Keszire és kínlódott a szegény szövetkezet gondjaival. Csemetéinek a felcseperedése és Iskoláztatása késztette, hogy búcsút mondjon a tanyának és Tornaijára költözzön. De a szövetkezetben eltöltött tíz év arra is figyelmeztette, hogy a nagyüzemi gazdálkodás több szakmai tudást követel. Nem restellt hát negyvenhárom éves létére iskolapadba ülni. Egy nehéz év után érettségi bizonyítvánnyal a kezében jelentkezett az akkoriban egyesült EFSZ-be. Nem kért funkciót. Újból a traktor nyergébe ült, művelte a néma, sokatmondó földet, amelynek sokkal jobban a „leikébe“ látott, amióta elvégezte a technikumot. De nemcsak jő traktorost becsülnek Bartában, hanem azt az embert is, akire mindig lehet számítani. Ha éppen hiányzik egy állatgondozó, szólnak a Józsinak. Kazalmesterért sem kell a szomszédba menni. Télidőben ott látjuk a legelőtisztítők között. Mert kell ám a pénz is. Három gyerek nevelése a gondja. A nevét viselő legnagyobbik, aki már hatodikos, kikiugrik az apjához és addig kunyerál, amíg nem irányíthatja a vaslovat, s a fekete föld testét hasító ekéket. A földszerető gondos emberre a járáson is felfigyeltek és a legjobb traktorosok között őt is pénzjutalomban részesítették. De az igazi jutalom a piros könyvecskébe beírt 1300 munkaegységre eső osztalék és talán még nagyobb, hogy mindenki úgy emlegeti: „A legszorgalmasabb traktoros.“ Aki legtöbbet keresett Barna szemű, energikus arcú fiatalember Gulyás Lajos. Vezetékneve fedi a foglalkozását. Tizenkét évvel ezelőtt az alig 24-éves fiatalember az állattenyésztést választotta foglalkozásul. Néhány évig a növendékek mellett dolgozott, majd tehéngondozó lett. Ügy is mondhatnánk, saját magának nevelt állományt. Mostanában 19 tehenet gondoz, tavaly mégis húsz 80—85 kilós borjút küldött az „óvodába“. A kettesek közül az egyik nagyon rossz bőrben jött a világra. Addig „dajkálta“, dudlizta, míg meg nem erősödött. De a legtöbb tejet is ő fejte. Igaz, a különbség óriási. Amíg a nyári hónapokban 4600 litert is átadott, addig télen a felével sem dicsekedhet. Mostanában éppen azon törik a fejüket az új zootechnikussal, hogy az ő részlegén bevezetik a takarmány ízesítését. Gulyás Lajos i\evét elsőként olvasták a betétkönyv átadásánál. Az 1430 munkaegység után 12 884,75 koronát írtak a betétkönyvébe. Azaz a szénapénzzel együtt több mint 14 000-et. Bató János, az egyesült szövetkezet elnöke beszámol az évi tevékenységről. Bató Jápos, az elnök nem véletlenül népszerű. Őszinte nyíltságának köszönheti őzt elsősorban. Mindenkihez van jó szdva, de nem hallgatja el, ha valaki vét a közös ellen. Azért is becsülik, mért nem ijed meg, ha meg kell fogni!a munka végét. Ha a helyzet megkívánja, felül a traktorra, és ősszel, péjdául a sürgős cukorrépa szállítása állította a többi dolgozó közé. A ntári forróságban a kombájnon láthatták az izzadságtól fényes, kopaszodó! fejét. Ha szorít a kapca, nincs vasárnap. Az elnök azonban nemcsak a munkásokat unszolja a munkába, hanem ő áll az első sorba. Alig telik! el nap, hogy az istállóban meg ne jglenne, hogy ne tanácskozna az állatgondozókkal. Az egyik tag így jellemezte az elnököt: — Nem úri, hanem közénk való paraszt elnökünk van. >' Szép, szép, de .., A beszámolók után a szokásos, hosszú néima csend következett. Az arcok azohban nem panaszosnak, hanem inkább megelégedetteknek látszottak. Egy idősebb tag törte meg végre a néma csendet. — Szépi szép, amit hallottunk. Igaz az, hogy jiéhány évvel ezelőtt üröm volt az évpáró, és most öröm. Két évvel ezelőtt meg kellett elégednünk a kilenc koriona előleggel. Tavaly már a tíz korona előleg mellé, öt korona osztalék ib jutott. Most pedig kilenc korona osztalékot értünk el. Mégis azt mondóm tagtársak, ne legyünk elégedettek. Szántson mélyebben az eke, a kombájn után ne zöldüljön a határ, kövessünk el mindent, hogy még több legyen. Tóth Dezső Alig kanyarítotba oda a nevét, máris felöltötte a bőrkabátot és indult etetni. Nem egy szempár kísérte az ajtóig a gyertyaszáll-egyenes fiatalembert, aki egyik főrészese, hogy az állattenyésztés jó úton halad és a szövetkezet terven felül 50 000 liter tejet adhatott el a közellátásnak. Több is lehetne Az asszonyok is ozedelőzködtek. Ketten közülük vitatkozva közeledtek az asztalunkhoz. Az egyikük feketekendős, kékszemű, sápadt, törékeny asszony. A másik, bár már deresedik a haja, sima kerek arca elárulja, hogy a fiatalabb nemzedékhez tartozik. — Én bizony keveslem — hallom a fiatalabbtól. — Mennyit kapott az „óvónéni“ — állítja meg az asztaltársam. — 7193 koronát, de az apám is ser gédkezik. — Annak csak örüljön, ha még 82 éves korában tesz-vesz. — Tavasszal, amikor a járásiak ide összpontosították a borjakat, még 120-at is kezeltem — érvel tovább a borjúgondozó. Poproszki Margit (a képen előtérben) szeretne még néhány évet az állattenyésztésben dolgozni. — Ne zsörtölődj, te lány — csillapítja a feketekendős. Az asztaltársam közben szótlanul számol. — Tudja-e mennyit tesz ki az évi jövedelme? — fordul az elégedetlenkedőhöz. — Nem számoltam. — Fölözi a tizenkilenc ezret... — Nem is azért mondom, de a több mégis csak jobb lenne. — Poproszki néni mennyit kapott? — 6200-at. — Mivel foglalkozik . — avatkozom a beszélgetésbe. — Tizenegy tehenet gondoztam. — Hány éves a néni? — Húsz múltam — neveti el ma-A jubiláló postás — Juliska, megjött a friss újság! — kiált az udvarról a postás. És Dely Józsefné szalad, hogy átvegye kedvenc lapját. Pár kedves szó, megjegyzés vagy élcelődés után Gordon József becsukja táskáját — melyben még ott szorongnak a különböző újságok, levelek, képeslapok és gyorsan búcsúzik, mert sok helyre kell még bekopogtatnia. Ahogy így télen, a kitömött táskájával megjelenik az ajtóban, olyan, mint az ajándékot osztogató Télapó. De az emberek talán még a Télapónál is jobban szeretik, mert mindenkinek elhozza, amit vár. Újságot, szerelmeslevelet, nyugdíjat, segélyt — kit mi illet. S míg átadja, mindig van néhány kedves szava az átvevőhöz. Nemhiába huszonötödik éve űzi ezt a szakmát, — alaposan érti a dolgát. Azzal is megszeretteti az újságolvasást, aki legszívesebben csak tűzrakáshoz használná azt fel. Ő maga naponta minden újságot rendszeresen elolvas. Tájékozottsága így sokoldalú. — De azért a legkedvesebb újságom a Szabad Földműves. Tudja, én földműves-postás vagyok. A szakmám mellett nagyon szeretem a mezőgazdaságot. S ebből az újságból nagyon sokat lehet tanulni. Például itt olvastam, hogyan kell a krumplit csíráztatni s elültetni. Gondoltam, ezt a módszert kipróbálom, hátha több krumpli terem majd a szokottnál. Kiszemeltem a határban egy olyan területet, kb. úgy öt árny! lehetett, amit senki sem használt. Elkértem a szövetkezettől — persze, szívesen odaadták, mert legalább megtisztítottam a bokroktól, és ide ültettem az előírásnak megfelelően csíráztatott krumplit. S mit gondol, mi lett az eredmény? Egy hektárra átszámítva, 240 mázsát termett. Hát ezért szeretem a Szabad Földművest, — magyarázza büszkén Gordon bácsi. Hogy valóban szereti ezt az újságot, azt az is bizonyítja, ahol csak lehet, előfizetőt szerez. Ügyel arra, hogy a szövetkezet által fizetett Szabad Földművest olvassák is a tagok. Ahol ennek az ellenkezőjét tapasztalja, oda nem ad többet újságot. Helyette olyan szövetkezeti tagnak viszi, aki elolvassa, s munkája mellett hasznosítani tudja a cikkből levont tanulságot. Ügy van ő ezzel, mint a jó tanító. Annak adja a jutalomolvasmányt, aki megérdemli. A napi öt órás postáskodással még Megjött a friss újság nem ért véget a munkája. Nem csoda, hiszen a postásságon kívül még egy csomó megbízatása van. Ő a Jednota ellenőrző bizottságának az elnöke, a HNB alelnöke, a közrendészeti bizottság elnöke, építőbizottság elnöke és ki tudja még milyen bizottságokban tevékenykedik. S emellett rendszeresen segít a szövetkezetnek. Főleg csúcsmunkák idején az ő kezére is szükség van. Tudását, tapasztalatait örömmel hasznosítja a mezőgazdaságban. Sok értékes tanáccsal látja el a szövetkezet vezetőségét is. Csak hát... A szövetkezet vezetősége valamilyen okból kifolyólag mellőzi az ő tanácsait. Nem tudni miért. A párttagjelöltek listájáról is „véletlenül“ mindig kimarad. Vajon miért? Talán csak nem félnek attól, hogy ha bekerül a pártba nagyobb beleszólása lehet a szövetkezeti dolgokba is? Pedig ilyen sokoldalú értelmes embert, mint Gordon József, kár mellőzni. Tanácsaival, javaslataival a szövetkezeti tagok, az egész község érdekét akarja szolgálni. Általában véve a falu lakossága szereti őt. Mert nemcsak jó postás, hanem segítő embertárs is. Csak hát... egyeseknek nem tetszik az ő „mindenlátása“. Idén ünnepli Gordon József postásságának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból köszöntjük őt. Kívánjuk, hogy még nagyon sok újságot hordjon szét az embereknek, s értékes tapasztalataival sokáig gazdagítsa Szilice lakosságát. —zs— Hol maradt a 2Ű0 ezer korona ? A berzétei szövetkezet február elsején tartotta évzáró közgyűlését. Ez a nap nemcsak az elmúlt gazdasági év értékelése volt, hanem egyben a szövetkezet fennállásának 15. évfordulója is. Ez a jubileumi ünnepség azonban mindnyájunk előtt csalódást keltett. A gyűlés kezdete másfél órával eltolódott. Bár nehezen de, megkezdődött a gyűlés. Vanyo elvtárs, a szövetkezet elnöke beszámolójában részletesen elemezte mindazokat a tényezőket, melyek közrejátszottak az elmúlt év eredményeinek kialakulásában. A növénytermesztés egyes ágazataiban kielégítő hozamot értek el. Gabonafélékből 28 mázsás volt átlagosan, ami 350 mázsával több mint a tervezet. A kertészet 26 000 koronával jövedelmezett többet. Ha viszont egy kicsit jobban törődnek vele, — hangzott a beszámolóban — 60 000 korona többlet üthette volna markukat. Még a cukorrépa is jól fizetett. Elégtelennek bizonyult azonban a kukorica és a burgonya hektárhozama, mert csak 18, illetve 30 mázsát takarítottak be egy hektárról 40, illetve 120 mázsa helyett. Ez alaposan megnyirbálta a pénzügyi tervet. Ezáltal a növénytermesztésben a tervezett pénzügyi bevételből 51000 korona hiányzott. Az állattenyésztésben is visszaesés mutatkozott. Csupán a baromfitenyésztés váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Egy tojótyúktól 142 tojást értek el átlagosan, ami kimagasló eredménynek számít. Ezáltal 15 000 darabbal többet adtak el közellátás céljaira. A tej és a hústermelésben kissé lemaradtak, ami a gyenge takarmányellátás számlájára írható. Ez a hiány újabb csorbát ejtett a pénzügyi terv teljesítésén. Az 1 040 000 korona helyett 891 000 koronát értek el, ami 149 000-reI kevesebb, mint az előirányzott bevétel. Ha összeadjuk ezt a két számot, amit nem könyvelhettek a jövedelem számlájára, kereken 200 000 koronát tesz ki. Ez az összeg munkaegységenként 4 koronát jelent. — Vajon hová lett ennyi pénz? — kérdezhetnék a berzéti szövetkezetesek. — Mért nem jutott 9, mért csak 4 koronát osztottak? — De nem kérdezik, tudják, hogy kint maradt a mezőn a kukorica és a burgonyatáblán. Nem kapálták meg, elgyomosodott. És az istállókban a teheneknél, a sertéseknél, s a többi állatoknál. Itt látjuk, hogy habár egyes tagok az anyagiakban látják boldogulásukat, de figyelmen kívül hagynak minden olyan tényezőt, mely befolyásolja az anyagi szint magasságát. Nem veszik észre, hogy csak akkor lehet bőséges az osztalék, ha van miből osztani. Persze, a jó termés eléréséhez sok minden fűződik. Többek között a tagság és a vezetőség kölcsönös megértése, aktív részvétel a munkában, úgy ahogy azt a közösség ügye megkívánja, a tagság kezdeményező készsége, a termelésben felmerülő problémák közös megoldása, részvétel a tagsági gyűléseken, bekapcsolódás a vitába, s rámutatni minden olyan kedvezőtlen megnyilvánulásra, amely háttérbe szorítja a közös vagyon gyarapodását. Bizonyosan jóleső érzés lenne az, ha a következő évzáró gyűlésen becsületes munkájuk után megkapnák a munkaegység teljes értékét. És ez Berzétén sem számítható a lehetetlen dolgok közé. A szövetkezeti közösségen, a tagság akaratán múlik. Jablonci Lajos ló vezetés -eredményes gazdálkodás k A nagykéri EFSZ józanul gondol- J kodó tagsága arra a megállapodás\ ra jutott, hogy a munkaegység J alacsony értékének okozója a hely- J télén vezetés. Ezért az 1961-es zár\ számadáskor gyökerestől megvál\ toztatták a vezetőség összetételét. \ Az elnöki tisztségre vérbeli kom\ munistát, jó szakembert S z 1 á - ? decsek Bélát választották. A jó \ vezetés következtében 1963-ban J elérték, hogy a tervezett 13,59 ko- J ronás munkaegység érték helyett \ előlegként 10 koronát és osztalék\ ként 10 koronát kapott a tagság. ? Az eladási kötelezettségüket ma\ gasan túlszárnyalták. Most olyan \ bőséges takarmánykészlettel ren? delkeznek, amilyen a szövetkezet ? fennállása óta még soha nem volt. * Szládersek László fNanvkér) 1964. február 15.
