Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-07-28 / 60. szám

Találóan jegyezte meg egy nyugati laptudósltó, hogy mostanában minden jelentős nemzetközi hír keltezésének helyéül Moszkva nevét kell leírni. A szovjet főváros valóban a világpolitikai események szín­tere. Különösen vonatkozik ez a megállapítás a háromhatalmi atom­­csend-értekezletre, amelyet csütörtökön délután a három nagyhatalom képviselője az egyezmény parafálásával (kézjegyük ellátásával) elküldte kormányuknak. A szocialista államok gazdasági helyzetének szempontjából igen nagy jelentősége van a KGST-államok párt- és kormányfői csúcsértekezle­tének, amely újabb előrehaladást hoz majd az említett országok gaz­dasági együttműködésének gyakorlati megvalósításában. Moszkvában és Budapesten egyidőben tették közzé a szovjet—ma­gyar közös közleményt, amely különös figyelmet érdemel. Ezúttal nemcsupán a megszokott, a közleményekben felsorolt események le­írásáról van csupán szó, hanem számos olyan nemzetközi kérdést is érint, amelyek a Kínai Kommunista Párt levelében foglalt téves néze­tek egyöntetű visszautasítását, a helyes marxista-leninista állásfogla­­léts tartalmazzák. Moszkvában ülésezik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa országainak Bárt- és kormányfői értekezlete. Felvételünk az értekezlet megnyitásáról készült. ' Foto: CTK-TASZSZ Megvalósul az atomcsend Moszkvában a szovjet—amerikai­­angol megbeszélések sikerrel zárul­tak. A kiadott közlemények egy­aránt hangsúlyozzák, hogy elkészült a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkísér­letek betiltását kimondó szerződés szövege. A tervezet egy-egy példányit jóváhagyás végett elküldték Washing­tonba és Londonba. Az amerikai fővárosban elterjedt hírek szerint Rusk külügyminiszter személyesen utazik el Moszkvába, hogy aláírja az egyezményt. Az állam­titkárt valószínűleg elkíséri útjára az amerikai szenátus néhány vezető kép­viselője is, akik közül Fulbright, a külügyi bizottság elnöke azt mondot­ta: nem lepné meg az a bejelentés sem, hogy rövidesen háromhatalmi csúcsértekezlet jön létre. Természetesen, a világsajtó máris nagy terjedelemben foglalkozik a részleges atomcsend megteremtésé­nek jelentőségével és várható követ­kezményeivel, Az angol Guardian washingtoni tudósítója szerint hiva­talos amerikai körökben az a véle­mény terjedt el, hogy az atomcsend­­szerződés aláírása, valamint „a forró drót“ megteremtése alapot nyújt a jogos reményhez: minden bizonnyal fordulóponthoz ért a kelet-nyugati viszony. Egy washingtoni lap szerint Ken­nedy és Hruscsov részvételével ki­alakulóban van az Egyesült Államok és a Szovjetunió legfelső szintű tár­gyalása. Ha ez megvalósulna — jelen­tette ki Nehru indiai miniszterelnök egyik parlamenti beszédében — hatá­rozott fordulat állhatna be az egész nemzetközi helyzetben. Tény, hogy a kölcsönös bizalom légköre aligha volt valaha olyan kedvező a két nagyhata­lom között, mint napjainkban. Olyan hírek is elterjedtek, hogy a szovjet—amerikai csúcstalálkozót egy négyhatalmi külügyminiszteri érte­kezlet előzi meg. Az angol lapok sze­rint azonban meg kell várni De Gaulle tábornok július 29-i sajtóértekezletét. Párizsban ugyanis — különösen az elnök bonni útja után — bizonyos változások Jelei voltak tapasztalhatók és elképzelhető, hogy a francia elnök hozzájárul a négyhatalmi külügymi­niszteri értekezlet megtartásához. Az elmondottak alapján szinte kí­vánkozik is a következtetés: a moszk­vai háromhatalmi megbeszélések for­dulópontot jelenthetnek a jelenlegi nemzetközi helyzetben. Sikerük to­vábbi megbeszélések egész sorát in­díthatják el, amelyek abban gyümöl­csöznének a legjobban a világ népei­nek javára, hogy megszűnne a fékte­len fegyverkezési hajsza és a felgyü­lemlett vitás nemzetközi kérdéseket pedig minél előbb békés úton rendez­nék. KGST-csúcs értekezlet Moszkvában legfelső párt- és kor­mányfői szinten nyílt meg szerdán a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csának értekezlete. Mint ismeretes, a szocialista országokat magába fog­laló gazdasági szervezet már eddig is igen jelentős utat tett meg a tagálla­mok népgazdasági terveinek össze­hangolásában, a termelés szakosítá­sában. A rohamos léptekkel haladó tudományos és műszaki fejlődés azon­ban megköveteli, hogy az eddiginél még jobban összehangoljuk gazdasági tevékenységünket, megteremtsük a. nemzetközi szocialista munkameg­osztást. Ennek a tervnek kettős célja is van: a szocialista országok népgaz­daságainak be kell bizonyítaniuk ma­­gasabbrendűségüket, szervezettségü­ket és termelékenyebbségüket a ka­pitalista termeléssel szemben. A má­sik, sőt mondhatnánk az előzővel teljesen egyforma jelentőségű feladat, hogy a tőkésországokkal folytatott békés gazdasági versenyben minél előbb olyan előnyre tehessünk szert, hogy még a kételkedőket is meg­győzze a szocializmus, illetve kom­munizmus világot átformáló erejéről. A KGST-államok együttműködése — mint már említettük — eddig is jelen­tős eredményt hozott. Akadtak azon­ban olyan jelenségek is, amikor egyes államokban szűklátókörű, látszólagos nemzeti érdekeket védelmező csopor­tok bizonyos akadályokat gördítettek az együttműködés teljes megvalósítá­sának útjába. A jelenlegi moszkvai értekezlet többek között ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik. Fő külde­tése azonban az, hogy a szocialista államok szoros gazdasági együttmű­ködésének további terveit vitassa meg és konkrét intézkedéseket hozzon a jövőre nézve. Különösen vonatkozik ez a nyersanyag-készletek közös ki­aknázására, a mezőgazdasági termelés kemizálására, valamint az ipari ter­melés országonkénti szakosítására. Már önmagában az a tény, hogy a nyugati sajtó is egyre többet foglal­kozik a KGST-államok gazdasági együttműködésével, bizonyítja: a nyu­gati monopolisták belátják a reájuk vonatkozó „veszélyt“, sőt a tőkés közgazdászok is beismerik, hogy a „kommunizmus gazdasági erejének lehellete egyre jobban érezhető Nyu­gaton is“. A teljes nézetazonosság jegyében A Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség tíznapos szovjetunióbeli útja után kiadott kö­zös közlemény és az ezt megelőző moszkvai szovjet—magyar barátsági gyűlés lefolyása élénk visszhangra ta­lált a világsajtóban is. A magyar nép küldötteinek látoga­tása a Szovjetunióban valóságos diadalút volt, a két nép barátságának, összetartozásának, a nemzetközi kér­désekben vallott nézetazonosságának fényes bizonyítéka. Hruscsov és Kádár elvtársak beszéde a barátsági gyűlé­sen, valamint a szovjet—magyar kö­zös közlemény olyan dokumentum, amelynek ma különös jelentősége van. Mint arról már beszámoltunk, a Kínai Kommunista Párt június 14-i levele számos téves nézetet tartalmaz ko­runk legfontosabb nemzetközi kérdé­seit illetően. Ezeket a hibás nézeteket mind a szovjet, mind a magyar kom­munisták és dolgozó tömegek a leg­határozottabban visszautasítják. A kö­zös közlemény részletesen foglalko­zik a két ország politikai, gazdasági, tudományos és kulturális együttmű­ködésének jelentőségével A Szovjet—magyar közös közlemény kiemeli, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között igaz, baráti jó kapcsolat, szocialista elv­társi egyetértés áll fenn, amelyet a jövőben még tovább fejlesztenek mindkét nép javára. (tg) • Hruscsov elvtárs üzenete az afri­kai államok vezetőinek. A szovjet miniszterelnök üzenetet küldött az Addis Abebában részt vett afrikai államok vezetőinek, amelyben többek között megállapítja, hogy a Szovjet­unió és az afrikai államok többsége azonos vagy hasonló álláspontot fog­lal el az emberiséget érintő kérdé­sekben. Hruscsov elvtárs hangsúlyoz­za, hogy a Szovjetunió továbbra is mindent elkövet annak érdekében, hogy elősegítse az afrikai államok felviráqoztatását. • Életfogytiglani fegyházra ítél­ték Globkét. Az NDK legfelső bí­rósága hosszas tárgyalás után ítéletet hirdetett dr. Hans Globke, az Ade­­nauer-kormány államtitkárának bűn­ügyében, akit az emberiség ellen el­követett gaztettek, a zsidóság kiirtá­sában való részvétele és egyéb bűn­­cselekmények miatt vontak felelőség­re. A bíróság a fővádlott távollétében mondta ki a határozatot: életfogytig­lani fegyházra és polgári jogainak elvesztésére ítélte a bonni kancellári hivatal főnökét. • Szíriában válságos a helyzet. Hírügynökségek egybehangzó jelen­tései szerint Damaszkuszban továbbra is feszült a helyzet. Nyugati diplomá­ciai megfigyelők szerint Bitar minisz­terelnök napjai megszámláltattak. Szíriában Nasszer-ellenes erők, a Baath-párt tagjai törtek előre, akik meg akarják hiúsítani az arab unió létrejöttét. • Az Olasz Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága háromnapos értekez­letet tartott, amelyen behatóan fog­lalkozott az ország belpolitikai hely­zetével, valamint párt- és nemzetközi kérdésekkel. Megvitatták a Kínai Kommunista Párt állásfoglalását is a jelenlegi világproblémákkal kapcso­latban. Mindent a maga idejében (folytatás az 1. oldalról) keverőszántásnak is, ami megkönnyíti majd a vetőszántást. Hisz nemsokára már a vetésre kell gondolni. Az őszi repcét legkésőbb augusztus 15-ig a földbe kell tenni. Az idejében és elég mélyen végzett tarlóhántás lehetővé teszi majd, hogy a .vetőszántást jó minőségben végezzük és természete­sen ez kihat a jövő évi termésre is. Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy ahol a munkaszervezésre nagy gondot fordítottak, jók az ered­mények. A nemesócsai szövetkezetben például pontos aratási tervet dolgoz­tak ki. Az aratási bizottság minden este összeül és 8 órakor a rádió és agitációs kör kihirdeti a legjobb dol­gozók eredményeit. Az aratást 14 nap­ra tervezték, de 12 nap alatt végzik el. A gabonát két műszakban tisztít­ják és így az eladási tervet is ponto­san teljesítik. A szalmát már 530 hektárról hordták össze. A komplex­brigád tagjai egymással versenyeznek. Martincsek elvtárs rendrakőjával na­ponta 16 hektáros teljesítményt ér el. Vaszi Sándor ZM—330-as kombájnjá­val hat nap alatt 120 hektárt aratott. A nemesócsaiak példáját más szö­vetkezetek is követhetnék. A gabona gyorsan kerül az állami és a szövetkezeti raktárakba. Most minden erőt, gépet vessünk be a szalmaösszehúzásra és a tarlóhán­tásra. A szövetkezetek, ha befejezték az aratást vagy a szalmaösszehúzást, segítsék szomszédaikat is. Most már nem várhatunk gépeket a cseh ország­részekből, mert ott is érett a gabona. Saját gépeinkkel kell megoldani a problémát. A déli járások főleg a szalmabegyűjtésre minél több gépet küldhetnének az északi járásoknak, ahol aránylag nagyobb hektárhoza­mokat érnek el és természetesen több lesz a szalma is. A hosszú kubai szigetet véges-végig átszelő autóúton haladunk. Egy-egy kisebb várost vagy községet érin­tünk, közben pedig’tanyák és tanyák. Aztán egy-egy állami gazdaság. In­nen, az autóból is megmutatkozik, hogy Kuba földjén még sokan gaz­dálkodnak egyénileg (a megművelt föld majdnem 60 %-án). A tanyákon főként kis- és középparasztok élnek, de akad köztük zsírosparaszt is. Mitől függ, hogy ki hová sorolandó, egysze­rűen a birtok nagyságától? Nem egé­szen. Általában szegény parasztnak szá­mít, ha valakinek még akár 26—27 hektárnyi (2 caballerla) földje van is. Kivéve a dohánytermelőket. A közép- és gazdag parasztoknak 26—27 hek­tártól 67 hektárig terjed a birtokuk, de lehet valaki ilyen nagy gazdaság­gal kisparaszt is. Attól függően, hogy mit termel. Akik ekkora földterületen dohányt, kávét vagy rizst termeszte­nek, azok föltétlenül gazdag parasz­tok. Az 1959. május 17-i agrárreform­törvény egyébként politikai okokból és a termelési körülmények miatt — 420 hektárban szabta meg a földtulaj­don felső határát, s ma is létezik egy olyan agrárburzsoá réteg, amely inté­zőt tart és a városban lakik. Az egyé­ni gazdálkodók túlnyomó többségének persze 67 hektárnál kisebb a földje; köztük is sokkal nagyobb számban azok vannak, akiknak kevesebb a földtulajdonuk, 26—27 hektárnál. Ezek a mai viszonyok is nyilván­valóan mutatják, hogy a kubai mező­­gazdaság egészében véve külterjes volt, csak néhány kultúrát termeltek belterjesen, főként a dohányt. S va­lóban — visszatérve a helyszínre — ahogy az autóból nézzük a tanyákat, szemmel láthatóan azokon ma is kül­terjesen gazdálkodnak. Nagy, füves földterületeken kisebb állatcsordák, 2 numfnif 1963. július 26. Kuba a szocializmus útján halad Július 26-án a Kubai Köztársaság államünnepére emlékezünk. Ezen a napon indítottak támadást Fidel Castro partlzánegységei Batista diktátor rendszere ellen. Az amerikai kontinens első szocialista állama az elmúlt négy év során óriási jelentőségű utat tett meg mind politikai, gazdasági, tudományos és kulturális téren. Az alábbiakban Bognár Károlynak, a Népszabadság Kubában járt munkatársának beszámolójából közlünk egy szemelvényt, amely az ottani mezőgazdasági helyzettel foglalkozik. és egy-egy birtokon belül is sok még a kihasználatlan föld. Pedig Kuba földje nagyon termékeny! A velünk levő kubaiak a mezőgaz­daságnak nem szakemberei, de eléggé tájékozottak, s egy-két érdekes és fontos problémáról útközben szó esik. Főként az agrárreformról. — 1959 után földet kaptak a parasztok, akik nem voltak az általuk megművelt föld tulajdonosai. A forradalom előtt kö­rülbelül 200 000 parasztcsaládnak semmi földje sem volt, 26—26 hek­tárnál kisebb földön bérlőkként vagy részesbérlőkként dolgozott. Azt a föl­det kapták meg, amelyet műveltek. A nagybirtokok a hazai kreol földes­urak mellett az észak-amerikai cukor­ipari részvénytársaságok tulajdoná­ban voltak. Az utóbbiak sajátságos — félgyarmati — helyzetet teremtettek, az ország legjobb területeinek 26 °/o-a cukornád-latifundiumok formájában hozzájuk tartozott. A földreform­törvény alapján a nagybirtokokat ál­lami tulajdonba vették. — Milyen megfontolásból? — kér­dem. Mint mondják, Fidel Castro volt az, aki bebizonyította, Kubában nem szükséges a nagybirtokokat a parasz­Kubában egyre nagyobb méreteket ölt a mezőgazdaság gépesítése is. Ké­pünk egy cukornád-ültetvényen dolgozó kombájnt mutat be, amelyet rö­videsen sorozatgyártásban állítanak majd elő. tok között felosztani, hanem helye­sebb állami gazdaságokat szervezni belőlük. Arról van sző, hogy Kubában a me­zőgazdasági munkások felemelkedési útját nem abban keresték, hogy kis földtulajdonhoz, hanem hogy nagyobb bérhez és jövedelemhez jussanak. Tehát nem kellett számolni a paraszti földéhséggel! Érdeklődünk a cukornád szövetke­zetek felől. Ügy tudtuk ugyanis, hogy a cukornád-ültetvényekből szövetke­zetek lettek. Hogy is van ez? A nagy­birtokokból — ezek főleg állatte­nyésztést és rizsetrmesztést folytat­tak — állami gazdaságokat szervez­tek; a cukornád-ültetvényekből pedig — valóban — először szövetkezetek alakultak, azonban eredetileg sem a parasztok szövetkezésének eredmé­nyeként. Mezőgazdasági munkások alkották őket, — a föld csoporttulaj­donban volt —, s hiányzott az igazi szövetkezeti jelleg: gyakorlatilag csakhamar állami gazdaságokká is váltak. Egy széles plénumon, de­mokratikus módon határozták el, hogy a cukornád-szövetkezetek alakuljanak át cukornád-termelő gazdaságokká, így történt ez s nem arról van szó, amit néha hallani, mármint, hogy ál­lamosították volna a szövetkezeteket Kubában. Vinalesbe késő délután érkezünk. Festői, hegyes vidék. Granja Del Pueblo Rosario. 1959-ben alakult ez az állami gazdaság, tehát még a for­radalom első évében. Több mint 6000 hektár földön, kisajátított nagybir­tokból szervezték. A dolgozók többsége itt lakik, csak egy kis részük jár be a külső körze­tekből. A lakóházak, — ezeket jártuk végig először — jól építettek és szé­pek, lakbér nincs, a bútort is az állam adta s a karbantartást is az végez­teti. Az egyik ház mellett otthagyták azt a végtelenül nyomorúságos kuny­hót, amelyben Jose Dopico Valle és családja lakott azelőtt. Megrendítő szemléltető példa arról, milyen kö­rülmények között éltek itt — és min­denütt az országban — a mezőgazda­­sági munkások. Most a dolgozóknak klubjuk is van, tágas és otthonos, mellette étterem, s van már hat osz­tályos iskola és orvos is. A dolgozók bért kapnak, egyéb járandóság nincs. Valóban, forradalmian megváltozott világ ez Batista idejéhez képest... Florencio Delgado, a 24 éves köny­velő, sorra-rendre ismerteti előttünk az irodában a költségvetést. Megtud­juk, hogy terményeiket az INRA veszi át, az Országos Földreform Intézet, a gazdaság minden oldalú ellátásáról is lényegében az gondoskodik. Aztán felkeressük a gépjavító mű­helyt. Halljuk, hogy bizony több gép kellene. A cukornádat még kézzel vágják. Itt is sok fejfájást okoz a pótalkatrészhiány. Florenció végül meghív bennünket lakására egy feketére. Nem kéretjük magunkat. Olga, a felesége igazi kreol típus. Kedvesen fogad bennün­ket. Várandós, néhány hét múlva jön a gyerek. Velük együtt laknak Olga szülei és négy testvére is. A fiatal házaspárok Kubában általában az öregekkel együtt élnek, a nagy csa­ládok erős közösséget alkotnak. A la­kásban nappali szoba, három hálószo­ba és természetesen konyha van. A nappaliban telepedünk le. Az elma­radhatatlan hintaszékekbe. A gazdaságról folyik a szó. Floren­cio összeráncolja homlokát és elgon­dolkozva beszél. Nekünk igyekeznünk kell. Igaz, a földreform után nem csökkent a mezőgazdaság termelése, sőt 1958-hoz képest megnövekedett. De jóval nagyobb az élelmiszerfo­gyasztás, több kell a lakosságnak, a behozatalt viszont nem növelhetjük, hiszen — ahogy ezt nyilvánvalóan ismerik is — kevés a devizánk. Any­­nyit kell termelnünk, s minél előbb, hogy jusson abból elegendő a lakos­ságnak és exportra is. Másképp nem megy a dolog. Igen, tudjuk. Ez most a mi legfontosabb feladataink közé tartozik...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom