Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-08-04 / 62. szám
Mindig az újat keresik Szopósmalacok a kifutóban Foto: Barczi A. mérnök Eszményi környezetben terülnek el a Gombai Állami Gazdaság sertésistállói. Gyönyörű fasorok veszik körül, melyek felfogják a szelet s árnyékot tartanak a tűző napsugarak ellen. Az egyes istállók között zöld pázsiton szemet gyönyörködtető gyümölcsök vannak, melyet az etetők ültettek. Az istállók 1949—1950. években épültek, így a mai tenyésztés követelményeinek átalakították azokat. Ezenkívül egy új sertésistállót is építettek, amely annyiban különbözik az eddigiektől, hogy a világosság V5 részét a tetőn keresztül kapja. A sertéstelep vezetője Szabó Lajos már 1949-től itt dolgozik. Ügy ismeri a hatalmas területen fekvő telepet, hogy csukott szemmel is végigvezetne rajta. — 1950-ben és az utána következő években nagyon gyengén álltunk a sertéstenyésztéssel — emlékezik viszsza Szabó elvtárs. Egy anyakocától 5 malacot választottak el évente és a felhízás is gyenge volt. Először nem jöttek rá, miért pusztulnak a malacok, később azonban megállapították, hogy a huzatos, hideg istálló az oka a nagy elhullásnak. Az őszi és a téli napokon szinte kritikussá vélt a helyzet, oly méreteket öltött a malacok pusztulása. A járásban elsőként vezették be a búvóládákat és ezzel jelentősen javult a szaporulat, de nem oldódott meg a kérdés. Törte a fejét a telep vezetője és legelső lépésként elhatározta, hogy az anyasertések búgatását úgy szervezi, hogy az ellések ideje tavaszra, nyárutóra vagy koraőszre essen. így a hűvös, késő őszi, illetve a hideg téli napokon nincs ellés, miáltal csökken az elhullás veszélye. Azonban ez magában nem lett volna elegendő, így elhatározták, hogy fűteni fogják az anyadisznók istállóit. Fűteni, de mivel? Több hét múltán kiokoskodták, hogy meleg levegővel oldják meg a fűtést. Az istálló közepén elfalaztak egy kis részt, ahova a gépészek segítségével katlant szereltek, amit szénnel vagy natfával lehet fűteni, így állították elő a meleg levegőt, amit csöveken keresztül vezettek el az istállóba. A malacelhullás csökkent, majd egy-két kivéltellel megállt. Hosszú évek tapasztalatai azt mutatták, hogy azok a malacok, melyek egy öreg faólban nevelkedtek, sokkal ellenállóbbak. Ezért fahulladék anyagból építettek egy kisebb anyasertés-szállást, amihez felhasználták a kertészetből kiselejtezett ablakokat, a tetőt pedig szalmából készítették el. Erre a lépésre azért is szükség volt, mert hirtelen emelkedett a létszám-terv és nem volt elegendő férőhelyük. Amikor úgy gondolták, hogy minden rendben van, beütött a bang. Évekig harcoltak e veszélyes betegség ellen, míg sikerült tiszta állományt kitenyészteni. Ma még előfordul egy-két bangos anya, de ezeket azonnal selejtezik, nehogy az egész állományt megfertőzzék. Azokat az istállókat, ahol nagyobb arányban előfordult a bang, 6 hónapra kiürítik és két havonként forró lúggal, klórmésszel és egyéb vegyszerekkel fertőtlenítik. A fehér-szlovák hússertést tenyésztik szigorúan ügyelve, hogy rokontenyésztés ne következzék be. Sikeres kísérletet folytatnak a keresztezett állatok előállításával, a fehér hússertést Cornwall kannal keresztezik, és az FI mint áru kerül a vágóhídra. A kereszteződésből származó utódok sokkal ellenállóbbak és ugyanolyan takarmányozás mellett napi 1 dkg-mal nagyobb a felhízás. Ezt a Nyitrai Kísérleti Állomás állapította meg és kérte az ottani vezetőséget, hogy a keresztezést folytassák. Jelenleg 200 anyadisznójuk van, ezek ellátják a hizlaldát, ahol állan-1963. június 1-én a nemesócsai állatorvosi központot megszüntettük és hozzácsatoltuk a komáromi központhoz. A központ megszüntetése több oknál fogva vált szükségessé. Az ócsai központhoz tartozó szövetkezetek száma, illetve az egész körzet a többihez viszonyítva aránytalanul kicsi. A körzetnek az egyharmada, mint Guta és Ifjúságfalva félreesik és közlekedés szempontjából közelebb van Komáromhoz, mint Nemesócsához. Az ócsai részlegen csak két állatorvos dolgozott, akik túlterhelés miatt nem voltak képesek rendesen ellátni a heti szolgálatokat és a megelőzéssel járó teendőket az állategészségügy terén. A szolgálati személygépkocsi, annak sofőrje és az adminisztratív munkaerők sem voltak kellően kihasználva. A három állatorvosi technikusnak minden harmadik héten ügyeletes szolgálatot kellett teljesíteni a központban. Ebben a körzetben az egyik állatorvos tartósan megbetegedett és munkaképtelenné nyilvánították, a másik féléves katonai szolgálatra bevonult. Ilyen körülmények között csak nagy erőfeszítés és szükségmegoldások mellett tudtuk biztosítani az állategészségügyet. Gyakoriak voltak a szövetkezetek panaszai és ezért szükségessé vált az átszervezés. Az ócsai központ Komáromhoz csatolásával jobban és gyorsabban tudjuk biztosítani az állatoknak nyújtandó segítséget. A két gépkocsival jobban tudjuk végezni és ellenőrizni a megelőző intézkedéseket. Jobban tudjuk segíteni az ottlévő állatorvosokat, sőt az egyik orvos Ócsán kapott a szövetkezettől családi lakást. Az ottani állatorvosi technikusok a központi ügyeletes szolgálat helyett többet segíthetnek az istállókban a szövetkezeti dolgozóknak. A levélírót megnyugtathatjuk, nem kell aggódnia, hogy az állatokról roszszabb lesz a gondoskodás, sőt most még jobb lesz, mint eddig volt. Mi ezt az intézkedést a megvalósítás előtt dóan 1100 sertés hízik. Amióta az istállókat fűtik, csupán 4—5 %-os az elhullás, míg azelőtt 30—40 %-os volt. Tavaly egy anyától 14 malacot választottak, de idén kötelezettséget vállaltak, hogy 15 malacot választanak .el 15 kg-os átlagsúlyban. A tenyészmunka jobb szervezése révén amíg 1958-ban egy malac felnevelési költsége 350 korona volt, addig tavaly 230 koronára csökkent. Az eredmények folytán s a tavalyi 16 vagon hústermeléssel szemben idén 24 vagonnyit akarnak kitermelni. Gépesített hizlaldájukban az 1100 állat etetése csupán fél órát vesz igénybe, míg a gépesítés előtt ez a munka két és fél óráig tartott. Tehát a munkaerők csökkenése mellett az etetés több szempontból mérlegeltük — a levélíró csak az ő szempontjából nézte, mert bizonyos, hogy neki, mint ócsai lakosnak kényelmesebb volt beteg állatját a helybeli állatorvosi központba bejelenteni, mint esetleg telefonálni Komáromba. Az ócsaiaknak most annyival lesz jobb, hogy az állatorvos helyben lakik. A levélíró panasza viszont jogos a telefonszolgálat miatt (mert valóban az ottani szövetkezetből délelőttönként a telefonálás Komáromba eltarthat egy-két órát), annál is inkább, mert Komárom nincs nagyon messze. Reggel hét óra körül és délután már a telefonkapcsolás is kielégítő. A Az ifjúság az aratási munkákból atkivan kiveszi a részét. CSISZ és pionírbrigádok segédkeznek a magtisztításnál, a gabonabegyűjtésnél. Mindenütt találkozunk a fiatalokkal, ahol gyors és felelősségteljes munka vár rájuk. A falu ifjúsága tehát becsületesen bekapcsolódik a mezőgazdasági csúcsmunkákba. Hangsúlyozom; a csúcsmunkákba! Mert ezután ismét eltűnik az ifjúság. Vajon hová? Az iskolakötelesek az iskolába, a másik része munkaalkalmat keres az ipari üzemekben. Egy része, főleg a leányok, akik az idénymunkák befejezése után nem találnak foglalkozási lehetőséget, a mezőgazdaságban maradnak tétlenségre ítélve. Mert az év több mint hat hónapján nem dolgozhatnak és természetesen nem is kereshetnek. Ez a probléma már évek óta fennáll, de megoldására vajmi keveset teszünk. Sokat foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogyan lehetne az ifjúságot megnyerni a mezőgazdaságba. Gyakran hangoztatjuk, hogy szórakozási, sporideje lerövidült, az állatok többet pihenhetnek, ami napi 2—3 dkg súlytöbbletet jelent minden hízónál. A napi súlygyarapodás 53 dkg, beleszámítva az előhizlaldában levő állatok súlygyarapodását is. A nagyüzemi technológia bevezetése következtében 7 koronával csökkentették 100 kg hús előállítási árát. Idén ez az összeg 16 800 koronára rúg. Egy kg hús előállítási költsége 7,80 koronába kerül az engedélyezett 11 korona ellenében. A dunaszerdahelyi járás egyik legjobb sertéstenyésztése Gombán van. Ez annak köszönhető, hogy mindig előljárnak a haladó módszerek alkalmazásában. Molnár Ferenc (Dunaszerdahely) rosszabb telefonkapcsolás csak átmeneti és időnkénti nehézség, amit a posta remélhetőleg rövidesen kiküszöböl. A mostani állategészségügyi szolgálat mellett biztosítjuk a levélírót, hogy a beteg állatok bejelentésétől számítva, legkésőbb négy órán belül megjelenik az állatorvos, sőt ha rendkívüli gyors segítségre van szükség, azonnal a helyszínre megyünk. Célunk az, hogy a szocialista nagyüzemi gazdálkodás szolgálatában mindig jobban fejlesszük az állategészségügyet, hogy állataink nagyobb hasznot nyújtsanak. Röviden vázolva, ezzel az intézkedéssel kívánjuk jobban segíteni az állattenyésztést szövetkezeteinkben. Dr. M i h a 1 o v i c Mikulás, a komáromi járás állategészségügyi központjának vezetője tolási lehetőségeket kell biztosítani. A csúcsmunkák idején fölkerestünk néhány mezőgazdasági üzemet. A Nagymegyeri Nagyhizlalda igazgatósága az üzemi tanáccsal együtt gondoskodik arról, hogy az ifjúság a gazdaságban jól érezze magát. Kultúrtermet találtunk Gólyáspusztán és Madéréten. Az ifjúság rendelkezésére áll a televízió, a rádió, ping-pong asztal, könyvtár. Sőt Gólyáspusztán még sportpályát is létesítettek. Szép eredményekkel dicsekedhet a CSISZ szocialista munkabrigádja. Ki ne szeretné vezetőjét, a többszörösen kitüntetett Rigó Lászlót. A 17 tagú brigád páratlan szorgalommal dolgozik a csúcsmunkák idején. Már hajnali négy órakor énekszóval mennek a határba és késő estig dolgoznak. De aratás után legalább két hónapig nincs munkájuk. A cukorrépa és kukoricakampány is csak 4—6 hétig tart. Utána munkátlanság az élet. Egészen a tavaszi munkák megkezdéséig. Négy-öt hónapi munkával nem keresnek annyit, hogy egész évi szükségletüket fedezhessék. Bántja őket a Válasz a .Panaszt közvetítünk1 című írásra A Szabad Földműves 1963. július 16-i számában „Panaszt közvetítünk“ című cikkben egy levélíró Nemesócsáról panaszt emelt avégett, hogy megszüntettük az ócsai állatorvosi központot és ezáltal veszedelem léphet fel állati betegségek szempontjából a szövetkezet állatállománya között. A levélírónak és a szerkesztőségnek egyaránt szükséges megmagyarázni a következőket: Otthonunk, a szövetkezet Csallóközben minden évben a csütörtöki, az olgyai és a csákányi határban érik legkorábban a gabona. A földművelők nem tartják előnyösnek a korai aratást. Itt terül el ugyanis Csallóköz legégevényesebb talaja és a szokásos korai aratás ezzel magyarázható. A szövetkezeti tagok a mostoha viszonyok ellenére is a lehető legnagyobb hektárhozamot csikarják ki a földből. A talajt szakszerűen művelik és megadják, ami jár neki. — A földet nem lehet becsapni, mert az kétszeresen becsapja az embert — mondja Szili Mihály, a csütörtöki szövetkezet főgépesítője. A szövetkezeti tagok már befejezték az aratást. A 450 hektárnyi gabona learatása nem ment simán. A rendrakók kései a búzában gyakran törtek, naponta 3—4 törés is előfordult. Ennek okáról érdeklődünk Szili Mihálytól, aki héttagú csoportjával állandó készültségben az üzemzavarok minél gyorsabb kiküszöbölésére törekszik* — Csak az ősziekben, különösen • búzában fordult elő a kések törése. Ez azzal magyarázható, hogy az őszi veteményeket nagyon megviselte a tél, a búza a szokottnál ritkább volt, így a föld elgyomosodott. Az erős szárú, újjnyi vastagságú gyommal a kések nem tudtak megbirkózni és beletörtek. Mindezek ellenére még szerencsénk van — mondja Szili Mihály. — Az idei nyár kedvezett a kétmenetes aratásnak. A haragoszöld gyom a renden megszárad, s így lehetővé válik a búza zavarmentes cséplése. Ha egymenetesen végeznénk az aratást, a zöld gyomot a kombájn nem tudná megemészteni, s Így sokkal komolyabb nehézségeink támadnának, mint a késtörések, melyek kicserélését gyorsan elvégezzük. A csütörtökiek közvetlen az aratás megkezdése előtt komplexbrigádot alakítottak. Amikor a brigádot megszervezték, felmerült a kérdés, ki lesz annak vezetője. Nehéz az ilyen helyre megfelelő embert találni. Aki megfelelt, az nem vállalta, aki pedig vállalta volna, az nem felelt meg. Márpedig irányítás, vezetés nélkül a legtökéletesebb gépekkel felszerelt brigád mit sem ér. Szili Mihály, amikor látta a helyzetet, önként vállalkozott. Most ő a szövetkezet főgépesítője, egyben a komplexbrigád vezetője is. — Bírja ezt a sok munkát? — kérdezzük Szili főgépésítőt, akit éppen a szérűn találunk, ahol két géppel a gabona tisztítását végzik. — Most már bírom, de eddig nehezen. Ugyanis két beosztásomon kívül még egy harmadikat is vállaltam. Két éven keresztül Kállay Boldizsárt, a traktorosbrigád vezetőjét helyettesítettem, aki iskolázásról most tért haza. A szérűn nagy a sürgés-forgás. A munkásolr között feltűnően sok a fiatal. Itt találjuk Farkas Istvánt, Nagy Imrét, Berger Istvánt, valamennyien a Somorjai Mezőgazdasági Technikum tanulói, pályaválasztáskor a mezőgazdaságot választották, szünidőben a szövetkezetben dolgoznak. — Nem bántad meg a választást? — kérdezzük Farkas Istvántól, egy magas növésű, rokonszenves fiataltól. — Elhelyezkedhettem volna máshol is, de minek menjek el a faluból, ha itt is megtalálom számításomat — válaszolja, s a hangsúlyból kiérződik, hogy meggyőződésből mondja. A falu melletti telep szérűjére egymás után érkeznek a gabonaszállítmányok. A kitisztított szemet viszik az államnak. Füry József sokhónapos tétlenség. Emiatt sokan közülük elmennek a gyárakba dolgozni. Csalogatja őket a cseh határmente, ahol jók a fizetési feltételek és ami fő, egész éven át van munkalehetőségük és keresetük. Pedig nem szívesen hagyják el a tanyát. Hasonló a helyzet Madéréten is. Kulturális lehetőség van elég. Ott is volt egy aktív CSISZ brigád, de szétesett. Az ügyesek, szépek férjhezmentek, mások másutt találtak foglalkozást. Újabban ismét életrekeltik az ifjúsági csoportot. Szapról kerül oda Esztergályos Laci, tapasztalt CSISZ funkcionárius. De vajon meddig működik majd a csoport? Sorolhatnánk tovább a példákat. Ideje volna már foglalkozni ezzel a kérdéssel is. Valamilyen módon egészévi keresethez kellene juttatni a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokat. Kopper János (Nagymegyer) Szultán, a Cornwall törzskai Az ifjúság es a mezogazdasag 1963. augusztus 4. Újra a káposzta Június 3-i számunkban közöltük Kemény József ógyallai tudósítónk írását, amelyben arról számolt be, hogy a Komáromi Zöldségfölvásárló Vállalat nem mutat hajlandóságot arra, hogy átvegye a káposztát. Továbbiakban azt írja levelezőnk, hogy emiatt a Gyulamajori Állami Gazdaságban néhány vagon káposztát kénytelenek voltak komposztolnl. A cikk szerzője szerint azonban a járás szövetkezetei is hasonló helyzetben vannak, bár ha még a komposztozásig nem is jutottak el, kénytelenek a káposztát feletetni az állatokkal. Megállapítja azt is, hogy a zöldségfelvásárló vállalat semmiféle nyomásra vagy kérelemre sem hajlandó a leszerződött mennyiségen felüli tételt átvenni. A cikk megjelenése után a vállalat igazgatója telefonon értesítette szerkesztőségünket, hogy a cikkben szereplő állítások helytelenek, s kéri azok helyesbítését. Elsősorban is a járási nemzeti bizottság illetékeseitől kérdeztük meg, mi a véleményük a felvetett problémával kapcsolatban. Tehát: a komáromi járásban a szövetkezetekkel ilyen nem fordult elő. A szövetkezetek a tervezett területről bármilyen mennyiségű zöldséget eladhattak, s azt a felvásárló üzem át is vette. Ennek az előfeltétele azonban az volt, hogy három nappal az átadás előtt jelenteni kellett a felvásárló vállalatnak, hogy milyen mennyiségű terményt — a jelen esetben zöldségfélét — kívánnak eladni. Ahol így jártak el, ott az átvétel nem ütközött semmilyen akadályba. Amennyiben a szövetkezet még így sem tudta a megtermelt zöldségféléket értékesíteni, a járási nemzeti bizottság illetékesei engedélyezték számukra a közvetlen piaci eladást. A felvásárló üzemben az igazgató helyettesével beszéltünk. Állította, hogy Kemény József nem nézett utána alaposan a tényeknek, hogy a cikkben szereplő probléma más természetű. Eszerint a termelők semmi esetre sem szenvedtek károsodást, mert a már fent leírt eljárás alapján minden terményt átvettek és ki is fizettek. Viszont tény az is, hogy sok kelkáposztát fel kellett etetni, illetve ami már egészségügyi szempontból e célra nem felelt meg, komposztnak használták. Azonban ez az egész mennyiség már a felvásárló üzem raktárából került ki, mivel nem volt mód az elszállításra. így került sor azután, hogy a gyulamajori gazdaságban komposztot készítettek a kelkáposztából. A felvásárló üzem szempontjából természetesen az ilyen eljárás sehogy sem előnyös. S akárhogy nézzük is, olyan probléma ez, amelylyel hivatalos helyen kell foglalkozni, mert — bár a termelők nem szenvedtek károsodást — nemzetgazdasági szempontból annál jelentékenyebb kár származott. . 9ás~
