Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-10-30 / 87. szám

Egy magtemsztő szövetet gondjai

Szinte hihetetlennek tűnik, amikor Szlovákia legkeletibb részében szárazságra panaszkodnak. Míg országszerte esőből volt bőségesen, addig Nagykapost és környékét elkerülte a csapadék. Az idősebbek azt állítják, hogy 150 éve nem volt ilyen szárazság. A hatalmas felhők hiába keringtek felettük, ígérve a tápláló cseppeket — esőre nem került sor. Ez a vízhiány nagyban befolyásolta a gazdasági eredményeket. Sok szorgalmas munka vesztette el értékét. S mindennek elsősorban a szövetkezetek látják a kárát.

A nagykaposi szövetkezetesek is csalódtak az idei termésben. Míg az elmúlt években jó eredményeket értek el, addig idén az átlagon jóval alul lett a termés. Ezt még súlyosabbá teszi az a körülmény, hogy a szövetkezet a szántóföld 36,8 %-án vetőmagot termel. Több a befektetés, így a szárazsággal járó veszteség is nagyobb a szomszédos szövetkezetekkel szemben.

Elismerjük a vízhiányt, de igazságtalanok lennénk, ha mindent a szárazságra fognánk. Mert hogy a szövetkezet idén ráfizet a vetőmagtermesztésre, nemcsak az időjárás az okozója. Elsősorban is a vetőmagfelvásárló üzemnél kell keresnünk a hibát. A vetőmagtermő területet a felvásárló üzem dolgozói állandóan ellenőrzik. Még a lábonálló növénynél megállapítják, hogy alkalmas lesz-e vetőmagnak, vagy sem.

Idén kifagyott a búza, utánvetést kellett alkalmazni, így a szövetkezének már sok reménye volt ahhoz, hogy a termés megfeleljen a vetőmag követelményeinek. A minőségvizsgáló bizottság mindezek ellenére elismerte a búzát, vagyis besorolta a vetőmagvak közé. A szövetkezetesek ebben a tudatban végigcsináltak minden tisztítási és osztályozási műveletet, mert remélték, hogy a megállapított minőség végső döntés. Sajnos, nem így történt. Az elszállítás után a felvásárló üzem nem tartotta be a meghatározott minőséget. Lehet, hogy a búza nem ütötte meg az előzőleg megállapított értéket, de ez nem a szövetkezet hibája, mert ők mindent megtettek a legjobb minőség eléréséért. A felvásárló üzemnek kellett volna tudnia még annak idején, hogy a kifagyott búza és tavaszbúzával pótolt őszibúza már nem felel meg a követelményeknek. Tehát nem lett volna szabad a szövetkezette! felesleges munkát végeztetni.

Ezenkívül még egy hátránya van a vetőmagfelvásárlásnak. A fizetési forma. A megállapított minőség után a szövetkezet csak a közönséges búza felvásárlási árát, a hüvelyeseknél pedig a vetőmag teljes értékének ötven százalékát kapja meg. Ez az a pénzmennyiség, amely biztos és rögtön a szövetkezet rendelkezésére áll. De a többit, vagyis a vetőmagért járó teljes összeget csak a hosszantartó laboratóriumi vizsgálat után, azaz tavasszal kapják meg. Ez a fizetési forma megbontja az egész pénzügyi mérleget és megnehezíti egy reális termelési és pénzügyi terv kidolgozását. Az ilyen gyenge esztendőben, mint az idei is, zavart kelt az egész pénzügyi gazdálkodásban, mert szükség esetén nem lehet felhasználni a tulajdonképpeni pénzösszeget.

Ha jó a termés, kifizetődik a vetőmagtermesztés. De a jelenlegi módszerek mellett egy gyenge esztendő „agyoncsapja“ a szövetkezetét. Idén például a tervezett bevételnek csak az 57,5 %-át érték el. Vagyis az egy millió 68 ezer korona helyett előreláthatólag nem kapnak csak 615 ezer koronát. Ha a kiadást jól összeszámoljuk, majdnem annyit tesz ki, mint a bevétel. Hiszen csak az elvetett mag értéke több mint 415 ezer korona. S ehhez még hozzájön a befektetett munka értéke és az egyéb költségek — és világosan láthatjuk, hogy az idei termésre ráfizetett a szövetkezet. Ezt egyrészt az alacsony hektárhozam — búzából átlag csak 12,6 mázsát értek el — másrészt pedig a helytelen átvevés eredményezte.

A szövetkezet az idei veszteséget minden nagyobb veszély nélkül áthidalja, mert az üzembiztosítási alapot, melyet minden évben rendszeresen feltöltöttek, most igénybe vehetik. Az előző évi jó termésből tehát idén élni tudnak. De mi lesz, ha véletlenül jövőre is gyengén sikerül a termés?

Egyik évben az állattenyésztés, másikban pedig a növénytermesztés viszi a fővonalat. Mén az állattenyésztés jövedelmez jobban, mert a tavalyi jó termésből van elég takarmány. Jövőre viszont csökken majd a színvonal, mert a mostani termésből nem sok jut a következő évre. Már most csökkenteni kellett a napi adagot, ami rögtön visszaesést jelent.

Ilyen feltételek mellett a szövetkezet vezetőségét elgondolkoztatja, hogy jövőre termesszenek-e vetőmagot, vagy sem. Mert a rizikó nagy, előre nem lehet tudni, hogy milyen lesz a termés, s hogyan sikerül majd átadni. A szerencsére pedig nem lehet mindig építeni. Különösen akkor nem, ha az egyes személyek „jóindulatától“ is függ. Zsebik Sarolta

A dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemei nagy érdeklődést mutatnak a takarmánykeverékek iránt. A keverő üzemben készített jó minőségű takarmányt folyamatosan szállítják, -hai-A termés betakarítása közérdek

Segített a prémium

Az alsőkemencei szövetkezet (kosicei járás) a répatermesztő körzetbe tartozik. Minden évben termelnek répát, annak ellenére, hogy eddig még sohasem érték el a kívánt hektárhozamot. Az idén tizenöt hektárt vetettek és művelésre szétosztották a tagok közt. Bevezették a prémiumozást is. Minden tag ügyelt arra, hogy idejében megművelje a rábízott területet.

A terv szerint átlag 220 mázsás hozamot kell

elérni és az ezen felül termelt cukorrépa értékének 30 %-át prémiumként osztják szét. Mivel most mindenkinek érdeke volt a jó termés, szedéskor azt tapasztalták, hogy 300 mázsán felüli a hektárhozam, így 20 vagon helyett több mint 36 vagon cukorrépát szállíthatnak a trebisovi cukorgyárnak. Sőt, elhatározták, hogy a 3 hektár takarmányozási célokra termelt répából is eladnak nyolc vagonnal. Az így eladott répáért ugyanis minden

mázsa után 15 kg szemest, 33 kg melaszt és 60 kg répaszeletet kapnak vissza. Ezzel szilárdíthatják a takarmányalapot. A terven felül termelt cukorrépa értéke tagonként 475 korona, melyből 140 koronát kapnak prémiumként.

Ez a kis példa bizonyítja, hogy a prémiumnak óriási hajtóereje van és alkalmazásával

nagyban előrevihetik a termelést.

Iván Sándor, Kosice

Kolárovőban minden órányi kedvező időjárást alaposan ki kell használni a ’szövetkezeteseknek. Hogyne, hiszen az őszieknek 1194 hektáron történő vetésén kívül 3500 vagon terményt, kukoricát, s egyéb mellékterméket kell a földekről betakarítani. Ebben az idényben — a jármüvek erős igényvétele mellett — nem elegendő az az 58 kerekes traktor, amellyel az EFSZ rendelkezik. Főleg a cukorrépa elszállításához van segítségre szükség. Cukorrépából vagy 887 vagonra való termést várnak. Nevezetesen a nagyszigeti részleg okoz gondot, ahonnan 200 vagon répát kell nehezen járható dűlőutakon 10 km-nyi távolságra szállítaniuk, s egyúttal mintegy 40 vagon répaszeletet kell visszafuvaroztatni.

A szövetkezetben 1270 hektáron kell elvégezni a mélyszántást. Az őszieket már elevtették annak ellenére, hogy az EFSZ vezetősége 30 hektárral megtoldotta a búza vetésterületét. Nem kevesebb figyelmet szentelnek a mélyszántásnak. Sikereikhez nagy mértékben hozzájárult a traktorosok között folyó szocialista munkaverseny. Ennek során kitűnt Léckesi Vendel traktoros, aki Pataki József segédjével egyetemben 500 hektárt szántott fel október 11-ig a nagygútai részlegen. A nevezettek 7,46 műszaknormával túlteljesítették a tervfeladatokat, amiért hetenként 373 korona jutalomban részesültek. Ugyanezen a címen Dilingai Pál 151 koronát, Fekete Béla pedig Fehér László segédjével együtt 203 korona prémiumot kapott.

Mivel 11 kombájn közül csak négyet vetettek be a kukoricagyűjtésre, sürgős szükségük van további szállítóeszközökre. Ha naponta 10 tehergépkocsi és 10 traktor szállítja a cukorrépát, ami 30 vagonnak felel meg, akkor is november 10-ig tart a répa szállítása. Egyidejűleg viszont gondjuk van a 420 vagon kukorica elfuvarozására a földekről. Pedig ebbe nem számították be a 300 vagon répafejet, 500 vagon kukoricakórót és a 120 vagon takarmányrépát. Tehát minden a szállítóeszközökön múlik. A szövetkezetnek 702 hektárnyi területről kell a kukoricát begyűjteni a 400 hektár kiterjedésű háztájin kívül. Silókukoricából 500 mázsát értek el, szemeskukoricáből pedig helyenként 100 mázsát.

Az összes felettes szervek lelkiismeretesen irányítják a munkamenetet és a brigádokat. Naponta 230 polgár és fiatalkorú siet segítségükre. Megtárgyalták a közös étkeztetés kérdését is. A cukorrépa és a kukorica betakarításán kívül a dohány begyűjtéséről a hagyma tisztításáról és a burgonyaszedésről sem szabad megfeledkezni. Kertai András, felesége és két fia például 42 mázsa burgonyát szedtek, a Ján Kasník elvtárs vezetése alatt álló nyolctagú asztaloscsoport pedig 102 mázsát. A védnökségi üzem, az Egyesült Közszolgáltató Vállalat, naponta 25, szombatonként 130 dolgozóját küldi segítségükre. Eredményesen kapcsolódtak be az őszi munkába a Kosárfonó Szövetkezet, a Jednota, a termelőüzemek és a HNB dolgozói, valamint a polgárok, a háztartásbeli asszonyok és a járadékosok. Elvégre a termés betakarítása közérdek.

Ján Jány (Kolárovo) ford.: K. E.

Országos probléma WI takarmánykeverő tükrében

Az utóbbi időben sok szó esik mezőgazdasági üzemeink állattenyésztési termelése hiányos gépesítéséről. Sokan foglalatoskodnak, bábáskodnak korszerű gépi eszközök előállítása körül, mégsem kielégítő a helyzet. Tudatosítanunk kell azonban, hogy bármilyen fontos is az istállók gépesítése, mégsem a főkérdés. Egymagában nincs befolyással a belterjes és a gazdaságos termelésre. Ennek állandó tökéletesítése szempontjából további fontos tényezőre, a termelést elősegítő hatóanyagokra, koncentrált takarmányokra van szükségünk. Ilyen keverékeket mezőgazdasági üzemeinkben nem képesek előlálítani, már annálfogva sem, mert nincsenek erre berendezkedve sem gépi, sem pedig az étrendi hatást javító tömény alkotóelemek szempontjából. Ennek következtében teljesen a takarmánykeverőkre vannak utalva.

Nem vitás, hogy a szakszerűen öszszeállított, fehérjékkel, vitaminokkal és más hatóanyagokkal kiegészített abrakkeverékek takarmányozásával sokszorta jobb eredményeket érheaünk el, mint a hagyományos módon történő takarmányozással. Bebizonyított tény, hogy amíg régi módszerrel 85 kg-os élősúly előállítására 250 takarmányozási napra volt szükség, a sertések napi átlagos 0,34 kg-os fölhízása mellett, addig sertéstáp (keverék) etetésével naponta egyedenként 0,45 kg-os fölhízást értek el, és csak 190 napot vett igénybe ugyanennyi súly előállítása. Ebből is látható, hogy mit eredményez a jó takarmánykeverék. Mi okból alkalmazzák mégis nagyrészt a régi módszert? — tehetné fel valaki a kérdést. Cikkünk további részében éppen erre szeretnénk rámutatni a dunaszerdahelyi járásban működő takarmánykeverők tevékenységén keresztül.

Az említett járásban mindössze két helyen, Dunaszerdahelyen és Ekecsen gyártanak takarmánykeveréket. Dunaszerdahelyen egy régi — 1922-ben rekonstruált — malomban kapott elhelyezést. Esztendők folyamán többször cserélt gazdát, s úgymond mindegyikük terjedelmes tervet készített az üzem bővítésére és korszerűsítésére. Jelenleg a fölvásárló üzem hatáskörébe tarozik. A fönt említett oknál fogva a toldozáson-foltozáson kívül csak annyit tettek, hogy a keverő meg ne álljon. Berendezése a hosszú idők folyamán meglehetősen elhasználódott, megrongálódott. Állításunk mellett szól az is, hogy kivétel nélkül mindenütt szökik a finom por, ami bizony ártalmas a dolgozók egészségére, de a munkabiztonságra is káros lehet, ha sürgősen nem történik intézkedés.

Vágó Ferenc összüzemi termelés vezető társaságában alkalmunk nyílott betekinteni a gyártási folyamatba. Tisztelet és megbecsülés az ott dolgozó embereknek, akik ilyen körülmények közt is derekas munkát végeznek. Ha arra gondol az ember, hogy az adott föltétel mellett kell az üzemnek megoldania a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemeinek takarmánykeverékekkel történő ellátását, azt kell mondanunk, hogy nem látjuk biztosítékát annak, mert a megviselt berendezés bármikor fölmondhatja a szolgálatot, és mi lesz akkor?

Ismeretes, hogy a szerdahelyi keverő napi (24 órai) teljesítménye háromváltásos műszak mellett 12 vagon, s az ekecsié 8 óra alatt csak két

vagon. Pillanatnyilag talán az adott lehetőségekhez mérten fedezik a szükségletet, de mást mutat a távlati feladat. Nem máról holnapra élünk, hanem távlatokban gondolkodunk. Rövidesen bekövetkezik — és minél hamarabb, annál jobb —, hogy mezőgazdasági üzemeink minden abraktakarmányt a keverőkből szerzik majd be. A járásban így 35—40 vagon takarmánykeverékre lesz szükség naponta. Hogyan elégítik ki majd ezt a követelményt?

Szó van arról, hogy jövőre 1,5 milliós költséggel módosításokat eszközölnek, mire 17,5 vagonra emelkedik a termelés 24 óránként. Az elgondolás nem rossz, ám többre van szükség. Szerintünk nem foltozgatni kellene, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy sok pénzen kevés eredményt érnének el, hanem korszerű, új takarmánykeverőt kellene építeni. Ezt indokolttá teszi az is, hogy a dunaszerdahelyi és a környező járásokban termelik az állati termékek jelentős részét, itt van hát az argumentum, amivel érvelni lehet és érvelni kell.

Szinte el sem hiszi az ember, hogy a szerdaheliy és az ekecsi keverők dolgozóinak munkatermelékenysége a primitív körülmények közepette is elérte a napi 6877 koronát (dolgozónként). A tervezettnél 2457 koronával magasabb volt minden egyes dolgozó teljesítménye. Gondoljuk csak el, milyen lehetne a munkatermelékenység egy korszerű takarmánykeverőben.

Érdemes megemlíteni, hogy a múlt évhez viszonyítva, amióta elrendelték az egységes receptúra szerinti előállítást, itt is lényeges javulás állt be a keverékek minősége szempontjából. Ez a rendelkezés nagyban hozzájárult a tápanyagarány javításához és ezzel együtt mezőgazdasági üzemeinkben a termelés hatékonyságának emelkedéséhez. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a termelők becsületes munkáján kívül az eredmények elérésében a takarmánykeverő dolgozóinak is jelentős részük van. Lássuk csak közelebbről, milyenek ezek az eredmények. Járási méretben a felvásárlás időtervét húsból 108,5, a tojásból 103,3 és a tejből 100 %-ra teljesítették.

Tóth József elvtárs, a felvásárló üzem járási igazgatója megjegyezte, hogy eddig soha nem teljesítették ilyen kedvező feltétellel a tejfelvásárlást, mint jelenleg.

Megnehezíti a munkamenetet, hogy jelenleg 11 fajta keveréket gyártanak. Sertéstápot 6 félét, tyúk- és pulykatápot 1—1-et, szarvasmarhatápot 2 félét, s végül antibiotikumos takarmányokat borjak, sertések és baromfiak részére 5 %-os Aureovit 12 „C 20“ tartalommal. Az utóbbiak most a hűvös, nedves őszi és a koratavaszi hónapokban tesznek jő szolgálatot mezőgazdasági üzemeinkben, főleg az álltatok légzőutainak megbetegedése esetén.

Cikkünkben eléggé kritikusan foglalkoztunk a Dunaszerdahelyi Takarmánykeverőben javításra szoruló dolgokkal — amelyek lényegében országos méretekre is érvényesek — de ugyanakkor megmutattuk az ottani dolgozók példás munkáját is. Hisszük, hogy az illetékesek jóhiszemű észrevételeinket és javaslatainkat megszívlelik és a közeljövőben megfelelőbb termelési és munkakörülményeket teremtenek az üzemben, ami kétségtelen, hogy a termelékenység emelkedésére nagy hatással lesz.

Hoksza István

Lelédi képek

Az év vége közeledtével Leléden is, csak úgy, mint máshol, latolgatják az osztalék lehetőségét, számbaveszik az év sikereit, hiányosságait. Ezek közül ragadunk ki most néhányat, jót is, rosszat is, mert mindkettő akad ebben a gazdaságban.

•

Panaszai kezdik — kevés a munkaerő. A férfiak nagyobb része máshol dolgozik, így az összes munka az aszszonyokra és az idősebbekre vár. Pedig az idén is bebizonyították nem egy termelési ágban, hogy ha elegendő munkaerő volna, biztosítani tudnák a tagok részére, beleértve a férfiakat is, a megfelelő kereseti lehetőséget. Ehhez azonban szükséges, hogy a férfiak és a fiatalok rájöjjenek, hogy hol a helyük.

»

Majerszki József anyasertésgondoző a harmadik negyedév végére az évi tervet teljesítette a malacok elválasztása terén. Igaz, hogy 12 malac egy anyától nem jelent csúcsot, de ezzel megmutatta, hogy van lehetőség e téren is a termelés növelésére. Persze, a gondozó anyagilag is érdekelt, mivel a terven felül elválasztott malacok után 50 korona jutalomban részesül, ami év végéig előreláthatólag több mint 2000 koroná jelent.

*

A tehenészek a járási termelési igazgatóság versenyfelhívását — a tej. hozam növelésével kapcsolatban — röpgyűlésen vitatták meg és be is kapcsolódtak. Bozóky zootechnikus vezetésével a tejhozamo.t 6 literre akarják emelni év végéig, a takarmányozási technika javításával és a csoportos etetés bevezetésével. Njncs baj az állatok gondozása terén sem. Ez azonban mind nem volna elég, ha nem biztosítják a takarmányt az állatok részére a téli időszakra. Az idei takarmányalap sokkal jobb, mint az utóbbi években volt. Silóból például már az eddigi készletből több mint 30 kg jut naponta egy számosállatra. Ez szálastakarmányokkal és abraktakarmányokkal kiegészítve biztosítja majd a hat liter tej kitermeléséhez szükséges tápanyagot.

*

Fejlődésnek indult a tyúktenyész- 4és is. Míg 1962-ben egy tyúk évi hozama 100 tojás volt, addig 1963-ban a tervezett 110 darab ellenére már háromnegyed év alatt 115 darabot szedtek össze a szorgalmas gondozók. Ezt az emelkedést elsősorban annak tulajdonítják, hogy ebben az évben szakszerűen összeállított keveréket etettek, A gondozók csak azon csodálkoznak, hogy a prémiumtervezésnél róluk megfeledkeztek. Pedig az elért eredményeik alapján igazán megérdemelték volna.

*

Derekas munkát végzett az idén a kertészeti csoport is, melyet már harmadik éve Simon József vezet. Az egész évre előirányzott bevételt 50 000 koronával túlteljesítették,' amelynek 25 %-át prémium formájában osztják ki a csoport tagjai közt. A siker titkát a kertészcsoport lelkiismeretes munkájában kereshetjük, akik, — ha szükség volt rá, kora hajnaltól késő estig szorgosöodtak. Közülük főleg Kókai Margit, 'Medvík Júlia, Cufalné, Haíaláné, Pölczné és Medvík Gizella érdemel dicséretet.

*

A természeti adottságok itt sem

rosszabbak, mint a többi szövetkezetben. Azt, hogy ezek az adottságok még nincsenek megfelelően kihasználva, a tagok hagy részének passzivitása okozza. A hibák gyökerét persze mélyebben, elsősorban az ideológiai munka pangásában kell látnunk. A faluban sem mozi, sem megfelelő kultúrház nincs, és a téli kultúrtevékenység is legfeljebb egy színdarab betanulására és előadására korlátozódik. A tömegszervezeteknek meg kellene találniuk a módot arra, hogy a fiataloknak megfelelő környezetet teremtsenek, ami minden bizonnyal hasznára válna a szövetkezetnek is.

Peskó László (Ipolyszalka)'