Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-12 / 13. szám

A szántó területünk jelentékeny részén burgonyát és cukorrépát termesztünk. Több éves erőfeszítésünk következményeként, a burgonya termesztésében lényeges javulást értünk el az 1963-as év folyamán. Ebben részük van elsősorban is azoknak a burgonya termesztő járásokhoz tartozó szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak, amelyek a versenymozgalomba bekapcsolódtak.

Az egyetemes szakszerű agrotechnikai intézkedések következményeként sikerült rendkívüli eredményeket elérni. Például a zd'ári járáshoz tartozó jámy-i szövetkezet 72 hektárnyi területen 318 mázsás hektárhozamot ért el, s így 1 q burgonya kitermelése csak 28,80 koronába került. A Havlíckűv Brodi járásba tartozó olesnái EFSZ 308 mázsa burgonyát termelt hektáronként 75 hektáros területen, míg a Salacova Lhotai EFSZ (pelhrimovi járás) 51 hektáron 313 mázsás átlag-hektárhozamot ért el.

A Havlíckűv Brodi járás, amely a burgonya nagy hektárhozamának biztosításáért indított versenymozgalomnak egyik kezdeményezője volt, s melyet a rendkívüli szép eredményeiért a Munkaérdemrenddel tüntettek ki, járási méretben 218,4 mázsás átlaghektárhozamot ért el burgonyából, a klatovy-i és a pelhrimovi járás pedig 202, illetve 196,5 mázsát. Ezek a példák meggyőzően bizonyítják, hogy a burgonyatermesztésben még nagy tartalékaink vannak.

Bár az utóbbi évek folyamán lényeges eredményeket értünk el a burgonya és a cukorrépa-termesztés gépesítésében, ennek dacára arra a következtetésre jutunk, hogy ezen a téren még sokat kell tennünk. Még mindig ezekre a növényekre fordítják a legtöbb kézi munkát. Sok szövetkezetben és állami gazdaságban nem értékelik, sőt mi több, tagadják az említett munkák gépesítésének gazdasági előnyeit. Pedig a Havlíckűv Brodi járás több szövetkezetének, így a zbozí-i EFSZ-nek a tapasztalatai is azt igazolják, hogy a burgonya kombájnnal való betakarítása 35—45 %-kal kevesebb úgynevezett élőmunkát igényel, mintha ezt a munkát kézzel, tehát maradi módszerrel végezzük.

A múlt évi burgonyabetakarítási szezon idején, az élenjáró szövetkezetek és állami gazdaságok E—675-ös kombájnnal átlagosan 30 hektárról takarították be a burgonyát. Sajnos, az országos átlag ennek csak fele.

Egyes kombájnosok, mint például J. Technik és J. Merunka a Havlíckűv Brodi járáshoz tartozó smolovechi „Budovatel“ nevet viselő EFSZ-ben, rendkívüli eredményt értek el azáltal, hogy 70 hektárról, 250 mázsás hektárhozam mellett, gyűjtötték be a burgonyát. J. Capek és V. Simek, az okruhlicei EFSZ- ben pedig 201 mázsás hektárhozam mellett, 82 hektárról gyűjtötte be a burgonyát.

A burgonyabegyűjtés komplex gépesítését úgy kell biztosítani, hogy az 1964-ben kiterjedjen a vetésterület 23 %-ára és 1970-ben pedig a vetésterület 80 %-ára. Ennek az igényes feladatnak biztosításához a mezőgazdasági üzemek komplex géprendszereket kapnak, hogy a begyűjtéssel egyidőben megoldhassák a burgonya osztályozását és a tárolási, illetve raktározási munkák gépesítését is.

Hasonló a helyzet a nagyüzemi technológia bevezetése körül a cukorrépa esetében is. Kedvező jelenség, hogy tavaly már több mezőgazdasági üzem koptatott vetőmagot használt és a növényápolást nagyüzemi módszerekkel végezte. Az EFSZ-ek egész sora a vetésterületének több mint felét koptatott vetőmaggal vetette be. (Ilyen példa a jicíni járáshoz tartozó slatinai EFSZ is, amely az említett vetőmagot 180 hektáron alkalmazta.)

Komoly megtakarításokat értünk el a múlt évben a cukorrépa betakarításánál alkalmazott megosztott, illetve kombinált módszerrel. A szokásos kézi munkáknak kb. kétharmadát megspóroltuk és a termelési költségeket 40 %-al csökkentettük. A Cinévesi EFSZ-ben (nymburki járás) 1 hektár cukorrépa betakarítása kombinált módszer mellett 692 koronába került, vagyis kevesebbe, mint amikor ezt a munkát hagyományosan, tehát kézzel végezték. A számok világosan beszélnek.

A cukorrépa begyűjtő géprendszerek átlagteljesítménye a múlt évi szezón idején azonban csak átlag 17 hektárt tett ki, míg jobb munkaszervezéssel, a gépek szakszerű és lelkiismeretes karbantartása mellett, nagyobb teljesítményt is lehetett volna elérni. Ennek bizonyítására például szolgál J. Sklenáf és J. Jemelka a kralicei EFSZ-ből, akik 60 hektárról gyűjtöték be a cukorrépát,

7

— a prémiumot, mint a jutalmazási rendszer szerves részét úgy vezessük be, a szövetkezetekbe, hogy a havi és évi prémiumrészesedés az egész jutalmazás legalább 10 %-át tegye ki és fokozatosan emelkedjék,

— teremtsünk anyagi és pénzügyi tartalékokat, amelyeknek alapján fokozatosan bevezethetjük a munkaegységek nélküli szilárd jutalmazást, amint azt már az EFSZ-ek V. kongresszusa is ajánlotta.

A munka jutalmazásának alapját a szövetkezetekben a helyesen kidolgozott teljesítménynormák és a munka osztályokba való besorolása képezik. Ha a szövetkezetek saját teljesítménynormáikat alkalmazzák is, ne elégedjenek meg azok színvonalával. Néhány EFSZ-ben puha normák szerint dolgoznak.

Alkalmas idő kínálkozik most arra, hogy a hasonló termelési feltételekkel rendelkező szövetkezetek egységes teljesítménynormák használatában is egyezzenek meg, amelyeknek kidolgozásához vegyék segítségül a Földművelésügyi Minisztérium által jóváhagyott minta-teljesítménynormákat. Távlatilag számításba kellene venniök a technikailag indokolt normákhoz való fokozatos áttérést. Ebben nagy hasznukra lehetnének a védnökségi üzemek tapasztalatai, ahol sok, a nortnázáshoz értő szakember dolgozik.

A munka normázásában észlelt hiányosságokat annál gyorsabban küszöböljük ki, minél több szövetkezeti tag vesz majd részt azok eltávolításában. Javasoljuk tehát, hogy minden szövetkezetben alakítsanak saját képesítési és normázó-bizottságot, amely figyelemmel kíséri a tényleges teljesítményeket, felülvizsgálja á teljesítménynormákat és ajánlatokat tesz a szövetkezeti dolgozók munkaosztályba való beosztására.

Amint a szövetkezeti gazdálkodás 1962. évi elemzése megmutatta, a szövetkezetek tagjaikat a növénytermesztésben és a gépi munkákban a teljesítménynormák, az állattenyésztésben túlnyomórészt a hasznosság alapján jutalmazták. Vannak még olyan szövetkezetek, ahol a jutalmazást a gondozott állatok darabszáma szerint állapítják meg. Ezért vegyük fontolóra, hogyan lehetne valamennyi EFSZ-ben bevezetni a gazdasági állatok minden fajtájánál a hasznosság szerinti jutalmazást.

A vezető dolgozók jutalmazásának rendszere — tekintettel a képesítési követelményekre — megoldásra vár. A jutalmazás kifizetését a szövetkezet olyan mutatószámok teljesítésétől tehetné függővé, amelyek a termelési és eladási feladatokkal közvetlen viszonyban állanak.

Az EFSZ-ek fejlődésével és a gazdálkodás nagyüzemi formájának bevezetésével a komplex gépesített brigádok, csoportok és csapatok vezetőinek jelentősége is nő. Természetesen nagyobb felelősséget kívánunk meg tőlük a munka és a termékek minősége tekintetében. A képesítéssel rendelkező, funkcióra kiszemelt dolgozók megszerzése érdekében, a jutalmazások magasságát idomítanunk kell azok jelentőségéhez.

A szövetkezetekben tapasztalt gyakorlat azt mutatja, hogy a prémium alkalmazása a termelés növekedésére és gazdaságosságára nagy hatást gyakorol. A prémiumok számára előirányzott összegeket azonban a szövetkezetek eddig nem tudták teljes mértékben kihasználni. 1962-ben például a szövetkezetekben a prémium részesedése a kifizetett jutalmazásokból csak 2,9 %-ot tett ki; 1961-es évvel szemben 0,6 %-al emelkedett.

A prémium jelentőségének fokozása érdekében a Földművelésügyi Minisztérium 1962 végén „minta prémium-rendszert“ adott ki; ennek alapján dolgozták ki a szövetkezetek saját prémium-rendszerüket. Ennek segítségével a prémiumot a legfontosabb termelési szakaszokra, döntő jelentőségű munkákra vagy terményekre fordíthatjuk, amelyek befolyását gyakorolhatnak az EFSZ gazdasági eredményeire. Főként az év folyamán kifizetett prémiumokat jó lenne összekapcsolni a termelési és beszerzési feladatok időbeni teljesítésével, a tervezett kiadások betartásával, illetve azok egy részének megtakarításával.

A mezőgazdasági termelés növelésére és gazdaságosságára kedvező hatást gyakorol a munkaegységek nélküli szilárd jutalmazás is. A szövetkezetek tapasztalatai — ahol ezt a formát bevezették — azt bizonyítják, hogy a szilárd jutalmazás a tagok, főleg a vezető dolgozók körében fokozza az érdeklődést, nagyobb gondot fordítanak a termelésre, a tervezett termelési feladatok és bevételek teljesítésére és az önköltségcsökkentésre. A szervek és a vezető

18

szárítást és a silózást. A mesterséges szárítással nyert réti széna és pillangós takarmány részesedését 1964-ben a mostani 13 °/o-ról legkevesebb 20 %-ra kell emelnünk.

A mesterséges szárítással egybekapcsolt komplex gépesítés előnyeiről már sok EFSZ és állami gazdaság meggyőződött. Példa erre a velími (kolíni, járás) EFSZ, amely a termelt széna 96 %-át, a brandysi EFSZ (Prága-keleti járás), amely 69 %-át szárította korszerű módszerekkel. Mindkét üzem kiváló minőségű takarmányt nyert.

A pillangósok betakarításának legjobb módszere a forgókéses géppel végzett betakarítás, melynek sokoldalú előnyei mind a silózásnál, mind pedig a szárításnál érvényesülnek. Ezért ezt a módszert mind a réti takarmányok, mind pedig a pillangósok kaszálásánál az 1964 évi 15 %-ról 1970-ig 80 %-ra kell emelnünk.

A kukorica továbbra is fontos termék a silózás szempontjából. Szükséges azonban termelésénél tekintetbe venni a földre és a klimatikus viszonyokra támasztott igényeit és elkerülni agrotechnikai gondozásában eddig megnyilvánuló hibákat, főképpen pedig a trágyázás alacsony színvonalát. A silókukorica termelésénél legfőbb igyekezetünket a termelés emelésére és a tejes-viaszos érésben végzett betakarításra kell fordítanunk.

Jó példát mutatott erre a porechovanyi EFSZ (michalovcei járás), amely 58 hektáron 670 mázsa és az úhlavai EFSZ (klatovyi járás), amely 30 hektáron 650 mázsa, silóanyagot termelt hektáronként .

A szilázs mennyiségének növelésénél előtérbe kell helyezni a fehérje tartalmú és a vegyes szilázs készítését és meg kell teremteni az előfeltételeket, hogy a legközelebbi években az összes szilázs mennyiségnek legalább 60 °/o-a fehérjedús legyen.

Az említett emészthető fehérje és fehérjedűs vegyes szilázs készítéséhez főleg az őszi másodnövényeket, hereféléket és tavaszi takarmánykeverékeket és a fűféléket használjuk fel. Ebből a tápláló anyagokban gazdag szilázsból már az 1964-es évben legalább háromszor annyit készíthetünk, mint készítettünk az elmúlt év folyamán. Majd 1965-ben ezt a mennyiséget további 50 %-kal emeljük és 1970-ig pedig érjük el, hogy ez a módszer képezze a szilázs készítés alapvető, fő formáját.

A fehérjedús jó minőségű szilázs készítésére való áttérés megköveteli, hogy minden EFSZ a szükségleteknek megfelelő űrtartalmú és a követelményeknek megfelelő jó minőségű tárolóhelyekkel rendelkezzen. Azzal számolunk, hogy az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok az év folyamán legalább 8000—10 000 nagykapacitású, 25—30 vagon befogadó képességű silógödröt építenek és hasonló intézkedéseket tesznek 1965-ben is. Minden szövetkezetnek mérlegelnie kellene, hogyan tudná e cél érdekében teljes mértékben kihasználni az összes helyi forrásokat.

A jő minőségű szilázs készítésére való gyors áttérés minden szövetkezetnek és állami gazdaságnak érdekében áll, mert ez az egyedüli helyes út, amely a takarmányok tápláló értéke kedvezőtlen (fehérjeszegény) összetételének felszámolásához vezet.

Ennek az állításnak igazát már napjainkig is nagyon sok mezőgazdasági üzem megértette. Példák találhatók a náchodi, a bruntáli, a Cesky Krumlovi, a tachovi járásokban és másutt. Az onomysli EFSZ (Kutná Hora-i járás) minden egyes tehénre a múlt évben 30 mázsa fehérje szilázst készített és ennek következményeként 270 tehénnel egy év alatt, tehenenként 2209 literre emelte a tejhozamot, vagyis naponta tehenenként 1,2 literes emelkedést ért el.

Az állattenyésztésben lehetetlen elérni szép eredményeket tartalék takarmány-alap nélkül

A tapasztalatok azt igazolják, hogy a tartalék takarmányalapnak az összes takarmány szükséglet 15 %-át kellene képezni országos méretekben, minden mezőgazdasági üzemeknél. Természetes követelmény, hogy ezt a tartalékalapot évről-évre felújítsuk.

Az emészthető fehérje nyerésének fő forrását a másodnövények képezik. Ezért hálás lesz, ha az őszi másodnövények vetésterületét már ebben az évben legalább a szántóterület 6 %-áre kiterjesztjük.

6

dolgozók munkájának javulásához vezet, kedvező hatást fe^t ki a helybeli fiatalság és más munkaerők megnyerésében, korlátozza a1 brigádsegítség igénybevételét is.

1960-ban 71 EFSZ-ben vezették be a szilárd jutalmazást, 1961-ben 396,

1962-ben 579 és 1963-ban 604 szövetkezet, tehát 7,9 % tért át a jutalmazás fejlettebb formájára. Az ilyen szövetkezetek nagyobb részénél a termelés fokozódik. Eladási feladataikat az év folyamán egyenletesen teljesítik és túlszárnyalják. 1962-ben például a szövetkezetek szilárd jutalmazásra áttért csoportjai cukorrépa termelő körzetben 1960-hoz viszonyítva 9,8 %-kal növelték az 1 hektárra eső mezőgazdasági termelésüket. Burgonyatermő vidéken ez az emelkedés 27,9 és burgonya zab termelő körzetben 20,7 %-ot tett ki.

Nem lenne előnyös, ha a szilárd jutalmazást fokozatosan bevezetnék a többi szövetkezetbe is? Azokon a helyeken, ahol a jutalmazás munkaegységek alapján folyik, nem kellene meghonosítanunk a szilárd jutalmazás fő elveit, ú. m. a munkák normázását és a bértarifálást?

A szövetkezeti tagok anyagi érdekeltségének emelése szempontjából szükséges még, hogy rendkívüli esetekben állami források is álljanak rendelkezésre, amelyek kedvezően befolyásolják a munka jutalmazását a szövetkezetekben. A közvetlen állami segítséget természetesen a mezőgazdasági termelés döntő ágazataiban kell felhasználni a tagok anyagi érdekeltségének fokozására.

A falu jobb élet- és munkafeltételeiért

A mezőgazdasági termelés további fejlesztése nem képzelhető el a szövetkezetekben szükséges elegendő számú fiatal, képesítéssel rendelkező dolgozó és szakember megnyerése és megtartása nélkül. Különösen a tagok kedvezőtlen korösszetételének megjavítására gondolunk már csak azért is, hogy akadjanak az új technikához értő emberek is. Az első lépést ehhez az élet- és munkafeltételek megjavítása jelenti.

A szövetkezetek szakemberekkel és fiatalsággal való megerősítése érdekében elsősorban megszervezhetnék a modern lakásegységek építését, gondolhatnának a szakiskolákból és tanoncintézetekből az EFSZ-ekbe áramló fiatalok elhelyezésére szolgáló munkásszállodák építésére, szorgalmazhatnák a bölcsődék és óvodák építését. E célbői fel kell használni az EFSZ-ek és a HNB-k pénz- és anyagi eszközeit és a községek lakosságának önsegély mozgalmát.

A lakásépítés legfőbb formája a mezőgazdaságban az előnyös feltételekkel biztosított vidéki lakótelepek szövetkezeti építkezése.

Ezért a szövetkezeti lakásépítés új elvein dolgozunk, amelyek feladata lehetővé tenni a lakásépítési szövetkezetek megalakítását a földművesszövetkezetek keretén belül. Ezek közvetítésével az állam támogathatná a lakásépítést főként az olyan fiatal dolgozók számára, akik tartósan a mezőgazdasági termelésben szándékoznak dolgozni. Számolunk azzal, hogy ezeknek a dolgozóknak kamatmentes állami kölcsönt adunk a lefizetendő összeg 30—40 %-ának erejéig. Ugyanakkor lehetséges lesz lakásépítő szövetkezetét létesíteni már 4 tag jelentkezése esetén is.

Az EFSZ-eknek lehetővé válik saját lakásalapjuk eszközeiből kifizetni a szövetkezeti tag helyett a kívánt alapösszeget. A szövetkezeti tag azután az EFSZ- ben végzett munkájáért járó fizetésből bizonyos idő eltelte után ezt az összeget fokozatosan letörleszti. Azoknak a szövetkezeteknek, melyeknek nincsen elegendő összeg a lakásalapon, a mezőgazdasági termelési igazgatóság nyújt segítséget a szövetkezetek alapeszközeinek fejlesztésére szánt egyenes állami segítségből. A szövetkezetek ezeket az összegeket nem fizetnék vissza, ha teljesítésének néhány feltételt (az építés gyors befejezése stb.).

Az életfeltételek emeléséhez hozzájárul a közös étkeztetés javítása is. A megoldás abban rejlik, hogy az EFSZ-ek létesítsenek egész évi vagy legalább is idényre szóló berendezéseket a szövetkezetesek és családtagjainak jó minőségű étkeztetésére. Gondoskodjanak arról, hogy csúcsmunkák' idején az ételt juttassák el a munkahelyekre.

Társadalmunk a szövetkezetesek életfeltételeinek megjavítására mind nagyobb eszközöket áldoz. Többek között hovatovább jobban tökéletesedik a szövetkezeti földművesek szociális biztosítása. Ennek elérése céljából:

19