Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-08-07 / 63. szám
Nyár derekán Bagoián Hektáronként 180 mázsa burgonyából A nagykeszt EFSZ 180 mázsás termést ért el korai burgonyából, ami idén kiváló eredménynek mondható. A vetögumók kiválasztását mér ősszel elvégezték, majd az előcsiráztatás előtt mégegyszer selejtezték a vetőgumót. Mivel későn érkezett a tavasz, így csak április 10-én kezdhették az ültetést. A jól előkészített talajba hektáronként 3 mázsa kálisót és 2 mázsa szuperfoszfátot^dtak. Töltögetés előtt kétszer kapáltak és kétszer öntöztek. Egyszeri öntözéskor 200 mm vizet kapott a föld. Az eredmény kiváló volt, mégis akadt egy szépséghibája. Bár a szövetkezetesek mindent elkövettek a jó termés érdekében, addig a komáromi felvásárló üzem — amellyel szerződést kötöttek, hogy július 10-ig eladják az új burgonyát — még a szerződésben feltüntetett mennyiséget sem vette át, Ezáltal a szövetkezet vezetősége kénytelen volt a járás falvaiban árulni az űjburgonyát. A szövetkezet tagjai közül az egyik erre a következő megjegyzést tette: úgy látszik, az is baj, ha nem terem, az is baj, ha sok terem. Molnár Ferenc (Nagykeszi) életképesség, a gazdaságilag jobban kiépített Cserhát mellett. A döntés az utóbbi javára esett, és így a 480 hektáros gazdaság 740 hektárra növekedett. A cserháti szövetkezetben tehát fij élet kezdődött. A szövetkezet a szakosítás útjára lépett. Az első félévi eredmények mutatják a házasság sikerességét. De nézzük meg az eredményeket. A szövetkezet az előírt tervet mindenből 100 %-ra teljesítette. Csupán a sertéshúsnál mutatkozik némi lemaradás, melyet marhahússal pótolnak. Tojáseledási tervük 85 300 darabot ír elő, ebből az első félévben 56 000 darabot adtak el. Baromfihúsból tervüket 10 mázsa csirkehússal teljesítették. POLGÁR Erzsébet lelkiismeretes gondozása következtében a csirkék tlzhetes korukban elérik a másfél kilogrammot. A sertéseknél 64, a bikáknál 77 dekagrammos a súlygyarapodás. A megszilárdult munkafegyelem, a közös munka eredménye új fordulatot hozott a szövetkezet életébe. Erről tanúskodik a munkaegység értéke Is. Míg az elmúlt évben mindkét szövetkezet 13 koronát fizetet ki munkaegységenként, a megnagyobbodott szövetkezetben már előlegként kapnak ennyit a dolgozók. A teljes öszszeget a természetbeni járandósággal együtt 20 koronára tervezték. Éppen ezek az előfeltételek teszik bizakodóvá a szövetkezet tagságát. Példa erre MONOZLAI István, JUHÁSZ András, HANÁK Menyhért stb. akik magas koruk ellenére naponta dolgoznak a szövetkezetben. De az ifjúság is másképpen látja a helyzetet. Legalábbis ez csengett ki RUZICSKA józsef zootechnikus szávaiból. 0 is bizakodóan nyilatkozott a szövetkezet jövőjéről. Annak ellenére, hogy a cserháti szövetkezet határában nagy károkat okozott a jég — a dohány teljesen elpusztult — csüggedésre nincs ok, ■sert a szövetkezet tagságának egyre fokozódó szorgalma ú| útra terelte a szövetkezet gazdálkodásának menetét. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a házasság sikeres volt. ANDRISKIN JÓZSEF, (Komárom) Ma már nem csúcsmunka az aratás; legalábbis nem abban az értelemben, ahogy az eddig volt. A gépek komplex kihasználása megkönnyíti a betakarítást. Felvételünk a bácsi szövetkezet esek árpaszalma betakarításáról készült. (Foto: -gs-) A kassai járásban csaknem 69 000 hektárt tesznek ki az erdők, ami a mezőgazdasági terület mintegy 40 %-a. Az erdők küldetése, hegy jó minőségű és kellő mennyiségű fát tudjunk biztosítani, no meg, hogy az ember számára egészségessé tegyék a környezetet. A vízgazdálkodás szempontjából is döntő szerepet játszanak az erdők, nem beszélve arról, hogy munka után a dolgozóknak az erdő és a víz adja a nyugalmas üdülést. Több község határában kihasználatlan területek vannak, melyek nem erdők, s melyeket sem legelőnek, sem rétnek nem használnak. A szövetkezetek nem veszik hasznukat, viszont az erdőigazgatc.iógok ezeket a parlagon heverő területeket be tudnák fásítani. Ilyen területekből nem kevesebb mint 887 hektáron lehet a kassai járásban 1985-ig kiszélesíteni az erdőket. Ezen területek erdősítésére már megtették a kellő intézkedéseket; de meglepő, hogy sok község helyi nemzeti bizottsága és szövetkezete gátolja a befásítást. Előfordult az is, hogy az említett területeken a fásítás már megtörtént, de a szövetkezetek még ezután is legelőként használják, s ezáltal tönkreteszik. Téhány, Druístevné, Saca, Lapispatak, Kecerpeklény, Opiná, Poprocs, ÁJ, Szádellő, Somod! és Medzev is az ilyen községek közé tartozik. 1963. augusztus 7, Nem kevesebb mint 3032 hektár erdőt veszélyeztettek a legeltetéssel, ami pénzben kifejezve 3 millió korona kárt jelent. Ez az összeg csupán a facsemeték ára és az ültetésnél végzett munkálatokra kifizetett költség. A fák gyengébb növése és megrongálása a vízgazdálkodást is veszélyezteti. A gyorsan növő fák nevelése sem kielégítő a kassai jéráshan. Visszamenőleg 1956-tól 635 000 topolyfát ültettek, ki, amelyből ebben az évben már csak 315 000 darab van csupán, tehát több mint a felét elpusztították. Az így elszenvedett károk meghaladják az egymilló 80U ezer koronát. A gyorsnövésü fák is leggyakrabban legeltetés és a polgárok nemtörődömsége miatt mentek tönkre. Hazánk nagy részét erdők díszítik, melyeket mint természeti kincset sok ország irigyel tőlünk. Messze külföldről járnak hozzánk a kirándulók; üdülnek hegyeinkben, völgyeinkben. Mi magunk azonban még nem érte*tük meg, hogy az erdőket gondozni és fejleszteni kell. Az erdő ne váljék legelővé, maradjon erdő és a jószág részére más úton gondoskodjunk legelőről. A trágyaleves öntözés elősegíti a rétek és legelők állandó javítását, s ezáltal az erdők megkímélését is. IVÁN SÁNDOR Az erdő ne váljék legelővé - maradjon erdő az M-15 és M-16-os kinemesített fajtákat, melyek ellenállóbbak a régebbi fajtáknál. Tapasztalataik alapján az M-15-ös felel meg a legjobban, mert gyorsan fejlődik és ellenálóbb a betegségekkel szemben. Hátránya az, hogy gyors fejlődése miatt, igen jó szervezésre és sok munkaerőre van szükség a gyors szedéséhez.' Munkaerőben az idén nincs hiány. Hatvan személy dolgozik a dohányban, akik külön csoportokra tagozódnak és állandó versenyben állnak egymással. Minden csoport azon törekszik, hogy ie ne maradjon a másiktól. Ez 8 verseny igazi munkaverseny, amely a dolgozók kezdeményezésére alakult ki. Eddig több mint 15 000 zsinórt fűztek fel, s emellett kiszolgálják a műszárltót is. A csoportokból jó eredményekkel válnak ki Papp Erzsébet, aki a törésen kívül 46, Raj Borbála 39, Héger Anna 38 zsinórt is felfűz naponta. A többi dolgozó is dicséretet érdemel, mert sokan az ebédidőt is a fűzőtű mellett töltik; hogy nyomukban járjanak a jól begyakorolt munkásoknak. A tervezett hektárhozam elérésében nem bízik Gergő János dohánykertész, mivel több mint 40 °/o-os jégkárt szenvedett a dohányültetvény, de az idei dohány szép világossárgára szárad, s a jobb osztályozás mellett bízik, hogy tervezett pénzbevételt elérik. Öbert János, (Málas) isenyszerpinenot tartottak. Az eső miatt. Igaz, nem sok esett. De elég volt ahhoz, hogy a gabona betakarítását — közvetlenül a befejezés előtt — ha csak egy fél nappal is, elodázza. Az udvarban rostokoló gépek és kombájnok körül itt-ott a műszakiak a karbantartást végezték, mások meg az iroda előtt álldogáltak. így került sor arra is, hogy a múlt esztendőben országoshírüvé vált bagotai kombájnossal, Vincent Tuzincin. nal a saját szövetkezetében néhány szót váltsunk. Már annál is inkább, mivel az idén alig hallatott magáról. Találkozásunk pillanatában a noteszében keresgélt-kutatott a bejegyzések, számhalmazok között. — Éppen azt nézegettem már, hányadán is állok. Majd tovább böngészi a számokat. — Mégis, mennyi? — ŰgJ kétszáz hektár körül. Hozzáteszi, hogy az olomouci járás Medlov községéből volt itt egy kombájnos kisegíteni, aki százhuszonnégy hektárig jutott el... De a gabona náluk is hirtelen beérett, s hazahívták. Az ő iparkodásuknak is köszönhető, hogy a több mint 70 vagon gabona július 24-ig a begyüjtőhelyre került. Vagyis, ekkora tettek eleget — száz százalékra — gabonaeladási kötelességüknek a bagotai szövetkezetesek. Annak ellenére, hogy bizony ebben az évben a gabonájuk — az árpát kivéve — eléggé gyöngén fizetett. A Mácsik-portán A tisztségviselők közül csupán a pénztáros tartózkodott az irodában, így hát nem volt más hátra, mint az agronómus nyomába eredni, aki — állítólag — ebédre ment. Bár kedvelt Pionírjával hamar érkezik, mégis megelőztük. — A házigazdát keressük. A szebbnél-szebb virágokkal díszített udvar hátsó felében csirkéket etető idősebb nénike szól: — Még nincs itthon! Befelé tessékel a házba. De nem „vergődik zöldágra", mert az udvart válasszuk várakozóhelyül. Ez a jóságos öreg asszonyka hamarosan az értésünkre adja, hogy a nyolcvanadik nyarat is megérte, özvegy. Túlélte két ferjeurát. Egészségé oly jól szolgál, hogy orvosra még nem szorult. — A lábam fáj kicsit, de ez már az örégséggel jár. Harminc esztendeje már, hogy a fogai hűtlen hagyták. Amint mondja, nagyon szereti a kenyeret, a húsocskát nemannyira, a bort is megissza egy-két pohárkával, ha megkívánja. Napjában ő látja el a házkörüli tennivalókat. Kálmán fia — aki most Anton Pastorek agronómust helyettesíti -+ 40 esztendős. Tanulásra adta a fejét. A Komáromi Mezőgazdasági Technikumban gyarapítja elméleti tudását. Ez a kétéves szakiskola — amelynek az első évfolyamát befejezte —, szakérettségit nyújt, s bentlakásos. — Bizony, nem könnyű, különösen a nyelvekkel megbirkózni — újságolja a közben hazaérkező. — Soha nem tanultam azbukát. Augusztusban szeretnék jól felkészülni a következő tanévre, hogy szó ne érje a házelejét, no de mindkét kezem tele munkával. Csak győzze az ember eligazítani egyiket a másik után ... A szövetkezet vezetői méltányolhatnák Mácsik Kálmán óhaját, s legalább augusztus második felében jutna ideje a felkészülésre is. Ifjabb Mácsikné is megérkezik. A kertészetből. Sok munkát ad most a paprika és paradicsom szüretelése. Oda is kell az aranyatérő, ügyes női kéz. — Fiacskám! Te is kijösz délután paprikát szedni? — kérdezi az ifjabb háziasszony a legifjabb Mácsikot. S a Laci-gyerek kimondottan a lényegre tör. Kérdésre kérdéssel válaszol: — Mennyit lehet ott keresni?... Általános a derültség. _ _ ? i A beszéd sora ifj. Mácsik Kálmán felé fordul, aki júniusban tett pontot a kilencéves iskolai tanulmányának a végére. Szeptembertől a hároméves Ögyallai Mezőgazdasági Gépjavító Szakiskolába jár majd, hogy a „hazai ipart" támogassa. — Én a Komáromi Mezőgazdasági Technikumba akartam járatni — szól az apa —, de őt a gépek érdeklik, ahhoz húz a szíve. Szép, igazán szép célratörés a gépek korszakában a gépdoktori szakma. No meg az if jaké, a gépeké a jövő! Az életmentő, halnevelő víz Két kavicsgödörből képződött tavuk a bagotaiaknak. Az egyik a falu közelében, amely mintegy négy-öt hektárnyi kiterjedésű és hat-hét méter mélységű. A másik jóval kisebb, s távolabb esik. A nagyobbik igen megfelelően szolgálhatna üdülési célokat. Vízi sportot is űzhetnének rajta. Ez utóbbit egyelőre a csónakázás képviseli, meg az úszás. Az előbbit — a tervező hivatalok késleltetik. Mindamellett a szövetkezet nem hagyja kihasználatlanul sem az egyik, sem a másik tavat. A kisebbiket két évvel ezelőtt telepítette be 20 000 pontyivadékkal, a másikat pedig már hamarabb, úgy hogy legalább 250 000 pontyivadék népesíti be. A régebbi telepítésből felnövő pontyok már megközelítik a 8—10 kilót is, mivel a lehalászás egyelőre nehézségekbe ütközik. Annál inkább dívik a sporthorgászat: már fogtak benne hatnyolc kilós pontyot is — horoggal. E tavak életmentő funkciója abban leledzik, hogy a szomjas cukorrépát öntözik belőle. Itt meg kell mondanunk, hogy csaknem későn — öt perccel tizenkettő előtt — kaptak észbe. A két tábla cukorrépa — összesen 32 hektár — jócskán lesárgult a nagy forróságban. Kaszás László, az öntözőmester elmondja, hogy a háromhengeres, percenként 1200 liter víz lövellésére képes motor 10 szórófejet is bírna működtetni, s csak négy szórófej ontja a vizet a megrepedezett, szomjas földre... — Nézzétek, ott, ahol már hamarabb megszívta magát a talaj a szórófejekből aláhulló vízből, ott már életrekelt az elalélt, félig kisült répa, kezdi visszanyerni üdezöid színét — magyarázza a mester. S azt sem hallgatja el, hogy bizony gyönge munkaerővel rendelkezett eddig, csak most kapott erősítést, az utolsó pillanatban Szivák Emil és Zsigó Rezső személyében, akik a csöveket hordták át a másik táblára, amikor ottjártunk. » * * Az egészhez annyit, hogy Pastorek agronómus szabadságolása nem éppen a legjobbkor történt. Különösen, ha még azt is hozzászámítjuk, hogy a szövetkezet elnöke a bolgár tengerparton üdül, Végzetes hiba nem történt —, de nagyobb körültekintéssel, jobb szervezéssel ezt a csekélynek tűnő hiányosságot is mellőzhették volna! Nádszegi Kovács István Jól sikerült az egyesülés Perzselőn ontja sugarait a nyári nap. S ilyenkor szinte kísértetiesen zörran a jégtől vert kukorica száradó levele. A betőnút jobb oldalán szerény tábla jelzi, hogy a letérő bekötőút a fák védelmében meghúzódó Cserhátpusztára vezet. A szövetkezet irodáját kérdezés nélkül is megtalálom. Jó útmutatónak bizonyul a szépen gondozott propagációs tábla. Szerencsém van, mert az Irodában találom ÖLVECKY FERENC elvtársat, a szövet kezet elnökét. Kevés ideje van, de azért szentel nekem néhány értékes percet. Beszélgetésünk tárgyát a sző vetkezet múltja, jelene és jövője képezte. — A cserhátpusztai szövetkezel eredményei az elmúlt évek folyamár nem a legjobbak voltak — tájékoztál ölvecky elvtárs. — A bajokat maga t szövetkezet tagsága érezte a legjob ban. Ezek a hibák a rossz szervezői és a társadalmi tulajdonhos való elég télén viszonyból eredtek. De nem vol jobb a helyzet a szomszédos őrsújfa lusi szövetkezetben sem. A XII. pártkongresszus előtti vitában nyíltan feltárták a bajokat. Őszintén szóltak egymáshoz a cserháti szövetkezeti dolgozók. Megállapították, hogy kevés a munkaerő, jobbá kellene tenni az irányítást, összpontosítani a termelést. A járási pártbizottság sietet segítségünkre és Ülvecky Ferenc elvtárs személyében új elnök került a szövetkezet élére. A határozott fellépésű fiatalember rövidesen hozzálátott a szövetkezet alapjainak megszilárdításához. Legfontosabb feladat a munkafegyelem megszilárdítása volt. Intézkedései helyesnek bizonyultak. Bizonyítja ezt az is, hogy az eddig a legrosszabb szövetkezetek között levő cserháti szövetkezet az őszi munkákat elsőként fejezte be a komáromi járásban. Még fagyos szél söpörte végig a határt, mikor olyan hírek keringtek, hogy a cserháti és örsújfalttsl szövetkezetei egyesítik. A borúlátók ellenezték az egyesülést, mások helyeselték. Csupán azt kellett eldönteni, hogy melyik nevét viselje a szövetkezet Több érv Űrsújfalu mellett szólt, a: Dohánytermelők A Zálogos! Állami Gazdaság hosszú időre tekint vissza a dohánytermelés terén. Bár az elmúlt években az elemi csapósok sorozata csökkentette a hektárhozamot, voltak kimagasló eredmények is. Ebben az évben olyan lendülettel fogtak hozzá a munkák elvégzéséhez, amely máris jó eredményekkel kecsegtet. Gergő János dohánykertész vezetése mellett időben és jó minőségű palántát neveltek ki az ügyeskezű lányok, asszonyok, s Kovács Imre munkacsoportja május 18-ig kiültetett a jól elkészített földbe. Az ültetést az is meggyorsította, hogy a gazdaság Iparosai egy olyan négysoros jelzőgépet (sorolót) készítettek, mely a palánták helyét kis gödröcskével jelöli, melyekbe aztán gumltömlőcskékkel vizet engedtek a palánták kiültetéséhez. így aztán több munkaerőt takarítottak meg s a munkák meggyorsítása mellett csökkentették a termelési költségeket is. Az Időben klültetet palánták gyors fejlődésnek indultak, s ennek köszönhető, hogy olyan dohányültetvényük van, amilyet kevés üzemben lehet látni a lévai járásban. A kultivációs munkáknál igénybe vették az RS-09-es kultivációs traktort. Kétszer sarabolták és kapálták, valamint vegyszeres kezelést végeztek. A női csoport fáradságot nem ismerve dolgozott a jó eredményekért. A gazdaságban 35 hektáron három fajta dohányt termelnek, a Virzsinia, Busásan jövedelmez a kacsatenvésztés A falutól mintegy másfél kilométerre fekszik az alsószecsei szövetkezet kacsafarmja. Gyönyörű fekvésű hely, fákkal körülszegélyezve, s alattuk pedig a Kompa patak vize folydogál. Egy napon meglátogattam a szövetkezetei, mivel tudomásomra jutott, hogy 2500 db hatvannapos kacsa eladásra kerül. A szövetkezetnek az a célja, hogy az eladott kacsák helyébe újabb 2500 db kiskacsát rendel. Az eladott kéthónapos kacsák átlagsúlya 2,5 kg volt, db akadt köztük még 4 kg-os is. Meglátszik rajtuk a szorgos kezek munkája. A kacsagondozók Orsulik Imréné és Bence Ilona kitettek magukért. — A szép fejlődés nem csupán a ml szorgalmunkból ered, mindezt az itteni környezet, a hűs fák és főképpen a patak vize tette lehetővé, amelyben a kacsák apró halakat, valamint állati fehérjéket lelnek. A kacsa neveléséhez fontos a viz, amelyben kedvükre kifürödhetik magúkat. Ezt abból is állíthatom, hogy odahaza a háztartás részére 20 kacsát nevelek, ugyanilyen etetési módszerrel, de kéthónapos korban nem találtam köztük 1 kg súlynál nehezebbet. Tehát nyilvánvalónak tartom, hogy a háztartásomban nevelt, fejlődésben visszamardt kacsáimnak a víz és a fürdés hiányzott, —mondta Orsulik Imréné. — Ez tény és való — fűzi hozzá Henzsel Mihály, a szövetkezet zootechnikusa. — Szakértelemmel kell dolgoznunk és a szép eredményeket csak így érhetjük el. — És most milyen eredményt értek el a kéthónapos kacsákkal? — A 2500 kacsa összes fölnevelési költsége 45 000 korona a tiszta haszon viszont 35 000 korona, tehát érdemes vele foglalkozni, mert két hónap alatt ez elég szép Jövedelem. De megjegyzem, ezt csak úgy lehet elérni, ha szakértelemmel dolgozunk. Az összes baromfielhullást 12—15 °/oról 2 %-ra, tehát a minimumra csökkentettük, baromfiállományunk Is minden téren gazdag fejlődést mutat. Ezt bizonyítja a 19 000 tojás Is, amivel már most az évi tervet túlteljesítettük. Tehát a kacsafarm gondozói, valamint minden baromfigondozó megérdemelte a személyenként kapott 300 korona prémiumot. Kúcg Gyula (Alasószecse)
